OBH 7225/1997.
II. Az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal (2. § (1) bekezdés) és jogorvoslathoz való joggal (57. § (5) bekezdés) összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot az, hogy az intézet vezetője a döntését jogszabályi alapot nélkülöző szabályzattal indokolja, valamint az, hogy a döntés ellen nincs jogorvoslati lehetőség.
II. A 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet alapjaiban megváltoztatta az örökbefogadni szándékozók nyilvántartásba vételének rendjét. Jelentkezniük kell a Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál, és örökbefogadásra alkalmasságukkal kapcsolatban a gyámhivatal határozatban dönt. Az örökbefogadó szülők országos nyilvántartásba vételüket is kérhetik.
A Veszprém Megyei GyIVI-nél formálisan sem biztosították az alkotmányos jogok védelmét az örökbefogadási eljárás során. Az eljárás menete követhetetlen volt, jogorvoslati lehetőség hiányában a döntések felülvizsgálatát az örökbefogadni szándékozók nem kérhették. Az országgyűlési biztos, tekintettel arra, hogy az új jogi szabályozás rendezte a jogbiztonsághoz, panaszhoz és jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jog érvényesülését az örökbefogadás előtti eljárásban, ezekre vonatkozóan ajánlással nem élt.
Teljes szöveg: 54. §

OBH 8384/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha az eljáró közigazgatási szerv a tényállás tisztázása nélkül dönt, és az Alkotmány 18. §-ába foglalt egészséges környezethez való joggal összefüggésben keletkeztet visszásságot, ha a hatóság nem intézkedik az egészségre káros állapot megszüntetésére.
Teljes szöveg: 18. §

OBH 8418/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz az APEH elhúzódó eljárása és az ügy érdemében döntést tartalmazó közigazgatási határozat meghozatalának elmulasztása.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az APEH Pest Megyei Igazgatósága fellebbezését követően ügyében nem hozott jogerős másodfokú határozatot..
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a beszerzett iratok alapján megállapította, hogy az adóhatóság a panaszosnál az 1995. 09. 01–30-ig terjedő időszakra vonatkozóan megtartott ellenőrzés megállapítása alapján, 1996. március 4-én kelt határozatával, 65.000 Ft adókülönbözetet állapított meg és 32 000 Ft adóbírságot szabott ki. A panaszos a részére nyitva álló törvényes határidőn belül, 1996. március 24-én fellebbezést nyújtott be az APEH Pest Megyei Hatósági Osztályához, de az országgyűlési biztoshoz fordulásának időpontjáig nem kapott jogerős másodfokú határozatot. A mulasztás sértette a jogbiztonság alkotmányos követelményét, és egyben megakadályozta a panaszos jogorvoslathoz fűződő alkotmányos alapjogának maradéktalan érvényesülését is.
Az adóhatóság vezetőjének tájékoztatása szerint az Igazgatóság a panaszosnál a kifogásolt vizsgálaton kívül tizenegy ellenőrzés folytatott le. Ezen túlmenően nyolc kapcsolt vizsgálatot is végeztek, olyan társaságoknál, amelyekben a panaszos tulajdoni hányaddal rendelkezik. A panaszos az elsőfokú határozatok mindegyike ellen fellebbezést nyújtott be. A másodfokú adóhatóság által elutasított fellebbezések miatt a panaszos bírósághoz fordult. Az ügyek egy részében jelenleg is közigazgatási per van folyamatban a Pest Megyei Bíróság előtt.
A panaszos folyamatos egyet nem értései miatt állandósultak a másodfokhoz történő felterjesztések, illetőleg a bíróság részére történő irat-összekészítések. Így fordulhatott elő, hogy a panaszos által megkifogásolt határozat – belekerülve egy már korábban lezárt iratanyagba – nem került felterjesztésre.
Tekintettel arra, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának fellépését követően az érintett köztisztviselő felelősségrevonása és az érintett területről történő eltávolítása, valamint a panasszal érintett határozat visszavonása megtörtént, az ügyben az országgyűlési biztos további ajánlással élni nem kívánt, de a hasonló jellegű jogsérelmek jövőbeni elkerülése érdekében felkérte az APEH Kelet-Budapesti Igazgatóságának vezetőjét, hogy fokozottan gondoskodjék hivatalában a törvényben rögzített ügyintézési határidő és eljárási rend betartásáról.

OBH 8842/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal, illetve az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljáró közigazgatási szervek indokolatlanul felfüggesztik az ügyben az eljárást.
A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Győrvári Körjegyzőség körjegyzője az üzletház építésének engedélyezésére irányuló kérelmében az eljárást felfüggesztette.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a körjegyző indokolatlanul függesztette fel az eljárást az építési engedély iránti kérelem ügyében, mert az érdemi döntéshez minden adat adott volt. Ezért törvénysértő az elsőfokú határozatot jóváhagyó másodfokú határozat is.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az eljáró közigazgatási szervek megsértették az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését, ezáltal a jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoztak. Az eljárás felfüggesztésének másodfokú megerősítésével megfosztották a panaszost az Alkotmányban biztosított jog- orvoslat lehetőségtől, így ezzel a joggal kapcsolatosan is visszásság keletkezett.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában kezdeményezte a Vas Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjénél a törvénysértő másodfokú határozat visszavonását és a Győrvári Körjegyzőségnek az érdemi határozat meghozatalára történő felhívását. A közigazgatási hivatal vezetője az ajánlást elfogadta.

OBH 9061/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz az APEH elhúzódó eljárása és az ügy érdemében döntést tartalmazó közigazgatási határozat meghozatalának elmulasztása.
Teljes szöveg: 57. § (5)

OBH 9421/1997.
Visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal, és az 57. § (5) bekezdésben deklarált jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatban az önkormányzat építésügyi hatósága, ha saját tulajdona ügyében jár el.
A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert a Bp. III. kerületi önkormányzat építésügyi hatósága az önkormányzati bérlakását életveszélyesnek minősítette, és az ideiglenes elhelyezésére biztosított lakást – bár azt a bérlő nem találta megfelelőnek – véglegesíteni kívánta.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az építésügyi hatóság az önkormányzat tulajdonában álló épület ügyében eljárva megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. szabályait, és azzal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamisággal, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó jogbiztonsággal, valamint a jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatban visszásságot okozott. Megállapította továbbá, hogy az építésügyi hatóság a továbbiakban hatáskör hiányában járt el, amikor a már nem lakott épület bontásáról rendelkezett.
A lakók ideiglenes elhelyezéséről történő intézkedést követően a hatóságnak az Áe. 19. § (6) bekezdésben meghatározott kizárási okot – mely szerint senki nem járhat el saját ügyében – kellett volna észlelnie, és a felettes szervtől az ügyben másik hatóság kijelölését kérnie.
Az országgyűlési biztos a visszásságok rendezése érdekében felkérte a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy az önkormányzat jegyzőjének építésügyi hatósági eljárását vizsgálja ki, és az eljárás lefolytatására másik hatóságot jelöljön ki, továbbá kezdeményezzen fegyelmi eljárást a mulasztásban részes köztisztviselők ellen.
A Közigazgatási Hivatal vezetője az ajánlással egyetértett, és annak eleget tett.
Az önkormányzat arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a panaszosok részére megfelelő másik lakást ajánlottak fel végleges elhelyezésként, amit a bérlő elfogadott.

OBH. 9938/1997.
Nem okoz visszásságot, hogy a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. tv. (a továbbiakban: törvény) 4. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, az eljáró szervek a folyamatos Magyarországon lakás időtartamát a bevándorlási engedély jogerőre emelkedésének napjától kezdődően számítják.
Panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert kifogásolta, hogy a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. tv. (a továbbiakban: törvény) 4. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, az eljáró szervek a bevándorlási engedély jogerőre emelkedésének napjától kezdődően számítják a folyamatos magyarországon lakás időtartamát.
A magyar állampolgárság (a továbbiakban: állampolgárság) kérelemre történő megszerzésének egyik módja a honosítás. Honosítással szerezhetnek állampolgárságot azok a külföldiek, akik életük során még nem voltak magyar állampolgárok. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. tv. (a továbbiakban: törvény) 4. § (1) bekezdés értelmében a honosítás egyik feltétele, hogy a külföldi a kérelem előterterjesztését megelőző 8 éven át folyamatosan Magyarországon lakjon. A törvény 23. §-a alapján Magyarországon lakik az az országban bejelentett lakcímmel rendelkező, nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként elismertek. A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. 51. §-a az idegenrendészeti ügyekben – így a bevándorlási engedélyek intézése kapcsán is – az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy – az Áe. 77. § (1) bekezdésére figyelemmel – a külföldi az erről szóló határozat jogerőre emelkedését követően tekinthető bevándoroltnak, azaz a honosításhoz szükséges Magyarországon lakás időtartama is ettől az időponttól számítható. Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB. határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a jogbiztonság az állam – elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy az egyes jogszabályok világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét, hanem az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is jelenti. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szabályozás megfelel az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerinti jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonság követelményének.

OBH 10348/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a panaszos törvényes érdekeivel összefüggésben visszásságot okoz az adóhatóság eljárása, ha adószámon való nyilvántartás megszüntetésének tényéről a panaszost az adóhatóság tájékoztatja, de a nyilvántartási besorolás megváltozását célzó technikai eljárás nem tette semmissé a fennálló tartozást, illetve a határozat indokolásából kimaradt az adózónak erről történő tájékoztatása.
A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a nyilvántartási besorolás megváltozását célzó technikai eljárásról az APEH Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatósága nem adott tájékoztatást.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a bekért dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos adótartozása 1994-ben keletkezett. A panaszossal szemben az adóhatóság – meg nem fizetett tartozása miatt – végrehajtási eljárást indított 1995. szeptember 15-én 145 249 Ft és 1996. május 30-án 69 000 Ft beszedése iránt.
A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a panaszosnak tudomása volt tartozásáról, és a végrehajtási eljárás során beadvánnyal is fordult az adóhatósághoz annak érdekében, hogy tartozását munkabéréből való letiltás útján szeretné kiegyenlíteni.
A tartozás kiegyenlítés időszakában a panaszos vállalkozását megszüntette, így az adóhatóság a vállalkozó adószámát törölte a nyilvántartásból, és mint “adófizető állampolgárt” 1996. április 1-i dátummal személyi számán, illetőleg adóazonosító számán tartja nyilván.
Az adószámon való nyilvántartás megszüntetésének tényéről a panaszost az adóhatóság tájékoztatta. A nyilvántartási besorolás megváltozását célzó technikai eljárás nem tette semmissé meg a fennálló tartozást, de a határozat indokolásából kimaradt az adózónak erről történő tájékoztatása.
Mindezekre hivatkozva az állampolgári jogok országgyűlési biztos megállapította, hogy az adóhatóság mulasztása alkotmányos visszásságot okozott a vizsgált alkotmányos joggal összefüggésben, figyelemmel a panaszos alkotmányos érdekeire is.
Tekintettel arra, hogy az adóhatóság az állampolgári jogok országgyűlési biztosa fellépését követően a hiányosságot észlelte és határozatának kiegészítéséről a panaszost értesítette, a konkrét ügyben ajánlással élni nem kívánt, de a hasonló jellegű jogsérelmek jövőbeni elkerülése érdekében felkérte az APEH Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóságának vezetőjét, hogy fokozottan gondoskodjék hivatalában a törvényben rögzített eljárási rend betartásáról.

OBH 10418/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a közszolgáltató a helyi tömegközlekedési autóbuszokon az utasok számára nem teljesen egyértelmű piktogramokat alkalmaz.
A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a szolnoki helyi autóbuszokon csak az első ajtóknál helyeznek el jegykezelő automatákat, és erről az utazó közönséget nem tájékoztatják megfelelően.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a helyi tömegközlekedési autóbuszok első ajtajánál elhelyezett jegyérvényesítő készülék nem szolnoki sajátosság. Az autóbuszok többi ajtajánál az utasok számára jól láthatóan felszállás tiltását jelző piktogramokat helyeztek el, amelyek azonban a helyi gyakorlatban csak a jeggyel utazóknak szólnak, a bérlettel rendelkezőket nem érintik. A polgármester felhívta a Jászkun Volán Rt. illetékeseinek figyelmét az utasok számára teljesen egyértelmű piktogramok alkalmazására. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy a társaság a helyi tömegközlekedési autóbuszokon az utasok számára nem teljesen egyértelmű piktogramok alkalmazásával a jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot idézett elő. Ajánlást azért nem tett, mert Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere már intézkedett.

OBH 556/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben nem állapítható meg visszásság, ha az eljárás elhúzódása az ügy rendkívüli bonyolultságának, a különböző hatóságok és szervek egymásra épülő intézkedéseinek a következménye.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az elsőfokú hatóság nem folytatja le az új eljárást azt követően sem, hogy ha az új eljárás feltételeként a másodfokú határozatban megállapított követelmények már hosszabb ideje fennállnak.
A panaszos beadványában sérelmezte, hogy szomszédja engedély nélküli építkezése és a saját telekmegosztása és építkezése ügyében, valamint ezzel összefüggésben a telke melletti vízelvezető árok lefedésével és úttá nyilvánításával kapcsolatosan az eljárás több éve húzódik. A panaszos szerint ebben közrejátszott a helyi jegyző elfogultsága is.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszos telekmegosztási és építési engedélyezési kérelmének teljesítését nagymértékben megnehezíti az a tény, hogy a megosztás után kialakuló telek közterületi megközelítése nem biztosított, holott ezt az építésügyi előírások egyértelműen kötelezően előírják. Az építésügyi hatóság ezért csak elvi telekmegosztási engedélyt tudott adni, melyben előírta – helyesen – a közterületi megközelítés biztosítását.
A közterületi megközelítés csak a megosztandó telek melletti – önkormányzati tulajdonú – vízelvezető árok egy részének lefedésével és úttá nyilvánításával valósítható meg.
Ahhoz, hogy az árok lefedésre kerülhessen és ott utat alakíthassanak ki, mindenekelőtt önkormányzati hozzájárulás kell. Szükséges továbbá az árok területének a megosztása az úttá alakítandó és továbbra is árokként használt részre. Ezt követően kerülhet sor az árok lefedésének és az úttest kialakításának engedélyezésére. Mivel a kialakítható út mérete szabványellenes, szükséges volt az illetékes minisztérium engedélye a szabvány alóli felmentéshez. Az építési engedély megadásának előfeltétele a telek megosztása. Az építkezésre nem jogosító elvi építési engedély is csak több eljárásban volt megadható, mivel a szomszédban lévő állattartó épületek közelsége miatt a szakhatóságok először nem járultak hozzá az engedély megadásához.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a telekmegosztási és az építési engedélyezési kérelem, illetve az ehhez kapcsolódó út kialakítása ügyében közreműködő hatóságok és az önkormányzat részéről számottevő mulasztást, törvénysértést nem állapított meg.
Az ügy előmozdítása érdekében hozott felfüggesztő határozatot a közlekedési hatóság is.
Nem állapította meg az országgyűlési biztos általános helyettese a jegyző elfogult közreműködését sem az eljárás elhúzódásában, mivel a területi köztársasági megbízott hivatala – az ügy kezdeti szakaszában – a debreceni jegyzőt jelölte ki az ügy intézőjének.
Mindezek alapján a telekmegosztási és az építési engedélyezési üggyel kapcsolatosan az országgyűlési biztos általános helyettese az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot nem állapított meg, ezért ajánlást nem tett.
Ugyanakkor megállapította, hogy Debrecen jegyzője a panaszos szomszédjának engedély nélküli építési ügyében elrendelt új eljárást nem folytatta le. Megállapította az országgyűlési biztos általános helyettese ezért, hogy a jegyző megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezését, s ezzel a jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában felhívta a debreceni jegyzőt az új eljárás soron kívüli lefolytatására, és az egész ügy elhúzódására tekintettel felkérte a közlekedési hatóság vezetőjét is – a törvényes feltétel fennállását követően – a felfüggesztett eljárás soron kívüli lefolytatására.
Az ajánlást a jegyző és a közlekedési hatóság vezetője elfogadta, a jegyző a kért eljárást lefolytatta.

OBH 910/1998.
Nem okoz visszásságot, ha az önkormányzat a bérlakások 25 évi részletfizetéssel történő elidegenítésekor kamatot számít fel.
A panaszos 68 lakótársa nevében azért fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, mert az önkormányzati tulajdonú bérlakásának elidegenítésekor nem megfelelően tájékoztatták a részletfizetés esetén fizetendő kamat mértékéről.
Az a körülmény, hogy a panaszosok a szerződés megkötésekor téves feltevésben voltak, alapot adhat a szerződéstől való elállásra, és kérhetik az eredeti állapot helyreállítását. Az eredeti állapot helyreállítása azzal jár, hogy a befizetett vételárat visszakapják, és a bérleti jogviszonyukat helyreállítják.
Az országgyűlési biztos a vizsgálatot visszásság hiányában megszüntette.

OBH 1835/1998.
Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz az államigazgatási szerv a tisztességes eljáráshoz való jog vonatkozásában (Alkotmány 57. § (1) bek.), ha határozata nem tartalmazza a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó kioktatást, a tényállást, a bizonyítékokat, a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat, illetve ha valamely kötelezettség keletkezésének időpontjaként az ezt tartalmazó irat létrejöttének időpontjánál korábbi időpontot jelöl meg.
A panaszos a Budapest XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Piacfelügyelősége által hozott, a piacról való kitiltását elrendelő döntést sérelmezve fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mivel a döntést tartalmazó irat nem rögzítette az indoklást.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Piacfelügyelősége államigazgatási ügyben, hatósági jogkört gyakorolva járt el. Továbbiakban a vizsgálat elsősorban annak megállapítására irányult, hogy a Piacfelügyelőség által a panaszosnak kézbesített döntést tartalmazó irat megfelel-e az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban Áe.) határozat tartalmára vonatkozó rendelkezéseinek.
Az Áe. rendelkezései szerint a határozat nélkülözhetetlen tartalmi eleme a rendelkező részben a jogorvoslati eszközök igénybevételének lehetőségére történő utalás. Enélkül az ügyfélnek nincs lehetősége az általa sérelmesnek tartott döntést más fórum elé vinni. Az államigazgatási határozat indokolásának tartalmaznia kell a közigazgatási szerv által megállapított tényállást, az elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítékokat, a mellőzés okát. A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Piacfelügyelőség döntéséről szóló irat nem tartalmazza a megállapított tényállást, illetve az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat. Az indoklás továbbá nem tartalmazza a határozat alapjául szolgáló jogszabályok megjelölését sem. Mindezek feltüntetése az indokolásban azért nélkülözhetetlen, mert az ügyfél számára a döntés megalapozottsága csak így ellenőrizhető.
Az általános helyettes megállapította, azzal, hogy a döntést tartalmazó irat ezen követelményeknek nem tesz eleget, az eljáró államigazgatási szerv megsértette az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által meghatározott tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó, az államigazgatási ügyben eljáró szerveket terhelő kötelezettségeket, ezzel pedig alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott.
A vizsgált döntést tartalmazó irat a tilalom (kitiltás) kezdeteként az irat keletkezésének időpontjánál korábbi időpontot jelöl meg. Ez tulajdonképpen egy visszamenőleges kötelezettség-keletkeztetés, amely túl azon, hogy a döntést – részben – végrehajtásra alkalmatlanná teszi, sérti az Áe. 44. § (1) bekezdésében foglaltakat is, hiszen a teljesítésre vonatkozó rendelkezés csak a jövőre vonatkozhat.
A fent kifejtettekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal Piacfelügyelősége megsértette a jogbiztonság elvét, a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, valamint a jogorvoslathoz fűződő jogot és ezzel alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott.
Tekintettel arra, hogy a kitiltás időbeli hatálya a vizsgálat lezárásának időpontjában már véget ért, az országgyűlési biztos általános helyettese a konkrét panasz orvosolhatatlansága miatt arra vonatkozóan ajánlással élni nem kívánt. A jövőre nézve azonban – a fenti jogszabályi rendelkezések alapján – felkérte Budapest Főváros XIII. kerületének jegyzőjét, hogy a jövőben a piacról való kitiltásra vonatkozó döntések meghozatalánál fokozott figyelmet fordítson a jogszabályi követelmények betartására. Az ajánlás vonatkozásában kialakított álláspont közlésére az érintett szerv rendelkezésére álló határidő még nem telt le.

OBH 1744/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a miniszter a rá irányadó ügyintézési határidőn belül a hatáskörébe tartozó ügyben döntést nem hoz.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter 1995 decemberében kelt ST2627/1995. számú – állami tulajdonú kárpótlási földalapcserét jóváhagyó – határozatában foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételének halogatása miatt az említett földalapcserével érintett földek elcseréléséhez szükséges csereszerződések megkötésére és a cserével érintett földek árverésre történő kitűzésére még nem került sor.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter a bárdudvarnoki állami tulajdonú termőföldekből kijelölte a kárpótlási (II.) földalapot. A Földrendező Bizottság kérésére a Miniszter 1995 decemberében kelt határozatát akként módosította, hogy az eredetileg a II. földalapba kijelölt földek közül egyes helyrajzi számú földeket a földalapból kivont, és helyettük más, a településen lévő helyrajzi számú földeket jelölt ki a II. kárpótlási földalapba azzal, hogy a módosító határozattal a II. kárpótlási földalapba a kijelölt földek földalapba vonásához szükséges a kérelmező és a magyar állam nevében eljáró szervezet között egy külön jogügylet – csereszerződés – megkötése. A módosító határozat fellebbezés híján jogerőssé vált. Az állam nevében eljáró Központi Vagyonigazgatóság (KVI) azonban a miniszteri határozatban foglalt csereszerződéseket nem kötötte meg, mert ezen csereszerződések megkötésének tárgyában felügyeleti szerve, a pénzügyminiszter az 1992. évi XXXVIII. törvény egyes rendelkezéseire hivatkozással döntést nem hozott.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a pénzügyminiszternek a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter határozatának jogerőre emelkedését követő 30 napon belül, legkésőbb azonban 1996. július 28. napjáig döntést kellett volna hoznia a földcsereszerződések megkötése tárgyában. A pénzügyminiszter e döntést elmulasztotta meghozni. Mulasztásával megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét, miáltal a felhívott alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot idézett elő.
Az országgyűlési biztos általános helyettese az előidézett visszásság megszüntetése érdekében ajánlásában indítványozta a pénzügyminiszternek, hogy a panaszolt ügyben és hasonló ügyekben haladéktalanul hozzon döntést, és indítson fegyelmi vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás többéves elhúzódása miatt melyik minisztériumi ügyintézőt terheli felelősség. Az ajánlásra a pénzügyminiszter megbízásából a minisztérium közigazgatási államtitkára határidőben adott válaszában kifejtette, hogy az említett csereszerződések megkötése előtt be kell szerezniük az állami erdészeti hatóság nyilatkozatát, mely még nem történt meg, s állította, hogy az ügyben a pénzügyminiszterre nem volt kötelező a 30 napos ügyintézési határidő, továbbá hogy a döntés előkészítő szakaszának valóban kivételesen elhúzódó időtartama ellenére a KVI a jogszabályok maximális betartásával járt el, s ezért fegyelmi vizsgálat elrendelését nem tartja indokoltnak.
Az országgyűlési biztos általános helyettese, az ajánlására adott válaszra reagálva kifejtette, hogy ajánlását változatlanul fenntartja, továbbá hogy a pénzügyminiszter számára egyetlen jogszabály sem írja elő, hogy az említett csereszerződések előtt kérje ki az állami erdészeti szolgálat véleményét. Az országgyűlési biztos általános helyettese álláspontját nemcsak a pénzügyminiszterrel, hanem a jogszabályváltozás folytán – mert a kincstári vagyon felügyelete időközben a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hatáskörébe került – hatáskört gyakorló Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel is közölte. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az országgyűlési biztos általános helyettesének fenntartott ajánlására válaszolva kifejtette, hogy felkérte a KVI vezetőjét, tekintse át a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter földalap-módosító határozatait, és az eddig végre nem hajtott határozatokat a csereszerződés megkötésével azonnal hajtsa végre. A pénzügyminiszter – az országgyűlési biztos általános helyettesét fenntartott ajánlására vonatkozóan – arról tájékoztatta, hogy a tárgyi ügyet korábban ügyintéző Vagyonpolitikai és Privatizációs Főosztály a hatáskörváltozással egyidejűleg megszűnt, ezért a fegyelmi vizsgálat lefolytatása még annak indokoltsága esetén sem lenne lehetséges. Az országgyűlési biztos általános helyettese fenntartott ajánlására adott Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszteri választ elfogadta, és az ajánlás alapján tett intézkedését köszönettel tudomásul vette; a pénzügyminiszter tájékoztatása alapján pedig a fegyelmi felelősség megállapításának kezdeményezésére irányuló ajánlását visszavonta, melyről a pénzügyminisztert tájékoztatta. Az ajánlás elérte célját. Az ajánlás alapján tett intézkedés a panaszt megoldotta.

OBH 2775/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz a helyi települési önkormányzat polgármesteri hivatalának elhúzódó eljárása és az ügy érdemében döntést tartalmazó közigazgatási határozat meghozatalának elmulasztása.
Teljes szöveg: 57. § (5)

OBH 2885/1998.
Visszásság nem állapítható meg, ha a veszélyeshulladék-égetőmű megépítéséhez szükséges eljárásokat a törvényben foglaltaknak megfelelően lefolytatták, az eljárások mindegyikében sajátosságuknak megfelelően biztosították a jogorvoslat lehetőségét, valamint ha az engedélyek környezeti hatástanulmányokkal, szakvéleményekkel és mérési adatokkal alátámasztottan biztosítják az előírható valamennyi határérték teljesítését.
A panaszosok veszélyeshulladék-égetőmű megépítése ellen tiltakoztak, környezetükre károsnak ítélték, és életkörülményeik romlásától tartottak. Nehezményezik, hogy a telepítés ügyében nem kérdezték meg a környező közösséget. Úgy ítélték meg, hogy az égetőmű megépítése miatt lakásaik értéke csökkent.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az égetőmű telepítésére vonatkozó döntések három, egymással tárgya és érdekeltjei révén összefüggésben és átfedésben lévő, de önálló eljárás keretében születtek meg.
Az első a környezetvédelmi hatósági eljárás, amelynek keretében a négy változat közül a klinika területére való telepítés mellett döntöttek, hatástanulmányok, dokumentáció, szakhatósági vizsgálatok és nyilatkozatok alapján.
Az eljárásban a lakosság előírt részvétele nyilvános tárgyaláson biztosított volt, jogorvoslati lehetőségével senki nem élt.
A második eljárás a város rendezési tervének megváltoztatása, amelynek lakossági ismertetése és testületi jóváhagyása megtörtént.
A harmadik eljárás az építési engedélyezés. Miután a környezetvédelmi engedély és a rendezési terv rendelkezésre állt, ez az engedélyezés gyakorlatilag annak ellenőrzését jelentette, hogy a megépíteni tervezett épület, berendezés, technológia stb. azonos-e azzal, amelyet a fenti két eljárásban engedélyeztek, és az épület megjelenése, műszaki paraméterei stb. megfelelnek-e az építésügyi jogszabályoknak.
A panaszosok ingatlanai nem közvetlenül szomszédosak a klinika telkével. A nem közvetlen szomszédok az égetőmű telepítésének engedélyezésében a környezetvédelmi engedélyezésben és a rendezési tervről szóló önkormányzati rendelet megalkotása során érintettek. Jogorvoslathoz való jogaikat azon eljárásokban, az azokról rendelkező szabályok szerint gyakorolhatták.
A három összefüggő eljárásban az állampolgári jogok megsértése nem volt megállapítható, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese ezen ügyben ajánlást nem tett.

OBH 3144/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével összefüggésben, figyelemmel a panaszos törvényes érdekeire is visszásságot okoz, ha a települési önkormányzat jegyzője intézkedési kötelezettségének nem tesz eleget.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy Csernely község jegyzője a hatáskörébe tartozó szabálysértési ügyében nem hozott határozatot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos 1997. október 9-én feljelentést tett az Ózdi Városi Bíróságon a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége és becsületsértés vétsége miatt. A Bíróság 1997. november 6-án a becsületsértést szabálysértésnek minősítette, és az ügyet áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező csernelyi polgármesteri hivatal jegyzőjéhez mint első fokú szabálysértési hatósághoz.
Az áttételt követően a szabálysértési hatóság részéről a vizsgálat időpontjáig semmilyen intézkedés nem történt. Az intézkedés elmulasztása következtében a szabálysértés elévült, mert a szabálysértésekről szóló, 1968. évi I. törvény 10. § (1) bekezdése szerint nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetésétől hat hónap eltelt.
Az általános helyettes által kért és a B.A.Z Megyei Közigazgatási Hivatal által lefolytatott ellenőrzés a konkrét ügyön kívül kiterjedt a Csernely község jegyzője által 1997. és 1998. évek során elbírált szabálysértési ügyekre is. Megállapítást nyert, hogy hasonló jellegű mulasztás, késedelmes intézkedés nem történt, de az elbírált ügyek kapcsán az elsőfokú szabálysértési hatóság több, lényeges eljárási szabályt sértett, a szabálysértési ügyintézés szakmai színvonala nem volt megfelelő, ezzel sérült a jogbiztonság követelménye.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlásában kezdeményezte, hogy a B.A.Z Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője fontolja meg a vizsgálattal érintett polgármesteri hivatal mulasztást elkövető köztisztviselője elleni fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezését. Az érintett az ajánlást elfogadta, és fegyelmi eljárást kezdeményezett a jegyző ellen a Csernely község Önkormányzatának Képviselő-testületénél.
 

Közszolgáltató szervezetek eljárásával kapcsolatos ügyek
OBH 5660/1996.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz, ha az önkormányzat rendelete nem egyértelműen szabályozza a fűtött helyiség fogalmát, illetve nem írja elő a magasabb szintű jogszabály által nem szabályozott minimum hőmérsékletet.
A Debreceni Épületkezelő és Szolgáltató Részvénytársaság amiatt tett panaszt, hogy a Debreceni Hőszolgáltató Rt. a többnyire paneles technológiával épült lakóépületekben a lépcsőházak fűtéséért is számol fűtési díjat annak ellenére, hogy ebben a helyiségben nincs (vagy csak a belépőnél egyetlen) radiátor. Ugyanezt kifogásolta panaszában több debreceni lakos.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat során a polgármester által adott tájékoztatást és az önkormányzat rendeletét egybevetette a távhőellátásról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelettel és az Alkotmánybíróság 56/1997. (X. 31.) AB határozatával. Megállapította, hogy az önkormányzat rendeletének 4. számú mellékletben az értelmező rendelkezések 6.2/b. pontjában, valamint a 6.3. pontjában foglaltak nem határozzák meg pontosan a fűtött helyiség fogalmát. Egyértelműen megállapítható, hogy az itt említett “funkcionális fűtést igénylő” és a “közös használatra szolgáló terület” nem tartozik a kormányrendelet 6. § (1) bekezdésének hatálya alá. E szakasz ugyanis csak az emberi tartózkodás céljára szolgáló fűtött helyiségek hőmérsékletét írja elő, az egyéb helyiségek, lépcsőházak, szárítók, folyósok stb. hőmérsékletét nem, és azt az önkormányzat rendelete sem szabályozza. Ennek ellenére a vitatott két értelmező rendelkezés a funkcionálisan fűtést igénylő és a közös helyiségek esetében is feltételez egy előírt belső hőmérsékletet. Igaz, hogy az önkormányzat rendeletének 14. § 5/a. pontja a “Díjvisszafizetés és pótdíj” c. fejezetben utal egy építésügyi ágazati szabványra, de az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az építésügyi előírások az építési tevékenységet végzők és nem a távhőszolgáltatók számára írnak elő magatartási szabályokat. A hivatkozott építésügyi szabvány az épületszerkezetek téli hőtechnikai méretezéséhez ad meg belső hőmérsékleteket. Ebből nem következik az, hogy a távhőszolgáltató ezekben a helyiségekben a szabványban megadott hőmérsékletnek megfelelően köteles szolgáltatni. Az Alkotmánybíróság az 56/1997. (X. 31.) AB határozatában kifejtette, hogy a nem egyértelmű rendelkezés bizonytalanságban tartja a szolgáltatót a hatósági ár fejében nyújtandó szolgáltatás minőségi és mennyiségi követelményeit illetően, másrészt lehetőséget ad a fogyasztók megkárosítására. Az előírt hőmérséklet meghatározatlansága miatt az átáramlott hővel fűtött helyiségek térfogatának a díjszabás alapjaként való meghatározása lehetőséget ad a szolgáltatónak arra, hogy tényleges szolgáltatás nélkül követelje a díj megfizetését.
A fentiek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az Önkormányzat rendelete azzal, hogy nem egyértelműen szabályozta a fűtött helyiség fogalmát, illetve nem írta elő a kormányrendelet által nem szabályozott minimum hőmérsékleteket, a jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásban felkérte Debrecen polgármesterét, hogy az ártörvény 9. § (2) bekezdésében foglalt előírásra hivatkozással kezdeményezze a Közgyűlés 66/1995. (XII. 18.) Kr. sz. rendeletének olyan módosítását, amely megfelel az Alkotmánybíróság említett határozatában megfogalmazott követelményeknek, és összhangban van a lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátásáról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendeletnek a 6. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
A polgármester az ajánlásra még nem válaszolt, de a válaszadás határideje sem telt még el.

OBH 8286/1996.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvével és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz fűződő joggal kapcsolatos visszásságot okoz az önkormányzat, amikor jogszabályi felhatalmazás nélkül közműfejlesztési hozzájárulást szed be a tulajdonosoktól.
A panaszos kifogásolta, hogy ingatlanát csak azután kötötték be a csatornahálózatba, miután 60 000 Ft hozzájárulást fizetett ki az önkormányzatnak.
Az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmányban rögzített tulajdonhoz való jog érintettsége miatt vizsgálatot indított.
A panaszos az önkormányzattól építési telket vásárolt, és az eladó arról tájékoztatta, hogy a csatorna- és gázközművek kiépítését társulási formában fogják végezni. A polgármester 1995. június 25-én a panaszost és társait levélben mégis arról tájékoztatta, hogy a csatornamű-társulás alakítása helyett az önkormányzat megkezdte a csatornahálózat kiépítését, melynek az egy telekre jutó költsége 210 000 Ft. A panaszos a hozzájárulást a kikötött időpontig nem fizette be. A felépült családi háznak a csatorna közműre csatlakoztatását a vízmű ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a panaszos nyújtsa be a hozzájárulás befizetéséről szóló igazolást. A panaszos 1996. évben a 60 000 Ft-ot befizette az önkormányzatnak, így a házat bekötötték a csatornahálózatba és megkaphatta a használatbavételi engedélyt.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat képviselő-testülete 1992. évben határozattal döntött a csatorna építéséről. Az önkormányzat az akkor hatályos 1977. évi 28. tvr. és a 41/1977. (XI. 3.) MT rendelet alapján víziközmű-társulatot nem alakított. Az önkormányzat ekkor az 1990. évi C. törvény 48. §-a alapján út- és közműfejlesztési hozzájárulást már nem vethetett ki, de dönthetett volna kommunális adó bevezetéséről. Az önkormányzat képviselő-testülete – a beszerzett iratok szerint – nem adó címén szedte be a sérelmezett összeget.
Mivel nem alakult társulás, téves a vízmű azon tájékoztatása, hogy a csatornamű társulási formában épült, ezért érdekeltségi hozzájárulás címén kell a panaszosnak fizetnie.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a víziközmű tájékoztatójából arra a következtetésre jutott, hogy valójában a 38/1995.(IV.5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdésében említett víziközmű fejlesztési hozzájárulást kértek a panaszosoktól. E hozzájárulás fizetésére azonban kizárólag gazdálkodó szervezetek kötelesek, magánszemélyek nem. A befizetés elmaradása nem ad alapot a szolgáltatónak a szolgáltatás megtagadására. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat a közműépítés anyagi terheinek lakosságra való áthárítására során egyik törvényes lehetőségével sem élt, így jogalap nélkül szedett be a csatornázás költségeinek fedezeteként jelentős összegű hozzájárulást.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság elvével nem egyeztethető össze az önkormányzat ezen eljárása, mely a panaszos tulajdona használatának feltételhez kötésével az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjog védelmének alkotmányos alapelvével is ellentétes.
A feltárt visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese felkérte a polgármestert, hogy tegyen intézkedéseket a jogellenes állapot megszüntetésére, és kezdeményezze a hozzájárulás fizetése jogszabályi alapjainak megteremtését.
Az ajánlásban foglaltakra válasz nem érkezett, de még a válaszadási határidő sem telt le.

OBH 8939/1996.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal és a Fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. 38. § (1) bekezdésével összefüggésben visszásságot okoz, ha a távközlési társaság erre létrehozott ügyfélszolgálati irodája – a fenti törvényi előírással ellentétben – nem nyújt kellő tájékoztatást az ügyfélnek.
Panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában leírta, hogy korábbi lakásáról elköltözött, ezért kérte távbeszélő állomása áthelyezését új lakásába, Dunakilitibe, nem tudva azt, hogy az már más távközlési Rt. illetékességi területéhez tartozik. A szolgáltató a távbeszélő állomást nem helyezte át, helyette visszautalta a panaszos által korábban befizetett beruházási – létesítési – hozzájárulást és az előfizetői állomást leszerelte. Az áthelyezési kérelem nyilvántartásba vételekor azonban panaszost nem tájékoztatták arról, hogy az állomás áthelyezésére nincs lehetőség. Panaszos levelében a távközlési Rt. általi kártalanítását kérte.
Panaszos abban a hiszemben, hogy sor kerül az áthelyezésre, leadta a telefonkészüléket, azonban az áthelyezés helyett előzetes értesítés nélkül visszakapta a korábban beruházási hozzájárulásként befizetett 6000 Ft-ot. Ezt követően panaszos ismételten megkereste a távközlési társaságot, ahol közölték vele, hogy nincs lehetőség az előfizetői állomás áthelyezésére, új állomást kell igényelnie, amiért azonban már 37 500 Ft-ot kell befizetni.
Ha az előfizető más szolgáltató működési területéhez tartozó primer körzetbe kéri a szolgáltatás-hozzáférési pont áthelyezését, előfizetői szerződése megszűnik, és a szolgáltatónak vissza kell fizetnie a beruházási hozzájárulást. Az előfizető az új szolgáltatónál a díjfizetést és szerződéskötést illetően új igénylőnek minősül, de a sorolási rendszerben az áthelyezést kérőkkel részesül azonos elbírálásban. Erről azonban a szolgáltató köteles az előfizetőt előzetesen tájékoztatni. A távközlési szolgáltatóknál létrehozott ügyfélszolgálati irodák jogszabályban rögzített feladata, hogy az ügyfeleknek az ügyeik intézéséhez szükséges információt megadják. Jelen esetben ez elmaradt, ezért a tájékoztatást elmulasztó EMITEL Rt. a jogállamisággal összefüggésben visszásságot idézett elő.
Panaszos az általános helyetteshez írt levelében kártalanítást is kért amiatt, hogy a korábban befizetett beruházási hozzájárulást nem a jelenlegi értékén, hanem a tíz évvel ezelőtti, ténylegesen befizetett összegben téríti vissza a szolgáltató. Ezzel kapcsolatban az általános helyettes panaszost arról tájékoztatta, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX tv. nem teszi lehetővé az országgyűlési biztos számára, hogy kártalanítási kötelezettséget állapítson meg. A kárigény érvényesítése érdekében panaszos bírósághoz fordulhat.
A fentiekben megállapított visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes felhívta az EMITEL Rt. vezérigazgatójának figyelmét arra, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. 38. §-ában rögzített, ügyfélszolgálat létesítésére és az ügyfélszolgálat tájékoztatási feladatára vonatkozó előírás erre a távközlési társaságra is vonatkozik.
A távközlési társaság vezérigazgatója ígéretet tett arra, hogy a jövőben körültekintőbben, a jogszabályi előírásnak megfelelően fogják tájékoztatni az ügyfeleket.
 
 

OBH 3137/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz fűződő joggal kapcsolatos visszásságot okoz a Földművelésügyi Hivatal azzal, hogy a panaszos ügyében nem hoz érdemi határozatot.
Teljes szöveg: 13. § (1)

OBH 3674/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott a Művelődési és Közoktatási Minisztérium diplomahonosítási ügy kapcsán folytatott eljárása.
A panaszos beadványában a Művelődési és Közoktatási Minisztérium elhúzódó eljárását sérelmezte. Elmondása szerint 1995. április 3-án nyújtotta be külföldön szerzett diplomáját – a helyi polgármesteri hivatalon keresztül – a minisztériumhoz. Az azóta eltelt több mint két év alatt ügyében érdemi intézkedés nem történt.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a beszerzett iratok alapján megállapította, hogy a panaszos végzettségének honosítása iránti kérelme és a mellékletként csatolt eredeti diploma, valamint annak hiteles fordítása ajánlott levélként, 1995. április 5. napján érkezett a minisztériumhoz. A kérelem iktatása és az illetékes főosztályhoz való továbbítása még azon a napon megtörtént.
A Magyar Ekvivalencia és Ösztöndíj Központ a kérelmet (mivel az oklevél középfokú végzettséget tanúsított a kiállító intézmény jogállása szerint) illetékességből továbbította a Tanügyigazgatási Főosztálynak. A Központ adminisztratív feladatokkal megbízott munkatársa azonban az Iratkezelési Szabályzatban foglaltakkal ellentétben a kérelmet sem az iktató könyvbe, sem a postakönyvbe nem vezette be és a központi iktatónak sem küldte vissza, ahol a kérelmet új számra iktatva az illetékes főosztályhoz továbbították volna, hanem azt közvetlenül adta át az illetékes főosztálynak, de ennek a kérelmet tartalmazó borítékra 1995. április 5. dátummal feljegyzett utasításon kívül egyéb írásos nyoma nem maradt.
Időközben a minisztérium iktatási rendszerének megváltoztatását rendelte el az 1995. május 29-én tartott miniszteri értekezlet. Az új szabályok szerint a központi iktatás megszűnt és az önálló szervezeti egységek külön iktató és postakönyvet vezetnek. Tekintettel arra, hogy a kérelem átadása nem került bejegyzésre, a Tanügyigazgatási Főosztály nyilvántartása alapján nem volt megállapítható, hogy a kérelem elbírálása nem történt meg. Erre csak akkor derült fény 1997. év elején, amikor a panaszos kereste meg a minisztériumot ügye érdemi elbírálása érdekében. Figyelemmel arra, hogy a kérelem beérkezésének és továbbításának írásos nyoma alapján az iratoknak a Magyar Ekvivalencia és Ösztöndíj Központnál kellett volna lenniük, a Központ vezetője az iratok felkutatása érdekében a minisztérium valamennyi főosztályának megkeresése iránt intézkedett 1997 áprilisában.
Ezt követően a Tanügyigazgatási Főosztályon, ahol a középfokú oklevelek honosítása történik, megtalálták a kérelmet, és annak elbírálása most már a kérelem újbóli megtalálásához képest is nagy késedelemmel 1997. június 10-én megtörtént.
A határozat ellen a panaszos 1997. június 23-án fellebbezéssel élt, egyben kérte érettségi bizonyítványának honosítását. A panaszos érettségi bizonyítványának honosítása az érdemi ügyintéző súlyos és megmagyarázhatatlan többszöri határidő-mulasztása következtében csak december 12-én, a fellebbezéssel megtámadott határozat másodfokú elbírálása pedig a fellebbezési kérelemnek az illetékes főosztályhoz történő kései továbbítása miatt 1997. december 29-én történt meg.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlását követően a panaszos diplomahonosításával kapcsolatos eljárás – bizonyítványának főiskolai végzettségként történő elismerésére a fellebbezési eljárás során sem volt jogi lehetőség – befejeződött, ezzel egyidejűleg a panaszos tájékoztatása is megtörtént. A kérelem elbírálásakor történt sorozatos mulasztásokért felelős köztisztviselő fegyelmi felelősségre vonása megtörtént és a hasonló esetek elkerülése érdekében az MKM közigazgatási államtitkára intézkedést adott ki az államigazgatási eljárási törvényben előírt határidők maradéktalan betartása érdekében.

OBH 6788/1997.
I. Az Egyetemnek az a döntése, hogy a törvényinél rövidebb kérelmezési határidőt állapított meg, visszásságot okoz az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a saját döntésével kiterjesztett, az Alkotmány 70/F. §-ában biztosított művelődéshez való joggal összefüggésben.
II. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a művelődési és közoktatási miniszter törvényességi felügyeleti jogköre gyakorlásának indokolatlan késedelmével.
A beadványt tevő azt kifogásolta, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a korábbi egyetemi doktori címének tudományos fokozattá átminősítése iránt a törvényes határidőn belül benyújtott kérelmét arra hivatkozva nem fogadták el, hogy az egyetem a kérelem benyújtásához a törvényinél rövidebb határidőt írt elő. Mivel a felsőoktatásról szóló törvény az átminősítést csak 1997. december 31-ig tette lehetővé, az országgyűlési biztos általános helyettese még e határidő letelte előtt megkereste a művelődési és közoktatási minisztert, aki 1998. februárban arról értesítette, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva megvizsgálta az egyetem eljárását, és kérte a rektort, hogy az egyetem azonnali hatállyal módosítsa az erre vonatkozó egyetemi és kari szabályzatait, illetve határozatait, és tegye lehetővé a panaszos kérelmének elfogadását, az eljárás megindítását a törvényben foglalt határidőn belül, ugyanakkor nem látott lehetőséget a szabályzat megsemmisítésére, mivel erre csak a tudomására jutástól számított 60 napon belül lett volna lehetősége.
I. A beadványt tevőnek, mint korábban szerzett doktori cím birtokosának a törvény önmagában nem teremtett alanyi jogot az átminősítés kérelmezésére vagy arra, hogy kérelmére az eljárást lefolytassák. A KLTE azonban úgy döntött, hogy az átminősítési eljárást lehetővé teszi. A jogbiztonság követelménye értelmében az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályoknak kell szabályozniuk annak érdekében, hogy meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. Ez az alkotmányos követelmény nyilvánvalóan terheli a közhatalom olyan birtokosait is, akik jogszabály felhatalmazása alapján saját hatáskörükben szabályoznak alanyi jogokat, illetve ezek gyakorlását, mivel az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelezőek. Az egyetemnek az alkotmányos kötelezettségre tekintettel kellett lennie, ám az általa biztosított alanyi jog tényleges gyakorlását kizáró, ésszerűnek sem tekinthető eljárási határidő meghatározása által visszaélt az autonómiájából származó szabályozási jogával, és visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos követelményével, illetve a panaszos számára biztosított, és az Alkotmány által védett átminősítés-kérelmezési joggal összefüggésben.
II. A miniszter azáltal, hogy a figyelmébe ajánlott közeli határidőt figyelmen kívül hagyva késedelmesen járt el, lehetetlenné tette a beadványt tevőt ért sérelem hatósági úton történő orvoslását, a sérelmet véglegessé tette, ezáltal visszaélt a saját eljárási határidején belüli intézkedés jogával, és alkotmányos visszásságot okozott a beadványt tevő tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogával összefüggésben.
Ajánlásában a helyettes országgyűlési biztos kérte az oktatási minisztert, fontolja meg fegyelmi eljárás indítását a jogelőd minisztériumban történt mulasztásban megnyilvánuló fegyelmi vétség alapos gyanúja miatt, gondoskodjon arról, hogy a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlására időben és a szükséges hatékonysággal kerüljön sor. Válaszában az oktatási miniszter tájékoztatást adott arról, hogy a fegyelemsértést kivizsgálta, de az érintett köztisztviselői jogviszonyának megszűnése miatt fegyelmi eljárás megindítására nincs lehetőség. A törvényességi felügyeleti jogkörre vonatkozó ajánlást a miniszter elfogadta, és utasította az egyetemet, hogy a beadványt tevő kérelmét tekintse határidőben benyújtottnak, és érdemben bírálja el azt.

OBH 8052/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, jogállamiságból eredő jogbiztonsággal, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az eljáró közigazgatási szerv nem tisztázza a tényállást, ennek következtében nem értesíti az építési engedélyről az építkezéssel érintett ingatlan tulajdonosát.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a BAKONYTEL Rt. a hétvégi háza előtt a telkét is érintően hírközlési kábelt fektetett, de a Soproni Hírközlési Felügyelet engedélyéről nem kapott értesítést.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Felügyelet építési engedélyt adott a Balaton Öreghegyen létesítendő helyi távközlési hálózat építésére. A hatóság az engedélyezés során nem tisztázta a tényállást körültekintően, nem állapította meg, hogy az engedélyezési dokumentációhoz benyújtott helyszínrajz szerint az építkezés érinti a panaszos telkét is, ezért az építési engedélyről a panaszost nem is értesítette. A hírközlési kábelt a panaszos telkén átvezették.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította ezért, hogy az eljáró közigazgatási szerv megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény tényállás tisztázási kötelezettségre vonatkozó előírását, ezzel a jogbiztonsággal kapcsolatban visszásságot okozott. Azzal, hogy az építési engedélyről nem értesítette panaszost, megfosztotta az Alkotmányban biztosított jogorvoslat igénybevételének lehetőségétől, sérült a panaszos tulajdonhoz fűződő alkotmányos joga is, alkotmányos visszásságot keletkeztetve.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában felhívta a Soproni Hírközlési Felügyelet vezetőjét a tényállás tisztázási kötelezettség fokozott betartására.
A felügyelet vezetője az ajánlást elfogadta.
Teljes szöveg: 57. §

OBH 8169/1997.
A közigazgatási eljárás indokolatlan elhúzódását idézi elő a jogszabály eltérő értelmezése és alkalmazása, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot keletkeztet.
A panaszos azzal a kérelemmel fordult az országgyűlési biztos általános helyetteséhez, hogy folytasson vizsgálatot a Szentpétervári Állami Orvostudományi Akadémián 1995. június 23-án szerzett DI 232916/626. számú oklevelének magyarországi honosításával kapcsolatos eljárás elhúzódása miatt.
A panaszos diplomáját a MKM Magyar Ekvivalencia és Információs Központ 1996. február 1-jén kelt határozatában felsőoktatási intézményben megszerezhető egyetemi végzettségnek ismerte el, a szakképesítés (higiénikus) elismerését a SOTE hatáskörébe utalta. A SOTE ÁOK dékánja 1996. április 16-án a kérelmet elutasító határozatot hozott, mely ellen a törvényes határidőn belül a panaszos fellebbezéssel élt a művelődési és közoktatási miniszterhez. Erre tekintettel az MKM MEIK 1996. augusztus 9-én arról tájékoztatta, hogy a volt állami ösztöndíjasok még rendezésre váró ügyét 1996. év végéig rendezi, melyre azonban 1997 második feléig nem került sor.
Az országgyűlési biztos általános helyettese jelentésében kifejtette, hogy panaszos által kifogásolt eljárás a magyar felsőoktatási intézmény korábbi gyakorlatához képest volt sérelmes. Korábban az egyetem a külföldi felsőoktatási intézményben szerzett fokozatok, oklevelek és diplomák elismeréséről és honosításáról szóló 47/1995. (IV. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hr.) 17. § (4) bekezdése és a 18. § (1) bekezdés b) pontjára tekintet nélkül döntött a honosításról. Ezt a gyakorlatot szakította meg a jelen ügy alapjául szolgáló eljárás, mely a panaszossal szemben valóban méltánytalan, ugyanakkor a jogszabálynak megfelelő.
Ezzel összefüggésben megállapította a helyettes országgyűlési biztos, hogy a döntés veszélyeztette a panaszos elhelyezkedését, valamint hátrányos megkülönböztetést jelentett azokkal szemben, akiknek diplomáját korábban honosították. Az eljárás ennek következtében az említett jogokkal összefüggésben alkotmányos visszásságot keletkeztetett.
A fellebbezési eljárás során a minisztérium, illetve a MEIK felismerte és méltányolta az érdemi határozatból fakadó visszás helyzetet, és kísérletet tett arra, hogy a volt állami ösztöndíjasok hasonló, még rendezetlen ügyét 1996. év végére megnyugtatóan rendezze. Erre azonban nem került sor, mert az érintett felsőoktatási intézmények az egyetemi autonómiára, illetve a honosítás feltételeinek hiányára hivatkozva elzárkóztak a kompromisszum elől.
A helyettes országgyűlési biztos a továbbiakban megállapította, hogy a panaszost érintő, illetve a hasonló ügyek végleges megoldását a 276/1997. (XII. 22.) Korm. rendelettel módosított Hr. jelentheti, mely a MEIK szakképzettséget elismerő határozatát, valamint az egyetemek honosításról szóló döntését azonos jogi hatállyal ruházza fel mind az alkalmazási, mind pedig a foglalkozási előírások tekintetében. A Hr. 15. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezésével a MEIK számára biztosított a hatáskör a doktori cím viselésének engedélyezésére. A művelődési és közoktatási miniszter – a jogszabály módosítást követően – már az ombudsman vizsgálata során orvosolta az eljárás okozta sérelmes helyzetet, így a panaszos számára megnyugtató megoldás született azzal, hogy a MEIK a módosított Hr. alapján orvosdoktori szakképzettségnek fogadta el a külföldön szerzett higiénikus oklevelet.
Az országgyűlési biztos általános helyettese mindebből következően megállapította, hogy a honosítási eljárás elhúzódását, illetve ezzel összefüggésben a bizonytalan helyzetet jogszabály eltérő értelmezése, illetve alkalmazása okozta, mely – az azóta már megtörtént – jogszabály módosítására adott alapot, így az 1998. január 1-jétől hatályos rendelkezések alkalmazásával a panasz alapjául szolgáló ügy – a miniszter tájékoztató levelében foglalt tények alapján – megoldódott.

OBH 9922/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsággal kapcsolatos visszásságot okoz, ha a közüzemi szolgáltató a fogyasztói reklamációra késedelmesen reagál.
A panaszos beadványában sérelmezte a Fővárosi Vízművek Rt. alkalmazottainak egy hibabejelentéssel összefüggő udvariatlan hangnemét és azt, hogy erre vonatkozó reklamációjára a társaság 30 napon belül nem válaszolt.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszt az Rt. Üzemigazgatási Osztályának csoportvezetője kivizsgálta, és az érintett alkalmazottat figyelmeztetésben részesítette, majd a megtett intézkedésről távbeszélőn keresztül értesítette a fogyasztót, azonban az ügyet írásos válasz nélkül hagyta. A panaszos ismételt megkeresése nyomán a társaság három hónappal később írásban is reagált a reklamációra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért: az Rt. azzal, hogy nem tartotta be a vezérigazgatói intézkedésben megszabott 30 napos ügyintézési határidőt, a jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okozott. Ajánlást azért nem tett, mert a társaság üzemgazdasági igazgatója a visszásságot saját hatáskörben orvosolta: a mulasztást elkövető csoportvezetőt figyelmeztetésben részesítette.

OBH 10374/1997.
I. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a Doktori Tanács nem gyakorolja jogkörét és ezzel indokolatlan késedelmet okoz, majd a törvény előírásával szemben az Egyetemi Szabályzatra hivatkozik.
A beadványt tevő – hivatásos katona – azt kifogásolta, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Tanácsához benyújtott PhD-egyenértékűsítési kérelmét, melyben kizárási indítványt terjesztett elő, másfél év elteltével sem intézték el megnyugtatóan. Sérelmezte továbbá, hogy a hivatásos állományú oktatók Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára történt kinevezését az intézmény átalakulását követően nem ismerték el jogfolytonosnak, ezért beosztásukból felmentették, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen az új beosztásokra kiírt pályázatok elbírálásáig korábbi beosztásuk ellátásával megbízták őket.
I. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a felsőoktatásról szóló törvény értelmében a doktori eljárásban nem vehet részt az a személy, aki a pályázóval függelmi, hozzátartozói viszonyban van, vagy akitől az ügy tárgyilagos elbírálása egyéb okból nem várható el. A kérelmezővel összeférhetetlen személy részvételének kizárása a döntéshozatalból a tisztességes eljárást alapjaiban érintő követelmény. Az indítványról való döntést a törvény a Doktori Tanácsra bízza, a testület azonban a Honvédelmi Minisztériumtól kért állásfoglalást az ügyben, ennek következménye volt az eljárás elhúzódása. Végül a kérelmet a tanács azzal utasította el, hogy az egyetem Doktori Szabályzata nem rendelkezik az összeférhetetlenségről. A Doktori Tanács törvényben megállapított hatáskörét indokolatlan késedelemmel gyakorolta, az eljárás emiatt bekövetkezett elhúzódása, továbbá az összeférhetetlenségi kifogásnak a Doktori Szabályzat irányadó rendelkezésének hiányára alapozott, ezáltal törvénysértő elutasítása visszásságot okoz a jogbiztonság alkotmányos követelményével, illetve a beadványt tevőnek a tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben.
Teljes szöveg: 70/A

OBH 10640/1997.
I. A PhD-fokozat odaítélése tudományos kérdésben való állásfoglalást igényel, amire csak a tudomány művelői jogosultak, ezért az érdemi döntést az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja. A korábban új tudományos eredményt tartalmazónak elismert értekezés felülbírálása visszásságot okoz a kérelmezőt az Alkotmány 57. § (1) bekezdés alapján megillető tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben.
I. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a korábbi egyetemi doktori fokozat megszerzőinek a törvény nem biztosít alanyi jogosultságot fokozatuk és a PhD-fokozat egyenértékűségének kimondásához. Az Egyetem azonban úgy döntött, hogy az egyenértékűsítési eljárást lehetővé teszi. Az erre vonatkozó szabályzat megalkotása által, saját autonóm döntésével alanyi jogot teremtett az érintetteknek. A jogbiztonság követelménye nyilvánvalóan terheli a közhatalom olyan birtokosait is, akik jogszabály felhatalmazása alapján saját hatáskörükben szabályoznak alanyi jogokat, illetve ezek gyakorlását. A PhD-fokozat odaítélése tudományos kérdésben való állásfoglalást igényel, ami jogorvoslattal nem támadható, mivel az Alkotmány értelmében tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak, vagyis a beadványt tevő kérelme ügyében hozott érdemi döntéssel összefüggésben az országgyűlési biztos nem jogosult vizsgálatot folytatni.
Teljes szöveg: 54. §

OBH 10772/1997.
Az egyetem döntésével kapcsolatos indokolási kötelezettséget nem helyettesíti a szavazás eredményére hivatkozás, illetve az arról szóló tájékoztatás, hogy ilyenkor mit kell a döntés indokának tekinteni. A mulasztás visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal, illetve a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével öszefüggésben.
A beadványt tevő azt kifogásolta, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem Doktori Tanácsa a korábban megszerzett med. biol. doktori címe PhD-fokozattá átminősítése iránti kérelmét indokolás nélkül, pusztán a szavazás eredményére hivatkozva utasította el.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a felsőoktatásról szóló törvény és a DOTE Doktori Szabályzata egyaránt előírja az egyenértékűsítési kérelem elutasításáról hozott határozat indokolását, a szavazás arányainak ismertetése pedig nyilvánvalóan nem tekinthető tartalmi indokolásnak. A döntés tartalmi indokolásának kötelezettségét nem helyettesíti a Doktori Tanács elnökének tájékoztatása arról, hogy ilyen esetekben mit kell a döntés indokának tekinteni. A Doktori Tanács az előírt indokolási kötelezettségének elmulasztása által visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos követelményével, illetve a beadványt tevőnek a tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben.
A döntés tartalmi megváltoztatására vonatkozó vagy ezzel járó intézkedésre a helyettes biztos nem kérhette a tudományos kérdésben dönteni hivatott, és az Alkotmány értelmében döntésében nem befolyásolható Doktori Tanácsot, ezért ajánlással nem élt. Felhívta azonban a DOTE rektorának a figyelmét arra, hogy az eljárási szabályok maradéktalan betartása a felsőoktatási intézmények rendkívül szűk jogorvoslati lehetőséget biztosító eljárásaiban alkotmányos követelmény, melynek megsértése az érintettek alkotmányos jogaival összefüggésben minden esetben visszássághoz vezet.

OBH 2393/1998.
Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének sérelme, ha a távbeszélő számla elleni kifogást a szolgáltató kivizsgálja és vizsgálata eredményéről az előfizetőt tájékoztatja.
Panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában a MATÁV Rt. telefonszámla reklamációjával kapcsolatos eljárását sérelmezte.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálata során tanulmányozta panaszos beadványát, valamint a MATÁV Ügyfélkapcsolati fejlesztési és szabályozási osztályának panaszos részére írt levelét, melyet a szolgáltató Ügyfélkapcsolati Szervezetének Igazgatója bocsátott rendelkezésére.
Panaszos távbeszélő állomását 1997-ben a Mátészalkai Távbeszélő Centrum, illetve a Debreceni Távközlési Igazgatóság munkatársai vizsgálták. A vizsgálatok során nem találtak olyan hibát, amely túlszámlázást okozhatott volna. A helyszínen végzett ellenőrzések alkalmával felülvizsgálták a hálózatot és a lakásban lévő vezetékrendszert is. Hibát, illetve idegenhasználatot vagy azokra utaló nyomot nem találtak. A kiszámlázott díj csökkentésére a vizsgálati eredmények alapján a MATÁV nem látott lehetőséget.
A vizsgálatok eredményei alapján – amelyek természetesen nem azt bizonyították, hogy a kifogásolt hívásokat panaszos kezdeményezte, csak azt, hogy ezeket a panaszosnál felszerelt állomásról kezdeményezték – a MATÁV a számla jogosságát vitatott beadványt elutasította.
Az országgyűlési biztosnak nincs lehetősége arra, hogy műszaki tartalmú tényállást állapítson meg. Azt kell vizsgálnia, hogy a kivizsgálást végző szervek a panaszra eljártak-e és betartották-e a rájuk vonatkozó szabályokat. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a MATÁV Ügyfélkapcsolati fejlesztési és szabályozási osztálya által panaszosnak küldött levél alapján megállapította, hogy a szolgáltató a reklamációt kivizsgálta, erre tekintettel a MATÁV eljárásával kapcsolatban alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság nem merült fel.

OBH 2848/1998.
II. Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogszabály a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) és a tulajdonjog (Alkotmány 13. §) vonatkozásában, ha a helytelen fogalomhasználattal lehetetlenné teszi a jogszabály által védeni kívánt fogyasztói érdekek érvényesítését.
II. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által lefolytatott vizsgálat – hasonlóan az országgyűlési biztosok vizsgálataihoz – azt mutatja, hogy szolgáltató és fogyasztó között gyakran vita tárgya a csőtöréskor elfolyt nagy mennyiségű víz után felszámított vízdíj, illetve szennyvízdíj.
A közműves ivóvízellátásról szóló rendelet szerint a házi vízvezeték – fogyasztónak fel nem róható – rejtett meghibásodása esetén a vízfogyasztást az árjogszabályok szerinti átalány alapján kell megállapítani. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jelentése szerint a fenti szabály alkalmazásától a szolgáltatók többsége elzárkózik arra hivatkozva, hogy nincs olyan meghibásodás, ami ne lenne felróható a fogyasztónak. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a “felróhatóság” mint a polgári jogi felelősség egyik eleme a kormányrendelet által szabályozni kívánt élethelyzet meghatározására nem alkalmas, mivel ez esetben nem a jogellenes károkozásból eredő költségek megosztásáról, hanem a polgári jog általános szabályai szerint a tulajdonost terhelő költségviselés szabályai alóli kivételről van szó. A helytelen fogalom-használattal a jogalkotó egyrészt lehetetlenné teszi a fogyasztó számára méltányos költség megosztást és így a jogalkotói cél elérését, másrészt a “felróhatóság” fogalmának alkalmazásával bizonytalan mértékű és az általános szabályok szerint őt nem terhelő költségek egy részének átvállalására kötelezi a szolgáltatót, ezzel pedig alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz a jogbiztonság és a tulajdonjog vonatkozásában. A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság jövőbeni elkerülése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy kezdeményezze a kormányrendelet oly módon történő módosítását, amely a fogyasztói érdekek védelmére szolgáló, ellentmondásoktól mentes megoldást ad. Az ajánlás vonatkozásában kialakított álláspont közlésére az érintett szerv rendelkezésére álló határidő még nem telt le.
Teljes szöveg: 13. §

OBH 6020/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz való joggal és a 70/A. § (1) bekezdésében deklarált diszkrimináció tilalmával öszefüggésben visszásságot okoz, hogy nem alkotják meg a távhőszolgáltatásról szóló törvény végrehajtási rendeletét, és hogy az önkormányzat a rendeletében az alapdíj-kedvezményt csak az olyan közösségek számára biztosítja, amelyekben senki sem lépett ki a távhőszolgáltatásból.
Teljes szöveg: 70/A. §

Nyomozással és egyéb rendőrségi eljárással kapcsolatos ügyek

OBH 3981/1996.
III. Nem okoz visszásságot az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes és gyors eljáráshoz való joggal összefüggésben a nyomozás elhúzódása, ha ezt az ügy kivételes bonyolultsága indokolja.
III. A terheltnek ugyanakkor alapvető joga, hogy az ellene folyó büntetőeljárásban ésszerű időn belül szülessen ügydöntő határozat. A konkrét ügy bonyolultsága miatt a helyettes biztos megállapította, hogy a panaszos ellen 1994. december 9. óta folyamatban lévő büntetőeljárás önmagában nem okoz visszásságot.
Teljes szöveg: 55. §

OBH 4657/1996.
Az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja érdemben a büntetőeljárást megszüntető határozatot, ha annak indokolása nem feltűnően egyoldalú. Az eljárás megszüntetése és a sértett emiatt tett panaszának elutasítása önmagában nem okoz visszásságot a sértettnek az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben.
A panaszos közúton gyalog közlekedő fiát egy személygépkocsi hátulról elütötte. A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indított büntetőeljárás során a rendőrség vádemelési javaslatot terjesztett elő, ám a Heves Megyei Főügyészség a nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntette. A Főügyészség részletesen indokolt határozata szerint a gépkocsi sebessége nem hozható kapcsolatba a baleset okozásával, a gépjármű vezetőjének szabályszegése pedig – arra is tekintettel, hogy csak a valószínűsíthetően felbukkanó akadályokra kellett számítania – nem volt megállapítható. A határozat ellen bejelentett panasz folytán a Legfőbb Ügyészség megállapította, hogy a gépkocsi pontos sebessége, valamint a sértett helyzete nem volt megállapítható, a gépkocsi vezetője a helyszínen megállt, harmadik személy pedig nem volt a helyszínen, ezért elutasította a panaszt.
A helyettes országgyűlési biztos megállapítása szerint a sértett fél helyzetében a panaszosnak az ügyben eljárási jogai vannak: joga van ahhoz, hogy ügyét az eljáró hatóságok kivizsgálják, ennek során a felmerült tényeket pártatlanul értékeljék, joga van továbbá az elsőfokon hozott döntés ellen panasszal élni, és joga van ahhoz, hogy a panasz elbírálása során a felvetett kifogásaira választ kapjon. Ezek a jogosítványok a jogállamiság alkotmányos követelményéből, illetve a jogorvoslathoz való – szintén Alkotmányban biztosított – jogából következnek. A Megyei Főügyészség értékelésben egyoldalúság nem volt felfedezhető, tényekre támaszkodó megállapításai nem állnak ellentétben a határozat egyéb megállapításaival. A Legfőbb Ügyészség határozatában értékelte a panaszában leírtakat, az értékelés pedig nem tartalmaz olyan feltűnő egyoldalúságot, amely miatt kifogásolható volna. A helyettes országgyűlési biztos megállapította ezért, hogy a hatóságok intézkedései a panaszos alkotmányos jogaival összefüggésben, visszáságot nem okoztak.
OBH 509/1996.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság az eljárás során nem tisztázza alaposan és hiánytalanul a tényállást, nem a valóságnak megfelelően állapítja meg a terhelő és mentő, valamint a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket, nem deríti fel azokat az okokat és körülményeket, amelyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették, továbbá, ha a nyomozó hatóság nem tesz meg mindent a bűncselekmények gyors és alapos felderítése, valamint a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásához szükséges eljárási cselekmények elvégzése érdekében.
A panaszos beadványa szerint lakáscsere során lakásától és ingóságaitól megtévesztéssel megfosztották. Emiatt 1995. július 21-én feljelentést tett a budapesti XIV. kerületi rendőrkapitányságon. A feljelentés sorsáról, illetve annak eredményéről – a panasz előterjesztéséig (1996. január 17-ig) – semmilyen információt nem kapott.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az ügyben először tájékoztatást kért a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjétől, majd a nyomozás 1998. októberi állásáról a XIV. kerületi rendőrkapitánytól. Megállapította, hogy a panaszos feljelentése alapján lopás vétségének alapos gyanúja miatt, 1995. július 23-án büntetőeljárás indult a budapesti XIV. kerületi rendőrkapitányságon. A nyomozó hatóság az eljárást – bizonyíték hiányában – 1995. december 12-én megszüntette. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megkeresésére a budapesti rendőrfőkapitány felülvizsgáltatta a nyomozás iratait. Megállapította, hogy az ügyben eljárt kapitányság nem derítette fel kellően a tényállást. Nem vizsgálta ugyanis a lakáscsere körülményeit, kizárólag lopás miatt folytatott bizonyítási eljárást, de az sem volt alapos. A főkapitány az általa feltárt hiányosságok megszüntetésére utasította a XIV. kerületi rendőrkapitányság vezetőjét.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata során kiderült az is, hogy a rendőrkapitányság a szóban forgó ügyben 1997. június 4-én a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezte, elrendelte a nyomozás tovább folytatását és azóta a büntetőeljárás folyamatban van.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a XIV. kerületi rendőrkapitányság azzal, hogy a büntetőeljárás során nem derítette fel kellően a tényállást és nem vizsgálta a lakás csere körülményeit – figyelemmel a panaszos érdekeire is –, a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott. Tekintettel azonban arra, hogy a budapesti rendőrfőkapitány utasítására elrendelték a nyomozás tovább folytatását, ilyen irányú ajánlással nem élt. A hasonló jellegű mulasztások jövőbeni elkerülése érdekében azonban az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 17. § (1) bekezdésére hivatkozva, felkérte a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy hívja fel az alárendeltségében működő nyomozó hatóságok állományának figyelmét a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend betartására.
A vizsgált ügyben a XIV. kerületi rendőrkapitányság nem tett eleget a büntetőeljárási törvény 16. §-ában foglaltaknak sem, hiszen 1997 júniusa óta a nyomozást nem fejezte be, a nyomozás tovább folytatásának elrendelése után pedig 1998 októberéig érdemleges nyomozati cselekményt nem végzett, veszélyeztetve a nyomozás időszerűségét. Ez ugyancsak visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben, figyelemmel arra, hogy a panaszosnak jogos érdeke fűződik a nyomozás mielőbbi befejezéséhez. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese ajánlásában felkérte a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjét, hogy intézkedjen a szóban forgó nyomozás mielőbbi, bizonyítékoknak megfelelő befejezéséről, valamint gondoskodjon arról, hogy a főkapitánysághoz tartozó nyomozó hatóságok a jövőben fokozottan érvényesítsék a nyomozások időszerűségét biztosító, jogszabályban rögzített eljárási szabályokat.
A budapesti rendőrfőkapitány az ajánlást elfogadta. Intézkedett a vizsgált ügyben elmulasztott nyomozati cselekmények soron kívüli végrehajtására, továbbá a vizsgálati jelentést – a konzekvenciák levonására, valamint figyelemfelhívás, illetve a nyomozások időszerűségét biztosító, jogszabályban rögzített eljárási szabályok jövőbeni fokozottabb érvényesítése céljából – valamennyi kerületi kapitányság vezetőjének és a főkapitányság bűnügyi igazgatójának megküldte.

OBH 5405/1996.
A sértett nyomozási cselekményekről, illetve az eljárás befejezéséről való értesítésének elmulasztása visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, az állam 8. §-ban meghatározott általános alapjogvédelmi kötelezettségével, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben.
A beadványt tevő azt kifogásolta, hogy a Debrecen Városi Rendőrkapitányságon 1994-ben tett feljelentése ügyében semmilyen fejleményről nincs tudomása, érdeklődésére pedig arról tájékoztatták, hogy az ügy már bírósági szakban van. A nyomozó hatóság arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az eljárást befejezték, és erről a sértetteket – nagy számukra tekintettel – sajtóközleményben értesítették.
Az országgyűlési biztos – egy korábbi vizsgálatra hivatkozva – megállapította, hogy eljárási jogaikkal a sértettek, illetve a feljelentők csak akkor tudnak élni, ha tudomásuk van arról, hogy az eljárást melyik hatóság folytatja, így értesítésük a nyomozás megindításáról, továbbá az esetleges áttételekről szükségszerű. Az értesítés elmulasztása a feljelentőket, sértetteket megfosztja jogaik gyakorlásának lehetőségétől, továbbá azt a látszatot kelti, mintha a nyomozó hatóságok nem foglalkoznának az üggyel. A beadványt tevő jogainak gyakorlását a rendőrkapitányság nem segítette elő. Azáltal pedig, hogy nem értesítette a nyomozás befejezéséről – amit a sajtóközlemény éppen a beadvány tanúsága szerint nem pótolt –, ténylegesen megakadályozta abban, hogy irat-megismerési jogát gyakorolja, lehetetlenné tette a törvényben kifejezésre jutó jogalkotói cél elérését, ezáltal visszásságot okozott a jogbiztonsággal, valamint az állam általános alapjogvédelmi kötelezettségével összefüggésben. A beadványt tevőt elzárták továbbá attól is, hogy jogorvoslathoz való jogát gyakorolja, mivel jogorvoslati jogáról nem oktatták ki. A mulasztás ezért az Alkotmányban biztosított e joggal összefüggésben is visszásságot okozott.
Ajánlásában az országgyűlési biztos kérte a Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitányt, hogy – figyelemmel a korábbi vizsgálat eredményeként született belügyminisztériumi és ORFK állásfoglalásra is – utasítsa az alárendeltségében működő hatóságokat a sértetteket megillető alanyi jogok gyakorlásának a törvényben meghatározott korlátokon belüli maradéktalan biztosítására, ide értve az eljárás stádiuma, illetve az iratok megismeréséhez való jogosultságokat is. A főkapitány az ajánlást elfogadta.

OBH 6278/1996.
Az előállított személy megakadályozása a távbeszélő felügyelet melletti használatában arra tekintettel, hogy a jogszabály nem minősíti – a távbeszélő használatára jogosult – fogva tartott személynek, visszásságot okoz az állam számára az Alkotmány 8. §-ában meghatározott általános jogvédelmi kötelezettséggel, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben.
A beadványt tevő kft. munkatársát – M.-et – gépjármű-ellenőrzés és igazoltatás céljából egy rendőrjárőr megállította. Az igazoltatás során a járőr megállapította, hogy a felszólításra átadott vezetői engedélyben az orvosi érvényesség dátuma kézírással van átjavítva, ezért a járőr közokirat-hamisítás gyanúja miatt az előállításáról intézkedett. M. az intézkedés jogosságát sérelmezte, és a járőrök jelentése szerint több ízben megfenyegette a rendőröket, hogy kapcsolatait kihasználva gondoskodni fog a testületből történő eltávolításukról. M. 02,55 óra és 05,20 óra között tartózkodott az előállító helyiségben, amíg az ügyeleti szolgálat a szükséges ellenőrzéseket és intézkedéseket elvégezte. Munkáltatója bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a VIII. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjéhez, amelyben sérelmezte a munkatársával szemben foganatosított intézkedést és azt, hogy nem értesíthette telefonon a céget, hozzátartozóját vagy ügyvédjét.
Az előállított személyt a jogszabályok nem minősítik fogva tartott személynek. Az Alkotmány rendelkezése szerint azonban az alapvető jogok és kötelezettségek kizárólag törvényben korlátozhatók. Erre tekintettel az a tény, hogy a jogszabályok a fogva tartottak számára biztosítja a távbeszélő használatát, nem értelmezhető úgy, hogy a nem fogvatartottak számára ezt nem biztosítja. A Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében ugyanis a jog korlátozásáról kell jogszabályban rendelkezni, nem pedig a korlátozás alóli mentességről. Ilyen korlátozás rendeletben egyébként sem volna szabályozható. A rendelet szabálya tehát nem a távbeszélő használatát engedélyezi, hanem azt teszi lehetővé, hogy arra a hatóság ellenőrzése mellett kerüljön sor. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Budapest VIII. kerületi Rendőrkapitányság jogszabály felhatalmazása nélkül akadályozta meg M.-et abban, hogy előállításának tényéről munkáltatóját távbeszélőn értesítse, ezáltal visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével, valamint az állam általános jogvédelmi kötelezettségével összefüggésben.
Ajánlásában kérte az országos rendőrfőkapitányt, hívja fel a vezetése alatt álló hatóság figyelmét arra, hogy az előállítást csak abban az esetben alkalmazzák, ha az feltétlenül szükséges; gondoskodjanak az előállítás céljának lehető legrövidebb időn belül történő eléréséről, ezt követően az előállítást haladéktalanul szüntessék meg; valamint gondoskodjanak arról, hogy az előállítottak mindazokat a jogaikat gyakorolhassák, amelyeket törvény kifejezetten nem tilt, így különösen használhassanak távbeszélőt és érintkezhessenek ügyvéddel. Az országos rendőrfőkapitány az ajánlásokat elfogadta.

OBH 6416/1996.
A szabálysértési hatóság az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében biztosított ártatlanság vélelmével összefüggésben visszásságot okozott azáltal, hogy az egyik eljárásban nem bizonyított tényt egy összefüggő másik eljárásban bizonyítottnak tekintett. Az erre alapozott, feltűnő egyoldalúsággal indokolt határozat visszáságot okozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben is.
Teljes szöveg: 57. § (2)

OBH 7106/1996.
A fogvatartottak levelezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyása, a nem ellenőrizhető kategóriába tartozó levelek nem közvetlenül a címzettnek történő és késedelmes továbbítása, a levelezési jog gyakorlásának részletes szabályait megállapító végrehajtási rendelkezések hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság, ezen belül a jogbiztonság követelményeit.
A panaszos sérelmezte, hogy őrizetbe vételét, majd előzetes letartóztatását követően nem volt lehetősége hozzátartozói értesítésére, leveleit nem továbbították, kirendelt védője nem kereste fel. A beadvány alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot folytatott. Ennek során beszerezte a szükséges iratokat.
Megállapította, hogy a Tolnai Lajos utcai fogda (BRFK Közrendvédelmi Főosztály, Fogda és Kísérőszolgálati Osztály) a megírást követő első, illetve második napon postázta a panaszos leveleit a fogdából, de nem közvetlenül a címzetteknek, hanem a fogva tartott ügyében nyomozást folytató IX. ker. Rendőrkapitányságra, az ügy előadójának. Innen a címzettek részére történt továbbítás időpontja nem volt megállapítható.
A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet szerint a fogva tartottnak a hatóságokhoz küldött levelei nem ellenőrizhetők, ezért indokolatlan volt a levelek megküldése az eljárást folytató rendőri szervhez, a IX. kerületi kapitányság vizsgálati alosztályára. A rendelet 6. § (4) bekezdése szerint a fogva tartással kapcsolatos panaszt tartalmazó, a fogva tartás ellenőrzésére jogosult rendőri, ügyészi, bírói vagy más illetékes szervhez intézett levelet haladéktalanul továbbítani kell. Az ügyben eljáró előadó a szükségtelenül hozzáküldött levelek késedelmes továbbításával megsértette ezt az előírást. Az Országos Rendőr-főkapitány 19/1996. sz. Utasításával kiadott Fogdaszolgálati Szabályzat – amely a 19/1995. (XII.13.) BM rendelet végrehajtásának részletes szabályairól szól – a levelezésre vonatkozóan pontos előírásokat nem tartalmaz. A Szabályzat 72. pontja szerint: “A fogva tartott küldeményeinek továbbítását és fogadását, a hatályos jogszabályok előírásai és a helyi sajátosságok alapján a fogva tartásért felelős vezető intézkedésben szabályozza, amit a fogva tartottakkal a befogadáskor a szükséges mértékig ismertetni kell.” A Szabályzat tehát minden rendőrségi fogdában tetszőleges eltéréseket enged meg.
A fogva tartottak levelezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyása, a nem ellenőrizhető kategóriába tartozó levelek nem közvetlenül a címzettnek történő és késedelmes továbbítása, a levelezési jog gyakorlásának részletes szabályait megállapító végrehajtási rendelkezések hiánya sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvét, ezen belül a jogbiztonság alkotmányos követelményét.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy intézkedjék a rendőrségi fogdában fogva tartottak levelezési jogának gyakorlásával összefüggő eljárás részleteinek szabályozása és feltételeinek biztosítása érdekében, különös tekintettel a 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 6. § (2) és (4) bekezdéseire. A címzett az ajánlásra adott válaszában jelezte, hogy egyéb módosító javaslatokkal együtt a 19/1995. (XII. 13.) BM rendeletben a levelezésre vonatkozó szabályok módosítására is javaslatot fog tenni. A rendelet módosítása még nem történt meg.

OBH 7733/1996.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, továbbá a 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elengedhetetlen elemét képező jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha a büntetés-végrehajtási intézetben elhelyezett elítélt kérelme alapján hozott, az ő helyzetét lényegesen befolyásoló határozat nem tartalmazza a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó útbaigazítást, illetve a döntés indokolását.
Teljes szöveg: 57. § (5)

OBH 8072/1996.
Az ügyészség nem okoz az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot, ha a bejelentett fellebbezést alapos indokkal visszavonja, és mérlegelése nem feltűnően egyoldalú. Nem tekinthető elfogultnak az ügyész pusztán azért, mert egy tényt másként értékel, mint a sértett, ezért a kizárási indítvány elutasítása az alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem okoz.
A panaszos a fiának sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárással összefüggésben azt kifogásolta, hogy a Fővárosi Főügyészség nem gondoskodott arról, hogy a segítségnyújtás elmulasztása vétségének gyanúját a gyanúsítottakkal közöljék, bár a cselekményre vonatkozó vád végül bekerült a vádiratba. Sérelmezte továbbá, hogy a vádlottakat felmentő elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést a felettes ügyészség visszavonta. Azt is kifogásolta, hogy a Legfőbb Ügyészség nem tett eleget a panaszos által bejelentett kizárási kérelmeknek, és ismételt kérésére sem hozott ebben az ügyben határozatot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a gyanú közlése a gyanúsítottak védelemhez való jogából ered, azt a célt szolgálja, hogy a gyanúsított a hatóság előtti védekezésre kellően fel tudjon készülni. A sértett képviseletében eljáró panaszosnak nem fűződik alkotmányos joga ahhoz, hogy a vádban szereplő gyanút a gyanúsítottal közöljék, mert ennek elmulasztása nem jelentette a büntetőjogi felelősségre vonás meghiúsulását. A sértettnek Alkotmány által védett érdeke fűződik ahhoz, hogy a bűncselekmény elkövetőjét felelősségre vonják, ezért a vádképviseletet ellátó ügyészség indokolatlanul ne vonja vissza a bejelentett fellebbezést. A szóban forgó eseteben az ügyészség arra hivatkozva vonta vissza a megalapozatlanság miatt bejelentett fellebbezést, hogy a bíróság a vádhoz képest eltérő tényállást állapított meg, amelyre tekintettel viszont nem volt megalapozatlan a felmentő ítélet. Olyan adat nem merült fel, amely arra utalt volna, hogy a kerületi ügyészség vagy a főügyészség mérlegelési hatáskörét túllépte volna, a fellebbezés visszavonását kellőképpen megindokolta, ezért az intézkedés a panaszos alkotmányos jogával, illetve érdekével összefüggésben visszásságot nem okozott. A büntetőeljárástól várt igazság kiderítése és a hatóság tekintélyének megóvása szükségessé teszi annak törvényi biztosítását, hogy az adott ügyben eljáró személy elfogulatlan legyen. E cél elérése érdekében zárja ki a törvény az ügy elintézéséből azt a személyt, akinek elfogultságához kétség férhet. A relatív kizárási okra – az elfogultságra – alapozott indítvány csak akkor eredményezheti az érintett személy kizárását, ha olyan konkrét körülmények állapíthatóak meg, amelyek a bejelentés állításait legalább valószínűvé teszik. A törvény ezeket a körülményeket nem tartalmazza, az indítványra vonatkozó döntést az érintett szerv vezetőjének mérlegelésére bízza. A szóban forgó esetben nem valósult meg elfogultság pusztán amiatt, hogy az ügyészség máshogy értékelt egy cselekményt, mint a panaszos. Az ügyészségnek kötelessége értékelni a cselekményt, az értékelés pedig csak akkor vezetne elfogultsághoz, ha ezt – a fentiekben leírtak szerint – egyoldalúan tenné. Erre utaló adat azonban nem merült fel, amint az a bíróság döntéséből is kiderült. A helyettes biztos megállapította ezért, hogy az elfogultsági indítvány elutasítása a panaszos alkotmányos jogaival összefüggésben nem okozott visszásságot. A tárgyaláson az ügyész félként vesz részt, vagyis nem ügydöntő hatóságként jár el, az intézkedései – azaz indítványai – csak rendkívüli esetben alkalmasak arra, hogy az alkotmányos jogokat sértsék. Ilyen eset a vád elejtése, amelyet a bíróság köteles tudomásul venni, és amely ítélt dolgot eredményez, vagyis ugyanaz a büntetőjogi igény újabb eljárásban sem érvényesíthető. A szóban forgó esetben azonban olyan ügyészi indítványról van szó, amely a bíróságot nem köti. Az ügyészség azáltal, hogy a kizárási indítványt elutasító határozat ellen benyújtott újabb beadványokat nem határozatban bírálta el, alkotmányos visszásságot nem okozott.

OBH 9280/1996.
A nyomozás színvonalának vizsgálata nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe, de egyes, jogszabályban kötelezően előírt nyomozási cselekmények foganatosításának elmulasztása – pl. a feljelentés adatainak kiegészítésére vonatkozó kérés elutasítása, a nyomozást megszüntető határozat megküldésének elmaradása – sértik a panaszos eljárási jogait, ezzel megállapíthatóvá teszik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság, ezen belül a jogbiztonság követelményének sérelmét.
A panaszos szerint fiát súlyos fenyegetéssel rávették fiktív adásvételi szerződés aláírására személygépkocsija eladásáról, és a rendőrség az emiatt elrendelt nyomozás során nem tett meg mindent az elkövetők felkutatása és a tényállás teljes felderítése érdekében. A beadvány alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte a nyomozás iratait.
Megállapította, hogy 1996. október 4-én az esti órákban két ismeretlen, erős fizikumú fiatalember a panaszos fiát a családja kiirtásával fenyegetve kényszerítette, hogy velük menjen. Leíratták a sértettel, hogy Lada gépkocsiját eladta nekik, és a vételárat egy összegben kifizették. Vevőként a kocsiban tartózkodó egyik fiatalember, tanúként a másik személy szerepelt. Elvették a sértett forgalmi engedélyét, az autó kulcsait, valamint a zsebében lévő 15 ezer forintot, és kitették a kocsiból. A sértett hazaérkezése után, édesapja kíséretében elment a rendőrségre, és megtette feljelentését.
A XV. kerületi Rendőrkapitányságon a panaszfelvétel felületes volt, a tényállás lényeges elemeit a sértett kérése ellenére a feljelentésben nem rögzítették, a cselekményt tévesen minősítették, a nyomozás indokolatlanul elhúzódott. A gépkocsi körözését a cselekmény elkövetésétől számított két hónap múlva, december 2-án rendelték el. A feljelentésben leírt személyek felkutatására nem került sor, pedig a sértett szülei az elkövetők gépkocsijának rendszámát is megadták, amellyel a cselekmény elkövetése idején a lakásukhoz érkeztek. A panaszost nem értesítették a nyomozás megszüntetéséről. Megállapította a nyomozás azt is, hogy a gépkocsit a hamis szerződés alapján értékesítették, a lopás miatt nyomozást folytató kapitányság a tulajdonjog átírását elvégezte.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a feljelentés adatainak kiegészítésére vonatkozó kérés elutasítása, a nyomozást megszüntető határozat megküldésének elmulasztása sértették a panaszos büntető-eljárási jogait és ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság, ezen belül a jogbiztonság követelményét.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a budapesti rendőrfőkapitánynak, hogy szakmai irányítást végző nyomozó szervei útján – a bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. sz. BM Utasításban meghatározott feladatok keretében – gondoskodjék a XV. kerületi Rendőrkapitányság által folytatott nyomozások törvényességének és szakszerűségének ellenőrzéséről, az észlelt hibák, fogyatékosságok és törvénysértések megszüntetéséről.
A főkapitány az ajánlást elfogadta, a mulasztások okait megvizsgáltatta, a körözés késedelmes kiadásáért felelős rendőrtisztet fegyelmi úton felelősségre vonta, egyúttal gondoskodott a kapitányság által folytatott nyomozások fokozott felügyeletéről. Az ajánlás a sérelmet nem tudta orvosolni, a jövőbeni jogsérelmek megelőzése tekintetében azonban elérte célját.

OBH 2297/1997.
Az eljárási szabályok megsértése a jogalkalmazás hitelességét – ezáltal a panaszosnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogát – veszélyezteti, még abban az esetben is, ha az eljárás eredménye egyébként nem lenne kifogásolható.
A panaszos sérelmesnek tartotta, hogy magánokirat-hamisítás miatt tett feljelentése ügyében a rendőrség nem tett meg mindent a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása, az elkövető felderítése érdekében, és ennek következtében hamis vád miatt eljárás indult ellene. A bejelentés alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során a Kecskeméti Rendőrkapitányságtól beszerezte az ügyre vonatkozó iratokat.
Megállapította, hogy a panaszos lakástelefonját ismeretlen személy által küldött írásbeli felmondás alapján a MATÁV Rt. kikapcsolta. A panaszos feljelentést tett a Kecskeméti Rendőrkapitányságon, feljelentésében lehetséges elkövetőként a vele haragos viszonyban lévő sógornőjét, annak leányát és barátját jelölte meg. A feljelentőt a hamis vád következményeire figyelmeztették. A rendőrség magánokirat-hamisítás vétsége miatt elrendelte a nyomozást, kihallgatta a feljelentett személyeket, írásmintát vett tőlük és a sértettől, majd írásszakértőt rendelt ki a levelezőlapon lévő kézírás eredetének megállapítására.
Az írásszakértő véleménye szerint a levelezőlapot a feljelentő írta. Ezért a nyomozást a Be. 139. § (1) bekezdése alapján a nyomozóhatóság megszüntette, s egyúttal az iratokat a hamis vád alapos gyanúja miatti eljárás megfontolása végett a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség Nyomozó Hivatalának megküldte. Az Ügyészségi Nyomozó Hivatal az eljárását vádjavaslattal fejezte be, de a városi ügyészség az ügyet bizonyítottság hiányában megszüntette.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az alapügyhöz tartozó nyomozati iratok vizsgálata során több pontatlanságot és ellentmondást állapított meg a nyomozás menetében, amelyek kétségbevonhatóvá tették az egyes nyomozási cselekmények hitelességét és sértették az eljárási szabályokat. Az eljárás felületessége sértette a panaszos érdekeit is, mert a nyomozás megszüntetésére való tekintettel a rendőrség a hamis vád elkövetésének alapos gyanúját is megállapította vele szemben.
A nyomozás során elkövetett hibák sértették a büntetőeljárás szabályait, ezáltal a panaszosnak a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogát, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a Bács-Kiskun megyei rendőr-főkapitánynak, hogy szakmai irányítást végző nyomozó szervei útján – a bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. sz. BM Utasításban meghatározott feladatok keretében – gondoskodjék a Kecskeméti Rendőrkapitányság által folytatott nyomozások törvényességének és szakszerűségének ellenőrzéséről, az észlelt hibák, fogyatékosságok és törvénysértések megszüntetéséről.
A főkapitány az ajánlást elfogadta, elrendelte a kapitányság által folytatott nyomozások fokozott felügyeletét.
OBH 2398/1997.
A jogban járatlan panaszos tájékoztatásának elmulasztása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott, jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogot, különösen olyan esetben, ha az érdekelt érdekeinek érvényesítését jogvesztő határidő korlátozza.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslati jogot sérti, ha a nyomozást megtagadó vagy megszüntető határozat helyett a feljelentőt hosszú idő eltelte után, levélben értesítik arról, hogy feljelentését irattározták.
Teljes szöveg: 57. § (5)

OBH 3187/1997.
A késedelmesen és felületesen lefolytatott nyomozás, a felületes parancsnoki ellenőrzés, a hatóság eljárása során történt mulasztások sértik a büntetőeljárás alapelveit és az eljárási jog szabályait, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz fűződő követelményt.
A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrség nem tett semmit a sérelmére elkövetett lopások tetteseinek felderítésére. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte a panaszos feljelentésére indult nyomozás iratait.
A panaszos tanyájáról 12 db tyúkot és különféle ingóságokat loptak el. Az elkövetőket látásból ismerte, a nyomokat letakarással biztosította és telefonált a Nagykátai Rendőrkapitányság ügyeletére, ahonnan azonban nem jött ki senki. Néhány nap múlva írásban is feljelentést tett, de a feljelentést csak két héttel később iktatták.
Az elrendelt feljelentés kiegészítés keretében a bűnügyi osztály munkatársa megtekintette a helyszínt, beszélt a panaszossal és meghallgatott egy szomszédot, aki érdemi információt nem tudott adni, majd jelentést készített a megállapításairól. A jelentés alapján a bűnügyi osztály vezetője elrendelte a nyomozást. Az összefoglaló jelentés szerint a bűncselekmény helyszínén halaszthatatlan nyomozási cselekményként helyszíni szemle végrehajtására került sor, továbbá távgépírón körözést rendeltek el. A jelentés a nyomozási cselekmény megnevezésén kívül egyetlen szót sem tartalmazott a szemle időpontjáról, lefolyásáról, eredményéről, a rögzített nyomokról, esetleges tárgyi bizonyítékokról, a résztvevőkről, hatósági tanúkról. Az ügyiratban az intézkedések dokumentumai nem voltak megtalálhatók. Az összefoglaló jelentést a parancsnok nem írta alá. A nyomozást ugyanezen a napon megszüntették, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható az elkövető kiléte. A panaszos a megszüntető határozatot átvette, ellene panasszal nem élt.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a hatóság késedelmesen és felületesen folytatta le a nyomozást, az ügy irataiból pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy azok valótlan adatokat, meg nem történt intézkedéseket tartalmaznak, tehát a parancsnoki ellenőrzés felületes volt. A hatóság eljárása során történt mulasztások sértették a büntetőeljárás alapelveit és az eljárási jog szabályait, ezáltal a jogállamiság és a jogbiztonság követelményeit.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a Pest megyei rendőrfőkapitánynak, hogy szakmai irányítást végző nyomozó szervei útján – a bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. sz. BM Utasításban meghatározott feladatok keretében – gondoskodjék a Nagykátai Rendőrkapitányság által folytatott nyomozások törvényességének és szakszerűségének ellenőrzéséről, az észlelt hibák, fogyatékosságok és törvénysértések megszüntetéséről. A főkapitány az ajánlást elfogadta, a helyi rendőrkapitányságok által folytatott nyomozások szakszerűségének és törvényességének ellenőrzését ellenőrzési tervben meghatározta, intézkedéséről azonban csak késedelmesen – sürgetésre – adott tájékoztatást.

OBH 4015/1997.
A rendőrségi törvény és a szolgálati szabályzat alapján a rendőr köteles intézkedni, ha olyan tényt vagy körülményt észlel, illetőleg hoznak tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. A vonatkísérő járőrnek együtt kell működnie a vonat forgalmi személyzetével. Az intézkedés elmulasztása és erre vonatkozóan az alapos parancsnoki vizsgálat elmaradása sérti a hatályos jogszabályokat, és ezzel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményét az utasok biztonságával összefüggésben.
A Petőfi Népe c. lap hírt adott arról, hogy a Budapest – Lajosmizse között közlekedő vonaton rendszeresek az ittas fiatalok garázdálkodásai. Egy alkalommal a szolgálatban lévő mozdonyvezetőt is megverték, amikor közbeavatkozott. Az ügyben a jelenlévő rendőrök nem intézkedtek kellő határozottsággal. A cikk alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt. Ennek során tájékoztatást kért a Készenléti Rendőrség parancsnokától.
Megállapította, hogy a cikkben szereplő esemény Felsőpakonyon történt. A megállóhelyre érkező vonaton 2 db vészféket indokolatlanul meghúztak, ezután a vezérlőkocsi hátsó peronjáról több ittas fiatalember szállt le, akik a kocsiban utazó, szolgálatban lévő rendőröket szidalmazták. A mozdonyvezető kérte a rendőröket, hogy amíg a fék helyreállítása tart, intézkedjenek a továbbra is szitkozódó fiatalokkal szemben. A rendőrök a felkérésnek nem tettek eleget.
A vonat elindulása után a vonatról leszállt fiatalemberek egyike közelebb jött, és egy követ dobott a vezérlőkocsi felé. A kocsi zsúfolásig tele volt utasokkal. A mozdonyvezető megállította a vonatot, leszállt és a dobáló fiatalembert a helyszínen elfogta. A fiatalember megpróbált elmenekülni, dulakodás tört ki, melynek következtében a mozdonyvezető könnyebben megsérült. A rendőrök csak a dulakodás után avatkoztak be, az elkövetőt igazoltatták, majd elengedték. Az esemény miatt a MÁV feljelentést tett a Dabasi Rendőrkapitányságon.
A MÁV Vasútbiztonsági Főosztálya levélben kérte a Készenléti Rendőrség parancsnokát, hogy vizsgáltassa meg a vonaton szolgálatot teljesítő rendőrök viselkedését. A parancsnok válaszában közölte, hogy a rendőrök fegyelemsértést, szolgálattal összefüggő mulasztást nem követtek el. A parancsnoki vizsgálat megállapításai nem voltak megalapozottak. A rendőrségi törvény és a szolgálati szabályzat alapján a rendőr köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha olyan tényt vagy körülményt észlel, illetőleg hoznak tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. A vonatkísérő járőrnek együtt kell működnie a vonat forgalmi személyzetével. A tényállás alapján a rendőrök nem tettek eleget jogszabályokban előírt kötelezettségüknek, parancsnokaik pedig ezt tudomásul vették, anélkül, hogy alaposabb vizsgálatot folytattak volna a körülmények tisztázása érdekében. A mulasztás súlyát növelte, hogy rendszeresen fordultak elő az adott időszakban a vonatokon elkövetett garázdaságok, a vonatszemélyzet elleni támadások, az utasok súlyos sérülését eredményező kődobálások.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a vonatkísérő rendőrök magatartása, illetve a vasút kérése ellenére az alapos parancsnoki vizsgálat elmaradása sértette a hatályos jogszabályokat és az utasok biztonságával összefüggésben a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos alapelvét. Ajánlotta az Országos Rendőrfőkapitánynak, hogy gondoskodjék a vonatkísérő szolgálatot ellátó személyi állomány intézkedési színvonalának javításáról és annak rendszeres ellenőrzéséről, továbbá a MÁV-tól és az utazóközönségtől érkező panaszok alapos kivizsgálásáról. A főkapitány az ajánlást elfogadta.

OBH 4551/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság lényegi elemét képező jogbiztonság követelményével, valamint a 8. § (1)–(2) bekezdésében biztosított, az embert megillető sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság az eljárás során nem tisztázza alaposan és hiánytalanul a tényállást, nem a valóságnak megfelelően állapítja meg a terhelő és mentő, valamint a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket, nem deríti fel azokat az okokat és körülményeket, amelyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették, továbbá, ha a nyomozó hatóság nem tesz meg mindent a bűncselekmények gyors és alapos felderítése, valamint a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásához szükséges eljárási cselekmények elvégzése érdekében.
A panaszos beadványa szerint 1996. július 8-án Somogysárdon történt rendőri intézkedés során az ő sérelmére történt jogtalan fegyverhasználat, mégis ellene indítottak hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt büntetőeljárást.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az illetékes ügyészségtől kért tájékoztatás, valamint a beszerzett nyomozási iratok alapján megállapította, hogy a panaszos ellen hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt azért indult eljárás a Somogy Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál, mivel az iratok között elhelyezett rendőri jelentés szerint 1996. július 8-án 17 óra körüli időben a panaszos először megfenyegette a vele szemben intézkedő egyik rendőrt, majd bántalmazta mindkettőt. Az eljárás adataira tekintettel a Kaposvári Városi Ügyészség hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt vádat emelt a panaszossal szemben. A Kaposvári Városi Bíróság a panaszost az ellene emelt vád alól felmentette. Ezen ítéletet a Somogy Megyei Bíróság helyben hagyta, az ítélet jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet szerint a panaszossal és társaival szemben foganatosított rendőri intézkedés során az egyik rendőr részéről fegyverhasználatra került sor. Ennek során a panaszos és egy másik személy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bírósági eljárásban megállapított tényekre figyelemmel a legfőbb ügyész felhívta a Somogy Megyei Főügyészséget a fegyverhasználat körülményeinek, s az ezért való felelősség kérdéseinek vizsgálatára, ezt ugyanis a nyomozás során nem derítette fel a nyomozó hivatal. Az újabb nyomozás eredményeként a Kaposvári Városi Ügyészség 1998. március 6-án tiltott fegyverhasználat és más bűncselekmények miatt vádat emelt a panaszossal szemben intézkedő két rendőrrel szemben.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a panaszossal szemben 1996. július 8-án intézkedő rendőrök eljárása során sérelmet szenvedett a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményéhez kapcsolódóan az alapvető jogok korlátozásának tilalma. Időközben azonban a bíróság a panaszost az ellene emelt vádak alól felmentette, az intézkedő rendőrök ellen pedig – a panaszos sérelmére megvalósított bűncselekmények miatt – vádemelésre került sor. Ezen intézkedésekkel a keletkezett alkotmányos visszásság megszűnt. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben nem élt ajánlással.

OBH 4701/1997.
A rendőri eljárások szakszerűtlensége miatt tett panaszok hatáskör hiányában történt vizsgálatával és a válaszadással a rendőrség alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz, és sérti a panaszosoknak a rendőri eljárások sikeres befejezéséhez kapcsolódó érdekeit.
A panaszos a közlekedési balesetét követő rendőri intézkedést és hatósági eljárást sérelmezte. A szabálysértési, illetve a későbbiekben már bűnügyi nyomozati eljárás során személyi sérülését figyelmen kívül hagyták, panaszait a BRFK Hivatala elfogultan, a már ismert tényeket figyelmen kívül hagyva vizsgálta ki. A beadványban foglaltak alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított. Ennek során beszerezte az eljárások iratait.
A panaszos közúti közlekedési baleset részese volt. A helyszínre érkező rendőrjárőr közúti közlekedési baleset okozása miatt szabálysértési feljelentést tett. A feljelentés szerint személyi sérülés nem történt, a balesetért nagyobb mértékben hibásként a kerékpárral közlekedő panaszost jelölte meg. A másnap kiállított ambuláns lap szerint a panaszos a baleset következtében nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Az erről szóló igazolását megküldte a BRFK-nak.
A szabálysértési hatóság az ügyet áttette a hatáskörrel rendelkező nyomozó hatósághoz. A közlekedés-rendészet vizsgálati alosztálya a Be. 139. § (1) bekezdése alapján a nyomozást megszüntette. A határozat ellen a panaszos a Fővárosi Főügyészségnél panasszal élt. A főügyészség az ügyben pótnyomozást rendelt el. A nyomozó hatóság műszaki szakértőt rendelt ki, a szakvélemény alapján az eljárást ismét megszüntette. Az újabb panasznak a főügyészség ismét helyt adott, a már rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a baleset másik részese jogsértő magatartásával megvalósította a Btk. 187. § (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset gondatlan okozásának vétségét. A nyomozó hatóságot a nyomozás befejezésére és az iratok vádemelési javaslattal történő felterjesztésére utasította.
A nyomozó hatóság – ügyészi megállapítás szerint is – szakszerűtlenül végezte el a nyomozási cselekményeket. A szakszerűtlenségek és mulasztások miatt az országgyűlési biztos általános helyettese az alkotmányos visszáság közvetlen veszélyét megállapította, tekintettel azonban arra, hogy az így keletkezett sérelem a rendes jogorvoslat keretében orvosolást nyert, emiatt a konkrét ügyben ajánlást nem tett.
A panaszos a fenti eljárások megállapításainak megalapozatlanságára, illetve az intézkedések, eljárási cselekmények szakszerűtlenségére és jogszerűtlenségére hivatkozva három alkalommal panaszt, egy esetben az eljárásból adódó kárának megtérítésére irányuló fizetési felszólítást nyújtott be a BRFK vezetőjének. Panaszai kivizsgálásáról és sérelmei megalapozatlanságáról minden esetben a BRFK Hivatalának vezetője értesítette.
A panaszok kivizsgálása nem tartozott a BRFK Hivatalának hatáskörébe, mivel azok elintézése csak a már megindult szabálysértési, illetve bűnügyi nyomozati eljárások keretében történhet. Mulasztást követett el a BRFK Hivatala, amikor a panaszos beadványai alapján, nem állapította meg hatáskörének hiányát, és nem intézkedett a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) 92. §-ának megfelelően. Jogsértő volt a panaszok kivizsgálására tett intézkedése és a válaszadás is. E mulasztás és jogsértés következtében az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítható volt.
Az alkotmányos visszásság orvosolására az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlotta a budapesti rendőrfőkapitánynak, hogy a BRFK Hivatala csak a hatáskörébe tartozó panaszokat vizsgálja, a hatáskörét meghaladó ügyeket az Rtv. 92. §-a szerint tegye át az arra illetékes eljáró hatósághoz. A főkapitány az ajánlást elfogadta, a szükséges intézkedéseket végrehajtotta.

OBH 5485/1997.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elengedhetetlen elemét képező jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha a rendőrhatóság ügyeletese az általa átvett büntető feljelentés iktatását elmulasztja és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a feljelentés eltűnjön, a nyomozás lefolytatása meghiúsuljon. Nem okoz viszont alkotmányos visszásságot, ha a nyomozó hatóság biztosítja a feljelentő jogorvoslathoz való jogát.
A panaszos sérelmezte, hogy 1995. december 18-án tett feljelentésére az Érdi Rendőrkapitányság érdemi intézkedést nem foganatosított. Személyesen is felkereste a rendőrkapitányt, de ügyében felvilágosítást nem kapott.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során felkérte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét a szóban forgó nyomozati iratok felülvizsgálatára. A főkapitány tájékoztatója alapján megállapította, hogy a panaszos lopás és más bűncselekmény miatt írásban feljelentést tett az általa megnevezett elkövető ellen az Érdi Rendőrkapitányságon. Feljelentését a kapitányság ügyeletese vette át, aki az átvételt aláírásával és a hatóság bélyegzőjével igazolta. A feljelentés átvételét követően az ügyben eljárás nem indult. Az eljárás elmaradása miatt a panaszos az ügyészséghez fordult. Az ügyészség megkeresésére a kapitányság vezetője vizsgálatot rendelt el, melynek alapján megállapította, hogy az ügyeletes a feljelentést átvette, de a feljelentés sorsa ismeretlen. Az ügyirat eltűnésével kapcsolatban fennállt az ügyeletes felelőssége. Felelősségre vonására azonban az eltelt időre tekintettel – elévülés miatt – nem volt lehetőség.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította továbbá, hogy mulasztást és ezáltal jogsértést követett el a kapitányság eljáró ügyeletese a feljelentés iktatásának elmulasztásakor. Ez eredményezte a feljelentés ismeretlen körülmények közötti eltűnését és meghiúsította a nyomozás lefolytatását. Ezekre figyelemmel – tekintettel a feljelentő jogos érdekeire is – sérült a jogbiztonság követelménye, vagyis alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság keletkezett. Tekintettel azonban arra, hogy a sérelem rendes jogorvoslat keretében orvosolást nyert, továbbá, mert a rendőrfőkapitány az ügyet kivizsgálta és a szükséges intézkedéseket megtette, ajánlást nem tett az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese.
Rámutatott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese arra is, hogy az ügyészség jogszerűen járt el, amikor a panaszos jogorvoslati kérelme alapján tényfeltáró vizsgálatot kezdeményezett. Ennek eredményeként derült ki ugyanis, hogy a feljelentés ismeretlen körülmények között eltűnt és azért az ügyeletes a felelős. A tényfeltáró vizsgálat megállapította azt is, hogy a feljelentésben foglaltakat, illetve a panaszos meghallgatása során előadott bűncselekményre utaló körülményeket a hatóság egy korábbi eljárásában már elbírálta. Meghallgatása során a panaszost tájékoztatták arról, hogy az általa előadottak alapján új eljárás elrendelésére nem kerül sor. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az ügyben a panaszos jogorvoslati joga biztosított volt. Ezen jogával a panaszos élt, melynek eredményeként sérelme a rendes jogorvoslat keretében felülvizsgálatra került. Ezért e jog érvényesülésében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság nem állt fenn. Az ügy ajánlás nélkül fejeződött be.

OBH 5650/1997.
II. Az Ügyvédi Kamara a törvényi tilalom ellenére feltett kérdés mögöttes tartalmának vizsgálata, illetve nem jogsértőként való értékelése által visszásságot okoz az Alkotmány 60. §-ában biztosított lelkiismereti és vallásszabadsággal, illetve a 8. §-ában előírt általános jogvédelmi kötelezettséggel összefüggésben.
II. Az Ügyvédi Kamarát eljárása során megilleti a lényeges tények mérlegelési, illetve az érdemi döntésre vonatkozó következtetés joga. A mérlegelési jog legfontosabb korlátját az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire kötelező előírásai jelentik. Ennek megfelelően nem juthatott olyan alkotmány-konform következtetésre, hogy a felekezeti hovatartozást, illetve vallásgyakorlást érintő, jogszabályban tilalmazott kérdés feltevése jogszerű volt. A helyettes országgyűlési biztos megállapította, hogy az Ügyvédi Kamara a törvény feltétlen tilalmára tekintettel a szóban forgó ügyvéd kérdésének mögöttes tartamát nem vizsgálhatta, illetve az erre vonatkozó tényeket nem mérlegelhette volna. Eljárása, illetve határozata ezért a beadványt tevő lelkiismereti és vallásszabadságával összefüggésben visszásságot okozott. Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot súlyosítja, hogy – a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint, melynek vitatására nincs okom – a feltett kérdés a jogszabályi tilalomtól eltekintve sem volt alkalmas az eljárás céljának elérésére. Az ügyvédi foglalkozási szabályok “közjogias jellegűek”, amikor az ügyvéd ügyfele védelmében eljárva kérdést tesz fel a tanúnak, részesül az eljárást folytató hatóság közjogi hatalmából, így a hatósági eljárás korlátait, mindenekelőtt az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartásának és védelmének kötelezettségét sem hagyhatja figyelmen kívül.
Ajánlásában a helyettes biztos kérte a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, gondoskodjon arról, hogy a beadványt tevő elégtételt nyerjen az alkotmányos jogát ért sérelemért. A válaszadásra a helyettes országgyűlési biztos haladékot adott, amely még nem járt le.
Teljes szöveg: 60. §
 

OBH 5915/1997.
Nem sérti a fogvatartott alkotmányos jogait, ha különleges biztonsági kategóriába sorolásának okairól a hatályos jogszabályra tekintettel nem tájékoztatják.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az általa elkövetett fegyveres rablás miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása során különleges biztonsági körletben helyezték el. Az ottani elhelyezésének indokoltságát azonban többszöri panasza ellenére érdemben nem vizsgálták felül.
A beadványban foglaltak alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított.
A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos 1996. augusztus16-a óta tölti a bíróság által jogerősen kiszabott szabadságvesztését. Befogadásakor a Budapesti Fegyház és Börtön befogadási bizottsága a fogvatartás biztonságára való veszélyességének értékelése alapján a IV. biztonsági csoportba sorolta, és a különleges biztonsági körleten helyezte el. Az intézet javaslatára az elítéltet átszállították a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe, ahol ugyancsak a különleges biztonsági körleten helyezték el. Az itt történt elhelyezés másodszori felülvizsgálata során a bizottság 1997. 12. 08-án kihelyezte a biztonsági körletről, majd a Szegedi Fegyház és Börtönbe szállítatta át. Ott a befogadási bizottság a IV. kategóriába sorolást fenntartotta, annak indokoltságát február és augusztus hónapban felülvizsgálta.
A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet szerint a biztonsági csoportba való besorolás indokairól az elítélt csak akkor tájékoztatható, ha a tájékoztatás a fogvatartás biztonságát nem veszélyezteti. Az elítélt biztonsági csoportba sorolására az intézet Befogadási Bizottsága jogosult. E döntését a IV. biztonsági csoportba soroltaknál hat havonta felül kell vizsgálnia. A IV. kategóriába soroltak különleges biztonsági körleten helyezhetők el. Tíz napnál hosszabb időre a biztonsági körleten való elhelyezést csak az országos parancsnok által kijelölt bizottság rendelheti el, az elrendelés indokoltságát azonban három havonta felül kell vizsgálnia.
A hatályos jogszabály alapján nem volt jogsértő a befogadási bizottság azon eljárása, amellyel – az elítélt személyiségét, előéletét, egészségi és fizikai állapotát, az általa elkövetett bűncselekményt, a szabadságvesztés időtartamát és végrehajtási fokozatát, a szabadságvesztésből még le nem töltött időt, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének az időpontját mérlegelve – a panaszost a IV. kategóriába sorolta. A többszöri átszállítás ellenére is az előírásoknak megfelelően megtörtént a biztonsági csoportba sorolás és a különleges biztonsági körleten való elhelyezés felülvizsgálata. Erre alapozva nem felelt meg a valóságnak a panaszos azon állítása, hogy panaszait érdemben nem vizsgálták meg.
A panaszos biztonsági csoportba sorolásával, illetve különleges biztonsági körleten való fogvatartásával, továbbá a jogorvoslathoz való jogának érvényesülésével kapcsolatosan alkotmányos visszásság nem volt megállapítható, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese alkotmányos visszásság hiányában az ügy vizsgálatát lezárta.

OBH 7050/1997.
A kábítószer-kereső kutya jelzése alapján végzett fokozott vámellenőrzés nem sérti a jogállamiságot és a jogbiztonsághoz való jogot.
A panaszos sérelmezte, hogy 1997. július 19-én a Ferihegyi repülőtéren csomagjait a vámtisztviselők átvizsgálták. A beadvány alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el. Ennek során tájékoztatást kért a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a panaszos poggyászát azért ellenőrizték a szokásosnál alaposabban, mert az általa feladott csomagok vizsgálatakor a vámhivatal kábítószer-kereső kutyája jelzett az egyik bőröndnél. A vámhivatal munkatársai a panaszost az ellenőrző helyiségbe kísérték, ahol kinyittatták a bőröndjeit és átvizsgálták azok tartalmát. A vámvizsgálat eredménye negatív volt. Az ellenőrzés okát az intézkedő tisztviselők közölték a panaszossal. Az intézkedés végrehajtásának módját – tekintve, hogy a panaszos a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához is panaszt tett – az 1997. évi I. törvény 18. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a vámhatóság vezetője kivizsgálta. A vizsgálat megállapította, hogy az ellenőrzést végzők a panaszossal szemben udvariasan, emberi jogait tiszteletben tartva intézkedtek. A 2. számú Vámhivatal parancsnoka a vizsgálat eredményéről 1997. július 31-én levélben értesítette a panaszost.
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény szerint a vámvizsgálatnak – a törvényben foglalt néhány kivételtől eltekintve – mindenki köteles magát alávetni. A kábítószerek csempészetének megakadályozására nagyon sok országban – így Magyarországon is – a vámhatóságok kábítószer-kereső kutyákat használnak a csempészáruk felderítésére. Az ellenőrzések során előfordulhatnak téves jelzések és a téves jelzés alapján végrehajtott poggyászvizsgálatok. Ennek ellenére ezektől a vizsgálatoktól nem lehet eltekinteni. Magyarország is csatlakozott a New-Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezményhez, a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalma elleni 1988-as nemzetközi egyezményhez és más kábítószerellenes nemzetközi együttműködési megállapodásokhoz, és ezek alapján kötelezettséget vállalt a megfelelő ellenőrzési intézkedések végrehajtására.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a vizsgált ügyben az eljáró hatóságok részéről jogszabálysértő intézkedést vagy mulasztást nem állapított meg, ezért a vizsgálatot alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában lezárta.

OBH 8061/1997.
I. A Magyar Honvédség és a Magyarországon állomásozó SFOR erők jogviszonyának nem kielégítő szabályozása visszássághoz vezet, mivel a jogalkotási hiányosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság és az 54. § (1) bekezdésében biztosított élethez, emberi méltósághoz való jog sérelmének veszélyét rejti magában.
I. A helyettes biztos megállapította ezért, hogy a magyar honvédség és a Magyarországon állomásozó SFOR erők jogviszonya nincs kielégítően szabályozva. E jogalkotási hiányosság a jogbiztonsághoz való jog, az élethez, emberi méltósághoz és testi épséghez való jog sérelmének veszélyét rejti magában.
Teljes szöveg: 54. § (1)

OBH 8769/1997.
I. A megalapozatlan nyomozás – különösen, ha az eljárás alá vont személyt érintő korlátozó intézkedésekkel jár együtt – sérti a Be. 12. § (1) bekezdését, ezáltal az Alkotmány 2. § (1)bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság követelményét.
Teljes szöveg: 57§ 3

OBH 10003/1997.
II. A szakértői véleményekre alapozott döntést az országgyűlési biztosok nem vizsgálhatják felül. Ha ezek elfogadása során nem merül fel a mérlegelési jogkör korlátainak átlépése, akkor az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben nem állapítható meg visszásság.
II. A halál okát és bekövetkeztének módját az államigazgatási eljárás során kirendelt orvos- és fegyverszakértő állapította meg, a rendőrség egyéb eljárási cselekményei részben a szakértők vizsgálatának biztosítását, részben a cselekmény pontos körülményeinek rögzítését szolgálták. A hatósági eljárásokban szakértő igénybevételére akkor kerül sor, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. Ezzel a különleges szakértelemmel az országgyűlési biztos – az ügyben eljárt hatóságokhoz hasonlóan – nem rendelkezik, ezért a szakértők megállapítását nem bírálhatta felül. Mivel a szakértők véleményének nem mondtak ellent az egyéb felmerült tények, nincs ok vitatni a rendőrségnek azt a döntését sem, hogy a véleményeket elfogadta. A részletesen indokolt és szakértői véleményekre támaszkodó határozatokkal összefüggésben tehát nem merült fel a mérlegelési jogkör alkotmányos határainak túllépése, ebben a vonatkozásban tehát alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem volt megállapítható.
Teljes szöveg: 54. §

OBH 10038/1997.
A rendőrség – saját érdemi intézkedéseinek pótlására – nem háríthatja át a lakosságra vagy annak öntevékeny szervezeteire a törvényben meghatározott feladatainak végrehajtását, mert ez veszélyezteti a helyi lakosság alkotmányos jogait a magántulajdonhoz és a személyi biztonság védelméhez, és ezzel alkotmányos visszásságot okoz.
A Blikk c. újság hírt adott arról, hogy Átány község lakosai beadvánnyal fordultak a belügyminiszterhez a községben uralkodó rossz közbiztonsági helyzet miatt. A beadványt végül a helyi rendőrkapitányság vezetője kapta meg intézkedésre, aki az újságcikk szerint többé-kevésbé maga is érintett a felpanaszolt tényállásban. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el. Ennek során tájékoztatást kért a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a község közbiztonsága rossz. Az idős emberek állandó fenyegetettségben élnek. Körzeti megbízott nincs a faluban. Az utóbbi 8 hónapban 27 betöréses lopás történt, ebből 26-nak az elkövetőjét nem sikerült felderíteni. A lopás vétsége miatt elrendelt 18 nyomozás mindegyike eredménytelen volt. Növekedett az erőszakos, garázda jellegű cselekmények elkövetése. A körzeti megbízotti állást megpályáztatták, két jelentkező volt, de végül nem jöttek el a községbe. A jogsértések felderítését nehezíti, hogy az emberek félnek, nem mernek tanúskodni. A képviselők véleménye szerint csak a folyamatos rendőri jelenlét alkalmas a helyzet megoldására. A korábbi polgárőrség tagjai lemorzsolódtak. A Bűnmegelőzési Alapítvány megalakult, de a rendőri feladatokat nem tudják átvállalni.
A vizsgálat megállapította, hogy a Hevesi Rendőrkapitányság eddigi intézkedései nem elegendőek ahhoz, hogy Átány község közbiztonságát javítsák vagy az ország hasonló jellegű területeinek közbiztonsági helyzetéhez közelítsék. Az érdemi intézkedések elhúzódása közvetlenül veszélyezteti a helyi lakosság alkotmányos jogait a magántulajdonhoz és a személyi biztonság védelméhez és ezzel alkotmányos visszásságot okoz.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztos ajánlotta a Heves megyei rendőr-főkapitánynak, hogy hatáskörében eljárva tegye meg a szükséges intézkedéseket Átány község közbiztonsági helyzetének rendezéséhez. Az ajánlást a főkapitány elfogadta. A főkapitányság bűnügyi és közbiztonsági igazgatói, továbbá a kapitányság intézkedési terveket készítettek a fokozott rendőri ellenőrzés megoldására. A körzeti megbízotti állás betöltéséig vezényléssel biztosítják a rendőri jelenlétet.

OBH 10326/1997.
I. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog nem értelmezhető akként, mintha az csak a bíróságokkal szemben állna fenn. A baleset helyszínére érkező rendőr és a baleset érintettjének ismeretsége nem okoz elfogultságot, így nem érinti a tisztességes eljáráshoz való jogot, ha a hatóság szabálysértési eljárást folytató tagjával szemben nem áll fenn elfogultság, és a döntés nem kizárólag a helyszíni vizsgálat észlelésén alapul.
II. A szabálysértési eljárás terheltje által előállított tanú kihallgatásának elutasítása törvényi alap és ésszerű indok nélkül visszásságot okoz a tisztességes eljáráshoz, illetve az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében biztosított védelemhez való joggal összefüggésben. Ha a döntést a másodfokú határozat az erre irányuló fellebbezés ellenére nem indokolja, akkor az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog materiális tartalmával összefüggésben visszásságot okoz.
A beadványt tevő azt kifogásolta, hogy a közlekedési balesete miatt indult szabálysértési eljárásban a rendőrök szakszerűtlenül jártak el, nem biztosították számára az iratok megismerését, és ennek következtében megalapozatlanul állapították meg felelősségét a szabálysértés elkövetéséért.
I. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a döntési tényállás bizonyítási kísérlet után készült gépjárműszakértői véleményen alapszik, és az eljárt hatóságok mérlegelésével kapcsolatban nem állapítható meg olyan egyoldalúság vagy részrehajlás, amely a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságként lenne értékelhető. Az elfogultsági kifogással összefüggésben megállapította, hogy bár a baleset helyszínére érkezők által rögzített adatok nyilvánvalóan nem jelentőség nélküliek, a szóban forgó esetben a tényállás nem közvetlenül ezeken az észleléseken, hanem a szakértő által végzett bizonyítási kísérlet eredményén alapult. A szabálysértési eljárást egyébként sem a helyszínre érkező rendőrök folytatták, a szabálysértési eljárásban résztvevőkkel kapcsolatban pedig az elfogultságra utaló adat nem merült fel, ezért a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásság ebben a vonatkozásban nem állapítható meg.
II. A beadványt tevő azt is kifogásolta, hogy az általa előállított tanút a debreceni szabálysértési hatóság nem volt hajlandó kihallgatni, hanem az ügyet áttette a lakóhelye szerint illetékes hajdúböszörményi hatósághoz, és ennek következtében nem volt lehetősége a tanú kihallgatásán jelen lenni. Az elkövető lakhelye szerinti illetékesség nem kizárólagos, hanem az elkövető tartózkodási helye, munkahelye vagy az elkövetés helye szerint illetékes szabálysértési hatóság vagylagos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy maga folytassa le az eljárást, ha azt a gyorsaság vagy eredményesség indokolja. A szabálysértési törvény értelmében a tárgyaláson résztvevő elkövetőnek joga van ahhoz, hogy a tanút jelenlétében hallgassák meg; az elkövetővel együtt megjelent tanú kihallgatása olyan érdemi eljárási cselekmény, amelynek megtétele mindenképpen előmozdítja az eljárás befejezését. A debreceni hatóság eljárását pedig a törvény lehetővé tette, a tanú kihallgatása elutasításának és az ügy áttételének az elkövető lakhelye szerint illetékes hatósághoz nem volt törvényi vagy egyébként ésszerű indoka, a tanú meghallgatásának eljárási megfontolásokból történt elutasítása visszásságot okozott a védelemhez való joggal, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, amely az országgyűlési biztosok értelmezésében nem csak a bíróságokat terheli. A mulasztás visszásságot okozott a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben is, melynek materiális tartalma az ahhoz való jog, hogy a jogorvoslati eljárást folytató hatóság a fellebbezésben leírtakat érdemben megválaszolja. Az iratok megismeréséhez való jog megsértését az eljárás során nem lehetett igazolni.
Ajánlásában a helyettes országgyűlési biztos kérte, a Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitány hívja fel az irányítása alatt működő szabálysértési hatóságok figyelmét arra, hogy az eljárási döntések meghozatala során körültekintően kell mérlegelni a felmerült körülményeket, a jogorvoslati eljárásokban pedig a fellebbezésekben leírtakat ki kell meríteni. A főkapitány az ajánlást elfogadta.

OBH 10685/1997.
A vétkesség hiányában alkalmazott fegyelmi felelősségrevonás sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságot, illetve annak elengedhetetlen elemét képező jogbiztonság követelményét.
Fegyelmi felelősségrevonás esetén az érintett munkaügyi bírósághoz fordulhat. Az erre vonatkozó kioktatás elmulasztása sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslati jogot.
A panaszos – aki a rendőrség hivatásos állományának tagja – beadványában a szolgálati utasítás megszegése miatt kiszabott fegyelmi fenyítését, illetve annak alapjául szolgáló tényállás felderítésének hiányosságát és megalapozatlanságát sérelmezte. A panasz ügyében az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított. Ennek során beszerezte a fegyelmi eljárás iratait.
Megállapította, hogy a panaszos járőrszolgálatot látott el Nagykanizsa belterületén. Szolgálat közben a járőrvezetőjével együtt bement a bíróságra, hogy polgári peres ügyében az egyik ügyiratról másolatot kérjen. A bíró a rendőröknek szóvá tette, hogy miért szolgálati időben intézik a magánjellegű ügyeiket. A panaszos kíséretében lévő járőrvezető a bíró megjegyzésére sértő hangnemben válaszolt, majd mindketten eltávoztak a bíróságról. A városi bíróság elnökének megkeresése alapján a panaszos szolgálati elöljárója fegyelmi eljárást rendelt el. Az eljárás eredményeként a panaszost a szolgálati utasítás be nem tartása miatt “megrovás” fenyítésben részesítették. A járőrvezetőt nem vonták felelősségre.
A kiszabott fenyítés miatt előterjesztett panaszt a kapitányságvezető-helyettese elutasította. A panaszos jogi képviselője az ügyben felülvizsgálati kérelemmel fordult az ORFK vezetőjéhez. Az ORFK Fegyelmi Osztály vezetője megállapította, hogy az eljárás megalapozott és jogszerű volt, a kiszabott fenyítés arányban áll a cselekmény súlyával, ezért a sérelmezett határozat megváltoztatására nem volt mód.
A panaszos a fenyítés kiszabásának alapját képező szolgálatát – a tényállásban megállapítottak szerint – alárendeltként látta el. Szolgálata közben elöljárójának engedélyével, vele együtt ment a bíróságra, ahol egyértelműen megállapítható volt, hogy a kíséretében lévő járőrvezető reagált a bíró megjegyzésére sértő módon. Elöljárója e tényeket figyelmen kívül hagyva, tévesen állapította meg, hogy engedély nélkül jelent meg a bíróságon.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény szerint fegyelemsértést csak az követ el, aki kötelezettségét vétkesen szegi meg. A panaszos vétkessége nem volt megállapítható. A vétkesség hiányában viszont a kiszabott fenyítés megalapozatlan volt, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese a jogállamiság elengedhetetlen elemét képező jogbiztonság sérelme miatt az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot megállapította.
A panaszos a törvénynek megfelelően fordulhatott volna a munkaügyi bírósághoz a vele szemben hozott fegyelmi határozattal szemben. E jogára azonban sem az elsőfokú határozat elleni panaszát elutasító határozatban, sem pedig a felülvizsgálati kérelmei alapján eljárók a vizsgálatuk eredményét közlő értesítésben nem oktatták ki. E kioktatási kötelezettség elmulasztása miatt a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos visszásság is megállapítható. A kiszabott fenyítés hatálya a jogerőre emelkedéstől számított hat hónap után már megszűnt, az idő múlásával meghiúsult a jogsértő határozat bíróság előtti megtámadásának lehetősége is, továbbá az elszenvedett jogsérelem, illetve a megállapított alkotmányos joggal összefüggő visszásság ajánlással már nem orvosolható, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 549/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a rendőrség határozata, ha a jogszabály lehetséges értelmezései közül az érintettre nézve hátrányosabbon alapul, és ez a cselekmény elkövetésekor nem ismert jogkövetkezményt vonja maga után.
A beadványt tevő azt kifogásolta, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság nem járult hozzá a Paksi Atomerőmű Rt-ben történő foglalkoztatásához, mivel vagyon elleni bűncselekmény miatt (csalás bűntettének kísérlete) próbára bocsátották, és a bűnügyi nyilvántartásban a kérelem elbírálásakor szerepelt.
A helyettes országgyűlési biztos megállapította, hogy az atomenergia alkalmazásával összefüggő rendőrségi feladatokról szóló belügyminiszteri rendeletnek a beadványt tevő ügyében alkalmazott rendelkezései nem értelmezhetőek egyértelműen, a rendőrség pedig az érintettre nézve hátrányosabb, kiterjesztő értelmezést fogadta el. A határozat olyan jogkövetkezményre vezetett, amely tartalmában szoros hasonlóságot mutat a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetéssel, holott a bűncselekmény elkövetéséhez csak olyan jogkövetkezmény fűzhető, amelyet a jogalkotó előre meghatározott (nulla poena sine lege), ezáltal visszásságot okozott a jogbizonság alkotmányos követelményével összefüggésben. A hatóság döntése a rendelet szövegének olyan bizonytalanságára vezethető vissza, amely csak bonyolult értelmezéssel oldható fel. A visszásság jogalkalmazói vagy jogalkotói orvoslására irányuló intézkedésre ugyanakkor nem volt szükség, mivel a belügyminiszter az eljárás idején a rendeletet módosította.

OBH 757/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság lényegi elemét képező jogbiztonság követelményével, valamint a 8. § (1)–(2) bekezdésében biztosított, az embert megillető sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szabálysértési hatóság eljárása során a téves lakcímre küldött idézéseket szabályszerűnek minősíti, s erre alapítottan elrendeli az elkövető elővezetését.
A MTV Budapest Körzeti Stúdió 1998. január 28-i adásában sugárzott egyik riport alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálta a Fővárosi XVII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál fk. M. B. ellen indított szabálysértési ügyet. Vizsgálata során felkérte a legfőbb ügyészt a szabálysértési törvény 71. §-a szerinti törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására.
A legfőbb ügyész a megkeresésnek eleget téve, arról tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, hogy a Fővárosi XVII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala szabálysértési eljárást folytatott 479 ebtulajdonos ellen, akik az 1996. évi védőoltásra nem vitték el kutyájukat. A feljelentettek között volt fk. M. B. is, aki a szabálysértési ügyben kitűzött tárgyalásra – mivel az idézések téves címzés miatt nem voltak szabályszerűek – több idézésre sem jelent meg. A tárgyalásokról felvett jegyzőkönyv – a valósággal ellentétben – az idézéseket szabályszerűnek tüntette fel. Erre tekintettel – ügyészi jóváhagyással – elrendelték fk. M. B. elővezetését. A legfőbb ügyész megállapította, hogy az adott esetben eljáró szabálysértési hatóság eljárási szabályt sértett azáltal, hogy a téves lakcímre küldött idézéseket szabályszerűnek tekintette, s erre alapítottan rendelte el a fiatalkorú és törvényes képviselője elővezetését. A szabálysértési hatóság eljárását azért is kifogásolta, mivel fk. M. B. a szóban lévő cselekmény elkövetésekor még tanköteles személy volt, de – az 1993. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdésében foglaltakra, valamint a szabálysértési törvény 27. § (1) és a 77. § (1) bekezdéseiben írt rendelkezésekre hivatkozva – a feljelentést nem tette át a gyámhatósághoz a megfelelő intézkedés megtételére. A legfőbb ügyész észlelte továbbá, hogy a szabálysértési hatóság idézéssel kapcsolatos intézkedéseinek megalapozatlansága elkerülte a törvényességi felügyeletet ellátó V–VIII. és XIII. Kerületi Ügyészség figyelmét is, ami oda vezetett, hogy az ügyész az elővezetést elrendelő határozatot jóváhagyta.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szabálysértési hatóság alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott, mert eljárása ellentétes volt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság követelményével, és sértette az Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdéseiben foglalt alapjogok korlátozásának tilalmát. A feltárt alkotmányos visszásságot a vizsgálat során a legfőbb ügyész részben orvosolta. Felhívta ugyanis a Fővárosi Főügyészséget, hogy a hasonló jogsértések megelőzése végett nyújtson be jelzést a Budapest Főváros XVII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Szabálysértési Hatóságához, valamint arra, hogy a Budapesti V–VIII. és XIII. Kerületi Ügyészség helyettes vezetőjét utasítsa, hogy az elővezetések ügyészségi jóváhagyásánál alaposabban és körültekintőbben járjanak el. Ezért ezen hiányosságokra vonatkozóan az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlást nem tett. A hasonlóan sérelmes eljárások jövőbeli előfordulásának megakadályozása céljából azonban kezdeményezte, hogy a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője – felügyeleti jogkörében – gondoskodjon arról, hogy mind a konkrét ügyben eljárt szabálysértési hatóság, mind pedig a felügyelete alá tartozó további szabálysértési hatóságok intézkedjenek az 1968. évi I. törvény rendelkezéseinek, az ügyviteli szabályokkal is összhangban álló alkalmazására, illetve fokozott körültekintéssel járjanak el az utóbb említett jogszabály 55. §-ában részletezett kényszerintézkedések alkalmazásakor.

OBH 2291/1998.
I. A fogva tartottak szabad levegőn tartózkodására, illetve telefonhasználatára vonatkozó – jogszabályban rögzített – jogainak korlátozása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz.
Teljes szöveg: 57. § (3)

OBH 2890/1998.
Nem sérülnek a gyanúsított jogai, ha őrizetbe vétele alatt a hatályos jogszabályra tekintettel látogatót nem fogadhat, de hozzátartozóját értesítik az őrizetbe vételről és arról, hogy tisztálkodási eszközöket vihet be a fogdába.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa beadvány alapján vizsgálatot rendelt el a Kék Sziget Alapítvány által működtetett tiszasűlyi anyaotthon vezetője ellen indított büntetőeljárás ügyében. Ennek során tájékoztatást kért a Szolnok megyei rendőrfőkapitánytól.
A beadvány szerint az otthonban tartott házkutatást követően az otthon vezetőjét a szolnoki rendőrségen az éjszakába nyúlóan kihallgatták, majd elengedték. Másnap éjszaka ismét elvitték a rendőrök, három napig őrizetben tartották, majd a harmadik napon a Szolnoki Városi Bíróság letartóztatta. Őrizete alatt sem tisztálkodó eszközöket, sem váltóruhát a családja nem vihetett be hozzá, ügyvédje is csak a bíróság elé állításkor beszélhetett vele. A beadványozó méltánytalannak tartotta a rendőrség eljárását.
Az anyaotthon vezetője ellen az alapítvány kuratóriumának elnöke tett feljelentést, mert kb. 3 millió forintot vett át a kuratórium felhatalmazása nélkül az anyáktól, amellyel nem számolt el. Az alapítvány bankszámlájáról az otthon gazdasági vezetőjével együtt folyamatosan vett fel különböző összegeket azt követően is, hogy a kuratórium töröltette a pénzfelvételi jogukat. A működési engedély megszerzéséhez a szakképzettségét hamis okirattal igazolta.
A feljelentést követően a rendőrség házkutatást tartott az anyaotthonban. A házkutatást folytató nyomozók az intézkedés végrehajtása során messzemenően betartották az eljárási szabályokat. Az otthon vezetőjét a házkutatás után a Szolnoki Rendőrkapitányságra szállították, és gyanúsítottként kihallgatták. A kihallgatás kb. 10–15 percig tartott, mert a gyanúsított a vallomástételt megtagadta, a gyanúsítás ellen panasszal élt, kihallgatása után a lakására távozott.
A panaszt elbíráló Szolnoki Városi Ügyészség a nyomozó hatóságot utasította, hogy a gyanúsítottat állítsa elő, és vegye őrizetbe. Az eljáró rendőrtiszt telefonon értesítette a gyanúsított lányát, közölte vele az őrizetbe vétel tényét és azt, hogy másnap tisztasági csomagot és élelmiszert hozhat be édesanyjának. A gyanúsított leánya a kiértesítés és a csomagküldési lehetőségről való tájékoztatás ellenére nem kereste fel a fogdát, de gondoskodott védő meghatalmazásáról, aki jelen volt a gyanúsított bírói meghallgatásán, és ezt követően több alkalommal találkozott védencével.
A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet nem teszi lehetővé, hogy az őrizetesek látogatót fogadjanak, erre csak az előzetes letartóztatottnak van joga. A jogszabálynak megfelelően a gyanúsított letartóztatását követően engedélyezték számára a látogatók – leánya és nagybátyja – fogadását.
A vizsgálat megállapította, hogy az ügyben érintett hatóságok a hatályos jogszabályok szerint jártak el, az eljárás alá vont személy jogai nem sérültek, a védelemhez való joga akadálytalanul érvényesült, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a vizsgálatot alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában megszüntette.

OBH 3863/1998.
A tulajdon elleni bűncselekmények üldözése során történt mulasztások meghiúsítják az államot az Alkotmány 8. §-a alapján terhelő általános alapjogvédelmi kötelezettség tényleges teljesítését, és visszásságot okoznak az Alkotmány 13. §-a által védett tulajdonhoz való joggal összefüggésben.
Teljes szöveg: 13. §

OBH 4106/1998.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az alapvető emberi jogok védelmére és tiszteletben tartására vonatkozó, az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében kijelentett állami kötelességgel kapcsolatban visszásságot okoz, ha a rendőrség az eltűnés tényének bejelentését követően nem indít azonnal körözést.
A Mai Napban Erőszakos beköltözők címmel, 1998 júliusában megjelent cikk rendőrségi mulasztásról tudósított. A cikk alapján az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított. A vizsgálat megindítását követően az üggyel kapcsolatban állampolgári panasz is érkezett az országgyűlési biztoshoz.
Panaszos leánya 1998. június 10-én eltűnt. Panaszos már másnap a XII. kerületi Rendőrkapitánysághoz fordult – ugyanis mindkettőjük állandó lakóhelye a XII. kerületben van –, de ott állítása szerint azt a választ kapta, hogy két hét múlva jelentse be az eltűnést, hiszen a leánya már felnőtt ember és nem feltétlenül kell mindenről beszámolnia a szüleinek, így az, hogy egy napon át nem jelentkezett, még nem jelenti az eltűnését.
Nyolc nappal később panaszos lányát két férfi és két nő társaságában látták a tulajdonában lévő érdi háznál. Még ugyanezen a napon panaszos lánya fenti személyekkel egy adásvételi szerződést kötött, melyben az érdi ház tulajdonjogát rájuk ruházta. Két nappal később az állítólagos vevők megjelentek panaszosnál, és a szerződés alapján kérték a kulcsok átadását. Panaszos a kulcsok átadását megtagadta, és kétségbeesésében az Érdi Rendőrkapitánysághoz fordult. Az érdi rendőrök panaszos bejelentése alapján azonnal megindították a nyomozást, és panaszos lányának felkutatása érdekében körözést rendeltek el. Panaszos lánya még ugyanezen a napon telefonált panaszosnak, és azt mondta, hogy este haza megy, de azóta sem tudnak róla.
A XII. kerületi Rendőrkapitányság eljárásának vizsgálata során az országgyűlési biztos megkereste az országos rendőrfőkapitányt. Az országos rendőrfőkapitány tájékoztatást adott a Rendőrség Körözési Munkájának Ideiglenes Szabályzatáról, mely úgy rendelkezik, hogy a jegyzőkönyvet annál a szervnél kell felvenni, amelynél az eltűnés tényét bejelentették, és a körözést a jegyzőkönyv elkészítését követően haladéktalanul el kell rendelni. A XII. kerületi Rendőrkapitányságnak az a gyakorlata tehát, hogy az eljárást az eltűnést követő 14 nap elteltével indítja meg, nem felel meg sem a hatályos jogszabályoknak, sem a rendőrség belső szabályzatának. A XII. kerületi rendőrkapitányság azzal, hogy panaszos bejelentését követően nem indította meg azonnal az eljárást, nem rendelte el a körözést, a jogállamiság követelményével és az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében kijelentett alapvető jogok védelmére és tiszteletben tartására vonatkozó állami kötelességgel összefüggésben visszásságot idézett elő. A feltárt visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az 1993. évi LIX. tv. 20. §-a alapján ajánlást tett, melyben felkérte az országos rendőrfőkapitányt, hogy – különös tekintettel XII. kerületi Rendőrkapitányság fentiekben leírt eljárására – adjon közre egy körlevelet, melyben a rendőrkapitányságokat tájékoztatja az eltűnt személyek körözése elrendelésének helyes gyakorlatáról. Az országgyűlési biztos kérte az országos rendőrfőkapitányt továbbá arra is, hogy a rendőrség eltűnt személyek felkutatására irányuló munkájának hatékonyabbá tétele érdekében, minél előbb módosítsa a rendőrség körözésre vonatkozó belső szabályzatait, amelynek során tegye egyértelműbbé azok eljárási normáit, határidőit.
Az országos rendőrfőkapitány az országgyűlési biztos ajánlását elfogadta.

OBH. 4327/1998.
I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendőrfőkapitány jogi iránymutatást tartalmazó intézkedést adott ki.
II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendőrfőkapitány a tartózkodási engedélyek elbírálása során alkalmazandó normatív szabályok kiadásával korlátozta az illetékes idegenrendészeti szervek döntési jogkörét.
III. Az Alkotmány 70/A. §-ában biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendőrfőkapitány különös méltánylást érdemlő körülmények fennállásához kötötte a tartózkodási engedélyek kiadását.
IV. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendőrfőkapitány a tartózkodási engedély iránti kérelmek elbírálását egyedi állásfoglalásához kötötte.
V. Az Alkotmány 70/A. §-ában biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendőrfőkapitány megtiltotta a költségmentességre vonatkozó jogszabályok alkalmazását.
VI. Az Alkotmány 70/A. §-ában biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendőrfőkapitány a jogerős tartózkodási engedély alapjául szolgáló tartózkodási feltételek igazolására kötelezte a külföldieket.
VII. Az Alkotmány 70/A. §-ában biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy intézkedésében a megyei rendőrfőkapitány meghatározta, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelmek elbírálásakor mely körülményeket kell különösen méltányolni.
VIII. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendőrfőkapitány intézkedése hatálybalépésének időpontját nem szabályozta, továbbá az intézkedés megismerésére jogosult személyi kör korlátozásával kizárta, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelmet benyújtó külföldiek magatartásukat annak előírásaihoz igazítsák.
1998. július 16-án több napilapban is tudósítás jelent meg arról, hogy a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője (a továbbiakban: főkapitány) 16/1998. számú intézkedésével (a továbbiakban: intézkedés) 30 napra korlátozta a külföldi állampolgárok részére kiadható tartózkodási engedélyek érvényességi idejét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa elrendelte az intézkedés hivatalbóli vizsgálatát.
I. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 55. § (1) bekezdés alapján a “miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője irányelvet és tájékoztatót adhat ki”. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 3. § (1) bekezdése értelmében a Rendőrség központi országos hatáskörű szerve az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK), a 3. § (2) bekezdése szerint a rendőr-főkapitányságok a Rendőrség területi szervei. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. értelmében a megyei rendőr-főkapitányságok – mint területi szervek – vezetői nem jogosultak jogi iránymutatást tartalmazó intézkedések kiadására. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az intézkedés kiadása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.
II. A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Itv. ) 51. §-a szerint az idegenrendészeti ügyekben – így a tartózkodási engedélyek elbírálása során is – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ae.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Ae. 5. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv hatáskörét jogszabály állapítja meg; ebben meg kell határozni azt a szervet, amely az ügyben első fokon eljár. Az Itv. 64. § (2) bekezdésének a) pontja a belügyminisztert hatalmazza fel arra, hogy “rendeletben szabályozza a külföldiek be- és kiutazásával, tartózkodásával, valamint bevándorlásával kapcsolatos ügyekben eljáró szervek illetékességét, valamint az eljárás rendjét”. A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 1. § (1) bekezdése alapján a nemzetközi szerződés alapján vízum nélkül beutazó külföldi tartózkodási idejének meghosszabbítása, az ideiglenes tartózkodási engedély kiállítása és a beutazástól számított egy évig történő meghosszabbítása tárgyában a rendőrkapitányságok idegenrendészeti feladatokat ellátó szerve jogosult eljárni, azaz dönteni. A 2. § (1) bekezdése értelmében a huzamos tartózkodási engedély kiállítása, meghosszabbítása a rendőr-főkapitányság idegenrendészeti feladatokat ellátó szervének hatáskörébe tartozik. A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet az idegenrendészeti hatáskörök megállapításakor úgy rendelkezett, hogy ahol rendőrkapitányságot, vagy a rendőr-főkapitányságot említ, azon az adott területi, illetve helyi rendőri szervek idegenrendészeti feladatot ellátó szervét kell érteni. A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet hivatkozott rendelkezései a Rendőrség irányítási rendszerét is érintik. Azzal, hogy a rendelet hatásköri, illetve illetékességi szabályai a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv., valamint a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet végrehajtása során a felsorolt hatósági jogköröket nem az ott megjelölt rendőri szervekhez, hanem – azok egyik szervezeti egységéhez – az idegenrendészeti feladatokat ellátó szervekhez telepítik, kizárják annak lehetőségét, hogy az egyedi ügyek intézésébe a Rendőrség más vezetői akár egyedileg, akár normatív módon beavatkozhassanak. A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 3. § (2) bekezdése egyedül az ORFK idegenrendészeti szervét jogosítja fel arra, hogy “a rendőrkapitányság, valamint a rendőr-főkapitányság idegenrendészeti hatáskörébe tartozó bármely ügyben eljárhat”. A főkapitány a tartózkodási engedélyek elbírálása során alkalmazandó normatív szabályok kiadásával – hatáskörét túllépve – beavatkozott a 9/1994. (IV. 30) BM rendeletben meghatározott hatósági működési rendbe és ezzel korlátozta az illetékes idegenrendészeti szervek döntési jogkörét. Az intézkedés 1. pontja ellentétes a 9/1994. (IV. 30) BM rendelet az idegenrendészeti hatáskörök megállapítására vonatkozó szabályaival, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.
III. Az intézkedés 2. pontjának harmadik mondata alapján – “Amennyiben a kérelem elutasítására törvényes mód nincs, de egyéb adatok alapján kétség merül fel, azért, hogy a külföldit hátrány ne érje, az ideiglenes tartózkodási engedélyt 30 napra kell megadni…” – úgy tűnik, hogy a rendőrkapitányságoknak az ideiglenes tartózkodási engedélyek iránti kérelmeket lehetőség szerint el kell utasítaniuk. Amennyiben az elutasításra – kivételesen – nincs mód, a tartózkodást 30 napra kell korlátozni. A külföldi állampolgárok tartózkodási engedélye kiadásának, illetve meghosszabbításának feltételeit az Itv. 14–16. §-ai szabályozzák. Így az Itv.-ben meghatározott kizáró ok hiányában – a jogszerűen Magyarországon tartózkodó külföldi részére – a rendőrkapitányság ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a külföldi tervezett tartózkodásának időtartama az egy évet nem haladja meg. A rendőr-főkapitányság huzamos tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a tartózkodás tervezett időtartama az egy évet meghaladja. A tartózkodási idő meghosszabbítását az engedélyt kiállító hatóságtól kell kérni. A tartózkodási idő meghosszabbítása akkor tagadható meg, ha a külföldi a tartózkodásához és kiutazásához szükséges – jogszabályban meghatározott – feltételek fennállását, illetve a további tartózkodásának célját – külön jogszabályban előírt módon – nem tudja igazolni. Megtagadható a tartózkodás meghosszabbítása akkor is, ha a külföldi magyarországi tartózkodása alatt a hatályos magyar közegészségügyi jogszabályok előírásait nem tartja be, vagy ha a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak. Az Itv. hivatkozott rendelkezéseiből nem következik, hogy a tartózkodás engedélyezése iránti kérelem benyújtása egyúttal alanyi jogot is biztosítana a kérelem teljesítésére, de az sem, hogy azt csak kivételes esetben lehet teljesíteni. A tartózkodási kérelmek elbírálása során nem hagyható figyelmen kívül az Itv. 3. § (1) bekezdése, amely generális szabályként írja elő, hogy “a külföldi beutazása, tartózkodása, kiutazása és bevándorlása csak az e törvényben meghatározott rendelkezések szerint korlátozható”. A kérelmek elbírálása során az idegenrendészeti szervek a tartózkodás időtartamát kizárólag az Itv.-ben meghatározott indokok alapján korlátozhatják, illetve – a korlátozás legsúlyosabb formájaként – utasíthatják el a kérelmeket. Ez azt jelenti, hogy a kérelmet benyújtó külföldinek – különös méltánylást érdemlő indokok nélkül is – törvényes lehetősége van arra, hogy a tartózkodási engedélyt a kérelemben megjelölt időtartamra megszerezze. A főkapitány különös méltánylást érdemlő körülmények fennállásával kapcsolatos elvárása a Bács-Kiskun megyében tartózkodó külföldiek hátrányos megkülönböztetését eredményezi, ami a külföldiek – az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott – diszkriminációmentes elbánáshoz való jogával összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot.
IV. Az Itv. vonatkozó rendelkezései alapján – figyelemmel a 9/1994. (IV. 30) BM rendelet illetékességi szabályaira – a tartózkodási engedélyek kiadására, valamint meghosszabbítására irányuló kérelmeket kizárólag a Rendőrség erre feljogosított idegenrendészeti szervei bírálhatják el. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az Itv. vonatkozó rendelkezései tükrében értelmezhetetlen, hogy az intézkedés kiadásakor a főkapitány milyen további – az Itv.-ben nem szereplő körbe tartozó – adatok kapcsán feltételezi, hogy az idegenrendészeti szerveknek “kétségei” merülhenek fel, továbbá az sem, hogy ezen kétségek mire nézve állhatnak fenn. Az idegenrendészeti jogszabályok a tartózkodási engedély iránti kérelmek elbírálása során nem állapítanak meg hatáskört a rendőr-főkapitányságok vezetői számára. Értelmezhetetlen, hogy az ügyiratok vizsgálata során a főkapitány milyen jogszabály alapján és milyen kérdésben kíván állást foglalni. Ezért az intézkedés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.
V. Az intézkedés 5. pontja értelmében a tartózkodási engedélyek meghosszabbítására vonatkozó kérelmeknél a jogszabályban előírt “eljárási díj lerovását minden esetben meg kell követelni”. A 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet (2) bekezdése értelmében a tartózkodási engedély kiállítása vagy meghosszabbítása iránti kérelemhez – egyebek mellett – mellékelni kell “a külön jogszabályban meghatározott mértékű díjat”. Az 1993. évi LXXXVI. tv. 64. § (2) bekezdésének c) pontja a belügyminisztert hatalmazta fel arra, hogy rendeletben szabályozza a külföldiek be- és kiutazásával, magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárások díját. A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 15. számú melléklete V. fejezetének 1–2. pontjai alapján az ideiglenes tartózkodási engedély kiállítása, illetve meghosszabbítása iránti kérelem díja 3000 Ft, a huzamos tartózkodási engedély kiállítása, illetve meghosszabbítása iránti kérelem díja 4000 Ft. A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 66. § (7)–(8) bekezdései alapján “a kormányszintű nemzetközi segélyprogram keretében beutazó személyek, a Magyarországon nemzetközi szerződés, illetve nemzetközi együttműködés alapján oktatási, tudományos, kulturális és művészeti területen tevékenységet folytató külföldiek vagy ilyen képzésben részesülő ösztöndíjasok a nemzetközi szerződésnek megfelelően, illetve viszonosság alapján mentesülnek a külföldiek beutazásával és magyarországi tartózkodásával kapcsolatos díjak megfizetése alól”. A tanulmányi ösztöndíjjal rendelkező külföldi, ha vízum- vagy tartózkodási kérelméhez csatolja a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 27. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti okiratokat és magyar nemzetiségére vonatkozóan nyilatkozik, mentesül a 15. számú melléklet II. és V. fejezetében – így a mind az ideiglenes, mind a huzamos tartózkodási engedélyért, illetve azok meghosszabbításáért – meghatározott díjak megfizetése alól. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 90. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási szerv annak a magánszemélynek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy annak egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére teljes vagy részleges költségmentességet engedélyezhet. Az intézkedés 5. pontjának az eljárási díjak kötelező megfizetését elrendelő szabálya ellentétes az a 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 66. § (7)–(9) bekezdései, valamint az Ae. 90. § (1) bekezdésének rendelkezéseivel, hiszen az 1993. évi LXXXVI. tv. a belügyminisztert hatalmazza fel arra, hogy – a felsorolt miniszterekkel egyetértésben – a külföldiek magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárásokkal kapcsolatos díjfizetést szabályozza. A főkapitány költségmentesség kizárásával az ország más területén élő külföldi állampolgárokhoz képest hátrányos helyzetbe hozta a Bács-Kiskun megye területén tartózkodási engedélyért folyamodó külföldieket Ez a tény a külföldieknek az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációmentes elbánáshoz való jogával összefüggésben okoz visszásságot.
VI. Az intézkedés 6–7. pontjai a már kiadott tartózkodási engedélyek ellenőrzésére vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket. Így az intézkedés – a 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 18. § (3) bekezdésére hivatkozással – elrendeli, hogy az idegenrendészeti szerveknek kötelezniük kell a külföldieket arra, hogy tartózkodási feltételeik meglétét – az érvényes tartózkodási engedély birtokában – igazolják. Az Ae. 52. § (2) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv az ügyfél adatainak, illetve jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki. Az Ae. hivatkozott rendelkezésével összhangban a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése elrendeli, hogy a “tartózkodás engedélyezése esetén a külföldit az engedélynek megfelelően huzamos vagy ideiglenes tartózkodási engedély elnevezésű igazolvánnyal kell ellátni”. Az Ae. 52. § (3) bekezdése értelmében “hatósági igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására – az ellenkező bizonyításáig – mindenki köteles elfogadni, ezekre nézve az ügyfél más bizonyításra nem kötelezhető.” A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 18. § (3) bekezdése alapján az “idegenrendészeti hatóság a külföldit – a tartózkodási engedély érvényességi idejétől függetlenül – kötelezheti a tartózkodás feltételeinek időszakonkénti igazolására”. A 18. § (3) bekezdésének alkalmazása során azonban figyelemmel kell lenni a 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 19. § (1) bekezdésére is. Utóbbi jogszabályhely értelmében amennyiben az idegenrendészeti hatóság a 18. § (3) bekezdésében foglaltak “alapján lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapítja, hogy a tartózkodás célja meghiúsult és a további tartózkodás feltételei nem biztosítottak, a tartózkodási engedélyt visszavonja”. A 9/1994. (IV. 30) BM rendelet 18. § (3) bekezdése nem a tartózkodás engedélyező alaphatározat tartalmára nézve rendelkezik, vagyis kötelezi a külföldit. A BM rendelet 19. § (1) bekezdésére figyelemmel nyilvánvaló, hogy a 18. § (3) bekezdése az illetékes idegenrendészeti szervek Ae. 55. §-ban szabályozott hatósági ellenőrző tevékenységének ellátása során alkalmazható eljárási cselekmény, ami kivételesen – jogsértés gyanúja esetén – vehető igénybe. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy külföldieknek a jogerős tartózkodási engedély alapjául szolgáló tartózkodási feltételei – jogsértés gyanúja hiányában – igazolására kötelezése az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációmentes elbánáshoz való joggval összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot.
VII. Az intézkedés 8. pontja értelmező rendelkezés volt, amelyben a főkapitány meghatározta, hogy a tartózkodási engelyek iránti kérelmek elbírálása során mely körülményeket kell különösen méltányolni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy megyei rendőr-főkapitányságok vezetőinek szervezet irányító jögköre – jogszabályi felhatalmazás hiányában – nem terjed ki arra, hogy a tartózkodási engedélyek iránti kérelmek intézésébe akár egyedileg, akár normatív módon beavatkozhassanak. Ezért az intézkedés 8. pontja ellentétes a 9/1994. (IV. 30) BM rendelet az idegenrendészeti hatáskörök megállapítására vonatkozó szabályaival. A főkapitány különös méltánylást érdemlő körülmények fennállásával kapcsolatos elvárása a Bács-Kiskun megyében tartózkodó külföldiek hátrányos megkülönböztetését eredményezi, ami az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációmentes elbánáshoz való jogával összefüggésben okoz visszásságot.
VIII. A 10. pont első mondata értelmében az intézkedés kiadásának napján lépett hatályba és visszavonásig volt érvényes. Kiadásának napját illetően azonban sem az intézkedés címe, sem a hatályba lépését szabályozó rendelkezése nem adott eligazítást, de még keltezéssel sem látták el. Ezért a vizsgálat során még azt sem lehetett megállapítani, hogy az intézkedést az érintett szervek milyen időponttól kezdődően alkalmazták. A második mondat szerint az intézkedés rendelkezéseit az érintett személyi állománnyal kellett ismertetni. Ezzel a főkapitány az intézkedés megismerésének lehetőségét az idegenrendészeti szervek személyi állományára korlátozta, vagyis kísérletet sem tett arra, hogy az a külföldiek számára is hozzáférhető legyen, alkalmazására felkészüljenek. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az intézkedés hatálybalépési időpontjának hiánya, valamint a megismerésére jogosult személyi kör korlátozása kizárta, hogy a tartózkodás engedélyezése iránti kérelmet benyújtó külföldiek magatartásukat a jog előírásaihoz igazítsák, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.
A feltárt alkotmányos visszásságok megszüntetésére az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1998. augusztus 19-én ajánlást tett az országos rendőrfőkapitánynak. Ebben kezdeményezte, hogy az országos rendőrfőkapitány a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 6. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban biztosított jogkörében eljárva az intézkedést vonja vissza; vizsgálja meg, hogy a külföldiek magyarországi tartózkodásának engedélyezésére vonatkozó jogszabályok egységes alkalmazása érdekében szükség van-e – az 1987. évi LIX. tv. 55.§ (2) bekezdésében szabályozott – jogi iránymutatásra, indokolt esetben intézkedjen annak kiadására; gondoskodjon az intézkedés végrehajtásával már érintett külföldiek törvényes jogainak védelméről.
Az országos rendőrfőkapitány 1998. október 9-én kelt válaszában az ajánlást elfogadta. Az országos rendőrfőkapitány tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosát arról, hogy – utasítására – a főkapitány az intézkedést a visszavonta és intézkedett az érintett külföldiek jogainak helyreállításáról. Válaszához csatolta az idegenrendészeti feladatok egységes végrehajtásáról szóló 2/1998. számú országos rendőrfőkapitányi intézkedés másolatát.
 

OBH 4756/1998.
Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság, ha a települési önkormányzat a hatályos jogszabályoknak megfelelően az érintettek tájékoztatása után a helység történelmi városmagjában lévő utcából a gépjárművek behajtását teljeskörűen kitiltja.
A panaszos sérelmezte, hogy Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a sétálóutcává átalakított Liszt Ferenc utcából az érintett “magánszemélyek érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyva megtiltotta gépjárművek behajtását és az ezzel összefüggő észrevételeit mereven elutasította”.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság sérelmének lehetősége miatt indított vizsgálat során megállapította, hogy a Liszt Ferenc utca forgalmi rendjének kialakítását Székesfehérvár történelmi városmagjának a járműforgalom káros hatásaitól történő megóvása tette szükségessé. Ezen kívül az említett utcában napi kb. tizennégyezer fő a gyalogos forgalom, amelynek biztonságos átvezetése érdekében kívánatos a gépkocsik behajtásának teljes mértékű kizárása. A belváros forgalomszabályozási tervét a szakhatóságok véleményezése után az önkormányzat a helyi újságban és a városi televízióban közzétette, illetve az ügyben lakossági fórumot tartott. Az utca forgalmi rendjének kialakítása miatt csak a panaszos fordult kifogással a helyi önkormányzathoz és az illetékes közigazgatási hivatalhoz. Az érintett szervek beadványait kivizsgálták, és az általa felvetett kérdésekre megfelelő tájékoztatást adtak. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy az önkormányzat eljárása alkotmányos jogokkal összefüggő sérelmet nem idézett elő.