Egyéb ügyek

OBH 4250/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 13. §-ban rögzített tulajdonhoz való alkotmányos joggal és a 64. §-ban meghatározott panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóságok nem nyújtanak segítséget a szülőnek kiskorú gyermeke vagyoni jogának érvényesítéséhez.

A panaszos kiskorú gyermeke örökösödési ügyében fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyetteséhez, a gyámhatóság és a közjegyző eljárását kifogásolva, mert nem nyújtottak neki kellő segítséget. A kiskorú apja meghalt, egyetlen törvényes örököse a panaszossal közös gyermeke. A körjegyzőség hagyatéki ügyekben eljáró előadója az örökség részét képező ingatlanokról hagyatéki leltárt készített, és megküldte az örökös törvényes képviselője szerint illetékes polgármesteri hivatalnak. A közjegyző végzésével a kiskorú törvényes képviselője részére átadta a leltár szerinti hagyatékot. Sem a hagyatéki leltárban, sem a hagyatékátadó végzésben ingóságok nem voltak feltüntetve. A panaszos az ingatlanok helye szerint illetékes körjegyzőségen segítséget kért a lakásba való bejutáshoz. Elmondta, hogy az ingóságokat volt férje szülei nem akarják átadni. Az ingóságokról nem készült leltár, és azt a gyámhatóság sem kérte. A panaszos több alkalommal megkereste az ingatlan fekvése szerint illetékes körjegyzőséget, valamint a lakhelye szerint illetékes gyámhatóságot, de jogairól megfelelő kioktatást nem kapott, a szükséges intézkedéseket elmulasztották megtenni.

Az ingatlanok fekvése szerint eljárni köteles hatóság nem tett biztosítási intézkedést, a kiskorú lakhelye szerint illetékes gyámhatóság sem kezdeményezte annak megtételét. Amikor rendőri segítséggel bejutott a lakásba, az ingóságok már nem voltak ott. Eltulajdonításuk jogosulatlan volt, erről panaszos tájékoztatta a rendőrséget. A rendőrség a bejelentést nem vette figyelembe, büntetőeljárást nem indított, a panaszost sem tájékoztatta arról, hogy lehetősége van ezt kérni.

Panaszosnak a panaszhoz való joga, a jogbiztonsághoz való joga és gyermekének a tulajdonhoz való alkotmányos joga egyaránt sérült, az érintett hatóságok az e jogokkal összefüggésben visszásságot okoztak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlással élt a Csongrád Megyei Gyámhivatal vezetőjének, kérte, hogy felügyeleti jogkörében fordítson fokozott figyelmet arra, hogy a kiskorú örökösök jogainak védelmében a jegyzők és a gyámhatóságok tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének tett ajánlásokban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kérte, az elkövetkezőkben fordítson nagyobb figyelmet arra, hogy ha az állampolgár segítségüket kéri és eljárásuk során bűncselekmény elkövetésének gyanújáról szereznek tudomást, akkor a sértett bejelentését megfelelően értelmezve indítsák meg a büntetőeljárást. A konkrét ügy vizsgálatát is kérte, valamint azt, hogy – ha a büntetőeljárás lefolytatásának feltételei fennállnak – a nyomozást rendelje el.

Az ajánlásokra válasz még nem érkezett, az arra nyitva álló határidő nem telt le.

OBH 4456/1997.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoznak a végrehajtási törvény nem egyértelmű és hiányos rendelkezései.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5184/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szabálysértési hatóság a szabálysértés elkövetéséhez használt és a közbiztonságra objektíve veszélyesnek minősített dolgot nem a tulajdonostól kobozza el.

Beadványában a jogi képviselő sérelmezte a Szegedi Vámhivatal által ügyfelével szemben folytatott szabálysértési eljárást és a hozott határozatokat. Véleménye szerint ügyfelét megalapozatlanul nyilvánították elkövetővé és megalapozatlan volt felelősségének megállapítása, illetve gépkocsijának elkobzása is.

Az ügyben – tekintettel az ártatlanság vélelmére is – felmerült a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott. Ennek során megkereste a legfőbb ügyészt.

Az általános helyettes megállapította, hogy a panaszos ügyfele kölcsönadta a tulajdonát képező gépkocsit egyik ismerősének, aki azzal az országba való belépésre jelentkezett a Gyulai Vámhivatalnál. A vámvizsgálat során kiderült, hogy az országba belépni szándékozó személy a gépkocsi kicserélt és megnagyobbított üzemanyagtartályában, árubejelentési és árunyilatkozat-adási kötelezettségét elmulasztva, gázolajat kívánt az országba behozni. Az ügyben a Szegedi Vámhivatal az országba belépésre jelentkező személlyel szemben szabálysértési eljárást folytatott. Ennek eredményeként őt pénzbírsággal sújtotta és – az átalakított jármű közbiztonságra veszélyessége miatt – elrendelte a gépkocsi elkobzását. A határozat ellen benyújtott fellebbezést a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés Megyei Parancsnoksága elutasította. A személygépkocsit használó személy ezután ügyészi törvényességi felülvizsgálatot kezdeményezett. A megyei főügyészség az elkobzás tekintetében óvást nyújtott be. Az óvás alapján – felügyeleti intézkedés keretében – a megyei parancsnokság a másodfokú és az elsőfokú határozatot is megváltoztatta annyiban, hogy a személygépkocsi és tartozékai vonatkozásában az elkobzást hatályon kívül helyezte, és utasította az elsőfokú szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására.

A Szegedi Vámhivatal az eljárás folytatása során elkövetőként meghallgatta a gépkocsi tulajdonosát, mert tudta, hogy a járművét kölcsönvevő személy az üzemanyagtartályban – értékesítési szándékkal – üzemanyagot fog behozni az országba. Az eljáró hatóság a gépkocsi tulajdonosát is pénzbírsággal sújtotta és elrendelte vele szemben az elkövetéshez használt és a közbiztonságra veszélyessé nyilvánított személygépkocsinak mint tulajdonostól való elkobzását. E határozat ellen benyújtott fellebbezést elutasították. Ezt követően ismét felügyeleti intézkedést kezdeményezett a jogi képviselő. A kérelem arra irányult, hogy a gépkocsi tulajdonosát mentesítsék a bírság megfizetése alól, és adják ki részére a tőle elkobzott személygépkocsit. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet nem teljesítette. Megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú szabálysértési eljárás törvényes és jogszerű volt. A jogi képviselő ismét törvényességi kérelmet terjesztett elő, melynek a Legfőbb Ügyészség nem adott helyt. A legfőbb ügyész szerint a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés Megyei Parancsnoksága az elsőfokú szabálysértési határozatot helyben hagyó döntésében részletesen megindokolta, hogy mely bizonyítékok tették lehetővé a gépkocsi tulajdonosa szabálysértési felelősségének megállapítását. A szabálysértési hatóság rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelése helyes volt, a bizonyítékok alátámasztották az elkövető vétkességét. A legfőbb ügyész rámutatott arra is, hogy a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használt személygépkocsi elkobzása – tekintettel az eljárás során beszerzett szakértői véleményben foglaltakra – ugyancsak megalapozott volt. Az elkobzás jogszerűsége szempontjából annak nincs jelentősége, hogy az átalakításról tudott-e a szabálysértés elkövetésében segítőként közreműködő tulajdonos vagy nem.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Szegedi Vámhivatal visszásságot okozott a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggésben akkor, amikor a szabálysértés elkövetéséhez használt, de az üzemanyagot árubemutatási kötelezettség megszegésével az országba behozni szándékozó személy tulajdonát nem képező személygépkocsit ettől a személytől kobozta el. A szabálysértés elkövetéséhez eszközül használt és a közbiztonságra objektíve veszélyesnek minősített gépkocsinak a tulajdonostól való elkobzása azonban már törvényes volt, megfelelt a jogszabályi előírásnak. Így ez alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okozott. Tekintettel arra, hogy a szabálysértési eljárás során a másodfokú hatóság az alkotmányos emberi joggal kapcsolatos visszásságot megszűntette azzal, hogy a lefoglalt személygépkocsinak és tartozékainak elkobzását hatályon kívül helyezte és az elsőfokú szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására utasította, az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett az ügyben. Felkérte azonban a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés Megyei Parancsnoksága vezetőjét, hogy hívja fel az alárendeltségében működő szabálysértési hatóságok állományának figyelmét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend maradéktalan betartására.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a szabálysértési hatóságok döntéseinek megalapozottságát nem vonta kétségbe. Rámutatott, hogy az országgyűlési biztos nem szabálysértési ügyben eljáró hatóság, nincs lehetősége az ilyen ügyekben hozott határozatok ténybeli alapjának vizsgálatára és a bizonyítékoknak a szabálysértési hatóságok helyett történő további mérlegelésére, mérlegelési jogkörben pedig nem merült fel jogsérelem az ügyben. Ezért vizsgálatát befejezte.

OBH 5979/1997.

1. Az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással rendelkező külföldi állampolgár a tartózkodási engedélyének lejártát követően is jogszerűen tartózkodik az országban. A büntetőeljárás alatt álló külföldi állampolgár útlevelének visszaadásával az ügyészség engedélyezi, hogy az országot elhagyja. Az ideiglenes tartózkodási igazolással rendelkező külföldi kiutazására vonatkozó hatósági bejegyzés elmulasztása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített, az ország elhagyásához való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

2. A határőrség országos parancsnokának azon álláspontja, mely szerint panaszos azért nem hagyhatja el az országot, mert nem rendelkezett tartózkodási engedéllyel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében biztosított az ország elhagyásához való alkotmányos joggal összefüggésben okozott visszásságot.

3. A büntetőeljárás során biztosítékot letétbe helyező külföldiek magyarországi visszatérésére vonatkozó speciális szabályok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményéhez, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében előírt tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogok érvényesülését.

4. A büntetőeljárás alatt álló külföldi állampolgár terheltnek az a kötelezettsége, hogy a biztosíték letétbe helyezése iránti kérelmében védőt kell megneveznie, nem eredményezheti azt, hogy ezzel kényszerűen megfosztja magát attól a jogától, hogy az ellene felhozott vádakkal szemben a bírósági tárgyaláson személyes nyilatkozatot tehessen. Nincs jogszabályi garancia arra, hogy a biztosítékot letétbe helyező külföldit a büntetőeljárás későbbi szakaszában az idegenrendészeti hatóság bizonyosan ne akadályozhassa meg abban, hogy a bírósági eljárás idejére visszatérhessen az országba, ami veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményéhez, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog érvényesülését.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6424/1997.

Az érintett fogyasztók tulajdonjogával (Alk. 13. § (1) bek.), szerződési szabadságával (Alk. 9. § (1) bek.) összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonságot sértve – jogalkotási hatáskörét túllépve megfelelő felhatalmazás nélkül szabályozza a közüzemi szerződés tartalmát.

A panaszos a beadványában azt kifogásolta, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának távfűtési rendelete jogsértően szabályozza a pótfűtés teljesítését, továbbá a nyújtott szolgáltatás nem megfelelő. Az országgyűlési biztos vizsgálati jelentése szerint az árak megállapításáról szóló 1990: LXXXVII. törvényben a települési önkormányzat a közszolgáltatási szerződés egyetlen tartalmi elemének szabályozására, a lakossági távhő- és melegvíz-szolgáltatás legmagasabb hatósági árának megállapítására kapott felhatalmazást. A szerződés egyéb kötelező tartalmát – így a pótfűtési szolgáltatás feltételeit is – a 129/1991. (X. 5.) Korm. rendelet határozta meg. A kormányrendelet évi 2 x 30 napra tette lehetővé a pótfűtést, ha a fogyasztók azt igénylik és a fűtésre a szolgáltatóval megállapodnak. A kifogásolt önkormányzati rendelet azonban – legfeljebb évi 15 napra – ezt a szabályt megfordította. Rossz idő esetén a szolgáltató jogosult fűteni, kivéve ha azt lemondják a lakóközösségek. Az önkormányzat e szabályozással az állampolgár fenti alkotmányos jogaival összefüggően visszásságot idézett elő. A szolgáltató az önkormányzati rendelet alapján jogszerűen állapíthatott meg díjat a pótfűtésért.

Időközben az Országgyűlés új törvényt alkotott a távhőszolgáltatásról (1998: XVIII. tv.). Ez és végrehajtási rendelete (1/1999. (I. 1.) Korm. r.) a panaszosnak a távhőszolgáltatás szabályozásával kapcsolatos kifogásaira megoldást adott.

Az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata a panaszt kiváltó visszásságot a távhőszolgáltatásra vonatkozó új helyi rendelet megalkotásával szüntesse meg. A rendelet 1999. október 5-én hatályba lépett, e szerint a pótfűtés csak megrendelés alapján történhet. (Megjegyzendő, hogy a hibás gyakorlatot a szolgáltató már előbb megszüntette.) A szolgáltatással kapcsolatos konkrét panasz megfelelő kivizsgálására, a szükséges tájékoztatásra hívta fel a Pécsi Távfűtő Kft. ügyvezető igazgatóját az országgyűlési biztos. Az igazgató ennek eleget tett, és az új önkormányzati rendelet is szabályozza e kötelességeket.

OBH 6732/1997.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a rendőrhatóság a jogi előírásokkal ellentétben egy bt-től térítésért megvásárolható formanyomtatvány kitöltése esetén jegyzi be a gépjármű forgalmi engedélyébe a tulajdonos változást.

A panaszos sérelmezte, hogy a Budapesti XIII. kerületi Rendőrkapitányságon csak térítésköteles formanyomtatványon tudta bejelenteni az általa vásárolt gépjármű forgalmi engedélyébe az adatok változását.

A panasz alapján az országgyűlési biztos vizsgálatot végzett, melynek során megkereste a kerületi kapitányt. Megállapította, hogy amikor a panaszos a Budapesti XIII. kerületi Rendőrkapitányságon be akarta jegyeztetni az általa vásárolt használt személygépkocsi forgalmi engedélyébe a tulajdonosváltozást, az ügyintéző közölte vele, hogy csak a rendőrség épületében árusító bt-nél megvásárolt kérelemmel együtt fogadja el az iratokat és végzi el az átírást. A panaszos mindezt kifogásolta a belügyminiszterhez írt levelében. Beadványára – ismertetve az ügyre vonatkozó jogszabályt – Budapest rendőrfőkapitánya válaszolt.

Megállapította az országgyűlési biztos azt is, hogy amikor a panaszos bejelentette a XIII. kerületi Rendőrkapitányságon a jármű tulajdonosa személyében bekövetkezett változást, a hatályos jogszabály előírta, hogy az csak az arra rendszeresített térítésköteles formanyomtatványon lehetséges. 1998. január 1-jétől hatályos miniszteri rendelet azonban nem írta elő a “térítésköteles” feltételt. Ennek ellenére a Budapesti XIII. kerületi Rendőrkapitányságon darabonként 25 Ft-ért egy bt-től kellett megvásárolni az adatlapnak nevezett formanyomtatványt, és ezen kellett bejelenteni az adatváltozást.

A rendőrkapitányság eljárása sértette a tulajdonhoz való jogot, mert – a jogszabályi rendelkezéssel ellentétesen – térítésköteles nyomtatvány alkalmazását követelte meg. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta Budapest rendőrfőkapitányának, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a jogszabályi előírással ellentétes eljárás megváltoztatása érdekében, az országos főkapitány pedig vizsgálja meg a szóban forgó nyomtatvány alkalmazásával kapcsolatos országos gyakorlatot. Mindkét megkeresett szerv vezetője teljesítette az ajánlást. Az országos főkapitány két megyében állapította meg, hogy a nyomtatványt térítés ellenében adják az ügyfélnek. Ezért intézkedett ennek megszüntetésére.

OBH 7679/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz, az 57. §. (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz, a 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal kapcsolatban, ha a közigazgatási szervek határozatukat nem a jogszabályban meghatározott alaki és anyagi feltételeknek megfelelően módosítják, valamint eljárásuk során nem az 1957. évi IV. tv. rendelkezéseinek megfelelően járnak el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 8776/1997.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben, ha az önkormányzat elmulasztja egyik alapfeladatának – az egészségügyi alapellátás körében a fogorvosi alapellátásnak – maradéktalan teljesítését azáltal, hogy nem köti meg az erre pénzügyi keretet nyújtó finanszírozási szerződést az egészségbiztosítóval.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 9595/1997.

I. Az engedélyezett lőfegyver határozathozatal nélküli bevonása sérti a 14/1991. (X. 31.) BM rendeletben előírtakat, ezáltal a jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonság követelményét (Alk. 2 . § (1) bek.), továbbá a tulajdonos jogorvoslati jogát (Alk. 57. § (5) bek.). A fegyverengedély lefoglalás nélküli, három évig tartó visszatartása és elkallódása a panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is sértette.

II. A panaszos jogi képviselője által küldött beadványok válasz nélkül hagyása sérti a panaszosnak az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panasztételhez való jogát, ezáltal a jogbiztonságot is.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 10585/1997.

I. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot a közterületi parkolás korlátozása, ha azt közérdek indokolja.

II. Az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben visszásságot okoz a közérdek hiányában történt szabályozás, illetve a diszkrimináció fokozott veszélyét hordozza magában.

III. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésben rögzített jogalkotási elvvel ütközik az önkormányzat rendelete, ha az magasabb szintű jogszabállyal ellentétes rendelkezést tartalmaz.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 10585/1997.

I. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot a közterületi parkolás korlátozása, ha azt közérdek indokolja.

II. Az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben visszásságot okoz a közérdek hiányában történt szabályozás, illetve a diszkrimináció fokozott veszélyét hordozza magában.

III. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésben rögzített jogalkotási elvvel ütközik az önkormányzat rendelete, ha az magasabb szintű jogszabállyal ellentétes rendelkezést tartalmaz.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 599/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz való joggal, a 70/A. § (1)-(2) bekezdésben deklarált diszkrimináció tilalmával és a 13. § (1) bekezdésben foglalt tulajdonhoz fűződő joggal kapcsolatban az építési műszaki ellenőri tevékenység szabályozása, szakvizsgatételi kötelezettség előírása, a beruházások bonyolultságához és nagyságrendjéhez igazodó képesítési előírások bevezetése.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 3533/1998.

I. Az igazságos ár iránti fogyasztói igény tartalmilag nem áll összefüggésben – ezért nem vezethető le az Alkotmány piacgazdaságra vonatkozó rendelkezéséből, illetve a tulajdonhoz való jogból, így az ilyen beadványt az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese alkotmányos jogokkal való kapcsolat hiányában érdemben nem vizsgálhatja.

II. Nyilvánvalóan alaptalan a panasz, ha a beadványban leírt sérelem alapjául szolgáló, panaszos által megjelölt tények nem felelnek meg a valóságnak.

III. A tartalmilag absztrakt normakontroll iránti igényt kifejező beadványok vizsgálata nem tartozik az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese hatáskörébe, ezért az ilyen beadványt az Alkotmánybírósághoz át kell tenni.

IV. A sérelmezett közszolgáltatói intézkedés és a panaszos által megjelölt sérelem közötti okozati összefüggés hiánya miatt utasítja el az országgyűlési biztos, illetve általános helyettes az olyan beadványt, amely szerint a kéthavonkénti számlázás maga is hozzájárul a díjhátralékok felhalmozódásához.

V. Nem vizsgálja érdemben az országgyűlési biztos, illetve általános helyettese az olyan panaszt, amely időközben megoldódott.

Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Baranya Megyei Szervezete beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához. Beadványában egyrészt azt sérelmezte, hogy Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése a Pécsi Vízmű Rt. által nyújtott közüzemi szolgáltatásért fizetendő díjat a szolgáltató tényleges gazdasági adatainak ismerete nélkül állapítja meg, másrészt azért, mert a Pécsi Vízmű Rt. szolgáltatási területén található tizenöt település képviselő-testülete az ár megállapítását célzó eljárásban nem vehet részt. A tulajdonos önkormányzat a beadványt tevő szerint tetemes profitra tesz szert a díjmegállapítás eredményeként, így nem tehet eleget a panaszos szerint őt terhelő kötelezettségnek, a fogyasztói érdekek díjmegállapítás során való érvényesítésének. A panaszos szerint kifogásolható az a jelenleg hatályos szabályozás, amelynek értelmében az önkormányzati képviselő-testületek egyszerre gyakorolják a közüzemi szolgáltatókban szerzett tulajdonosi jogosultságaikat és az árhatósági jogkört, ugyanakkor az önkormányzati törvény értelmében a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását is meg kell oldaniuk. A szervezet beadványában azt is kifogásolta, hogy a Pécsi Vízmű Rt. kéthavonként számlázza a fogyasztók számára a szolgáltatásért felszámított díjat, ezzel hozzájárulva a díjhátralékok felhalmozódásához. A panaszos azt sem tartotta a jogszabályoknak megfelelő gyakorlatnak, hogy a Pécsi Vízmű Rt. nem vállalja a Sa-me-co típusú vízmérőórák hitelesítését.

Az ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a jogállamiságból fakadó jogbiztonság sérelmének (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) gyanúja miatt indított vizsgálatot.

I. A vizsgálat közvetlen tárgya a Pécsi Vízmű Rt. által szolgáltatott víz díja, illetve a díj mértéke volt. Az országgyűlési biztosok eljárására vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint a beadványban állított sérelem és valamely Alkotmányban biztosított jog közötti összefüggés létét az országgyűlési biztosnak, illetve általános helyettesének vizsgálnia kell. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az Alkotmány által a piacgazdaságra vonatkozó követelményből, illetve a tulajdonhoz való jogból folyó jogosultságnak te- kinthető-e az úgynevezett igazságos árra vonatkozó állampolgári igény. A vizsgálat során “igazságos ár” alatt az általános helyettes szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségéhez fűződő igényt tekintette.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában megállapította, hogy a piacgazdasághoz senkinek nincs joga, vagyis az nem minősíthető alapjogként. Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a piacgazdaságra vonatkozó Alkotmány-beli rendelkezés az országgyűlési biztos gyakorlatában sem tekinthető olyannak, mint amelyre való hivatkozással valamely alapjog sérelme eldönthető lenne. Az általános helyettes ezután megállapította, hogy az adott összefüggésben a tulajdonhoz való jog sem tekinthető érintett alkotmányos jognak.

Az általános helyettes megállapította, hogy az ár mértéke önmagában, az áralkalmazási feltételekről való rendelkezés kötelezettségének való megfelelés nélkül nem vizsgálható. Ha azonban az árhatóságként eljáró képviselő-testület eleget tett az ár mértékéhez képest formai jellegűnek minősíthető áralkalmazási feltételekről való rendelkezés kötelezettségének, akkor az ár mértékének vizsgálata olyan – a magyar Ptk. által is ismert – klasszikus polgári jogi alapelvek szerint kell hogy történjen, mint amilyen a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének, illetve a jóhiszemű eljárásnak a követelménye, valamint a joggal való visszaélés tilalma. Az áralkalmazási feltételek megállapításának kötelezettsége garanciális jelentőségű, a fizetési feltételek, a minőség és a mennyiség árhatóság általi rögzítését jelenti. Az általános helyettes megállapította, hogy Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése e kötelezettségének eleget tett.

Az általános helyettes az Alkotmánybíróság határozataira figyelemmel megállapította, hogy az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. Az anyagi igazság érvényesülésére nem biztosít (nem biztosíthat) alanyi jogot az Alkotmány. Az országgyűlési biztos nem teheti vizsgálata tárgyává az ár tartalmát abból a szempontból, hogy az megfelel-e jogbiztonság követelményének, ez utóbbiból ugyanis az anyagi igazságossághoz való alanyi jog nem vezethető le. Amennyiben tehát a releváns sérelemnek a gazdasági értelemben vett igazságos ár érvényesülésének hiányát tekintjük, akkor általában nem állapítható meg az összefüggés az érintett alkotmányos jog (a jogbiztonság) és a sérelem között. Ha azonban a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének védelmét szolgáló előírások esetleges sérelmét tekintjük relevánsnak, akkor a szükséges összefüggés a jogbiztonság vonatkozásában kimutatható. Az általános helyettes megállapította, hogy az ártörvény azon eljárási jellegű rendelkezései, amelyek a fogyasztó védelmét hivatottak szolgálni, tartalmilag a Ptk-nak a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségét megfogalmazó szabályát fejezik ki egy speciális viszonyban. A Ptk. általános szabálya sem értelmezhető úgy, mint amely abszolút tilalmat állít a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségét sértő megállapodások elé.

Az általános helyettes megállapította, hogy az árhatóságként eljáró képviselő-testületet kötő előírások betartása tételes ármegállapítás esetén az eljárás során mutatott körültekintésből mérhető le, önmagában az ár mértékéből nem. A vizsgált rendelet az áralkalmazási feltételeket megállapította. A Pécsi Vízmű Rt. által nyújtott szolgáltatások hatósági árának kiszámításáról szóló keret-megállapodás az alkalmazandó hatósági árat a szerződés aláírásának időpontjában alkalmazandó alapdíj és a korrekciós tényező szorzataként állapította meg. A korrekciós tényezőt (amely tehát az ár módosításakor figyelembe vehető változó) a felek a szolgáltatás költségei tényelegesen befolyásoló tényezők figyelembevételével állapították meg.

A beadványt tevő szerint az ármegállapítás során automatizmusok érvényesülnek, ezek pedig sértik a fogyasztói érdekeket. Az általános helyettes megállapította, hogy a keret-megállapodás alkalmazásával valóban automatizmusok érvényesülnek, ezek azonban nem tekinthetők olyannak, mint amelyek az önkormányzatokat terhelő fent megjelölt kötelezettség teljesítését eleve, önmagukban kizárják. A keret-megállapodás ugyanis a díj korrekcióját olyan tényezők figyelembevételével rendeli megállapítani, amely tényezők a szolgáltató hatékony működését ténylegesen befolyásoló gazdasági folyamatok eredői. A keret-megállapodás alapján meghatározható áremelés nem volt olyannak tekinthető, mint amely a Ptk., illetve az ártörvény előírásaiból folyó árhatósági kötelezettségek teljesítését eleve lehetetlenné teszi.

II. Az ármegállapítást célzó eljárásban részt vevő önkormányzatok körével kapcsolatban az általános helyettes megállapította, hogy a beadványban foglalt panasz nyilvánvalón alaptalan, mivel a Pécs Megyei Jogú Város polgármestere által adott tájékoztatás szerint a Pécsi Vízmű Rt. földrajzi értelemben vett szolgáltatási területén található önkormányzatok mindegyike tulajdonosi részesedéssel is bír az Rt-ben, a települési önkormányzatok képviselő-testületei rendeleti formában illetékességi területükre vonatkozóan maguk döntenek a víz- és csatornadíjról.

III. A panaszos szerint kifogásolható az a jelenleg hatályos szabályozás amelynek értelmében az önkormányzati képviselőtestületek egyszerre gyakorolják a közüzemi szolgáltatókban szerzett tulajdonosi jogosultságaikat és az árhatósági jogkört, ugyanakkor az önkormányzati törvény értelmében a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását is meg kell oldaniuk. A panaszt az általános helyettes – tekintettel arra, hogy az lényegében absztrakt normakontroll iránti igényt fejez ki – vizsgálat céljából az Alkotmánybírósághoz áttette.

IV. A szervezet beadványában azt is kifogásolta, hogy a Pécsi Vízmű Rt. kéthavonként számlázza a fogyasztók számára a szolgáltatásért felszámított díjat, ezzel hozzájárulva a díjhátralékok felhalmozódásához. Az általános helyettes megállapította, hogy a közüzemi szerződés rendelkezései közé jogszabályi előírásoknak megfelelően beépített számlázási időszak önmagában nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet. A panaszos által szubjektív szempontok alapján fennállónak vélt sérelem létezését az országgyűlési biztos nem vonhatja kétségbe, ugyanakkor a megjelölt sérelemnek valamely alkotmányos joggal való összefüggéséről már joga, sőt kötelessége véleményt nyilvánítani, egyrészt ez az elméleti művelet teszi az egyébként szubjektív érzést objektív jellegűvé, másrészt ennek hiányában az érdemi vizsgálat megkezdhetőségéről az országgyűlési biztos nem alkothat véleményt. Az általános helyettes megállapította, hogy a szolgáltató által követett gyakorlat, mely bizonyos fogyasztók esetén magában rejti a hátralékok felhalmozódásának veszélyét, nem tekinthető úgy, mint amely a jelzett következmény egyedüli oka. Abban jelentős szerepet játszik egy adott család gazdálkodási szokásainak alakulása is, vagyis az, hogy a kiadások megtervezésekor milyen preferenciákat állít fel, milyen sorrendben tesz eleget külső kötelezettségeinek. A hátralékok felhalmozódását sokkal inkább befolyásolja egy adott család anyagi teljesítőképessége, mintsem a számlázási időszak hossza. A sérelmezett szolgáltatói gyakorlat és a sérelem közötti releváns okozati összefüggés hiányában a vizsgálat lefolytatására nincs alap.

V. Tekintettel arra, hogy a Sa-Me-Co típusú vízórák hitelesítésével, illetve szerelésével kapcsolatos panasz megoldódott, az ügyet az általános helyettes nem vizsgálta.

OBH 4173/1998.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben sértette a tulajdonhoz való jogot a Rendőrség eljárása, amikor téves jogértelmezés folytán indokolatlanul elszállította a szabályosan parkoló járművet.

A gépkocsit a VII. Wesselényi u. 6. szám elől szállították el, ahol “Várakozni tilos” jelzőtábla van, alatta az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 15. § (9) bekezdése szerinti kiegészítő táblával. Panaszos a gépkocsi szélvédője alatt, jól láthatóan helyezte el a mozgáskorlátozotti igazolványát.

A közúti közlekedés szabályairól szóló együttes rendelet 41. § (3) bekezdése szerint a mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője) a járművével olyan helyen is várakozhat, ahol a várakozást jelzőtábla tiltja. A jogszabály ezt a rendelkezést azzal egészíti ki, hogy a kijelölt rakodóhelyre vonatkozó rendelkezés (15. § (6) bekezdés) e járműre is irányadó. E bekezdés alapján az országgyűlési biztos álláspontja szerint a mozgáskorlátozott gépjárművével olyan helyen is várakozhat, ahol a várakozást egyébként jelzőtábla tiltja, akkor is, ha a “Várakozni tilos” tábla alatt a “Gépjármű elszállítás”-t jelző kiegészítő táblát helyezték el.

A konkrét ügyben a gépkocsit olyan útszakaszról szállították el, ahol “Várakozni tilos” jelzőtábla van, alatta az együttes rendelet 15. § (9) bekezdése szerinti “Gépjármű elszállítás” kiegészítő táblával.

Panaszos több alkalommal fordult a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályához, hogy adjanak állásfoglalást az elszállítás jogszabályi alapja felől. A BRFK Közlekedésrendészeti Főosztálya válaszában azt közölte, hogy a “Gépjármű elszállítás” táblával kiegészített “Várakozni tilos” jelzőtábla feljogosítja a rendőrhatóságot a mozgáskorlátozott igazolvánnyal ellátott jármű elszállítására.

Az esettel kapcsolatban kért KHVM állásfoglalással egyetértve az Országos Rendőrfőkapitány közölte, hogy az ORFK álláspontja szerint is a KRESZ 41. § (3) bekezdése felhatalmazza a mozgáskorlátozott személyt, illetőleg az őt szállító jármű vezetőjét, hogy járművével olyan helyen is várakozzon, ahol a várakozást jelzőtábla tiltja, és ez alól nem teremt kivételt a “Gépjármű elszállítás” kiegészítő tábla kihelyezése.

Az Országos Rendőrfőkapitány közölte továbbá azt is, hogy a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályának téves jogértelmezésével, illetve a személygépkocsi elszállításával kapcsolatban felmerült problémák megoldására az érdekeltek felé intézkedést kezdeményez.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Rendőrhatóságnak a gépjármű elszállításával kapcsolatos eljárása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben sértette a tulajdonhoz való jogot és ezzel visszásságot okozott. Mivel azonban az Országos Rendőrfőkapitány a probléma megoldására intézkedést kezdeményezett, ajánlást nem tett.

OBH 4944/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, illetve az Alkotmány 13. §. (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, amikor a vállalkozó szakellenőrzése során a Tolna Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem kellően megalapozott adatok alapján bocsát ki olyan összegről fizetési meghagyást, melyet utólag módosítani kell.

A panaszos vállalkozásában segítő családtagot foglalkoztatott, akinek bejelentését elmulasztotta. A Nyugdíjbiztosító Igazgatóság a szakellenőrzés során a segítő családtag után a vállalkozás teljes tartamára felszámította a fizetendő járulékot anélkül, hogy a foglalkoztatás tényleges időtartamát körültekintően vizsgálta volna.

A panaszra tekintettel Hivatalunk kezdeményezésére az ügyben ismételt vizsgálatot folytatott le a Tolna Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság. Ennek alapján megállapította, hogy az előző vizsgálatnál az ellenőrök nem kellő alapossággal jártak el a segítő családtag foglalkoztatásának időszakát illetően. Megállapításukat arra alapozták, hogy mivel a vállalkozó főfoglalkozású munkaviszonyban is állt, mellette a vállalkozását csak segítséggel tudta folytatni. A vállalkozó munkahelyi vezetőjének nyilatkozata szerint azonban a panaszos munkaideje kötetlen volt, ezért vállalkozását munkaviszonya mellett is folytatni tudta. Mivel a dokumentált adatok alapján a családtag foglalkoztatása ténylegesen három hónapig tartott, ezért a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság a korábban kiadott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezve a segítő családtag után a foglalkoztatás három hónapjára állapította meg a fizetési kötelezettséget.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ezért visszásságot állapított meg a jogbiztonság követelményével és a tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggésben. Ajánlással nem élt, mivel a panaszt a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság saját hatáskörben rendezte.

OBH 5401/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével, továbbá az állampolgárnak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz fűződő jogával összefüggésben visszásságot okoz a nem kellő mélységű és intenzitású, szakszerűtlen nyomozás.

A panaszos sérelmezte, hogy pomázi házának sorozatos feltörése miatt tett feljelentései alapján a Szentendrei Rendőrkapitányság nem tett meg mindent az elkövetők elfogása érdekében, a nyomozást szakszerűtlenül végezte, a helyszínen nem rögzítettek nyomokat, továbbá a bűnügyi iratokból sem kapott másolatot. Azt is kifogásolta, hogy feleségének Budapest III. kerületből eltulajdonított gépkocsiját nem találta meg a rendőrség még azt követően sem, hogy a panaszos bejelentette a rendőrségen, hogy látta a gépkocsit.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos pomázi házába 1996–1998 közötti időben ismeretlen tettesek öt alkalommal is betörtek. A betörések miatt megtett feljelentések alapján a Szentendrei Rendőrkapitányság több nyomozást folytatott. Két esetben az ügyeket egyesítették. A nyomozást minden esetben eredménytelenül zárták le, az elkövető kilétét nem sikerült megállapítani.

A legfőbb ügyész helyettese szerint a rendőrkapitányság nyomozása több esetben kifogásolható volt. Három betörés esetén ujj-, tenyér- vagy eszköznyomot nem rögzítettek, a helyszíni szemle jegyzőkönyvében utalás sem volt arra, hogy azt egyáltalán megkísérelték volna. A rendőrség az ismeretlen elkövető felderítése érdekében szükséges és lehetséges valamennyi nyomozási cselekményt nem végezte el, pl. tárgykörözés kiadásának egyik ügyben sem volt kellően dokumentált nyoma, nem lehetett megállapítani azt sem, hogy milyen legális vagy illegális értékesítési helyet ellenőriztek.

Az ehhez hasonló eljárások nem egyedi jelenségek, és emiatt az ügyészségek a nyomozó hatóságnál már számtalan esetben intézkedtek. A panaszos által kifogásolt ügyek iratait a Pest Megyei Főügyészség is megvizsgálta. Ennek alapján a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatóját felhívta, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi ismeretlen tetteses bűnügyben a nyomozó hatóságok tényleges, érdemi felderítő munkát végezzenek.

A bűnügyi iratokban nem volt nyoma annak, hogy panaszos a nyomozás befejezését követően iratok kiadását kérte volna. Erre a jogra és lehetőségre panaszos figyelmét az ügyészség felhívta.

A panaszos felesége gépkocsijának ellopása tárgyában a Budapest III. kerületi Rendőrkapitányságon tett feljelentést illetékességből a Gépjármű-felderítési Osztályra küldték meg, ahol a nyomozást annak eredménytelensége miatt megszüntették. A panaszosnak az ellopott jármű észlelésére vonatkozó távbeszélőn tett bejelentéséről a rendőrkapitányság ügyeleti naplójában nem volt bejegyzés, az esemény időpontjának bizonytalansága miatt az esetleg felelőssé tehető személy kiléte sem volt megállapítható.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Szentendrei Rendőrkapitányságon folytatott, nem kellő mélységű és intenzitású, szakszerűtlen nyomozások következtében sérült a jogállamiság és az abból eredő jogbiztonság követelménye, valamint a panaszos tulajdonhoz fűződő érdeke. Tekintettel arra, hogy a Pest Megyei Főügyészség az illetékes vezetőt intézkedésre felhívta, az országgyűlési biztos ajánlást nem tett. A Szentendrei Rendőrkapitányságon végzett bűnügyi munka komplex ellenőrzésére azonban felhívta a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, aki az ajánlást elfogadta, a rendőrkapitányság bűnügyi tevékenységét átvilágíttatta. A vizsgálat a jelentésben foglaltakat alátámasztotta.

OBH 5854/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv nem intézkedik a számára előírt ügyintézési határidőn belül.

A panaszos a szomszédja által létesített fóliasátrakat, az annak használatából eredő vízátfolyást és az ezzel kapcsolatos bejelentései kivizsgálásának elmulasztását sérelmezte.

Az országgyűlési biztos tájékoztatást kért az ügy állásáról Kistelek város jegyzőjétől, és egyidejűleg továbbította hozzá a panaszos birtokvédelemmel kapcsolatos beadványát. A jegyző a nyitva álló határidőn belül nem, csak sürgetésre adta meg válaszát. A jegyző tájékoztatásából kiderült, hogy a továbbított panaszt kivizsgálta, mulasztása adminisztrációs hibából adódott, azt pótolta. Intézkedett továbbá hivatalában a hasonló hibák jövőbeni kiküszöbölése iránt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző a késedelmes ügyintézéssel a jogbiztonsággal és a tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott, azonban azt saját hatáskörében megszüntette. Az országgyűlési biztos a jegyző mulasztásának pótlását és a jövőbeni eljárások sza- bályossága érdekében tett intézkedését elfogadta, az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 6371/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és a 13. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha az illetékhivatal számítógépes nyilvántartását nem módosítja és az ügyfelét a korábban törölt tartozás megfizetésére szólítja fel.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6501/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal és a 18. §-ban foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a lakókörnyezetben a környezetet károsító tevékenységet végeznek.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 132/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint ebből következően az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszáságot okoz, ha az elsőfokú hatóság évekig nem folytatja le az új eljárást.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszáságot okoz, ha a jegyző évekig nem hoz határozatot az engedély nélküli ipari tevékenység gyakorlása miatt tett bejelentésre.

A panaszos a beadványában a szomszédja építkezésével, valamint ipari tevékenységével kapcsolatban a tiszakécskei jegyző elhúzódó eljárását és intézkedési kötelezettségének elmulasztását sérelmezte.

Az országgyűlési biztos eljárása során előzetes vizsgálatot kért a Bács-Kiskun Megyei Közigagatási Hivatal vezetőjétől, valamint megkérte az előzményi iratokat.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos szomszédja részére a tiszakécskei jegyző építési engedélyt adott 1994-ben, mely engedélyt a másodfokú építésügyi hatóság megsemmisítette, és új, építésrendészeti eljárást lefolytatását rendelte el a megkezdett építkezésre tekintettel. A jegyző az engedély nélkül épített melléképületre fennmaradási engedélyt adott 1995. februári határozatával. A panaszos fellebbezésében foglaltak alapján az elsőfokú építésügyi hatóság saját hatáskörében eljárva döntését visszavonta, s kötelezte építtetőt módosított tervdokumentációk, valamint a szakhatósági állásfoglalások 20 napon belüli benyújtására a 801/3/1995. sz. április 3-án kelt határozatával. A közigazgatási hivatal vezetője vizsgálata alapján megállapította, ezen elsőfokú hatósági döntés óta a melléképület építésügyi hatósági ügyében intézkedés nem történt. A hivatalvezető álláspontja az volt, hogy az építési törvény 38. §-a alapján ma már építésügyi hatósági intézkedést tenni nem lehet, mert eltelt az arra nyitva álló egy éves határidő. A panaszos által sérelmezett ipari tevékenység ügyében pedig a jegyzőnek nem volt hatásköre eljárni, figyelemmel arra, hogy a telepengedélyezési eljárásról szóló IpM rendeletet 1997. július 2-i hatállyal hatályon kívül helyezték. Jelenleg pedig nincs hatályban olyan jogszabály, amely hatósági engedélyhez kötné a panaszos szomszédja által folytatott ipari tevékenységet. A hivatalvezető álláspontja szerint a panaszos – figyelemmel arra, hogy az általa zavaró hatásúnak ítélt állapot több mint egy éve fennáll – a bíróságtól kérhet birtokvédelmet.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének több megállapítása nem volt megalapozott. A hivatkozott, a telepengedélyezésről szóló miniszteri rendeletet a panasznak a jegyzőhöz történt benyújtását követően több mint két évvel helyezték hatályon kívül. Az iratokban meglévő, 1995. március 21-i helyszíni szemléről készült feljegyzés szerint a panaszos szomszédja kisipari tevékenységet folytatott az engedély nélkül létesített melléképületben, s ezért is vonta vissza a fennmaradási engedélyt megadó határozatát a hatóság. A felépült építményre sem a vizsgálat előtt, sem alatt nem volt érvényes fennmaradási engedély, tehát a tevékenység folytatásának megtiltásáról kellett volna rendelkeznie a jegyzőnek, valamint le kellett volna folytatnia a telepengedélyezési eljárást is.

Az országgyűlési biztos megállapította, azzal, hogy a jegyző 1995. év óta nem intézkedett sem az építésrendészeti eljárásban hozott kötelező határozata végrehajtása érdekében (végrehajtási intézkedés, illetőleg bontási határozat meghozatala), sem az engedély nélkül működő vállalkozás kérdésében, a panaszost jogorvoslati jogától fosztotta meg. Visszásságot okozott a jegyző a tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal kapcsolatban is azzal, hogy éveken keresztül nem járt el a hatóság a panaszos szomszédságában folytatott engedély nélküli ipari tevékenységgel kapcsolatos beadványok alapján, és így nem vizsgálta a tevékenységgel járó, a panaszos ingatlanára károsan hatható gépek számát, elhelyezésésének szabályosságát.

A megyei közigazgatási hivatal vezetőjének válaszából az derült ki, hogy semmilyen intézkedést nem tett a mulasztást elkövető jegyzővel szemben, gyakorlatilag a kialakult állapotot megváltoztathatatlannak tekinti.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a megvalósult alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok az eltelt években bekövetkezett jogszabályváltozások miatt nem voltak orvosolhatók.

A vizsgálat idején hatályba lépő, a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezési eljárásról szóló kormányrendelet alapján azonban a települési önkormányzat jegyzőjének mind hivatalból, mind bejelentésre ellenőriznie kell, hogy a telepengedélyhez kötött tevékenységet jogerős engedély alapján kezdik meg, folytatják, illetőleg módosítják.

A feltárt, alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte Tiszakécske Város Önkormányzata jegyzőjénél, hogy a kormányrendelet alapján folytassa le a telepengedélyezési eljárást a panaszos szomszédjával szemben és annak eredményéről a panaszost is tájákoztassa, valamint hogy intézkedjen arról, hogy a jövőben mind az eljárási, mind az anyagi jogi szabályokat maradéktalanul tartsák be. Egyidejűleg felhívta Tiszakécske Város polgármesterét, hogy a mulasztás miatt kezdeményezzen vizsgálatot a jegyzővel szemben, szükség esetén fegyelmi eljárást.

Felkére továbbá a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy a működési területén hívja fel a jegyzők figyelmét a hatályba lépő kormányrendelet maradéktalan betartására; valamint hogy intézkedjen arról, hogy a jövőben mind az eljárási, mind az anyagi jogi szabályokat maradéktalanul tartsák be, és felügyeleti jogkörében járjon el, amennyiben jegyzői mulasztást tár fel.

A polgármester arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a mulasztást nem a vizsgálat idéjén hivatalban lévő jegyző követte el, ezért fegyelmi eljárást nem kezdeményezett. A jegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a telepengedélyezési eljárást megindította, befejezéséről értesíti az országgyűlési biztost. A megyei közigazgatási hivatal vezetője az ajánlásban foglaltak szerint intézkedett hivatalában a jogszabályok maradéktalan megtartásáról, egyben arról adott tájékoztatást, hogy a rendszeres jegyzői értekezleteken kiemelten foglalkoznak a jogszabályváltozásokból eredő feladatokkal.

Az országgyűlési biztos a válaszokat elfogadta.

OBH 138/1999.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a gazdasági kamara a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes módon – a cégbíróság értesítése nélkül – tagként nyilvántartásba vesz egy vállalkozást, majd a hibás nyilvántartás alapján, tényleges tagsági viszony fennállta nélkül tagdíjtartozás iránti követeléssel lép fel vele szemben.

II. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a gazdasági kamara a jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben, ha kizárólag jogszabály szerint meghatározott hatóság által alkalmazható joghátrányt (ingófoglalás) kísérel meg foganatosítani, illetve akkor is, ha azonnali beszedési megbízás kibocsátásával, egy vélt tagdíj tartozás behajtása céljából – mindenféle jogalap nélkül – tényleges anyagi hátrányt okoz a panaszosnak.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 456/1999.

Nem okoz alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a szeszesital közterületen való fogyasztásának tilalmát kimondó szabály alkalmazása a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben, ha az az adott területen élők biztonságérzetének javítását, a közterületek kulturált használatának kialakítását szolgálja.

A Magyar Hírlap 1999. január 26-i számában “Szesztilalom Angyalföldön” címmel újságcikk jelent meg. A cikk írója arról számolt be, hogy a főváros XIII. kerületének közterületein 1999. március 1-jétől tilos a szeszesital fogyasztása. Az önkormányzat véleménye szerint a kerület közterületein való szeszesital-fogyasztás a polgárok széles körének érdekeit sérti, a társadalmi együttélés normáiba ütközik, ezért a szabályozás közösségi igényt fejez ki, és helyi társadalmi viszony rendezését jelenti. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az önkormányzati rendelet alkalmazása lényegében a tulajdonjog egyik részjogosítványának, a használat jogának a közjogi jellegű korlátozását mondja ki. A tulajdonjog közjogi korlátai mögött elvileg minden egyes esetben a közérdek húzódik meg, amit a jogalkotó és jogalkalmazó szervek útján az állam érvényesít, ha kell, közhatalmi kényszerrel. Az alkohol közterületen való fogyasztásának mint tiltott tevékenységnek szabálysértéssé nyilvánításával a XIII. kerületi önkormányzat képviselőtestülete a közhatalmi kényszer alkalmazásának lehetőségét helyezi kilátásba. A tulajdonjog korlátozásának egyik korlátja, hogy a beavatkozás nem mehet túl az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének keretein, amely szerint alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. A polgári jogi tulajdonfogalom lényeges tartalma a birtoklás, használat és a rendelkezés. Az Alkotmánybíróság országgyűlési biztos által követett gyakorlata szerint ezek a részjogosítványok nem jelentik a tulajdonnak mint alkotmányos alapjognak azt a lényeges tartalmát, aminek a korlátozását az Alkotmány 8. § (2) bekezdés tiltja. A tulajdon polgári jogi tartalmát kitevő birtoklás, használat, rendelkezés tehát korlátozható anélkül, hogy az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés sérülne. A tulajdon korlátozásával szembeni védelem feltételes és relatív. A tulajdonjog valamely elemének korlátozása csak akkor jár a tulajdonjog – mint alkotmányos alapelv – korlátozásával, ha nem elkerülhetetlen, továbbá ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzati rendelet alkalmazása nem tekinthető alkotmányos cél nélkülinek. A kerületben élők biztonságérzetének javítása, a közterületek kulturált használatának kialakítása – mint a közérdeket kifejező törekvés – olyan céloknak tekinthetők, amelyekhez képest a közterületen való alkoholfogyasztásra vonatkozó tilalom nem minősíthető aránytalan korlátozásnak. Mindezekre tekintettel az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vizsgált önkormányzati rendelet alkalmazása alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem okoz.

OBH 588/1999.

Az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, az Alkotmány 70/I. §-a szerinti arányos közteherviselés kötelezettségének elvével, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága – saját működési szabályait megsértve – egyazon járulékfizető kettős nyilvántartásával nem valós adatokat tartalmazó fizetési felszólításokat küld ki.

A panaszos alkalmazott foglalkoztatását jelentette be az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága jogelődjénél, az Egészségbiztosítási Pénztárnál. Adminisztrációs hiba miatt a bejelentést az Egészségbiztosítási Pénztárnál két eltérő törzsszámon – a 3020870 és 6901899 – vették nyilvántartásba. A járulék terhelése mindkét törzsszámon megtörtént, a befizetés az előírtnál alacsonyabb összegben csak az egyikre – a 30208070-es törzsszámra – érkezett, ezért a nyilvántartásban szereplő mindkét törzsszámon tartozást mutattak ki, melyekről különböző összegeket tartalmazó fizetési felszólításokat küldött ki a panaszosnak az Egészségbiztosítási Pénztár.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az ügy kapcsán a jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, az arányos közteherviselés kötelezettségének elvével, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásság történt. Ajánlást azért nem tett, mert a panaszos ügyét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága saját hatáskörben rendezte.

OBH 881/1999.

Nem sérül az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog, ha a hatóság által elrendelt korlátozás szükségszerű és megfelel az arányosság követelményének.

A panaszos a Nógrád Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás növény-egészségügyi zárlat elrendelésével összefüggő eljárását sérelmezte.

Az Állomás 1994-ben növény-egészségügyi zárlatot rendelt el a panaszos férjének 400 m² alapterületű házikertjére. A határozat kitért arra is, hogy a károsítónak ellenálló fajták elültethetők.

A növény-egészségügyi zárlat elrendelését az indokolta, hogy a panaszos férjének háziketjében termelt burgonya vizsgálatakor a növényvédelmi felügyelő burgonya-gyökérfonálféreg zárlati károsítót észlelt. Az Állomás vezetője által határozatban elrendelt zárlat a fertőzés felszámolása, illetve az ország más területeire való átterjedésének megakadályozása érdekében mindenképpen szükséges volt.

A növény-egészségügyi zárlat mind a tilalom alá vont burgonyafajtákat, mind pedig a zárlat időtartamát tekintve behatárolt. A tilalom nem teljes körű, mert csak a fogékony fajtákra vonatkozik, a károsítónak ellenálló fajtákat nem érinti, azok elültethetők. A zárlat időtartama talajfertőtlenítés nélkül 10, míg fertőtlenítés esetén 5 év.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének álláspontja szerint az ügyben a tulajdonjog korlátozásával járó sérelem feloldható, a korlátozás környezetvédelmi szempontból mindenképpen szükséges volt, emellett arányban állt az elérni kívánt cél fontosságával. Mivel a korlátozás a szükségszerűség és arányosság követelményének megfelelt, az ügyben a helyettes országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg.

OBH 1168/1999.

Az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, az Alkotmány 70/I. §-a szerinti arányos közteherviselés kötelezettségének elvével, valamint az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága saját működési szabályainak megsértésével egyazon járulékfizető kettős nyilvántartásával nem valós adatokat tartalmazó fizetési felszólításokat küld ki.

Panaszos 1970. március 1-étől 1990. május 28-ig kiskereskedői engedéllyel rendelkezett, melynek alapján az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága jogelődjénél, az Egészségbiztosítási Pénztárnál a 134740-3 törzsszámon vették nyilvántartásba. Azonban a beadványt tevő 1994. február 14-től 1996. június 3-ig ismét egyéni vállalkozó volt, amikor a korábbi törzsszámának újraélesztése mellett adminisztratív tévedés folytán a 277113-3 törzsszámot is kiadták. Ennek következtében egy járulékfizető részére két nyilvántartást vezettek és mindkettőn előírták a járulékfizetést. A befizetéseit panaszos az új törzsszámára – 277113-3 – teljesítette, ezért a 134740-3 számú nyilvántartásról tartozásról szóló felszólításokat kapott. Vizsgálat alapján a tartozásos nyilvántartás rendezésre és megszüntetésre került. A 277113-3 számú nyilvántartás felülvizsgálat után túlfizetést mutatott, amelynek összegét panaszos köztartozásról szóló nyilatkozata figyelembevételével utalhatnak vissza.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az ügy kapcsán a jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, az arányos közteherviselés kötelezettségének elvével, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásság történt. Ajánlást azért nem tett, mert panaszos ügyét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi és Pest Megyei Járulékigazgatósága saját hatáskörben rendezte.

OBH 1261/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő joggal és az ezzel összefüggésben Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha a jegyző és a közigazgatási hivatal az építésügyi eljárást a telekhatár vita miatt indított bírói eljárásra tekintettel olyan esetben függeszti fel, amelyben az építésügyi szabályok miatt a bírói eljárás eredménye a hatósági eljárást nem befolyásolja.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a szomszédja engedély nélküli építkezése ügyében a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal 1997-es határozatával elrendelt új eljárást a hajdúhadházi jegyző évek óta nem folytatta le.

A hajdúhadházi jegyző a panaszos szomszédja engedély nélkül felépített gazdasági építményeire irányuló fennmaradási engedélyezési eljárást több mint egy évvel az új eljárás elrendelését követően – másodfokon helybenhagyott – határozatával felfüggesztette. Határozatát azzal indokolta, hogy az eljárás alatt bíróság előtt indított telekhatárvita befolyásolja az építésrendészeti eljárást. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság jogerős ítéletének indokolása szerint a két ingatlan közötti telekhatár kitűzése megfelelő, a panaszos szomszédja által engedély nélkül felépített melléképületek saját ingatlanon kerültek elhelyezésre.

Az országgyűlési biztos a rendelkezésre álló iratokból és helyszínrajzból azt állapította meg, hogy abban az utcában, amelyben a panaszos által kifogásolt építkezés történt, az utcáról nézve a jobb oldali telekhatár menti oldalhatáros beépítés a mérvadó, az építkezés az építéssel érintett ingatlan bal oldali telekhatárától 0,5 méterre történt. Így az engedély nélkül felépített építmények elhelyezése ellentétes az OÉSZ-ben előírtakkal, amely szerint oldalhatáron álló főépület esetében a melléképületet is ezen az oldalhatáron kell elhelyezni. Az előzményi iratokból kiderült, hogy az építésügy hatóság egy ízben megállapította, hogy az épület szabálytalan helyen van. A vizsgált ügyben az országgyűlési biztos megállapította, a telekhatárvita elbírálása nem befolyásolhatta a hozandó döntést az OÉSZ előírásaira tekintettel, ezért az első- és másodfokú közigazgatási határozatok megalapozatlanok voltak, továbbá a jegyző a felfüggesztő határozatot indokolatlanul hosszú idő alatt hozta meg. A jegyző eljárásával sérült a panaszosnak a jogbiztonság követelményével összefüggő, továbbá a tulajdonhoz fűződő alkotmányos joga, miután az engedély nélküli épület szabálytalan elhelyezése akadályozza az esetleges későbbi építési szándékában (tűztávolság stb.).

Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a hajdúhadházi jegyzőt, hogy soron kívül folytassa le az építésrendészeti eljárást a panaszos szomszédjának építkezése ügyében. Felkérte továbbá mind a jegyzőt, mind a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy gondoskodjon hivatalában az anyagi- és az eljárásjogi szabályok, továbbá az ügyintézési határidők maradéktalan megtartásáról.

A közigazgatási hivatal vezetője az ajánlásnak megfelelően intézkedett hivatalában, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a jegyző eljárást ellenőrizni fogja.

A jegyző az ajánlást csak részben fogadta el, hivatkozva arra, hogy a településrész beépítési módja a kérdéses ingatlannál vegyesre változik, ami az iratokban meglévő helyszínrajból valóban nem derülhetett ki. Tájékoztatta továbbá az országgyűlési biztost, hogy az építésrendészeti eljárásban meghozta határozatát.

Az országgyűlési biztos a választ azzal fogadta el, hogy a határozat meghozatalával megnyílt a jogorvoslat lehetősége, ezzel a panaszos élt is, így a fellebbezési eljárásban tisztázható, hogy az ingatlan beépítési módját mennyiben lehet figyelembe venni a fennmaradás engedélyezéskor.

OBH 1309/1999.

I. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a jegyző az ügyintézési határidőt jelentősen túllépve hozza meg határozatát a hozzá benyújtott birtokvédelmi kérelemre.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási hivatal téves jogértelmezése miatt nem intézkedik felügyeleti jogkörében.

A panaszos a beadványában a résztulajdonában álló ingatlan szomszédságában lévő telken folyó építkezésre vonatkozó hatósági eljárást, továbbá az engedély nélkül elkezdett építkezésre megadott fennmaradási és továbbépítési engedélyt sérelmezte, valamint azt, hogy a jánossomorjai jegyző az 1995-ben benyújtott birtokvédelmi kérelmére nem intézkedett.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos testvére 1995 májusában írásban jelezte a jegyzőnek, hogy a társtulajdonában álló ingatlanával szomszédos telken építkezésbe kezdtek, s az engedélyről nem kaptak sem ő, sem tulajdonostársai értesítést. Egyidejűleg bejelentette, hogy szomszédja az ő beleegyezésük nélkül a két telek közötti betonkerítést elbontotta, ezért birtokvédelmi eljárást kezdeményezett. Az elsőfokú építésügyi hatóság a bejelentést elbírálva fennmaradási és továbbépítési engedélyt, majd figyelemmel arra, hogy az engedély nélküli építkezést tovább folytatták, 1997-ben ismételten fennmaradási és továbbépítési engedélyt adott az építtető részére. A jegyző a határozatában utalt arra, hogy a “kerítés elbontása ügyében külön eljárás keretében” fog dönteni. Az építési ügyben – mivel a panaszos tulajdonostársai közül többen külföldön élnek – végül is másodfokú döntés csak 1998 végén született. A panaszosok keresetet nyújtottak be a jogerős közigazgatási határozat ellen. A Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal – az iratoknak a megindult bírósági eljáráshoz szükséges továbbítása előtt, a keresetlevélben foglaltak alapján – saját hatáskörében eljárva módosította határozatát és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította. Az országgyűlési biztos tájékoztata a panaszost, hogy az eljárását megelőző közigazgatási döntések vizsgálatára az Obtv. 16. § (1) bekezdése és 29. § (1) bekezdés f) pontja alapján nincs hatásköre. A bírói eljárást még nem szüntették meg, az elrendelt új eljárásban pedig még nem született sem első-, sem másodfokú döntés.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző az 1995-ben benyújtott kérelem tárgyában annak ellenére nem járt el, hogy az építésügyi eljárásban hozott határozatában erre külön is kitért. A jegyző azzal, hogy elmulasztotta a birtokvédelmi eljárást lefolytatni, a tulajdonhoz fűződő, valamint a jogorvoslati jogot biztosító alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a közigazgatási hivatalnak a birtokvédelmi ügyben a panaszos részére adott tájékoztatása, valamint a helyi jegyzőnek írt, intézkedést kérő levelében foglaltak téves jogértelmezésen alapultak, s ezzel a hivatal a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményét sértette meg, visszásságot okozva.

A mulasztásban megnyilvánuló visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos felkérte a jegyzőt, hogy a panaszos ügyében soron kívül hozzon érdemi határozatot.

Felkérte továbbá a Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy hívja fel munkatársai figyelmét mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok maradéktalan betartására.

A megszólított szervek az ajánlásban foglaltak szerint intézkedtek. Az országgyűlési biztos az ügyet lezárta.

OBH 1344/1999.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárás követelményével kapcsolatos joggal, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a kötelezettséget tartalmazó döntését huzamos ideig nem hajtatja végre.

II. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv a határozata végrehajtásának teljesítésére az ellenérdekű fél tájékoztatása nélkül engedélyez határidő-módosítást.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a csömöri jegyző nem intézkedik a szomszédja építkezésével kapcsolatos határozata végrehajtásáról.

A jegyző a panaszos bejelentésére indult eljárásban meghatározott munkálatokra kötelezte a szomszédos ingatlan tulajdonosát. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy jegyző a jogerős és végrehajtható határozatának végrehajtárásól több mint egy évig nem intézkedett. Ezzel veszélyeztette a panaszos ingatlanának állagát. Az eredményre vezető végrehajtási eljárást csak az országgyűlési biztos tájékoztatáskérését követően folytatta le a jegyző. Ennek során azonban az ellenérdekű ügyfelet a kötelezett kérelmére adott teljesítési határidő módosításról nem értesítette. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kötelezett a határozattal elrendelt munkálatokat elvégezte, a panaszos a teljesítést elfogadta. A panaszos újabb kérelmét a jegyző elbírálta. Intézkedett továbbá hivatalában a hasonló hibák jövőbeni kiküszöbölése iránt.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző a késedelmes ügyintézéssel a jogbiztonsággal és a tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott, azonban azt saját hatáskörében megszüntette. Az országgyűlési biztos a jegyző mulasztásának pótlását és a jövőbeni eljárások sza- bályossága érdekében tett intézkedését elfogadta, az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 1609/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv több mint egy év elteltével sem bírálja el a hozzá benyújtott kérelmet.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal korlátozási kártalanítási igényét több mint egy éve nem bírálta el.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos ingatlanára a Hajdúböszörményi önkormányzat 1994-ben 10 évre szóló építési tilalmat rendelt el. Az építési tilalom bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba is. A panaszos 1998. február 16-án korlátozási kártalanítás megállapításra irányuló kérelmet nyújtott be a hajdúszoboszlói önkormányzathoz. Az önkormányzat, miután többszöri levélváltás során arról tájékoztatta a tulajdonost, hogy az ingatlant nem tudja megvásárolni, továbbította a kérelmet az elbírálásra hatáskörrel rendelkező megyei közigazgatási hivatalhoz.

A megyei közigazgatási hivatal a hozzá 1998. március 21-én érkezett kérelem alapján 1999. január 21-én tájékoztatta panaszost arról, hogy ingatlana értékének megállapítására felkérte a Hajdú-Bihar Megyei Illetékhivatalt, s a korlátozási kártalanítási kérelemről az ingatlanforgalmi szakvéleményt követően fog dönteni. Határozatot azonban a panasz előterjesztéséig nem hozott.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a megyei közigazgatási hivatal a hozzá érkezett kérelmet a panasz előterjesztéséig nem bírálta el, közbenső intézkedését is csak hónapokkal később tette meg. Az 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 30. § (8) bekezdése szerint a korlátozási kártalanítási kérelem elbírálásakor a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni. Bár a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. és a végrehajtására kiadott 33/1976. (IV. 5.) MT rendelet értelmében az ügyintézésre nyitva álló 30 nap a szakértői vélemény megérkezését követően tartandó tárgyalás napjától számít, ez nem teszi lehetővé, hogy a hatóság a közbenső intézkedését hónapokkal (jelen esetben közel egy évvel) a kérelem benyújtását követően tegye meg, bizonytalanságban tartva kérelmezőt a döntésről (eredményről).

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a megyei közigazgatási hivatal elhúzódó eljárásával a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, s ezzel összefüggésben sérült tulajdonhoz fűződő joggal összefüggő alkotmányos jogelv. A közigazgatási hivatal eljárásával visszásságot okozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben is, hiszen azzal, hogy nem hozott határozatot, megfosztotta kérelmezőt az esetlegesen igénybe veendő jogorvoslattól is.

Fentiek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese felkérte a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy a panaszos kérelmét soron kívül bírálja el, és tett intézkedéséről 30 napon belül tájékoztassa. Felkérte továbbá, hogy amennyiben határozatát bármely okból 30 napon belül nem tudja meghozni, úgy erről értesítse mind hivatalát, mind a panaszost az indok megjelölésével.

A megyei közigazgatási hivatal vezetője az ajánlást elfogadva – miután időközben a kért szakértői vélemény megérkezett – meghozta döntését, és erről tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, aki a választ elfogadta.

OBH 1732/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ebből következő tisztességes eljárás követelményével, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közigazgatási szerv huzamos idő múlva hoz határozatot a hozzá benyújtott kérelemre, valamint ha a megismételt eljárásban csak több mint egy év elteltével dönt.

A panaszos beadványában a szomszédja építési ügyében a zalakarosi jegyző elhúzódó eljárását, intézkedési kötelezettségének elmulasztását sérelmezte.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos szomszédjának kérelmére az építésügyi hatóság 1996-ban építési engedélyt adott üdülőépület bővítésére. A Zala Megyei Közigazgatási Hivatal mint másodfokú hatóság megsemmisítette a döntést, és egyben az engedély nélküli építkezés ügyében rendelt el új eljárást 1996. október 21-én kelt határozatával. A zalakarosi jegyző csak 1997 októberében hozott határozatot. Ezt a panaszos megfellebbezte, és a másodfokú hatóság ismételten megsemmisítve a határozatot új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt eljárás során a jegyző 1998 júliusában hozott határozata – amelyben bizonyos munkálatok elvégzésére kötelezték az építtetőt – elsőfokon jogerőre emelkedett. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző hosszú hónapokon keresztül nem hozott határozatot, így bizonytalanságban tartotta a panaszost, egyidejűleg megfosztotta a jogorvoslat lehetőségétől. A hatóság a helyszínen ellenőrizte a teljesítést, amit megfelelőnek talált. A panaszos a teljesítést nem fogadta el, ezért fordult beadvánnyal az országgyűlési biztoshoz, kifogásolva az építésügyi hatóság, valamint a jegyző eljárását. A jegyző nem döntött továbbá a benyújtott kizárási kérelem tárgyában sem.

A panaszos szabálysértési feljelentéssel is élt szomszédja ellen, amely alapján a jegyző tárgyalás nélkül pénzbírsággal sújtotta az engedély nélkül építkezőt az építésügyi igazgatás szabályainak megszegése miatt.

A rendelkezésre álló iratok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos a teljesítéssel szembeni kifogását nem jelezte, a jegyző arról csak az országgyűlési biztos megkereséséből szerzett tudomást. Az iratok megküldése előtt ismételt helyszíni szemlét tartott az építésügyi hatóság, ellenőrizve a panaszban foglaltakat, azaz hogy az építési tervdokumentációban fürdőszobának jelölt helyiséget valóban annak alakították-e ki. A szemléről fényképeket készített a hatóság. Ezek szerint a mellékhelyiséget rendeltetésszerűen használják, az ablakot az engedélyezett méretre visszaalakították, az a szobából nem nyitható.

A panaszos szabálysértési feljelentésére a jegyző szintén túllépve az ügyintézési határidőt – a megyei közigazgatási hivatal felszólítására – intézkedett. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző azzal, hogy bár a feljelentés benyújtását követően hónapokkal később hozta meg elmarasztaló határozatát, az okozott visszásságot saját hatáskörében megszüntette.

A jegyző az országgyűlési biztos megkeresésére vizsgálatot tartott a határidő mulasztások miatt, s megállapította annak valóságát. Ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy munkatársa leterheltsége okozta a mulasztást. A jegyző arról is tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy 1999-ben az Önkormányzatnál átfogó vizsgálatot fog tartani a leterheltség és létszámgond megoldása érdekében, amely eredményeképpen valószínűleg a hivatali munkában a jövőben hasonló mulasztás nem fog előfordulni. A panaszos elfogultsági indítványát nem tartotta indokoltnak, ezért nem jelölt ki más ügyintézőt az építésügyi eljárásban.

A panaszos által előterjesztett költségmegtérítési kérelmet és kizárási indítványt azonban a vizsgálat idején még nem bírálták el. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az építésügyi eljárás lezárult, az ügyintéző kizárására vonatkozó kérelem határozatban való elbírálása okafogyottá vált.

Figyelemmel arra, hogy a jegyző belső vizsgálatot indított a konkrét ügy kapcsán és megállapította a mulasztást, majd annak eredményeként általános vizsgálatot és munkaszervezési tematikát kíván végezni, a konkrét ügyben az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte Zalakaros Város Önkormányzatának jegyzőjét, hogy a panaszos költség megtérítése iránti kérelmét haladéktalanul bírálja el, és hívja fel munkatársai figyelmét a jogszabályok megtartására, s amennyiben szükséges, éljen az ügyintézési határidő jogszabályban megengedett meghosszabbításának lehetőségével, az ügyfél egyidejű értesítése mellett.

A jegyző az ajánlásnak megfelelően meghozta határozatát és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy intézkedett hivatalában a szabályos eljárások érdekében.

Az országgyűlési biztos a választ elfogadta és az ügyet lezárta.

OBH 2156/1999.

Az Alkotmány 13. §-ában megfogalmazott tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a volt hadiárvák ellátásának egyösszegű térítése késedelmes kifizetése miatt keletkezett kárt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem állapítja meg és nem folyósítja a jogosultnak.

A panaszost a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény alapján egyösszegű térítés illette meg 1995. január 1-jétől. Az esedékesség időpontját azonban az 1995. és az 1996. évi költségvetéséről szóló törvények egy-egy évvel elhalasztották, végső soron 1997. január 1-jével határozták meg. Az Alkotmánybíróság 2/1998. (II. 4.) AB határozata azonban kimondta a szóban forgó jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét, ezért azokat a hatálybalépésük időpontjára visszamenőleg megsemmisítette. Ezt követően a Kormány a 2149/1998. (V. 20.) Korm. határozatával rendelkezett a késedelmes kifizetések miatt keletkezett károk megtérítéséről.

A panasz alapján az országgyűlési biztos általános helyettese folytatott vizsgálatot. Megállapította, hogy a panaszos és még 24 társa volt hadiárva már 1995-ben jogosult volt a hadiárvák ellátásának egyösszegű térítésére, azonban mivel az első határozatot a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság visszaküldte (bár erre jogszabályi felhatalmazása nem volt, és a visszaküldött határozatot sem vette nyilvántartásba), a további 24-et a jegyző csak 1997 elején továbbította a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. Végül is csak egy esetben került sor a kormányhatározatban előírt kártérítés hivatalból történő megállapítására. A panaszos és társai esetében az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megkezdését követően a késedelmes kifizetés miatt keletkezett kár megállapításához szükséges adatpótlást, illetve egyeztetést a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a jegyző elvégezte, a panasz orvoslása megtörtént. Az ügyben a panaszos és társai problémája ugyan megoldódott, az országgyűlési biztos általános helyettese mégis megállapította a panaszosnak és társainak tulajdonhoz fűződő jog csorbulását. Az alkotmányos joggal összefüggő visszásság megszüntetése miatt azonban ajánlást nem tett.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság szerint 32 088 volt hadiárva részesült egyösszegű hadiárva ellátásban, de csupán 6581 fő kapott a késedelmes kifizetés miatt kártérítést, ami sértette azon hadiárvák tulajdonhoz való jogát, akik nem kaptak kártérítést a hadiárva-ellátás késedelmes kifizetése miatt. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást tett a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, hogy ellenőriztesse országos szinten a 2149/1998. (V. 20.) kormányhatározat erre vonatkozó pontjának végrehajtását, annak eredményétől függően pedig tegye meg a szükséges intézkedéseket. A Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára a vonatkozó kormányhatározat megismerhetőségére a Határozatok Tárában történt közzétételt elegendőnek tartotta. Az ajánlást teljesítésre a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárának továbbította.

A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára válaszában arról adott tájékoztatást, hogy a hadigondozással kapcsolatos jogszabályok végrehajtását folyamatosan ellenőrzik, az ajánlást elfogadta. A vizsgálat eredménnyel zárult.

OBH 2394/1999.

1. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogot közvetlenül veszélyezteti, ha egy közösségi szálláson a hűtőszekrényt nem lehet olyan biztonságosan lezárni, hogy az ott elhelyezett élelmiszert csak az a személy vegye ki, aki annak tulajdonosa.

2. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, ha egy közösségi szálláson a lakótérben nincs öltözőszekrény és beteg-elkülönítő helyiség, külön a nők és külön a férfiak részére tisztálkodási helyiség, továbbá ha a hálókörlet zsúfolt, az épület természetes szellőzési lehetősége korlátozott végül, amennyiben az étkezési lehetőséget hálókörletben, az edények tisztántartásának lehetőségét pedig a tisztálkodásra használt mosdóban biztosítják.

3. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásság keletkezik, ha a közösségi szálláson a csapok elhasználódtak, a szaniterek balesetveszélyesek, szennyezettek, a lefolyók eldugulnak.

4. A közösségi szálláson elhelyezett egyéb befogadottaknak és az ott dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és emberi méltósághoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát közvetlenül veszélyezteti a közösségi szállás egyes lakóinak éhségsztrájkban és deviáns jelenségekben megnyilvánuló magatartása.

5. Az állomány élet- és munkakörülményeinek alacsony színvonala közvetlenül veszélyezteti a dolgozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való emberi jogát.

6. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, amennyiben a rendőri szerv nem dokumentálja a külföldi hatóságoktól átvett személyek, iratok, tárgyak átvételét, továbbá, ha a határőr-igazgatóság nem az előírásoknak megfelelően vizsgálja ki a határőr intézkedésének jog- és szakszerűségét, az igazgatóság parancsnoka pedig nem észleli a mulasztásokat.

7. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot keletkeztet, ha a határőr-igazgatóság parancsnoka nem hoz határozatot az eljárás megszüntetéséről, így arról az érintettek nem értesülnek és nem élhetnek jogorvoslati lehetőségükkel továbbá, ha a felülvizsgálat során az országos parancsnokság, valamint az ügyben felügyeletet gyakorló katonai ügyészség nem észleli a határőr intézkedése kivizsgálásának szakszerűtlenségét és nem intézkedik a jogszabályoknak megfelelő eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 4251/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben nem állapítható meg visszásság azon eljárás során, amelyben a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona (Szombathely) vezetője a közérdekű felajánlást az Otthon lakóitól elfogadta.

A panaszos bejelentést tett a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona (Szombathely, Bogáti út 72., a továbbiakban: Otthon) vezetőjének azon intézkedése ellen, miszerint az Otthonban lakó testvérének közérdekű felajánlását elfogadta.

A testvér 1992. május 22-e óta lakója az intézetnek. Beköltözésekor rokonait nem jelölte meg, csupán egy Romániában élő ismerősével tartott kapcsolatot. A rokonok 1999 nyarán vették fel a kapcsolatot az Otthonnal, amikor eleget tettek egy “lakó-hozzátartozó” találkozóra szóló meghívásnak. Ekkor mondta el a bentlakó nekik, hogy 1994-ben közérdekű célra felajánlást tett. Ezt megbánta. A panaszos nevében eljáró személyek kérték az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, vizsgálja meg az Otthonban élők felajánlásainak jogszerűségét, ugyanis többen is tettek közérdekű célú felajánlást. Testvérük korábban diagnosztizáltan schizophreniás volt. Hosszú ideje tünetmentes, egészsége, mentálhigiénés állapota jó. Nem áll gondnokság alatt.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 593. § (1) bekezdése szerint magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság írásban kötelezettséget vállalhat arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít.

Az Otthonban lakó rokona a közérdekű felajánlás megtétele után öt esztendővel csak annak megállapíttatása miatt fordulhatott az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, hogy a közérdekű felajánlás során sérült-e az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog.

Mivel a felajánlást tevő jognyilatkozatának megtételekor – az előadottak szerint – cselekvőképes volt, így a jognyilatkozat megtételére sem előzetes, sem utólagos jóváhagyásra nem volt szüksége.

Az, hogy az egyoldalú kötelezettséggel járó nyilatkozat akarathibás volt, a bíróság előtt nyerhetett volna bizonyítást a polgári jogi elévülési időn – 5 éven – belül.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a fent leírtak értelmében az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatban nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggő visszásságot.

OBH 4570/5/1999.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző a kötelezést nem határozatban írja elő.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.