Építési, lakás- és ingatlanügyek

 

OBH 3298/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból következő jogbiztonság követelményével, az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, a 18. §-ban foglalt egészséges környezethez való joggal kapcsolatosan visszásságot okoz a hatóság, ha sorozatosan nem jár el a beadványokra, késedelmesen intézkedik és ezzel visszafordíthatatlan állapotokat hoz létre, eljárásában nincs tekintettel a bírósági ítéletre, illetve a felettes szerv, ha ezeknek a hibáknak az észlelésekor nem kellően intézkedik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

 

OBH 8732/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a jogorvoslathoz (Alk. 57. § (5) bek.) való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fennmaradási engedélyre vonatkozó új elsőfokú eljárást nem folytatják le, és nem gondoskodnak a jogerős határozatok végrehajtásáról; ha az eljárással kapcsolatos panaszokat nem követik érdemi válaszok és intézkedések, továbbá ha az ügyfél fellebbezését nem fellebbezésként bírálják el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 2685/1997.

Az építési hatóság jogerős bontási határozata végrehajtásának elmaradása, a végrehajtáshoz kirendelt rendőrök intézkedésének elmulasztása miatt, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és annak lényegi elemét képező jogbiztonság követelményét, továbbá a tulajdonhoz való jogot (Alk. 13. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 4261/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben, ha az illetékes minisztériumok a jogalkalmazóknak a jogszabályokról eltérő értelmezést adnak, és visszásságot okoz az adott értelmezés a 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatban is, ha az a tulajdonjog egyik részjogosítványát, a tulajdonosok rendelkezési jogát indokolatlanul korlátozza.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz írott beadványában az általa képviselt társasház felújítási hiteligényét elutasító OTP-döntést kifogásolta.

Az országgyűlési biztos a jogsérelem veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy az önkormányzati tulajdonú lakóépület bérlői a lakásaik megvásárlását követően elfogadták a társasház alapító okiratát, melyet az ingatlan-nyilvántartásba 1996. IV. 1-jén be is jegyeztek. Ezt követően azonnal számlát nyitottak, és megkezdték a felújítási alap képzését. Amikor néhány hónap múlva kedvezményes hitelt igényeltek az épület rekonstrukciójára, azt az OTP elutasította azzal az indokkal, hogy az önkormányzat az épületet az 1993. évi LXXVIII. tv. (lakástörvény) alapján már 1995. V. 19-én társasházként bejegyeztette az ingatlan-nyilvántartásba, és az így létrejött társasház a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 11. § (2) bekezdés b) pontjában előírtakkal ellentétben 90 napon belül a felújítási alapképzést nem kezdte meg, ami a kedvezményes hitel biztosításának az alapvető feltétele.

Az országgyűlési biztos a panasz első vizsgálata során megállapította, hogy az OTP nem minősül hatóságnak, de a konkrét eljárásában nem önállóan gazdálkodó pénzintézetként, hanem a lakáscélú állami támogatások folyósításával megbízott szervezetként járt el, és e szerepében közszolgáltatónak minősül, ezért hatáskörét állapította meg. Az ügy kivizsgálását elrendelte, és megkereste az OTP-t, ahol közölték, hogy eljárásuk megfelel az MT rendelet előírásainak. Az országgyűlési biztos ekkor felkérte a pénzügyminisztert, hogy az OTP eljárását vizsgálja ki, de a pénzügyminiszter mind az MT rendelet szabályait, mind az OTP jogalkalmazását rendben lévőnek találta, és jelezte, hogy az ellentmondást feltehetően a Lakástörvény nem egészen egyértelmű rendelkezései okozhatták.

Az országgyűlési biztos a belügyminisztert is állásfoglalásra szólította fel, aki kifejtette, hogy a lakástörvény rendelkezései egyértelműek, és a problémát az MT rendelet szabályait mechanikusan alkalmazó OTP igazgatóság okozta.

Az országgyűlési biztos a válaszokból megállapította, hogy a jogszabályokat eltérően értelmezik, és ez a jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz. A rendeletnek OTP által történő értelmezése megakadályozta az épület tulajdonosait, hogy korszerűsítési hitelhez jussanak. Ezzel visszásságot okozott az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatban is, mert a tulajdonjog egyik részjogosítványát a rendelkezési jogot jogalap nélkül korlátozta.

A lakástörvény azért írja elő az önkormányzat számára az épület társasházzá alakítási kötelezettségét, mert az csak úgy jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba, de a felújítási alap képzésére jogosult társasházközösség csak az alapító okirat elfogadásával jön létre. Az OTP eljárási gyakorlata az önkormányzatot kényszerítené arra, hogy az alakuló közgyűlés előtt a saját tulajdonában álló épületre kezdje meg a felújítási alap képzését, és esetleg azt utólag a vevőktől szedje be, vagy a bérlők az adásvételi szerződések megkötése előtt kezdjék meg az alapképzést. Mivel mindkét variáció jogszabállyal ellentétes, ezért kivitelezhetetlen.

Mivel a lakástörvény a magasabb szintű jogszabály, ezért – amennyiben a jogszabályok között valóban ellentmondás lenne – az MT rendeletet kellett volna ahhoz igazítani. A tárcák közötti vita rendezésére csak a kormány illetékes.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogszabályok ellentmondásos értelmezése visszásságot okoz a tulajdonhoz való joggal, valamint a jogbiztonsággal összefüggésben, ezért felkérte a kormányt, hogy a szaktárcák között felmerült vitát rendezze.

A miniszterelnök megbízásából a belügyminiszter és a pénzügyminiszter közös nyilatkozatban jelezte, hogy az ajánlással egyetértenek, és a jövőben az eljáró szerveket azonos módon tájékoztatják, azaz a panaszolthoz hasonló esetekben a társasházakat megilleti a kedvezményes hitel.

Az országgyűlési biztos a miniszterek válaszát tudomásul vette, és a panaszost arról értesítette.

 

OBH 6663/1997. és OBH 6832/1997.

I. Az Alkotmány 13. §-ban biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot az önkormányzati adóhatóság, amikor a tényleges értékcsökkenés kifejezésére alkalmatlan jogszabályi rendelkezés alapján olyan ingatlanokra vet ki telekadót, amelyek tulajdonjoga ténylegesen kiüresedett.

II. A Pénzügyi Bizottság alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az Alkotmányban 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben akkor, amikor nem oktatja ki az ügyfelet a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségről.

III. A közigazgatási hivatal az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz azzal, hogy az ügyfélnek nem ad tájékoztatást arról, hogy fellebbezésével nem a közigazgatási hivatalhoz kell fordulnia, hanem bírósághoz, mert ezzel lehetetlenné tette, hogy a panaszos ügyét a hatáskörrel rendelkező szerv elintézze.

Panaszosok sérelmezték, hogy a Budapest XXII. kerületi Önkormányzat a bizonyítottan – Metallochemia által – ólom-szennyezett területre telekadót vetett ki. Mindezen túl a panaszosok sérelmezték, hogy az Önkormányzat Pénzügyi Bizottsága által hozott határozatok alaki hibában szenvednek, hiszen a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségre nem hívták fel a panaszosok figyelmét. Ezenkívül az egyik panaszos kifogásolta még azt is, hogy a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal a XXII. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének Pénzügyi Bizottsága által hozott határozat ellen benyújtott fellebbezését nem bírálta el.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), a jogorvoslathoz való jog (Alk. 54. § (5) bek.) és a tulajdonhoz való jog sérelmének ( Alk. 13. § (1) bek.) gyanúja alapján indított vizsgálatot az országgyűlési biztos általános helyettese

I. A helyi adók kivetését az Alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV tv., valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C tv. tesz lehetővé. A panaszos előadta, hogy az ingatlant sem ő nem tudja hasznosítani, sem bérbe adni nem tudja, sem eladni a magas ólomszennyezettség miatt. Amikor a jogalkotó lehetővé tette a telekadó esetében a négyzetméterre vonatkoztatott, vagy a forgalmi értékre vonatkoztatott adó megállapításának a lehetőségét, azzal indirekt módon megállapította, hogy a vagyonadó lényege végső soron mindkét esetben a telek értéke.

A helyi adó adóalapjául szolgáló tényező a helyi adókról szóló tv. 21. § a) pontja esetén is összefügg a telek értékével. A telek m2-ben megállapított területe a telek értékét meghatározó egyik legfontosabb tényező.

A szakvélemények, a panaszos állítása, valamint az önkormányzat telekadóra vonatkozó rendelkezései mind alátámasztották azt, hogy a kérdéses ingatlanok értéke nagymértékben csökkent.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a tulajdonosok a tulajdonjoghoz fűződő használatra, haszonszedésre és rendelkezésre vonatkozó részjogosítványai gyakorlatilag kiüresedtek, hiszen a tulajdonosok sem használni, sem értékesíteni nem tudják ezen ingatlanokat. A tulajdonjog részjogosítványainak kiüresedése ellenére azonban a dolog tulajdonjogával járó egyik közteher – a helyi adó – a vizsgált esetben továbbra is fennmaradt. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a ténylegesen csak a birtoklás részjogosítványával azonos tulajdonjogra történő adókivetés – még 50%-os kedvezmény esetén is – aránytalan. Az 50%-os kedvezmény csak az ólomszennyezéssel nem érintett telek tulajdonosaihoz képest történő kedvezőbb elbánást fejezi ki, de nem alkalmas a szennyezés által érintett telkek tényleges állapotának figyelembevételére.

II. Mindkét panasz esetében azt vizsgálta az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a határozatok az eljárási szabályoknak megfeleltek-e. A vizsgálat során megállapította, hogy a Pénzügyi Bizottság határozata ellen bírósági jogorvoslati lehetőség állt volna rendelkezésre a panaszosoknak, ugyanakkor a határozat rendelkező része jogorvoslati lehetőségekről a következők szerint tájékoztatta a panaszosokat: “ E határozat a közléssel jogerőssé válik, ellene további fellebbezésnek helye nincs”.

A Pénzügyi Bizottság ezzel a határozattal gyakorlatilag kizárta a bírósági felülvizsgálat lehetőségét és ezáltal megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.tv. rendelkezéseit. A bírósági jogorvoslat lehetőségének kizárása a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal, valamint a jogállamiságból származó jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos követelménnyel összefüggésben visszásságot okozott.

III. A panaszos sérelmezte, hogy a Pénzügyi Bizottság által hozott határozat elleni fellebbezését a Fővárosi Közigazgatási Hivatal nem bírálta el. A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási szervet bár az áttételi kötelezettség csak közigazgatási szerv viszonylatában terheli, azonban a hatáskör hiányának megállapítása nem csupán az adott típusú államigazgatási szerv viszonylatában, hanem az eltérő feladatkörű szervek viszonylatában is felmerülhet. Ennélfogva, ha például az ügyfél a fellebbezését a közigazgatási hivatalhoz küldi ahelyett, hogy bírósághoz fordult volna, akkor az államigazgatási szerv akkor jár el helyesen, ha visszaküldi az iratokat az ügyfélnek és egyben tájékoztatja arról, hogy kérelmével bírósághoz fordulhat.

A közigazgatási hivatalnak az eljárása során meg kellett volna állapítani, hogy a panaszos beadványa mire irányult.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási hivatal az intézkedés elmulasztásával lehetetlenné tette, hogy a panaszos ügyét a hatáskörrel rendelkező szerv elintézze. A közigazgatási hivatal ezzel az eljárásával az Alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való joggal, valamint a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott.

A feltárt visszásságok orvoslására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz, valamint a XXII. kerületi Önkormányzat polgármesteréhez fordult, és kezdeményezte, hogy a polgármester a kivetett adó méltányos részét térítse meg, valamint a Pénzügyi Bizottság tagjainak figyelmét hívja fel az államigazgatási eljárás általános szabályainak betartására. Az ajánlást a polgármester elfogadta, és az adó visszafizetése helyett az adótartozást méltányossági okból elengedte.

A Fővárosi Közigazgatási Hivatal az országgyűlési biztos általános helyettesének ajánlása alapján felhívta az ügyintézőt az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. szabályainak betartására, ugyanakkor vitatta a vizsgálat megállapításait.

 

OBH 7208/1997.

A jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal nem a törvényes határidőben intézi az ügyeket, és ezzel korlátozza a tulajdonos rendelkezési jogát.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 7488/1997.

Nem okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggő visszásságot, ha a földhivatal azért nem jegyzi be a tulajdonjogot, mert a szerződésben szereplő adatok nem egyeznek az ingatlan-nyilvántartás adataival.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Ráckevei Földhivatal (továbbiakban: Földhivatal) az általa megvásárolt ingatlannak csak 482 m2 területére kívánta bejegyezni a tulajdonjogot, holott az adásvételi szerződésben 621,5 m2 nagyságú ingatlant vásárolt. Kérte a Földhivatal eljárásának kivizsgálását és tájékoztatást arról, hogy ilyen esetben mit kell tennie.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos az 1993. augusztus 13-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta a szigethalmi ingatlan 2/4 tulajdoni illetőségét, azaz 621,5 m2 területű ingatlant. A bejegyzési kérelmet benyújtotta a Földhivatalhoz. A tulajdoni lap alapján a Földhivatal megállapította, hogy az eladó 140/1243-d illetőséget az 1993. augusztus 2-án kelt szerződés alapján társtulajdonosainak eladott, így csak 482/1243-d tulajdoni hányaddal rendelkezett. Ezért a Földhivatal felhívta a panaszost, hogy nyilatkozzon arról, kéri-e, hogy tulajdonjogát a 482/1243-d tulajdoni illetőségre bejegyezzék. Panaszos azonban továbbra is az ingatlan 2/4-d részére kérte a tulajdonjog bejegyzését. Arra hivatkozott, hogy amikor a szerződéskötéshez 1993. augusztus 7-én tulajdonilap-másolatot kért, azon még egyetlen olyan széljegy sem szerepelt, amely arra utalt volna, hogy az eladó az ingatlan illetőségéből területet adott el. Panaszával a Pest megyei Földhivatal vezetőjéhez fordult. A hivatalvezető tájékoztatása szerint panaszos 1993. augusztus 7-én kérte ki a tulajdonilap-másolatot. Az a szerződés, mellyel az eladó 2/4-d illetőségéből 140 m2 területet tulajdonostársai részére elidegenített, 1993. augusztus 8-án érkezett a Földhivatalhoz. Panaszos tulajdonjog-bejegyzési kérelme 1993. augusztus 30-án érkezett a Földhivatalba, tehát később, mint az a szerződés, amellyel az eladó ingatlanának területe kisebb lett. A Pest megyei Földhivatal vezetője megállapította, hogy helyesen járt el a Ráckevei Földhivatal, amikor először az 1993. augusztus 8-án beérkezett kérelmet jegyezte be a nyilvántartásba és a panaszost nyilatkozattételre hívta fel. A hivatalvezető tájékoztatta a panaszost arról is, hogy a problémát az eladóval való egyezség vagy polgári per útján tudja megoldani.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a tájékoztatással egyetértett. Megállapította, hogy a sérelem nem hozható összefüggésbe a Földhivatal mulasztásával. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 27/1992. (XII. 31.) MÉM rendelet 92. §-ában foglaltak szerint a beadványokat az érkezés napján abban a sorrendben kell iktatni, ahogy azok az iktatóhoz érkeztek. Ha ugyanarra az inatlanra egyidejűleg több beadvány érkezett az iktatóhoz, azonos rangsort kapnak. Egyébként a beadványokat érkezési sorrendjükben kell elintézni. A bejegyzések rangsorát csak valamennyi érdekelt hozzájárulásával lehet megváltoztatni. A bejegyzési kérelemnek a Földhivatal csak abban az esetben tehetett volna eleget, ha panaszos nyilatkozik, hogy tulajdonjoga a kisebb területre is bejegyezhető, vagy az eladóval közös megegyezéssel módosítja a szerződésben szereplő területet. Mivel egyik megoldásra sem került sor, és az iratokból megállapíthatóan panaszos polgári pert sem indított, a Földhivatal helyesen járt el, amikor elutasította a bejegyzési kérelmet. Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért a vizsgálatot alkotmányos joggal összefüggő visszásság hiányában lezárta. Panaszos még mindig kérheti tulajdonjogának bejegyzését a kisebb területre, illetve ha ezt nem kívánja, akkor sérelmére bírói úton kereshet orvoslást.

 

OBH 7489/1997.

A jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggő visszásságot okozott, hogy a földhivatal a bejegyzési kérelemre jóval a törvényes határidőn túl adta ki a hiánypótlási felhívást, és az okiratok kellékeiről az ügyfél részére nem adott pontos tájékoztatást.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 10605/1997.

Nem okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot, ha a tulajdonosok tulajdonjogát azért nem jegyzi be a földhivatal, mert az egyház a korábban önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanért pénzbeli kártalanítást kért, és ezért nem mond le a javára törvény erejénél fogva bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomról.

Az országgyűlési biztos hivatalból indított vizsgálatot a 24 Óra 1997. december 9. számában megjelent “Nem adta el más házát a tatai önkormányzat” című írás alapján. A cikk arról tudósított a polgármester nyilatkozata alapján, hogy az Almási u. 30. szám alatti önkormányzati tulajdonú épületről az egyház és a Tata Város Önkormányzata között létrejött megállapodás alapján törölhető az egyházi vagyon biztosítását szolgáló elidegenítési és terhelési tilalom, és az érintett lakók tulajdonjoga bejegyzésre kerülhet. A cikk írója szerint azonban a tulajdonjog-bejegyzési kérelmeket a földhivatal elutasította, mert a korlátozás törlésére nem került sor.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat során feltárta, hogy a szóban forgó ingatlan az önkormányzati törvény erejénél fogva került Tata Város Önkormányzatának a tulajdonába. Az ingatlan az államosítás előtt a KALOT székház volt, később kerültek kialakításra a tanácsi, illetve önkormányzati bérlakások. Az ingatlant az egyház 1991. évi XXXII. törvény alapján visszaigényelte, és ennek figyelembevételével a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992. június 5-én kelt határozata alapján az egyház javára 10 évre szóló elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. Ezt követően az egyház és a város vezetői több alkalommal tárgyaltak a volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezéséről. Ennek eredményeképpen a képviselő-testület határozatában rögzítette a két fél közötti megállapodást. E szerint az Almási u. 30. szám alatti ingatlan továbbra is önkormányzati tulajdonban maradt, és ebből adódóan önkormányzati bérlakásként funkcionált. Az épületben lévő önkormányzati lakások értékesítése 1994 áprilisában kezdődött meg, és 1995 áprilisában fejeződött be. A tájékoztatás idején a 6 bérlakásból 4 került elidegenítésre. Az elidegenítési és terhelési tilalomra azért nem voltak tekintettel, mert úgy gondolták, hogy az az 1992-ben aláírt megállapodással rendeződött.

A Miniszterelnöki Hivatalban tartott egyeztető ülésen az egyház képviselője úgy nyilatkozott, hogy az egyház pénzbeli kártalanítást kér az Almási u. 30. szám alatti ingatlanért.

Tata város új jegyzője arról tájékoztatott, hogy az egyház addig, amíg a pénzbeli kártalanítást nem kapja meg, az elidegenítési és terhelési tilalom törlésére nem ad engedélyt. Így az ügy végleges megoldására csak a szükséges kormánydöntés meghozatala után kerülhet sor.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az egyház és az Almási u. 30. szám alatti lakások bérlő-tulajdonosainak alkotmányos joga egyaránt méltányolható. Az egyház tulajdoni helyzetének rendezését követően nem lesz akadálya az elidegenítési és terhelési tilalom törlésének. Ezt követően sor kerülhet az épület társasházzá alakítására és a tulajdonosok ismételten kérhetik tulajdonjoguk bejegyzését. Mindezek alapján az ügyben az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg.

 

OBH 10862/1997.

Nem okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot, ha a földhivatal azért utasítja el az ingatlan-nyilvántartás kiigazítására vonatkozó kérelmet, mert a kifogásolt bejegyzés nem földmérési vagy földrendezési hiba, hanem a felek által kötött adásvételi szerződés hibás adatainak következménye.

A panaszos beadványában előadta, hogy tiszakécskei ingatlanát nem tudja sem használni, sem hasznosítani az ingatlan térképi rendezetlensége miatt. Kérte a földhivataltól az ingatlan-nyilvántartás kiigazítását, de kérelmét első- és másodfokon is elutasították. Véleménye szerint mulasztott a földhivatal, amikor elzárkózott a rendezés elől.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos fia az 1992. július 7-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a tiszakécskei 389/8 hrsz.-ú, 2968 m2 nagyságú tanyásingatlant a panaszos és felesége haszonélvezeti jogával terhelten. Valójában azonban a 389/13 hrsz.-ú 1644 m2 területű tanyásingatlant vették birtokba. Az ingatlan területét a panaszos szerint a táblásítás miatt csökkentették, és az akkori tulajdonos az ingatlannal szemben az árkus dűlőben kapott csereszántót. Ezzel a csereszántóval együtt volt az ingatlan területe 825 négyszögöl. Ennek használatával azonban a panaszos 1994-ben felhagyott, mert az ingatlan részarány-tulajdonosok területébe esett. A panaszos úgy gondolta, hogy tévedés történt és kérte a Kecskeméti Földhivatalt (továbbiakban: Földhivatal), hogy javítsa ki a nyilvántartást és a térképi állapotot. A Földhivatal ettől elzárkózott. A korábbi telekkönyv és a földnyilvántartás adataira alapozva megállapította, hogy a panaszos által birtokolt tanya területe mindig 1644 m2 volt, ahhoz művelhető terület nem tartozott. Az érintettek kérésére ugyan kiigazította a nyilvántartást oly módon, hogy a tanyatulajdonosokat arra a tanyára jegyezte be, amelyen valóban birtokban vannak, de ezt a határozatot a panaszos utóbb megfellebbezte, mert a kiigazítással jelentős területet veszített, holott ennek vételárát korábban kifizette. Fellebbezésére a Földhivatal visszaállította az eredeti állapotot. A panaszos valójában azt kérte a Földhivataltól, hogy az általa használt ingatlan adatait igazítsa ki azokra az adatokra, amelyek a szerződésben szerepelnek. Ezt a kérelmét azonban a Földhivatal első- és másodfokon is elutasította.

Az ingatlan-nyilvántartás megfelelőségének és a Földhivatal eljárásának megítélése érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese földmérési szakértő véleményét kérte az ügyben.

A szakvélemény és a Földhivatal által megküldött iratok alapján megállapította, hogy a Földhivatal a földrészletek azonosításában nem tévedett. A szóban forgó ingatlanokat a régi, szerkesztés előtti és az új felmérés utáni térképek is azonosan tüntetik fel. A térképi állapottal egyezik a telekkönyv nyilvántartása is. Nem vitás, hogy panaszost és fiát is sérelem érte, de ez nem vezethető vissza a téves ingatlan-nyilvántartásra, vagy földmérési, illetve földrendezési hibára. A sérelmet valójában a téves adatokkal kötött adásvételi szerződés okozta. Panaszos jogelődei is már tévesen jelölték meg az ingatlan adatait, ezért nem derült ki a tévedés a tulajdonjog bejegyzésekor.

A tévedés következményei nem háríthatók a Földhivatalra, a rendezésről az érintetteknek kell megállapodniuk. Értelemszerűen ennek költségét is nekik kell vállalniuk. A fentiek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálatot alkotmányos joggal összefüggő visszásság hiányában lezárta.

 

OBH 3591/1998.

Nem keletkeztet visszásságot az Alkotmány 13. §-ában rögzített tulajdonjogokkal, a 70/A. §-ban deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalmával, a 64. §-ban foglalt, kérelem vagy panasz előterjesztésének jogával kapcsolatosan, ha az arra jogosult önkormányzatok nem teljesítik a település belterületének növelésére vonatkozó ingatlan-tulajdonosi kéréseket; ha a területbesorolás változtatásának következtében az ingatlanokhoz többlet- (beépíthetőségi) jogok fűződnek; ha – bár földrajzilag egymás melletti, de – belterületbe és külterületbe tartozó ingatlanokra más-más előírások érvényesülnek; ha a szakmai előkészítést, két önkormányzat több testületi döntését és más szervek jóváhagyását is igénylő folyamatban a panaszok és a válaszadás között aránylag hosszú idő telik el – feltéve, hogy a válaszokat a döntéseket követően ésszerű időben megadták és a döntés időszükséglete arányos volt a horderejével.

A panaszos azzal fordult az országgyűlési biztoshoz, hogy a II. kerületi önkormányzat a Petneházy réten lévő telkeik területét a korábbi 22-es üdülőövezetből mezőgazdasági területté kívánja átminősíteni, miközben a mellettük lévő mezőgazdasági területből lakóparkot alakítottak ki.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a terület 1985-ig mezőgazdasági terület volt, ekkor a kerületi tanács a 22-es üdülőövezetbe sorolta. Ezzel egyidejűleg (ezt megelőzően) azonban a belterületbe vonás nem történt meg. Panaszosok ingatlanai (a földhivatal nyilvántartása szerint is) külterületi ingatlanok voltak és mindmáig azok. A belterület-külterület határvonalát a főváros általános rendezési tervében határozták meg, ennek elfogadása a fővárosi tanács, jóváhagyása a Minisztertanács hatásköre volt. A belterületbe vonás itt nem történt meg, arra vonatkozóan eljárást sem folytattak, nem is indítottak. Panaszosok ingatlanai külterületi ingatlanok, amelyekhez soha nem fűződött lakóépület, lakás, üdülőépület építésének joga.

A II. kerület Petneházy rét 1999. január 1-től hatályos Fővárosi Szabályozási Keretterv (FSZKT) és Városépítési Keretszabályozás szerinti övezeti besorolása: külterülethez tartozó MG-RF(F2), azaz mezőgazdasági rendeltetésű, távlatban fejlesztésre kijelölt kiskertes rekreációs terület. Az FSZKT-ben F2 jelű távlati fejlesztési tartalékterületként feltüntetett területen üdülőépítmények is elhelyezhetők. Panaszosok a rendezési szabályok változása folytán tehát kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint korábban voltak. Jogilag tiszta helyzetben építési engedély alapján építkezhetnek.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a települések közigazgatási területén a belterület-külterület közötti határvonal megállapítása a fővárosi és kerületi önkormányzat szabad mérlegelésen alapuló döntése. A belterületbe vonás mellett éppúgy dönthet, mint a határvonal változatlanul hagyása mellett. Ezzel kapcsolatban a kerület polgármestere tájékoztatta a panaszosokat: “A Fővárosi Közgyűlés és a kerület Képviselő-testülete többször kinyilvánította az elmúlt években, hogy a Budai hegyvidék térségében a Főváros egésze érdekében nem kívánja belterületét és építési övezeteit növelni és a zöldterületeit csökkenteni. A kerület tehát nem kíván a belterületek rovására fejleszteni. A fejlesztésnek is vannak határai. Nem minden fejlesztést lehet egyértelműen pozitívnak minősíteni. Tehát a tulajdonosok e területen nem a II. kerületi Önkormányzat helyett, hanem ellenében fejlesztenek. A fentiekből reméljük, nyilvánvaló, hogy ha a II. kerület nem kíván külterületre építési-telekalakítási tervet készíteni és közműépítéseket folytatni vagy azokat támogatni. Nem tud a közművesítés miatt is szélesítésre szoruló útba, a magántelkekből leveendő részéért kártérítést fizetni. … A II. kerületi Képviselő-testületnek a teljes kerület lakosságának érdekeit kell képviselniük. E témában pedig a kerület lakóinak röviden fogalmazva az a véleménye, hogy a kerület már túlépített, az utak gépkocsikkal telítettek és ne épüljön tovább a kerület.”

A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzatok kötelezettségeik szerint és felhatalmazásuk keretei között döntöttek a területről, a döntés okairól panaszosokat tájékoztatták. Az országgyűlési biztos általános helyettese tehát az Alkotmányban foglalt állampolgári jogok megsértését eredményező visszásságot a főváros és a kerület önkormányzati testületeinek döntéseiben nem állapított meg. Nem állapított meg a tulajdonhoz fűződő jogsérelmet, tekintve, hogy panaszosok ingatlanához a változások folytán többlet- (beépíthetőségi) jogok fűződnek – ha nem is annyi, mint panaszosok remélték. Nem állapított meg hátrányos megkülönböztetést sem, mivel a panaszosok vélelmével ellentétben, az általuk kifogásolt lakóparkot évtizedek óta belterületi lakóövezeti építési telken létesítették, így a hozzájuk fűződő tulajdonosi jogok nem hasonlíthatók össze panaszosok külterületi ingatlanaihoz fűződő tulajdonosi jogával, ezért az Alkotmány 70/A. §-a által megkívánt egyenlőség vonatkozásában egymással való összefüggésben nem is értelmezhetők.

A terület besorolásával kapcsolatos visszásság abban a kérdésben lett volna felvethető, hogy fővárosi tanácsi (Minisztertanácsi) kompetenciába tartozó döntés (belterületbe vonás) nélkül 1985-ben hogyan került sor a kerület részéről 22-es üdülőövezetbe való átsorolásra. Mivel e döntés végrehajtásra, az ingatlan-nyilvántartásba való átvezetésre, az egyes ingatlanok átminősítésére soha nem került (nem kerülhetett) sor, és ilyen eljárás sem folyt, továbbá a külterületre vonatkozó szabályok miatt sem keletkeztetett (pl. üdülő) építésre jogot, így a most panaszolt településrendezési döntést és eljárást érdemben nem befolyásolta. Az átsorolás az 1989. évi XXXI. tv. hatálybalépését megelőzően történt, így azt az országgyűlési biztos általános helyettese nem is vizsgálhatta, annak végeredményét tényként regisztrálta.

A Fővárosi Szabályozási Keretterv mint önkormányzati rendelet és településrendezési terv jóváhagyására vonatkozó eljárás kapcsán, valamint a terület besorolásával összefüggő, az önkormányzatokhoz intézett beadványok ügyében visszásságot úgyszintén nem állapított meg. Tekintetbe véve egy több éves folyamatban megszülető döntés egyes részleteinek megváltoztatására irányuló törekvés vizsgálatának időigényét, azt, hogy a változtatás indítványozásáról vagy annak elutasításáról való döntés is testületek hatásköre, továbbá hogy a rendezési terv jóváhagyásának eljárására nem vonatkoznak az államigazgatási eljárásáról szóló 1957. évi IV. tv. előírásai, a beadványok és a válaszok közt eltelt idő nem volt kifogásolható.

OBH 4904/1998.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjoggal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a földhivatal késedelme miatt a széljegyzett tulajdonos nem szerez tudomást az ingatlan használatát korlátozó határozatról.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a földhivatal nem rendel ki ügygondnokot a nem ismert tulajdonosok érdekeinek védelme érdekében.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a hatóság eljárásának speciális szabályait nem jogszabályban határozzák meg, és a bányaszolgalom jogi szabályozása ellentmondásos.

A panaszosok beadványukban a beruházó, kivitelező mellett a Szolnoki Bányakapitányság hatósági eljárását is kifogásolták, mert ingatlanukon bejegyzett szolgalmi jog nélkül is megépítették a gázelosztó vezetéket.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a tulajdonhoz való jog érintettsége és a jogorvoslati jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.

I. A panaszosok az 1993. június 23-án tartott kárpótlási árverésen szerezték meg ingatlanukat. A tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatos kérelmet 1993. június 28-án jegyezték fel az ingatlanok tulajdoni lapjára, de tulajdonjoguk bejegyzése csak 1997. május 5-én történt meg. Az Észak-Kelet Békési terület nyolc önkormányzata a DÉGÁZ Rt. és egy kft. vezetékes földgázellátással kapcsolatos beruházást indított. A tervező a Szolnoki Bányakapitánysághoz benyújtott dokumentációban a beruházással érintett ingatlanok tulajdonosainak, kezelőinek listájában a panaszosok ingatlanaira kezelőként a biharugrai Mgtsz-t tüntette fel. Az Mgtsz 1996 februárjában, mint tulajdonos, a szolgalmi jog alapításához nyilatkozatot adott, melyet a tervező a dokumentációval együtt benyújtott a Bányakapitányságnak. A tervezésben részt vevő kft. szolgalmi jog bejegyzése iránti kérelmét, a földhivatal 1996. augusztus 23-án széljegyezte rá panaszosok ingatlanára. A földhivatal 1998. november 10-én hiánypótlásra hivta fel a kft-t, mivel időközben a tulajdonosváltozás bejegyzésre került, és így a becsatolt nyilatkozat alapján a szolgalmi jog nem jegyezhető be.

II. A Bányakapitányság 1996. április 18-án kelt gázelosztó vezeték létesítését engedélyező határozatát a panaszosoknak nem, csak az Mgtsz-nek küldte meg. A gázvezeték-létesítés engedélyezési eljárása során a Szeghalmi Földhivatal meghozta az érintett termőföldek időleges hasznosítását engedélyező határozatát 1996. június 24-én, melyet többek között a tulajdoni lapon még nyilvántartott Mgtsz-nek és a Földkiadó Bizottságnak küldött meg.

A Bányakapitányság az 1996. október 11-i helyszíni szemle alapján 1996. november 8-án kelt határozatával megadta a használatbavételi engedélyt.

III. A panaszosok beadványuk szerint 1996-ban, az építkezés során szereztek a beruházásról tudomást. A Bányakapitánysághoz 1996. október 21-én érkezett a panaszosok nevében egy ügyvédi beadvány, melyben kérték a kiadott határozatok megküldését, mivel jogorvoslattal kívánnak élni. A beadvány hiányos volt, ezért a hivatal elutasította, de tájékoztatást adott arról, hogy a tulajdonosi nyilatkozatot az Mgtsz adta meg 1996 februárjában.

I. A biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos tulajdonjoga ingatlan­nyilvántartásba való bejegyzésének feltételei fennálltak. A földhivatal 1996. április 18-án kelt határozatával engedélyezte az érintett termőföldek időleges hasznosítását földvédelmi járulék egyidejű megfizetésével. A földhivatal a birtokbaadással és a bejegyzéssel késlekedett, ezért a gázvezeték-engedélyezési eljárás során a panaszosok jogilag nem voltak ismert tulajdonosok. A földhivatal a késedelemmel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot idézett elő, mert megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt szabály alapvető elemét jelentő jogbiztonság elvét. A tulajdonjogból fakadó használat rendelkezési jogát korlátozta a hatóságnak a földterület művelésből való ideiglenes kivonását engedélyező határozata, mely az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjog védelmével kapcsolatban visszásságot okozott.

Az Áe. 18. § (4) bekezdése értelmében azokban az esetekben, amelyekben termőföldre bejegyzett tulajdonosként vagy földhasználóként mgtsz szerepel, a nem ismert tulajdonosok érdekeinek védelme érdekében a földhivatalnak ügygondnok kijelöléséről kellett volna gondoskodnia. A földhivatal oly módon próbálta az új, de ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett tulajdonosokat értesíteni, hogy határozatát megküldte a tulajdoni lapon nyilvántartott mgtsz-eknek, önkormányzatok polgármesteri hivatalainak, földkiadó bizottságoknak. Az Áe. 45. §-a értelmében a határozat közlése közszemlére tétellel akkor lehetséges, ha ezt jogszabály elrendeli. Így nem minősíthető az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett tulajdonosok vonatkozásában szabályszerű kézbesítésnek, hogy a kapott határozatot az önkormányzat hírdető­tábláján kifüggesztették.

A határozat keltekor a panaszosok tulajdonjoga csak széljegyen szerepelt, bejegyzésére nem került sor, így ügyfélnek nem minősültek, és határozatot nem kézbesítették számukra.

A panaszosok tulajdonjogának késedelmes bejegyzése megakadályozta, hogy a panaszosok tulajdonukat érintő határozatok ellen jogorvoslattal élhessenek. Ez az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogosultság alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot eredményezett. A biztos általános helyettese az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében jogszabály-módosítási javaslattal élt.

II. A biztos általános helyettese vizsgálta a Bányakapitányság eljárását, melynek speciális szabályait az 1979. évben kiadott létesítési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló Országos Bányaműszaki Felügyelőség (továbbiakban OFB) Szabályzat tartalmazza. A Szabályzat értelmében a létesítési, illetve használatbavételi engedély során a Bányakapitányságnak vizsgálnia kell az építtető építési jogosultságát. Az építtető építési jogosultságát a Szabályzat 12. §-a szerint többek között a tulajdonos (kezelő, használó) hozzájáruló nyilatkozatával igazolhatja. A Szabályzat 14. §-a szerint a tervező felelős az előírásszerű tervekért. A Bányakapitányságnak a Szabályzat szerint csak az előírt mellékletek meglétét és követelmények megfelelőségét kellett vizsgálnia, azt nem köteles ellenőrizni, hogy a tulajdonosi nyilatkozatot valóban a tulajdonos adta-e ki. Erről az építési jogosultság igazolása érdekében az építtetőnek kell gondoskodnia a létesítési engedély benyújtását megelőzően.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy a Bányakapitányság eljárása során a reá vonatkozó speciális szabályok alkalmazásával járt el, de eljárása során az Áe. általános szabályait nem tartotta be. Így nem tekinthető a csatolt iratok tartalma megalapozott vizsgálatának az, hogy a Bányakapitányság, egy tervezői nyilatkozat alapján, az érintett 85 lingatlan közül 44 esetben tulajdonosi nyilatkozatnak fogadta el az Mgtsz képviselője által aláírt nyilatkozatot. Eljárása során a Bányakapitányság bekérhette volna a tulajdoni lapokat, melyből kitűnik, hogy tulajdonosváltás történt, melynek bejegyzésére a földhivatali késedelem miatt még nem került sor. Ez nem azt jelenti, hogy a be nem jegyzett tulajdonostól elfogadhatott volna nyilatkozatot. Ez esetben a Bányakapitányságnak azt kellett volna megállapítani, hogy a rendezetlen, nem naprakész ingatlan-nyilvántartás miatt a beruházással érintett ingatlanok egy részének tulajdonosa jogilag nem ismert. Ez a megállapítás nem hátráltatta volna jelentős mértékben a létesítési engedély megadása iránti eljárást befejezését, mivel bányaszolgalmi jog alapítása államigazgatási határozattal is lehetséges.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy az Országos Bányaműszaki Felügyelőség által kiadott Szabályzat nem tekinthető olyan jogszabálynak, mely rendelkezéseket tartalmazhat egy államigazgatási szerv hatósági eljárására. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szabályozza, hogy mi tekinthető jogszabálynak, illetve az állami irányítás egyéb eszközének. A Szabályzat meghozatalára felhatalmazást adó jogszabályokat hatályon kívül helyezték. A Szabályzat még állami irányítás egyéb jogi eszközének sem tekinthető. Ennek ellenére olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyet az 1987. évi XI. törvény értelmében csak jogszabály tehet kötelezővé, hiszen kívülálló gazdálkodó szervekre is állapít meg kötelezettségeket. Az Alkotmányban rögzített jogállamiság elvével kapcsolatos visszásság megszüntetésére a biztos általános helyettese ajánlással élt.

A biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt.) csak az 1997. április 5-től hatályba lépett módosítással rendelkezik úgy, hogy a bányaszolgalmi jog alapításának meg kell történnie a vezeték használatbavételéig. A módosítás előtt elegendő volt a bányaszolgalmi joggal kapcsolatos nyilatkozat benyújtása ez engedélyezési eljárás során, de a létesítési, illetve használatvételi engedély megadásának nem volt feltétele a bejegyzett bányaszolgalmi jog. A panaszosok ügyében bányaszolgalmi jog bejegyzési kérelmet benyújtották a földhivatalhoz, és ezzel eleget tettek a jogszabály előírásának. A Bányakapitányság elfogadta a nyilatkozatokat, így nem intézkedett annak érdekében, hogy a közigazgatási hivatal államigazgatási határozatot hozzon a bányaszolgalmi jog alapításáról azon ingatlanok vonatkozásában, amelyekre tulajdonosi nyilatkozatot az Mgtsz adott.

A jelenleg is hatályos 1/1977. (IV. 5.) NIM rendelet 63. § (2) bekezdése azonban továbbra sem követeli meg a bányaszolgalmi jog bejegyzésének megtörténtét. Ez ellentétes a Gszt. módosított 14. §-ának előírásaival. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság elve megköveteli az alkalmazandó jogszabályok világos és egyértelmű megfogalmazását. A jogbiztonság érvényesülését hátráltatja, hogy az 1994. évben elfogadott Gszt. végrehajtása során nemcsak a 3/1995. (I. 21.) Korm. rendeletet, hanem az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet szabályait is alkalmazni kell. A NIM rendelet többször módosításra került. Ennek ellenére rendelkezéseinek alkalmazása a Gszt. és 3/1995. (I. 21.) Korm. rendelet szabályai mellett a jogalkalmazás során nehézséget okozhat.

III. A biztos általános helyettese a becsatolt iratokból megállapította, hogy a panaszosok a hatóság 5792/96. számú hiánypótlásra felhívó levelében írtakat nem teljesítették, így a Bányakapitányság az Áe. szabályai szerint járt el, amikor beadványukat elutasította.

I. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok megszüntetése érdekében a biztos általános helyettese intézkedésekre kérte fel a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, azért, hogy a kárpótlási árverésen szerzett és a földhivatalok által birtokba még nem adott földek birtokbaadására a jogszabályban előírt időben kerüljön sor. Emellett felkérte a minisztert, kezdeményezze az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítását annak érdekében, hogy az ideiglenesen művelésből kivont területek is az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre kerüljenek, és ezen határozatokat közszemlére tétellel is kézbesíthessék.

A biztos általános helyettese felkérte a Szeghalmi Körzeti Földhivatal vezetőjét, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ingatlan hasznosítását befolyásoló érdemi határozatok meghozatalakor az eljárásban akadályozott ügyfelek részére ügygondnokot rendeljenek ki.

II. A biztos általános helyettese felkérte a gazdasági minisztert az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet módosítására annak érdekében, hogy a miniszteri rendelet szabályai a gázszolgáltatásról szóló törvény bányaszolgalmi joggal kapcsolatos törvényi szabályozásával összhangba kerüljenek. Emellett kezdeményezte a miniszternél, hogy bocsásson ki miniszteri rendeletet a bányakapitányság létesítési és engedélyezési eljárásának szabályozására az Országos Bányaműszaki Felügyelőség által kiadott 4/1979. (NIM. É. 23.) OBF szabályzata helyett.

A biztos általános helyettese felkérte a Magyar Bányászati Hivatal elnökét, hívja fel a felügyelete alá tartozó bányakapitányságok figyelmét arra, minden esetben vizsgálják meg, hogy a termelőszövetkezetek által adott szolgalmi jog bejegyzésére vonatkozó hozzájáruló nyilatkozatot jogosult adta-e.

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter több intézkedést tett a földhivatali hátralék csökkentése érdekében, de az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítását ismételt ajánlás után sem tartotta indokoltnak. A biztos általános helyettese az első ajánlásra adott választ elfogadta, második – az 1997. évi CXLI. törvény módosítására irányuló – ajánlását nem tartotta fenn.

A földhivatal vezetője az ajánlást elfogadva felhívta a munkatársak figyelmét az ügygondnok kirendelésének kötelező eseteire, ezért a biztos általános helyettese az ajánlásra adott választ elfogadta.

A gazdasági miniszter az ajánlásban foglaltakat elfogadva arról tájékoztatta a biztos általános helyettesét, hogy az OBF Szabályzat helyett kiadásra kerül egy miniszteri rendelet, melynek közigazgatási egyeztetése 1999 őszén még nem fejeződött be. Ígéretet tett arra, hogy a gázszolgáltatásról szóló törvény átfogó módosítása előtt sor kerül az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 63. §-ának módosítására. Az ajánlásra adott választ a biztos általános helyettese elfogadta.

A Magyar Bányászati Hivatal elnöke körlevélben hívta fel a bányakapitányságokat, hogy kiemelt gondossággal vizsgálják meg, a tulajdonosként szereplő termelőszövetkezetek jogosultként adtak-e nyilatkozatot. Az intézkedést a biztos általános helyettese elfogadta.

 

OBH 7034/1998.

Visszásságot okoznak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal és a 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban a hatóságok, ha a hatályos végrehajtási jogszabályok merev értelmezésével a fizetésképtelen családoknak a szociális szükségletet meg nem haladó méretű lakásuk elvesztését okozzák.

A panaszos a beadványában a berhidai ingatlantulajdonosokat fenyegető kilakoltatás veszélyére hívta fel az országgyűlési biztos figyelmét. Az 1985-ös földrengés a település házait megrongálta, ezért a kormány a katasztrófasújtott terület rekonstrukciójának finanszírozásával az OTP-t bízta meg. A hitelfelvételnek nem volt feltétele a hitelképesség igazolása, ezért mintegy háromszázan vettek fel építési hitelt, melyet a megváltozott kamatfeltételek miatt nem tudnak megfizetni, és ezáltal a lakásuk árverésére kerülhet sor. A panaszos kérte, hogy a kormányzat felügyelje azokat az árveréseket, amelyeket a lakáshiteleket megfizetni képtelenek ellen folytatnak.

Az országgyűlési biztos a tulajdonhoz való alkotmányos jog, valamint a szociális biztonság sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megkereste az önkormányzat polgármesterét, valamint az OTP-t is.

Az országgyűlési biztosnál 1995 és 1997 között több mint száz panaszos sérelmezte, hogy az 1989 előtt felvett kedvezményes kamatozású hitelekre vonatkozó szerződésük megkötése óta – a szerződéskötés idején a társadalmi, gazdasági viszonyok fel sem tételezhető mértékű megváltozása miatt – egyoldalúan megváltoztatott kamatfeltételek miatt nem képesek megfizetni a lakáshitelük törlesztő részleteit. A vizsgálat megállapította, hogy a hatályos végrehajtási törvény alapján a lakottan árverésre kerülő lakás vagy családi ház a piaci ár negyedéért is értékesíthető, mert a kikiáltási ár megegyezik a becsértékkel, ami a gyakorlat szerint a lakott lakás esetén a piaci ár fele. De ha a lakás ezen az áron nem értékesíthető, úgy a kikiáltási ár az árverés során akár a felére is csökkenthető. A jogszabály nem tartalmaz rendelkezést a lakott lakás árverési értékesítésére, ezért a volt tulajdonosnak az árverést követő helyzete jogilag bizonytalan, ami sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonságot. Az ügyek vizsgálatának eredményeként 1997 decemberében az OBH 9019/1996. számú ügyben ajánlást tett a miniszterelnöknek, hogy a végrehajtási törvény módosítási koncepciójának elkészítésekor tegye meg a szükséges intézkedéseket az ingatlan-végrehajtás szabályainak módosítására.

1998 januárjában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosával közösen indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az Alkotmány értelmezését kérve, a tekintetben, hogy a lakhatáshoz való jog a szociális biztonsághoz való jog részét képezi-e, és e jog milyen terjedelmű.

Az Alkotmánybíróságtól még nem érkezett válasz.

A Kormány kiadta a 96/1998. (V. 13.) Korm. rendeletet a szociálisan hátrányos helyzetben lévők megsegítésére, az azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, részben az önkormányzatok, részben a lakosság passzivitása miatt. A megszabott határidőnek az új kormány által 1999-ben történt utólagos módosítása sem változtatott jelentősen a helyzeten, ezért 1999. december elején a Szociális és Családügyi Minisztérium kidolgozott egy koncepciót, amelyben az önkormányzatok anyagi szerepvállalásának mellőzésével kereste a megoldást. A koncepciót a kormány még nem fogadta el, és annak költségvetési fedezetéről sem született döntés. A rendelet lehetőséget teremtene a rászorultaknak, hogy adósságuk felének elengedése mellett, a fennmaradó részt több évi részletekben fizessék meg azokon a településeken is, ahol az önkormányzat nem alkotott rendeletet.

Az országgyűlési biztos ajánlására is figyelemmel elkészült a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításának koncepciója, melyet az Igazságügyi Minisztérium 1999 novemberében észrevételezésre megküldött az országgyűlési biztosnak.

A biztos megállapította, hogy a módosítás koncepciója a szociális biztonság garanciája szempontjából az alkotmányos jogokkal kapcsolatosan pozitív változásnak tekinthető, mert célként tűzte ki a lakóingatlanok tekintetében a “speciális jogi környezet” kialakítását, valamint az árverési vevő és a volt tulajdonos jogviszonyának jogszabályi rendezését. Hiányolta azonban a bírói mérlegelés lehetőségének biztosítását, illetve a méltányosság gyakorlásának engedélyezését, mivel a bíróságok a végrehajtási eljárás során nem vehetik figyelembe, hogy a kamatok növekedése a bérek és bér jellegű jövedelmek, valamint az ingatlanok értéknövekedését többszörösen meghaladja, így automatikusan az erre alapozott követeléseknek adnak helyt, és ezzel a hitelezői kockázatot szinte kizárva, az infláció minden következményét a hitel felvevőjére hárították, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az eladósodására saját hibájából vagy önhibáján kívül került sor. Nincs biztosítva a különös méltányosság gyakorlásának lehetősége a katasztrófasújtott területeken élők – például a berhidai földrengés, a korábbi tiszai árvíz és belvíz károsultjai – esetében sem.

Az OTP által közölt adatok szerint 1999 nyarán Berhidán 70 körül volt azoknak az adósoknak a száma, akik nem rendszeresen fizették a törlesztőrészleteket, és közülük többnek már felmondták a hitelszerződését, vagy az várható. Az árverés kitűzésig 1999-ben csak mintegy 10 ügy jutott el, de az árverés csupán egy esetben zajlott le. De tekintettel arra, hogy a berhidai ingatlantulajdonosok is ugyanazon jogszabályok alapján – csupán hitelbírálat nélkül – vették fel a hitelt, mint amely alapján az ország számos pontján jelenleg végrehajtási eljárás folyik, a berhidai ügyek külön vizsgálatára az országgyűlési biztos nem látott lehetőséget. Arra is tekintettel, hogy a településen végrehajtás alá vont ingatlanok egy része nem a lakáscélú hitelek, hanem vállalkozói újrakezdési hitel törlesztésének elakadása miatt került kalapács alá.

Az országgyűlési biztos a korábban tett ajánlásait összegezve ismételten felhívta az intézkedésre jogosult hatóságok és jogalkotók figyelmét, hogy a hatályos jogszabályok szigorúsága, illetve merev értelmezése a családok sokasága számára önhibájukon kívül a szociális szükségletet meg nem haladó méretű lakásuk elvesztését eredményezheti. Ez azonban nem szolgál semmilyen társadalmi érdeket, hiszen a hitelező ez úton általában csak a követelésének a töredékéhez jut hozzá. Az érintett család általában önerőből nem képes többé talpra állni, a folyamat végeredményeként kialakuló hajléktalanság pedig csak a társadalom sokkal nagyobb arányú tehervállalásával kezelhető. A lakóingatlanok árverésének egyedüli nyertesei az erre szakosodott befektetők. Az eladósodott családok ügyében azonban minden további lehetőség attól függ, hogy az Alkotmánybíróság szerint van-e hajlékhoz való jog.

Az országgyűlési biztos a konkrét panasz vizsgálata során megállapította, hogy a korábban készült jelentéséhez képest ez az eljárás nem tárt fel olyan új tényt vagy körülményt, mely az alkotmányos jogokkal kapcsolatosan újabb visszásság megállapítására volnának alkalmasak. Tekintettel arra, hogy az illetékes minisztériumok a korábbi ajánlásának és észrevételeinek megfelelő jogszabálymódosítás-tervezeteket már elkészítették, a jelen eljárást újabb ajánlás nélkül, az érintett hatóságok tájékoztatásával és figyelmük felhívásával megszüntette.

 

OBH 7097/1998.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben az önkormányzat, ha a társasházi közgyűlés döntésének kihagyásával rendelkezik a társasházi tulajdonú ingatlan sorsáról.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és az ahhoz szorosan kapcsolódó jogbiztonság elvével kapcsolatban okoz visszásságot az önkormányzat, ha a bérlők szerződését cserelakás felajánlása nélkül mondja fel.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a Terézvárosi Önkormányzat határozatot hozott a lakóépületük bontásáról, és a bérlők bérleti szerződését felmondták, a lakások tulajdonosaival pedig megállapodást kezdeményeztek.

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során a beszerzett iratokból megállapította, hogy az önkormányzati határozat szerint “A képviselő-testület úgy dönt, hogy a 28440 hrsz.-ú Bp. VI. Szondi u. 51. sz. alatti épületet le kell bontani, mivel felújítása gazdaságtalan. A képviselő-testület felkéri a polgármestert, hogy az ingatlan jogszerű bérlői bérleti szerződését mondja fel, a két magántulajdonossal megfelelően állapodjon meg, vagy az elhelyezésüket biztosítva vagy kártalanítás formájában gondoskodjon az épület 360 napon belüli kiürítéséről.” A határozatból is megállapítható, hogy a testületnek a döntése meghozatalakor tudomása volt arról, hogy az épület egyes lakásai magántulajdonban vannak. Az országgyűlési biztos megkereste az önkormányzatot, és mind a polgármestertől, mind a jegyzőtől kérte az ügy saját hatáskörben történő kivizsgálását, de nem kapott érdemi választ, ezért felkérte a Közigazgatási Hivatalt, hogy a panaszolt önkormányzati határozatokat és intézkedéseket törvényességi szempontból vizsgálja ki. A közigazgatási hivatal felhívta a képviselő-testületet jogszabálysértő eljárásának megszüntetésére, amely azt az 1999. november 2-i testületi ülésén megvitatta, és a kifogásolt határozatait visszavonta, a bérlők szerződését helyreállította.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat az ügyben a közhatalmi, a tulajdonosi és a hatósági jogosítványai alapján járt el, és e jogköreiből eredő jogosítványait nem a jogszabályoknak megfelelően alkalmazta. A képviselő-testület közhatalmi döntését nem előzte meg az önkormányzatnak mint tulajdonosnak az elhatározásáról hozott koncepciója, amely a polgármestert feljogosíthatta volna arra, hogy mint a vegyes tulajdonú társasház egyik tulajdonosának képviselője kezdeményezze a közgyűlés döntését az épület bontására. A közgyűlés egyhangú döntése esetén még a hatósági engedélyeket is be kellett volna szerezni. Az önkormányzat saját hatósága nem jogosult eljárni az ügyben, mivel eleve elfogult, hanem a Közigazgatási Hivataltól másik eljáró hatóság kijelölését kellett volna kérnie. Amennyiben a közgyűlés – a magánszemély tulajdonosok tiltakozása miatt – nem hozna egyhangú döntést, úgy a többségi tulajdonos önkormányzat a nyilatkozatuk pótlását a bíróságtól kérhetné. A bérbeadó önkormányzat a bérlők bérleti szerződését felmondhatja, ha megfelelő cserelakást ajánlott fel, de pénzbeli térítés elfogadása kizárólag a bérlő lehetősége, mert annak hiánya bírósági ítélettel sem pótolható. A bérlő nem kényszeríthető arra sem, hogy saját erő felhasználásával tulajdonossá váljon, vagy bérleményét kisebb értékű tulajdonra cserélje. Az önkormányzat a társasházi közgyűlés megkerülésével a társasházi lakások tulajdonosainak a tulajdonhoz való alkotmányos jogával, míg a bérlők jogainak figyelmen kívül hagyásával a jogbiztonság elvével kapcsolatban okozott alkotmányos visszásságot.

Az önkormányzat jogsértő határozatait a felhívásra hatályon kívül helyezte, ezzel a visszásságot rendezte. Az országgyűlési biztos a visszásság megállapításán túl intézkedést nem tartott indokoltnak, ezért a vizsgálatot a panasz megoldódására tekintettel megszüntette, de felkérte a jelenlegi jegyzőt mint az önkormányzat törvényes működéséért felelős személyt, hogy a jövőben fordítson fokozott figyelmet az önkormányzat közhatalmi, tulajdonosi és hatósági tevékenységeinek összehangolására.

 

OBH 1324/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és a 13. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való, illetőleg a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal a tulajdonjog-bejegyzési kérelem teljesítésével indokolatlanul késlekedik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

 

OBH 1324/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és a 13. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való, illetőleg a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal a tulajdonjog-bejegyzési kérelem teljesítésével indokolatlanul késlekedik.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

 

OBH 3932/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha a közigazgatási szerv azonnali hatállyal megtiltja az óvodai-iskolai tevékenység folytatását az építési engedélytől eltérően megépített és használatbavételi engedély nélkül használatba vett épületben, és határozottan intézkedik a jogerős határozat végrehajtására.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa panaszirodáján felvett panaszában sérelmezte, hogy a szomszédjában lakóházként engedélyezett épületet óvoda-iskola céljára építették fel, és azt e célra használatba is vették. Az óvoda-iskolai tevékenység miatt hétvégi ingatlanát nem tudja rendeltetésszerűen használni, panaszára a solymári polgármesteri hivatal nem intézkedik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy Solymár Polgármesteri Hivatalának jegyzője az óvoda-iskola működését a tudomására jutását követően azonnali hatállyal megtiltotta, és hat alkalommal is maximális összegű végrehajtási bírságot szabott ki a kötelezettség teljesítése érdekében. A jegyző törvényesen és hatékonyan intézkedett, ennek eredményeként az óvodai-iskolai tevékenység megszűnt.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az alkotmányos jogokkal összefüggésben visszáság nem keletkezett, ajánlást nem tett.

Az engedélytől eltérő építkezés ügyében a közigazgatási eljárás még nem fejeződött be jogerősen, ezért ez ügyben – hatáskör hiányában – vizsgálatra nem került sor.

 

OBH 4226/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal, illetve a tulajdonjoggal összefüggésben az ingatlantulajdonhoz kapcsolódó kedvezmény igénybevételét biztosító vagyoni jog sérül, ha a panaszos társasházak 4 éve nem vehetik igénybe azt a kedvezményt, melyet számukra jogszabály biztosít.

Több társasház közös képviselője a Fővárosi Csatornázási Művek eljárását sérelmezve fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. A társasházak közös képviselői 1995-től folyamatosan, az erre rendszeresített nyilatkozat kitöltésével azt kérték a Fővárosi Csatornázási Művektől, hogy öntözési kedvezményt kapjanak, mivel ingatlanuk a Fővárosi rendelet előírásai szerint a jogszabály rendelkezésének megfelel. A szolgáltató mindannyiszor azzal utasította vissza a kedvezmény igénybevételét, hogy a pontos címmel és egyéb azonosítóval megjelölt ingatlanok nem a jogszabályban felsorolt övezetben fekszenek, ezért öntözési kedvezményt nem biztosíthatnak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a jogszabály a nyilatkozat megtételén kívül az állampolgár vagy az állampolgárok csoportját képviselő igénybejelentő részére nem ír elő egyéb feltételt, legfőképpen nem olyan adatszolgáltatást, amely a fővárosi tulajdonú szolgáltatónak egyébként is a birtokában van. Az, hogy az adatbázis pontatlan és a valós helyzetnek nem felel meg, a panaszosoknak hátrányt nem jelenthet, abból káruk nem származhat. A listában való szerepeltetés ugyanis nem a kedvezményben részesülő ingatlantulajdonos közreműködésétől függ, mivel a listát nem magánszemélyek állítják össze, hanem az önkormányzat(ok), mint adatszolgáltató hatóság.

Az Alkotmány és az alkotmányos jogrendszer – mint az Alkotmánybíróság kifejtette – megfelelő védelemben részesíti az Alkotmányban meg nem jelenő egyéb nevesített jogokat is. A vagyoni jogok alkotmányos védelme az Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseiből következik. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem az azzal összefüggő minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik. A vizsgálat megállapította, hogy a tulajdonjoggal összefüggésben az ingatlantulajdonhoz kapcsolódó kedvezmény igénybevételét biztosító vagyoni jog sérült, hiszen a panaszos társasházak 4 éve nem vehették igénybe azt a kedvezményt, amely az azonos helyzetben lévő ingatlantulajdonosokat megillették, s amelyet azok igénybe is vettek.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kezdeményezésében felhívta a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. mint közszolgáltató figyelmét, hogy a panaszos társasházak vonatkozásában vizsgálja felül korábbi döntését, és az 1995-ben benyújtott nyilatkozat alapján rendezze a kérelem teljesítését, az öntözési kedvezmény biztosítását.

Az érintett közszolgáltató a kezdeményezéssel egyetértett, a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 4592/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz, ha a földhivatal nem szólítja fel a kérelmezőt arra, hogy csatolja a tulajdonostársak nyilatkozatát elővásárlási jogukra vonatkozóan, továbbá ha az iratokról arra hivatkozással nem szolgáltat adatot, hogy azok az irattárban nem lelhetők fel.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a földhivatal anélkül jegyezte be a vele közös tulajdonban lévő Gamma Művek tulajdonában lévő ingatlanrészre a Büroteam Kft. tulajdonjogát, hogy felszólította volna a kérelmezőt a tulajdonostársak elővásárlási jogával kapcsolatos nyilatkozat csatolására. A panaszos 1995-ben megrendelte azoknak az iratoknak a másolatát a Fővárosi Kerületek Földhivatalától (továbbiakban: Földhivatal), amelyekkel a felszámoló a Gamma Művek ingatlanrészét elidegenítette. Kérelmét többször megismételte, de az iratmásolatokat nem bocsátották a rendelkezésére.

Az országgyűlési biztos a csatolt iratok és a tulajdoni lap másolat tanúsága szerint a következő tényállást állapította meg: A szóban forgó ingatlan a Gamma Művek és a panaszos családjának közös tulajdonában állt, amely ingatlan használatában a tulajdonostársak meg is egyeztek. A Gamma Művek felszámolása során a felszámoló cég úgy adta el a tulajdoni hányadot, hogy arról a tulajdonostársakat nem értesítette, illetve elővásárlási jogukkal kapcsolatban nem nyilatkoztatta. A Földhivatal bejegyezte az új tulajdonos, a Büroteam Kft. tulajdonjogát annak ellenére, hogy a kérelemhez nem csatolták a panaszosok elővásárlási jogról lemondó nyilatkozatát. Panaszosok erről 1995-ben szereztek tudomást, amikor az új tulajdonos értesítette őket az adásvételről. Panaszosok, mivel nem ismerték el a Büroteam Kft. ingatlanszerzését, levelet küldtek a Földhivatalhoz, amelyben kérték, hogy függessze fel a Büroteam Kft. tulajdonjogának bejegyzését addig, amíg a szerződés tartalmát megismerik. A tulajdonjogot azonban addigra a Földhivatal bejegyezte, az iratokról pedig arra hivatkozással nem szolgáltatott adatot, hogy azok az irattárában nem lelhetők fel. Végül is a másodfokú Fővárosi Földhivatal intézkedett, és az eladótól beszerzett szerződésmásolatot megküldte a panaszosnak, aki ennek birtokában ügyvédje útján a földhivatal és a felszámoló eljárása miatt ügyészi vizsgálatot kezdeményezett. Az ügyészi vizsgálatra és arra tekintettel, hogy panaszos vételi ajánlatot kapott a Büroteam Kft-től, az országgyűlési biztos az eljárását felfüggesztette.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a sérelem – a panasz előterjesztése idején – közigazgatási úton már nem volt rendezhető. A sérelmezett adásvételi szerződés 1994-ben kelt, és a tulajdonjogot még abban az évben bejegyezte a Földhivatal. A bejegyzésről szóló határozatot panaszosok nem fellebbezhették meg, mert nem is tudtak arról, hogy a felszámoló a Gamma Művekkel együtt eladta a velük közös tulajdonban lévő ingatlant is. Az ügyész tájékoztatása szerint az adásvételi szerződésben nem különítették el a szóban forgó telekrészt, így a vételára sem volt ismeretes, ezért teljesen alkalmatlan volt arra, hogy azzal kapcsolatban panaszosok az elővásárlási jogukat gyakorolják. A hosszú peres eljárás helyett járhatóbb útnak látszott a megegyezés. Panaszos 1999. október 1-jén telefonon jelezte, hogy megállapodott a Büroteam Kft-vel, amely megvásárolta a család tulajdonában álló ingatlanrészt is, és a vételárból megfelelő ingatlant tudott vásárolni, ahova a jövő héten családjával együtt beköltözik.

Az ügyben az országgyűlési biztos ajánlást nem tett. A konkrét panasz, miszerint a földhivatal az iratokból nem tudott adatot szolgáltatni, a felügyeleti szerv intézkedése folytán megoldódott.

A földhivatal tulajdonjog-bejegyzéssel kapcsolatos eljárását az országgyűlési biztos az ügyészi eljárásra figyelemmel nem vizsgálta. Tekintettel arra, hogy a panasz végleg megoldódott, a további vizsgálattól eltekintett és az ügyet lezárta.