Közszolgáltató szervezetekkel kapcsolatos ügyek

OBH 6810/1996. és OBH 4589/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjog védelmével kapcsolatos visszásságot okoz, ha a minisztérium és a gázszolgáltatók a jogszabály rendelkezéseit módosítva kiterjesztően értelmezik a fogyasztók hozzájárulás fizetési kötelezettségét.

II. Az Alkotmány 9. §-ával deklarált piacgazdaság alkotmányos elvvel kapcsolatban visszásságot okoz a szerződő felek egyenrangúságának védelmét nem biztosító jogi szabályozás.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese konkrét panaszok alapján vizsgálta a gázvezeték építése során fizetendő beruházási hozzájárulással és hálózatfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos gázszolgáltatói eljárást és ennek jogi szabályozását.

Első panasz kapcsán megállapította, hogy a panaszos az önkormányzattól közművesített telket vett meg, melynek árában az önkormányzat már érvényesítette a gázvezeték építésekor hatályos rendelet alapján fizetendő beruházási hozzájárulás összegét. Így az önkormányzat és a gázszolgáltató között megkötött átadási-átvételi szerződésben az önkormányzat nem ruházhatta át a hozzájárulás beszedési jogát a szolgáltatóra. Azzal, hogy a szolgáltató 60 000 Ft hozzájárulást kért a panaszostól, a jogállamiság alkotmányos elvéből levezethető jogbiztonság elve és a tulajdonhoz való jog alkotmányos alapelve tekintetében visszásságot okozott.

A gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet hatálybalépése után felmerült jogértelmezési kérdéseket az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Törvényelőkészítő és Törvényességi Felügyeleti Osztályának a Magyar Energia Hivatalnak írt átirata válaszolta meg, melyhez a minisztérium Energetikai Főcsoportjának a rendeletet értelmező feljegyzését mellékelték. A minisztériumi átirat a rendelet 1. §-ában írtakon túl a rendelet 1995. augusztus 23-ai hatálybalépése előtt épített gázelosztó vezetékekre való utólagos csatlakozás esetén is jogosnak tartotta a később csatlakozók hozzájárulás fizetésére kötelezését. A biztos általános helyettese megállapította, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseibe ütközik, ha egy minisztériumi levél – mely irányelvnek sem tekinthető – a jogszabály rendelkezéseit módosítva kiterjesztően értelmezi a fogyasztók hozzájárulás fizetési kötelezettségét. Ez a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen módszer az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott.

A másik panaszos esetében a szolgáltató nem volt hajlandó a 89/1991. (VII. 12.) Korm. rendelet szerinti igazolást kiadni, ezért a panaszos a 15%-os közműfejlesztési támogatást nem tudta visszaigényelni. A jogállamiság alkotmányos elve tekintetében visszásságot okozott az, hogy az igazolás hiányára tekintettel az önkormányzat nem vette nyilvántartásba a panaszos igényét. Az 1999. VI. 5-én hatályba lépett 73/1999. (V. 21.) Korm. rendelet már egyértelműen meghatározza a magánszemélyek közműfejlesztési támogatásának tárgyi hatályát. A panaszban foglalt hibás gyakorlat elkerülése érdekében a biztos általános helyettese felkérte a Magyar Energia Hivatal Főigazgatóját, hogy hívja fel a gázszolgáltatók figyelmét a magánszemélyek közműfejlesztési támogatásáról szóló 73/1999. (V. 21.) Korm. rendelet szabályaira.

A második panaszos ezenkívül sérelmezte a hozzájárulás összegét, illetve hogy az általa befizetett hozzájárulás sorsáról, visszaosztásáról nem kapott megfelelő tájékoztatást.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy a Magyar Energia Hivatal többször részletesen válaszolt a panaszos levelében írtakra és tájékoztatta a bírósági út lehetőségéről. A Magyar Energia Hivatal eljárása során nem sérült a panaszosnak az Alkotmány 64. §-ával biztosított kérelem előterjesztésére vonatkozó joga.

A gázszolgáltatók vonatkozásában a Magyar Energia Hivatal látja el a fogyasztóvédelmet, többek között a fogyasztói igények kielégítésének ellenőrzését is. A Magyar Energia Hivatal fogyasztóvédelmi feladatát azonban a miniszteri rendelet rendelkezései miatt nem tudja teljesíteni, mivel a rendelet szerint a hozzájárulással kapcsolatos lényeges kérdéseket polgári jogi szerződésben kell meghatározni.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet szabályai a gyakorlatban nem érvényesülnek. A rendelet azzal, hogy fizetési kötelezettség írt elő, de annak szabályait nem rendezte, a gyakorlatban a szolgáltatót egyoldalú előnyhöz segítette. Ez sérti a szerződő felek egyenrangúságának elvét. Az Alkotmány 9. §-a védi a piacgazdaságot és a vállalkozás szabadságát. Ebbe a szerződő felek egyenrangúságának védelme is beleértendő. Nem ütközik a piacgazdaság alkotmányos elvével, ha az állam a szerződési szabadságot közérdekből korlátozza. Ezen alkotmányos jog érvényesülése azonban megkívánja, hogy az állami beavatkozás mindkét fél jogait és kötelezettségeit meghatározza, egyoldalú kötelezéssel ne juttassa egyik felet sem indokolatlan előnyhöz. Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében szükséges a rendeleti szabályozás módosítása.

A biztos általános helyettese ajánlásában felkérte a Magyar Energia Hivatal főigazgatóját, hogy körlevélben hívja fel a gázszolgáltatók figyelmét a magánszemélyek közműfejlesztési támogatásáról szóló 73/1999. (V. 21.) Korm. rendelet szabályaira, és az első panaszos ügyében járjon el a szolgáltatónál a befizetett hozzájárulás visszatérítése érdekében.

A biztos általános helyettese ajánlásában felkérte a gazdasági minisztert, hogy a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet helyett új jogi szabályozást alakítson ki, és az új jogszabály hatálybalépéséig irányelvben pontosítsa – az 1994. évi XLI. törvény 17. §-ában írtakkal összhangban – a miniszteri rendelet tárgyi hatályát, ezenkívül a törvény átfogó módosítása során fontolja meg, hogy a hálózatfejlesztési hozzájárulás fenntartása indokolt-e.

A Magyar Energia Hivatal az ajánlásban foglaltakat elfogadta. Tájékoztatott arról, hogy körlevélben felhívta a gázszolgáltatókat a 73/1999. (V. 21.) Korm. rendelet szabályainak betartására. Az első panaszos ügyében tett intézkedés eredményeképp a szolgáltató visszafizette panaszosnak a 60 000 Ft-ot, valamint annak kamatát, 25 085 Ft-ot.

A minisztérium válaszadási határideje 2000 január végén járt le, válasz nem érkezett.

OBH 9062/1996.

Nem állapítható meg a tulajdonhoz való jog sérelme, ha a távközlési szolgáltató – a hatályos jogszabály rendelkezéseinek megfelelően – az áthelyezéskor belépési díj megfizetésére hívja fel ügyfelét.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a MATÁV beruházási hozzájárulás megfizetésére kötelezte, holott már 1974 óta rendelkezik távbeszélő állomással, amelyért akkor 4000 Ft-ot fizetett.

A panaszosnak az üzembe helyezésért az akkori Távbeszélő-díjszabási rendelkezések értelmében beruházási hozzájárulást még nem, csak szerelési költséget kellett fizetnie.

A panaszos 1991-ben elköltözött, ezzel egyidejűleg a távbeszélő-állomás áthelyezését kérte. Az új lakásban távbeszélő-állomás működött, tehát telefonos lakásból telefonosba költözött. Az áthelyezési igényét az akkor hatálybanlévő 16/1987. (V. 13.)  MT rendelet alapján, beruházási hozzájárulás megfizetése nélkül teljesítették.

A panaszos 1996-ban ismételten áthelyezést kért a jelenlegi lakcímére. A lakásban távbeszélő-állomás nem működött. Ez alkalommal a panaszosnak az áthelyezésért az akkor érvényben lévő belépési díj összegét ( 30000 Ft + áfa) kellett megfizetnie.

1978. január 1-től a Távbeszélő-díjszabás módosításáról szóló 9/1977. (XII. 20.) KPM rendelet értelmében a távbeszélő-állomás létesítéséért a tényleges költségen, illetve a szerelési díjon felül beruházási hozzájárulást kellett fizetniük a magánszemélyeknek.

A távközlési beruházási hozzájárulásról szóló 16/1987. (V. 13.) MT rendelet szerint – amennyiben korábban még nem fizettek – a távbeszélő-állomás áthelyezéséért beruházási hozzájárulást kell fizetni, kivéve ha az előfizető olyan helyiségbe kérte az áthelyezést, ahol telefon működött. A közcélú távbeszélő-szolgáltatás igénybevételéért fizetendő egyszeri belépési díjról szóló 11/1995. (VII. 12.) KHVM rendelet, valamint a 84/1995. (VII. 12.) Kormányrendelet értelmében az ügyfélnek belépési díjat csak akkor kell fizetnie, ha még nem fizetett beruházási hozzájárulást vagy belépési díjat. Díjfizetési kötelezettség akkor is terheli az előfizetőt, ha telefonos lakásból telefonos lakásba költözik.

A fenti jogszabályok alapján az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos 1974-ben csak szerelési költséget fizetett, tehát 1996-ban az akkor hatályos jogszabályok szerint valóban belépési díjat kellett fizetnie.

A MATÁV eljárása a jogszabályoknak megfelelt, ezért alkotmányos joggal összefüggő visszásságot az általános helyettes nem állapított meg.

OBH 1743/1997. szám alatt összevont ügyekben

(2163/1997., 2164/1997., 2381/1997., 2904/1997., 3073/1997., 3157/1997., 3488/1997., 4013/1997., 4606/1997., 5213/1997., 5252/1997., 5572/1997., 7674/1997., 4745/1996.)

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a távfűtési díj mértékének megállapításakor jóváhagyja a szolgáltatónak a hatósági ár megállapítására vonatkozó előterjesztésében az olyan díjkalkulációt, díjszerkezetet, amely ellentétes távhőszolgáltatásra vonatkozó rendeletével.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3572/1997.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) és a 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a Magyar Posta Rt., ha nem mentesíti a televízió üzemben tartási díj megfizetése alól azt, aki a törvény értelmében mentes.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában azt sérelmezte, hogy a Magyar Posta Rt. Televízió Díjnyilvántartó Hivatala nem engedélyezte részére az üzemben tartási díj alóli mentességet.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 81. §-ának (1) bekezdése határozza meg az üzemben tartási díj megfizetése alól mentes alanyi kört. A panaszos által is hivatkozott c) pont értelmében mentes az üzemben tartási díj fizetése alól az a hatvan éven felüli személy, aki önálló nyugdíjjal, keresettel vagy egyéb jövedelemmel nem rendelkező közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] eltartásáról gondoskodik.

Az ORTT álláspontjára is figyelemmel, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese úgy vélte, helytelenül járt el a Magyar Posta Rt. amikor panaszost nem mentesítette az üzemben tartási díj megfizetése alól, hiszen a panaszos az említett törvény 81. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeknek – hatvan éven felüli személy, aki önálló nyugdíjjal, keresettel vagy egyéb jövedelemmel nem rendelkező közeli hozzátartozója eltartásáról gondoskodik – megfelel. Álláspontja szerint – az időközben 70. életévét betöltött – panaszost 1997. január 1-jétől kezdődően mentesíteni kellett volna a díjfizetés alól.

Ennek elmaradása miatt a Posta eljárása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben sértette a tulajdonhoz való jogot és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott. A visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes felkérte a Magyar Posta vezérigazgatóját, hogy a Társaság az 1996. évi I. törvény 81. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott mentességi feltételt a jövőben az ORTT álláspontjával összhangban alkalmazza. Felkérte továbbá arra is, hogy a panaszossal számoljon el.

A vezérigazgató az ajánlást elfogadta, intézkedett, hogy a jövőben a Magyar Posta Rt. Televízió Díjnyilvántartó Hivatala, valamint az üzembentartási díj beszedésével, kezelésével foglalkozó postaszervek egységesen, a jelentésben kifejtett jogértelmezésnek megfelelően járjanak el. Intézkedett továbbá, hogy az elszámolás megtörténjen.

OBH 5348/1997.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot a postai kézbesítő, ha a nyugdíj kézbesítése során az utalványon a személyazonosság igazolására szolgáló sorba csak egy belső, postai használatra szolgáló kódot ír, mert ezzel megakadályozza azt, hogy a későbbiekben kideríthető legyen, hogy valójában ki vette át a nyugdíjat.

A panaszos sérelmezte, hogy 1996. március havi nyugdíját nem kapta meg, pontosabban azt egy általa nem ismert személy vette át.

A panaszos sérelmezte, hogy a Magyar Posta Rt. kemenespálfai postahivatala a nyugdíját nem továbbította, valamint az erre irányuló panaszát nem vizsgálta ki megfelelően. A Magyar Posta Rt. a kivizsgálás eredményeként azt állította, hogy a panaszos fia 1996 májusában a nyugdíjat átvette.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

A vizsgált üggyel összefüggésben a tulajdonhoz való alkotmányos alapjog abban az összefüggésben merült fel, hogy a panaszos – az átutalt nyugdíj jogosultja –, a postai kézbesítő intézkedése következtében nem tudja érvényesíteni a tulajdonhoz fűződő igényét, mert utólag megállapíthatatlanná vált az, hogy ki vette fel valójában a panaszos nyugdíját.

A postáról szóló 1992. évi XLV. tv., valamint a 133/1993. (IX. 29.) Korm. rend. alapján a szolgáltató a magánszemély részére címzett küldeményt – ha a feladó másként nem rendelkezik – helyettes átvevőnek is kézbesítheti. Helyettes átvevő lehet többek között a címhelyen tartózkodó 14. életévét betöltött és személyigazolvánnyal (útlevéllel vagy tartózkodási engedéllyel vagy katonai igazolvánnyal) rendelkező személy. Ha nem a címzett veszi át a postai küldeményt, akkor a kézbesítőnek a személyazonosság igazolására szolgáló okirat elnevezését, betűjelét és számát a kézbesítési okiratra rá kell jegyeznie.

Mindezen jogszabályi rendelkezések célja többek között az, hogy amikor nem a címzett veszi át a pénzt, akkor a kézbesítő közreműködésével utólag azonosítható legyen az összeg tényleges átvevőjének személye.

A panasszal érintett ügyben csupán feltételezés maradt, hogy a panaszos ténylegesen utóbb sem jutott hozzá a pénzéhez, hiszen ez a dolog jellegéből fakadóan nem volt bizonyítható. A vizsgálat során kétséget kizáróan megállapítható volt azonban, hogy a kérdéses összeget a kézbesítőtől nem a panaszos vette át.

Mindezekből következően a postai kézbesítő tevékenységét az országgyűlési biztos általános helyettese kizárólag abból a szempontból vizsgálta, hogy betartotta-e azon jogszabályi rendelkezéseket, amelyeknek egyik célja a pénz tényleges átvevőjének utólagos azonosíthatósága. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ennek hiányában a panaszos a tulajdonjogból fakadó, törvény által biztosított igényét nem tudja érvényesíteni a tényleges átvevővel szemben.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a postai kézbesítő a fent hivatkozott szabályokat nem tartotta be, hiszen az utalványon a személyazonosság igazolására szolgáló sorba csak egy négyjegyű számot írt – amely egy belső, postai használatra szolgáló kód –, és ezzel a panaszosnak alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a tulajdonhoz való joggal összefüggésben.

Az országgyűlési biztos általános helyettese kezdemélyezte a Magyar Posta Rt. elnökénél, hogy munkatársai figyelmét hívja fel a postáról szóló 1992. évi XLV. tv., valamint a postai tevékenységről szóló 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet rendelkezéseinek betartására, és gondoskodjon arról, hogy a munkatársak a jelentést megismerhessék.

Válaszában a Magyar Posta Rt. a kezdeményezést elfogadta, valamint a panaszosnak a nyugdíjat kamattal együtt megtérítette.

OBH 7005/1997.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, ha az önkormányzat határozza meg a hatósági árat önkormányzati tulajdonú víziközmű esetén.

A panaszos beadványában sérelmezte a Nagykovácsi Önkormányzat által meghatározott víz- és csatornadíj összegét.

A vizsgálat a tulajdonhoz való jog és a jogbiztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult.

A panaszos sérelmezte a részére 1997-ben és 1998-ban kiszámlázott víz- és csatornadíjak összegét. Véleménye szerint a kiszámlázott díjak összege meghaladja a jogszabály által meghatározott víz- és csatornadíjat. A panaszos kifogásolta továbbá azt is, hogy a díjak megállapítása nem a kompenzáció figyelembevételével történt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy az 1990. évi LXXXVII. törvény a víz- és csatornadíj összegével kapcsolatban hatósági ármegállapító hatáskört határoz meg a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek, valamint a települési önkormányzat képviselőtestületének, attól függően, hogy az adott térségben lévő vízszolgáltató állami, illetve önkormányzati tulajdonban van. Az 1/1995. KHVM rendelet meghatározza az állami tulajdonú víziközművek által felszámítható ivóvíz- és csatornahasználat legmagasabb díjait. Az önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltató esetén a díjakról a képviselő-testület – mint a hatósági ár meghatározására jogosult – dönt. Az önkormányzattól kapott tájékoztatás szerint Nagykovácsiban a vezetékes ivóvízhálózat részben, a vezetékes csatornahálózat teljes egészében önkormányzati tulajdonban van. Mindkét rendszeren az Érd és Térsége Víziközmű Kft. szolgáltat, egy korábban kötött üzemeltetési szerződés alapján. Az ÉVT azon szolgáltatók közé tartozik, amelyek a lakossági víz- és csatornadíjak meghatározott küszöbértéke felett állami támogatást kapnak. A fent említettek értelmében Nagykovácsiban az önkormányzat jogosult a hatósági árat megállapítani.

A rendelkezésre álló dokumentumokból megállapítható, hogy az önkormányzati tulajdonú víziközművet üzemeltető szolgáltató szervezetek esetében az önkormányzatok feladata annak ellenőrzése és biztosítása, hogy a lakosság által fizetendő díjat a kapott támogatással csökkentett ráfordítás alapján állapítsák meg és számlázzák ki. A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat a jogszabályban meghatározott kötelezettségének eleget tett, a kiszámlázás az előírásoknak megfelelően történt. A vizsgálat a nagykovácsi víz- és csatornadíjjal összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem tárt fel.

OBH 7609/1997.

Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a biztosító a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben tekintettel a tulajdonhoz való jogra is, ha a kötelező felelősségbiztosítás alapján érvényesített károsulti igény teljesítését olyan tényező károsult általi bizonyításától teszi függővé, amely tényező bizonyításának terhét nem a károsult, hanem a károkozó viseli.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7786/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonsághoz és a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogokkal összefüggésben visszásságot nem okoz, ha a szolgáltató a mellékvízmérő órák hitelesítését új mérőeszköz felszerelésével hajtja végre.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2365/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzat a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben, ha az üdülőtulajdonosok által ténylegesen igénybe nem vett szolgáltatásért ellenszolgáltatást állapít meg. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a tulajdonjog és a diszkrimináció tilalma (Alk. 70/A. §) mint alkotmányos alapelv vonatkozásában az önkormányzat azzal is, hogy az üdülőtulajdonosok – a szemétszállítás mint szolgáltatás igénybevétele szempontjából egyedi csoport – sajátos helyzetéből fakadó elbírálást lehetetlenné tevő szabályozást állapít meg.

II. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben az olyan szabályozáson alapuló közszolgáltatói gyakorlat, amely a ténylegesen képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra, például az ingatlanra mint számítási alapra támaszkodik, mivel – hasonlóan a díjak helyiségenkénti meghatározásához – lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.

III. Nem sérti a beadványt tevő panaszjogát (Alk. 64. §) a közigazgatási hivatal eljárása, ha a benyújtott panaszt megvizsgálja és álláspontjáról is tájékoztatja a panaszt tevőt, valamint a panaszos által igénybe vehető jogi eszközre – az Alkotmánybírósághoz fordulás jogára – is felhívja a panaszos figyelmét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának eljárásában az alkotmányos jogokkal összefüggő sérelem eljárási feltételnek minősül, így annak hiányában a panaszt érdemben nem vizsgálhatja.

A panaszos azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert két szempontból is aggályosnak tartotta Csokonyavisonta Képviselőtestületének hulladékgyűjtésről szóló rendeletét. A panaszos beadványában a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal Törvényességi Felügyeleti Osztálya által az ügy kivizsgálása kapcsán folytatott eljárást is kifogásolta, megkérdőjelezve azon felhívás jogszerűségét, amelyben a Közigazgatási Hivatal a panaszosnak az Alkotmánybírósághoz fordulást tanácsolta.

I. A Ptk. nem abszolút tilalomként nyilvánítja ki a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékkülönbségének előfordulását, hanem megtámadási lehetőséget biztosít a sérelmet szenvedő fél számára. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvényben foglalt szabályozás alapján az önkormányzatnak tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége. Alkotmányos követelmény, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításánál a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. A vizsgált esetben az önkormányzat nem azonos, hanem magasabb díjtételt állapított meg egy az általános felfogás szerint alacsonyabb értékű szolgáltatás ellenértékeként. A vizsgálat ezért annak megállapítására irányult, hogy létezik-e olyan tényező, amely a vizsgált esetben – az általános felfogástól eltérően – az üdülőtulajdonosok részéről igénybe vett magasabb értékű szolgáltatás fennálltát alátámasztja. Önmagában az, hogy a rendelet értelmében az április 1-jétől szeptember 30-ig terjedő időszakban a szolgáltató az üdülőterületen hetente szállítja el a szemetet, míg a község területén kéthetente, nem tekinthető olyan tényezőnek, amely a magasabb szintű szolgáltatásnak az üdülőtulajdonosok általi tényleges igénybevételét bizonyítaná. A fent kifejtettekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzat a tulajdonhoz való joggal összefüggésben, amikor az üdülőtulajdonosok által ténylegesen igénybe nem vett szolgáltatásért ellenszolgáltatást állapít meg. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a tulajdonjog és a diszkrimináció tilalma mint alkotmányos alapelv vonatkozásában az önkormányzat azzal is, hogy az üdülőtulajdonosok – a szemétszállítás mint szolgáltatás igénybevétele szempontjából egyedi csoport – sajátos helyzetéből fakadó elbírálást lehetetlenné tevő szabályozást állapít meg.

II. Bár a beadvány az önkormányzati rendeletet ebből a szempontból nem kifogásolta, az azonban azért is vizsgálatot igényelt, mert a szemétszállítás díját ingatlanonként állapítja meg. A szemét mennyisége nyil- vánvalóan nem kizárólag az ingatlanok számával áll egyenes arányban. Az igazi arányosságot az olyan tartalmú rendelkezés valósíthatja meg, amely a díjtétel megállapítását az elszállított szemét mennyiségéhez igazítja. Az általános helyettes megállapította, hogy alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz az olyan szabályozáson alapuló szolgáltatói gyakorlat, amely a ténylegesen képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra, például az ingatlanra mint számítási alapra támaszkodik, mivel – hasonlóan a díjak helyiségenkénti meghatározásához – lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.

III. A panaszos által a Közigazgatási Hivatalhoz benyújtott panasz érkezésekor a Közigazgatási Hivatal már túl volt az önkormányzati törvény által meghatározott intézkedések megtételén, és az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét mérlegelte. A Közigazgatási Hivatal előtt már folyamatban lévő eljárástól függetlenül érkezett a panaszos beadványa, amelyre adott válaszában a Közigazgatási Hivatal a panaszost a jogszabályoknak megfelelően tájékoztatta az Alkotmánybíróság előtti eljárás megindításának lehetőségéről, illetve az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabály időbeli hatályáról. A Közigazgatási Hivatal eljárása nem sértette a beadványt tevő panaszjogát, mivel a benyújtott panaszt megvizsgálta, és álláspontjáról is tájékoztatta a panaszt tevőt, valamint a panaszos által igénybe vehető eszközre – az Alkotmánybírósághoz fordulás jogára – is felhívta a panaszos figyelmét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának eljárásában az alkotmányos jogokkal összefüggő sérelem eljárási feltételnek minősül, így annak hiányában a panaszt érdemben nem vizsgálhatta. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese felkérte Csokonyavisonta Község Önkormányzatának Képviselőtestületét, hogy rendeletét a kifejtett alkotmányossági megfontolásoknak megfelelően módosítsa. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és a rendeletet módosította.

OBH 4200/1998.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a szolgáltató nem a hatályos jogszabályok alapján intézi a fogyasztói panaszt.

Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a fogyasztóvédelmi felügyelőség érdemi vizsgálatot nem folytat és tájékoztatást sem ad a fogyasztónak.

A hivatalhoz benyújtott kérelmében a panaszos sérelmezte, hogy a Fővárosi Vízművek Rt. a meghibásodott vízóra által mért fogyasztás díját követeli.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság és az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszjog elvének érintettsége miatt indított vizsgálatot.

A panaszos ingatlanán beépített vízóra 1997. év májusában kettő hónapi vízfogyasztásként 827 m³ vízfogyasztást mutatott, így vízdíj és szennyvízdíj címén összesen 107 359 Ft díjat számláztak ki. A panaszos kérésére a vízórát leszerelték és megvizsgálták, amiért panaszos 12 300 Ft vizsgálati díjat fizetett a Vízműveknek. Az Országos Mérésügyi Hivatal 801/1997. sz. bizonyítványa szerint a vízmérő nem felelt meg az előírt követelményeknek. A mérési hibaszázalék 2% helyett –22,5 és –32% között volt. A vizsgálat ideje alatt a Fővárosi Vízművek Rt. a 12 300 Ft vizsgálati díjat visszautalta a panaszosnak, de a díjkövetelést fenntartotta. A Fővárosi Vízmű Rt. a vizsgálat során először csősérüléssel, majd azzal indokolta követelését, hogy a vízóra a mérési jegyzőkönyv szerint kevesebbet mért a valóságosnál, így a fogyasztó hátrányára előtte sem tévedhetett.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy a Vízművek eltérő indokokkal utasította el panaszos átalányfogyasztás megállapítására irányuló kérelmét, illetve nem a hatályos jogszabály rendelkezéseinek megfelelő tájékoztatást adott. A panaszos ügyében a 38/1995. (IV. 5.) kormányrendelet 1997 májusában hatályos szövege szerint ha a díj alapjául szolgáló mérő nem működik vagy nem olvasható le, az árjogszabályok szerinti műszaki számítással, illetve rejtett hiba esetén az árjogszabályok szerinti átalány alapján kellett a vélelmezett fogyasztást kiszámolni.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy a szolgáltató tévesen hivatkozott a 27/1975. (X. 30.) MT rendeletre. Ezt a rendeletet a 35/1995. (IV. 5.) kormányrendelet hatályon kívül helyezte. A kormányrendelet rendelkezéseivel összhangban kellett módosítani a szolgáltatónak az üzletszabályzatot. A jogszabály rendelkezéseivel ellentétes szerződési pont nem érvényes, függetlenül attól, hogy egyedileg módosították-e a szerződést (Ptk. 200. §). A bekért iratokból nem bizonyítható, hogy a panaszolt ügyben csőtörés miatt ténylegesen elfolyt 827 m³ víz. A számlán csak a leolvasó felírása szerepel, de ezt panaszosa nem írta alá. A mérési jegyzőkönyv viszont igazolta, hogy a vízóra hiteles mérésre nem alkalmas.

A biztos általános helyettese megállapítása szerint a szolgáltatónak a kormányrendelet alapján a fogyasztónak vitatott időszak előtti átlagfogyasztását figyelembe véve egy vélelmezett átlagfogyasztás ellenértékét kellett volna kiszámláznia.

A vízmű téves jogi álláspontjával az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság alkotmányos elvvel és az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonjog védelmével kapcsolatban visszásságot okozott.

A panaszos a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget is megkereste panaszával. A felügyelőség érdemi vizsgálatot nem folytatott, a panaszt áttette a Fővárosi Vízművekhez kivizsgálást kérve. A Felügyelőség az Alkotmány 64. §-ával biztosított panaszjoggal kapcsolatban visszásságot okozott azzal, hogy nem vizsgálta ki a fogyasztó panaszát.

A biztos általános helyettese felkérte a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatóját, intézkedjen annak érdekében, hogy az illetékes felügyelőség a panaszos ügyében érdemi vizsgálatot folytasson és a szolgáltatóval szemben vizsgálata eredményétől fűggően érdemben intézkedjen.

A válaszadási határidő 2000. január 21-én járt le. 2000 II. 15-ig válasz nem érkezett.

OBH 5578/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a rehabilitációs intézet házirendjének jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézmény érdekképviseleti fóruma működésének hiánya.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint a jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon által biztosított ellátásért fizetendő térítési díjról az érintettek névreszóló értesítés helyett egy, az intézmény vezetője által a fenntartó rendelete alapján készített feljegyzésből értesülnek.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jog sérelmén túl a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben is visszásságot okoz a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, ha az általa a gondozottak pénzkezelésével összefüggésben kimunkált gyakorlat mellőzi a gondnokság alá helyezett jogait és törvényes érdekeit védő, törvényben előírt garanciális rendelkezések egyidejű alkalmazását, vagy ha a gondozott a személyes szükségletére elhelyezett pénzéhez csak előzetes egyeztetést követően, igazgatói engedéllyel juthat hozzá. E jogot sérti meg a bentlakásos intézmény akkor is, ha a jogszabály kötelezése ellenére nem gondoskodik a gondozottak értéktárgyainak biztonságos megőrzéséről. Ugyanezen joga megsértése mellett a gondozott emberi méltóságához fűződő alkotmányos joga is sérül, ha a bentlakásos intézmény büntetésből zsebpénzvisszatartás büntetést alkalmaz.

IV. A rehabilitációs intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet nem számol fel haladéktalanul egy beázott, elektromosvezeték-elosztóban rejlő veszélyforrást, illetve ha az intézet belső útjainak állapota balesetveszélyes. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát, vagy ha az intézetben a gyógyszerrendelés ellenőrizhetetlen, áttekinthetetlen és nem megfelelően dokumentált, továbbá ha az intézmény az előírt gyógyszerek árát nem téríti meg automatikusan. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

V. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az a rehabilitációs intézetben kialakított gyakorlat, amely szerint minden WC-használat előtt és után a gondozó kíséri a gondozottat, nyitja és zárja a szobák, illetve a mellékhelyiségek ajtait. Az ellátottak ugyanezen jogát sérti meg az intézet, ha a gondozott és a gondozó közötti magázódás és tegeződés gyakorlatát az intézet házirendjében szabályozza. E jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak.

VI. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog maradéktalan érvényesülését veszélyezteti, ha a rehabilitációs intézeten belül, a gondozottak által rendszeresen használt területen legeltetik az otthon háziállatait. E jogot sérti, ha az intézet disznóóljait a gazdasági épületek, az ebédlő, a konyha, valamint a lakóotthonok tőszomszédságában helyezik el. Ugyanezen jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben található WC-kagylókat nem látják el ülőkével és fedlappal, valamint ha a lakószobákban “bilipadokat” helyeznek el.

VII. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.

VIII. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a rehabilitációs intézet nem gondoskodik az általa ellátott utógondozásának, a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon pedig a gondozottak előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha házirendjében rögzíti, hogy csak az erre képtelen gondozottak ruhaneműinek mosásáról gondoskodik, vagy ha az intézmény külön térítési díjat állapít meg a lakók elektromos árammal működtetett készülékeinek használatáért.

IX. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált kérelemhez és panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot idéz elő a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthon, amikor az írásban benyújtott panaszra szóban ad választ. Ugyanezen jogot sérti az intézet, ha a panasztétel lehetőségét írásbeliséghez köti, vagy ha a gondozottakat érintő panaszokat az intézeti vezető főnővérhez irányítja.

X. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített, hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben okoz visszásságot a fogyatékosokat ápoló gondozó otthon, amennyiben a látogatás jogát az intézetvezető előzetes hozzájáruláshoz köti, és a gondozott rokoni körére, illetve törvényes képviselőjének személyére korlátozza.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 6621/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a szemétszállítást végző közüzemi szolgáltató a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben (Alk. 13. § (1) bek.), ha az általa alkalmazott irányadó önkormányzati rendelet nem alkalmas a szemétszállítást igénybe nem vevők helyzetének figyelembevételére, és így olyan személy is kénytelen szemétszállítási díjat fizetni, aki a szolgáltatást nem veszi igénybe.

II. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonjoggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben az olyan szabályozáson alapuló gyakorlat, amely a ténylegesen képződő szemét mennyiségétől független számítási alapra támaszkodik, mivel lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.

III. A diszkrimináció tilalmába ütközik (Alk. 70/A. §) és azzal összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közüzemi szolgáltató, ha a település meghatározott részéről – az irányadó önkormányzati rendelet szabályaira tekintettel – indoklás nélkül magasabb díjért szállítja el a szemetet, mint a település többi részéről.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6987/1998.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a piacgazdaságra vonatkozó rendelkezésből fakadó szerződési szabadság követelményével (Alkotmány 9. § (1) bek.) összefüggésben a telefontársaság, a telefon-előfizetési díj alkalmazásával, mert a díjért ellenszolgáltatást nyújt.

A panaszos a telefontársaságok által felszámított előfizetési díjak alkalmazását sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. Beadványában előadta, hogy véleménye szerint a telefontársaságok az előfizetési díjért nem nyújtanak ellenszolgáltatást, ezért az előfizetési díj tisztességtelen, ráadásul egyoldalúan meghatározott szerződési feltételnek minősül. A panaszos által beküldött számlamásolatokból az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszossal szerződéses viszonyban álló mobiltelefon-szolgáltató által megállapított díjtételek között az egyik tételcsoportot a havi előfizetési díjak jelentik. A vizsgálat elsősorban annak megállapítására irányult, hogy a telefon-társaságok által egyoldalúan meghatározott előfizetési díjak a Ptk. 201. §-a (1) bekezdésének esetleges sérelme által okoznak-e alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy a havi előfizetési díj alkalmazására a szolgáltatókat jogszabályi rendelkezések jogosítják fel. Az a tény, hogy a szolgáltatók a havi előfizetési díjakat a panaszos által sérelmezett módon “egyoldalúan” állapítják meg, abból adódik, hogy a szolgáltatók – tömeges fogyasztói igények kielégítése céljából – általános szerződési feltételeket állapítanak meg a velük szerződő fogyasztók számára. A fent kifejtettek alapján a továbbiakban azt kellet vizsgálni, hogy az előfizetési díj alkalmazását lehetővé tevő jogszabályi rendelkezések nem sértik-e a Ptk. 201. §-ába foglalt visszterhesség vélelmét. A Ptk. e rendelkezése a szerződésekre a visszterhesség vélelmét mondja ki. A visszterhesség törvényi vélelméből következik, hogy ha a felek ettől részben vagy egészben el kívánnak térni, úgy e tekintetben külön meg kell állapodniuk. A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az előfizetési díjakra vonatkozó jogszabályi rendelkezések az előfizetési díj fogalmának meghatározásával, az üzletszabályzat jóváhagyására vonatkozó szabályozással, valamint a díjak kiszámítására vonatkozó előírások meghatározásával megfelelő módon biztosítják a Ptk 201. §-a által rögzített visszterhesség vélelmének érvényesülését, mindezekre tekintettel pedig nem állítható, hogy a távközlési szolgáltatók által alkalmazott előfizetési díjért azok nem nyújtanak ellenszolgáltatást.

A jogszabályi rendelkezéseken nyugvó, az esetleges keresztfinanszírozást is lehetővé tevő díj-meghatározási gyakorlat azonban önmagában nem sérti a visszterhesség vélelmét, hiszen az csupán az egyes költségelemek átcsoportosítását jelenti, és nem ellenszolgáltatás nélküli díjak felszámítását.

A fent kifejtettekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a vizsgált jogszabályi rendelkezéseken alapuló díjszabási gyakorlat – a vizsgált összefüggésben – alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet nem okoz.

OBH 703/1999.

A települési önkormányzat képviselő-testülete az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz és ellátáshoz való joggal, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha helyi rendeletével az általa fenntartott időseket ápoló-gondozó otthonokban egyszeri bekerülési összeg megfizetését írja elő, annak ellenére, hogy az otthonok nem biztosítják az ehhez jogszabályban előírt, az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 1101/1999.

I. A közszolgáltató számlapanasz kivizsgálására irányuló eljárása sérti a panaszhoz való jogot (Alkotmány 64. §), valamint nem felel meg az Alkotmányban deklarált tulajdonhoz való jogból (Alkotmány 13. §) fakadó jóhiszeműség és együttműködési kötelezettség követelményének, ezáltal alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz, ha a közszolgáltató igazgatója levélben a panaszos személyét sértő megjegyzést, valamint komolytalan megállapításokat tesz.

II. A közszolgáltató számlapanasz kivizsgálására irányuló eljárása sérti a panaszos panaszhoz való alkotmányos jogát (Alkotmány 64. §), valamint nem felel meg az Alkotmányban deklarált tulajdonhoz való jogból (Alkotmány 13. §) fakadó jóhiszeműség és együttműködési kötelezettség követelményének, ezáltal alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz, ha a panaszost összegszerű megjelölés nélkül kötelezik a tartozás és annak kamatai megfizetésére, és levélhez nem mellékelnek olyan utalványt, amin a kötelezettség teljesíthető lenne.

III. Az előfizető kötelezése az emelt díjas hívásokról kiállított számla kiegyenlítésére, miközben a szolgáltató nyilvántartása szerint az ilyen típusú hívásokat az előfizető állomásáról korlátozták, nem felel meg az Alkotmányban deklarált tulajdonhoz való jogból (Alkotmány 13. §) fakadó jóhiszeműség és együttműködési kötelezettség követelményének, ezáltal alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz.

A panaszos a HUNGAROTEL Távközlési Rt. számlareklamációval kapcsolatos eljárását kifogásolta. A panaszos 1998. XI. 10-én kapott telefonvonalat. Levélben kérte a HUNGAROTEL Rt-től a 06/90-es hívások letiltását, azonban a kérelme eltűnt. Az 1998. XII. 16-án kézhez kapott számlán emelt díjas hívások szerepeltek 38725 forint összegben. Mivel a panaszos nem vett igénybe ilyen szolgáltatást, azonnal kérte a HUNGAROTEL Rt. vizsgálatát, valamint ismételten – ajánlott levélben – kérte az emelt díjas hívások letiltását. 1999. I. 13-án ismét szerepelt a számlán emelt díjas hívás, 2345 forint értékben. A panaszos a számlákon szereplő összeg általa nem vitatott részét 1999. január 20-án személyesen befizette, a HUNGAROTEL Rt. székhelyén működő pénztárban. Ennek ellenére 1999. II. 4-én kelt a HUNGAROTEL Rt. levélben szólította fel az általa kiegyenlített követelés egy részének befizetésére. A tévedést később az igazgató elismerte. A számlareklamációt azonban HUNGAROTEL Rt. elutasította.

I. A HUNGAROTEL Rt. igazgatója a panaszoshoz írt levelében azt állította, hogy a panaszos “íratta” a műszaki vizsgálat során a szolgáltató által felvett jegyzőkönyvbe azt a mondatot, miszerint a reklamált időszakban nem zárható ki, hogy az elosztó szekrényt kinyitotta valaki. A panszos ezt cáfolta, az igazgató pedig állítását tényekkel nem támasztotta alá. A panasz kivizsgálására irányuló eljárás komolyságát kérdőjelezte meg, ezzel a jóhiszeműség követelményének sérelme mellett a panaszhoz való jog érvényesülését is veszélyeztetette az igazgató válaszában az idegenkezűség kizártságának következő indoklása: “Az Ön által kifogásolt emelt díjas hívások döntően az éjszakai (22.00 – 03.00 között) órákban kerültek lebonyolításra és bizonyára Ön is emlékszik arra, hogy november és december hónapban milyen rendkívül hideg éjszakák voltak, ez véleményem szerint kizárja azt a feltételezést, hogy az utcán több órán keresztül valaki egy elosztó szekrény mellett álldogálva telefonáljon.”

II. Nem felelt meg az együttműködés kötelezettségének, hogy a vizsgálat eredményéről, a panasz elutasításáról a HUNGAROTEL Rt. nem hozott határozatot. A panaszost levélben kötelezték a tartozás és annak kamatai megfizetésére, összegszerű megjelölés nélkül. A levélhez nem mellékeltek olyan utalványt sem, amin a kötelezettség teljesíthető lett volna. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a késedelmi kamatokkal növelt összeg kiszámítása nem várható az előfizetőtől, a teljesítést a szolgáltatónak kell lehetővé tennie.

III. A Kelet-Magyarországi Hírközlési Felügyelet az országgyűlési biztos megkeresését követő eljárását lezáró határozatában megállapította, hogy a HUNGAROTEL Rt. szerződési ajánlata nem tartalmazta azt a 243/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet által az egyedi előfizetői szerződésekre kötelezően előírt elemet, amely az előfizetőt nyilatkozatja, hogy a távbeszélő szolgáltatás útján teljesíthető egyéb szolgáltatásokat igényli-e (pl. audiotex vagy más emelt díjas szolgáltatások). Az országgyűlési biztos megállapította, hogy végső soron ez a jogszabálysértés vezetett a konkrét esetben számlavitához. Amennyiben ugyanis a HUNGAROTEL Rt. jogszabályszerűen jár el, a panaszos a szerződés megkötésekor nyilatkozhatott volna arról, hogy az emelt díjas szolgáltatásokat nem kívánja igénybe venni. A HUNGAROTEL Rt. ügyfélszolgálata által a panaszos részére kiadott, a vállalat pecsétjével ellátott igazolás tartalma szerint az emelt díjas hívások korlátozását 1998. XI. 9-étől, tehát a telefon bekötésétől, figyelembe vették. Ez egyértelműen bizonyítja a panaszos azon állítását, hogy a híváskorlátozásra vonatkozó igényét a szolgáltatónak még a vitatott hívások időpontja előtt jelezte, így a számlapanasz vizsgálata értelmetlen.

A vizsgálat során feltárt visszásságok orvoslására az országgyűlési biztos felkérte a HUNGAROTEL Rt. igazgatóját, hogy a jövőben hangsúlyozottan legyen figyelemmel eljárása során a jóhiszeműség és az együttműködési kötelezettség követelményére; határozati formában hozza meg számlapanasz-vizsgálatról szóló döntéseit, és amennyiben a határozat fizetésre kötelezést tartalmaz, összegszerűen jelölje meg a kötelezettség mértékét. Ajánlást tett arra, hogy a híváskorlátozás nyilvántartásában szereplő időpontját figyelembe véve számoljanak el a panaszossal; illetve kérte, hogy az igazgató kérjen elnézést a panaszostól az eljárás során elkövetett hibákért.

A címzett vitatta, hogy a számlapanasz-vizsgálatról szóló döntésnek kötött formája legyen, az országgyűlési biztos erre vonatkozó kezdeményezését visszavonta azzal, hogy a fizetésre kötelezésnek azonban elengedhetetlen tartalmi eleme kell hogy legyen az összegszerű megjelölés. A HUNGAROTEL Rt. igazgatója a többi ajánlást elfogadta, az azoknak megfelelő intézkedéseket megtette.

OBH 2293/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat az ápolást-gondozást nyújtó otthonokban az egy lakóegységben történő egyszemélyes elhelyezés esetén fizetendő intézményi térítési díjat az egy lakóegységben történő kétszemélyes elhelyezés esetén fizetendő összeg kétszeresében határozza meg.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Szegedi Emeltszintű Idősek Otthonában a nyugdíjánál magasabb összegű térítési díjat kellett fizetnie, és a térítési díj évente történő emeléséről nem értesítették. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint Szeged megyei Jogú Város Közgyűlése rendeletében 1999. május 1-jétől az intézményi térítési díj összegét havonta kétágyas szobában történő elhelyezés esetén 21 000 forintban, egyágyas szobában történő elhelyezés esetén 42 000 forintban állapította meg. A panaszost 1999-ben 42 000 forint térítési díj fizetésére kötelezték, nyugdíja azonban csak 31 000 forint volt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint a tartós elhelyezést nyújtó intézmények esetén a fizetendő személyi térítési díj nem haladhatja meg a jogosult havi jövedelmének 80%-át. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet viszont lehetőséget ad arra, hogy az elhelyezést igénylő az elhelyezés iránti kérelemmel egyidejűleg nyilatkozzon arról, hogy szerződésben vállal kötelezettséget az intézményi térítési díj teljes összegének megfizetésére. A panaszos vagyoni helyzetét az önkormányzat azért nem vizsgálta, mert a lakó a térítési díj fizetéséről szóló említett nyilatkozatot megtette. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a térítési díjról szóló tájékoztatást az önkormányzat megadta a panaszosnak, hiszen a lakó aláírása szerepelt az iratokon.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy jogszabálysértő az a szabályozás és gyakorlat, mely szerint az egy lakóegységben történő egyszemélyes elhelyezés esetére meghatározott intézményi térítési díj a kétszerese az egy lakóegységben történő kétszemélyes elhelyezés esetén fizetendő összegnek. Az emeltszintű idősek otthonában az egy- és kétszemélyes elhelyezés között a fenntartó tehet különbséget az egyszeri hozzájárulás összegében, vagy alkalmazhat térítésidíj-pótlékot. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az egyszemélyes elhelyezés esetén az intézményi térítési díj nem lehet pontosan a kétszerese annak az összegnek, melyet kétszemélyes elhelyezés esetére állapított meg a rendelet, hiszen a személyes gondoskodást nyújtó szakosított ellátások intézményi térítési díjának alapja a tartós bentlakásos intézmény esetén az egy ellátottra jutó önköltség napi összege. Bizonyos költségek (étkezés, ápoló-gondozó munka költségei, gyógyszerköltség) csak egyszer jelenhetnek meg az önköltség összegében, függetlenül attól, hogy egy vagy két gondozott él a szobában. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a feltárt visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat vizsgálja felül az Emeltszintű Idősek Otthonában történő egyszemélyes elhelyezés esetére megállapított intézményi térítési díj összegét. A válaszadásra nyitva álló határidő nem telt le.

OBH 7284/1998.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az időseket ápoló-gondozó otthonban a műszakonként vezetni szükséges dátumozott eseménynapló nem sorszámozott. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a házirend jogszabályoknak megfelelő jól látható helyen történő kifüggesztésének elmulasztása, valamint az intézmény érdekképviseleti fóruma működésének hiánya is. Az intézet házirendjében szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének megsértésén túl sérti a gondozottak szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogát is.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jogot sérti az időseket ápoló-gondozó otthon akkor, ha a gondozottnak az erre vonatkozó meghatalmazása nélkül kezeli a költőpénzét.

III. Az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségei burkolatának nagyfokú, balesetveszélyes sérülései, a folyamatos fűtés és melegvíz-szolgáltatás hiánya, az intézmény elkerítésének hiányosságai – összefüggésben a portaszolgálat, vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztásával – visszásságot idéznek elő a gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, vagy a mozgáskorlátozottak közlekedését segíteni hívatott rámpa kialakítása balesetveszélyes. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet emeleti szennyesledobójának ajtaja nem zárható. A jogszabályban minimálisan előírt orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát.

IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az időseket ápoló-gondozó otthon mellékhelyiségeiben a zuhanyzótálcákat, a kádakat a WC-kagylókat egymástól nem választják el, illetve ha a WC-ajtók vagy a WC-helyiség ablakait takaró függöny hiányából fakadóan az intimitás alapvető feltételei sem adottak. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az intézményben az étkezések alkalmával nem adnak szalvétát a gondozottaknak.

V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz, vagy eseti orvosi szakvélemény nélkül rendelkezik a kimenő megvonásáról.

VI. A gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az időseket ápoló-gondozó otthon nem teszi félre az ebédjét annak, aki rendszeresen kijár az intézetből. Ugyanezen jogot sérti meg az intézet, ha a gondozottakat a jogszabályi kötelezés ellenre nem látja el az előírt mennyiségű ruházati cikkel.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 3667/1999.

I. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a piacgazdaságból (Alkotmány 9. § (1) bek.) fakadó követelményekkel összefüggésben a telefon-előfizetési díjak megállapítása a szolgáltatók részéről.

II. Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet a gázszolgáltató a piacgazdaságból (Alkotmány 9. § (1) bek.) fakadó követelményekkel összefüggésben, ha egy rendelkezésre állás típusú szolgáltatásért alapdíjat számít fel.

III. A távfűtéses lakást semmilyen jogcímen nem használó panaszos távfűtési alapdíj felszámításával kapcsolatos beadványát az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese – mint nem jogosulttól származót – érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja.

A panaszos azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert véleménye szerint a fogyasztók által a gázszolgáltatónak, a MATÁV-nak, illetve a Távfűtőműveknek fizetett alapdíj olyan szolgáltatásnak minősül, amelyért ezek a közüzemi szolgáltatók nem nyújtanak ellenszolgáltatást. A beadványban megjelölt három szolgáltató által alkalmazott alapdíj jellegét az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese külön-külön vizsgálta.

I. Az általános helyettes megállapította, hogy a havi előfizetési díj alkalmazására a telefon-szolgáltatókat jogszabályi rendelkezések jogosítják fel. A Ptk. e rendelkezése a szerződésekre a visszterhesség vélelmét mondja ki. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy az előfizetési díjakra vonatkozó jogszabályi rendelkezések az előfizetési díj fogalmának meghatározásával, az üzletszabályzat jóváhagyására vonatkozó szabályozással, valamint a díjak kiszámítására vonatkozó előírások meghatározásával megfelelő módon biztosítják a Ptk 201. §-a által rögzített visszterhesség vélelmének érvényesülését, mindezekre tekintettel pedig nem állítható, hogy a távközlési szolgáltatók által alkalmazott előfizetési díjért azok nem nyújtanak ellenszolgáltatást.

A fent kifejtettekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a vizsgált jogszabályi rendelkezéseken alapuló díjszabási gyakorlat – a vizsgált összefüggésben – alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet nem okozott, ezért a panaszt elutasította.

II. A Fővárosi Gázművek által alkalmazott alapdíjjal kapcsolatban az általános helyettes eljárásának célja annak megállapítása volt, hogy megalapozott-e a panaszos azon állítása, mely szerint a gázszolgáltató az alapdíjért a fogyasztónak nem nyújt ellenszolgáltatást. A szolgáltatás a polgári jogban az a vagyoni értékű magatartás, amelyet a szerződés kötelezettje a szerződés alapján tanúsítani köteles, illetve amelyet a jogosult a kötelezettől a szerződés alapján követelhet. Amennyiben tehát a kötelem tárgya olyan magatartás, amely vagyoni értékkel bír, akkor a visszterhesség vélelme nem sérül. A rendelkezésre állás, helytállás, készenlét vállalása a szolgáltatások egyik alaptípusa.

Az általános helyettes megállapította, hogy a gázszolgáltatók által alkalmazott alapdíj, illetve teljesítménydíj egy “rendelkezésre állás”- típusú szolgáltatás ellenszolgáltatása, ezért a beadványban leírt alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem nem áll fenn. Az előbbiekben kifejtettek alapján a panaszt mint nyilvánvalóan alaptalant elutasította.

III. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. 16. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a hatóság intézkedése, mulasztása által okozott sérelem fennállta, de legalábbis az az által való érintettség eljárási feltételnek minősül. A sérelem elszenvedése, illetve a sérelme általi érintettség alapozza meg a beadvány benyújtására való jogosultságot. Az olyan beadványokat, amelyeket nem az arra jogosult terjesztett elő, az országgyűlési biztos elutasíthatja.

Tekintettel arra, hogy a panaszos – általa használt, távfűtéssel ellátott lakás hiányában – semmilyen, a Fővárosi Távhőszolgáltató Rt. által alkalmazott intézkedés által nem érintett, az általános helyettes a beadványt érdemi vizsgálat nélkül elutasította.