Földrendezéssel, kárpótlással kapcsolatos ügyek

OBH 3694/1996.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal kapcsolatban visszásságot okozott a jogszabálynak az a hiányossága, hogy a közszemlére tétel tényét nem kellett országos napilapban közzétenni.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az öröklés jogcímén tulajdonában megszerzett ingatlan kártalanítás nélkül az önkormányzat tulajdonába került.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a kérdéses ingatlant telekalakítás érintette és új helyrajzi számon a tiszalúci Nagyközségi Önkormányzat tulajdonaként tartják nyilván mint közterületet. A község ingatlan-nyilvántartása 1977-ben lépett életbe, az ezt megelőzően közszemlére tett ingatlan-nyilvántartással kapcsolatosan az érintett ingatlanra vonatkozóan sem a panaszos, sem a Községi Tanács VB. részéről felszólalás nem érkezett. A panaszos 1994. szeptember 14-én írt beadványában a tiszalúci Önkormányzattól kérte a lebontásra került házingatlana és a telek “kártalanítását”, amely kérelmet a polgármester visszautasított. Tiszalúc Nagyközség Képviselő-testülete a belterületi közterületből intézményi területként 1996-ban kialakított területet magánszemély részére értékesítette.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972 évi 31. tvr. szerint a szerkesztés befejezése után a tulajdoni lapokat, a földkönyvet és az ingatlan-nyilvántartási térképet a helyi tanácsnál harminc napig közszemlére kellett tenni, amelynek utolsó napjától számított 30 napon belül a járási földhivatalnál felszólalhatnak. Ezen határidő elmulasztása esetén a bejegyzés kiigazítása iránti kereset előterjesztésére volt lehetősége a sérelmet szenvedett félnek.

Az országgyűlési biztos általános helyettese eljárása során vizsgálatot kért a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földhivataltól, majd az ingatlan-nyilvántartási tevékenység központi irányítását ellátó földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztertől. Mindkét vizsgálat rámutatott, hogy a körzeti földhivatal a szerkesztés időpontjában hatályos jogszabályok alapján megfelelően járt el.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy 1977-ben Tiszalúc község ingatlan-nyilvántartásának megszerkesztésekor az ingatlanok természetbeni állapotát vették figyelembe, figyelmen kívül hagyva, hogy az eltérő a betétben nyilvántartott tulajdoni viszonyoktól. Az országgyűlési biztos általános helyettese azt is megállapította, hogy földhivatali eljárással a hiba kijavítására nincs lehetőség.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszost érintő időpontban hatályban volt jogszabálynak az a hiányossága, hogy a közszemlére tétel tényét nem kellett országos napilapban közzétenni, s ezért a nem helyben lakó tulajdonosok nem értesülhettek az ingatlan-nyilvántartás adatainak újra felméréséről és esetleges változásairól, a jogorvoslati jogosultságukkal nem tudtak élni.

A jelenleg hatályban lévő 16/1997. FM rendelet ezt a visszásságot orvosolta, mert előrásai szerint nemcsak a helyben szokásos módon, de egy országos napilapban közzétett hirdetéssel történik a közszemlére tétel.

Mivel jogszabály változás következtében a visszásság jelenleg már nem áll fenn, annak megállapításán túl további intézkedésre az országgyűlési biztos általános helyettesének nem volt lehetősége.

OBH 6173/1996.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz a Megyei Földművelésügyi Hivatal eljárása, ha a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjének megfelelő föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról a törvényben írt határidőn belül nem intézkedik.

II. A Megyei FM Hivatal azzal, hogy a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjét nem kapcsolja össze helyrajzi számmal a törvényben előírt határidőig, nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét sérti, hanem a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bek.) is.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2080/1997

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, illetve az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a körzeti földhivatal késedelmesen hozza meg határozatát.

II. Nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe a föld haszonbérletére irányuló szerződés vizsgálata.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4239/1997.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonságot sérti a Megyei Földművelésügyi Hivatal, ha a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott részaránytulajdonának megfelelő föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról a törvényben írt időn belül nem intézkedik.

II. A részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földje helyrajzi számmal való összekapcsolásának a törvényben írt határidőben való elmulasztásával a Megyei FM Hivatal – nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét, hanem – a tulajdonhoz való jogot (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) is sérti.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Megyei FM Hivatal megsemmisítette a Földkiadó Bizottság törvénysértő határozatát az új eljárásra való kötelezés mellett, s a földkiadási ügyében az új eljárást nem folytatták le.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A Földkiadó Bizottság a 146/1993. számú határozatát a Megyei FM Hivatal az 1994. április 4-én kelt határozatával megsemmisítette, az új eljárásra való kötelezés mellett, azonban a Földkiadó Bizottság működése megszűnéséig – 1996. december 31. napjáig – panaszos ügyében az új eljárást nem folytatta le.

Az ügy jogszabályváltozás folytán átkerült az FM Hivatalhoz, azonban az FM Hivatal az elsőfokú határozat meghozatalát a törvényes határidőben – 1997. február 15. napjáig – meghozni elmulasztotta, s az ügyintézési határidőt több mint két és fél évvel túllépte.

A vizsgálat megállapította, hogy az FM Hivatal mulasztásával megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét. Ugyanis a jogbiztonságnak elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás – adott esetben: az államigazgatás döntési feladat- és hatáskörébe tartozó ügy törvényi szabályozás szerinti elintézésének időtartama – előre kiszámítható legyen. Ugyanakkor a Hivatal, mert a törvényes határidőben a hivatkozott részaránytulajdonként nyilvántartott aranykorona értéknek megfelelő földet határozattal nem adta panaszos tulajdonába, ezáltal panaszost mint tulajdonost megillető jogok gyakorlását akadályozta, mely az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésében megjelölt tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezte. A Hivatal mulasztásával a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elő.

Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában a Hivatalnak az általa előidézett visszásság megszüntetését indítványozta.

Az FM Hivatal az ajánlást elfogadta, s 7317-3/1999. számú és 1999. augusztus 26-án kelt határozatával a földet tulajdonba adta, miáltal a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben előidézett visszásságot megszüntette. Az ajánlás elérte célját. Az ajánlás alapján tett intézkedés a panaszt megoldotta.

OBH 5882/1997.

A jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggő visszásságot okoz, ha a megyei földhivatal a törvényes határidőn túl, három év alatt hoz határozatot a fellebbezés tárgyában, melynek következtében az ügyben a felfüggesztett bírósági eljárást sem lehet folytatni.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5889/1997.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal téves nyilvántartása miatt nem igazolja a panaszos részaránytulajdonát, illetve ha a panaszos kiigazítási kérelmét anélkül utasítja el, hogy a tényállást teljes egészében feltárná.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6406/1997.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal téves nyilvántartása miatt a panaszos a kárpótlási eljárás során nem a földkiadó bizottságtól igényelhet földet, hanem a kárpótlási hivatal által részére kiadott kárpótlási jegyekkel árverés útján jut hozzá földtulajdonához.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy szülei ingatlanát, amely termelőszövetkezeti használatba került, a földrendezéskor egyedül Ignác nevű testvére nevén vették számba. Emiatt a részarány tulajdoni lapra is a panaszos testvére (neve azonos édesapjáéval) került bejegyzésre, pedig heten voltak törvényes örökösök. A földhivatal téves bejegyzése folytán elesett a föld 1/7-d részének tulajdonjogától.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a sérelmezett 97.02 AK értékű szántóterületet a panaszos édesapjának nevére vették nyilvántartásba, mint a termelőszövetkezetbe bevitt földet. Ez abból látható, hogy azonosító adatnak felesége, vagyis a panaszos édesanyjának a neve van feltüntetve a tulajdoni lapon. Az már nem deríthető ki, hogy ki és miért írta a panaszos édesapjának neve alá az 1924-es születési dátumot. Ebben az évben ugyanis a panaszos Ignác nevű testvére született. Édesapjuk 1881-től 1941-ig élt, még a földrendezést megelőzően elhunyt. Feltehetően a hét gyermek közül Ignác gazdálkodott az ingatlanon, aki belépett a tsz-be és bevitte a földet. A tulajdonjog azonban továbbra is a hét testvért illette. Édesapjuk halála után készült hagyatékátadó végzés is erről tanúskodik. A panaszos a fentiek miatt részaránytulajdonnal nem rendelkezett, ezért kárpótlást kért és kapott a teljes ingatlan 1/7-d része után.

A fenti tényállás alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszost megillette volna az ingatlan 1/7-d részének tulajdonjoga. Mivel részaránytulajdont bizonyítani nem tudott, a tulajdonjog elvesztése miatt kárpótlási jegyeket kapott, és árverésen földet vásárolt. A föld kiadására ezért nem lett volna jogosult. Az országgyűlési biztos megállapította azt is, hogy a panaszos Ignác nevű testvérét, illetve annak fiát, Tibort csak a teljes földterület 1/7-d részének megfelelő föld illette volna. Amennyiben a Földhivatal a nyilvántartásait pontosan vezeti, nem került volna sor a teljes földterületnek Tibor részére való kiadására. A panaszost a Földhivatal téves nyilvántartása miatt a tulajdonhoz való joggal összefüggésben sérelem érte. A sérelem azonban csekély mértékű. A Kárpótlási Hivatal orvosolta azzal, hogy a csatolt okiratok (hagyatékátadó végzés, telekkönyvi betét) alapján kárpótlási igényét elismerte, és a kárpótlási jegyeken földet vásárolhatott. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján ezen felül nem illeti a szülei tulajdonában lévő föld elvesztése okán további földtulajdon. Ezért az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 7361/1997.

I. Az országgyűlési biztos hatásköre – a bíróságok kivételével – a hatóságokra és a közszolgáltatást végző szervekre terjed ki.

II. Visszásságot okoz a másodfokú közigazgatási szerv eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összefüggésben, ha a fellebbezés elbírálására nyitva álló határidőt túllépi.

III. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a másodfokú közigazgatási szerv eljárása, ha a részarányként nyilvántartott aranykorona értéknek megfelelő termőföld kiadásáról a törvényben írt határidőben nem intézkedik.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 9085/1997.

I. Az országgyűlési biztos hatásköre – a bíróságok kivételével – a hatóságokra és a közszolgáltatást végző szervekre terjed ki.

II. A részaránytulajdonnak megfelelő aranykorona értékű föld helyrajzi számmal való összekapcsolására törvényben megállapított határidő elmulasztásával az FM Hivatal nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét (Alk. 2. § (1) bek.), hanem a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bek.) is sérti.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2767/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbizonsággal és a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal összefüggésben visszáságot okoz, ha a Megyei Földművelésügyi Hivatal nem intézkedik a törvényben előírt határidőn belül a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjének megfelelő föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4465/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonság alkotmányos elvét sérti a Megyei FM Hivatal eljárása, ha a részarány-tulajdonos aranykoronában nyilvántartott földjének megfelelő aranykorona értékű föld közigazgatási határozattal történő kiadásáról a törvényben írt határidőn belül nem intézkedik.

II. A részaránytulajdonnak megfelelő aranykorona értékű föld helyrajzi számmal való összekapcsolására megállapított határidő elmulasztásával az FM Hivatal nemcsak a jogbiztonság alkotmányos elvét sérti, hanem a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bekezdés) is.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7064/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) eljárása, ha a kárpótlást megállapító határozatában helytelenül tünteti fel a panaszos lakóhelyét.

II. A panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is sérti az OKKH hibás határozata, mert emiatt panaszos a részére megállapított kárpótláshoz nem juthat hozzá.

Külföldön élő panaszos azt sérelmezte, hogy az őt megillető kárpótlás összegéhez azért nem juthat hozzá, mert lakóhelyének címét az OKKH helytelenül tüntette fel határozatában.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított vizsgálatot az ügyben. A vizsgálat feltárta, hogy az OKKH 1997. szeptember 22-én kelt határozatával 1992. január 1. napjától 1997. június 30. napjáig terjedő időre 3 év alatt teljesítendő 447054 Ft, továbbá 1997. július 1. napjától kezdődően havi 10925 Ft életjáradékot állapított meg. Az OKKH azonban említett határozatában panaszos lakóhelyének címét helytelenül tüntette fel, s ennek következtében a helytelen címzéssel ellátott küldeményt a posta a feladónak (OKKH) visszavitte.

OKKH ugyancsak a címzés kijavítása nélkül küldte meg határozatát folyósítás céljából a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak, ez utóbbi pedig számlanyitás céljából a Pénzintézeti Központhoz (PK). Ezért PK panaszoshoz intézett megkeresése sem járt eredménnyel. Panaszos – 1997. szeptember 22. napján – ismételten közölte a lakóhelyének címét OKKH-val, azonban a Hivatal a helytelenül feltüntetett címzést tartalmazó határozatot nem javította ki.

A vizsgálat megállapította, hogy az OKKH eljárása során nem tartotta meg az államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. § (1) bekezdés a) pontjának a lakóhely feltüntetésére, valamint az Áe. 48. § (1) bekezdésének a határozat kijavítására vonatkozó rendelkezéseit, miáltal megsértette a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) alkotmányos elvét. Ez az eljárás ugyanakkor sértette panaszos tulajdonhoz való jogát (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) is azáltal, hogy panaszost akadályozta abban, hogy 1992 januárjától őt jogosan megillető kárpótlás összege felett rendelkezhessen. Ezért az OKKH mulasztásával visszásságot idézett elő.

Tekintettel arra, hogy az OKKH jogutódja a Központi Kárrendezési Iroda (KKI), területi szerve az előidézett visszásságot a vizsgálat befejezését megelőzően megszüntette azáltal, hogy a hibás határozatot kijavította, s a kijavított határozatot kézbesítette, ezért az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást nem tett, vizsgálatának eredményéről azonban panaszost – valamint a KKI Jász-Nagykun-Szolnok és Heves Megyei Kárrendezési Irodájának vezetőjét is – tájékoztatta.

OBH 220/1999.

Az FM Hivatal eljárása nem okoz visszásságot sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, sem az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben, ha panaszos részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földet a teljesítési sorrend megtartásával – nem a panaszos által megjelölt táblából – adja ki.

A panaszos azt sérelmezte, hogy egy meghatározott táblában lévő – korábban a tsz által használt, majd – 1993 óta panaszos által művelt 10 aranykorona értékű termőföldet részarány kiadás jogcímén nem neki, hanem más személy részére akarja kiadni az FM Hivatal.

A jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyűlési biztos általános helyettese.

A tényállás szerint a panaszos részaránytulajdona 1993. III. 3. napján kelt ajándékozási szerződés alapján keletkezett. A földkiadás teljesítését az említett táblából, a megjelölt helyen (ahol a földet használta) kérte panaszos.

A vizsgálat feltárta, hogy a hatályos jogszabályok szerint a panaszos jogosan jelölte meg földkiadás helyéül az általa igényelt táblát, s azon belül azt a földet, melyet ő természetben már 10 éve használt.

A vizsgálat megállapította, hogy a megjelölt helyen a földkiadás teljesítését nemcsak a panaszos, hanem más jogosult is kérte. Mivel a megjelölt helyen lévő föld kiadását többen és jogosan igényelték, ezért a kérelmezők között a törvényben megállapított teljesítési sorrendet kellett felállítani. A teljesítési sorrend felállításakor kiderült, hogy más igénylők a föld kiadásnál a panaszost megelőzik, ezért a panaszos által megjelölt helyen lévő földet nem neki, hanem a törvényben írt sorrend betartásával más igénylőnek kell kiadni.

Mivel panaszos részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földet – bár nem panaszos által megjelölt helyen – de a jogszabály rendelkezéseinek megtartásával az FM Hivatal kiadta, így az FM Hivatal eljárása panaszos alkotmányos jogait nem sértette, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese panaszos beadványát alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság hiánya miatt elutasította, s erről panaszost, valamint az FM Hivatalt is az ügy vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével tájékoztatta.

OBH 380/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot az, ha a végleges ingatlan-nyilvántartási határozat meghozatalára csak a földkiadással kapcsolatos kérdések időigényes tisztázása és a szükséges, egyéb eljárások lefolytatása után kerülhet sor.

Panaszos beadványában földkiadással kapcsolatos eljárást sérelmez. Becsatolta az Újfehértói Földkiadó Bizottság 33-80/1996. számú, 1996. december 13-án kelt határozatát, amely szerint részaránytulajdona terhére kiadták részére az újfehértói 0428 hrsz.-ú, 2 ha 1178 m² nagyságú, 36.85 AK értékű, gyümölcsös művelési ágú földrészletet.

A rendelkezésre álló adatok szerint nem volt megállapítható, hogy a szóban forgó határozat jogerőre emelkedett-e, az sem volt megállapítható, hogy azt a földhivatalhoz benyújtották-e a tulajdoni változás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett.

Az ügy tisztázása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megkereste a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Földművelésügyi Hivatalát. Tájékoztatásuk szerint Újfehértó községben jelenleg folyik az ún. hatósági földkiadás. Panaszos által kért ingatlan megosztási vázrajza elkészült, de azt valamennyi érdekeltnek alá kell írnia, ezért az eljárás nem zárulhat le rövid úton, annál is inkább, mivel az önkormányzati utak kialakítása miatt a vázrajzot az önkormányzati testületnek is meg kell tárgyalnia.

Ezt az eljárást követheti a végleges ingatlan-nyilvántartási határozat meghozatala.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az ügyben lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy panaszos a megosztási vázrajz szerint részaránytulajdonát ott kapja meg, ahol kérte, a kérdéses ingatlant jelenleg is használja, így az ügyintézés fentiekben részletezett okkal történő elhúzódása részére nem okoz anyagi kárt, tehát alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság nem merült fel, ezért a panaszt – mint alaptalant – elutasította.

OBH 510/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Földhivatal eljárása, ha a kárpótlási árverési vevő által vásárolt termőföldet a vásárlás évének utolsó napjáig nem adja birtokba.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Földhivatal eljárása, ha a kárpótlási árverési vevő által vásárolt termőföld tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérelem ellenére sem teljesíti.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 823/1999.

I. A Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a megyei FM Hivatal eljárása, ha a részaránytulajdonnak megfelelő aranykorona értékű termőföldet a törvényben meghatározott ügyintézési határidő túllépésével adja ki.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz az FM Hivatal eljárása, ha a földkiadó bizottság – ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmas – okiratát határozatával nem pótolja.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában a földkiadási ügyében az eljárás elhúzódását sérelmezte.

A jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyűlési biztos általános helyettese.

A pátrohai 038/32. helyrajzi számú ingatlan “a” és a “b” alrészletekből áll. A földkiadó bizottság az említett ingatlan “a” alrészletét adta ki határozatával panaszosnak. A földkiadó bizottság azonban 1996. VIII. 10. napján kelt említett határozatával olyan helyrajzi számon adta ki az ingatlan “a” alrészletét, mely helyrajzi szám a “b” alrészlet megjelölésére is szolgál. Ezért a földhivatal az ingatlan tulajdonjoga panaszos nevére történő bejegyzését elutasította arra hivatkozással, hogy panaszos tulajdonjoga az ingatlan “a” alrészletére nem jegyezhető be. Döntéséről a földhivatal nemcsak panaszost, hanem az FM Hivatalt is tájékoztatta.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy az FM Hivatalnak a már említett hibás földkiadó bizottsági okiratot határozattal kellett volna pótolnia. Az FM Hivatal azonban e kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, mely a jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmét eredményezte. Ez a mulasztás ugyanakkor sérti panaszos tulajdonhoz való jogát is azáltal, hogy bejegyzésre alkalmas határozat hiánya kizárja, hogy panaszos az őt részarányként megillető aranykorona értékű termőföldön tulajdonosi jogait gyakorolja.

A felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben előidézett visszásság megszüntetését ajánlásában kezdeményezte az országgyűlési biztos általános helyettese a megyei FM Hivatalnál. A kezdeményezésre adandó válaszra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 1343/1999.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha az előtte folyamatban lévő ügyben a törvényben írt határidőben döntést nem hoz.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben a KKI eljárása, ha a kárpótlást – a törvényben írt határidőben és mértékben – megállapítani elmulasztja.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte, hogy férje életének a büntetőeljárás során történő elvesztésével okozott sérelem miatt részére a kárpótlást nem az 1992. évi XXXII. törvényben meghatározott összeg (1000000 Ft), hanem az említett törvényt módosító 1997. évi XXIX. törvény 14. § (7) bekezdésében hivatkozott különtörvénnyel megállapított (1998. évi XC. törvény 58. § (1) bekezdés) összeg (30000 Ft) figyelembevételével határozták meg.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A panaszos 1992. május 31. napján terjesztette elő kárpótlás iránti kérelmét az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál (OKKH) arra hivatkozva, hogy férje az ellene folytatott büntetőeljárás során vesztette életét 1954. október 30. napján. Panaszos kérelmét OKKH elutasította 1994. február 25-én kelt határozatával. A határozat ellen panaszos a Fővárosi Bírósághoz keresettel élt. A bíróság az 1992. évi XXXII. törvény 14. § c) pontjára hivatkozással az iratokat a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának küldte meg az előzetes bizonyítás lefolytatása céljából. Az ügyben született elutasító végzés ellen panaszos fellebbezést jelentett be, melyet a Katonai Főügyészség is alaposnak talált, s ezért a végzés megváltoztatását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a végzést megváltoztatta, s 1997. május 15. napján kelt végzésével úgy döntött: hogy panaszos férje halálának kétséget kizáró oka a magyar hatóság szándékos közreműködése volt. A beterjesztett közigazgatási iratokat a Fővárosi Bíróság 1997. szeptember 2. napján küldte vissza OKKH-nak, azonban az iratok között a Legfelsőbb Bíróság említett döntését tartalmazó végzése nem volt található. E döntésről OKKH csak panaszos képviselőjétől szerzett tudomást, aki a végzést fénymásolatban 1997. október 28. napján küldte meg a Hivatalnak.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy panaszos ügye a hatályos jogszabályok rendelkezései szerint 1997. október 28. napján folyamatban lévő ügynek volt tekinthető, ezért a kárpótlás összegének megállapításánál a Hivatalnak a sérelmezett jogszabályban (1998. évi XC. törvény) megállapított összeg figyelembevételével kellett a kárpótlás mértékét panaszos részére megállapítani. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a kárpótlás összegéről szóló határozatot – OKKH-nak, majd 1998. április 1. napjától jogutódjának a KKI-nak – a hivatkozott legfelsőbb bírósági végzésnek a hivatalba való megérkezését követő 6 hónapon belül (1998. április 28-ig) kellett volna meghoznia, azonban a Hivatal e kötelezettségének teljesítését elmulasztotta. Mulasztásával megsértette a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét. Ugyanakkor e mulasztás a tulajdonhoz való jog sérelmét is eredményezte, mely alkotmányos visszásságot idézett elő.

Tekintettel arra, hogy a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben előidézett visszásságot a KKI megszüntette azáltal, hogy panaszos részére 1999. június 28-án kelt határozatával a hatályos jogszabályokban rögzítettekkel egyező összegű kárpótlást megállapító határozatot hozott, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, azonban az ügy vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével panaszost, valamint a KKI főigazgatóját is tájékoztatta.

OBH 1402/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a Földhivatal a törvényben írt határidőben nem teljesíti a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelmet.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Földhivatal eljárása, ha az ingatlanhoz kapcsolódó jog változását a változás folytán jogot szerző kérelme alapján az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyzi be.

A panaszos azt sérelmezte, hogy 1997 júliusában adásvételi szerződés alapján szerzett Budapest, II. kerületi ingatlana tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére vonatkozó 1997 augusztusában benyújtott kérelmét a Földhivatal nem teljesítette.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértése miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az iratokból kitűnik, hogy többször sürgette a panaszos bejegyzés iránti kérelme elintézését, azonban “ügyfélnek” nem tekintették, írásos beadványaira választ nem kapott, ezért 1999 márciusában az országgyűlési biztos segítségét kérte.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy panaszos kérelmének elintézésére nyitva álló határidőt a Földhivatal több mint másfél évvel túllépte, panaszos megkereséseit válasz nélkül hagyta, az előterjesztett kérelem tárgyában szükséges döntést meghozni elmulasztotta.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a Földhivatal mulasztásával visszásságot idézett elő az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt joggal összefüggésben. Ugyanis az Alkotmány idézett rendelkezésében megfogalmazott jogállam fogalmának egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonságnak viszont elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás, azaz az ügyben eljáró hatóság hatáskörébe tartozó ügy törvényi szabályozás szerinti elintézésének időtartama előre kiszámítható legyen. Ez az eljárás ugyanakkor sértette panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is azáltal, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó jog változását az erre irányuló kérelem ellenére sem jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba.

Tekintettel arra, hogy az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresését követően a Földhivatal a panaszos tulajdonjogát az előterjesztett kérelem szerint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, miáltal a vizsgálat befejezését megelőzően az előidézett alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot megszüntette, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, azonban az ügy vizsgálatáról készült jelentése egy példányának megküldésével panaszost, valamint a Fővárosi Földhivatalt is tájékoztatta.

OBH 1917/1999.

I. Visszásságot okoz a Földhivatal eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben, ha a kérelmet a rá irányadó törvényben megjelölt határidőben nem intézi el.

II. A Földhivatal eljárása az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas okiratba foglalt mértéktől eltérő terjedelemben jegyzi be panaszos tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában azt sérelmezte, hogy a tulajdonát képező ingatlan tulajdoni lapján a Földhivatal a téves bejegyzés kijavítására irányuló kérelmét elutasította.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértése miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A Fővárosi Ingatlan Közvetítő Vállalat és panaszos által kötött adásvételi szerződés alapján utóbbi az ingatlan 4/8-ad részét szerezte meg, melynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a határidő megtartásával kérte.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a Földhivatal eljáró ügyintézője határozatával panaszos tulajdonjogát – kérelmében foglaltaktól eltérően nem az ingatlan 4/8-ad részére, hanem – helytelenül az egész ingatlanra bejegyezte, majd később a hiba kijavítását is jogszabálysértő módon intézte el.

A vizsgálat megállapította, hogy a Földhivatal a tényállás feltárásának elmulasztásával megsértette a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét. Ugyanakkor ez az eljárás sérti panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is azáltal, hogy panaszos által vásárolt ingatlan tulajdonjogának terjedelmét a valóságtól eltérő módon tüntette fel az ingatlan-nyilvántartásban.

Tekintettel arra, hogy a megkeresés teljesítésével egyidejűleg a Földhivatal az ingatlan tulajdonjogára vonatkozó téves bejegyzést a hatályos jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kijavította, miáltal az előidézett, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot megszüntette, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, viszont az ügy vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével panaszost, valamint a Fővárosi Földhivatalt is tájékoztatta.

OBH 2781/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a megyei FM Hivatal a törvényben írt határidőig a földkiadásról nem rendelkezik.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a megyei FM Hivatal határozathozatali kötelezettségének elmulasztásával gátolja, hogy a részarány-tulajdonos részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földön tulajdonosi jogait gyakorolja.

A panaszos azt sérelmezte, hogy részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű termőföld kiadásáról a földkiadó bizottság határozatot nem hozott annak ellenére, hogy a földkiadásról 1995-ben – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – megegyeztek.

A jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyűlési biztos.

A panaszos a 15/1956. számú Tsz. tulajdoni külön lap tanúsága szerint Bugyi község közigazgatási területén – beviteli kötelezettség alapján keletkezett – 7,24 aranykorona értékű részaránytulajdonnal rendelkezik. A részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű termőföld kiadásáról a földkiadó bizottság működése megszűnéséig – 1996. XII. 31. napjáig – nem rendelkezett.

Az országgyűlési biztos vizsgálata feltárta, hogy panaszos földkiadási ügye – elsőfokú jogerős határozattal le nem zárt ügy – jogszabályváltozás folytán 1997. I. 15. napjáig áttételre került a megyei FM Hivatalhoz. Ezért az FM Hivatalnak az ügyben 1997. II. 15. napjáig kellett volna határozatot hoznia.

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy az FM Hivatal a törvényben írt határidőig a határozathozatali kötelezettségét nem teljesítette, az ügyintézési határidőt több mint két és fél évvel túllépte. Mulasztásával megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét, mert eljárása nem volt kiszámítható. Ez az eljárás ugyanakkor sérti panaszos tulajdonhoz való jogát is, mert a Hivatal mulasztásával akadályozza, hogy panaszos az őt megillető aranykorona értékű termőföld felett a tulajdonost megillető jogokat gyakorolja, ezért az FM Hivatal mulasztásával visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megszüntetése érdekében kezdeményezte az FM Hivatalnál az elmaradt földkiadás haladéktalan rendezését. Az országgyűlési biztos ajánlását az FM Hivatal elfogadta és arról tájékoztatott, hogy panaszos részaránytulajdonának megfelelő, 7,24 aranykorona értékű földet 1999. XII. 16-án kelt határozatával kiadta. Az eljárás elérte célját. Az ajánlás a panaszt megoldotta.

OBH 4011/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) eljárása, ha személyi kárpótlást megállapító határozatát csak a kérelmezővel közli, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósággal (NYUFIG) azonban nem.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz a KKI eljárása, ha – a közlési kötelezettségének elmulasztása miatt – a jogosult a részére megállapított kárpótlást az esedékesség időpontjában nem kapja meg.

A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte személyi kárpótlási ügyében az eljárás elhúzódását.

A panaszos – édesapja életének a szovjet kényszermunkára hurcolás ideje alatt történő elvesztése miatt – kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be a KKI-nál. Az ügyben született határozat kelte 1999. I. 25. napja. A határozat jogorvoslat híján 1999. III. 8. napján jogerőssé vált. A határozatot a KKI a panaszosnak kézbesítette, azonban a határozat NYUFIG-gal való közlését csak 1999. VIII. 25-én teljesítette, minek következtében panaszos 1999. IX. 6-án jutott a kárpótlás összegéhez.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a KKI-nak a kárpótlást megállapító határozatát 1998. IV. 7. napjáig kellett volna meghoznia, s a határozat egyidejű megküldésével panaszost, valamint – 1998. IV. 23. napjáig – a kárpótlás összegének folyósítása céljából a NYUFIG-ot is tájékoztatni kellett volna. E kötelezettségét a KKI elmulasztotta.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a KKI a határozat meghozatalára a törvényben megállapított határidő több mint 9 hónapos túllépésével, a késlekedve meghozott határozat NYUFIG-gal való közlésére megállapított határidő több mint négy hónapos túllépésével megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonság alkotmányos elvét. Ugyanakkor ez az eljárás sértette panaszos tulajdonhoz való jogát is, mert a kárpótlás összegéhez a törvényi határidő lejártát követő 15 hónap elteltével juthatott hozzá, azaz az őt megillető kárpótlás összege felett csak ettől az időtől kezdve rendelkezhetett. Ez visszásságot idézett elő.

Mivel a KKI a vizsgálat lezárását megelőzően közlési kötelezettségének eleget tett, s panaszos a kárpótlás összegéhez hozzájutott, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, azonban kezdeményezte a visszásságot előidéző köztisztviselő felelősségre vonására irányuló eljárás megindítását. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 4443/1999.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben a megyei FM Hivatal, ha az új eljárásra való kötelezésnek a törvényben írt határidőben nem tesz eleget.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben a megyei FM Hivatal eljárása, ha a részarány-tulajdonosnak részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földet a törvényben írt határidőig tulajdonába nem adja.

Házaspár (panaszos) sérelmezte az FM Hivatal dolgozóinak eljárását, mert részaránytulajdonuk aranykorona értéknek megfelelő földet nem az általuk kért táblában megjelölt helyen adták ki.

A panaszos, aki egyben tanyatulajdonos is – a településen részben juttatás (20 aranykorona), részben vásárlás (18,24 aranykorona) útján keletkezett – részaránytulajdonának kiadását kérte a tanyája mellett elfekvő táblában lévő földből. Panaszos által megjelölt föld kiadását egy másik tanyatulajdonos is igényelte, akinek részaránytulajdona a településen beviteli kötelezettség alapján keletkezett. Mivel ugyanazon földre panaszos és a másik tanyatulajdonos is a törvényes határidőn belül nyújtotta be földkiadási kérelmét, ezért a földet annak a tanyatulajdonosnak adta ki az FM Hivatal, aki a törvény szerint a földkiadás során a teljesítési sorrend szempontjából elsőbbséget élvez.

Panaszos részére az őt megillető részaránytulajdonának megfelelő aranykorona értékű földet az FM Hivatal határozattal kiadta, azonban nem a panaszos által kért táblában. E határozatot panaszos megfellebbezte. A fellebbezéssel támadott határozatot a másodfokon eljáró közigazgatási szerv megsemmisítette az új eljárásra való kötelezés mellett 1999. III. 16-án kelt határozatával.

A vizsgálat feltárta, hogy az FM Hivatal az új eljárás lefolytatására való kötelezésnek 1999. IV. 15. napjáig nem tett eleget.

A vizsgálat megállapította, hogy a Hivatal mulasztásával megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét (Alk. 2. § (1) bek.), továbbá hogy ez a mulasztás sérti panaszos tulajdonhoz való jogát, miáltal visszásságot okoz.

Az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezte az FM Hivatalnál a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság megszüntetését. Az FM Hivatal a visszásságot megszüntette azáltal, hogy a részaránytulajdonnak megfelelő aranykorona értékű földet a házaspár részére határozattal kiadta.