3.13. JOGANYAG

OBH 3298/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból következő jogbiztonság követelményével, az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, a 18. §-ban foglalt egészséges környezethez való joggal kapcsolatosan visszásságot okoz a hatóság, ha sorozatosan nem jár el a beadványokra, késedelmesen intézkedik és ezzel visszafordíthatatlan állapotokat hoz létre, eljárásában nincs tekintettel a bírósági ítéletre, illetve a felettes szerv, ha ezeknek a hibáknak az észlelésekor nem kellően intézkedik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 8354/1996.

Nem okoz a büntetés-végrehajtási intézmény az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot, ha a panaszos egészségi állapotát kérésére minden alkalommal kivizsgálják és az eredménynek megfelelő orvosi ellátásban részesül.

A Budapesti Fegyház és Börtönben fogva tartott panaszos beadványában kifogásolta, hogy csontritkulására, valamint gerincproblémáira nem kap gyógyszert.

A panaszost 1997. november 24-én vizsgálták a SOTE Ortopédiai Klinika Osteoporosis Centrumában csontritkulás gyanúja miatt, melyet a leletek nem igazoltak. Mindössze enyhe csonttömegcsökkenést állapítottak meg. A dohányzás abbahagyását, kalciumdús étrendet, a fizikai aktivitás fokozását javasolták. Gyógyszeres kezelést nem tartottak szükségesnek, kontrollvizsgálatra 1-2 év elteltével rendelték vissza. A panaszos gerincpanaszainak hátterében az 1998 tavaszán elvégzett képalkotó vizsgálatok diffúz degeneratív elváltozást, csigolyafejlődési rendellenességet mutattak ki. Az idegsebész szakorvos sem műtéti beavatkozást nem tartott szükségesnek, sem konzervatív terápiát nem javasolt. A panaszos a vizsgálat idején a Váci Fegyház és Börtönben tartózkodott, ahol szintén többször jelentkezett orvosi vizsgálaton, azonban egyik alkalommal sem gerincfájdalom miatt. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka tájékoztatása szerint az intézet egészségügyi osztálya gondoskodott az esedékes kontrollvizsgálatok elvégzéséről.

Az országgyűlési biztos vizsgálata annak felderítésére irányult, hogy a büntetés-végrehajtási intézet által a panaszos részére nyújtott egészségügyi ellátás során történt-e olyan mulasztás, illetve intézkedés, amely a panaszos legmagasabb szintű testi egészséghez való jogával összefüggésbe hozható. A vizsgálat megállapította, hogy a panaszost kérésére minden alkalommal kivizsgálták, állapotának megfelelő orvosi ellátásban részesült. Gyógyszert a panaszos részére az orvos nem rendelt.

Az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az ügyben nem tárt fel.

OBH 8732/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a jogorvoslathoz (Alk. 57. § (5) bek.) való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fennmaradási engedélyre vonatkozó új első fokú eljárást nem folytatják le, és nem gondoskodnak a jogerős határozatok végrehajtásáról; ha az eljárással kapcsolatos panaszokat nem követik érdemi válaszok és intézkedések, továbbá ha az ügyfél fellebbezését nem fellebbezésként bírálják el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1543/1997.

Nem okoz az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot, ha a hatóság valamely egészségügyi ellátás finanszírozását jogszabályi rendelkezés alapján szünteti meg, feltéve hogy az ellátás igénybevételének lehetősége a nemzetgazdaság teherbíróképességéhez igazodó mértékben más módon biztosított.

A Gellért Gyógyfürdő betegei az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett panaszukban sérelmezték, hogy a gyógyfürdő fekvőbetegosztályát megszüntették, így a továbbiakban a Bechterew-kórban szenvedő betegek kezelése csak ambuláns formában valósulhat meg annak ellenére, hogy a súlyos mozgásszervi megbetegedés miatt a kezelésre való bejárás rendkívüli nehézséget okoz.

A Gellért Gyógyfürdőben működő két fekvőbetegosztály finanszírozásának megszüntetésére az illetékes szakmai kollégium véleménye alapján került sor. A szakmai kollégium állásfoglalása szerint a két osztály nem felelt meg a fekvőbetegosztályok minimumfeltételeinek, a kórház ezt megelőzően is csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkezett. A Gellért Gyógyfürdőben működő fekvőbeteg-ellátást nyújtó szanatóriumi jellegű ágyakat az OEP korábban a gyógyfürdőellátás költségvetési fejezetéből finanszírozta. 1997. január 1-jétől hatályba lépett 19/1996. (VII. 31.) NM rendelet alapján azonban a fekvőbetegosztály finanszírozását megszüntették, a rendelet szerint ugyanis az OEP a gyógyfürdőkezelések árához járóbetegként történő igénybevétel esetén nyújthat csak támogatást. Az osztályok a rendelet hatálybalépését követően nappali kórházként működnek tovább, azokat az OEP az ún. komplex gyógyfürdőellátás keretében finanszírozza. A fekvőbeteg-ellátás további biztosítása érdekében az OEP javasolta a Gyógyfürdő tulajdonosának, hogy a Gellért Gyógyfürdő ágyait szanatóriumi ágyként működtesse tovább, ami a gyógyító-megelőző ellátás költségvetési fejezetéből finanszírozható lenne.

Jelen esetben tehát a Kormány döntése alapján szűkítették a központilag támogatott egészségügyi ellátások körét. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog az állam kötelezettségét fogalmazza meg arra, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely biztosítja az állampolgárok egészséges életéhez szükséges legkedvezőbb munkavédelmi, egészségügyi intézményi, valamint az orvosi ellátással kapcsolatos feltételeket. Az Alkotmánybíróság 54/1996. (XI. 30.) AB határozatában megfogalmazott álláspontja szerint a társadalombiztosítási rendszer működésének minimális garanciája, hogy a szolgáltató intézmények hiánya miatt senki ne maradjon ellátatlanul. Az Alkotmánybíróság szerint a konkrét veszélyt az jelentené, ha az ország egyes területein az egészségügyi intézményrendszer és az orvosi ellátás teljesen hiányozna. Jelen esetben ez akkor valósulna meg, ha a gyógyfürdőellátás finanszírozását teljes egészében megszüntetnék. Az Alkotmánybíróság határozatára tekintettel az országgyűlési biztos az Országos Egészségbiztosítási Pénztár eljárásában alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 3370/1997.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz, az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében deklarált, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot az az eljárás, amelynek során a panaszos gyermekét az Országos Mentőszolgálat – az illetékes rendőrség közreműködésével – az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe szállította, amennyiben a mentőszolgálat dolgozói (orvosa), és a közreműködő rendőr az eljárásukra vonatkozó jogszabályi előírások szerint járnak el.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy epilepsziában szenvedő nagykorú gyermekét 1996. október 22-én a szomszédok bántalmazták, majd ezt követően – szerinte indokolatlanul – szomszédai kezdeményezésére az Országos Mentőszolgálat a rendőrség közreműködésével az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe szállította.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Országos Mentőszolgálat Központi Mentőállomásának vezetőjétől, a Budapest V. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjétől és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (a továbbiakban: OPNI) főigazgató-főorvosától bekérte az üggyel kapcsolatos dokumentumokat. A kapott tájékoztatásokból, valamint a megküldött iratok alapján megállapította, hogy 1996. október 22-én 16 óra 20 perckor a 04-es segélyhívó számon kérték a mentőszolgálat kivonulását a panaszos lakáscímére, amit a bejelentő azzal indokolt, hogy valaki dühöngő állapotban van, veszélyezteti környezetét és önmagát. A mentőegység 16 óra 23 perckor érkezett a megadott címre. Az eseményről kitöltött esetlap szerint az általános epilepsziával kezelt beteg aznap délután dühöngeni kezdett. A szomszédok hívták a mentőt. A mentőszolgálat megérkezésekor a beteg izgatott és nyugtalan volt, sírt, félt. Nyugtató szavakra önként ment a mentőegységgel, édesanyja kísérte el. Az esetlap azt is rögzítette, hogy a szállítás “zavartalan” volt. A mentőszolgálat eljárásában közreműködő rendőr jelentése a mentőszolgálat által kitöltött esetlappal azonosan rögzítette a történteket. E szerint a mentőszolgálatot egy lakó értesítette, aki kérdésre elmondta, hogy “ordítozásra és nagy zörejekre lett figyelmes, amit a lakásból hallott”. Az eljáró r. zászlós a lakásban a panaszos fiát “erősen feldúlt állapotban” találta, “a lakás aljzatán összetört üvegmaradványokat, valamint széttört bútorokat” észlelt. “Nevezett személy édesanyja… elmondta, hogy fia epilepsziás és rohamai vannak. A mai nap is a délutáni órákban tört rá egy roham.” A mentőorvos a beteg megvizsgálása után döntött az OPNI-ba való szállításról. Az OPNI főügyletesének kérésére a beteget az I. Neurológia orvosa vizsgálta meg, aki az ambuláns vizsgálati leleten azt rögzítette, hogy a panaszos fia “régi, ismert, gondozott epilepsziás beteg… Mai napon frusztráció érte, majd a szomszédokkal szóváltásba keveredett, fokozott indulatossága miatt a szomszédok mentőt hívtak.” Vizsgálatakor pszichoticus tünetet nem észleltek, indulatain uralkodott, kissé ingerlékeny volt. Osztályos felvételét nem tartották indokoltnak, otthonába bocsátották azzal, hogy a “megbeszélt időpontban jelentkezzék gondozó orvosánál”. Az OPNI főigazgató-főorvosa a szakintézetbe szállítást indokoltnak ítélte, a felvétel szükségességéről ugyanis már szakorvos döntött. A panaszos 1996. október 25-én panasszal fordult az Országos Mentőszolgálat Főigazgatójához, melyben azt sérelmezte, hogy nem volt indokolt a mentőszolgálat eljárásában a rendőrség közreműködése, továbbá fiának az OPNI-ba szállítása sem. Az Országos Mentőszolgálat vezető főorvosa a panasz kivizsgálásának eredményéről – mely szerint a mentődolgozók tevékenységét illetően mulasztást nem állapított meg – a panaszost 1996. november 27-én keltezett válaszában tájékoztatta. Ezt a panaszos nem fogadta el és 1996. december 2-án a Népjóléti Minisztériumhoz fordult. A minisztérium a panaszt áttette az Országos Mentőszolgálat Főigazgatójához, aki 1997. február 27-én arról értesítette a panaszost, hogy a bejelentésben foglaltak kivizsgálása eredményeként “olyan új tények, új körülmények nem merültek fel, melyek a korábbi vizsgálat eredményét utóbb módosították volna”.

A beadványban sérelmezett cselekmény idején az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény volt hatályban, amely a kóros elmeállapotú személyek gyógykezelését és gondozását a következőképpen szabályozta. A törvény 33. § (1) bekezdése értelmében, ha az orvos az általa vizsgált vagy kezelt személynél kóros elmeállapot tüneteit észlelte, az érintett személyt pszichiátriai szakorvosi vizsgálat céljából járóbeteg-ellátó pszichiátriai gondozóintézetbe (a továbbiakban: pszichiátriai gondozóintézet) utalta be, vagy a 35. § (4) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezések szerinti intézkedéseket tette meg. A 33. § (2) bekezdése lehetővé tette, hogy orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, a 35. § (5) bekezdésében meghatározott sürgős szükség esetén bármely orvosnál az érintett személy, a törvényes képviselője, a hozzátartozója, valamint a környezetében lévő más személy is kezdeményezhetett, ha kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlelt. Ez utóbbi esetben a 33. § (3) bekezdése azt mondta ki, hogy az orvos az előzetes orvosi vizsgálat elvégzését követően az (1) bekezdés szerint járt el. A 33. § (4) bekezdése szerint a pszichiátriai szakorvosi vizsgálatra való beutalásról a beutaló orvos az érintett személyt szóban azonnal, valamint a törvényes képviselőjét és a beteg által megjelölt hozzátartozót volt köteles tájékoztatni, a vizsgálat időpontjának megjelölésével. A törvény 35. § (4) bekezdése mondta ki azt, hogy sürgős szükség esetén a pszichiátriai gondozóintézetnek a kóros elmeállapotot megállapító szakorvosa vagy az annak tüneteit észlelő orvos közvetlenül intézkedhetett a betegnek pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe szállítása iránt. A 35. § (5) bekezdése akként szabályozta a sürgős szükség esetét, hogy az akkor állapítható meg, ha a beteg az elmeállapotának akut zavara következtében a saját vagy mások életére, testi épségére, illetőleg a környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelent, és a veszélyhelyzet csak az azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el. A 35. § (6) bekezdése pedig lehetővé tette, hogy sürgős szükség esetén az orvos a beteg pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe történő szállítása érdekében a rendőrség közreműködését is igénybe vehette, ha bármely személy magatartása következtében az intézkedése egyébként nem vezetett volna eredményre.

1998. július 1-jén lépett hatályba az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, amely a pszichiátriai betegek gyógykezelésének szabályozása keretében már pontosan meghatározza a veszélyeztető magatartás valamint a közvetlen veszélyeztető magatartás fogalmát is [188. § b)–c) pont]. A törvény 189. § (1) bekezdése kimondja azt is, hogy a pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során – helyzetére való tekintettel – fokozott védelemben kell részesíteni. Így a 190. § értelmében minden pszichiátriai beteg jogosult – többek között – arra, hogy pszichiátriai gyógykezelése során korlátozó vagy kényszerítő intézkedés alkalmazására, valamint korlátozó feltételek közötti elhelyezésére csak feltétlenül indokolt esetben, önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerüljön sor. A 191. § (1) bekezdése lényegében az 1972. évi II. törvénnyel azonos szabályozást tartalmaz, amikor úgy rendelkezik, hogy pszichiátria betegek esetében a gyógykezelésbe való beleegyezéstől el lehet tekinteni, amíg a beteg veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsít. A 192. § (1) bekezdése értelmében személyes szabadságában bármely módon csak a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartású beteg korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges. Kevés változást jelent a pszichiátriai betegek sürgősségi gyógykezelésének szabályozása is. A 196. § b) pontja szerint a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételének van helye az azonnali intézeti gyógykezelést szükségessé tevő közvetlen veszélyeztető magatartás esetén, az azt észlelő orvos intézkedése alapján. A 199. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége következtében közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít és ez csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelő orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelő pszichiátriai intézetbe szállításáról. A beteg beszállításához szükség esetén a rendőrség közreműködik.

Az, hogy indokolt volt-e a mentőszolgálat orvosának a pszichiátriai intézetbe való beszállításra vonatkozó döntése és ez mennyiben ellentétes azzal a szakorvosi döntéssel, amely a beteg osztályra történő felvételét nem tartotta szükségesnek, olyan szakmai kérdés, amelynek eldöntésére az országgyűlési biztosnak az 1993. évi LIX. törvény 16. §-a alapján nincs hatásköre. Az 1993. évi LIX. törvény 16. §-a alapján nincs hatásköre a panaszos és szomszédai közötti nézeteltérés vizsgálatára sem. A panaszosnak – a vizsgálat tárgyát képező cselekménnyel kapcsolatos – az Országos Mentőszolgálat Főigazgatójának és a Népjóléti Miniszternek címzett panaszaival összefüggésben az országgyűlési biztos azt állapította meg, hogy a panaszok elbírálása a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény rendelkezései szerint történt, alkotmányos jog sérelmét ebben a tekintetben nem észlelte. A pszichiátriai betegek sürgősségi gyógykezelésére vonatkozó korábbi és különösen a jelenleg hatályos rendelkezések az országgyűlési biztos álláspontja szerint nem eredményezik az alkotmányos jogok sérelmét.

OBH 4139/1997.

Az országgyűlési biztos az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatát befejezte, mert a magas vastartalmú kohászati termékek feldolgozására tervezett és a helyi lakók egy részében ellenérzést kiváltó beruházás megvalósítására nem került sor.

Az Ablak című televíziós műsor 1997. április 4-i adásában részletes beszámolót közölt az Industring Kft. tervezett sajókeresztúri működésével kapcsolatos lakossági észrevételekről. A műsorban elhangzott, hogy 1997. április 27-én helyi népszavazásra kerül sor. Az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazással élve a fenti műsor alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított.

Sajókeresztúr Önkormányzatának Képviselő-testülete a helyi népszavazás kiírásáról szóló határozatát a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal indítványára hatályon helyezte, így az 1997. április 27-re kiírt népszavazás elmaradt.

A szavazólapon az alábbi kérdés szerepelt: “Hozzájárul-e, hogy az INDUSTRING Ipari Termékhasznosító Kft. a magas vastartalmú kohászati termékeket feldolgozza. A gyártásnál felhasznált anyagok egy része a veszélyes hulladékokról szóló rendelet alapján veszélyes hulladék besorolásban van, ezen tevékenység a környezetvédelmi hatóság engedélye alapján történhet. A tevékenység a község közigazgatási területén munkahelyeket biztosítson és hozzájáruljon a község költségvetéséhez.”

Ezt követően a képviselő-testület újabb határozatában 7 képviselő kezdeményezésére közvélemény-kutatás jelleggel írt ki helyi népszavazást, amely azonban érvénytelen volt, mert a részvételi arány nem érte el az 50%-ot. Ekkor a következő kérdés szerepelt a szavazólapon: “Támogatja-e, hogy az INDUSTRING Ipari Termékhasznosító Kft. a magas vastartalmú kohászati termékeket feldolgozza – amelyek egy része veszélyes hulladék besorolásban van – és a tevékenységével a község közigazgatási területén munkahelyeket biztosítson és hozzájáruljon a község költségvetéséhez.”

Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség az Industring Ipari Termékhasznosító Kft. részére a határozatban felsorolt veszélyes hulladékok átvételét és kísérleti hasznosítását engedélyezte. Az engedély 1997. december 31-ig volt érvényes, majd a Felügyelőség az engedélyes részére az engedély érvényességi idejét 1998. június 30-ig meghosszabbította.

Sajókeresztúr polgármestere távbeszélőn azt a tájékoztatást adta, hogy az Industring Kft. időközben megszűnt, a tervezett és a helyi lakók egy részében ellenérzést kiváltó beruházásra nem került sor. Mivel a vizsgálat megindítására okot adó állapot megszűnt, az országgyűlési biztos eljárását befejezte.

OBH 4760/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelme a környezetvédelmi felügyelőség eljárásával összefüggésben, ha a nevezett hatóság az egyébként megalapozott panasz orvoslása érdekében megteszi a jogszabályban előírt hatósági intézkedéseket.

Az Észak-Magyarország című napilap 1997. április 26-i száma “A hallatlan zaj nagyon is hallható” címmel cikket közölt a miskolci Báthory-sori, Gorkij-sori, Ládi-telepi lakásokat érintő, a DIGÁZ Kft. által folytatott tevékenységből származó zajkibocsátásról. A cikk beszámolt a lakók megpróbáltatásairól. Az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazással élve a fenti cikk alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított.

Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség, összhangban a 12/1983. (V. 12.) MT rendelettel előírta a betartandó zajkibocsátási határértékeket, a teljesítési határidő megjelölésével. Az ezt követő időszakban elvégzett mérések eredményeire figyelemmel az első fokú környezetvédelmi hatóság zajbírság többszöri kivetésével próbálta rászorítani az üzemeltetőt a kellő mértékű zajcsökkentés végrehajtására.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az érintett hatóság az üzem működését, környezetre gyakorolt hatását több alkalommal vizsgálta. A felügyelőség az állampolgárok nagyobb körét érintő prob- léma rendezése érdekében számos intézkedést tett: zajkibocsátási határértékeket állapított meg, ellenőrző méréséket végzett, az üzemeltetőt zajbírság megfizetésére kötelezte; ezért a felügyelőség eljárásával kapcsolatban alkotmányos joggal összefüggő visszásság nem állapítható meg.

Tekintettel azonban a korábban elvégzett környezeti zajvizsgálatok igen kedvezőtlen eredményére, illetve a lakossági panaszokra, az országgyűlési biztos felkérte az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóját, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel folyamatosan gondoskodjon az üzem zajkibocsátásának csökkentését elősegítő hatékony intézkedésekről és ezekről az országgyűlési biztost tájékoztatni szíveskedjen.

A felügyelőség igazgatója közölte, hogy az ismételt zajmérés 7 dB határérték-túllépést rögzített, amely miatt mintegy 400 000 Ft zajbírság megfizetésére kötelezték az üzemet. Az ÁNTSZ Miskolc Városi Intézete a tevékenység korlátozását, illetve az éjszakai műszak leállítását közegészségügyi szempontból nem tartotta indokoltnak.

OBH 5218/1997.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal, Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jog- államiságból fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha az eljáró hatóságok határidőn belül határozatot nem hoznak, és a jogorvoslati lehetőségről sem tájékoztatják az ügyfelet.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a jogszabály nem rendezi egyértelműen a hatóság hatáskörét.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5647/1997.

A határértéket nagymértékben meghaladó zajkibocsátás megszűnését eredményező hatósági intézkedések elmulasztása visszásságot okoz az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben.

A panaszos a Tokodi Üveggyár zajkibocsátását sérelmezte. Előadta, hogy a zaj és rezgés nagymértékben zavarja a gyár környezetében lakók nyugalmát, az illetékes hatóságok ugyanakkor nem teszik meg a szükséges intézkedéseket.

Kétségtelen, hogy a zajcsökkentési munkálatok hosszabb időt vesznek igénybe, azonban az érintett területen élők egészségének megóvása mindenképpen gyors intézkedést indokolna, az elmúlt évek történései azonban nem erre utalnak. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az első fokú környezetvédelmi hatóság az állampolgárok nagyobb körét érintő probléma rendezése érdekében számos intézkedést tett: zajkibocsátási határértékeket állapított meg, ellenőrző méréséket végzett, az üzemeltetőt zajbírság megfizetésére kötelezte. A felsorolt eljárási cselekmények érdemi intézkedések ugyan, azonban a sérelmezett állapot továbbra sem szűnt meg, tehát a felügyelőség korábbi intézkedései nem hozták meg a kívánt eredményt.

A hathatós, vagyis a sérelmezett állapot megszűnését eredményező intézkedések elmulasztásából fakadó alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos felkérte az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóját, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel gondoskodjon az üveggyár működéséből eredő, több éve fennálló sérelmes állapot mielőbbi megszüntetéséről.

A felügyelőség az újabb mérési eredmények alapján megállapította, hogy a határérték-túllépés továbbra is fennáll. A panaszos lakóhelyének környezetében a túllépés mértéke 5–23 dB, amely az éjszakai időszakban nagy az alacsonyabb határértékek miatt. A zajkibocsátási határértékek ismételt túllépése miatt a felügyelőség 1 400 000 Ft összegű zajbírságot szabott ki. A gyár képviselője úgy nyilatkozott, hogy 1999 decemberében a szükséges zajcsökkentő beruházásokat elvégzik. Az alkalmazott technológia a jövőben várhatóan jelentősen megváltozik. Az országgyűlési biztos az ajánlásra adott válaszra reagálva felkérte az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóját, hogy továbbra is kísérje figyelemmel a gyárban a zajvédelmi szempontok érvényesülését.

OBH 5773/1997.

Nem állapítható meg az egészséges környezethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelme, ha az Önkormányzat a felhagyott hulladéklerakó felszámolását csak hosszabb idő alatt képes elvégezni.

A panaszos 88 jászapáti lakos aláírásával ellátott panasszal fordult a Független Kisgazdapárt Elnökéhez, aki a beadványt és mellékleteit kivizsgálás céljából megküldte az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. Az indítványozó és a többi panaszos a beadványban azt sérelmezte, hogy a 31-es főút mellett elhelyezkedő szeméttelepet 1996. július 1-jén bezárták ugyan, azóta azonban érdemi intézkedés nem történt.

A hulladék elhelyezésére alkalmas terület kijelölése még 1978-ban, négy lehetséges helyszín közül történt, majd a telepet 18 évi működés után 1996-ban bezárták. A telep bezárására az ÁNTSZ helyszíni ellenőrzése során tapasztalt közegészségügyi, járványügyi, vízügyi és környezetvédelmi szempontból tarthatatlan körülmények szolgáltak alapul. A telep bezárását követően a településen keletkező hulladék kezelésére átmeneti megoldást jelentett a jászszentandrási önkormányzattal kötött megállapodás.

Az önkormányzati törvény értelmében a települési önkormányzat feladata a köz- és településtisztaság biztosítása. A települési szilárd hulladékot, amely a háztartási hulladékot és az egyéb szilárd hulladékot foglalja magában, a települési önkormányzat képviselő-testülete által a területi adottságok figyelembevételével az e célra kijelölt lerakóhelyen szabad elhelyezni.

A rekultivációs terv elkészítésére az önkormányzat pályázatot írt ki. Az azt elnyerő kft. elkészítette “A Jászapáti városi felhagyott hulladéklerakó rekultivációt megalapozó vizsgálatok és javasolt műszaki beavatkozások” című tervdokumentációt.

A települési önkormányzatok költségvetése korlátozott, az ellátandó feladatok széles körére tekintettel nincs lehetősége egy ilyen, az éves költségvetés jelentős hányadát kitevő beruházás azonnali végrehajtására. Az önkormányzatnak a felhagyott hulladéklerakó mellett az új lerakóra is kell a költségvetéséből áldoznia, melyhez a szükséges anyagi fedezetet pályázatok elnyerésével próbálja kiegészíteni.

Az országgyűlési biztos szerint az önkormányzatnak a felhagyott hulladéklerakót érintő intézkedései a probléma megoldását célozzák. Megnyugtató lehet panaszos számára az OKI osztályvezető főorvosának tájékoztatása, amely szerint az eddig vett minták nem tartalmaznak határértéket meghaladó szennyeződéseket. A hulladék ártalommentes elhelyezése jelenleg megoldott, az önkormányzat az erre a célra szolgáló területet a szakhatóságok hozzájárulásával jelölte ki. Fentiek alapján a vizsgálattal érintett alkotmányos jogok sérelmét az országgyűlési biztos nem észlelte.

OBH 6269/1997.

Az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság folyamatos lakossági panasz ellenére sem intézkedik annak érdekében, hogy a vendéglátó egység a lakosság nyugalmát zavaró működését megszüntesse.

A panaszosok az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett levelükben leírták, hogy társasházuk közös képviselője 1996-ban a lakók tudta nélkül tíz évre bérbe adta a légópince egy részét egy vendéglátóipari bt.-nek, amely a helyiségben sörözőt üzemeltet. A szórakozóhely hangos zeneszolgáltatása, illetve a vendégek által okozott zaj a lakók nagy részének nyugalmát zavarja, ezért panasszal fordultak a kerületi polgármesteri hivatalhoz, amely ügyükben nem intézkedett.

A lakók panasza alapján a polgármesteri hivatal zajszintmérést végzett. A vizsgálatot lezáró szakvélemény megállapítása szerint a vendéglátóegység által kibocsátott zaj meghaladta a jogszabályban meghatározott határértéket, ezért zajvédelmi intézkedés bevezetésére volt szükség. A vendéglátóegység üzemeltetője zajmonitort szerelt fel, amely a zajszint túllépése esetén jelez, és lekapcsolja a készüléket. A sörözőben folyó zeneszolgáltatás, a vendégkör magatartása azonban a lakók nyugalmát továbbra is zavarta, ezért a bérleti szerződést felmondták. A felmondást követően a lakók ismételten a polgármesteri hivatalhoz fordultak, kérve a bt. működési engedélyének visszavonását, tekintettel arra, hogy az nem rendelkezik az üzemeléshez szükséges jogszabályi feltételekkel. A polgármesteri hivatal meghallgatta az ellenérdekű felet, és ennek során kiderült, hogy a sörözőt üzemeltető bt. vitatja a bérleti szerződés felmondásának jogosságát. Mindezekre tekintettel az önkormányzat a bérelt helyiség használati jogának bíróság előtti tisztázásáig az államigazgatási eljárást felfüggesztette. Az eljárást felfüggesztő határozat ellen a társasház fellebbezéssel élt. A Fővárosi Közigazgatási Hivatal másodfokú eljárásban a határozatot megsemmisítette, és az első fokú hatóságot új eljárásra utasította, mert a polgári peres eljárás megindítása nem volt megfelelően igazolva, így a polgármesteri hivatal szabálytalanul függesztette fel az eljárást. Mivel a fenti eljárási hiba miatt a közigazgatási hivatal a határozatot megsemmisítette, és így az orvoslásra került, ezzel kapcsolatban az országgyűlési biztos ajánlást nem tett.

Az üzletek működéséről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 17. § (4) bekezdése azonban a lakosság jogos érdekeit, illetve nyugalmát sértő zene, tánc rendezésének megtiltását a jegyző kötelességévé teszi. Tekintettel arra, hogy a RAVE Bt. hangos zeneszolgáltatása miatt a ház lakói többször fordultak a polgármesteri hivatalhoz panasszal, és ez a panasz a zajmonitor felszerelése ellenére sem szűnt meg, a jegyzőnek a fenti rendelkezés szerint kellett volna eljárnia. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző mulasztásával az egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos a visszásság orvoslása érdekében a mulasztás pótlását kezdeményezte. A kezdeményezést a jegyző elfogadta.

OBH 6797/1997.

Az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az engedéllyel nem rendelkező szennyvíz-előtisztító üzemeltetőjével szemben a környezetszennyezés tényének megállapítása ellenére sem alkalmaz szankciót.

A Kossuth Rádió Magyarországról jövök című műsora összefoglaló riportot sugárzott arról, hogy a GALLICOOP Rt. pulykatenyésztő telepéről a szarvasi szennyvíztisztítóba érkező előtisztított szennyvíz nem felel meg a jogszabályban meghatározott környezetvédelmi határértékeknek. A műsorban az is elhangzott, hogy az előtisztítónak nincs üzemeletetési engedélye. A rádióriport alapján alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az országgyűlési biztos vizsgálatot indított.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a települési jegyző azzal, hogy a lakossági panaszok alapján hozott korábbi határozatainak végrehajtásáról nem gondoskodott, az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

A szarvasi szennyvíztisztító esete túlmutat az egyedi problémán. Az ügy a jelenlegi jogi szabályozás hiányosságait is jelzi. A Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló 83/1997. (IX. 26.) OGY határozatban megfogalmazott környezetvédelmi követelmények a mai napig nem valósultak meg. Az országgyűlés határozata állami kötelességként írta elő a környezetvédelmi beruházások, szolgáltatások, a környezeti ipar fejlődésének támogatási adóval és vámrendszerbeli kedvezményekkel való ösztönzését, valamint a környezetterhelési díj európai normákhoz igazodó bevezetését. A Környezetvédelmi Programban előírtak elmaradása következtében a mai magyar szabályozás nem a preventív védelemre helyezi a hangsúlyt, hanem szankció központú. A környezetveszélyeztetés vagy károsítás esetén kiszabható környezetvédelmi bírság azonban alacsony volta miatt nem alkalmas a környezethasználóknak a környezetszennyezéstől való visszatartására, ahhoz pedig túl kevés – a jelenlegi szabályozás szerint az önkormányzatot a területén kiszabott környezetvédelmi bírság 30%-a illeti meg – , hogy a már bekövetkezett környezetkárosodást abból állítsák helyre. Az egészséges környezethez való jog, az emberi élet fizikai feltételeinek biztosítása tehát a jelenlegi bírságolási rendszer felülvizsgálatát igényli. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a 83/1997. (IX. 26.) OGY határozatban előírtak megvalósításának elmaradása a jogállamisággal és az egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz. Szintén a jogállamisággal összefüggésben okoz visszásságot, hogy alapvető környezetvédelmi előírásokat, az üzemeltetés szabályait mind a szennyvíztisztítónál, mind az előtisztítónál felülvizsgálatra szoruló rendelkezések határozzák meg.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a fentiekben megállapított visszásságok orvoslása érdekében ajánlásban kérte a környezetvédelmi és a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy vizsgálják felül a jelenlegi bírságolási rendszert, továbbá tegyenek intézkedést a 83/1997. OGY határozat végrehajtása érdekében. Az országgyűlési biztos felkérte továbbá a két minisztert arra is, hogy vizsgálják felül a 3/1984. (II. 7.), 4/1984. (II. 7.), 4/1981. (IV. 4.) OVH rendelkezésben foglaltakat.

Az országgyűlési biztos kérte a polgármestert, hogy kezdeményezze a szennyvíztisztító korszerűsítésére irányuló testületi döntés meghozatalát. Kezdeményezte továbbá a település jegyzőjénél, hogy tegyen intézkedést a jogerőre emelkedett határozatainak végrehajtása érdekében.

Az érintettek az országgyűlési biztos ajánlását, kezdeményezését elfogadták.

OBH 6827/1997.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben sértheti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozhat, hogy a zaj- és rezgésvédelemről szóló jogszabály nem határozza meg a “határértéket jelentősen túllépő zaj” fo- galmát.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7348/1997.

Az egészséges környezethez való jog veszélyeztetését és azzal összefüggésben a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmét jelenti, ha egy dögkút nem felel meg teljes mértékben az Állat-egészségügyi Szabályzat követelményeinek.

A Népszabadság című lap 1997. augusztus 8-i száma “Dögkútról szerzett hústól halt meg” címmel cikket közölt egy hároméves polgári kisfiúról, aki dögkútból származó húst fogyasztott, majd nem sokkal később a Debreceni Orvostudományi Egyetem Klinikáján ételmérgezésben elhunyt. A cikk szerint Polgáron mindennaposnak számít, hogy a település lakóinak egy része a dögkútnál szerzi be az élelmiszert. Az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazással élve az országgyűlési biztos a fenti cikk alapján hivatalból vizsgálatot indított.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Polgáron működő dögkút jelenleg a jogszabály által támasztott követelményeknek nagyrészt megfelel.

Hiányosság, hogy a gyűjtőhely területén hullakamra, bontóhely nincs annak ellenére, hogy a szabályzat az állati hulladéknak az ártalmatlanná tételig való megőrzése és boncolása céljából a fenntartó számára előírja a jól fertőtleníthető és zárt kamra létesítésének kötelezettségét. Polgáron a gyűjtőhely területén lévő építményben a takarító- és fertőtlenítőszereket, munkaeszközöket helyezték el. Az állati hulladék tárolása az elszállítások közötti időben a konténerekben történik, míg a boncolandó állati tetemeket a debreceni Állat-egészségügyi Állomásra szállítják.

A hullakamra hiánya fennáll, az országgyűlési biztos azonban nem tud abban állást foglalni, hogy a hullakamra hiánya egészségügyi szempontból milyen következményekkel járhat.

“A gyűjtőkonténerek fedéllel ellátottak, de nem zárhatók”, állapította meg egy korábbi vizsgálat. Az utóbb lefolytatott helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv erre a problémára nem tér ki, így a biztosnak nem volt tudomása arról, hogy ezt a hiányosságot időközben pótolták-e.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a polgári dögkút üzemeltetője számos intézkedést tett a korábbi hatósági ellenőrzés során feltárt hiányosságok orvoslása érdekében. A polgármester tájékoztatása szerint a gyűjtőhely üzemeltetését végző Városgondnokságnak 1998-ban 400 000 Ft-ot kellett pótlásokra és javításokra fordítania.

Az országgyűlési biztos méltányolta az önkormányzatnak a dögkutakra vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartása érdekében tett erőfeszítéseit, a hullakamra létesítése azonban az Állat-egészségügyi Szabályzat alapján kötelező, így annak hiánya veszélyeztetheti az egészséges környezethez való jogot és azzal összefüggésben sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét.

A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos felkérte a Hajdú-Bihar megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgatóját, hogy vizsgálja meg, milyen következményekkel jár a pol- gári gyűjtőhelyen a hullakamra hiánya, figyelemmel az állati hullák megőrzésének és boncolásának jelenlegi gyakorlatára. Kérte továbbá, hogy vizsgálata térjen ki a gyűjtőkonténerek zárhatóságának kérdésére is!

Az állomás igazgató főállatorvosa válaszában közölte, hogy a zárt dögkamra és boncoló az önkormányzat kötelezettségvállalása alapján 1999. december 31-ig elkészül. Az önkormányzat ugyancsak a fenti határidőre vállalta a telepen meglévő nagyméretű konténer zárttá tételét is. A főállatorvos álláspontja szerint ezekkel a kiegészítésekkel a dögkút üzemeltetése a jogszabályban előírt szinten biztosítható.

OBH 7879/1997.

A határértéket meghaladó károsanyag-kibocsátás, továbbá a határértéket szintén meghaladó zajkeltő tevékenység sérti a kibocsátó üzem környezetében lakók egészségét. A környezetvédelmi hatóság intézkedéséhez szükséges közegészségügyi hatósági hozzájárulásról való döntés elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben sérti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához 33 család nevében érkezett beadványban az indítványozók az Alföldi Nyomda Rt. Debrecen, Böszörményi úti telephelyén folytatott környezetszennyező tevékenységet sérelmezték. A panaszosok előadták, hogy a levegő- és zajszennyezés a nyomda Rotoman gépsorának működése során keletkezik.

A levegőtisztaság-védelem vonatkozásában kapott tájékoztatás leglényegesebb megállapítása, hogy az ÁNTSZ által a nyomda környezetében végzett imissziómérés eredménye több alkalommal is határérték-túllépést mutatott. A nyomda a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség határozatait megfellebbezte, bírósági határozat még nem született. Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdésének f) pontja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nem teszi lehetővé, hogy jogerős vagy folyamatban lévő bírósági ügyben vizsgálatot folytasson, ezért további vizsgálatra a panasz ezen részét illetően – hatáskör hiányában – az általános helyettesnek nem volt lehetősége.

Az 1980-as évek közepe óta több alkalommal elvégzett műszeres zajmérések minden esetben határérték-túllépést mutattak, ennek mértéke 6 és 19 dB között volt. Mivel a több alkalommal kiszabott zajbírsággal a környezetvédelmi hatóság nem érte el, hogy a nyomda a veszélyes mértékű zajt határértékre csökkentse, a felügyelőség élni kívánt a környezetvédelmi hatóság részére biztosított azon lehetőséggel, hogy – az első fokú közegészségügyi hatóság véleményének figyelembevételével – elrendelheti a veszélyes mértékű zajt okozó tevékenység korlátozását, illetve felfüggesztését.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a rendelkezésére bocsátott információk alapján megállapította, hogy mivel az ÁNTSZ a hozzájárulást nem adta meg, illetve erről nem is döntött, mulasztása alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott.

Az általános helyettes kezdeményezte, hogy az ÁNTSZ Városi Intézetének tiszti főorvosa döntsön a környezetvédelmi hatóság tervezett intézkedésének elrendeléséhez szükséges hozzájárulás megadásáról. A városi tiszti főorvos válaszában közölte, hogy indokoltnak tartják a további zajcsökkentő intézkedések végrehajtását. Az intézet álláspontjáról korábban már tájékoztatta az első fokú környezetvédelmi hatóságot.

OBH 8093/1997.

A rendőrség és a GYIVI megfelelő együttműködésének, illetve intézkedésének hiánya abban az esetben, amikor az ifjúsági otthonban élőket és a nevelőket is magatartásával rettegésben tartó fiút nem tudják az intézményen kívül tartani, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával (Alkotmány 67. § (1) bekezdés) és a legmagasabb szintű lelki egészséghez való jogával (Alkotmány 70/D. § (1) bekezdés) összefüggésben alkotmányos jog sérelmének veszélyét rejti magában és ezáltal visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 8201/1997.

Az gyermekeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogával, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében foglalt legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz a gyermekvédelmi intézet és a gyámhatóság azzal, ha a nevelőszülőhöz kellő előkészítés nélkül helyez ki gyermeket, majd nem ellenőrzi a nevelőszülő tevékenységét.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, hogy jogilag szabályozatlan, milyen feltételekkel helyezhető el gyermek kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt személynél.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 8351/1997.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. §. (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásság, ha az önkormányzat az 1990. évi LXV. törvényben előírt kötelezően ellátandó feladatát teljesíti.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított a Blikk című napilapban megjelenő “Patkányinvázió a lakótelepen” című újságcikkel kapcsolatban. Az újságcikk az orosházi Dr. László Elek lakótelepen uralkodó állapotokról tudósított.

A Blikk című napilap 1997. szeptember 13-án megjelent számában, a “Patkányinvázió a lakótelepen” című újságcikkben az a tájékoztatás olvasható, hogy patkányriadó van a város egyik lakótelepén, ahol nemrég a közeli baromfifeldolgozó szennyvize elborított mindent, amelynek következtében megjelentek a rágcsálók. Az önkormányzattól kapott tájékoztatás szerint, 1997-ben már folymatban volt a város szennyvízhálózatának teljes körű kiépítése. A cikkben említett lakótelepen 1997. június 13-án végeztek patkányirtást. A csatolt iratokból megállapítható, hogy egy lakossági panaszbeadvány kapcsán – mely sérelmezte a sorozatos szennyvízkiömlést – 1997. június 23-án a Vízmű Rt. Orosházi Üzemének, az ÁNTSZ Orosházi Intézetének és a Polgármesteri Hivatalnak a képviselője megbeszélést tartott. A megbeszélés tárgya a szennyvíz kiömlésének oka, elhárításának lehetséges megoldásai. A megbeszélésen elhangzottakról a panaszost 1997. június 30-án levélben értesítették, és tájékoztatták, hogy a szennyvízkiömlés megszüntetése érdekében a városban a szennyvízhálózat bővítését tervezik. A kiépítés befejezésének időpontját 1998. április 30-i dátummal jelölték meg. A kiépítést követő üzembe helyezésig kiöntés még előfordulhat, aminek az oka az lehet, hogy az érintett részen a csatorna túlterhelt, a szennyvíz az első aknákban visszaszorul, felemelkedik. A szennyvíz felületén a lehűlés következtében kicsapódik a zsír, ami a szennyvíz levonulását követően a kis átmérőjű csatornába kerülve, azt keresztmetszetében nagyrészt elzárja. A szennyvíz emiatt felduzzad és kiönt. A polgármester az 1997. szeptemberi szennyvízkiömléssel kapcsolatban megkereste a Vízművek Rt. vezérigazgatóját a mielőbbi egyeztető tárgyalások lefolytatását végett. Az országgyűlési biztost – az ismételt megkeresést követően – az önkormányzat jegyzője tájékoztatta, hogy a város szennyvízhálózata kiépült. A Dr. László Elek lakótelepi szennyvízelvezetést tehermentesítő átkötő csatornaszakasz – amelynek eredeti kiépítési határideje 1998. április 30-a volt – több nehezítő körülmény elhárítását követően elkészült, és 1999. április 1. óta próbaüzemi állapotban már működik. A tájékoztatás kiterjedt arra is, hogy a lakótelepi csatornaszakaszt jelentősen terhelő élelmiszer-ipari üzem 1999-ben megkezdi szennyvíz-előtisztítójának korszerűsítését, amellyel tovább javul az egészségügyi helyzet. Az önkormányzat jegyzőjének tájékoztatása szerint a próbaüzembe helyezést követő hónapokban szennyvízkiömlés nem történt, a korábbi problémák megoldódtak.

Az 1990. évi LXV. törvény rendelkezései szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladatai között szerepel a csatornázás. Az önkormányzat a törvényben meghatározott feladatkörében gondoskodott a csatornahálózat kiépítéséről, fejlesztéséről, ami a polgárok érdekeit szolgálja, annak ellenére, hogy az elhúzódó építkezés az ismert kellemetlen körülményekkel járt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 8445/1997.

Az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha az intézményi átszervezéskor a fenntartó a törvényben előírt egészségügyi szakellátási kötelezettségének tesz eleget.

A budapesti Erzsébet Kórház dolgozói beadvánnyal fordultak az országgyűlési biztoshoz, amelyben azt sérelmezték, hogy a Péterfy Sándor utcai és Erzsébet Kórház összevonása során a döntés-előkészítés fázisában sem az érdekképviseletek, sem a szakmai fórumok véleményét nem kérték ki. A panaszosok sérelmesnek tartották, hogy az összevonás következtében mind az egészségügyi struktúrát, a közvetlen betegellátást, mind a dolgozók jelentős tömegét érintő kérdésekben nem kérték ki a véleményüket. A panasz az önkormányzat döntéshozatali eljárását és részben a döntés indokoltságát sérelmezte.

A beadvány már a két kórház összevonásáról szóló önkormányzati döntéssel egyidőben, illetőleg azt követően került az Országgyűlési Biztos Hivatalához.

Az országgyűlési biztos vizsgálatra kérte fel Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetőjét annak megállapítására, hogy a panaszolt eljárás törvényes volt-e, továbbá az átszervezés eredményeként nem került-e veszélybe a területileg vagy a betegcsoport szerint érintett betegek ellátása a Fővárosi Önkormányzat eleget tett-e a törvényben előírt egészségügyi szakellátási kötelezettségének.

A vizsgálat alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Fővárosi Erzsébet Kórház átszervezésére azért került sor, mert az egészségügyi szolgáltatást nyújtó egyes intézmények működésének szakmai minimumfeltételeiről szóló 19/1996. (VII. 26.) NM rendeletben meghatározott szakmai feltételeknek a kórház – szülészeti-nőgyógyászati szolgáltatás hiánya miatt – nem felelt meg, így a végleges működési engedély nem volt kiadható.

Az előkészítő iratokból, valamint az alapító okiratból az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogutód kórház ellátandó területe ugyanaz maradt, mint a két, korábban önálló kórház által ellátott terület. Az Erzsébet Kórház csak mint önálló egészségügyi intézmény szűnt meg. Csaknem változatlan szolgáltatással és ágyszámmal, de már a Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórháza részeként működik tovább. Az egyes szakellátások, szolgáltatások áthelyezése a Péterfy Sándor utcai épületbe nem nehezítette meg a betegek helyzetét a két telephely egymáshoz való közeli fekvése miatt. Ezzel szemben az ellátás színvonala jelentősen javult.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Budapest Főváros Közgyűlése a két intézmény összevonása során, mérlegelve az ellenvéleményeket is, az előírt többséggel hozta meg a Péterfy Sándor utcai és az Erzsébet Kórház szervezeti összevonásáról, az alapító okirat módosításáról és az átszervezés végrehajtásával összefüggő egyéb kérdésekről szóló határozatait. A Fővárosi Önkormányzat az Erzsébet Kórház 1997. december 31-i hatállyal történő megszüntetéséről és a Péterfy Sándor utcai Kórház jogutódként történő kijelöléséről a betegellátás színvonalának figyelembevételével döntött. Az országgyűlési biztos vizsgálata során alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem tárt fel.

OBH 9126/1997.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha a művesekezelés a HBV pozitív betegek számára nem a lakóhelyükhöz közeli, hanem egy távolabb eső, ám minden igényt kielégítő kezelőállomáson biztosítják.

A panaszos kifogásolta, hogy az ÁNTSZ Bács-Kiskun Megyei Intézete nem engedélyezte a kecskeméti műveseállomás számára a hepatitis-B vírussal fertőzött betegek kezelését. Az ún. pozitív kezelőhelyiségben történő kezelést kizárólag a nem fertőzőnek minősített hepatitis-C vírushordozók részére biztosították. Az országgyűlési biztos az Alkotmány 70/D. §-ban foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a gyanúja miatt indított vizsgálatot.

A panaszos beadványa és annak mellékletei alapján megállapította, hogy a panaszos közel huszonöt éve kényszerül művesekezelésre, mely során önhibáján kívül hepatitis-B vírussal fertőződött. Kezdetben a szegedi dialízisállomásra járt kezelésre. Az ő, valamint a hasonló betegek számára könnyítést jelentett volna a Kecskeméten felépült korszerű műveseállomás, amely azonban csak a hepatitis-C vírussal fertőzött betegek elkülönített kezelését végzi. Az ÁNTSZ tiszti főorvosa szerint elsősorban a betegek érdekeit szolgáló szakmai szempontok követelik meg, hogy a hepatitis-C és -B vírushordozókat egymástól is, valamint az egyik vírust sem hordozó betegektől is teljesen elkülönítetten kezeljék. Kifejtette továbbá, hogy a hepatitis-C vírussal fertőzött betegek száma meghaladja a B vírus hordozóinak számát, a C pozitív betegek elkülönített kezelését tartották indokoltnak. A hepatitis-B fertőzött betegek regionális ellátását továbbra is a Szegedi Fertőző Osztály vállalja és biztosítja. A Bács-Kiskun megyei közgyűlés elnöke kifejtette azt is, hogy a nem fertőző, dializálásra szoruló betegek gyógykezelése a megyén belül megoldott, a fertőző betegek ellátására is próbálnak megoldást találni.

Az országgyűlési biztos végül megállapította, hogy a művesekezelés a HBV pozitív betegek számára a lehetőségekhez képest megoldott volt. Ezt akkor is helytállónak tartotta, ha a mindennapi élet elnehezüléséhez vezet az önmagában már eleve súlyos betegség kezelése, az életben maradáshoz szükséges dializálás meghatározott időszakonként való elvégzése, hiszen a kezelést egy, a lakóhelytől távolabb eső – ám minden igényt kielégítő – kezelőállomás biztosítja. Az ÁNTSZ tehát hatósági jogkörében a jogszabályoknak meg- felelően járt el. Ezért a panaszos és betegtársai helyzetének javítása érdekében – figyelemmel a szakmai és gazdasági indokokra – nem látott lehetőséget a beavatkozásra az országgyűlési biztos. Az országgyűlési biztos rámutatott arra is, hogy egészségüggyel kapcsolatos szakkérdéseket nem vizsgálhat, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot pedig, tekintettel az ellátás folyamatos biztosítására, az ügyben nem állapított meg. Ezért a vizsgálatot ajánlás nélkül befejezte.

OBH 9808/1997.

Az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság műemléki környezetnek minősülő zöldterületen bolhapiac működését engedélyezi.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett panasz sérelmezte, hogy Budapest egyetlen összefüggő zöldterületén, a Városligetben bolhapiac működik. Az árusok, bár csak a Petőfi Csarnok területén árusíthatnának, elfoglalják a környező zöld területet is, lehetetlenné téve ezzel a hétvégi kikapcsolódást, pihenést.

A Városliget közigazgatásilag Zugló Önkormányzatához tartozik, a tulajdonosi jogokat azonban a Fővárosi Önkormányzat gyakorolja a műemléki környezet felett. A városligeti Petőfi Csarnokban évek óta működik bolhapiac. A piac iránt érdeklődők és az árusítani szándékozók számának növekedése következtében a piac túlnőtte a Petőfi Csarnok adta kereteket, ezért a piacot működtető Liget SE közterület-foglalási engedélyt kért a csarnok melletti 700 nm-es területre. Az engedélyt az egyesület megkapta. Az árusok egyre többen a kerítésen kívüli zöld területet vették igénybe. A piac ennek következtében gigantikus méterűvé nőtt, zavarva ezzel a környék lakóinak nyugalmát és a pihenni vágyókat. Az illegális árusok elszaporodása következtében egyre több lakossági panasz érkezett Zugló Önkormányzatához. Az illegális árusítás és az azzal kapcsolatos lakossági panaszok megszüntetése céljából Zugló képviselő-testülete tiltakozó levelet intézett a Fővárosi Önkormányzathoz, melyben kérte a szabad területen lévő bolhapiac működésének megszüntetését. A helyzet kezelhetetlensége miatt a Fővárosi Önkormányzat visszavonta a közterület-használatot, de az árusok továbbra is a szabad területen maradtak. A liget természeti és műemléki értékeinek védelme érdekében a Fővárosi Önkormányzat a rendőrség és a közterület-felügyelet bevonásával a Petőfi Csarnok területén kívüli árusítást megszüntette.

Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs emberi jog, aminek jellegzetessége, hogy a környezet védelmére vonatkozó állami kötelességet nevesíti mint alapjogot. Az egészséges környezethez való jog érvényesülésének garanciái szervezeti-intézményi és törvényi jellegűek, tehát tartalmát, védelmének módját és eszközeit a jogalkotó határozza meg. Az egészséges környezethez való jog biztosítása azt a követelményt támasztja a hatóságokkal szemben, hogy a környezet és a lakosság egészségének védelme érdekében minden jogszabályban biztosított, hatáskörükbe utalt eszközt felhasználjanak. A városligeti bolhapiac esetében az elszegényedés folytán a használtcikkpiacok és ezek árusításának legalizálása iránt megnövekedett társadalmi igény, a tulajdonos rendelkezési jogosultsága – tehát egyfajta gazdasági érdek – ütközik az egészséges környezethez való jog tartalmi elemét képező természet- és műemlékvédelmi követelményekkel. Az emberi élet fizikai feltételeinek biztosítása szempontjából a természet- és műemlékvédelmi követelmények erősebbek az előbb említett igényeknél. A Városliget műemléki jellegű terület, ami az erre vonatkozó jogszabályi előírások szerint nem használható az ezzel össze nem férő tevékenység folytatására. A Fővárosi Önkormányzat által a Liget SE részére a Városliget területén bolhapiac létesítésére adott közterület-használati engedély ellentétben állt az egészséges környezethez való joggal. A Fővárosi Önkormányzat eljárása tehát a panasz keletkezésekor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján az egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okozott, miután azonban a bolhapiac Petőfi Csarnok területére való korlátozásával ez orvoslást nyert, az ügyben az országgyűlési biztos ajánlást nem tett.

OBH 10183/1997.

Nem okoz az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot az, ha a jegyző a nem jogszabályszerűen, illetve a lakosság nyugalmát sértő módon működő vendéglátó-ipari egységgel szemben a rendelkezésére álló szankciókat, intézkedéseket csak fokozatosan alkalmazza.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában kérte a szigetszentmiklósi Halászkert Vendéglő bezáratását, működési engedélyének visszavonását. Panaszában leírta, hogy a polgármesteri hivatal a vendéglátó egység zajos működésével kapcsolatos panasza ellenére az ügyben intézkedést nem tett.

A Halászkert Vendéglő zajos a lakosság nyugalmát sértő működésével kapcsolatos panasz alapján a jegyző felszólította a vendéglátóegység üzemeltetőjét a jogszabályi előírásoknak megfelelő működtetésre. A jegyző felszólítása ellenére a vendéglátóegységgel kapcsolatos lakossági panasz nem szűnt meg. Panaszos polgármesteri hivatalhoz írt levelében sérelmezte, hogy a hangos zene péntek este kezdődik, és folyamatosan tart hétfő reggelig, ezért hétvégén egyátalán nem tud pihenni. Panaszos bejelentése alapján a jegyző határozatában azonnali hatállyal elrendelte a vendéglátó egység 90 napra történő bezárását. A bezáratás okaként a hangos zeneszolgáltatást jelölte meg. Határozatában egyúttal kötelezte az üzemeltetőt, hogy zajszintméréssel igazolja a zajterhelés jogszabályi előírásoknak való megfelelőségét. Az üzemeltető az ideiglenes bezárás ideje alatt eleget tett a zajszintmérési kötelezettségének. Az elvégzett vizsgálat megállapítása szerint a létesítmény zajkibocsátása nem haladja meg a jogszabályban megadott határértéket. A jegyző, mivel az üzemeltető a korábbi határozatban előírt kötelezettségének eleget tett, és a zajszintmérés szerint a zajemisszió a határértéknek megfelelő volt, az üzemeltető kérelmére engedélyezte a nyitva tartást. A jegyző ezen határozata ellen panaszos fellebbezést nyújtott be. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal az első fokú határozatot helyben hagyta. A működés ismételt megkezdése után újabb lakossági bejelentések – többek között panaszosé is – érkeztek a polgármesteri hivatalhoz, melyek a vendéglátó egység elviselhetetlenül zajos, éjszakai pihenést lehetetlenné tevő működését sérelmezték, és a vendéglátóegység működési engedélyének visszavonását kérték. A jegyző a bejelentések és a helyszíni vizsgálat eredménye alapján a vendéglátóegység működési engedélyét visszavonta, ami azóta nem üzemel.

Az egészséges környezethez való jog, ugyanígy a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása az állam részéről sajátos védelmi intézményrendszer működtetését igényli. E jogok, bár alapjogok mégis elsősorban állami kötelességként jelennek meg a jogi szabályozásban, érvényesítésük az állami szervek tevékeny, esetleg más alapjogokat a szükséges mértéket meg nem haladóan korlátozó beavatkozása nélkül nem lehetséges. Az egészséges környezethez való jog biztosítása érdekében tehát szükséges, hogy az illetékes közigazgatási szervek a hatáskörükbe utalt, a fenti jogok védelmét szolgáló eszközöket ténylegesen alkalmazzák. Jelen esetben az országgyűlési biztos megállapította, hogy a települési önkormányzat jegyzője a lakosság egészséges környezethez és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében a rendelkezésére álló eszközöket alkalmazta, a lakossági panasz alapjául szolgáló tevékenységet megszüntette, ezért eljárása alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem okozott.

OBH 10846/1997.

Az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez és a 70/D. §-ban foglalt lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat közgyűlése – bár döntési kényszer nem terheli – a hatáskörébe utalt, a polgármester által előterjesztett kérdésben éveken át nem dönt, és ezzel egy olyan helyzetet tart fenn, ami a lakosság egészségére ártalmas.

A békéscsabai Andrássy út 52/A szám alatti ház lakói panasszal fordultak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, melyben leírták, hogy a házuk előtt lévő autóbuszmegálló elviselhetetlen zajt okoz, így még az éjszakai órákban sem tudnak pihenni, a buszok által okozott rezgés következtében a ház fala is erősen megrepedezett.

A lakók 1992-ben kérelemmel fordultak a Városüzemeltetési Irodához, melyben a buszmegálló áthelyezését kérték. Az önkormányzat kérelmükre arról tájékoztatta őket, hogy az áthelyezésnek műszaki és közlekedésbiztonsági akadályai vannak. 1996-ban a lakók ismételt kérelmet nyújtottak be, melyre már azt a választ kapták, hogy az ügyet döntéshozatal céljából a Városgazdálkodási és Városfejlesztési Bizottság elé terjesztik. A bizottság a buszmegálló áthelyezését nem támogatta, de szükségesnek tartotta, hogy a problémára három év múlva ismét visszatérjenek. A lakók a bizottság döntését nem fogadták el, így 1997-ben annak felülvizsgálatát kérték a közgyűléstől. A közgyűlés elé két határozati javaslatot – az áthelyezést támogató, illetve azt elutasító – terjesztettek. A közgyűlés megfelelő szavazati arány hiányában egyik javaslatot sem fogadta el, döntést nem hozott. Az ülésről készült jegyzőkönyvi kivonatot tájékoztatásul megküldték a ház közös képviselőjének. A lakók ezt követően a megyei közigazgatási hivatalhoz fordultak. A közigazgatási hivatal a panasz alapján megvizsgálta a közgyűlés döntéshozatali eljárását, azonban törvénysértést nem talált.

A zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet 11. §-a szerint a veszélyes mértékű zajt és rezgést fokozatosan, tervszerűen csökkenteni kell. Az önkormányzat azonban a panaszolt buszmegálló ügyében nem határozott, illetve a zaj csökkentése érdekében semmilyen egyéb intézkedést nem tett, bár erre a fenti jogszabályi rendelkezés alapján mint zajvédelmi hatóság köteles lett volna. A veszélyes mértékű zajterhelésnek kitett ház lakói már öt éve panaszkodnak az önkormányzatnál, hogy lakásaikat nem tudják a funkciójának megfelelően használni. A zaj miatt nemcsak a tévénézés lehetősége, de az éjszakai pihenés is kizárt a számukra. A panasz alapján készült zajvédelmi szakvélemény szerint a lakások zajterhelése mind a nappali, mind az éjszakai órákban káros mértékű, a földszinti lakások esetében pedig különösen súlyos. Az önkormányzatot a buszmegálló áthelyezése tekintetében döntési kényszer nem terheli ugyan, de eddigi eljárásával, a szükséges intézkedések megtételének elmulasztásával egy olyan helyzet fenntartáshoz járult hozzá, ami sérti a lakosság lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, egészséges környezethez, valamint a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogát. Az országgyűlési biztos megállapította tehát, hogy az önkormányzat mulasztásával a fentiekben megnevezett alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott.

A megállapított visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezésben kérte a polgármestert, hogy ismételten terjessze a buszmegálló áthelyezésének kérdését a közgyűlés elé. Az országgyűlési biztos kezdeményezésének a polgármester eleget tett, a közgyűlés döntött a buszmegálló áthelyezéséről.

OBH 434/1998.

I. Az épített környezet, ezen belül a közhasználatú épületek a mozgáskorlátozottak számára általában nem akadálymentesek, ezért az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált, az élethez, az emberi méltósághoz való jogaik sérülnek, helyzetükben az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált, a hátrányos megkülönböztetés tilalmához való jogaikkal kapcsolatban folyamatosan visszásságok keletkeznek.

II. Az akadálymentesség megvalósíthatóságához szükséges egységes fogalommeghatározások, részletszabályok, eszközök hiánya és/vagy hiányossága az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben sérti az – Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott – élethez, emberi méltósághoz való jogot.

III. Az akadálymentesség hiánya, megvalósításának – az elégtelen eszköztár, teljesíthetetlen feltételek és meg nem határozott következmények folytán való – kiszámíthatatlan idejű eltolódása vagy végre nem hajtása az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott legmagasabb szintű testi és lelki egész- séghez, és a 70/E. § (1) bekezdésében biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben is visszásságot okoz.

IV. Visszásságot okoz az előbb felsorolt valamennyi alkotmányos joggal kapcsolatban, ha az új épületek építési engedélyezési eljárásaiban az akadálymentességet az építési hatóság nem követeli meg.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 682/1998.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelme, ha a vendéglátó-ipari egységben olyan műszaki megoldást alkalmaznak, amely alkalmas a panasz alapjául szolgáló zajhatás határértéket meg nem haladó szinten tartására.

A panaszos előadta, hogy a lakóházában üzemelő vendéglátó-ipari egység működése hosszabb ideje zavarja nyugalmukat. Panaszos említést tett az V. kerületi Polgármesteri Hivatal által elrendelt zajszintmérésekről, melyek minden esetben a megengedettnél lényegesen magasabb értéket mutattak.

A Polgármesteri Hivatal jegyzője azonnal végrehajtható határozatban írta elő a zeneszolgáltatás tilalmát. A Műszaki Osztály a zajterhelési határérték 7 dB-lel mért túllépése miatt határozatban kötelezte az üzemeltetőt a zajszínt csökkentésére.

A Polgármesteri Hivatal köztisztviselője arról tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettesét, hogy a vendéglátó-ipari egységben olyan műszaki megoldást alkalmaztak, amely alkalmas a panasz alapjául szolgáló zajhatás határértéket meg nem haladó szinten tartására. Erre, valamint a sérelmezett hatóság által a panasz megoldása érdekében tett intézkedésekre tekintettel az ügyben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az országgyűlési biztos nem állapított meg.

OBH 1145/1998.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okozhat, hogy a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló jogszabály hatálya nem terjed ki a polgári lőterekre.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában a lakóhelye közelében működő lőtérről származó zajhatást sérelmezte.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat műszeres zajvizsgálatainak eredménye azt mutatta, hogy a zajterhelés megfelel a nappali 50 dB határértéknek.

A Környezetvédelmi Minisztérium a panaszosnak adott tájékoztatásban a problémát akként értékelte, hogy a lőgyakorlatok környezeti zajhatása a jelenlegi mérési szabványok szerint értékelve nem a tényleges zavarással arányos eredményeket ad, így a zajkibocsátási határérték teljesítése esetén is zavaró zajként értékeli a környezete.

Az országgyűlési biztosnak eljárása során figyelembe kellett vennie, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kártérítési per van folyamatban panaszos férje mint felperes és az IKARUSZ Lövész Sport Egyesület mint alperes között. Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdésének f) pontja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nem teszi lehetővé, hogy jogerős vagy folyamatban lévő bírósági ügyben vizsgálatot folytasson, ezért további vizsgálatra hatáskör hiányában az ügy ezen részét illetően a biztosnak nem volt lehetősége. A kártérítés iránt indított perben a lőtérről származó zaj felperesre gyakorolt hatását a bíróság állapítja meg.

Környezeti hatásvizsgálatot kell végezni a környezetre jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontja szerint az a körülmény, hogy a 152/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet hatálya nem terjed ki a polgári lőterekre, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okozhat, ezért felkérte a környezetvédelmi minisztert, hogy kezdeményezze a Korm. rendelet módosítását úgy, hogy annak hatálya a polgári lőterekre is vonatkozzon.

A miniszter válaszában azt közölte, hogy a környezeti hatásvizsgálati kötelezettség nem szolgálná a probléma hatékony megoldását. Álláspontja szerint a jelenleg előkészítés alatt álló új zajvédelmi szabályozás lehet alkalmas a panasz megnyugtató rendezésére.

Az országgyűlési biztos reagálásában kérte az új jogszabály tervezetének megküldését.

OBH 1222/1998.

1. A repülőtéren tartózkodó, be nem léptetett külföldi olyan megítélése, akire a hatályos magyar jogszabályokat nem kell alkalmazni, az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok védelméhez, illetve az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

2. A repülőtér nemzetközi zónájára vonatkozó értelmező rendelkezések, illetve a kijelölésére vonatkozó eljárási szabályok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, valamint az ország területén jogszerűen tartózkodó külföldieket az Alkotmány 58. § (1) bekezdése alapján megillető szabad mozgáshoz való alkotmányos jog érvényesülését.

3. Az előszűrés eredményeként elkülönített – útiokmánnyal nem vagy nyilvánvalóan érvénytelen okmánnyal rendelkező – külföldiekkel szembeni eljárási szabályok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 64. §-ában biztosított kérelem előterjesztéséhez, valamint az Alkotmány 65. § (1) bekezdésében biztosított menedékhez való alkotmányos jogok érvényesülését.

4. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok gyakorlásával összefüggésben okoz visszásságot, ha az eljáró hatóság törvényben meghatározott cél nélkül kötelezi a külföldi állampolgárt arra, hogy tűrje a csomagjai átvizsgálását.

5. A külföldi állampolgár útiokmányának elvételét vagy lefoglalását tanúsító hatósági igazolás hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

6. Az okirat-hamisítások bizonyítékainak a fellebbezési eljárásban történő ismételt vizsgálata nélkül a másodfokú eljárás nem tesz eleget az első fokú határozat érdemi felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseinek, ezért a külföldi állampolgároknak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

7. Az olyan szabadságkorlátozás, amelynek időtartamát, végrehajtásának garanciáit, felülvizsgálatának módját törvény nem szabályozza az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

8. Ha a külföldi visszaszállításának határidejét, illetve a repülőtér zárt területén tartásának időtartamát törvény nem szabályozza, az az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoz.

9. A visszairányított külföldi állampolgároknak a repülőtér várócsarnokában való éjszakáztatása – amennyiben van tranzitszálló – az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot eredményez.

10. A repülőtér tranzitterületén tartózkodó külföldiek meghatalmazott jogi képviselő igénybevételéhez való jogának gyakorlását biztosító garanciális szabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

11. A repülőtér tranzitterületén, valamint a közösségi szálláson tartózkodó külföldiek jogi képviselethez történő hozzáférési lehetősége közötti különbség az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

12. A visszairányított külföldiek visszafogadására vonatkozó szabályok kihirdetésének módja az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz és az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangjához való jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

13. A beutazásra vagy átszállásra jelentkező külföldieknek a repülőtér területén – a trantitzónában, illetve a közösségi szálláson – tartásával megvalósuló szabadságkorlátozását a magyar jog nem ismeri, ami az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

14. A repülőtér területén szabadságkorlátozás alatt álló külföldiekre vonatkozó hatályos jogi szabályozás nem tesz eleget az Emberi Jogok Európai Bírósága által megfogalmazott követelényeknek, ami az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében megfogalmazott nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjához való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

15. Az útlevélkezelők fegyverhasználati jártasságára figyelemmel fegyveres munkavégzésük az utasoknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát veszélyezteti.

16. A közösségi szálláson szolgálatot teljesítő határőrök számára rendszeresített szociális, illetve közösségi helyiség színvonala meg sem közelíti az elvárható mértéket, ami az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

17. Az útlevélkezelők lőfegyver-viselési jogosultságára is figyelemmel mentálhigiénés gondozásuk koránt sem kielégítő, ami veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joguk érvényesülését.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1236/1998.

Nem okoz az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot, ha e jogot a hatóság az Alkotmány 54. §-ában foglalt élethez való jog érvényesítése érdekében korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás szükséges és arányos.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában sérelmezte, hogy a lakóházuk előtt lévő buszmegálló áthelyezése iránti kérelmét elutasították. A határozathozó hatóság kizá- rására vonatkozó kifogását a másodfokú hatóság egyben fellebbezésnek is tekintette, és a kifogás elutasítása mellett az elsőfokú határozatot helyben hagyta. A panaszos véleménye szerint a hatóság eljárása megfosztotta őt a jogorvoslat lehetőségétől.

A panaszos által kifogásolt buszmegállót 1990-ben helyezték a panaszos lakóháza elé, mert a korábbi helyen a busznak egy olyan ívben kellett megállnia, ami a busz vezetője által nem volt belátható. A sofőr az utasok le- és felszállását nem tudta figyelemmel kísérni, és ennek következtében több baleset is történt. A panaszos kérelme alapján a Hajdú-Bihar Megyei Közlekedési Felügyelet helyszíni vizsgálatot tartott. A vizsgálat során figyelembe vette a buszmegálló áthelyezésének valamennyi lehetőségét, majd megállapította, hogy a zajhatás ellenére a buszmegálló jelenlegi elhelyezkedése az optimális. A panaszosnak az eljáró hatóság elfogultsága miatti kifogását a másodfokú hatóság elutasította, és a kifogást tartalmazó beadványát egyúttal fellebbezésnek is tekintette. Az Áe. 19. § (3) bekezdése szerint az eljárásban nem vehet részt köztisztviselőként az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el. Az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el attól, aki saját vagy hozzátartozója ügyében dönt, továbbá attól sem, akire a döntés meghozatala valamilyen kihatással van. Jelen esetben nem volt bizonyítható a kizárási kérelemmel érintett ügyintézők döntéshez fűződő személyes érdekeltsége. Az Áe. 16. § (3) bekezdése szerint a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. A panaszos elfogultsági kifogását – tartalmának megfelelően – az eljáró hatóság a jogszabályi rendelkezésre figyelemmel tekintette fellebbezésnek. A másodfokú hatóság azzal, hogy panaszos kérelmét, annak tartalma alapján fellebbezésnek tekintette, a panaszost nem megfosztotta a jogorvoslathoz való jogától, hanem lehetővé tette annak a nyitva álló határidőn belüli gyakorlását.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az egészséges környezethez való jog nem abszolút, hanem korlátozható jog. A korlátozás akkor felel csak meg az alkotmányos követelményeknek, ha az szükségszerű és arányos. A buszmegálló korábbi helyre való visszahelyezésének elrendelésével, mivel az a hely balesetveszélyes, az eljáró hatóságok az állampolgárok élethez és testi épséghez való jogát veszélyeztették volna, így döntésükkel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem okoztak.

OBH 2027/1998., OBH 4114/1998. és OBH 4870/1998.

A súlyos környezetszennyezés miatt, valamint a kárelhárítás elhúzódása következtében az ügyben érintett hatóságok tevékenysége, illetve mulasztása az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a hatóságok a volt Metallochémia gyártelepnek és környezetének rehabilitációját nem végzik el, a szükséges intézkedésekkel évek óta késlekednek, holott az érintett területen élők egészségének megóvása gyors intézkedést indokolna.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének eljárása során figyelembe kellett vennie, hogy az ügyben polgári peres eljárás van folyamatban, melynek tárgya 1273 érintett lakó kártérítési igénye. Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdésének f) pontja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nem teszi lehetővé, hogy jogerős vagy folyamatban lévő bírósági ügyben vizsgálatot folytasson, ezért további vizsgálatra hatáskör hiányában az általános helyettesnek az ügy ezen részét illetően nem volt lehetősége. Az országgyűlési biztos kártérítési ügyben egyáltalán nem járhat el, mert annak elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik, tehát vizsgálatra az ügy ezen részét illetően peres eljárás hiányában sem lett volna lehetősége.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1994-ben kelt ítéletében rámutatott, hogy a feladat társadalmi jelentőségét még jobban alátámasztja, hogy a magas talajfémszint még több évtizedig, esetleg évszázadokig veszélyezteti a lakosság egészségét. A bíróság megállapította, hogy a Metalloglobus kötelezettsége nem csak az 1993. január 1. után keletkezett talaj- és talajvízszennyezés felszámolására, hanem minden olyan szennyezés felszámolására kiterjed, amely a Csepel Vas- és Fémművektől átvett veszélyes hulladék kezeléséből eredt.

A gyár környezetében a talaj nehézfémmel szennyezett, a mért értékek jóval meghaladják az ólomra általánosan elfogadott 100 mg/kg-os, illetve a 8/1997. (II. 7.) KTM–NM–FM együttes rendeletben a lakott területre megállapított 200 mg/kg-os egyedi határértéket.

Az ÁNTSZ több alkalommal is a talaj jelentős szennyezettségére tekintettel nem járult hozzá az érintett területen az építési munkálatokhoz. A Tisztiorvosi Szolgálat kiemelte, hogy az egészségkárosító körülmények miatt a lakólétszám növekedése nem kívánatos.

A talaj ilyen nagymértékű szennyezettsége az egészséges környezethez való alkotmányos jog sérelmével jár. A jelenlegi állapot a lakók lényeges érdekeinek sérelmét is magában hordozza, mivel építési tevékenységet csak igen korlátozottan végezhetnek. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a térség ingatlanai az ismert körülmények miatt csak jóval a valós értékük alatt értékesíthetők.

Kétségtelen, hogy a kárelhárítás végrehajtása hosszabb időt vesz igénybe, azonban az érintett területen élők egészségének megóvása, a súlyos környezetszennyezés felszámolása gyors intézkedést indokolna, az üzem 1990-ben történt leállítása óta eltelt több mint 8 év történései azonban nem erre utalnak. Lényeges körülmény, hogy a Környezetvédelmi Főfelügyelőség határozatában a szennyezettség megszüntetésének határideje 1994. december 31. volt.

A súlyos környezetszennyezés miatt, valamint a kárelhárítás elhúzódása következtében az ügyben érintett hatóságok tevékenysége, illetve mulasztása az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okozott, ezért az általános helyettes felkérte a környezetvédelmi minisztert, hogy gondoskodjon a súlyos környezetszennyezés mielőbbi felszámolását szolgáló intézkedések megtételének előmozdításáról.

A környezetvédelmi miniszter válaszában utalt a környezeti kár felszámolásához szükséges komoly szakmai és pénzügyi erőforrásokra. Tájékoztatott arról, hogy a kötelezett a kárelhárítási tervet 1999. március 20-án nyújtotta be az első fokú környezetvédelmi hatóságnak. A tervezésben részt vevő szakértők számítása szerint nyolc év alatt végezhetőek el a gyártelep és környékének mentesítését célzó műszaki beavatkozások.

A válaszra adott reagálásában az országgyűlési biztos általános helyettese arra kérte a minisztert, hogy a környezeti kár felszámolása érdekében tett intézkedésekről, fejleményekről tájékoztatni szíveskedjen, mert a válaszát csak a konkrét intézkedések ismeretében tudja elfogadni.

OBH 2589/1998.

I. Az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és a 70/D. § (1) bekezdésben rögzített, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz az önkormányzatnak az a gyakorlata, hogy a méltányossági közgyógyellátási igazolványra való jogosultság megállapításakor a család összjövedelméhez és nem a kérelmező jövedelméhez viszonyítja a gyógyszerköltségét, és ennek alapján a kérelmet elutasítja.

II. Az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és a 70/D. § (1) bekezdésben rögzített, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a közgyógyellátás területén a visszásság létrejöttét nem lehet kizárni azáltal, hogy a rászorult személy esetében az orvos nem a teljes gyógyszerskálából, hanem a külön gyógyszerlistából választhatja ki a gyógyszert, és egyéb készítményt.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 2895/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben az önkormányzat, ha a település lakosságának egészséges vízzel történő ellátása érdekében nem tesz meg minden tőle elvárható intézkedést.

A panaszosok nevében a településrész önkormányzati képviselője az országgyűlési biztoshoz írott beadványában kifogásolta, hogy a debreceni önkormányzat a törvényi előírás ellenére halogatja a Szepes városrészben a vezetékes ivóvízhálózat kiépítését, annak ellenére, hogy a városrészben nitrátos a helyi víz.

Az országgyűlési biztos a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított. A beszerzett dokumentumokból megállapította, hogy a településrész külterületnek minősül, ezért az önkormányzat a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez központi támogatásra nem tarthat igényt, a városrész fejlesztését egyébként sem tartotta ésszerűnek, mert stratégiai terveiben a reptér bővítése szerepel, és a kifutópálya a meghosszabbítás esetén kettészeli a településrész utcáját. Az ÁRT koncepciója a városrész részleges felszámolását irányozza elő, ami a lakosságnak a tulajdonhoz való jogát érinti. Az Alkotmány kimondja, hogy tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből lehet. A reptér bővítése minősülhet közérdeknek. Az ÁRT elfogadásával kapcsolatos garanciális szabályok biztosítják az érintett terület lakóinak az iratbetekintés és a véleménynyilvánítás jogát. Az önkormányzat a terveket lakossági fórumon fogja ismertetni. A tulajdonhoz való jog sérelmének vizsgálatára az országgyűlési biztos az eljárását nem terjesztette ki.

Szepes városrészben az elmúlt években a nitrátos víz miatt több csecsemőt kórházi ellátásban kellett részesíteni. A nitrátos ivóvíz – forralás után – a felnőtt lakosságra nem veszélyes. Az ÁNTSZ 1995-ben a településrész vízellátását biztosító kutak közül nyolcat megvizsgált, és megállapította, hogy közülük kettő tartalmaz kémiai anyagokat, amely miatt a vize fogyasztásra nem alkalmas, valamint az egyik kút vize fertőzött, de az fertőtlenítéssel ihatóvá tehető. Feltételezhető, hogy a vízminőség romlását valamelyik beruházás okozta, mert Szepest egyik oldalról a hulladéklerakó, másikról a szennyvíztisztító, harmadik oldaláról pedig a repülőtér határolja. A panaszosok szerint az elmúlt években az önkormányzat számos intézkedése, illetve mulasztása a városrész elsorvasztására irányult.

A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzati törvény az egészséges ivóvíz ellátásának biztosítására 1994-ig szabott határidőt az önkormányzatoknak. Az egészséges ivóvíz ellátásának biztosítására vonatkozó előírás nem jelenti automatikusan a vezetékes víz kiépítésének kötelezettségét. Az elvégzett vizsgálatok nem igazolták, hogy a településen ne lenne egészséges ivóvíz. Az önkormányzat köteles intézkedni a település lakosságának egészséges vízzel történő ellátására, és annak több módja van, mint a lajtoskocsival vagy a palackozott vízzel történő ellátás megszervezése.

A vezetékes ivóvízhálózat kiépítésének költségét a polgármesteri hivatal az önkormányzati költségvetés tervezése során évente előterjesztette, de azt a közgyűlés soha nem hagyta jóvá. Annak elmaradása azonban önmagában nem okozott jogsértést. Az önkormányzat azonban nem tett meg minden tőle elvárható intézkedést a település lakosságának egészséges vízzel történő ellátása, illetve az egészségkárosodások megelőzése érdekében, és ezzel a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos felkérte a polgármestert, hogy méresse fel a Szepes városrész kútjainak vízminőségét, és szükség esetén az egészségre ártalmas vizű kutak ártalmatlanítása vagy lezárása iránt intézkedjék, illetve szükség esetén gondoskodjon palackozott ivóvízről.

Az önkormányzat polgármestere az ajánlásban foglaltakat tudomásul vette, és a kért intézkedéseket megtette. Az országgyűlési biztos a polgármester választ elfogadta.

OBH 2965/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, a tisztességes eljáráshoz való joggal, továbbá az Alkotmány 18. §-ában foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szabálysértési hatóság eljárási hibái, mulasztása folytán elévül a riasztóberendezés indokolatlan működése miatt a sértett feljelentésére indult eljárás.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3266/1998.

Nem okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, ha a gyermek tartózkodási helyéről való elszállítása – bár a rendőrség és a gyámhatóság közreműködésével –, a gyermek érdekét szolgálta, mivel a gyermek anamnézise, a diagnózist követő adekvát beavatkozás szükségességének késedelem nélküli megállapítása céljából történt.

A panaszos a beadványában nyolcéves unokája halálával kapcsolatban sérelmezte az Bethesda Gyermekkórház eljárását, a gyermek ápolásának minőségét és a gyermekkel való bánásmódot, a halál bekövetkeztét és szerinte annak tisztázatlan körülményeit. Állítása szerint nem kapott sem alapos felvilágosítást, sem kellő tájékoztatást unokája állapotáról, halála okairól.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el, mert felmerült az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, továbbá az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglalt gyermeki joggal összefüggő alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem gyanúja. Ennek során tájékoztatást kért az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet főigazgató főorvosától, valamint a Budapest XVI. Kerületi Önkormányzat Gyámhivatala vezetőjétől és megállapította, hogy a panaszos unokájának gondozását, nevelését – édesanyja halálát követően – a panaszos látta el. 1996-tól több alkalommal volt beteg a gyermek, végül a Bethesda Gyermekkórházban betegségét agyvízkeringés-zavart okozó daganatként diagnosztizálták. 1996. augusztus 29-én éjszaka a Bethesda Kórház Intenzív Osztályáról a kisfiút elszállították, és – koponyaűri nyomásfokozódás gyanúja miatt – sürgősséggel felvették az Idegsebészeti Intézetbe. Másnap a panaszosnak részletesen beszámoltak a gyermek állapotáról, a javasolt beavatkozásról, ám ő kétségbe vonta, hogy a CT-felvétel valóban az ő unokája koponyáját mutatta, és a még jó életfunkciókat mutató, fennjáró gyermeket elvitte a kórházból. A mindenre kiterjedő orvosi felvilágosítást tartalmazó ambuláns lapot a panaszos lánya írta alá. Az Intézet vezetője – figyelemmel a gyermek állapotára – azonnal értesítette a gyámhatóságot, melynek intézkedésére ismét beszállították a gyermeket az Idegsebészeti Intézetbe. E ténnyel kapcsolatban a panaszos és a gyámhivatal vezetője eltérően számolt be. A panaszos szerint őt a lakásán a rendőrség, illetve a gyámhatóság munkatársai, és a jelen lévő védőnő “brutális” módon megfenyegette, a gyermeket pedig erőszakkal elvitték. Ezzel szemben a gyámhatóság nyilatkozata az volt, hogy ideiglenes hatállyal intézeti nevelésbe utalták a gyermeket, egyúttal intézeti gyámot neveztek ki részére, aki az életveszélyre is tekintettel a sürgős műtéthez a szükséges beleegyezést haladéktalanul megadta.

Az Idegsebészeti Intézetbe érkező gyermek állapota az előző napihoz képest már bizonytalanabb volt, így a szükséges vizsgálatok elvégzése után a műtét időpontját a lehető legrövidebb időn belüli napra tűzték ki. A beavatkozás elvégzésére az intézet ekkor már rendelkezett a gyámhatóságtól kapott engedéllyel, de végül a panaszos is beleegyezett a műtét elvégzésébe. Az intézet igazgató főorvosa ekkor tájékoztatta panaszost a műtét kockázatairól, lehetséges következményeiről, beleértve a halált is.

A műtét során rosszindulatú daganatot távolítottak el a kisfiú koponyájából, majd közel egy hónap elteltével a gyermeket további kezelésre a Bethesda Gyermekkórház Onkológiai Osztályára helyezték. A hosszas utókezelések ellenére a gyermek 1997. június 5. napján meghalt.

Az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott arra, hogy a gyermek nevelését, gondozását ellátó nagymama által kifogásolt körülmények, így például a gyermek elszállítása tartózkodási helyéről a rendőrség és a gyámhatóság közreműködésével a gyermek érdekét szolgálták, célja a gyermek anamnézise, a diagnózist követő adekvát beavatkozás szükségességének késedelem nélküli megállapítása volt. Sajnálatos módon a súlyos státust eredményező daganat eltávolítása már oly időben történt, amikor az orvostudomány mindenkori állása szerint a gyermek felépülése nem volt várható.

A panaszos unokáját ellátó egészségügyi szolgáltató intézmények eljárása, az ellátás körülményeiből sem a panaszos, sem unokája tekintetében nem állt fenn alkotmányos emberi jogokkal összefüggő olyan sérelem, vagy sérelem veszélye, mely megalapozta volna országgyűlési biztosa általános helyettese számára visszásság megállapítását. Ezért ajánlás nélkül fejezte be a vizsgálatot.

OBH 4156/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljárásra vonatkozó joganyag nem világos és átlátható a norma címzettjei számára; ha az eljáró hatóságok nem a hatályos jogszabályok betartásával járnak el, akkor is, ha a végső döntés jogszerű; ha a jogsértő állampolgárok közül csak egyesekkel szemben járnak el; ha a törvényi előírások érvényesülését senki nem vizsgálja.

Nem állapítható meg az állampolgárok jogait érintő visszásság az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált diszkrimináció tilalmával, a 18. §-ban biztosított egészséges környezethez való joggal, a 70/D. §-ban biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben azért, mert a Balatont, a természetes vizeket különleges előírások védik, és ezért a part menti telekkel rendelkezőket kivéve mások csak közhasználatú vízi állásokról horgászhatnak.

A panaszos 1998 júliusában amiatt fordult az országgyűlési biztos általános helyetteséhez, mert a Balatonon a part menti területek privatizálásával eltűntek a szabadstrandok. A part menti telekkel nem rendelkezők már meg sem tudják közelíteni a vizet. A balatongyöröki horgászegyesület tagjai (közel 300 fő) például évi 4500 Ft-os horgászjegy és tagdíj befizetése mellett sem tudnak horgászni, mivel a tavat egyre kevesebb helyen lehet megközelíteni, és mert a csónakbejárók és vízi állások létesítését nem engedélyezik, illetve az ezzel kapcsolatos “engedélyezés egyszerűen megszűnt”.

Jelezte, hogy többen fordultak az illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi Felügyelőségekhez, Balatoni Vízügyi Kirendeltséghez és a Balatongyöröki Körjegyzőséghez. A panasz benyújtása idején ő választ még nem kapott. 1999. márciusban panaszát kiegészítve nehezményezte, hogy miközben ő legalizálni szerette volna a horgászállását, elutasítást kapott, és az állást el is szállították számára ismeretlen körülmények között és okból, mások horgászállása viszont továbbra is a helyén maradhatott. Az országgyűlési biztosokhoz érkezett más panaszokban (például 848/1995., 8945/1996.) is felmerült a Balaton-part közhasználata, a bárki által való megközelíthetőség lehetőségének csökkenése. E panaszok jelzik, hogy nem egyedi vagy egy településre korlátozódó jelenségről van szó.

Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok feltárásakor a konkrét ügyben hozott döntéseket és eljárást tágabb összefüggésben, a Balaton mint természeti kincs és nemzeti vagyon állampolgári jogon való igénybevehetőségét is vizsgálta. Vizsgálatát a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az egészséges környezethez, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog sérelmének gyanúja miatt indította.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos 1998. februárban a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségétől, a Környezetvédelmi Felügyelőségtől és a Természetvédelmi Felügyelőségtől horgászállás elhelyezésének engedélyezését kérte.

A vizsgálat megállapítása szerint a balatoni vízi állások engedélyezésével kapcsolatos közigazgatási eljárásban a jogszabályok olyan tömegének ismeretét feltételezi a jogalkotó, amely nem várható el attól, aki mindösszesen egy kb. 4 m²-nyi fadobogóról szeretne engedélyezetten horgászni. A hatóságtól, a szakhatóságoktól és a Balaton medrének kezelőjétől – aki maga is hatóság – azonban elvárható, hogy a mégoly nehezen áttekinthető, de az eljárásaik alapját képező, azt szabályozó joganyagot pontosan ismerjék, azoknak megfelelően járjanak el, az ügyfeleknek azokról a megfelelő tájékoztatással szolgáljanak. A Balatonban vízi állás engedélyezhetőségéről lényegében két OVH rendelkezés dönt:

A 2/1985. (III. 28.) OVH rendelkezés 1. § (3) bekezdése alapján magánszemély – kizárólag a tulajdonában (tartós használatában, haszonélvezetében) levő partszakaszon – csak parti bejáróval ellátott (a parttal összekötött), idényjellegű, felépítmény nélküli vízi állást létesíthet.

A 4/1981. (IV. 4.) OVH rendelkezés 222. § (2) bekezdése szerint parti bejáró nélküli (minden oldalról vízzel körülvett), valamint a vizek közterületi partszakaszaihoz kapcsolódó vízi állás csak közhasználatú víziállásként létesíthető. Ugyanezen rendelkezés értelmében közhasználatúnak minősül az a vízi állás, amelyet a vizek és vízterületek, valamint a partok erre kijelölt szakaszain a helyi önkormányzat vagy egyesület bárki által – korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel – történő közhasználatra létesít.

A panaszosnak a horgászállás elhelyezésére, majd fennmaradására vonatkozó kérelmét tehát jogszerűen utasították el. Azonban panaszos az ügyben illetékes szerveknél eljárva csaknem egy év után kapta meg azt a választ, amelyet az első ilyen tárgyú megkereséskor meg kellett volna kapnia.

A Balaton medrének kezelője a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, amelynek 1981. IV. 4. óta, az OVH ilyen rendelkezésének hatályba lépése óta hivatalból tudomással kell(ene) bírnia erről a szabályról, és alkalmaznia kell(ene) azt, mely szerint “parti bejáró nélküli (minden oldalról vízzel körülvett)… vízi állás csak közhasználatú vízi állásként létesíthető”. A panaszos által magánszemélyként, saját használatára kért ilyen vízi állás e rendelkezés folytán nem helyezhető el. Az igazgatóság balatoni kirendeltsége ennek ellenére kezelői hozzájárulást adott és mederhasználati szerződést kötött a panaszossal, amely alapján ráadásul “a bérlőnek az első évre vonatkozó díjfizetési kötelezettséget az engedélyezés évében a jegyzői engedélyezési eljárást megelőzően teljesítenie kell”. Ha a létesítésre nem kap engedélyt a kérelmező, visszautalják a pénzt. Ha “majd” kap, akkor 1600 Ft-ot fizetnie kell az általa abban az évben már fel sem állítható, így helyet sem foglaló stégért. Ha viszont a fennmaradást nem engedélyezik – tehát a bérlő közben ténylegesen foglalja a területet –, visszautalják a pénzt.

A Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági engedélyt adott, amelyben többek közt azt a feltételt állította, hogy “a vízi létesítmény megközelítése csak igazolt csónakkikötőből, illetve csónakmenhelyről történhet függetlenül attól, hogy a kérelmező rendelkezik-e vízparti ingatlannal. A vízi állás megközelítéséhez a nádas terület egységét megbontó, az élőhelyeket veszélyeztető bejáró (például földmóló, fastég) nem létesülhet és a meglévők visszabontásáról is intézkedni kell. A nádasállomány károsításáért a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 80. §-a szerint természetvédelmi bírság róható ki.” A természet védelmében a kikötés jogos és indokolt. Balatongyörökön azonban nincs csónakkikötő. Ha volna, csak a Nemzeti Park engedélyével lehetne. A szakhatósági hozzájárulást tehát nem csak az idézett OVH rendelkezés miatt, de a feltétel (csónakkikötő) hiánya miatt sem lehetett volna megadni.

A körjegyzőség jegyzője (a nevében eljáró) hivatkozva a hozzá megérkezett mederhasználati szerződésre, felhívást küldött a panaszosnak, és megkereste a szakhatóságokat a kérelem véleményezése érdekében. Egyedül a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség járt el a fennálló jogszabályok alapján, mert nem járult hozzá a vízi állás létesítéséhez. Ennek alapján utasította el végül a jegyző a kérelmet. A jegyzőnek már az eljárás megindulásakor tudnia kellett, hogy a kérelmezett vízi állás nem part menti telektulajdonosé, vízzel körülvett és nem közhasználatú – ezért arra engedély nem adható. Az egész eljárás felesleges volt, az ügyfelet megtévesztő és költségekbe verő. A vízi állás a jogszabály rendelkezése folytán és nem a szakhatóságok állásfoglalása miatt nem helyezhető el. Az eljárásban keveredett a létesítés és a fennmaradás engedélyezése. A panaszosnak 1998. május 16-i kérelme óta nyilvánvaló, hogy meglévő stégről van szó, így csak a fennmaradás kérdésében lehetett volna egyáltalán eljárást folytatni, és mivel az a jogszabály kogens rendelkezése miatt nem engedélyezhető, engedélyezhetőségére nézve felesleges volt a hiánypótlás és a szakhatóságok megkeresése. Intézkedni kellett volna a fennmaradás elutasításával egyidejűleg az állás elbontása iránt is.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségének eljárása, kezelőként és szakhatóságként tett intézkedései, a jegyző (nevében eljáró ügyintéző) hatósági, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági eljárásai megsértették a panaszosnak a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogait, nevezetesen a tisztességes és méltányos eljárás követelményeit. A jelzés nélküli (így nem azonosítható) és egyébként engedéllyel sem rendelkező vízi állás elbontása a kezelőnek kötelezettsége. A stég azonosítása után a szerkezetet a panaszos átveheti a Vízügyi Igazgatóságtól, így erre nézve az országgyűlési biztos általános helyettese további megállapítást nem tett, intézkedés nem volt szükséges. A panaszos által ismertetett helyzet, amelyben “egyesek vízi állását elbontják, másoké maradhat”, valójában annak következménye, hogy a jogkövető állampolgár engedélyt kér – és nem kap, a nem követő felállítja a stéget – és horgászik. Ez a jogbiztonsághoz kapcsolódó garanciális kérdés, amely a hatóságok részéről nemcsak az eljárási normák betartását, hanem betartatását is feltételezi.

Hátrányos megkülönböztetésre utaló momentumot a vizsgálat nem tárt fel, mert az az előírás, hogy a Balatonban vízi állás csak “bárki által – korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel – történő közhasználatra” létesíthető, nem jelenti a magánszemélyek hátrányos megkülönböztetését. A fent részletezett egyéb szabályokból is követhetően a rendelkezés a Balaton vízminőségének, a parti nádasnak stb. védelmében született. Magánszemélyeket nem zár ki a balatoni horgászatból, hanem azt kevesebb számú, az önkormányzat, horgászegyesület stb. által létesítendő közhasználatú vízi állásokon engedélyezi. A part menti telektulajdonosok “kivételezett” helyzete nem a vízi állásnak részükre megengedett elhelyezhetőségéből, hanem part menti telektulajdonukból következik. A partnak az egyes telkek teljes szélességében való, ilyen célú használatához képest a stég a part igénybevételét csökkentheti, a nádast kíméli.

A közhasználatú és a telektulajdonnak minősülő területek aránya a közhasználat javára megőrzendő és növelendő, az ellenkezője keletkeztethet visszásságot az állampolgárok nagy többségének jogaiban. A biztosnak az ügy kapcsán feltett kérdésére a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium az alábbi választ adta: “A Magyar Állam tulajdonában levő parti területek vonatkozásában a közösségi használat biztosítása elsődleges. A hivatkozott törvényhely rendelkezéseinek betartásával kapcsolatban a KHVM sem hivatalból, sem megkeresésre nem folytatott eljárást.”

Az országgyűlési biztos általános helyettese az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos visszásságot a hatósági eljárásban nem állapított meg. Megállapította, hogy a jelentésében részletezett jogintézmények – ha az egyén tetszőleges jogérvényesítése korlátozásával is – az egészséges környezethez való jog, a Balaton mint az össznépesség egészségét, pihenését, testi-lelki jólétét szolgáló, pótolhatatlan természeti érték, védelmére hivatottak.

A vizsgálat alapján a konkrét ügyben ajánlást nem tett. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében azonban több ajánlást is megfogalmazott. Felkérte

a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy

– vizsgálja meg a Balaton egészére az 1995. évi LVII. tv. hatálybalépése óta a 23. §-ban foglalt tilalom és felhatalmazás érvényesülését, ezen időszak alatt a part állami-önkormányzati tulajdonból kikerült területei esetében betartották-e ezen szabályokat,

– vizsgálja meg, hogy a 23. §-ban foglaltak megfelelő és elégséges eszközök-e ahhoz, hogy a parton a víz megközelíthetősége – bárki számára – ne váljon lehetetlenné, illetve, hogy a törvény által védeni rendelt állapothoz képest ne csökkenjen a közhasználat térbeli lehetősége,

– kezdeményezze, illetve teremtse meg a vízügyi törvényben és az ágazati szabályozásban az összhangot a Balaton és medrének kizárólagos állami tulajdona (nemzeti vagyon volta), a meder, a víz, a nádas stb. közérdekű védelmére hivatott szabályok – közöttük a magánhasználat korlátozása a közhasználat javára – és a part bárki általi megközelíthetősége, közhasználati lehetősége között,

– vizsgálja felül és tegye áttekinthetőbbé a jelentésben részletezett joganyagot;

a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, gondoskodjon róla, hogy a Balatoni Vízügyi Kirendeltség

– a Balatonról szóló (és egyéb, a jelentésben részletezett), továbbá az eljárásaira vonatkozó jogszabályokat tartsa be, mind kezelőként, mind szakhatóságként azoknak megfelelően járjon el,

– a mederhasználatra vonatkozó szerződés nyomtatványát a Ptk.-nak és a vízügyi jogszabályoknak megfelelően módosítsa,

– ne adjon hozzájárulást jogszabályban tilalmazott tevékenységhez,

– rendszeresen és teljeskörűen szerezzen érvényt a mederhasználatra vonatkozóan az engedély nélküli és/vagy azonosíthatatlan vízi állások elbontatására-elbontására vonatkozó kötelezettségének, tekintet nélkül a tulajdonosra. Kezdeményezze a jegyzők eljárását az azonosítható, de nem engedélyezett létesítmények tulajdonosaival szemben,

– szórólapokon, tömegtájékoztatáson, polgármesteri hivatalon keresztül vagy más módon tájékoztassa a térségben az érdekelteket, hogy a Balatonon ki, milyen feltételekkel létesíthet vízi létesítményt. Milyen létesítményekhez járul hozzá mint a meder kezelője, milyen következményekkel jár ezen feltételek be nem tartása stb.;

Balatongyörök jegyzőjét,

– gondoskodjon róla, hogy a nevében eljárók az Áe. és az anyagi jog együttes alkalmazásával, azok előírásai szerint járjanak el. A jogszabály alapján nyilvánvalóan engedélyezhetetlen kérésekhez ne kérjenek mellékleteket és szakhatósági állásfoglalást, mert ezek hiánytalan megléte esetén sem adhatnak engedélyt,

– bármely építmény, létesítmény fennmaradásának elutasításával egyidejűleg rendelkezzen azok bontásáról is;

a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vezetőjét,

– amennyiben a Nemzeti Park által hivatalból ismert adatok és/vagy jogszabály alapján a hozzá intézett kérelem nem teljesíthető, azt utasítsa el.

Balatongyörök polgármesterét, hogy vizsgálja meg:

– a községhez tartozó területen belül hol lehetséges közhasználatú vízi állás létesítése,

– a létesítéshez ki, milyen feltételekkel járulhat hozzá, mely feltételek teljesülése esetén lehetséges a telepítés, azt az Önkormányzat vállalja-e,

– fogadja-e az Önkormányzat a horgászegyesület és/vagy mások szervezésében a vízi állás létesítési igényét, bonyolítja-e annak munkálatait.

– Tájékoztassa a helyben érdekelteket a fentiek eredményéről.

A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 4253/1998.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelme, ha az érintett lakók a kifogásolt vendéglátó-ipari egység nyugalmukat zavaró működése miatt az illetékes hatóságnál semmilyen eljárást nem kezdeményeznek annak ellenére, hogy a rendelkezésükre álló lehetőségekről a hatóság képviselőitől megfelelő tájékoztatást kaptak.

A Kisalföld című lap 1998. július 13-i száma “Diszkóterror” címmel olvasói levelet közölt a gyárvárosi Munkás utcában üzemelő vendéglátóipari egységnek a lakók nyugalmát zavaró működéséről. A szerző szerint a Hivatal Igazgatási Osztálya is tehetetlen.

Az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazással élve az országgyűlési biztos a fenti cikk alapján hivatalból vizsgálatot indított.

A lapban megjelent olvasói levél szerint pénteki és szombati napokon csak jóval éjfél után térhetnek nyugovóra a Munkás utca lakói. E két napon “18 órától az egyébként nehezen, de elviselhető iddogáló- és játszóhelyből fergeteges diszkó lesz. A fergeteges szó szerint értendő, a házakban zárt ablakok mellett nem a zene, hanem – a felerősített mélysugárzó miatt – monoton dobolás hallatszik. Az őrjöngést követően a távozók lepusztult állapotú autóikat nagy nehezen elindítva elviharzanak.”

Az országgyűlési biztos munkatársai helyszíni vizsgálatot tartottak, ennek során megtekintették a szórakozóhely környezetét, másrészt információkat szereztek az egységben is.

A Munkás utca Győr egyik külső kerületében fekszik, csendes, nyugodt, családi házas beépítésű terület. A belső helyiségekben – nyilván a fülledtség miatt – vendégek nem, csak a személyzet tagjai tartózkodtak. A vendégek a kerthelyiségben elhelyezett asztaloknál szórakoztak, mintegy 25-30-an. A lakók nyugalmát a zene mellett a vendégek szinte állandó hangoskodása, nevetgélése zavarhatja.

A Polgármesteri Hivatal köztisztviselői az írás megjelenésének napján helyszíni ellenőrzést tartottak az egységben és felvették a kapcsolatot a szomszédban lakókkal, felhívták a figyelmüket a birtokvédelmi eljárás megindításának lehetőségére. Később újabb helyszíni ellenőrzést végeztek, ekkor diszkórendezvény nem volt az egységben.

A szakhatóságok részvételével megtartott ismételt helyszíni hatósági bejáráson a megjelent 7 érintett lakó egybehangzóan kijelentette, hogy 2 hét óta nem volt diszkórendezvény az egységben. A bejárás alkalmával tájékoztatták a lakókat a hivatal előtt indítható eljárásokról.

Az országgyűlési biztos további eljárásának akkor lenne helye, ha a hivatal az egység működését sérelmező állampolgári panaszra nem járt volna el. Megállapítható, hogy a hivatal köztisztviselői helyszíni ellenőrzések keretében vizsgálták az egység működését, a helyszíni bejárások alkalmával tájékoztatták a lakókat a hivatal előtt indítható eljárások lehetőségéről, ilyenre azonban – bár a lakók ígéretet tettek rá – nem került sor.

Fentiek alapján az ügyben alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatos visszásságot az országgyűlési biztos nem állapított meg.

OBH 4686/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárással összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv az általa ismert tényeket figyelmen kívül hagyva hozza meg döntését.

Az Alkotmány 18. §-ában foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a lakóövezetet határoló véderdőövezetet az önkormányzat képviselő-testülete ipai övezetbe sorolja meghatározott beruházás érdekében.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a lakóházak mellett kérelemre kerítés építésére és tereprendezésre adott engedélyt, a védőerdő-terület egy részét ipari övezetté nyilvánította az önkormányzat.

Az országgyűlési biztos előzetes vizsgálatot és tájékoztatást kért a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjétől, aki arról adott tájékoztatást, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a 25/1997. (05.10.) számú rendeletével úgy döntött, hogy a 19764/7. hrsz.-ú önkormányzati tulajdonban lévő véderdő-övezetű ingatlant ipari övezetbe sorolta, majd azt egy vállalkozó (kft.) részére cseretelekként tulajdonba adta. A panaszos vizsgálatot kért a rendezési terv elfogadására vonatkozóan. A megyei közigazgatási hivatal vezetője észrevételezte, hogy az önkormányzat a rendelet megalkotását megelőző eljárás során nem szerezte be a KTM területi főépítészének szakmai véleményét. Ezért észrevételében a törvénysértés megszüntetésére hívta fel az önkormányzatot. Az iratok tanúsága szerint a területi főépítész utólag megadta szakmai véleményét. Az ÁRT a lakóövezetet határoló területen a lakók egészségének védelme érdekében állapított meg véderdőövezetet. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a terület véderdő-övezeti besorolásának megváltoztatása sérti az érintett lakosság egészséges környezethez való, alkotmányban biztosított jogát.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kft. eredeti elképzelésének megfelelően kamionparkoló építésének érdekében kért építési engedélyt, mely kérelmet az első fokú hatóság teljesítette, azonban a másodfokú építésügyi hatóság az engedélyt megadó határozat megsemmisítése mellett új eljárás lefolytatását rendelte el. A másodfokú hatóság részletesen kifejtette, hogy miért nem lehet az adott területen kamionparkolót létesíteni. Az indokokat elfogadva az építtető olyan tervdokumentációt nyújtott be a hatóságnak, amelyből az előzmények ismerete nélkül nem derülhet ki, hogy milyen célra kívánja hasznosítani az ingatlant. A hatóság ismerte az előzményeket, valamint az önkormányzat testületének döntését és az átminősítés okát is, továbbá hogy a kérdéses ingatlan jövőbeni rendeltetése kamionparkoló lesz. Ennek ellenére teljesítette a kérelmet mind az első fokú, mind a másodfokú hatóság, arra való hivatkozással, hogy az érvényes rendezési terv ipari célú felhasználásra jelölte ki az építkezéssel érintett területet, valamint hogy az eljáró hatóság csak a kérelemben foglaltakat vizsgálja, egy esetleges mögöttes szándékot nem. A panaszos a jogerős építési engedély ellen keresetet nem nyújtott be. A végrehajtható határozat alapján az építtető a kivitelezési munkálatokat megkezdte.

Az államigazgatás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. § (2) bekezdése értelmében “A közigazgatási szerv által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.”

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a csak kerítés építésére és tereprendezési munkálatokra másodfokon is helyben hagyott határozattal kiadott engedély sérti a panaszosnak az Alkotmányban biztosított, az egészséges környezethez való jogát. Ugyanígy sérelmet szenvedett a tulajdonjog védelmének elve is, a lakóingatlanok értéke csökken a várható környezetszennyezés következtében.

A 71. §-a értelmében a határozat nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sértene. Miután az építtető megkezdte a kivitelezési munkálatokat, olyan intézkedést, mely a határozat visszavonására irányulna, az országgyűlési biztos nem tehetett. A jövőre vonatkozó szabályos eljárások érdekében azonban felkérte a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, ha építési engedélyt megadó határozat elleni fellebbezés érkezik a hivatalba, s az annak alapjául szolgáló rendezési tervvel kapcsolatban szabálytalanság gyanúja merül fel, úgy a hatósági eljárás lezárása előtt törvényességi ellenőrzési jogkörében vizsgálja meg azt, s az esetlegesen szükségessé váló intézkedéseit tegye meg.

Felkérte továbbá az országgyűlési biztos Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata jegyzőjét, hogy az építési engedélyezési eljárások során, különösen azonos kérelmezők esetén, a hivatal rendelkezésére álló előzményeket is mérlegeljék és vegyék figyelembe.

A közigazgatási hivatal vezetője az ajánlást elfogadta, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy miután az építtető eltért a kivitelezés során az engedélytől, felszólította a jegyzőt a szükséges eljárás lefolytatására.

OBH 4863/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, s ennek részét képező tisztességes eljárással, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében rögzített a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogokkal összefüggően a büntetés-végrehajtási intézet egészségügyi szolgálatának eljárása, ha a fogvatartottat mindenkori állapotának megfelelő ellátásban részesíti, folyamatos ápolói felügyeletről gondoskodik, a javasolt kezelésekre, kontrollvizsgálatokra történő szállításokat biztosítja, valamint büntetése egészségi okból történő félbeszakításának lehetőségét is figyelemmel kíséri.

A panaszos többek között kifogásolta, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön (a továbbiakban: bv. intézet) egészségügyi szolgálata nem tud számára megfelelő gyógykezeléseket biztosítani. Álláspontja szerint a bv. intézet elsődleges célja büntetésének minden áron történő végrehajtása, ezért nem kap segítséget egészségi állapota súlyosbodásának megállításához, büntetésének egészségi okból történő félbeszakításához.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos gerincbetegsége miatt 1995 óta rendszeres ellenőrzés alatt áll a Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinikán, de számára az idegsebészek műtéti megoldást nem javasoltak. A Harkányi Gyógyfürdő-kórházban fizetőbetegként rendszeresen részesült komplex terápiában. A bv. intézetben bekövetkezett balesetekor azonnali és szakszerű ellátásban részesült, további kezelésre az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe utalták. A bv. intézet egészségügyi szolgálata, ha orvosi beavatkozásra van szükség, azt minden esetben, soron kívül megoldja, a betegszállítás lehetséges módjai közül a beteg állapota alapján a kezelőorvos jogosult dönteni.

A panaszos szabadságvesztés büntetésének félbeszakítására irányuló korábbi kérelmeit – egészségi állapotára való tekintettel – teljesítették, legutóbbi kérelmének elbírálása nem az egészségügyi szempontok alapján történt, a beadvány elutasítására a folyamatban levő büntetőeljárás miatt került sor. Ha a panaszos elhelyezése megoldhatóvá válik, a Nagyfai Krónikus Utókezelő Részlegbe történő átszállítására a bv. intézet egészségügyi szolgálata haladéktalanul intézkedik, s ha szakorvosi vizsgálata állapotának egyértelmű rosszabbodását igazolja, büntetés-félbeszakítási kérelmét ismételten elbírálják. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a büntetés-végrehajtási szervek eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz való, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített, a lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okozott, a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló IM rendelet előírásait alkalmazták, összhangban a további végrehajtásról rendelkező, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által kiadott intézkedésben foglaltakkal.

OBH 4920/1998.

I. Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a súlyos, migrénes fejfájásban szenvedő betegek számára a roham oldását, így a folyamatos munkaképességet lehetővé tevő, Magyarországon törzskönyvezett Imigran nevű gyógyszer hiányzik a fejfájáscentrumokból, ambuláns készletekből, valamint a kiemelt közforgalmú gyógyszertárakból, mert mindez a készítményhez való zökkenőmentes hozzájutást nehezíti.

II. Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz, ha az Imigran készítmény az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által történő finanszírozása – a készítmény fogyasztói árához képest – csekély mértékű, mert a gyógyszerhez való hozzájutás a beteg részéről folyamatosan erőn felüli anyagi áldozatot követel, és a betegek nagy része számára – jövedelmi és vagyoni viszonyaikra figyelemmel – a hozzájutást lehetetlenné teszi.

A neve elhallgatását kérő panaszos beadványában sérelmezte, hogy a migrénes fejfájás miatt szükséges gyógyszerhez való hozzájutás nehézkes, és erőn felüli anyagi áldozatokat követel a migrénes betegektől. A panaszos közel húsz éve migrénes beteg. 1994. évtől térítésmentesen biztosították számára az Imigran gyógyszert. Ez azonban megváltozott, mert a gyógyszert kizárólag az erre feljogosított neurológus szakorvos írhatja fel, a gyógyszertár pedig csupán rendelésre tart megfelelő mennyiségű készítményt. Előfordult, hogy több napot várt a készítményre. Sérelmezte azt is, hogy a gyógyszeres klinikai ambuláns ellátás is megszűnt. A panaszos a gyógyszer fogyasztói árának 50%-os társadalombiztosítási támogatását sem tartotta kielégítőnek.

Az országgyűlési biztos azt vizsgálta, hogy a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alapjog tekintetében az Imigran nevű készítményhez való zökkenőmentes hozzájutás – ambuláns kezelésként vagy a jelenlegihez képest lényegesen magasabb tb-támogatással – elősegítené-e a rászoruló beteg számára az aktív (munkaképes) életvitelt. Az ügyben tájékoztatást kért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójától, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának főorvosától, valamint a Debreceni Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatójától.

Megállapította, hogy a súlyos, migrénes fejfájásban szenvedő betegek számára a roham oldását, így a folyamatos munkaképességet lehetővé tevő, Magyarországon törzskönyvezett Imigran nevű gyógyszernek fejfájáscentrumok ambuláns készletéből, valamint a kiemelt közforgalmú gyógyszertárak készletéből való hiánya ellehetetlenítette a készítményhez való zökkenőmentes hozzájutást, mellyel sérült a rászoruló betegek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alapjoga.

Megállapította azt is, hogy a szóban forgó gyógyszer Országos Egészségbiztosítási Pénztár által történő finanszírozásának – a készítmény fogyasztói árához képest – csekély mértéke a beteg részéről folyamatosan erőn felüli anyagi áldozatot követelt, mely ugyancsak sértette a rászorulók legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alapjogát, tekintettel arra, hogy a betegek nagy része számára – jövedelmi és vagyoni viszonyaira figyelemmel – a hozzájutást lehetetlenné tette.

Ezért az országgyűlési biztos ajánlotta az egészségügyi miniszternek, hogy a tervezett új gyógyszerár-támogatási rendszer kidolgozása során kezdeményezze az Imigran nevű gyógyszer OEP általi támogatásának növelését úgy, hogy a súlyos migrénes fejfájásban szenvedő, igazoltan rászoruló betegek térítésmentesen juthassanak a szükséges mennyiségű gyógyszer akár tabletta, akár autoinjektoros változatához. Továbbá felkérte a minisztert, hogy az érintett egészségügyi szolgáltatókkal való egyeztetés során vizsgálja felül annak lehetőségét, hogy nevezett gyógyszerhez – legalább a fejfájáscentrumokban – zökkenőmentesen juthassanak a betegek.

A válaszadás határideje lejárt, de az ajánlásokra még nem érkezett válasz. Annyi azonban megállapítható, hogy a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásáról szóló rendelet számos módosítása során az Imigran nevű gyógyszer társadalombiztosítási támogatása változatlan maradt, így a miniszter az ajánlásnak nem tett eleget.

OBH 5093/1998.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. §. (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásság, ha a megyei közútkezelő kht. a települési önkormányzattal közösen forgalomirányító jelzőlámpát létesít a veszélyes útkereszteződésben.

A panaszos beadványában kifogásolta a Somogy Megyei Közútkezelő Kht. tevékenységét.

A vizsgálat a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt indult.

A panaszos sérelmezte, hogy Siófokon, a 70. számú főútvonal, 112–76. számú csomópontja nincs megfelelő jelző, figyelmeztető eszközzel ellátva – annak ellenére, hogy a kereszteződés veszélyeztetettsége a környező gyermekintézmények következtében magasabb szintű –, ezért balesetek sorozata veszélyezteti az emberek életét. A panaszos több esetben szorgalmazta – interpelláció, beadvány formájában – a gyalogátkelőhely biztonságosabbá tételét. Az önkormányzat jegyzőjétől kapott tájékoztatás szerint a képviselő-testület, a Városfejlesztési Bizottság több esetben tárgyalta a kereszteződés ügyét, több alternatíva kidolgozásával. Az önkormányzat 163/1998. számú határozatában rendelkezett a kereszteződés forgalomirányító lámpával történő ellátásáról. Országos főútvonalról lévén szó, a forgalomszabályozás a Somogy Megyei Közútkezelő Kht. hatáskörébe tartozik. A kht. anyagi forráshiányra tekintettel a jelzőlámpa kiépítését csak abban az esetben vállalta, ha annak mintegy 30 millió forintos költségének a felét az önkormányzat átvállalja. Az önkormányzat 163/1998. (XII. 22.) számú határozata rendelkezett arról, hogy a forgalomirányító lámpa telepítési költségeinek 50%-át az önkormányzat átvállalja. Az önkormányzat a lámpa kiépítésének tervét megrendelte, a forgalomjelző lámpa várható üzembe helyezése 1999. szeptember 15.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat határozata, a forgalomjelző lámpa kiépítése a közúti közlekedés biztonságát és zavartalanságát elősegíti, így a vizsgálat alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 5329/1998.

I. Nem okoz az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez és emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot a szerelőakna kialakításának hiánya, ha a munkaügyi ellenőrző szerv álláspontja szerint a szóban forgó objektumban nem folyik olyan munkavégzés, amelynek a szerelőakna elengedhetetlen követelménye volna.

II. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fűtés és a szigetelés elégtelensége miatt a szerelők munkaidejük nagy részét a 16-18 ^oC-os hőmérsékletű szerelőműhelyben töltik.

III. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fizikai munkát végző szerelőknek a munkahelyükön nincs zuhanyozási lehetőségük.

Névtelen panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Katonai Felderítő Hivatal Ref. Igazgatóság 2. Ref. Adatszerző Főosztály 2/I. Adatszerző Alközpont kőszeg-táborhegyi objektumában két gépjárműszerelő élet- és balesetveszélyes körülmények között végzi munkáját, mivel a műhelynek kinevezett garázsban nincs autószerelő-akna és hiányoznak az autószereléshez szükséges egyéb berendezések is. További probléma, hogy télen nincs megoldva a fűtés, és nincs lehetőség munkaidő után a zuhanyozásra sem. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az élethez és az emberi méltósághoz való jog, valamint a legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt vizsgálatot indított. A helyszíni vizsgálat lefolytatására és szakvélemény készítésére az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese felkérte a Honvédelmi Minisztérium Munkavédelmi és Munkaügyi Ellenőrzési Hivatalát.

I. Az ellenőrzési hivatal a panaszlevélben foglalt tények valódiságát megállapította, azonban álláspontjuk szerint azért nem volt feltétlenül szükség szerelőaknára, mert ott csak kisebb, napi karbantartási munkák folytak, az időszakos vizsgákat és az alkatrészcserét igénylő javításokat a budapesti központi javítóműhelyben végezték. A szakvélemény készítője zuhanyozófülkék kialakítását nem a panaszos szerelők, hanem csak a szintén ott 24 órás szolgálatot teljesítő egyéb személyzet miatt ítélte szükségesnek. A szakvélemény készítője szerint a bejárati vasajtók hőszigetelésének hiánya okozta a viszonylag alacsony, 16-18 ^oC-os hőmérsékletet, a szigetelést azonban tervbe vették.

II. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szerelőakna szükségességét illetően nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján a munkavédelem kérdéseiben szakismerettel nem rendelkező személy, beleértve az országgyűlési biztost is, egyértelműen állást tudna foglalni. Mivel a munkaügyi ellenőrző szerv álláspontja szerint a szóban forgó objektumban nem folyt olyan munkavégzés, amelynek a szerelőakna elengedhetetlen követelménye lett volna, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese nem állapított meg alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot.

III. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította azt is, hogy a munkavédelmi törvény (1993:XLIII. tv.) 24. § b) pontja általánosságban akként rendelkezik, hogy minden munkavállaló részére biztosítani kell a munkahely és a munka jellegének megfelelően a tisztálkodási és a melegedési lehetőséget. Az Alkotmány általános előírásai pedig biztosítják az emberi méltósághoz, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a Magyarországon kialakult általános fejlettségi színvonal, és az abból levezethető jogosnak tekintett társadalmi elvárások figyelembevételével a fűtésre és a zuhanyzó hiányára vonatkozó panasz megalapozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a feltárt visszásságok orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy a Katonai Felderítő Hivatal főigazgatója tegye meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy a kőszeg-táborhegyi szerelőműhelyben a fűtési időszakban a hőmérséklet elérje a 20 ^oC-t, továbbá, hogy a zuhanyozás lehetősége biztosított legyen. A Katonai Felderítő Hivatal főigazgatója az ajánlást elfogadta, és biztosította a zuhanyzás lehetőségét, továbbá a 20 ^oC-os hőmérsékletet.

OBH 5350/1998.

A tényállás nem elég alapos vizsgálata, továbbá a határozathozatal mellőzése visszásságot okoz a panaszosnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményéből eredő tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben. A csapadékvíz-elvezető árokban felgyülemlő ürülék veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5578/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a rehabilitációs intézet házirendjének jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézmény érdek-képviseleti fóruma működésének hiánya.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint a jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon által biztosított ellátásért fizetendő térítési díjról az érintettek névre szóló értesítés helyett egy, az intézmény vezetője által a fenntartó rendelete alapján készített feljegyzésből értesülnek.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jog sérelmén túl a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben is visszásságot okoz a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, ha az általa a gondozottak pénzkezelésével összefüggésben kimunkált gyakorlat mellőzi a gondnokság alá helyezett jogait és törvényes érdekeit védő, törvényben előírt garanciális rendelkezések egyidejű alkalmazását, vagy ha a gondozott a személyes szükségletére elhelyezett pénzéhez csak előzetes egyeztetést követően, igazgatói engedéllyel juthat hozzá. E jogot sérti meg a bentlakásos intézmény akkor is, ha a jogszabály kötelezése ellenére nem gondoskodik a gondozottak értéktárgyainak biztonságos megőrzéséről. Ugyanezen joga megsértése mellett a gondozott emberi méltóságához fűződő alkotmányos joga is sérül, ha a bentlakásos intézmény büntetésből zsebpénzvisszatartás-büntetést alkalmaz.

IV. A rehabilitációs intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet nem számol fel haladéktalanul egy beázott elektromosvezeték-elosztóban rejlő veszélyforrást, illetve ha az intézet belső útjainak állapota balesetveszélyes. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát, vagy ha az intézetben a gyógyszerrendelés ellenőrizhetetlen, áttekinthetetlen és nem megfelelően dokumentált, továbbá ha az intézmény az előírt gyógyszerek árát nem téríti meg automatikusan. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

V. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az a rehabilitációs intézetben kialakított gyakorlat, amely szerint minden WC-használat előtt és után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a mellékhelyiségek ajtait. Az ellátottak ugyanezen jogát sérti meg az intézet, ha a gondozott és a gondozó közötti magázódás és tegeződés gyakorlatát az intézet házirendjében szabályozza. E jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak.

VI. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog maradéktalan érvényesülését veszélyezteti, ha a rehabilitációs intézeten belül, a gondozottak által rendszeresen használt területen legeltetik az otthon háziállatait. E jogot sérti, ha az intézet disznóóljait a gazdasági épületek, az ebédlő, a konyha, valamint a lakóotthonok tőszomszédságában helyezik el. Ugyanezen jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben található WC-kagylókat nem látják el ülőkével és fedlappal, valamint ha a lakószobákban “bilipadokat” helyeznek el.

VII. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.

VIII. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a rehabilitációs intézet nem gondoskodik az általa ellátott utógondozásának, a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon pedig a gondozottak előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha házirendjében rögzíti, hogy csak az erre képtelen gondozottak ruhaneműinek mosásáról gondoskodik vagy ha az intézmény külön térítési díjat állapít meg a lakók elektromos árammal működtetett készülékeinek használatáért.

IX. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelemhez és panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot idéz elő a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, amikor az írásban benyújtott panaszra szóban ad választ. Ugyanezen jogot sérti az intézet, ha a panasztétel lehetőségét írásbeliséghez köti, vagy ha a gondozottakat érintő panaszokat az intézeti vezető főnővérhez irányítja.

X. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített, hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben okoz visszásságot a fogyatékosokat ápoló gondozó otthon, amennyiben a látogatás jogát az intézetvezető előzetes hozzájáruláshoz köti, és a gondozott rokoni körére, illetve törvényes képviselőjének személyére korlátozza.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5638/1998.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, ha az illetékes önkormányzati, valamint rendőri szervek eljárása a jogszabályoknak megfelel, és megteszik azokat az intézkedéseket, melyek elkerülhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy település lakóinak a jogbiztonsághoz (Alkotmány 2. § (1) bek.) és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga (Alkotmány 70/D. § (1) bek.) sérülésének közvetlen veszélye megszűnjön.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6036/1998.

Nem sérül az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog, ha az ingatlanon lévő kútból egészséges ivóvíz nyerhető.

A ceglédi panaszos kútjainak a közeli veszélyeshulladék-gyűjtőből eredő szennyezettségét sérelmezte. Beadványához mellékelt néhány, az 1980-as években végzett ivóvízvizsgálatról készült eredményt. A vizsgálatot végző szakhatóságok egyes összetevők magasabb koncentrációja miatt több alkalommal is arra a megállapításra jutottak, hogy a víz kifogás alá esik, illetve ivóvízül nem fogadható el.

Cegléd Város polgármestere olyan, a kilencvenes években lefolytatott vizsgálatokról számolt be, amelyek a telep közelében fekvő tanyákon lévő víz minőségének feltárására irányultak.

A Budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1990-ben végzett vizsgálata a telepről származó anyagokat, azok alkotó elemeit sem a talajban, sem a talajvízben nem mutatta ki.

A tanyán 1992-ben fúratott műanyag kút vízminőségének megismételt vizsgálatakor a korábbi vizsgálatkor egyáltalán nem tapasztalt emberi fekális szennyeződést észleltek, amely semmi esetre sem származhatott a veszélyes hulladékok tárolására szolgáló telepről.

Egy, a telephez közelebb fekvő tanyán 1998-ban végzett vizsgálat a vízben semmilyen szennyező anyagot nem mutatott ki.

1997-ben megindult a telep felszámolása, a veszélyes hulladékokat elszállították, így az esetleges szennyeződés veszélye megszűnt. Még 1999-ben megindul a bontás és a tereprendezés, 2000 őszén pedig az erdőtelepítés.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy Cegléd Város Önkormányzata 1990 óta több alkalommal végeztetett vízminőségi vizsgálatot, amelyek a telepről származó szennyező anyagok jelenlétét nem mutatták ki. A telepen a veszélyes hulladék tárolása megszűnt, a terület rekultiválása folyamatban van. Ezen tények alapján alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az általános helyettes nem állapított meg.

OBH 6501/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal és a 18. §-ban foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a lakókörnyezetben környezetet károsító tevékenységet végeznek.

A veszprémi Naplóban cikk jelent meg a lakókörnyezetben működő tési fűrésztelep által kibocsátott környezetszennyezéssel kapcsolatban.

Az országgyűlési biztos bekérte Tés község polgármesterétől a tési faüzem ügyében keletkezett iratokat, hivatalos dokumentumokat. A beérkezett iratok alátámasztották a Naplóban megjelentek valóságtartalmát. A polgármester által eljuttatott térképrajzból megállapítható volt az is, hogy a fűrésztelep közvetlenül a lakókörnyezetben helyezkedik el, és szomszédságában található még egy óvoda, iskola, napközi otthon és egy sportpálya is. Az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított a cikkben leírtakkal összefüggésben felmerülő, az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében.

Az ÁNTSZ vizsgálatai alátámasztották, hogy a környezetszennyezés az 1. mérőpontnál 17-szeresen, a 2. mérőpontnál 21-szeresen haladta meg az egészségügyi határértéket. A tési polgármester 1998. augusztus 21-ével, azonnali hatállyal felfüggesztette a faüzem tevékenységét, majd 1998. szeptember 9-ével engedélyezte a tevékenység újraindítását.

A Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal Hatósági Főosztályára érkezett lakossági panasz alapján a hivatal a tési polgármesternek a tevékenység újraindítását engedélyező határozatát megsemmisítette, mert a hatályos jogszabályok alapján az újraindításhoz szükséges feltétel meghatározása, majd az engedélyezés a Környezetvédelmi Felügyelőség hatásköre.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a tési faüzem tevékenysége veszélyeztette az ott élőknek az Alkotmány 18. §-ában biztosított jogát az egészséges környezethez, továbbá a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogukat, mert az ingatlanok tulajdonosainak, az óvoda, iskola, napközi otthon, sportpálya használóinak az ingatlanuk rendeltetésszerű, zavartalan használatát veszélyeztette. Ugyanakkor a vizsgálat során megkeresett és eljáró hatóságok saját hatáskörükben megtették azokat az intézkedéseket, amelyek a felmerülő alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok kiküszöbölése érdekében szükségessé váltak, ezért az ügyben az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, de a további eljárást figyelemmel kísérte.

Az illetékes hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint az üzemeltető a káros légszennyezés megszüntetése érdekében új kombinált porleválasztó berendezést épített, és számítással igazolta az új légszennyező pontforrás levegőtisztaságát. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség 1999. július 26-án hatósági méréssel ellenőrizte a zajkibocsátási határértékeket, amelynek alapján a fafeldolgozó üzem a zajkibocsátásra vonatkozó zajvédelmi előírásoknak megfelelt. A felügyelőség a levegőtisztaság-védelmi követelményeket a jövőben is méréssel fogja ellenőrizni.

Utóvizsgálat során a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség által becsatolt dokumentumok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vállalkozó eleget tett a környezetvédelmi előírásoknak, és az eljáró hatóságok hatáskörükben mindent megtettek annak érdekében, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságokat megszüntessék.

OBH 7284/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az időseket ápoló-gondozó otthonban a műszakonként vezetni szükséges dátumozott eseménynapló nem sorszámozott. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a házirend jogszabályoknak megfelelő, jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása, valamint az intézmény érdek-képviseleti fóruma működésének hiánya is. Az intézet házirendjében szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének megsértésén túl sérti a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogát is.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jogot sérti az időseket ápoló-gondozó otthon akkor, ha a gondozottnak az erre vonatkozó meghatalmazása nélkül kezeli a költőpénzét.

III. Az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségei burkolatának nagyfokú, balesetveszélyes sérülései, a folyamatos fűtés és melegvíz-szolgáltatás hiánya, az intézmény elkerítésének hiányosságai – összefüggésben a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztásával – visszásságot idéznek elő a gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, vagy a mozgáskorlátozottak közlekedését segíteni hivatott rámpa kialakítása balesetveszélyes. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet emeleti szennyesledobójának ajtaja nem zárható. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségeiben a zuhanyzótálcákat, a kádakat a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók vagy a WC-helyiség ablakait takaró függöny hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az intézményben az étkezések alkalmával nem adnak szalvétát a gondozottaknak.

V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz, vagy eseti orvosi szakvélemény nélkül rendelkezik a kimenő megvonásáról.

VI. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon nem teszi félre az ebédjét annak, aki rendszeresen kijár az intézetből. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha a gondozottakat a jogszabályi kötelezés ellenre nem látja el az előírt mennyiségű ruházati cikkel.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 572/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból adódó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített megkülönböztetés tilalmával és a 70/D. §. (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, a 70/E. § (1) bekezdésében leírt szociális biztonsághoz fűződő jogokkal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a helyi önkormányzat az egészségügyi intézményeiben átszervezést, racionalizálást hajt végre, amennyiben a továbbiakban is biztosítja az érintett betegek megfelelő szintű ellátását.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 573/1999.

Az Alkotmány 18. §-ában foglalt, az egészséges környezethez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a szakhatóság tisztázatlan tényállás alapján adja meg állásfoglalását, amelynek figyelembevétele kötelező az építésügyi engedélyezési eljárásban.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a jegyző a ő értesítésük nélkül engedélyezte a kérelmező számára lakóházuk közelében nagyüzemi tojótyúkól építését, amelyről az építkezés megkezdésekor szereztek tudomást. Az építkezés megvalósulása csökkenti ingatlanaik értékét, és annak környezeti hatása is rendkívül sérelmes számukra.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az építtető számára a kérelem benyújtásakor hatályos építésügyi előírások alapján, szabályosan adott építési engedélyt a jegyző. Eljárása során a szakhatóságként eljáró területi ÁNTSZ, valamint az illetékes környezetvédelmi felügyelőség hozzájárulását figyelembe vette. A környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalás alapján az építésügyi szabályzatban előírt, a bűzös tevékenységek folytatására szolgáló épületek és lakóházak közötti 1000 méteres védőtávolság elengedhető volt, mivel a tervezett, alkalmazni kívánt technológia a káros környezeti hatást más megoldással elhárítja. Az ÁNTSZ lakossági panaszra felülbírálta saját állásfoglalását és nem javasolta az építmény felépítését. Az építtető a részére megadott jogerős engedély alapján a kivitelezést megkezdte. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ÁNTSZ nem tisztázta kellően a tényállást, nem ismerte állásfoglalása megadásakor a helyszínt, ezzel a panaszosok egészséges környezethez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos azonban ajánlást nem tett, mert a felügyeleti intézkedés megtételének az államigazgatási eljárásról szóló törvényben meghatározott korlátja miatt a határozat nem semmisíthető meg és nem változtatható meg, a feltárt visszásság tehát nem volt orvosolható.

OBH 594/1999.

Az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és ellátáshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz az időseket ápoló-gondozó otthon, ha az intézetben az ápolási-gondozási feladatokat főként szakképzetlen dolgozók látják el.

A panaszos a beadványában a tápiószöllősi Idősek Otthona által nyújtott ellátást kifogásolta. Sérelmezte, hogy súlyos szívbetegsége ellenére a gondozási egységben – többszöri kérése ellenére – nem szerelték fel a nővérhívó jelzőcsengőt, az éjszakai ügyeletet elégtelen létszámú és szakképzetlen ápolószemélyzet adja. A vizsgálat megindításával egyidejűleg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, ellenőrizze, hogy a fenntartó a szociális intézményt a működési engedélyben, valamint a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendeletben foglaltaknak megfelelően működteti-e. A közigazgatási hivatal vezetője által elrendelt helyszíni vizsgálat megállapításai részben alátámasztották a panaszos beadványában foglaltakat. A kapott tájékoztatás szerint valóban nincs nővérhívó az intézmény valamennyi épületében, azonban kérésére a panaszost haladéktalanul áthelyezték az otthon jelzőcsengővel ellátott részlegébe, ahonnan rövid időn belül – saját kérésére – eredeti szobájába helyezték vissza. A dokumentumok alapján megállapítható volt, hogy az intézménynek a közigazgatási hivatal 25 fő ellátására 1999. december 31-ig adott ideiglenes működési engedélyt. Döntését azzal indokolta, hogy az otthon az ÁNTSZ Cegléd Városi Intézetének szakvéleménye alapján nem rendelkezik a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendelet I. számú mellékletében meghatározott szakképzettségi szinttel. A helyzet az ideiglenes működési engedély kiadása óta nem változott. Az otthonban az ápolási-gondozási feladatokat főként szakképzetlen dolgozók látják el. A kapott tájékoztatás szerint az intézményvezetőn kívül az otthon 8 fő gondozót alkalmaz, és ebből csupán 2 rendelkezik a megfelelő szakirányú végzettséggel. A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet a bentlakásos intézményekre vonatkozó általános szabályokat rögzítő rendelkezései között (2. § (4) bekezdés b) pont) előírja, hogy a személyes gondoskodást nyújtó intézményekben szakosított ellátás esetén a gondozottakkal közvetlenül foglalkozó dolgozók 80%-ának szakképzettnek kell lennie. Az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlással fordult a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez. Felkérte, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése alapján 120 nap határidő megjelölésével szólítsa fel az intézmény fenntartóját a hiányosság megszüntetésére azzal, hogy ha a megjelölt határidőben nem intézkedik a szabályszerű működés helyreállítása érdekében, az intézmény működési engedélyét vissza kell vonni, és az intézményt be kell záratni. Az érintett az ajánlást elfogadta, és felszólította az intézményt, hogy a feltárt hiányosságot a megjelölt határidőn belül pótolja.

OBH 754/1999.

I. Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság, ha az egészségügyi intézmény a beteg kezelését, diagnosztizálását az egészségügyi törvényben előírtak és az orvosszakma szabályai szerint végzi, de a beteg ennek ellenére meghal.

II. Nem okoz alkotmányos visszásságot, ha a folyamatban levő műtéti beavatkozás során nem kérik ki az orvosok a beteg vagy hozzátartozója véleményét a műtét kiterjesztésével kapcsolatban, feltéve hogy a jogszabály ezt nem teszi kötelezővé.

A panaszos és felesége sérelmezték a fiukon elvégzett nyitott szívműtét előzményeit, a műtét a beteg vagy hozzátartozója véleményének kikérése nélküli kiterjesztését, a műtét halálos kimenetelét. Kifogásolták továbbá a közreműködő orvosok munkáját és a megfigyelés szakmai színvonalát. Az országgyűlési biztos általános helyettese az emberi méltósághoz, illetve a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, amelynek során megkereste a Budapesti Orvosi Kamara Etikai Bizottsága elnökét, hogy tájékoztassa a kamara által lefolytatott eljárás eredményéről.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszosok fián 33 éves korában a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján szívműtétet hajtottak végre, majd néhány óra múlva reoperálták. A reoperációt követően 36 órával a fiatalember meghalt. A panaszosok által kezdeményezett eljárásban a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága vizsgálatot folytatott, de megállapítása szerint gondatlanság, mulasztás vagy az orvosi foglalkozás szabályainak megsértése nem állt fenn. A panaszosok feljelentése alapján a BRFK Rendkívüli Haláleseti Alosztálya is megvizsgálta az ügyet, de a nyomozás során nem merült fel olyan tény, adat vagy körülmény, mely a halálesettel okozati összefüggésbe hozható bűncselekmény gyanúját vetette volna fel. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította azt is, hogy a kizárólag orvosszakmai döntést igénylő eljárás – túl a szakma szabályain – megfelelt a hatályos jogszabályok követelményeinek, mivel a panaszosok gyermeke szívbetegségét az arra specializálódott egészségügyi intézmény diagnosztizálta, a beteget a szükséges műtétre előjegyezte, az akkor hatályos egészségügyi törvényben rendelt kötelezettségeinek a klinika orvosai eleget tettek. Szakmai ismeretek, illetve hatáskör hiányában az országgyűlési biztos általános helyettese nem állapíthatott meg olyan mulasztást, amelynek egyenes következménye volt a beteg halála. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában az országgyűlési biztos általános helyettese nem tett ajánlást a panasz ezen részében.

Vizsgálta az országgyűlési biztos általános helyettese panaszos betegjogának sérelmével kapcsolatos kifogásait is. A panaszosok fiának műtéti időpontjában hatályos egészségügyi törvény kiemelte a beteg műtéthez való hozzájárulásának szükségességét. A folyamatban lévő beavatkozás elkerülhetetlen kiterjesztése esetén azonban sem a beteg, sem a hozzátartozó nyilatkozata nem volt feltétel. Tekintettel arra, hogy a műtéti indikáció a szakma szabályai szerint történt, a megfelelő tájékoztatás a műtét előtt megtörtént, e vonatkozásban sem terheli mulasztás az egészségügyi szolgáltatót.

Mindezek figyelembevételével az országgyűlési biztos általános helyettese a panasz ezen részében sem állapított meg alkotmányos emberi jogokkal összefüggő visszásságot, vizsgálatát ajánlás nélkül fejezte be.

OBH 792/1999.

Az Alkotmány 18. §-ában foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben és az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt testi és lelki egészséghez való jog megvalósulása érdekében érvényesítendő épített és természetes környezet védelmét érintően nem okoz visszásságot, ha az önkormányzat a községben levő utak és a környezet javítását anyagi lehetőségeihez mérten képes megoldani.

A panaszos sérelmezte, hogy a Hoór patak lakásukhoz közel eső része hosszú ideje elhanyagolt, tele van szeméttel és gazzal. Az utcájukban nincs járda, ezért esőzések esetén ott gépkocsival nem lehet közlekedni.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a patakmeder tisztítását a mezőkövesdi önkormányzat évente két alkalommal végezteti el. A hatósági intézkedés hatására (szabálysértési bírság kiszabása stb.) a helyzet javult, azonban a probléma teljesen még nem megoldott. A Bogáncs köz útjavítási munkáit 1998. évben elvégezték, s e feladatokra a mezőkövesdi önkormányzat 1999. évi költségvetésben további 10 millió forint ütemezését tervezte.

A felvetett problémát az önkormányzat a lehetőségeihez képest igyekszik megoldani. 1999. évben a közhasznú dolgozók számát 10-ről 30 főre növelték, így nagyobb lehetőség lesz a panaszolt terület rendezésére.

Minderre figyelemmel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a mezőkövesdi önkormányzat tett intézkedést a hulladékok elszállítására, az utak gondozására, a közhasznú dolgozók számának növelésére, így eljárásával alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem okozott. Ennek ellenére a kialakult helyzet kedvezőtlenül érintette a panaszos egészséges környezethez való jogát, azonban az nem róható fel az eljáró hatóságnak. Ajánlással a fentiekre tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese nem élt, de felhívta a mezőkövesdi polgármestert, illetve a jegyzőt, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten továbbra is gondoskodjanak a környezet állapotának javításáról.

OBH 1042/1999.

I. A kényszergyógykezeltek és az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt állók jogaival összefüggésben az egészségügyről szóló törvény betegjogokra vonatkozó rendelkezéseitől való eltérés lehetőségének rendeleti szintű, sőt hatályon kívül helyezett jogszabályra hivatkozó miniszteri utasításban történő szabályozása sérti a jogállamiság és annak lényegi elemét képező jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos követelményét.

II. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe beutaltak teljes körére vonatkozó telefonhasználati tilalom korlátlan ideig történő fenntartása – megfelelő szintű szabályozás hiányában – sérti a betegek, beutaltak és hozzátartozóik kapcsolattartáshoz való jogát, a levelezésük ellenőrzése a magántitokhoz való jogot (Alk. 59. § (1) bek.) és ezen keresztül az emberi méltósághoz való jogaikat is (Alk. 54. § (1) bek.).

III. Az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló beteg szabad mozgásában való tartós korlátozás, a kapcsolattartástól való eltiltás – ha ezt lényegében fegyelmező eszközként, a feltétlenül szükséges mértéket meghaladóan alkalmazzák – sérti a betegnek az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.) és a kapcsolattartáshoz fűződő jogait, illetve a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát (Alk. 70/D. § (1) bek.), ezáltal visszásságot okoz. A korlátozások elrendeléséről való értesítés elmulasztása az egészségügyről szóló törvény rendelkezéseinek sérelmével összefüggésben sérti a jogállamiság és ennek lényegi elemét képező jogbiztonság alkotmányos követelményét.

IV. Az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló beteg polgári vagy büntetőügyben tartandó tárgyalásra előállításáról – a beutalt elmeállapota alapján, külső kontroll és jogorvoslati lehetőség nélkül – az igazgató főorvos dönt, és erről értesíti a bíróságot. Emiatt fennáll a veszélye annak, hogy sérelmet szenved a beteg alkotmányos joga a bírói meghallgatáshoz (Alk. 57. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 1576/1999.

Az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált, a legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos joggal össze- függésben visszásságot nem okoz, hogy a kórház a nem bent fekvő allergiás beteg számára nem biztosít térítésmentesen gyógyszert.

A beadványt tevőnek porallergiája van. A baj forrását a Nyíregyházi Jósa András Kórház Pulmonológiai Osztályán találták meg. A tünetek gyógyszeresen enyhíthetők.

A panaszos kifogásolta, hogy a kórházban kezelőorvosa magas áron külföldről hozatja gyógyszerét. Ez néha hosszú idő után érkezik, árát magasnak tartja.

A társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek jegyzékét és a támogatás mértékét a 3/1995. (II. 8.) NM rendelet tartalmazza. Az Asthma bronchialéban szenvedő betegek 90%-os támogatással kaphatják meg gyógyszerüket. Ennek felírására jogosultak: a pulmonológus szakorvos, gyermekgyógyász, belgyógyász-allergológus.

Az országgyűlési biztos átlalános helyettese által folytatott vizsgálatba bekapcsolódott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tiszti főorvos, aki szerint az alapvető probléma az, hogy a panaszost ellátó kórház – mivel nem bent fekvő, hanem ambulánsan kezelt – nem tudja átvállalni a 10%-nyi térítési díjat sem. Gyógyszeradagját megküldette a panaszosnak az Egészségügyi Minisztérium, és felhívta a figyelmét arra, hogyha a szociális helyzete indokolttá teszi, a helyi önkormányzattól kérhet gyógyszertámogatást.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította ezért, hogy a beadványt tevő gyógykezelése, gyógyszerrel való ellátása során az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált joggal kapcsolatban visszásság nem merült fel, az egészségügyi főhatóság mulasztást nem követett el a beteg tájékoztatása terén sem.

OBH 1806/1999.

A gyermekeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogával, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz az, hogy a településen 1998. szeptember 1-jéig nem működött gyermekjóléti szolgálat, annak ellenére, hogy a Gyvt. szerint azt 1997. november 1. napjától létre kellett volna hozni.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1889/1999.

Az Alkotmány 70/D §. (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben nem állapítható meg visszásság azért, mert az Országos Gyógyszerészeti Intézet 1999-től nem teszi lehetővé a panaszos számára, hogy az elavult és új készítménnyel kiváltható Nitrong 2,6 mg-os kiszerelésű gyógyszeréhez Magyarországon hozzájusson.

Az import gyógyszerek tekintetében az Országos Gyógyszerészeti Intézet hatósági feladatokat lát el. A panaszos csak ezen szerv engedélyével kaphatta meg belföldön a nitroglicerin tartalmú készítményt. Kérését az Országos Gyógyszerészeti Intézet elutasította.

Amikor az 1980-as években Európában elterjedt az USA-ban törzskönyvezett Nitrong 2,6 mg és 6,5 mg-os tabletta, Magyarországon más ilyen tartalmú gyógyszer nem állt rendelkezésre. Ma már két – hatóanyagában jobb – készítmény szolgálja az “életmentő” feladat ellátását.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgató helyettese szerint mind a két gyógyszer kevesebb mellékhatással éri el a kívánt hatást.

A panaszos által igényelt Nitrong 2,6 mg-os gyógyszer gyártását fokozatosan megszüntették az USA-ban is, ahol eredetileg törzskönyvezték. Ezért döntött úgy a gyógyszerimportért felelős szerv – az Országos Gyógyszerészeti Intézet –, hogy a bizonytalan beszerezhetőségű és korszerűtlen gyógyszer hatósági engedéllyel való behozatalát nem támogatja.

A panaszos rendelkezésére áll a két kipróbált, dokumentált hatású, ellenőrzött medicina.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította ezért, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet elutasító határozatával az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot nem okozott.

OBH 1931/1999.

1. Több személy egyidejű meghallgatása a hatósági eljárásban az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

2. Az egészségügyi elkülönítő hiánya a külföldieknek, illetve az őrszemélyzetnek az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

3. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek tisztálkodószerekkel, illetve eszközökkel történő rendszeres ellátásra vonatkozó szabályok hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésébe foglalt legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

4. A külföldiek vallásának előírásaitól eltérő élelmezése az Alkotmány 60. § (2) bekezdésében biztosított, a vallás szabad gyakorlásához fűződő joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

5. A kulturált étkeztetéshez szükséges berendezés, illetve az ehhez szükséges eszközök megfelelő tisztítási lehetőségének hiánya az Alkotmány 54. § (4) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

6. A külföldiek személyes holmijának tárolására alkalmas zárható szekrények hiánya az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben valósít meg alkotmányos visszásságot.

7. A külföldiek ruházatának tisztán tartásához szükséges felszerelés hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot.

8. A közösségi szálláson tartózkodás maximális időtartamára vonatkozó törvényi szabályozás hiánya az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapjogok védelméhez való joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

9. A pszichés megbetegedésben szenvedő külföldinek a közösségi szálláson gyógykezelés nélkül történő elhelyezése az Alkotmány 70/D. §-ban biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot.

10. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését veszélyezteti, hogy jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a közösségi szálláson élő külföldiek milyen időtartamban jogosultak szabad levegőn tartózkodni.

Az OBH 6791/1998. számú vizsgálatot az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Magyar Nemzet 1998. XI. 25-i számában megjelent újságcikk kapcsán hivatalból indította, amely a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság Közösségi Szállásán (a továbbiakban: közösségi szállás) élő kazah állampolgár öngyilkosságáról tudósított.

Az OBH 255/1999. számú vizsgálatot az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Magyar Nemzet 1999. január 19-i számában megjelent újságcikk alapján hivatalból indította, amely a közösségi szálláson élő macedón állampolgár sikertelen öngyilkossági kísérletéről tudósított.

Az OBH 277/1999. számú vizsgálat a Magyar Emberi Jogi Központ (a továbbiakban: MEJOK) igazgatójának beadványa alapján indult, aki a közösségi szálláson tartózkodó külföldiek méltatlan elhelyezési körülményeit sérelmezte.

Az OBH 1931/1999. számú vizsgálat a Magyar Köztársaság elnökének 1999. április 21-én kelt kérésére indult, aki eljutatta az országgyűlési biztoshoz a közösségi szállás 14 lakója által aláírt panaszbeadványt. Az aláírók azt sérelmezték, hogy a közösségi szállást nem hagyhatják el, így hónapok óta börtönszerű körülmények között kénytelenek élni, az őrszemélyzet durván bánik velük, nem kapnak elegendő tisztálkodó eszközt (szappant, fogkrémet, mosószert, borotválkozó eszközöket), és étkeztetésük sem felel meg a mozlim vallás előírásainak.

Figyelemmel arra, hogy a felsorolt ügyek a közösségi szállás lakóinak élet- és elhelyezési körülményeit érintik, azokat az országgyűlési biztos egyesítette és közös eljárásban vizsgálta. A vizsgálat keretében végzett helyszíni bejárás során elsőként a külföldi állampolgárok ellátását és életkörülményeit tekintettük át. Másodikként a külföldiek jogi helyzetét, illetve életkörülményeit próbáltuk megismerni. Végül megvizsgáltuk azt is, hogy lehet-e összefüggés a külföldiek elhelyezési körülményei, közérzetük, valamint a közösségi szálláson történt rendkívüli események – öngyilkossági, szökési kísérletek, étkezésmegtagadás – között.

1. Az újonnan érkező külföldiek meghallgatása az I. számú közösségi szállás fölszintjén lévő hatósági vizsgálókban történt. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek elmondása szerint – amit a szolgálatban lévő határőrök is megerősítettek – gyakori, hogy ugyanazon helyiségben egyidejűleg két külföldi meghallgatása zajlik. Az OBH 5551/1998. számú jelentésében az országgyűlési biztos már rámutatott arra, hogy több személy egyidejű meghallgatása – az esetleges üldöztetésüket megalapozó körülmények feltárása miatt – az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

2. Egészségügyi elkülönítővel egyik közösségi szállás sem rendelkezett. Ezért nem volt lehetőség arra, hogy a kórházi kezelést nem igénylő fertőzések – például élősködők – esetén az érintetteket elkülönítsék. A szolgálatban lévő őrszemélyzet elmondása szerint az I. számú közösségi szálláson volt már eset arra, hogy egy tbc-megbetegedésben szenvedő külföldit nem egy nagyobb, hanem a kétágyas hálóhelyiségben helyeztek el. Ez azonban nem tekinthető tényleges elkülönítésnek, hiszen az érintett személy a többiekkel közös mosdó-, illetve zuhanyozóhelyiséget, illemhelyet és közösségi helyiséget használt. Az egészségügyi elkülönítő hiánya a külföldieknek, illetve az őrszemélyzetnek az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

3. A vizsgálat során rendelkezésre álló dokumentumok alapján mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy a személyzet tagjai közül ki, mikor és milyen tisztító-, illetve tisztálkodószerből vett fel nagyobb mennyiséget. Arról, hogy az átvett anyagokból, illetve eszközökből ki és milyen mennyiséget adott át a közösségi szálláson élő külföldieknek, a Határőrség nem vezetett személyre szóló nyilvántartást. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek tisztálkodószerekkel, illetve eszközökkel történő rendszeres ellátásra vonatkozó szabályok hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

4. Kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a közösségi szálláson élő külföldiek számára kiosztott étel egyes napokon sertésből készült. Így például március 4-én, amikor sertésragu leves vagy március 9-én, amikor csülök körömpörkölt volt ebédre. Voltak olyan napok is, amikor az étlap nem jelezte, hogy a húsétel milyen alapanyagból készült, így a sertéshús esetleges felhasználását sem lehetett egyértelműen kizárni. A rendelkezésre álló adatok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a külföldiek élelmezése nem mindig felelt meg a mozlim vallás előírásainak, ami az Alkotmány 60. § (2) bekezdésében biztosított, a vallás szabad gyakorlásához fűződő joggal összefüggésben eredményezett visszásságot.

5. A II. számú közösségi szálláson élők a hálóhelyiségekben – ahol nem láttunk sem asztalt, sem székeket – étkeztek. Az épület ételosztójában sem székek, sem asztalok nem voltak, mosogatni a fürdőhelyiség mosdókagylóiban lehetett. A kulturált étkeztetéshez szükséges berendezés, illetve az ehhez szükséges eszközök megfelelő tisztítási lehetőségének hiánya az Alkotmány 54. § (4) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okozott visszásságot.

6. Egyik közösségi szállás épületében sem voltak olyan zárható szekrények, fiókok, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy abban a külföldi állampolgárok a személyes holmijukat tárolják. Megfelelő bútorzat hiányában a külföldi állampolgárok mindennapos használati tárgyaik egy részét a földön – az ágyak alatt –, más részét a vaságyak végén tartották, ami az Alkotmány 13. § (1) bekezdés szerinti tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggésben valósított meg visszásságot.

7. A külföldi állampolgárok vizes ruhaneműiket a vaságyak végére, illetve a hálóhelyiségekben kihúzott szárítókötelekre teregették. Gyakori feszültségforrást jelentett, hogy a hálóhelyiségekben kifeszített szárítókötelekre teregetett ruhákból a víz az emeletes ágyak felső szintjén alvókra csöpögött. A külföldiek ruházatának tisztán tartásához szükséges felszerelés hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) belkezdésében biz- tosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

8. A Határőrség országos parancsnokának és az országos rendőr-főkapitánynak 1998. augusztus 12-én kiadott 46/1998. számú közös intézkedésének hatálybalépését követően a közösségi szálláson mint kijelölt helyen történő tartózkodás elrendelése olyan súlyos szabadságkorlátozássá vált, ami megközelíti a teljes szabadságelvonást. Az a tény, mely szerint az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében biztosított szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog csak azokat a külföldieket illeti meg, akik törvényesen tartózkodnak Magyarország területén, nem járhat azzal a következménnyel, hogy aki az említett feltételnek nem felel meg, annak a kiutasítás – gyakran önhibáján kívüli – végrehajthatatlansága miatt akár élete végéig szinte teljes szabadságelvonás alatt kelljen élnie. Ezért a közösségi szálláson tartózkodás maximális időtartamára vonatkozó törvényi szabályozás hiánya az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapjogok védelméhez való joggal összefüggésben eredményez visszásságot. Figyelemmel arra, hogy a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló T/1087. számú törvényjavaslat 29. § (4) bekezdése a közösségi szálláson tartózkodás időtartamát 18 hónapban kívánta korlátozni, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett. Az 1999. évi LXXV. tv. 31. § (2) bekezdése – 1999. szeptember 1-jétől – a közösségi szálláson tartózkodás leghosszabb időtartamát 18 hónapban állapította meg.

9. A helyszíni bejárás során a közösségi szálláson élő külföldiekkel történt beszélgetések alapján a vizsgálatban részt vevő pszichiáter megállapította, hogy többségük rossz pszichés állapotban volt. Az intézmény legrégebbi lakója, egy magát libériai állampolgárnak valló férfi, akivel az országgyűlési biztos munkatársai – a kollektív étkezésmegtagadás egyik vezéralakjaként – a II. számú közösségi szálláson találkoztak, különösen rossz pszichés állapotban volt. A férfi tudott angolul, így a vele való beszélgetés során kiderült, hogy heves, irreális halálfélelmei vannak. A rendkívüli eseményeket rögzítő feljegyzések szerint a libériai állampolgár több alkalommal megrongálta a berendezést, szökési kísérletei voltak, társait megtámadta. A vizsgálatban részt vevő pszichiáter megállapította, hogy a libériai állampolgár beteg, esetében egy sajátos bezártsági – ún. “börtönpszichózis” elnevezésű – tünetegyüttes alakult ki. Magatartása, agresszív megnyilvánulásai betegségével magyarázhatóak. A libériai állampolgárnak a közösségi szálláson – a vizsgálat során feltárt állapotban, gyógykezelés nélkül – történő elhelyezése az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben okozott alkotmányos visszásságot.

10. A rossz pszichés állapotú, hosszú ideje összezártságban élő emberek különösen rosszul viselték a tétlenséget. A közösségi szállás lakóinak bezártságérzetét és tétlenségét fokozta, hogy egyik épület sem rendelkezett olyan területtel, ahová a külföldiek tetszésük szerint, a nap bármely szakaszában kimehetnének sétálni, dohányozni vagy levegőzni. Ezen a helyzeten a közösségi szálláson szolgálatot teljesítő határőrök úgy próbáltak segíteni, hogy azokat, akik ezt igényelték, naponta legalább egyszer – egyéb feladataik elvégzésétől függő időpontban és időtartamra – lekísérték az udvarra. A vizsgálat idején hatályos idegenrendészeti jogszabályok nem rendelkeztek arról, hogy a közösségi szálláson tartózkodó külföldi, aki a szálláshelyet nem, vagy csak kivételesen jogosult elhagyni, milyen időtartamban jogosult a szabad levegőn tartózkodni. Ez a tény veszélyezteti a közösségi szálláson tartózkodó külföldieknek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga érvényesülését.

A feltárt visszásságok megszüntetésére, így a libériai állampolgár súlyos állapotára figyelemmel 1999. május 3-án kelt részjelentésében az országgyűlési biztos ajánlást tett a Határőrség Országos Parancsnoksága Idegenrendészeti, Szabálysértési és Menekültügyi Főosztálya vezetőjének, amelyben kezdeményezte, hogy a külföldi soron kívüli orvosi vizsgálatáról, illetve szükséges gyógykezeléséről haladéktalanul intézkedjék. Az ajánlást az Idegenrendészeti, Szabálysértési és Menekültügyi Főosztály vezetője 1999. május 25-én kelt levelében elfogadta, és kezdeményezte, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság – mint illetékes idegenrendészeti hatóság – a libériai állampolgárt a debreceni Menekülteket Befogadó Állomás pszichológiai részlegében helyezze el.

Az országgyűlési biztos ajánlást tett a belügyminiszternek, amelyben kezdeményezte, hogy a Kormány – a házirendre vonatkozó szabályok keretében – rendeletben szabályozza, hogy közösségi szálláson élő külföldiek mennyi időt jogosultak a szabad levegőn tölteni. Az ajánlást a belügyminiszter határidőn belül elfogadta, és a 136/1999. (IX. 1.) Korm. rendelet 19. §-a értelmében a közösségi szálláson tartózkodó külföldi a házirendben meghatározott időpontokban, de legalább naponta két óra időtartamban jogosulta szabad levegőn tartózkodni. A belügyminiszter intézkedett a közösségi szállás II. számú épületének 1999. május 30-i bezárásáról, és az ott élő külföldiek másik közösségi szállásra történő átszállításáról.

Az országgyűlési biztos ajánlást tett a Határőrség országos parancsnokának, hogy intézkedjen a Határőrség gazdasági főigazgatója 1/1999. számú intézkedésének olyan kiegészítéséről, ami a közösségi szálláson tartózkodó külföldiek tisztálkodószerekkel, illetve eszközökkel történő ellátását, továbbá azok kiosztásának módját részletesen szabályozza. Az országgyűlési biztos az országos parancsnok intézkedését kérte annak érdekében, hogy valamennyi közösségi szálláson kifüggesszék azt az időpontot, amikor a határőr igazgatóságok által foglalkoztatott pszichológusok a külföldiek rendelkezésére állnak, továbbá a határőr igazgatóságok által foglalkoztatott pszichológusok a szembetűnően deviáns, agresszív magatartást tanúsító külföldiekkel akkor is találkozzanak, ha vizsgálatra nem jelentkeztek, és indokolt esetben az érintett személyek esetleges szakorvosi vizsgálatára javaslatot tegyenek.

A kiskunhalasi közösségi szállás kapcsán az országgyűlési biztos arra kérte a a határőrség országos parancsnokát, hogy az I. számú közösségi szálláson tartózkodó külföldiek személyes holmijának őrzésére biztosítsanak zárható szekrényeket, az I. számú közösségi szállásra érkező külföldiek hatósági meghallgatása egyénenként történjen, gondoskodjon az I. számú közösségi szálláson élő külföldiek szabad levegőn tartózkodását és testmozgását biztosító “sétáló” kialakításáról és az I. számú közösségi szálláson élő külföldiek ruházatának tisztításához, szárításához, továbbá a szabadidő kitöltésére alkalmas eszközök beszerzéséről, végül az I. számú közösségi szálláson élő mozlimok vallási előírásainak megfelelő étkeztetéséről.

Az ajánlásokat a Határőrség országos parancsnoka határidőn belül elfogadta és jelezte, hogy azok végrehajtásáról intézkedett. 1999. július 14-én kelt levelében a Határőrség országos parancsnoka tájékoztatta az országgyűlési biztost arról is, hogy az időközben bezárt II. számú közösségi szállás felújítása az ajánlásban foglaltaknak megfelelően történik.

OBH 1964/1999.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha a székletüket és vizeletüket visszatartani nem tudó mozgáskorlátozottak csak a hatályos közegészségügyi előírásokkal összhangban meghatározott feltételekkel vehetik igénybe a közfürdőt.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 2167/1999.

I. A gyermekvédelmi törvény 11. §-ában és a 17. §-ában foglalt jogszabályi előírások megszegésével a gyermek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (Alk. 70/D. § (1) bek.), a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való joggal (Alk. 67. § (1) bek.), az ifjúság létbiztonsághoz, oktatáshoz, neveléshez való jogával (Alk. 16. §), valamint az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben súlyos visszásságokat okoznak a gyermekvédelmi alapellátás szervei.

II. A gyermek meghallgatásának mellőzése a panaszhoz való alkotmányos emberi jog tekintetében okoz visszásságot (Alk. 64. §).

III. A jogbiztonsághoz való alkotmányos emberi jogok sérelmét idézte elő (Alk. 2. § (1) bek.) a gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy a feladataira vonatkozó jogszabályi előírásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogbiztonság sérelmét okozta Devecser Város Önkormányzata és jegyzője azzal is, hogy a gyermekjóléti szolgálatot nem ellenőrizte.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2260/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, az ifjúság létbiztonságához való jogával (Alk. 16. §) és az emberi méltóság (Alk. 54. § (1) bek.) sérelmével összefüggésben visszásságot okoz a gyámhatóság olyan eljárása, melynek során az örökbefogadók egyoldalú kérelme alapján, az ítélőképessége birtokában levő gyermek tudomása nélkül az örökbefogadását felbontja, és ezzel egyidejűleg a kiskorú más néven való anyakönyvezését rendeli el.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal, valamint 67. § (1) bekezdésében meghatározott joggal – mely szerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges – összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyermek nem részesül egészségi állapotának megfelelő ellátásban,

A jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) és a panaszhoz való jog (Alk. 64. §) vonatkozásában keletkezik alkotmányos visszásság, ha a kiskorú törvényes képviselője nem látja el feladatát, és a gyámhatóság nem rendel a gyermek részére gyámot.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az, hogy az intézetben nevelkedő gyermek az őt megillető családi pótlékhoz a gyámhatóság mulasztása miatt nem jut hozzá.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2394/1999.

1. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogot közvetlenül veszélyezteti, ha egy közösségi szálláson a hűtőszekrényt nem lehet olyan biztonságosan lezárni, hogy az ott elhelyezett élelmiszert csak az a személy vegye ki, aki annak tulajdonosa.

2. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha egy közösségi szálláson a lakótérben nincs öltözőszekrény és betegelkülönítő helyiség, külön a nők és külön a férfiak részére tisztálkodási helyiség, továbbá ha a hálókörlet zsúfolt, az épület természetes szellőzési lehetősége korlátozott végül, amennyiben az étkezési lehetőséget hálókörletben, az edények tisztán tartásának lehetőségét pedig a tisztálkodásra használt mosdóban biztosítják.

3. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásság keletkezik, ha a közösségi szálláson a csapok elhasználódtak, a szaniterek balesetveszélyesek, szennyezettek, a lefolyók eldugulnak.

4. A közösségi szálláson elhelyezett egyéb befogadottaknak és az ott dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és emberi méltósághoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát közvetlenül veszélyezteti a közösségi szállás egyes lakóinak éhségsztrájkban és deviáns jelenségekben megnyilvánuló magatartása.

5. Az állomány élet- és munkakörülményeinek alacsony színvonala közvetlenül veszélyezteti a dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való emberi jogát.

6. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amennyiben a rendőri szerv nem dokumentálja a külföldi hatóságoktól átvett személyek, iratok, tárgyak átvételét továbbá, ha a határőr igazgatóság nem az előírásoknak megfelelően vizsgálja ki a határőr intézkedésének jog- és szakszerűségét, az igazgatóság parancsnoka pedig nem észleli a mulasztásokat.

7. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot keletkeztet, ha a határőr igazgatóság parancsnoka nem hoz határozatot az eljárás megszüntetéséről, így arról az érintettek nem értesülnek és nem élhetnek jogorvoslati lehetőségükkel, továbbá ha a felülvizsgálat során az országos parancsnokság, valamint az ügyben felügyeletet gyakorló katonai ügyészség nem észleli a határőr intézkedése kivizsgálásának szakszerűtlenségét és nem intézkedik a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra.

Névtelen bejelentő sérelmezte, hogy a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság rendészeti igazgatóhelyettese két esetben kapott lakásvásárláshoz kedvezményes BM-kölcsönt, több vezető beosztású tiszt bűncselekményből származó építési anyagokat vásárolt, a lakásfelújítási munkákat beosztottjaival végeztették – akiket más munkára is alkalmaztak – munkaidőben, szolgálati gépkocsi felhasználásával. Sérelmezte a panaszos továbbá, hogy az egyik osztályvezető adósságát a kezelésére bízott szakszervezeti pénzből törlesztette.

Tartalmazta a panasz azt is, hogy az igazgatóság közösségi szállásán úgy tartják fogva a külföldieket, hogy arról semmilyen határozat nincs, részükre pedig anyagi ellenszolgáltatás ellenében engedélyeznek kimaradást. Kifogásolta továbbá, hogy a közösségi szállás lakói embertelen körülmények között élnek, nem biztosítják részükre a minimális higiénés követelményeket, továbbá a dolgozók számára munka-, illetve védőruhát sem.

Sérelmezte a panasz azt is, hogy a bácsbokodi határszakaszon történt fegyverhasználat kivizsgálása nem volt törvényes, ugyanis a határőr fegyverhasználata során meghalt egy ember, egy másik pedig életveszélyesen megsérült, de ez utóbbi személyt senki nem hallgatta meg a történtekről.

A panasz alapján az országgyűlési biztos eljárást folytatott, melynek során vizsgálat tartására kérte fel a belügyminisztert és a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata vezetőjét.

A kapott tájékoztatások alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a befogadottak tulajdonhoz való emberi jogát közvetlenül veszélyeztette, hogy a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság I. számú szállása étkezőjében a hűtőszekrényt nem lehetett úgy bezárni, hogy az ott elhelyezett élelmiszert csak az a személy vegye ki, aki annak tulajdonosa. A befogadottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez és az emberi méltósághoz való emberi jogának sérelmét okozta, hogy a lakótérben nem volt öltözőszekrény és betegelkülönítő helyiség. A II. számú szálláson a csapok elhasználódása, a szaniterek balesetveszélyessége, szennyezettsége, a lefolyók gyakori eldugulása miatt sérült az ott elhelyezettek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való emberi joga. Sértette a befogadottak legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez és az emberi méltósághoz való jogát az is, hogy nem volt külön a nők és külön a férfiak részére tisztálkodási helyiség. A hálókörlet zsúfoltsága, az épület természetes szellőzési lehetőségének korlátozottsága, a befogadottak hálókörletben való étkezése, továbbá hogy edényeiket csak a tisztálkodásra használt mosdóban moshatták el, ugyancsak a szálláson elhelyezett személyek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez, továbbá az emberi méltósághoz való emberi jogát sértette. Az éhségsztrájkokban és deviáns magatartásokban megnyilvánult jelenségek közvetlenül veszélyeztették a befogadottak és a határőrség dolgozóinak az élethez és az emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való emberi jogát. Az állomány élet- és munkakörülményeinek alacsony színvonala az igazgatóság közösségi szállásain dolgozók élethez és emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való emberi jogának közvetlen veszélyét rejtette magában.

Megállapította továbbá az országgyűlési biztos a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének sérelmét, mert a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nem készített jegyzőkönyvet a panasszal érintett fegyverhasználat során megsérült egyik személy külföldi hatóságoktól való átvételéről, továbbá nem dokumentálta, hogy milyen okmányokat vett át és mi történt az átvett személy által használt járművel. A lőfegyverhasználat megfelelő kivizsgálásának elmulasztásával a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság is – különös tekintettel a sérült személy érdekeire – visszásságot okozott a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével összefüggésben. Az igazgatóság parancsnoka szintén megsértette a jogállamiság és a jogbiztonság követelményét, valamint a jogorvoslathoz való emberi jogot azzal, hogy nem készíttetett mindkét fegyverét használó határőrrel jelentést, az érdekelteket, az eseménynél jelenlévő vagy arról tudomással bíró személyek egyikét sem hallgatta meg, az eljárás megszüntetéséről nem hozott határozatot és azt nem kézbesítette az érintetteknek. A jogállamiság és a jogbiztonság követelményét, valamint a jogorvoslathoz való emberi jogot megsértette a Határőrség Országos Parancsnoksága, valamint a Szegedi Katonai Ügyészség is, mivel az elhalt személy halálával összefüggő fegyverhasználat kivizsgálását szakszerűnek minősítették és nem intézkedtek a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására (eljárás kiegészítésére), illetve határozathozatalra.

Megállapította továbbá az országgyűlési biztos, hogy a panasszal érintett személyekkel szemben, a panaszban leírt cselekmények miatt a Szegedi Katonai Ügyészség büntetőeljárást rendelt el. Elbocsátása mellett – lopás miatt – ugyancsak büntetőeljárás indult azzal a dolgozóval szemben, aki az igazgatóság egyes vezetői részére – hivatali munkaidőben – magánmunkát végzett. Ezért ezekkel összefüggésben külön intézkedéseket nem kezdeményezett az állampolgári jogok biztosa.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azonban ajánlotta a belügyminiszternek, hogy gondoskodjon a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság állománya elhelyezési, élet- és munkakörülményei színvonalának javítására. Kezdeményezte, hogy a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság parancsnoka az igazgatóság I. számú szállásán a hűtőszekrényt alakíttassa át úgy, hogy az ott elhelyezett élelmiszerhez csak az a személy férhessen hozzá, akinek az élelmiszer a tulajdonát képezi, gondoskodjon a befogadottak rendelkezésére álló öltözőszekrényről és betegelkülönítő helyiségről, a külföldiek napközbeni foglalkoztatásáról, nyújtsanak pszichológiai segítséget problémáik megoldásában és folyamatban lévő ügyük sorsáról rendszeresen tájékoztassák őket. Ajánlotta továbbá az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjének, hogy vizsgáltassa meg, ki követett el mulasztást a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság állományából akkor, amikor a külföldi hatóságoktól átvett személy átvételéről nem készített jegyzőkönyvet és nem dokumentálta az okmányok és jármű átvételét sem.

A Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság II. számú közösségi szállásán, valamint a lőfegyverhasználat kivizsgálásával kapcsolatban megállapított alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatos visszásságok miatt az országgyűlési biztos ajánlással nem élt, tekintettel arra, hogy a belügyminiszter a vizsgálat során a II. számú közösségi szállást bezáratta és intézkedett az épület felújítására, továbbá mert a Bácsbokod térségében folytatott határőrségi intézkedéssorozattal összefüggésben új eljárás lefolytatására utasította a Határőrség Országos Parancsnokát. Ez utóbbiakra figyelemmel nem tett ajánlást amiatt sem, hogy a lőfegyverhasználat következtében elhalt személy halálával összefüggő fegyverhasználat kivizsgálását szakszerűnek minősítették és nem intézkedtek a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra. Felkérte azonban a Határőrség Országos Parancsnokát és a Szegedi Katonai Ügyészség vezetőjét, hogy hívják fel az irányításuk alatt működő személyi állomány figyelmét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend maradéktalan betartására.

A belügyminiszter az ajánlásnak eleget tett. Elrendelte a közösségi szállások őrzését végző állomány élet- és munkakörülményei színvonalának az állomány arányos igénybevétele útján történő javítását. A miniszter tájékoztatta az országgyűlési biztost a fegyverhasználat jogszerű – saját hatáskörében elrendelt – kivizsgálásának eredményéről is. Az ügyben megállapították a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság vezetőjének felelősségét és írásbeli figyelmeztetésben részesítették, az ismételt vizsgálat befejezéséről határozatot hoztak, melyet az érdekelteknek megküldtek, akik azonban fellebbezéssel nem éltek.

A Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság vezetője is teljesítette az országgyűlési biztos kezdeményezéseit. Első válaszlevelében azonban az igazgató nem reagált a betegelkülönítő helyiség kialakításával kapcsolatban. Az országgyűlési biztos megismételt kérésére a címzett ennek is eleget tett.

Az országos főkapitány az ajánlást elfogadta. Utasította a Bács-Kiskun és a Pest megyei főkapitányokat a feltárt mulasztásokat okozó személyek felelősségre vonására és a vonatkozó jogszabályok oktatására. A Pest megyei főkapitány fegyelmi eljárást indított az ügyben érintett Szentendrei Rendőrkapitányság illetékes osztályvezetője ellen, de – fegyelemsértés hiánya miatt – az eljárást megszüntették. Másik két személy ellen, mivel korábban leszereltek, nem lehetett fegyelmi eljárást indítani. A Bács-Kiskun megyei főkapitány azt állapította meg, hogy a rendőri szervek közvetlen kapcsolatba nem kerültek a jugoszláv szervekkel, hanem a határőrség beosztottjai vették át a sérült személyt.

Az országos főkapitány ez utóbbi válaszára tekintettel az országgyűlési biztos vizsgálat tartására kérte fel a határőrség országos parancsnokát, aki megállapította, hogy a szóban forgó sérült személyt a határőrség nem vette át a jugoszláv féltől, ő és felesége érvényes útiokmánnyal lépte át a határt. A határátlépéskor a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság dolgozói a személyt a Bajai Rendőrkapitányságra előállították. Ezen információ alapján az országgyűlési biztos ismét megkereste az országos főkapitányt és kérte, hogy vizsgálja meg a hivatkozott előállítás indokoltságát és szakszerűségét. A főkapitány az előállítást törvényesnek és jogszerűnek ítélte meg, de az előállítást foganatosító Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztálya mulasztást követett el, mert nem tüntette fel a jelentésen az előállított személy szabadon bocsátásának, illetve a Szentendrei Rendőrkapitányság részére történt átadásának időpontját. Ezért ismételt vizsgálatra utasította a megyei főkapitányt, aki megállapította a mulasztásért a Nyomozó Osztály vezetőjének felelősségét. Vele szemben – elévülés miatt – ugyan fegyelmi eljárást nem indított, de intézkedett az osztályvezető kioktatására, valamint az állomány részére ismét oktatták a munkájuk során alkalmazandó jogszabályokat. Az országgyűlési biztos az ajánlásokra és kezdeményezésekre adott válaszokat elfogadta, vizsgálatát eredményesen zárta le.

OBH 2854/1999.

A Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben megvalósított korszerűsítések elősegítették a fogvatartottak és a hivatásos állományúak egészséges környezethez való (Alk. 18. §) és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való (Alk. 70/D. § (1) bek.) jogainak érvényesülését.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Baranya megyei látogatása során helyszíni utóvizsgálatot tartott a Baranya megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, a hivatásos állomány és a fogvatartottak helyzetében, az 1997. évi vizsgálat óta bekövetkezett változások, illetve korábbi ajánlásai végrehajtásának ellenőrzése érdekében.

Az átfogó vizsgálat óta az intézetben jelentős beruházásokra került sor. A fejlesztések a hivatásos állomány és a fogvatartottak ellátását lényegesen javították, de nem változtak a fogvatartási körülmények és nem csökkent a zsúfoltság. A látogatás idején a 102 fogvatartott elhelyezésére alkalmas intézetben 170 személy volt befogadva.

A hivatásos állomány jogszabályban előírt képzettségi szintjének biztosítására, a középiskolai végzettséggel nem rendelkező tiszthelyettesek részére gimnáziumi levelező képzést indítottak. Az új felvételesek szakmai képzését a háromhetes alapkiképzés után, öt hónapos, regionális – szakmai végzettséget nyújtó – tanfolyammal biztosítják. Az állomány fizikai felmérése megtörtént, valamennyien megfeleltek az előírt követelményeknek. A felkészülés és a lebonyolítás érdekében az intézet új szárnyában kondicionálótermet alakítottak ki. A teljes állományra kiterjedő egészségügyi szűrés is megtörtént.

Az utóvizsgálat idején is tapasztalható volt, hogy az állomány más jövedelemszerző tevékenységet is folytat. A jövedelmi viszonyokat nem tudták megjavítani, de bevezettek egy új szolgálati beosztási rendszert, amely kiszámíthatóbbá tette a váltásos rendszerben dolgozó hivatásosok munkáját. Az állomány leterheltsége csökkent. A szolgálatszervezés 72 órára előre történik, kevesebb a váratlan berendelés.

A személyi állomány elhelyezési és munkakörülményei javítása érdekében részben központi, részben saját forrásból több intézkedés történt. Számottevően javultak a munkafeltételek. 1999. március 1-jén beindították a személyi állomány közétkeztetését. Javították a munkahelyek berendezését. Helyi kezdeményezésre, a szakszervezet bevonásával két lakrészes üdülőt vásároltak Harkányban.

Az átfogó vizsgálatot követően kezdődött meg egy új blokk építése, amelyet 1998 decemberében adtak át. Korszerűen felszerelt, 300 adagos konyhát és étkezőt építettek a fogvatartottak részére. A norma szerinti és a speciális igényeknek megfelelő (diétás, cukorbeteg, mohamedán vallásnak megfelelő) étkezést biztosítani tudják. Ezt a beszerzett étlapok is igazolták.

A földszinten fürdő, a tetőtérben könyvtár és orvosi rendelők épültek (belgyógyászat, pszichiátria, fogászat). A sétaudvar kettéválasztásával elérték, hogy egyidejűleg két fogvatartotti csoport is szabad levegőn tartózkodhat.

Változatlanul nehézségekkel jár az elítéltek foglalkoztatása. A zárkák meglátogatása során meghallgatott elítéltek és előzetes letartóztatottak a körülményeikre és a bánásmódra nem panaszkodtak. Az intézetben megvalósított fejlesztések jelentős mértékben javították a fogvatartottak és a hivatásos állomány helyzetét. A munka folytatásától a tervek szerint a zsúfoltság enyhítése is várható.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az átfogó vizsgálat eredményeként tett ajánlások elérték a céljukat.

OBH 2876/1999.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlásai elősegítették a Mohácsi Rendőrkapitányságon dolgozó hivatásos állományú rendőrök munkakörülményeinek javulását, ezáltal az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogaik (Alk. 70/D. § (1) bek.) érvényesülését.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Baranya megyei látogatása során helyszíni utóvizsgálatot tartott a Mohácsi Rendőrkapitányságon, a hivatásos állomány helyzetében az 1998. évi vizsgálat óta bekövetkezett változások, illetve ajánlásai végrehajtásának ellenőrzésére.

A Mohácsi Rendőrkapitányságon a Független Rendőr Szakszervezet helyi szervezetének panasza alapján folytatott vizsgálatot 1998-ban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Méltatlan és egyes szolgálati helyeken egészségre ártalmas körülményeket állapított meg, amelyek kijavítására ajánlással élt a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez és az országos rendőrfőkapitányhoz.

Az utóvizsgálat megállapította, hogy a két különálló épületben elhelyezett kapitányság egyik részének (Szent István utcai objektum) felújítása a múlt évben megtörtént. A szennyvíz elvezetését megoldották, korszerűsítették a WC-ket és hideg-meleg vizes mosdókat szereltek fel. Kicserélték a teljes elektromos hálózatot. A folyosókon és az irodákban tisztasági festésre került sor, a beázásokat megszüntették. Az igazgatásrendészet elhelyezése javult, a félfogadás kulturáltabbá vált. Az épület adottságai miatt az alapterület nem volt bővíthető, ezért az okmányok kiállításával foglalkozó dolgozók munkahelye továbbra is szűkös maradt. A munkahely és a félfogadó folyosórész közötti területmegosztás a közvetlen vezető véleményének figyelembevételével történt, aki inkább az ügyfelek részére akart a korábbinál elfogadhatóbb – egyébként szintén nem túl tágas – körülményeket biztosítani. A szimpla ablakokat dupla üvegezésűre cserélték, és esztétikusabb berendezéssel látták el az irodákat.

A kapitányság főépületében (Deák Ferenc utcai objektum) a bűnügyi vizsgálók önálló irodákat kapta. A járőrök öltözőjét felköltöztették az alagsorból a földszintre, így már nem kell vizes, dohos körülmények között tárolni a ruházatukat.

A kapitányságvezető tájékoztatása szerint az állomány munkaterhei nem csökkentek. A múlt évben 290-300 óra/fő túlszolgálatot teljesítettek. Az ellentételezés a jogszabályban előírtaknak megfelelően történt. A túlszolgálat egy részét kifizették, a fennmaradó részt szabadnapokban adták ki.

Az országos rendőrfőkapitány a 26/1999. számú intézkedésében rendelkezett a Hszt. bevezetése óta ellentételezésre nem került szolgálatok díjazásáról. A munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját az aznapi munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti. A BM közigazgatási államtitkára intézkedett az erre vonatkozó 20/1997. (III. 17.) BM rendelet módosítására.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az utóvizsgálat eredményeként megállapította, hogy ajánlásai elérték céljukat. A rendelkezésre álló szűkös anyagi források felhasználásával észrevehetően javították a Mohácsi Rendőrkapitányság hivatásos és polgári munkatársainak körülményeit.

OBH 3026/1999.

Nem sérül az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog, ha a polgármesteri hivatal ellenőrzései során igyekszik rászorítani a MÉH-telep vezetését az előírások betartására, továbbá ha az önkormányzat cseretelkek felajánlásával tesz kísérletet a telep más, megfelelő helyre költözésének előmozdítására.

A Vas Népe című lap 1997. július 29-i száma “Ólomszennyezés az ablak alatt” címmel cikket közölt a szombathelyi Zanati úti MÉH-telepről. A cikk szerint a MÉH-telep évek óta környezetszennyező tevékenységet folytat, mellyel a telep közelében lakók életkörülményeit nagymértékben rontja. Az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazással élve az országgyűlési biztos a fenti cikk alapján OBH/6425/1997. számon vizsgálatot folytatott. A vizsgálati megállapításokat tartalmazó, 1998. október 1-jén kelt jelentésben – tekintettel a helyszíni ellenőrzések során esetenként tapasztalt hiányosságokra – a biztos felkérte Szombathely Megyei Jogú Város jegyzőjét, hogy fokozottan gondoskodjon a telephely tevékenységének környezetvédelmi szabályozásáról rendelkező határozatban foglalt kötelezettségek betartásának ellenőrzéséről. Tekintettel arra, hogy az országgyűlési biztos erre a felkérésre választ nem kapott, ugyanakkor információi szerint a sérelmezett állapot továbbra is fennállt, ismételten vizsgálatot indított.

1998. október 1. óta a Polgármesteri Hivatal képviselői több alkalommal tartottak helyszíni ellenőrzést a telephelyen. A védőterületnek kijelölt helyen végzett lángvágás miatt a hivatal felszólította a társaság vezérigazgatóját a telephely tevékenységének környezetvédelmi szabályozásáról szóló határozat betartására, míg a kijelölt védőtávolságon belüli hegesztés észlelésekor az ellenőrzést végző köztisztviselő a tevékenység megszüntetésére hívta fel a telephely vezetőjét. Egy későbbi ellenőrzés alkalmával az üzemeltetett fémprés a kijelölt védőtávolságon kívül működött.

Az ÁNTSZ által 1998 őszén végzett imissziós vizsgálatok eredménye határérték-túllépést nem mutatott.

Az országgyűlési biztos a rendelkezésére bocsátott tájékoztató alapján megállapította, hogy peres eljárás van folyamatban, melynek tárgya a folyamatos birtokháborítás és értékcsökkenés, ezért további vizsgálatra hatáskör hiányában az ügy ezen részét illetően nem volt lehetősége.

A MÉH-telep megfelelő helyre költözésével kapcsolatban megállapítható, hogy az önkormányzat több alkalommal ajánlott fel cseretelket. A csere létrejöttének meghiúsulása nem róható fel az önkormányzatnak.

A biztos megállapította, hogy a Polgármesteri Hivatal a telep működésével kapcsolatos bejelentések alapján lefolytatott ellenőrzések alkalmával igyekezett rászorítani a telep vezetését az előírások betartására. Az önkormányzat cseretelkek felajánlásával tett kísérletet a telep más, megfelelő helyre költözésének előmozdítására. Mindezen körülmények alapján az országgyűlési biztos alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, azonban a korábbi jelentésben foglaltakhoz hasonlóan ismételten felkérte Szombathely jegyzőjét, hogy fokozottan gondoskodjon a határozatban foglalt kötelezettségek betartásának ellenőrzéséről. Felkérte továbbá Szombathely polgármesterét, hogy a probléma végleges megoldása érdekében – természetszerűleg az önkormányzat érdekeinek szem előtt tartásával – a rendelkezésére álló eszközökkel kísérelje meg a telep mielőbbi elköltözésének előmozdítását.

OBH 3228/1999.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltóság jogával, a 18. § szerinti egészséges környezethez való joggal, valamint a 70/B. § (4) bekezdése szerinti pihenéshez való joggal összefüggésben visz- szásságot okoz az a fegyver nélküli vagyonvédelmi szolgálat, melynek teljesítéséhez a honvédség nem biztosítja az elemi higiénés feltételeket, a kielégítő élelmezést, valamint huzamos időn keresztül az alvásigény kielégítését.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 3316/1999.

Az időseket ápoló-gondozó otthon vezetése visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben, ha a megfelelő orvosi kezelés kialakítását célzó megelőző vizsgálatokért a lakóknak külön díjat kell fizetnie.

A panaszos a beadványában a Krétai Szent András Alapítvány halásztelki Szent Miklós Idősek Otthona és Mozgáskorlátozottak Otthona által nyújtott ellátást kifogásolta. Sérelmezte, hogy súlyos cukorbetegsége ellenére a szerződésben rögzített diétás étkezést, az ellátási szerződésben ígért teljes körű orvosi ellátást számára nem biztosítják (a vérvételért külön díjat kell fizetni), továbbá annak ellenére, hogy az ellátási szerződésben a lakrész rendeltetésszerű használata során felmerülő javítási és karbantartási költségek viselését a fenntartó vállalta, még a kiégett villanykörték cseréjét is a lakóknak kell térítenie.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által kért, és a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője által elrendelt, a megyei önkormányzat által kijelölt módszertani intézmény igazgatójának közreműködésével lefolytatott helyszíni vizsgálat megállapításai részben alátámasztották a beadványában foglaltakat. Figyelemmel arra, hogy a panaszt tevő intézeti jogviszonya időközben megszűnt, és az otthonban élő és megkérdezett többi lakó nem erősítette meg a panaszos azon állításait, miszerint a diétás étkezést azok számára, akiknek az orvos által javallott, nem biztosítják, illetve hogy a gondozottak által lakott lakrészek rendeltetésszerű használata során felmerülő javítási és karbantartási költségek viselését – a kiégett villanykörték cseréjét – a lakóknak kell téríteniük, a formai és tartalmi vizsgálat a fent hivatkozott állításokkal összefüggésben alkotmányos emberi-állampolgári jogokkal összefüggő visszásság megállapítását nem tette lehetővé. A vizsgálat nem igazolta a panaszos azon állítását, hogy az otthon vezetője jogsértő módon, az engedélyezettnél több alkalommal módosította volna a megállapított személyi térítési díjakat. Ugyanakkor bizonyítható volt és megfelelt a valóságnak a panaszos beadványának azon kitétele, miszerint a lakóknak a vérvételért külön díjat kellett fizetniük. Az intézmény orvosa elmondta, hogy a szakrendelőből kijáró ápolónő által végzett, szóban forgó vizsgálatért a gondozottak alkalmanként 100-200 forintot fizettek. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése szerint az önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek napi legalább háromszori étkeztetéséről, ruházattal, illetve textíliával való ellátásáról, mentális gondozásáról, valamint egészségügyi ellátásáról (a továbbiakban: teljes körű ellátás) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell gondoskodni. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó intézményekben gondozott személyek egészségügyi ellátását is magában foglaló teljes ellátás fogalomkörébe beletartoznak a megfelelő orvosi kezelés kialakítását célzó megelőző vizsgálatok is. Figyelemmel arra, hogy az ellenőrzést végző közigazgatási hivatal vezetője felszólította az intézmény igazgatóját arra, hogy az előzőekben részletezett jogsértő állapotot szüntesse meg, és haladéktalanul fizesse vissza az érintett személyeknek a vérvételért korábban kért összegeket, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlással nem kívánt élni.

OBH 3568/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint a jogbiztonság szerves részének tekintendő tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot a jegyző, amikor a panaszos kérelmét határozatban nem bírálja el, hanem csak levelezést folytat az ügy megoldása érdekében.

II. Az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal, valamint a 70/D. §-ban biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz a jegyző, ha a környezetvédelmi hatáskörbe tartozó kérelmet több hónapig nem bírálja el, és ezzel akadályozza a környezetszennyező tevékenység megtiltását eredményező eljárás lefolytatását.

A vizsgálatot hivatalból indította az országgyűlési biztos az 1999. július 26-án a Mai Nap című újság “Hajnali buszébresztő” című cikke alapján. A cikk írója arról számolt be, hogy évek óta nem tudják elérni Dunakeszin, a Barátság úti lakótelepen élők, hogy a Volán ne a lakótelep előtt éjszakáztassa a buszait. A buszok hajnalban innen indulnak útnak, sokszor akár negyedórát is melegítve a motort, mellyel nagyban zavarják a lakosok éjszakai nyugalmát.

Az országgyűlési biztos a vizsgálatot az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez való jog (Alk. 18. §), valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog (Alk. 70/D. §) sérelmének gyanúja miatt indította.

A Dunakeszi Barátság úti lakótelepen a jegyző tájékoztatása szerint 1999 augusztusában a Volán Rt. Területi Igazgatósága az önkormányzat hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a buszok a város különböző pontjain, többek között az említett lakótelep előtt is – 2 csuklós busz – parkolhassanak éjszakánként. A Polgármesteri Hivatal zajszintmérést végzett a lakótelepen. A jegyzőkönyvből kiderült, hogy a vizsgálat hajnalán 7 busz állt a parkolóban. A buszok reggel 3:35 perctől 6:20 percig folyamatosan indultak. A jegyzőkönyv kitért arra is, hogy az alapzaj A-hangnyomásszintje minden mérési időpontban meghaladta az önkormányzati rendeletben lakóterületre, éjszakára előírt 40 dB határértéket.

1999. október 26-án a jegyző a Volán Rt. kérelmét a lakók nyugalmára, valamint a zajszintmérési eredményekre hivatkozva elutasította.

Az országgyűlési biztos vizsgálatának megindulása előtt a lakótelepen élő egyik lakos panaszt nyújtott be a buszok parkolásával kapcsolatban a jegyzőhöz.

A panasz benyújtása után a Polgármesteri Hivatal Műszaki és Környezetvédelmi Osztálya megkereste a Volán Rt. Területi Igazgatóságát, és kérte a Volán Rt.-t, hogy találjon valamilyen megnyugtató megoldást a buszok parkoltatására.

Az országgyűlési biztos vizsgálata annak megállapítására irányult, hogy az önkormányzat a panasz beérkezése után megtett-e mindent annak érdekében, hogy a Volán Rt. a buszokkal ne zavarja a lakosság éjszakai nyugalmát.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a panaszos beadványának “elbírálása” során nem tartotta be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit, amikor nem hozott határozatot. A panasszal azonban érdemben foglalkozott, mert megkereste a Volán Rt.-t, és levelében kérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a zaj csökkentése érdekében.

A határozathozatal elmulasztásával az önkormányzat jogszabályt sértett, és a jogállamiságból fakadó jogbiztonság szerves részének tekintendő tisztességes eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog sérelmét okozta, és ezzel gyakorlatilag kizárta a fellebbezés, valamint a bírósághoz való fordulás lehetőségét is.

Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapításának vagy elvetésének feltétele a célhoz kötöttség és az arányosság vizsgálata.

Az államigazgatási eljárás elhúzódásának egyetlen alkotmány által elismert célja lehet, ez pedig a tényállás pontos megállapítása. A vizsgálat során az országgyűlési biztos nem talált olyan alkotmányos célt, mely indokolta volna az államigazgatási eljárás elhúzódását. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jegyző az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez való joggal, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő joggal összefüggésben, amikor a panaszos kérelmét nem bírálta el. Az országgyűlési biztos kezdeményezte az illetékes jegyzőnél, hogy ellenőrizze a kötelezést tartalmazó határozat végrehajtását, és ennek eredményéről tájékoztasson. A kezdeményezésre reagáló állásfoglalás előterjesztésére nyitva álló határidő eltelt, a jegyző a kezdeményezést elfogadta.

OBH 3711/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsággal és az Alkotmány 70/D. §-ban foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jogszabály megjelenése és kihirdetése közötti idő rövidsége miatt nincs kellő idő arra, hogy az érintettek megfelelően felkészülhessenek a gyógyszertámogatásokkal kapcsolatos rendelet módosításának alkalmazására.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3774/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 70/D. §-ában megfogalmazott legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a bentlakásos otthonban a jogszabályi előírások ellenére nem alakítják ki az elkülönítőt.

A dédestapolcsányi Idősek Mentálhigiénés Otthonának lakója panaszában sérelmezte, hogy az otthon megközelíthetetlen és az ellátás rossz. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatra felkérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatalt.

A Közigazgatási Hivatal vizsgálata alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az otthon dolgozóinak létszáma és a gondozottakkal közvetlenül foglalkozó dolgozók szakképesítési aránya a jogszabályi előírásoknak megfelelt. Megállapította továbbá, hogy az otthon biztosította az éjszakai és nappali tartózkodásra, a tisztálkodásra, az étkezésre és a közösségi együttlétre szolgáló helyiségeket, a jogszabályoknak megfelelő napi háromszori étkezést és a szükséges diétákat. Az otthon ellátta a lakókat a jogszabályban előírt mennyiségű ruházattal, textíliával és tisztálkodó szerekkel. Az egészségügyi alapellátást az intézmény orvosa biztosította, a jogszabályban előírt időtartamban. Az otthon gondoskodott a lakók gyógyszerrel és gyógyászati segédeszközzel való ellátásáról. A lakók mentálhigiénés ellátása, foglalkoztatása és szabad vallásgyakorlása biztosított volt.

A Közigazgatási Hivatal a vizsgálat során megállapította, hogy az épületben nem alakítottak ki betegszobát, az egyik fürdőszoba felújításra szorult, a szobák zsúfoltsága miatt a szekrényeket több esetben a folyosókon helyezték el és az egyik lakószobában vizeletszag érződött. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az elkülönítő hiánya a gondozottak legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okozott, arra tekintettel azonban, hogy a Közigazgatási Hivatal a feltárt hiányosságok megszüntetésére felhívta a fenntartót, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlást nem tett.

OBH 3971/1999. és OBH 3972/1999.

A személyes gondoskodást nyújtó nem állami intézmények ellenőrzésének szabályozási hiányosságai, az engedély nélkül működő intézmények bezáratását lehetővé tevő jogszabály hiánya, emiatt az érintett hatóságok intézkedéseinek elhúzódása és hatástalansága sérti a gondozottak jogát a jogállamisághoz és ennek lényegi elemét képező jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), az élethez és az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.), a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. § (1) bek.) és az öregség, betegség, rokkantság esetén a szükséges ellátáshoz (Alk. 70/E. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4167/1999.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, valamint a 70/D. § (1) és (2) bekezdésben deklarált, az emberi méltósághoz és a lehető legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos jogokkal összefüggésben a kedvezőtlen körülmények között működő kórház a sérelem közvetlen veszélyét jelenti.

A fővárosi fenntartású Kun utcai Kórház és Rendelőintézet működésével kapcsolatban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese hivatalból indított vizsgálatot, mivel olyan adatok jutottak tudomására, hogy a rendkívül rossz körülmények ellenére évek óta húzódik az osztályok – többek között az égés és plasztikai sebészet – átköltöztetése a kijelölt és felújított épületbe.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a kedvezőtlen körülmények között működő kórház, illetve érintett osztályainak átköltöztetése a műszaki átadást követően a mai napig nem történt meg. Vizsgálatában kimondta, irreleváns, hogy milyen adminisztrációs okok akadályozták és jelenleg is akadályozzák az átköltözést, ha ezek az akadályok nem elháríthatatlanok. A befogadó épület építésszerelési munkái 1998 december végére, a műszaki átadás 1999 márciusra teljesült, ezért a közbeszerzési eljárásra való hivatkozás nem fogadható el a körülmények indokolására. A fennálló helyzetet a fenntartó elismerte. A kórház jelenlegi helyzete, e feltételek közötti működése az emberi méltósághoz és a lehető legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos jogokkal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélyét hordozza, a körülmények mielőbbi megváltoztatása nem tűr halasztást.

Az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezésében felkérte a fenntartó Fővárosi Önkormányzat Közgyűlését, hogy a felhívott alkotmányos jogok veszélyének kiküszöbölése érdekében intézkedjen a mihamarabbi átköltöztetés érdekében. A kezdeményezést az érintett elfogadta.

OBH 4182/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és a 70/D. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való, illetve a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a villamos áramot szolgáltató társaság a fogyasztó díjtartozása miatt anélkül függeszti fel a szolgáltatatást, hogy az intézkedés várható időpontjáról előzetesen értesítené a fogyasztót.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4308/1999.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. §. (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásság, amikor a kórház – az 1997. évi XLVII. tv. 24. §. (1) bekezdésében előírt értesítési kötelezettségének megfelelően – idegenkezűség gyanúja miatt a rendőrségnek bejelentést tett.

A panaszos beadványában sérelmezte a gondozottakkal való bánásmódot az Eleki Pszichiátriai Betegek és Értelmi Fogyatékosok Otthonában.

A vizsgálat az élethez és emberi méltósághoz, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult.

A panaszos állítása szerint az Eleki Pszichiátriai Betegek és Értelmi Fogyatékosok Otthonában az ápolók súlyosan bántalmaztak egy gondozottat, akit 1999. szeptember 14-én kórházba kellett szállítani. A bejelentés szerint a gondozottat olyan erősen gyógyszerezett állapotban szállították kórházba, hogy esetében súlyos gyógyszer-túladagolás is diagnosztizálható volt. A panaszos tájékoztatása szerint a kórház nem tett bejelentés az ügyről a rendőrségnek.

A gyulai Pándy Kálmán Kórház orvos-igazgatójának és a gyulai Rendőrkapitányság vezetőjének tájékoztatása szerint a gondozottat 1999. szeptember 13-án 17.00 órakor vették fel a kórház intenzív osztályára, azt követően, hogy a Baleseti Sürgősségi Ambulancián ellátásban részesült. A beteg felvételekor gyógyszer-túladagolás gyanúja nem merült fel, ezért ilyen irányú vizsgálatokat a továbbiakban nem végeztek. A kórház véleménye szerint nehezen hozzáférhető tudata alapbetegségével, a pszichiátria által javasolt gyógyszerek szedésével és a felvétele előtt napokon át tartó magas lázas állapotával magyarázható. A felvételekor sérüléseinek eredete nem volt pontosan tisztázható, így a Rendőrkapitányságnak 1999. szeptember 14-én az intenzív osztály bejelentést tett. A rendőrség az otthonban helyszíni szemlét tartott. Az ügyben orvos szakértői véleményt kértek (1999. szeptember 21.), ami az iratoknak az országgyűlési biztoshoz érkezéséig (1999. október 1.) még nem készült el. Bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja az orvos szakértői vélemény alapján állapítható meg.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a kórház az 1997. évi XLVII. törvény 24. § (1) bekezdésében előírt értesítési kötelezettségének eleget tett, amikor az esetről a rendőrségnek bejelentést tett. Az rendőrség az 1973. évi I. törvényben előírt kötelezettségeinek megfelelően a bejelentés alapján az eljárást megkezdte, a tényállás kiderítése érdekében helyszíni szemlét tartott, tanúkat hallgatott ki, és orvos szakértői véleményt kért, mivel az idegenkezűség megállapításához a hatósági szakértő véleménye elengedhetetlen követelmény. A fent említett eljárás lefolytatása (esetlegesen bűncselekmény elkövetésének felderítése, az esetleges elkövető személyének megállapítása, különböző eljárási cselekmények végrehajtása) a rendőrség hatáskörébe tartozik, az országgyűlési biztosnak a nyomozás lefolytatására nincs hatásköre.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panaszbeadvány vizsgálata során a kórház és a rendőrség eljárásával kapcsolatban alkotmányos jogokat érintő visszásságot nem állapított meg.

OBH 4367/1999.

I. A büntetés-végrehajtási épület csatornarendszerének elöregedése miatt jelentkező folyamatos meghibásodás veszélyezteti a fogvatartottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz.

II. Az elítéltek speciális helyzetének, az adott – mesterséges, normálistól eltérő – körülményeknek, valamint a jogszabályban előírt követelményeknek a figyelembevételével megállapítható, hogy a megfelelő funkciójú nyílászáró hiánya, illetve e miatt fellépő fény- és levegőhiány sérti az elítélteknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz, továbbá a 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz.

III. A sportolási és mozgási lehetőségek hiánya veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

IV. Az eltávozásról visszatérők szűrővizsgálatának, ezáltal a megfelelő megelőző és védőintézkedésének a hiánya visszásságot idéz élő, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésben rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

V. Az intézet területére bevihető dolgok és értéktárgyak pontos szabályozásának hiánya, valamint a bevitt dolgok kezelésére alkalmatlan raktárhelyiség az Alkotmány 13. § (1) bekezdésben deklarált tulajdonhoz való jogot veszélyezteti, ezért visszásságot okoz. Az újonnan befogadottak tárgyai letétbe helyezésének megtagadása – helyhiányra való hivatkozással – ugyanakkor az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetés tilalmának veszélyét idézi elő, és ez minősíthető visszásnak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy a Kalocsai Fegyház és Börtönben élő fogvatartottak állampolgári jogai a hatályos jogszabályokban rögzített rendelkezéseknek megfelelően érvényesülnek-e. A vizsgálat magában foglalta a helyszín bejárását, a fogva tartás objektív körülményeinek, a tárgyi és személyi feltételeknek az áttekintését, továbbá annak ellenőrzését, hogy az elhelyezésre szolgáló helyiségek és az egyéb létesítmények a különféle élettevékenységek, szükségletek kielégítésére alkalmasak-e. Az intézet igazgatójának személyes meghallgatásán kívül, interjú készült néhány fogvatartottal, a büntetés-végrehajtási őrökkel és az intézet orvosával.

I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az épületállomány csatornarendszerének elöregedése miatt jelentkező folyamatos meghibásodás veszélyezteti a fogvatartottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz. A túlzsúfoltság, valamint a bv. intézet fizikai lehetőségei okozta helyhiány következtében nincs lehetőség a körletek megfelelő kialakítására, az elítéltek klasszifikációjára és a végrehajtáshoz elengedhetetlenül szükséges differenciálásra, ami viszont az alapvető végrehajtási cél, a reszocializáció, a társadalmi reintegráció optimális gyakorlati megvalósulását kérdőjelezheti meg. A telítettség következtében előállt helyzet miatt ajánlást nem tett, de felhívta a figyelmet, hogy a zsúfoltság enyhítése érdekében tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

II. Megállapította továbbá, hogy a megfelelő funkciójú nyílászáró hiánya, illetve az ennek következtében fellépő fény- és levegőhiány sérti az elítélteknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz, továbbá a 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz.

III. A szabadidős foglalkozások közül a sportolásra egyáltalán nincs lehetőségük a fogvatartottaknak, mivel a büntetés-végrehajtási intézet nem rendelkezik sem erre alkalmas tornateremmel, sem pedig sportpályával. Ezen kívül a napi egyórás szabad levegőn való séta is csupán az udvaron való tartózkodásra korlátozódik. A sportolási és mozgási lehetőségek hiánya veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

IV. A fogvatartottakat befogadásukkor alapos szűrővizsgálat – mint például HIV-szűrés – alá vonják, és szükség esetén térítésmentes védőoltásban részesítik. A vizsgálatok elvégzése vagy a gyógykezelések iránti igény jelezhető az orvosnál vagy a gyógyszerosztást végző nővérnél. A fogvatartottak között kábítószerfüggők vagy politoxikománok nincsenek. A nővérek aspektusából problémát jelent, hogy nem biztosítják részükre a hepatitis elleni védőoltást. Az elítéltek egészségi állapotát folyamatosan figyelemmel kísérik, de jelentős probléma, hogy az eltávozásról visszatérő enyhített végrehajtási szabályok alá eső fogvatartottak nincsenek szűrővizsgálat alá vetve, így nagy a latens fertőzések veszélye. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az eltávozásról visszatérők szűrővizsgálatának, ezáltal a megfelelő megelőző és védőintézkedés hiánya visszásságot idéz élő, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésben rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

V. Az intézet épületének korlátozott fizikai adottságai miatt problémát jelent az elítélt által az intézetbe vitt és egyébként a birtokában nem tartható tárgyak letéti kezelése. A büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabály nem rendelkezik az intézet területére bevihető dolgok és értéktárgyak mértéke, mérete és mennyisége felől, viszont az elítéltek magas száma miatt kialakult helyzet következtében folyamatosan növekszik a letett dolgok mennyisége, ám a kezelésükre alkalmas raktárhelyiség befogadóképessége véges, ezáltal a fegyház nem tudja a rábízott dolgok megfelelő őrzését, tárolását biztosítani. Ez a tulajdonhoz való jogot veszélyezteti, ezért visszásságot okoz. Az újonnan befogadottak tárgyai letétbe helyezésének megtagadása – helyhiányra való hivatkozással – ugyanakkor az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetés tilalmának veszélyét idézi elő és ez minősíthető visszásnak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának a következő ajánlásokat tette: 1. Felkérte intézkedjen a Kalocsai Fegyház és Börtön épületének centrumában lévő zárkacsarnok elöregedett, elhasználódott szennyvíz- és csatornarendszerének mielőbbi felújítása, modernizálása érdekében. 2. Felhívta, hogy a jelentésben megjelölt levegő- és fényhiányos zárkákat haladéktalanul ürítsék ki, az ott fogvatartottakat helyezzék el máshol. 3. Kérte annak megvizsgálását, hogy milyen intézkedéseket lehet tenni az elítéltek sportolási és mozgási lehetőségeinek, továbbá a napi egyórás szabad levegőn való tényleges séta biztosításának érdekében. 4. Felkérte, hogy gondoskodjon az eltávozásról visszaérkező elítéltek kötelező szűrővizsgálatának bevezetéséről. 5. Felkérte továbbá az igazságügyi minisztert, hogy a visszásság megszüntetése érdekében fontolja meg az értéktárgyakra vonatkozó letétkezelési szabályok módosítását annak megfelelően, hogy az egyes büntetés-végrehajtási intézetek parancsnokai – a letét kezelésére alkalmas helyiségek befogadóképességének figyelembevételével, illetve az építészeti sajátosságokra tekintettel – egyedileg előre határozhassák meg vagy maximálhassák az intézetbe vihető és letehető dolgok mértékét, mennyiségét.

Az érintettek az ajánlásokat elfogadták, az intézkedéseket megtették.

OBH 4434 /1999.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésben deklarált legmagasabb szintű testi egészséghez való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét rejti magában, ha a műtéti beavatkozáshoz ragaszkodó beteg műtétje elvégezhetőségének megállapítására nem rendelnek ki új szakértői csoportot.

A panaszos elítélt sérelmezte, hogy súlyos betegségei ellenére a nagyfai bv. intézetben nem kapja meg a szükséges gyógykezelést, előjegyzett szemműtétje is elmaradt. Kérte szemműtétjének elvégzéséhez, illetve az általa felsorolt gyógyszerek biztosításához való segítséget.

Az országgyűlési biztos a legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a 69 éves panaszost több betegsége miatt – orvosi javaslatra – szállították a nagyfai bv. intézetbe. Szakorvosi ellenőrzését a BV Központi Kórházában kéthavonta elvégezték, urológiai panaszai miatt pedig a kórház sebészeti osztályára utalták be. Az IMEI -ben is kezelték.

A BV Központi Kórház által kiállított zárójelentés szerint a panaszost szürkehályog miatt műtétre ja- vasolták. A műtétre elő volt jegyezve, de arra nem kerülhetett sor, mert az utolsó belgyógyászati vélemény szerint a műtét kockázata igen nagy. A zárójelentés azt is tartalmazta, hogy kontrollvizsgálatra két hónappal későbbi időpontra visszarendelték. Erre figyelemmel az országgyűlési biztos megállapította, hogy nem volt megalapozott a panasznak az a része, hogy a szemműtét végrehajtását a büntetés-végrehajtás orvosi karának valamelyik tagja akadályozta volna. Ápolását, állandó orvosi felügyeletét, szakorvosi ellenőrzését és gyógy- szeres kezelését maradéktalanul biztosították. A panaszos az elmúlt időszakban számtalan esetben és fórumon terjesztett elő panaszt a szemműtét ügyében. A beadványaira adott és orvos által tolmácsolt válaszokat nem fogadta, illetve nem fogadja el.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa rámutatott, hogy nincs hatásköre a gyógyító tevékenységet folytató orvost műtét elvégzésére, gyógyszer felírására utasítani vagy tevékenységében bármilyen módon befolyásolni. Felhívta azonban a panaszos figyelmét arra, hogy az egészségügyről szóló törvény alapján szemének műtétjével összefüggően az orvosi vizsgálatra és a műtét elvégzésére más egészségügyi intézmény szemészeti osztályának kijelölését kérheti.

A sorozatos panaszokra és az azokra adott válaszok kifogásolására tekintettel azonban az országgyülési biztos megállapította, hogy a panaszosnak a legmagasabb szintű testi egészséghez, továbbá a szabad orvosválasztáshoz való, az alkotmányban és az egészségügyről szóló törvényben biztosított jogának nem teljes körű biztosítása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét rejtette magában. Ezért ajánlotta a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokának a szemműtét elvégezhetőségének megállapítására független, belgyógyász és szemszakorvos összetételű orvosi konzílium összehívását és vélemény beszerzését.

A panasz egyéb vonatkozásában az országgyűlési biztos alkotmányos állampolgári jog sérelmét nem állapította meg, ez irányban ajánlást sem tett.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoka a jelentést és az ajánlást elfogadta.

OBH 4591/1999.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való joggal kapcsolatban, ha az önkormányzat megteszi a szükséges intézkedéseket az egészséges ívóvízellátás érdekében.

A Tolnai Néplapban 1999. október 1-jén “Ivóvíz Biritón, rendőri segédlettel” címmel újságcikk jelent meg arról, hogy Biritó lakosai nem jutottak ivóvízhez.

Az ivóvíz hiánya sértheti az állampolgárok Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogát, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot indított a tények felderítése, hatásköre megállapítása céljából.

Mivel az önkormányzat egyik kötelezően ellátandó feladata közé tartozik a egészséges ivóvízellátásról való gondoskodás, az országgyűlési biztos vizsgálta, hogy az önkormányzat megtett-e mindent a vízszolgáltatás újraindítása érdekében.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy Biritó településrész vízellátását a privatizáció során magántulajdonba került rt. tulajdonában levő ivóvízhálózaton keresztül biztosították. Az üzemeltetést nem az önkormányzat tulajdonában levő Paksi Vízmű Rt. végezte. Az ivóvízhálózat megvásárlásáról tárgyalás kezdődött a rt. és az önkormányzat között. A tulajdonos 1999. szeptember 30-án megszüntette a vízszolgáltatást.

A jegyző tájékoztatása szerint birtokvédelmi eljárás során az önkormányzat a tulajdonában levő Paksi Vízmű Kft.-n keresztül megkezdte ismét a vízszolgáltatást. Elvégezték az ÁNTSZ előírásai szerint a szűrési és fertőtlenítési munkákat. A szolgáltatást jelenleg a Paksi Vízmű Kft. biztosítja. Az önkormányzat a Biritón élők ellátása érdekében bizottsági határozatban döntött arról, hogy 2000. év június 30-ig új vezetéket építenek ki, mellyel a paksi vízellátórendszerre csatlakoztatják a település vízhálózatát.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat intézkedett a Biritón lakók vízellátása érdekében, a vízszolgáltatást aznap helyreállíttatta, ezért a vizsgálatot alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság hiányában lezárta.

OBH 4650/1999.

I. A ügyvédi hivatás szabályainak megszegése, a kiszolgáltatott helyzetben lévő, büntetőeljárás alá vont és fogva tartott személy részére a védelem biztosítási kötelezettségének elmulasztása, a kapcsolattartás elmaradása veszélyezteti az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében deklarált védelemhez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

II. A nevelőintézetben a cigaretta nevelési eszközként, tárgyjutalomként vagy fegyelmi büntetésként való alkalmazása, ezáltal a káros dependencia kialakítása vagy elmélyítése visszásságot idéz elő, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 4811/1999.

Ha a hajléktalanokat ellátó intézmény a szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányosságai miatt nem rendeltetésszerűen működik, az az intézmény környezetében lakók alkotmányos jogai (emberi méltósághoz, szabad mozgáshoz, a gyermek védelméhez, a testi és lelki egészséghez – Alk. 55. § (1), 58. § (1), 67. § (1), 70/D. § (1) bek.) sérelmének közvetlen veszélyét jelenti, de egyúttal a rászorult hajléktalanok szociális biztonsághoz való (Alk. 70/E. §) jogát is veszélyezteti.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 6016/1999.

I. A legmagasabb szintű egészséghez való jogot (Alkotmány 70/D. §) közvetlenül veszélyezteti, ezáltal visszásságot okoz, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a fegyveres erők külön szolgálatai együttműködésének formáiról jogszabály nem rendelkezik, így a tényleges együttműködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon alapul.

II. Az a gyakorlat, amely szerint az orvosi ellátást igénybe vevő sorkatonákat a hétvégi eltávozás megvonásával sújtják vagy fenyegetik, a legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos joggal (Alkotmány 70/D. §) összefüggésben okoz visszásságot.

III. A kifogásolható elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények a laktanyában, amelyek hozzájárulhattak a fertőző megbetegedések feltűnő mértékű elterjedéséhez is, az egészséges környezet (Alkotmány 18. §) és a legmagasabb szintű lelki és testi egészség alkotmányos jogával (Alkotmány 70/D. §) összefüggésben okoznak visszásságot.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított annak feltárására, hogy a Magyar Honvédség (MH) Alföldi Kiképzőközpont kalocsai laktanyájában a nagyszámú megbetegedés visszavezethető-e valamilyen visszásságra, illetőleg, hogy a honvédség illetékes szervei megtettek-e minden szükséges intézkedést az agyhártyagyulladás laktanyán belüli és kívüli terjedésének megakadályozására. [Három ott szolgálatot teljesítő katona gennyes agyhártyagyulladásban (meningitis) szenvedett, a laktanyában clamidia-járvány volt, és a felsőlégúti megbetegedések feltűnően nagy számban fordultak elő.]

Abban a kérdésben, hogy azt érintettek megtették-e a szükséges intézkedéseket az agyhártyagyulladásos megbetegedések terjedésének megakadályozására, az országgyűlési biztos általános helyettese elfogadta az MH Egészségvédelmi Intézete és az Országos Tisztiorvosi Hivatal vezető tisztségviselőinek szakvéleményét, miszerint az intézkedések kielégítőek voltak. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nincsenek a szóban forgó kérdésben speciális szakmai ismeretei. Ilyen esetekben általában elfogadja a szakértő intézmények véleményét, hacsak az nem feltűnően megalapozatlan vagy elfogult. Jelen esetben ilyen körülmény nem volt kimutatható. Az országgyűlési biztos általános helyettese szükségesnek tartotta azonban annak rögzítését, hogy az ügyben az esetleges szakmai tévedésnek, a nem megfelelő helyzetfelmérésnek vagy körültekintésnek rendkívül súlyos, az élethez való jogot érintő következményei is lehetnek. Ezért kifejtette, hogy fokozott elővigyázatosságra van szükség, és ez indokolhatja akár olyan széles körű megelőző intézkedések megtételét is, amelyek a vizsgálat idején szükségtelennek vagy eltúlzottnak tűnhettek. Ezért kérte az illetékeseket, hogy ismételten fontolják meg ilyen további intézkedések (teljes körű torokváladék-szűrés, antibiotikumos kezelés, laktanyai zárlat) szükségességét.

I. A legmagasabb szintű egészség mindenkit megillető joga azt követeli, hogy bizonyos járványügyi helyzetek kezelését – függetlenül attól, hogy azok hol alakultak ki – a különböző szervezetek egymás tevékenységéről tudva, tevékenységüket összehangolva, és szükség esetén egységes irányítás alatt végezzék. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény előírja a Szolgálat és a hasonló tevékenységet végző egyéb szervek, így a fegyveres erők külön szolgálatainak együttműködését, ennek formáiról azonban jogszabály nem rendelkezik. Így a tényleges együttműködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon alapul, ami nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy ezzel az állampolgárok egészséghez való joga kerül közvetlen veszélybe, ugyanakkor jelezte, hogy a vizsgált esetben nem lehet konkrét jogsérelmet megállapítani, a Szolgálat és az MH Egészségvédelmi Intézete megfelelően együttműködött.

II. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy nem fogadható el az a kiképzőközpontban kialakult gyakorlat, amely szerint az orvosi ellátást igénybe vevő sorkatonákat a hétvégi eltávozás megvonásával sújtják vagy fenyegetik. A hadköteles katonák jogállásáról szóló 1996. évi XLIV. törvény csak havi egy, nős katonák esetén két eltávozást tesz alanyi jogon kötelezővé, a további eltávozások a hatályos szabályozás szerint indokolás nélkül adhatók, avagy megtagadhatók. Így – ha a kötelezően járó minimumot egyébként kiadják – formális törvénysértést nem valósít meg az sem, ha a további adható eltávozásokat azért nem engedélyezik, mert a katona orvosi ellátást vett igénybe. Tekintve azonban, hogy a sorkatonák túlnyomó többsége hét végén el kíván távozni, ezzel a gyakorlattal a betegeket is arra ösztönzik, hogy ne forduljanak orvoshoz. Ezért fordulhatott elő a kalocsai kiképzőközponban, hogy sok beteg katona nem vett igénybe orvosi ellátást. Így őket nem kezelték, illetve nem különítették el, ezért kórokozóhordozóként a fertőzéseket továbbterjeszthették, például úgy is, hogy konyhai munkán vettek részt. Az országgyűlési biztos általános helyettese szerint ez a gyakorlat a beszerzett adatok alapján hozzájárult a kiképzőközpontban kialakult súlyos közegészségügyi helyzethez, ezért a legmagasabb szintű egészség alkotmányos jogával összefüggésben e miatt visszásságot állapított meg. Ez a gyakorlat is alátámasztja azt a kifogást, amelyet az alkotmányos jogok honvédségen belüli érvényesítésének átfogó vizsgálatáról szóló jelentésben (OBH 7459/1997.) az eltávozás adhatóságával, illetve indokolás nélküli megtagadhatóságával kapcsolatban az országgyűlési biztos általános helyettese felvetett. Ez a szabályozás – amint azt más laktanyák vizsgálatánál is észlelt az országgyűlési biztos általános helyettese, módot ad informális fenyítésre, illetőleg arra, hogy az egyes jogaival (panaszjog, orvoshoz fordulás) élő katonát e miatt alkotmányellenesen hátrányos megkülönböztetésben részesítsék. A vizsgálat megállapította, hogy valójában nem beteg sorkatonák is jelentkeznek orvosi ellátásra abból a célból, hogy magukat bizonyos szolgálati feladatok alól kivonják. A valóban betegeket azonban nem lehet kollektív informális fenyítésben részesíteni csak azért, mert vannak vagy lehetnek olyanok is, akik a jogaikkal visszaélnek.

III. A meghallgatásokból és a helyszíni tapasztalatokból az országgyűlési biztos általános helyettese arra a következtetésre jutott, hogy a meghallgatott sorkatonák által jelzett, és nagyrészt a parancsnokuk által is elismert kifogásolható elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények is hozzájárulhattak a fertőző megbetegedések feltűnő mértékű elterjedéséhez, ezért az egészséges környezet és a legmagasabb szintű lelki és testi egészség alkotmányos jogával összefüggésben e miatt visszásság keletkezett. Mivel a problémák jelentős része az MH-nál általános jellegű, ezért azokkal az országgyűlési biztos általános helyettese által elrendelt utóvizsgálat foglalkozik majd.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a feltárt visszásságok orvoslására az alábbi ajánlásokat tette:

1. Felkérte az egészségügyi minisztert és a honvédelmi minisztert, hogy saját hatáskörükben, illetőleg szükség esetén magasabb szintű jogszabály módosításának kezdeményezésével intézkedjenek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az MH Közegészségügyi Szolgálata között szükséges együttműködés és összehangolt tevékenység jogi kereteinek megteremtésére.

2. Ajánlotta a Honvéd Vezérkar főnökének, intézkedjen arra, hogy az Alföldi Kiképzőközpontban (Kalocsa) vizsgálják felül az eltávozások kiadásának gyakorlatát, és szüntessék meg annak lehetőségét, hogy az orvosi ellátást igénybe vevő sorkatonákat a hétvégi eltávozásnál hátrányban részesítsék, illetőleg az eltávozás lehetőségéből kizárják.

3. Kérte az illetékeseket, hogy tegyék meg a sorkatonák élet- és munkakörülményeinek javításához, a megbetegedések elkerüléséhez szükséges intézkedéseket. Így legalább a rendkívül nagyszámú fertőző megbetegedések fennállásáig terjedő átmeneti időre intézkedjenek a körülmények javítására a kalocsai kiképzőközpontban. Ennek keretében naponta biztosítsák a C-vitamin-ellátottsághoz szükséges friss gyümölcsöket és zöldségeket, tegyék lehetővé a megfelelő körülmények közötti napi meleg vizes tisztálkodást, a szolgálati és a kiképzési feladatok végrehajtása során pedig ne tegyék ki a katonákat szükségtelenül a megfázás veszélyének. Kérte a Honvéd Vezérkar főnökét, hogy támogassa ezen intézkedések végrehajtását, szükség esetén pedig biztosítsa az átmenetileg szükségessé váló többletforrásokat.

Az ajánlásokra válasz a beszámoló lezárásának időpontjáig nem érkezett.

OBH 6038/1999.

I. A sorkatonák laktanyai ellátása és elhelyezése általában olyan, hogy az sérti az emberi méltóságot, az egészséges környezethez való jogot, valamint a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jogot [Alkotmány 54. § (1) bekezdés, 18. §, 70/D. §], illetőleg e jogok megsértésének közvetlen veszélye nem zárható ki, ezért visszásságot okoz.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 58. § szerinti mozgásszabadság összefüggésében az a szabályozás, mely szerint a sorkatonák nem hagyhatják el alanyi jogon a laktanyát olyan esetekben, amikor a benntartózkodást a szolgálati feladatok nem indokolják.

III. Visszásságot okoz az Alkotmány 58. § szerinti mozgásszabadság összefüggésében az a gyakorlat, mely szerint a kiképzőközpontokban az újonnan bevonuló sorkatonák laktanyán belüli szabad mozgását bizonyos ideig korlátozzák.

IV. Az emberi méltóság és a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jog [Alkotmány 54. § (1), 70/D. §] tekintetében visszás az a gyakorlat, hogy a segélyhelyen fekvő betegeket munkavégzésre veszik igénybe.

V. Az Alkotmány 70/A. §-a szerinti jogegyenlőség, valamint a 70/B. §-a szerinti munkához való jog, valamint a 2. § (1) bekezdés szerinti jogbiztonság összefüggésében visszás az, hogy a honvédségnél nem alakult ki egységes gyakorlat a hivatásos katonák más kereső foglalkozásának engedélyezését illetően.

VI. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdés szerinti jogbiztonság, és a 70/B. § szerinti munkához való jog összefüggésében visszás az a szabályozás, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai részére újonnan előírt fizikai alkalmassági követelményeket azokra is alkalmazzák, akik korábban is hivatásos állományban voltak, illetve hogy ha ők a követelményeknek nem felelnek meg, szolgálati viszonyuk megszüntethető.

VII. Az Alkotmány 61. §-a szerinti véleménynyilvánítási jog, illetve 64. §-a szerinti panaszjog összefüggésében visszás, hogy a katonák általános tapasztalata szerint a panaszt tevőket informális retorzióban részesítik.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.