5.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese által tett kezdeményezések és ajánlások

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdése értelmében az országgyűlési biztos az éves tevékenységéről szóló beszámolója keretében ad számot az általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményéről. A beszámolónak ez a fejezete mutatja leginkább mérhető módon az országgyűlési biztos intézkedéseinek hatását, eredményességét. Maguk a számszerű eredmények önmagukban is értékelhetőek, azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a számok mögött sokszor hosszas szakmai egyeztetések, konszenzusok és esetenként kompromisszumok állnak. Különösen igaz ez a nagyobb jelentőségű, több személyt érintő illetőleg az ún. átfogó vizsgálatokra.
Az országgyűlési biztos és általános helyettese a törvény keretei között maga választhatja meg a célszerűnek ítélt intézkedéseket. Az ajánlások típusait azok címzettjei szerint csoportosítva az 5/1. számú táblázat tartalmazza. Az eddig kialakított gyakorlatnak megfelelően az országgyűlési biztos és általános helyettese 1997. évben is azokban az ügyekben tett ajánlást vagy egyéb kezdeményezést, amelyekben vizsgálatuk alkotmányos visszásságot tárt fel.
Alkotmányos visszásság megállapítása esetén – kivételesen – akkor nem volt kezdeményezés vagy ajánlás, ha a visszásságot okozó szerv vagy felügyeleti szerve saját hatáskörében intézkedett az alkotmányos jogokkal összefüggésben okozott sérelem orvoslásáról. Ezekben az esetekben sem maradt el az ajánlás, ha jogsértő gyakorlat eredményezte az alkotmányos visszásságot. Ezekre az ügyekre jellemző, hogy többségük nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi szabályok megsértéséből következett. A kezdeményezések, illetve az ajánlások ilyenkor arra irányultak, hogy a jövőben hasonló visszásságok keletkezését akadályozzák meg. Amennyiben viszont a megállapított alkotmányos jog(ok) sérelmét okozó gyakorlat következtében további alkotmányos visszásság is keletkezhetett, akkor az országgyűlési biztos és általános helyettese ajánlásában a – saját hatáskörben még orvosolható – jogsértő eljárás során intézett egyedi ügyek felülvizsgálatát kérte. Kivételesen és kizárólag a jövőre nézve hívhatta fel a jogszabályok betartására az érintett szervet az országgyűlési biztos és általános helyettese akkor is, ha észlelte az alkotmányos jogok megsértését, de az alkotmányos visszásság megállapítására nem volt lehetősége, mivel a jogerős határozat meghozatalától számított egy év már eltelt.
A törvény több lehetőséget ad a megállapított alkotmányos visszásság orvoslásának kezdeményezésére. Ezeket a kezdeményezéseket, ajánlásokat az 5/2. számú táblázat foglalja össze. A törvény 21. § (1) bekezdése szerint az országgyűlési biztos kezdeményezést tehet magának az alkotmányos visszásságot előidéző szerv vezetőjének, amennyiben a rendelkezésre álló adatok szerint azt az érintett szerv saját hatáskörben is meg tudja szüntetni. Ez történhet írásban vagy rövid úton, telefonon, szóban is. Az 5/2. számú táblázat, az eljárás ajánlás nélkül eredménnyel zárult cím alatt tartalmazza azt a néhány – 12 – panaszt, amikor az országgyűlési biztos és általános helyettese az alkotmányos visszásság megállapítása után, a rövid úton történt kezdeményezés eredményére tekintettel, mellőzte ajánlás kiadását.
Az elmúlt évben az egyedi ügyekben tett kezdeményezések között – az első másfél év 48 százalékos arányához képest – a legtöbb címzett (66 százalék) maga az érintett szerv vezetője volt. Önmagában ez az arány az országgyűlési biztos és a vizsgált szervek kapcsolatának pozitív irányú változását mutatja, ami azon a tapasztalaton alapul, hogy a vizsgált szervek egyre inkább elfogadják az országgyűlési biztos intézkedéseit. (Külön megítélés alá esnek ebből a szempontból az önkormányzati testületek, mivel – a közigazgatási hivatalok törvényességi ellenőrzési jogkörét nem tekintve – nincs felügyeleti szervük, akihez az országgyűlési biztos fordulhatna.)
Általánosságban megállapítható, hogy a vizsgált szervek többnyire egyetértenek az országgyűlési biztos és általános helyettese megállapításaival és kezdeményezéseivel. Az 5/3. számú táblázatban részletezett adatok tanúsága szerint a vizsgálattal érintett szervek 81 százaléka – az előző beszámolási időszakban 84 százaléka – fogadta el az országgyűlési biztos és általános helyettese kezdeményezését, ajánlását. Az idézett adatok azonban nem tartalmazzák azokat az – elfogadást jelentő – állásfoglalásokat, amelyek akként nyilvánultak meg, hogy az érintett szervek az országgyűlési biztos vizsgálatának megkezdése után vagy annak időtartama alatt, saját hatáskörükben vagy felügyeleti szervük utasítására orvosolták az alkotmányos jog sérelmét. Ilyenkor már az alkotmányos visszásság megállapítása sem minden esetben történt meg.
 Az 1993. évi LIX. törvény 20. §-a szerint az országgyűlési biztos az alkotmányos visszásság orvoslására vonatkozó indítvánnyal fordulhat a vizsgált szerv felügyeleti szervéhez is. Ez elsősorban akkor történt, ha az alkotmányos visszásságot okozó szerv nem tudta vagy nem akarta orvosolni a sérelmet, illetőleg olyan általános problémáról volt szó, amely más szervet is érintett. Az előző beszámolási időszak 52 százalékos arányához viszonyítva 1997. évben az ajánlások 34 százalékában került sor ilyen indítványra. A felügyeleti szervek az előző beszámolási időszakban a kezdeményezések 83 százalékát, 1997-ben pedig 89 százalékát fogadták el. Az adatok nem mutatnak nagy változást, de a felügyeleti szervnek címzett ajánlások számának csökkenésére figyelemmel pozitív tendenciát jeleznek.
Az ajánlások elfogadásának értékelésénél feltétlenül meg kell említeni, hogy sajnos többször előfordult, hogy a megkeresett szervek az ajánlást elfogadták és ígéretet tettek az abban foglaltak megvalósítására, azonban a tényleges realizálás vagy – jobb esetben – az arról való tájékoztatás elmaradt. Az országgyűlési biztos és általános helyettese igyekeznek folyamatosan figyelemmel kísérni kezdeményezéseiknek, ajánlásaiknak gyakorlati megvalósulását, azonban következetes gyakorlat erre csupán a nagyobb jelentőségű, vagy átfogó vizsgálatok esetében alakult ki.
Az országgyűlési biztos és általános helyettese 1997. évben is többször jutott arra a következtetésre, hogy az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot valamely jogszabály, állami irányítás egyéb jogi eszköze nem egyértelmű, idejétmúlt, ellentmondásos rendelkezése vagy a szabályozás hiánya idézte elő. Az előző időszak 138 ajánlásához képest 1997-ben 180 ajánlás vonatkozott a jogalkotási tevékenységre.
Az országgyűlési biztos az 1993. évi LIX. törvény 22. §-ában meghatározott indítványokkal fordulhat az Alkotmánybírósághoz. A beszámolási időszakban az országgyűlési biztos és általános helyettese jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte 2 esetben, az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése céljából pedig 1 indítványt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
Az országgyűlési biztos külön törvényben meghatározottak szerint kezdeményezheti ügyészi óvás benyújtását is. Ilyen indítványtétel 1997-ben 1 alkalommal történt.
Az 1993. évi LIX. törvény 24. §-a értelmében az országgyűlési biztos a tudomására jutott információk alapján az illetékes szervnél fegyelmi vagy szabálysértési eljárást kezdeményezhet, bűncselekmény gyanújának észlelése esetén pedig büntetőeljárást kezdeményez. Az országgyűlési biztos és általános helyettese szabálysértési eljárást 1997-ben egyszer sem, büntető eljárást pedig 1 ajánlással kezdeményezett.
A fegyelmi felelősségre vonásra vonatkozó kezdeményezések száma az elmúlt évben több mint kétszeresére, 23-ra emelkedett. Eredményességét tekintve – a korábbi 45 százalékhoz viszonyítva – 1997-ben mintegy 52 százalékban történt meg ténylegesen a fegyelmi felelősség megállapítása. A tárgyilagosság okán meg kell jegyezni, hogy az esetek többségében az ajánlás nem kifejezetten a fegyelmi felelősségre vonásra, hanem az alkotmányos visszásságot okozó helyzet kialakulásáért való fegyelmi felelősség megállapításának vizsgálatára vonatkozott. Az elfogadásra vonatkozó adatok viszont a tényleges felelősség megállapítását tartalmazzák. Többször fordult elő az is, hogy bár a fegyelmi felelősség megállapításával az érintett szerv egyetértett, azonban az egyéb okból – mint például munkahely-változtatás, nyugállományba vonulás – nem valósult meg.
Az előző beszámolási időszak 20 százalékos arányához hasonlóan, az elmúlt évben a tett intézkedések összesen 23 százalékában fordult elő, hogy a kezdeményezéssel, ajánlással annak címzettje nem értett egyet, vagy arra nem válaszolt. Ilyen esetekben az országgyűlési biztos és általános helyettese – esetenként további vizsgálódás, más szerv álláspontjának megismerése után – ajánlását eredeti tartalmával fenntartotta és megismételte (76 százalék), ajánlását a kapott válasz ismeretében módosította (20 százalék) vagy visszavonta (4 százalék). A mintegy 5 százalékot jelentő, 28 válasz nélkül maradt ajánlások mindegyikét ismételten felülvizsgálta és azt további intézkedés, mint például sürgetés, a felügyeleti szerv megkeresése vagy szükség szerint fegyelmi felelősségre vonás indítványozása követte. Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy 1997-ben az említett 28 ajánlásra az érintett szervtől nem érkezett válasz.
Összegezve: 1997-ben az országgyűlési biztos és általános helyettese 1260 panasz kivizsgálásának eredményeként, 496 panasz tárgyában 688 kezdeményezést illetőleg ajánlást tett. A továbbiakban röviden a jelentősebb illetőleg a legjellemzőbb kezdeményezésekről, ajánlásokról és elfogadásuk helyzetéről adunk áttekintést. A válogatás az előző beszámolóban ismertetett ajánlásokat is tartalmazza, amennyiben azokra 1997-ben érkezett válasz, illetőleg még mindig nem tisztázott az ajánlás vagy kezdeményezés sorsa. (Összesítve lásd 5/4. táblázatot).

5.1. Az egyedi ajánlások és fogadtatásuk

Az 1993. évi LIX. törvény 16. §-a és a 29. § (1) a) pontja értelmében az országgyűlési biztos és általános helyettese kezdeményezéssel és ajánlással fordulhat a központi államigazgatási és államhatalmi szervekhez. Ez történhet a hatáskörükbe tartozó hatósági eljárással, felügyeleti feladataikkal valamint a tágabb értelemben vett jogalkotási tevékenységükkel összefüggésben. A beszámolási időszakban az országgyűlési biztos és általános helyettese központi államigazgatási szervhez – a jogalkotással kapcsolatos ajánlások kivételével – összesen 127 ajánlással fordult, amely az összes kezdeményezés 18 százaléka. Ez az előző beszámolási időszak adataihoz viszonyítva 7 százalékos csökkenést jelent, ami – a korábban már említett – felügyeleti jogkörben teendő intézkedésekre vonatkozó megkeresések gyakorlatának kedvező változását mutatja. A központi államigazgatási szerveknek címzett ajánlások között hatósági feladataik ellátásával kapcsolatos alkotmányos visszásság orvoslására 46, felügyeleti jogkörben történő intézkedésre pedig 81 ajánlás irányult.
Az országgyűlési biztos és általános helyettese a központi államigazgatási szervek között a legtöbb ajánlást a honvédelmi miniszternek (22 százalék), a belügyminiszternek (13 százalék), a földművelésügyi és az igazságügyi miniszternek (8-8 százalék) valamint a népjóléti miniszternek (7 százalék) tette. Az eddig eltelt időszak tapasztalata azt mutatja, hogy ez a belső arány az átfogó vizsgálatok függvényében változott. (Tájékoztatásként az előző beszámolási időszakban a legtöbb ajánlás a művelődési és közoktatási miniszternek (14 százalék), a népjóléti miniszternek (12 százalék), az országos rendőrfőkapitánynak (10 százalék) és a belügyminiszternek (9 százalék) szólt.)
A beszámolási időszakban az országgyűlési biztos és általános helyettese centrális irányítású területi államigazgatási szervnek – a jogalkotással kapcsolatos ajánlások kivételével – összesen 126 ajánlást címzett, amely az összes kezdeményezés 18 százaléka. Ezek között 66 kezdeményezés hatósági feladataik ellátásával kapcsolatos alkotmányos visszásság orvoslására, 60 indítvány viszont felügyeleti jogkörben történő intézkedésre irányult. Az országgyűlési biztos és általános helyettese 1997-ben a centrális irányítású államigazgatási szervek között a legtöbb ajánlást a rendőrkapitányságoknak (36 százalék) és a közigazgatási hivataloknak (29 százalék) címezte. Az adatokat az 5/5. és az 5/6. táblázatok tartalmazzák.
A beszámolási időszakban tett összes ajánlás legnagyobb hányada (25 százalék) önkormányzatok és szerveik számára fogalmazott meg indítványt. A kezdeményezések túlnyomó többsége a helyi önkormányzatoknak és szerveiknek (95 százalék) szólt, csupán néhány ajánlás címzettje volt a társadalombiztosítási önkormányzat vagy szerve. A helyi önkormányzatok között viszont – értelemszerűen – a települési önkormányzatokat kereste meg legtöbb ajánlással (73 százalék) az országgyűlési biztos és általános helyettese. (Részletesen lásd 5/7. táblázatot).

5.1.1. Központi államigazgatási és államhatalmi szervek

Az előző beszámolási időszakban tett ajánlást az országgyűlési biztos a Lánchíd 2000 ügyben az Állami Bankfelügyelet törvényességét ellenőrző kormányhoz, illetőleg az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet törvényességi felügyeletét ellátó pénzügyminiszterhez címezte, hogy rendszeres ellenőrzéssel gondoskodjanak arról, hogy a két említett szerv ne követhessen el olyan mulasztást, amely számos állampolgárnak jelentős anyagi kárt okozhat. Kezdeményezte a mulasztást elkövető köztisztviselők fegyelmi felelősségének megállapítását is. A pénzügyminiszter az ajánlásokat egyeztetések után elfogadta, azonban a fegyelmi felelősség vizsgálatára – többszöri sürgetés ellenére – sem került sor (OBH 104/1995).
A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány alapító okiratának tervezetével kapcsolatban fordult az országgyűlési biztos a kormányhoz. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagjai és hozzátartozói szociális biztonsághoz való joga védelme érdekében javasolta, hogy ne fogadják el az Alapító okirat azon részét, amely elvonná a korábbi társadalombiztosítási ellátásból kimaradt művészek támogatásának fedezetét. A kormány az Alapító okirat elfogadásánál figyelembe vette az országgyűlési biztos megállapításait (OBH 9885/1997.)
A magyar állampolgárságot kérő személyek jogai érvényesülésének helyzetét feltáró átfogó vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos ajánlásában több, az ügyintézést érintő – elsősorban az ügyfelek tájékoztatását szolgáló – egyedi kezdeményezést tett. A belügyminiszter az ajánlások nagyobb részét elfogadta, az országgyűlési biztos viszont az el nem fogadott ajánlásokat új indokolással kiegészítve fenntartotta (OBH 1936/1997).
A hivatásos rendőrök körében végzett átfogó vizsgálata eredményeként az országgyűlési biztos több ajánlást fogalmazott meg a belügyminiszternek. A konkrét, elsősorban a munkafeltételek, egészségügyi és szociális problémák orvoslását kezdeményező egyedi javaslatok mellett indítványozta a rendvédelmi szervek humánpolitikai koncepciójának kidolgozását, mellyel a belügyminiszter egyetértett és elkészítésének határidejeként 1997. december 31-ét jelölte meg. A kon- cepció tervezete már elkészült (OBH 5007/1997).
Több mint száz panaszost érintett az országgyűlési biztosnak az a vizsgálata, ami az államigazgatási eljárás keretében megsemmisített almaültetvények jelentősen elhúzódó kártalanítási eljárása miatt indult. Az országgyűlési biztos 1996-ban többször fordult ajánlással a földművelésügyi miniszterhez, melyeket a címzett csak 1997 februárjában fogadott el és a kártalanítások kifizetésére is 1997 márciusában került sor (OBH 7923/1996).
Újságcikk alapján hivatalból indított vizsgálatot az országgyűlési biztos a dögkutak kezelésével kapcsolatban. A vizsgálat megállapította, hogy többnyire hiányzik az építési jogszabályokban előírt védőtávolság, a zárt fedél és a kerítés. Nincs egységes fertőtlenítési rend, az csupán alkalomszerűen történik. Általános jelenség, hogy illetéktelen személyek is hozzáférhetnek a döghúshoz. Az országgyűlési biztos – a jogalkotási kezdeményezésen túl – felügyeleti jogkörben teendő intézkedésként kérte a földművelésügyi minisztertől, hogy gondoskodjon a hatékonyabb ellenőrzésekről. A legutóbbi ajánlásra a válaszadási határidő még nem telt el (OBH 5552/1997).
A honvédelem hivatásos és sorállományú tagjai emberi jogai érvényesülésének helyzetét feltáró átfogó vizsgálat tapasztalatai alapján az országgyűlési biztos általános helyettese számos ajánlást tett a honvédelmi miniszternek törvényességi felügyeleti jogkörbe tartozó intézkedésre. Többek között kérte, gondoskodjon arról, hogy minden csapatszervnél legyen jogász és pszichológus. Javasolta, hogy intézkedjen a katonanők diszkriminációmentes munkakörülményeinek biztosításáról, a hivatásos állomány időben és teljes körűen történő tájékoztatásáról, a jelenlegi rendfokozatok problémájának rendezéséről, a beadványok és kérelmek szabályszerű elintézéséről. A honvédelmi miniszter az egyedi ajánlásokat – néhány esetben egyeztetés után – szinte teljes egészében elfogadta. Nem értett egyet azonban a rendfokozatok rendezésére vonatkozó indítvánnyal, melyet az országgyűlési biztos általános helyettese jogalkotási kezdeményezésként megismételt (OBH 7459/1996).
A két áldozatot követelő dunaharaszti tűzszerészbaleset miatt indított hivatalbóli vizsgálatot követően az országgyűlési biztos általános helyettese – a jogalkotási kezdeményezésen túl – több egyedi intézkedésre is kérte a honvédelmi minisztert. Ezek között ajánlotta a sorállomány békeidőben tűzszerészként való alkalmazása azonnali megszüntetését, a tűzszerész és aknakutató alakulat létszámának bővítését, a feladat ellátásához szükséges oktatás feltételrendszerének megteremtését, a megfelelő műszaki eszközökkel és egyéni védőfelszereléssel való ellátást, a rendszeres orvosi – alkalmassági – vizsgálatok elvégzését. A honvédelmi miniszter – a vezérkari főnökkel egyetértésben – valamennyi ajánlást elfogadta és részletes tájékoztatást adott a tervezett és a megtett intézkedésekről. Az országgyűlési biztos általános helyettese néhány hónap elteltével utóellenőrzés keretében győződött meg az ajánlásokban megfogalmazottak megvalósulásáról. Az ekkor tapasztaltak alapján újabb javaslatot fogalmazott meg a már beindult változások felgyorsítására, a korábbi ajánlások végrehajtásának átütemezésére. A miniszter 1997 decemberében arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a zászlóalj engedélyezett létszáma – az Országgyűlés döntése következtében – 150 fővel emelkedett (OBH 6883/1997).
Az öngyilkosságot megkísérlő személyek emberi jogainak átfogó vizsgálata során észlelt problémák miatt az országgyűlési biztos ajánlásában a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert arra kérte, hogy vizsgálja meg a lelkisegély-telefonszolgálatok részére ingyenesen hívható telefonvonalak biztosításának lehetőségét. A válaszra nyitva álló határidő a beszámoló elkészítésének időpontjában még nem telt el (OBH 5006/1997).
1996-ban fordult ajánlással az országgyűlési biztos általános helyettese egy átfogó, szinte valamennyi felsőoktatási intézményt érintő vizsgálat eredményeként, az elbocsátott felsőoktatási dolgozók ügyében a művelődési és közoktatási miniszterhez. Javasolta, hogy a miniszter tartson vizsgálatot annak megállapítása érdekében, hogy országosan hány oktatót mentettek fel törvénysértően és ezt követően tegye meg a szükséges intézkedéseket. A miniszter a vizsgálatra vonatkozó ajánlásnak eleget tett, a döntések jogellenességét elismerte. Azt is megígérte, hogy az ügyek egy részében időközben megindított munkaügyi perek jogerős befejezése után a bírósági döntésekben foglaltakat – törvényességi felügyeleti jogkörében – azokra az oktatókra is alkalmazni fogja, akik nem fordultak bírósághoz. Mivel ez utóbbi intézkedéséről a miniszter további tájékoztatást nem adott, az országgyűlési biztos általános helyettese az 1995–96. évi beszámolóban vizsgálati indítvánnyal fordult az Országgyűléshez. A házelnöktől kapott információk szerint az ügyet az illetékes bizottságnak adták át, azonban a bizottsági vizsgálat megindításáról további információ nem áll rendelkezésre (OBH 596/1995).
Az öngyilkosságot megkísérlő személyek emberi jogainak átfogó vizsgálata tapasztalataira alapozva az országgyűlési biztos a népjóléti minisztert több olyan egyedi intézkedésre kérte fel, melyeknek az öngyilkosság megelőzésében, a probléma komplex kezelésében lenne szerepük. Így például kezdeményezte, hogy az öngyilkosságot megkísérlő személyeket ellátó egészségügyi intézményekben tartsák nyilván az öngyilkossági kísérlet tényét, az országos mentálhigiénés program keretében dolgozzanak ki szuicid prevenciós programot. A válaszadási határidő a beszámoló elkészítéséig még nem telt el (OBH 5006/1997).
Az átfogó honvédelmi vizsgálat megállapításai eredményeként az országgyűlési biztos általános helyettese azonnali intézkedést kért a Magyar Honvédség vezetését ellátó vezérkari főnöktől a kiemelkedően rossz állapotok felszámolása érdekében. Kezdeményezte még a szolgálatot teljesítők feladatainak felülvizsgálatát, a feladatkörök és a szolgálatteljesítési idő összhangjának megteremtését. A vezérkari főnök nem fogadta el a kiemelkedően rossz állapotok azonnali felszámolására vonatkozó kezdeményezést, az országgyűlési biztos általános helyettese viszont a vizsgálat tapasztalatai alapján azt változatlan formában fenntartotta. A megismételt ajánlás megválaszolására nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 7459/1996).
Az országgyűlési biztos előző beszámolási időszakban tett ajánlásának egy részét vitatta az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal vezetője, amennyiben nem ismerte el, hogy hivatala alkotmányos visszásságot okozott az 1952. évi III. törvényben számára megállapított határidő jelentős túllépésével. Az országgyűlési biztos ajánlását fenntartva állásfoglalás céljából megkereste a miniszterelnököt. A Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az ajánlással kapcsolatban a földművelésügyi miniszter megtette a szükséges intézkedéseket (OBH 370/1996).
Vagyoni kárpótlási ügyben észlelt eljárási jogszabály megsértéseinek megszüntetését rövid úton kezdeményezte az országgyűlési biztos általános helyettese az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökénél. A megállapított visszásság orvoslására kérte, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal hozzon a panaszos kérelme ügyében alakszerű határozatot. Az ajánlást teljesítették (OBH 4714/1996).

5.1.2. Centrális irányítású területi államigazgatási szervek

5.1.2.1. Közigazgatási hivatalok

Az országgyűlési biztos általános helyettese egy építési ügyben folytatott vizsgálata során kereste meg az illetékes közigazgatási hivatalt amiatt, mert az érintett polgármesteri hivataltól többszöri sürgetés ellenére sem kapta meg a kért iratokat. Ajánlásában a közigazgatási hivatal felügyeleti intézkedését kérte. A közigazgatási hivatal az ajánlást elfogadta és a kért iratokat megküldte (OBH 2780/1995).
Ugyancsak egy építési ügyben eljáró települési jegyző a határidőben beadott fellebbezést nem terjesztette fel a felettes szervéhez. Az országgyűlési biztos általános helyettese a megállapított alkotmányosvisszásság orvoslása érdekében ajánlásával a másodfokon eljáró közigazgatási hivatalhoz fordult, a fellebbezés elbírálását valamint felügyeleti intézkedést kezdeményezve. A közigazgatási hivatal az ajánlás teljesítését elutasította, arra hivatkozással, hogy az építtető jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaira tekintettel az ügyben már nem tud intézkedni. Az országgyűlési biztos általános helyettese azonban ajánlását fenntartotta. Az erre adott válasz szerint a közigazgatási hivatal – álláspontját megváltoztatva – a fellebbezést elbírálta (OBH 2623/1996).
Újságcikk alapján hivatalból indított vizsgálatot az országgyűlési biztos a dögkutak kezelésével kapcsolatban. A vizsgálat megállapításai alapján kezdeményezte, hogy a közigazgatási hivatalok ellenőrizzék a jegyzőknek tett ajánlásai végrehajtását. A közigazgatási hivatalok vezetői az ajánlásnak megfelelően jártak el (OBH 5552/1997).
Egy újságcikk tudósított arról, hogy egy települési önkormányzat polgármestere sintérek társaságában „kóbor” ebekre vadászva, gazdája szeme láttára megölt egy kutyát. Az országgyűlési biztos a hivatalból megindított vizsgálatban az önkormányzati rendelet törvényességi ellenőrzését végző közigazgatási hivatalt kereste meg. A hivatal álláspontja szerint a kóbor kutyák ártalmatlanításával sem az önkormányzat, sem a polgármester nem követett el szabályszegést, mivel a vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében ez kötelező önkormányzati feladat. Az országgyűlési biztos azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az önkormányzat rendelete kiterjesztő értelmezésével alkotmányos visszásságot okozott. A rendelet módosítása érdekében ajánlással fordult a polgármesterhez. Miután az ajánlásra a polgármester határidőben nem válaszolt, az országgyűlési biztos ismét a közigazgatási hivatal kereste meg. A válaszadásra rendelkezésre álló határidő még nem telt el (OBH 6017/1997).

5.1.2.2. Rendőrhatóságok, büntetés-végrehajtási szervek

Az országgyűlési biztos a rendőrségi eljárásban a védelemhez való alkotmányos jog átfogó vizsgálata eredményeként az országos rendőrfőkapitánytól kérte, hogy célvizsgálat keretében ellenőrizze az országgyűlési biztos által nem vizsgált megyékben a védelemhez való alkotmányos jog érvényesülésének helyzetét. Több egyedi ajánlást tett a vizsgált megyék rendőrfőkapitányainak is. Az országos rendőrfőkapitány – sürgetés után – a kért vizsgálatot lefolytatta, annak eredményéről és a tett intézkedésekről tájékoztatást adott. Az érintett megyei rendőrfőkapitányok elfogadták az ajánlásokat és intézkedtek a feltárt hiányosságok orvoslására. Az országgyűlési biztos a kapott válaszokat elfogadta, de az utólagos ellenőrző vizsgálatokra 1998-ban sort kerít (OBH 6564/1996).
Mivel egy befejezett eljárásban megállapított alkotmányos visszásságot már nem lehet orvosolni, ezért a jövőbeni eljárások jogszerűségének, a büntetőeljárásra vonatkozó jogszabályok maradéktalan érvényesülésének biztosítása érdekében tett ajánlást az országgyűlési biztos az országos rendőrfőkapitánynak a Kőszegen elhagyott és később meghalt újszülött ügyében. Az országos rendőrfőkapitány az ajánlással egyetértett és a szükséges intézkedések elrendelésére ígéretet tett (OBH 1919/1997).
A hivatásos rendőrök körében végzett átfogó vizsgálata eredményeként az országgyűlési biztos mind az országos rendőrfőkapitánynak, mind a vizsgált megyei és kerületi rendőrkapitányoknak számos ajánlást fogalmazott meg, elsősorban az egészséges és biztonságos munkakörülményekkel, a túlszolgálatokkal és az egészségügyi szűrésekkel kapcsolatban. Az ajánlások többségét a címzettek elfogadták, számos ajánlás teljesítéséről számot is adtak, további vizsgálatokra azonban 1998-ban is szükség van (OBH 5007/1997).
Az alkotmányos jogokat súlyosan sértő visszásság miatt fordult az országgyűlési biztos általános helyettese az egyik megyei rendőrfőkapitányhoz. Vizsgálata során – többek között – megállapította, hogy a panaszost a rendőrség jogsértően korlátozta személyes szabadságában. Nem biztosították számára a hozzátartozókkal és a védővel való kapcsolat felvételének lehetőségét. Elmulasztották a kötelezően előírt orvosi vizsgálatot, sőt a nyilvánvalóan beteg személytől még a gyógyszereit is elvették. Nem kézbesítették az előzetes letartóztatás megszüntetésről szóló bírói végzést sem. Tekintettel arra, hogy az országgyűlési biztos általános helyettese a megállapított alkotmányos visszásságot – a rendőrségi eljárás befejezése miatt – a konkrét esetben már nem tudta orvosolni, ezért a jövőre nézve tette meg ajánlásait (OBH 8204/1996).
Több megyei illetőleg a budapesti rendőrfőkapitányt kereste meg a szükséges intézkedések – esetenként a fegyelmi felelősség megállapítása – érdekében ajánlásával az országgyűlési biztos, miután az egyedi beadványok ügyében lefolytatott vizsgálatok azt igazolták, hogy a rendőri szervek jogszabályban előírt kötelezettségeiket elmulasztották. Az egyik vizsgált ügyben a helyi körzeti megbízott a feljelentési kötelezettségének nem tett eleget, annak ellenére, hogy egyértelmű volt az elkövető személye (OBH 2067/1996). A másik ügyben az eljáró rendőr nem tett meg mindent a tényállás alapos tisztázása érdekében (6195/1996). Olyan eset is előfordult, amikor indokolás nélkül utasították el a sértett bizonyítási indítványát (OBH 9003/1996), illetőleg a nyomozás során elmulasztották a tanúkat figyelmeztetni a hamis tanúzás törvényes következményeire (OBH 4963/1997). Az ajánlásokat azok címzettjei – az időközben elévült fegyelmi felelősség kivizsgálásán kívül – elfogadták.
A rendőrségi eljárásban a védelemhez való alkotmányos jog átfogó vizsgálatának tapasztalatai alapján hívta fel az országgyűlési biztos a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet vezetőjét, hogy a jövőben csak olyan személyt fogadjon be, akinek az ügyészi rendelvénye a védője nevét is tartalmazza. Az intézet vezetője az ajánlást elfogadó válaszában arról is tájékoztatást adott, hogy ebben a kérdésben a büntetés-végrehajtás országos parancsnokához fordult, aki általános érvénnyel intézkedett (OBH 6564/1996).
Az országgyűlési biztos általános helyettese a Szegedi Fegyház és Börtönben folytatott általános vizsgálata megállapításai alapján ajánlásban kezdeményezte a büntetés-végrehajtási intézet igazgatójánál – többek között – az egészségügyi ellátás, az élelmezés, az elhelyezés, a foglalkoztatás területén tapasztalt hiányosságok orvoslását. Az intézet vezetője az ajánlásokat elfogadta (OBH 1545/1997).

5.1.2.3. Kárpótlási hivatalok

Két vagyoni kárpótlással összefüggő, a földárveréseket előkészítő szerv mulasztásával okozott alkotmányos visszásság miatt tett ajánlást az országgyűlési biztos általános helyettese az illetékes kárpótlási hivataloknak. Az egyik ügyben az árverési jegyzőkönyv érvényességhez szükséges felmérési térkép pótlását indítványozta. Ajánlását a címzett elfogadta (OBH 409/1995). A másik ügyben kárpótlási földalapba ki nem jelölt – a földkiadó bizottság által már másnak kiadott – földet árvereztek el. Az idő múlására tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese az alkotmá-nyos visszásság megállapításán kívül már csak a jövőre vonatkozóan tett ajánlást az érintett hivatal vezetőjének (OBH 1955/1996).
Ugyancsak vagyoni kárpótlási ügyben eljárási jogszabály megsértését tapasztalta az országgyűlési biztos általános helyettese. A nem kellően feltárt tényállás miatt kezdeményezte ajánlásában az illetékes kárpótlási hivatal vezetőjénél a kérelem újbóli elbírálását, melynek a hivatal eleget tett és további kárpótlást állapított meg a panaszos számára (OBH 2233/1995).

5.1.3. Önkormányzatok és szerveik

5.1.3.1. Helyi önkormányzatok, polgármesterek

Egy települési önkormányzati testületet keresett meg ajánlásával 1996. év végén egy önkormányzati út rossz minősége miatti panasz ügyében az országgyűlési biztos általános helyettese. Erre azért volt szükség, mert az ajánlásában foglaltakat a polgármesteri hivatal ugyan elfogadta, de a tett intézkedések nem vezettek a kívánt eredményre. A testülettől azt kérte, hogy költségvetése elfogadása során megfelelően rangsorolva vegye figyelembe a közút állapotának rendezését. A polgármester 1997-ben érkezett válasza szerint az út rendezése megtörtént (OBH 97/1995).
Az előző beszámolóban szerepelt egy építési tilalmat törvénysértően elutasító polgármesteri, majd önkormányzati testületi döntés miatt tett ajánlás. Mivel a beszámoló elkészítésének idejéig a címzett az ajánlásnak csak részben tett eleget, így azt az országgyűlési biztos megismételte. Az ismételt ajánlást a képviselő-testület időközben elfogadta (OBH 1728/1995).
Ugyancsak az előző beszámoló foglalkozott egy települési rendezési tervvel összefüggő panasszal. Az ügyben az ajánlást az önkormányzati testület a beszámoló elkészítéséig csak részben fogadta el, ezért az el nem fogadott részt fenntartva, az országgyűlési biztos ajánlását megismételte. Időközben az Országgyűlés megalkotta az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt, amely az ajánlással érintett visszásságot orvosolta, így az ajánlás okafogyottá vált (OBH 2612/1995).
Az országgyűlési biztosnak az előző beszámolási időszakban a pszichiátriai otthonokban végzett átfogó vizsgálata eredményeként tett számos ajánlása a Heves Megyei Önkormányzat fenntartásában működő visontai otthonra vonatkozott. Ezek között a legjelentősebb az otthon bezárásának indítványozása volt, amelyről már az előző beszámolási időszakban döntés született és 1997. június 29-én át is adták az új füzesabonyi pszichiátriai és szenvedélybeteg-otthont (OBH 2255/1996).
Az országgyűlési biztos 1996-ban kérte egy települési önkormányzat polgármesterétől és jegyzőjétől, hogy vizsgálják felül a testület azon döntését, melyben három önkormányzati tulajdonú lakás bérlőjének lakásbérleti szerződését – elhelyezési kötelezettség vállalása nélkül, az ingatlanok magántulajdonba adása miatt – felmondták. Az önkormányzat az ajánlásra érdemben a bérlők által indított peres eljárás befejezéséig nem kívánt válaszolni. A lakásbérleti szerződések felmondását azonban visszavonta, így az eljárás eredménnyel zárult (OBH 2798/1996).
Egy polgármester a város intézményhálózatának átszervezéséről kiadott körlevelében figyelmeztette a továbbfoglalkoztatást nem vállaló – és így végkielégítésben részesülő – közalkalmazottakat, hogy későbbiekben a városi önkormányzat intézményeiben és az általa alapított gazdálkodó szervezetekben nem vállalhatnak munkát. Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással kezdeményezte a polgármesternél, hogy a körlevél alkotmányos visszásságot okozó részeit vonja vissza és azt hozza nyilvánosságra. A polgármester az ajánlást nem fogadta el és azt a képviselő-testület elé terjesztette. A kezdeményezéssel a testület sem értett egyet, az országgyűlési biztos általános helyettese azonban az ajánlást fenntartotta, amit viszont a képviselő-testület elfogadott (OBH 4776/1996).
Több panasz kivizsgálása után az országgyűlési biztos megállapította, hogy néhány települési önkormányzat 1996-ban a háztartási tüzelőolaj-támogatást, az akkor hatályos együttes miniszteri rendelet ellenére, szociális rászorultságtól függően állapította meg. Az országgyűlési biztos az érintett települések önkormányzatainak címzett ajánlásaiban a jogsértő állapot felülvizsgálatát és orvoslását kérte. Két önkormányzat az ajánlásnak eleget tett (OBH 3425/1996, 8468/1996). Egy önkormányzat ugyan az ajánlást elfogadta, de nem annak megfelelően intézkedett. Az országgyűlési biztos ezért megismételte ajánlását (OBH 8904/1996). Négy önkormányzat az ajánlást – van ahol a már ismételt ajánlást – nem fogadta el. Az országgyűlési biztos mindegyik esetben továbbra is fenntartotta ajánlásait (OBH 6353/1996, 6548/1996, 6495/1996). Az ismételt ajánlást el nem fogadó önkormányzat esetében viszont a közigazgatási hivatalhoz fordult, amely azonban válaszában jelezte, hogy önkormányzati hatósági ügyben nincs intézkedési lehetősége (OBH 8706/1996).
Az országgyűlési biztos a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonokban 1996. év végén folytatott átfogó vizsgálata tapasztalatai alapján számos ajánlással kereste meg a fenntartó önkormányzatokat. Az önkormányzatok az ajánlásokat szinte teljes egészében elfogadták, azóta is folyamatos tájékoztatást adnak az alkotmányos visszásságok orvoslására kidolgozott intézkedési tervek végrehajtásáról. Időközben befejeződött az ÁNTSZ által – közvetlenül az országgyűlési biztos vizsgálatát követően – bezáratott tokaji otthon felújítása és az otthon új vezető irányításával ismét a régi helyén működik (OBH 9329/1996).

5.1.3.2. Polgármesteri hivatalok, jegyzők

Az előző évi beszámolóban szerepelt egy építésügyi hatósági eljárás miatti panasz ismertetése. Az ügyben az országgyűlési biztos a települési jegyző többszörös mulasztása miatt az illetékes közigazgatási hivatalt kereste meg felügyeleti jogkörben teendő intézkedés, valamint a jegyző elleni fegyelmi eljárás kezdeményezésének megvizsgálása céljából. Az előző évi beszámoló elkészítésének időpontjában a válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt el. Az időközben a közigazgatási hivataltól kapott tájékoztatásból nem derült ki, hogy a jegyző milyen intézkedést tett, ezért az országgyűlési biztos ismételten megkereste a közigazgatási hivatalt. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 1655/1996).
Hivatalból indult, majd az egyik érintett panaszára is kiterjedt vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos arra kérte a település polgármesterét, hogy a jegyző vonja vissza az önkormányzat költségvetési szerveinek küldött körlevelét, amellyel 14 korábban közalkalmazotti minőségben dolgozó állampolgár alkalmazását kívánta megakadályozni. Egy már ismertetett üggyel (OBH 4776/1996) ellentétben a polgármester az ajánlást elfogadta és utasította a jegyzőt a körlevél visszavonására (OBH 3168/1997).
Egy települési önkormányzat polgármesteri hivatala – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a képviselő-testület határozata ellenére – 1995. januárjától változatlan összegben folyósította panaszosnak az ápolási díjat. Az országgyűlési biztos ezért ajánlásában kérte a jegyzőt a mulasztás orvoslására, a kifizetés korrigálására. A jegyző az ajánlásnak eleget tett (OBH 5948/1996).
Egy lakásfenntartási támogatással kapcsolatos ügyben azt állapította meg az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a testület által hozott határozatot utólag – elírásra hivatkozva –, de érdemben módosította a polgármesteri hivatal ügyintézője. Ajánlásában kezdeményezte a kijavított határozat felülvizsgálatát és az államigazgatási eljárás szabályainak jövőbeni betartását (OBH 6068/1996).
Egy előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított, a szülő és gyermek kapcsolatát szabályozó végzésnek a kötelezett általi végre nem hajtása miatt fordult panaszos az illetékes gyámhatósághoz, intézkedést kérve. A kérelmet a gyámhatóság először elutasította, majd a másodfokon hozott, új eljárásra utasító határozatnak sem tett eleget. Az országgyűlési biztos ajánlásában a jegyzőt kérte fel az elmulasztott határozat pótlására. A jegyző az ajánlásnak eleget tett (OBH 9100/1996).
Újságcikk alapján hivatalból indított vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos ajánlással fordult azon települések jegyzőihez, ahol dögkút található. Indítványozta, hogy gondoskodjanak a döghúsfogyasztásnak az emberi egészséget veszélyeztető hatásaira figyelmeztető táblák elhelyezéséről, valamint a 41/1997. (V. 28.) FM-rendelettel kiadott Állat-egészségügyi Szabályzat vonatkozó előírásainak betartatásáról (OBH 5552/1997).

5.1.3.3. Társadalombiztosítási önkormányzatok és szerveik

Az előző beszámolóban jelezte az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vitatja egy panaszos rendszeres szociális járadékának meghatározott időpont előtti jogosságát. A fenntartott ajánlást időközben az Országos Nyugdíjbiztosítási Fő-igazgatóság vezetője elfogadta, az elmaradt járadékot és kamatait a panaszosnak kiutalták (OBH 6158/1996).
Egy újságcikk alapján hivatalból megindított vizsgálat ideje alatt az érintett egészségbiztosítási pénztár saját hatáskörében orvosolta a panaszt. Az országgyűlési biztos azonban ajánlásában a felelősség kivizsgálásán túl, a pontos és szakszerű ügyintézéshez szükséges intézkedések megtételére is felkérte a pénztár vezetőjét. Az ajánlásnak a vezető eleget tett (OBH 2526/1997).
Újságcikk alapján hivatalból indított vizsgálat állapította meg azt, hogy bár a panaszos rokkantsági járadék igényének elutasítása és a családi pótlék visszamenőleg hat hónapra történő megállapítása jogszerű volt, azonban a nyugdíjbiztosítási igazgatóság az előírt tájékoztatást elmulasztotta. Az országgyűlési biztos ezért a nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetőjét arra kérte, gondoskodjon az ügyfelek megfelelő tájékozatásáról, különösen elutasító határozat esetén. Az igazgatóság vezetője az ajánlást elfogadta (OBH 9032/1996).
Két másik panaszos ügyében – a vizsgálat megkezdését követően – az egészségbiztosítási pénztár saját hatáskörében intézkedett a vitás ügy megoldásáról. Az egyik esetben a pénztár igazgatója a jogszabályban biztosított kivételes méltányosságból a késedelmi pótlék megfizetésétől is eltekintett (OBH 2981/1997, 3687/1996).

5.1.4. Köztestületek, kamarák

Az országgyűlési biztos a rendőrségi eljárásban a védelemhez való alkotmányos jog átfogó vizsgálata után ajánlással fordult az Országos Ügyvédi Kamara elnökéhez, kezdeményezve az ügyvédjelöltek rendszeres oktatását és számonkérését az ügyvédi hivatás etikai szabályairól. Kérte továbbá az ügyvédi hivatás magatartási szabályairól szóló kamarai határozat módosítását. A kamara elnöke az ajánlást elfogadta és folyamatosan tájékoztatást adott a végrehajtásról (OBH 6564/1996).

5.1.5. Közszolgáltatók

Többen sérelmezték, hogy a területen működő regionális vízmű részvénytársaság olyan ún. blankettaszerződéseket kívánt a fogyasztókkal kötni, amelyben a vízdíjhátralék megfizetésére a lakóközösséget illetőleg annak képviselőjét akarta kötelezni. Az egyik szolgáltató a számla kiállításáért is külön díjat kívánt felszámolni. Mivel a kifogásolt blankettaszerződések mind az egyetemleges felelősség, mind a külön számlázási díj előírása tekintetében a vonatkozó 38/1995. (IV. 5.) Kormányrendelet előírásaival ellentétesek, ezért az országgyűlési biztos ajánlásban kérte a részvénytársaságok vezérigazgatóit a blankettaszerződések módosítására. Az országgyűlési biztos ajánlását első alkalommal egyik ügyben sem fogadta el az érintett vezérigazgató, melyeket az országgyűlési biztos fenntartott és megismételt. Az országgyűlési biztos megkereste a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert is, kérve a közszolgáltatók fokozott figyelemmel kísérését. A miniszter a kérésnek eleget tett és az egyik konkrét esetben intézkedett is (OBH 6314/1997). A másik ügyben a vezérigazgató a fenntartott ajánlást már elfogadta, de továbbra is vitatta a külön díj felszámításának jogosságát. Az országgyűlési biztos ajánlásának ezt a részét változatlanul fenntartotta (OBH 4751/1996).
 A Matáv Rt.-nek egy ismételt belépési díj megfizetésére való felszólítását kifogásoló panasz kivizsgálásának ideje alatt az illetékes távközlési centrum vezetője saját hatáskörében orvosolta a panaszt. Az országgyűlési biztos ezért az alkotmányos visszásság megállapításán kívül, ajánlásában már csupán a jövőre vonatkozó indítványt tett és a mulasztásért felelős személyek felelősségre vonását kezdeményezte. A fegyelmi eljárás lefolytatására már nem volt lehetőség, mert a mulasztást elkövető dolgozó időközben munkaviszonyát megszüntette (OBH 7562/1996).

5.2. Jogalkotás

Az 1993. évi LIX. törvény 25. §-ában foglalt felhatalmazás alapján tett, a jogalkotást érintő javaslat az országgyűlési biztos talán leghatékonyabb intézkedése. Eredménye nem csupán egyedi ügyekre, meghatározott szervekre vagy személyekre van kihatással, hanem alapjaiban változtat meg életviszonyokat. A jogalkotást érintő javaslatnak viszont kizárólag emberi jogokra vonatkozó alkotmányos visszásság megállapítása esetén lehet helye. Az egyedi ügyektől eltérően a jogalkotás indítványozásához nem elegendő a törvény 16. § (1) bekezdésében meghatározott alkotmányos jog sérelmének veszélye. Az ilyen jellegű indítványok ennek ellenére hatásukban gyakran túlterjeszkednek azon a megállapított alkotmányos visszásságon, amely az országgyűlési biztosokat a kezdeményezés megfogalmazására késztette. A jogszabályi kezdeményezés másik előfeltétele az, hogy a megállapított alkotmányos visszásság a jogszabály – állami irányítás egyéb jogi eszköze – fölösleges, nem egyértelmű rendelkezésére, illetőleg a szabályozás hiányára legyen visszavezethető. Ekképpen az országgyűlési biztos nem tehet csupán célszerűségi szempontból jogalkotásra vonatkozó indítványt.
Az országgyűlési biztos és általános helyettese 1997-ben tett kezdeményezéseinek jelentős hányada, 26 százaléka irányult jogszabály alkotására, módosítására illetőleg hatályon kívül helyezésére. Az előző beszámolási időszakban ez az arány 29 százalék volt. Bár az arány csökkent, azonban az abszolút szám 139-ről 180-ra emelkedett. A pontos adatokat az 5/2. táblázat foglalja össze. A kezdeményezések összetételét tekintve nőtt a törvényekre (27 százalékról 34 százalékra) és a kormányrendeletekre (9 százalékról 16 százalékra) vonatkozó, míg csökkent a miniszteri rendeleteket (28 százalékról 23 százalékra) és az önkormányzati rendeleteket (27 százalékról 11 százalékra) érintő javaslatok aránya. A jogalkotásra irányuló javaslatokkal 1997-ben – beleértve az előző beszámolási időszakról áthúzódókat – a címzettek mintegy 61 százaléka értett egyet, szemben az előző időszak 71 százalékos arányával. A részletes adatokat az 5/3. táblázat tartalmazza. Kérdésként vetődhet fel, miért alacsonyabb a jogalkotási indítványok elfogadásának aránya, mint az egyedi ajánlások átlagosan 84 százalékban megnyilvánuló elfogadottsága. A válasz a jogalkotó szervek autonómiájában keresendő. Ezt a feltételezést támasztják alá az alábbi adatok. A települési önkormányzati rendeletalkotásra vonatkozó felhívások 25 százalékát, az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadására irányuló kezdeményezések 36 százalékát, a törvényalkotásra vonatkozó indítványok 40 százalékát és a törvénymódosítási kezdeményezések 48 százalékát fogadták el csupán a címzettek. A jogalkotói autonómia korlátozására az országgyűlési biztosnak nincs törvényi felhatalmazása. Ha a megállapított alkotmányos visszásság orvoslásának kezdeményezését alátámasztó érveket a címzettek nem fogadják el és ezáltal az emberi jogok sérelme tartóssá válik, akkor az országgyűlési biztosnak az éves beszámolókban mindaddig az Országgyűlés intézkedését kell kérnie, míg az a problémát – törvényhozási vagy más módon – nem orvosolja. Az országgyűlési biztos ezenkívül – például az önkormányzati rendeletek esetében – alkotmánybírósági indítványozási jogával élhet.

5.2.1. Törvény alkotása, módosítása, hatályon kívül helyezése

Az előző beszámolási időszakban kezdeményezte az országgyűlési biztos az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi valamint Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságainál a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítását, az átadásra kerülő ingatlanokban lakók jogai védelmében. A előző beszámoló elkészítésének idejéig a két bizottság elfogadta az ajánlást, és az 1997. évi CXXV. törvénnyel megvalósult az ajánlásban foglalt kezdeményezés (159/1995).
Az országgyűlési biztos 1996. év végén a távfűtőművek szolgáltatási árát kifogásoló panaszosok ügyében fordult az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterhez a távhőszolgáltatásra vonatkozó átfogó jogi szabályozás érdekében. Az előző beszámoló idején a válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt el. Ezt követően érkezett válaszában a miniszter az ajánlást elfogadta és 1997 áprilisában a törvény tervezetét is elküldte véleményezésre. A tervezetben szereplő megoldást az országgyűlési biztos elfogadta (OBH 554/1995).
Az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen foglalkoztatott köztisztviselők pótszabadsága érdekében fordult 1996-ban az országgyűlési biztos a belügyminiszterhez. Az ajánlást elfogadva az Országgyűlés 1997-ben módosította a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (OBH 2019/1995).
Az előző évi beszámolóban szerepelt annak az ügynek az ismertetése, melyben az országgyűlési biztos – többek között – megkereste az igazságügy-minisztert, kezdeményezve, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény, a társasházakról szóló 1977. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM-rendelet egymásnak ellentmondó szabályozása feloldására intézkedjen. A három jogszabály együttes alkalmazása során ugyanis nem volt megállapítható, hogy az építési eljárásban a társasházi tulajdonosok mindegyike ügyfélnek tekinthető-e. Az előző évi beszámoló elkészítésének időpontjáig – sürgetés ellenére – a miniszter nem válaszolt. A később érkezett válaszban a miniszter az ajánlással nem értett egyet. Az országgyűlési biztos ezt nem fogadta el és ajánlását fenntartotta. Az igazságügy-miniszter a jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében megkereste a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert. Az építésügyi végrehajtási jogszabályok megalkotásával a probléma megoldódott (OBH 96/1996).
Az országgyűlési biztos általános helyettese több külföldi állampolgárságú, de Magyarországon végzett orvosszakmai nyilvántartásba vételével kapcsolatban fordult több alkalommal 1995-ben és 1996-ban a népjóléti miniszterhez. A népjóléti miniszter ugyan az ajánlásokat elvileg elfogadta, a kérelmekre alakszerűen szabályos, de továbbra is elutasító határozatokat hozott. Az eljárás változatlanul egyfokú maradt és a jogszabályi rendezés sem történt meg. Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért újból megkereste a népjóléti minisztert, sürgetve a jogszabály megalkotását. Ezt követően jelent meg az Alkotmánybíróság határozata, amely a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény több rendelkezését alkotmányellenessé nyilvánította és azokat 1997. december 31-ével megsemmisítette. Ez az alkotmánybírósági határozat lényegében orvosolta az országgyűlési biztos általános helyettes által megállapított alkotmányos visszásságot is (OBH 630/1996).
Az országgyűlési biztos 1996-ban átfogó vizsgálat keretében tekintette át az idegenrendészeti őrizet végrehajtását, illetve értékelte az érintett személyek alkotmányos jogainak érvényesülését. Ennek tapasztalatai alapján kezdeményezte az igazságügy-miniszternél a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény olyan módosítását, amely rögzíti a szabadságkorlátozás leghosszabb időtartamát. A probléma jelentőségére tekintettel az országgyűlési biztos az előző évi beszámoló 8. fejezetében az Országgyűléshez külön ajánlással is fordult. Időközben az igazságügy-miniszter az ajánlással egyetértett és ígéretet tett a törvénymódosítás 1998. I. félévi előterjesztésére. A kormány 1998. I. félévi törvényalkotási programjában azonban ez a törvénymódosítás nem szerepel (OBH 700-83/1996).
Ugyancsak még az előző beszámolási időszakban fordult az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságához az országgyűlési biztos általános helyettese a nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálatban lévők kárpótlása ügyében. A bizottság az ajánlást elfogadta és az Országgyűlés az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvényt – az ajánlást is figyelembe véve – az 1997. évi XXIX. törvénnyel módosította (OBH 1914/1996).
Az előző beszámolási időszakban az országgyűlési biztos több olyan ajánlása is érintette a Népjóléti és Pénzügyminisztériumot, amelyek a pszichiátriai otthonokban folytatott átfogó vizsgálat eredményeként születtek. Az előző beszámoló idején például még nem volt konszenzus az említett két miniszter között a differenciált intézményi normatíva tekintetében. Azóta megalkották a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvényt, amely a helyi önkormányzatok normatív hozzájárulásai között külön jogcímként tartalmazza a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátását, évi 391 000 Ft/ellátott összeggel. Ez az érintett intézmények számára a tavalyi évihez képest 60%-os emelkedést jelent (OBH 2255/1996).
Egy távfűtési díjat kifogásoló panasz ügyében állapította meg az országgyűlési biztos, hogy az alkotmányos visszásságot a lakóépületek és a bérbeadás útján hasznosított más épületek központi fűtéséről és melegvíz-ellátásáról szóló 2/1966. (III. 31.) ÉM-rendelet elavult, hiányos szabályozása okozta. A joghézag megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos ajánlással fordult az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterhez, hogy az állampolgárok számára kötelezettséget megállapító szabályozásról, az annak megfelelő – törvényi formában – gondoskodjon. A miniszter válaszában az ajánlást elfogadta és azt a tájékoztatást adta, hogy a kormány a vonatkozó jogszabály tervezetét 1998. II. félévében kívánja előterjeszteni. Mivel a válaszban tett ígéret a jelenleg is fennálló problémát nem orvosolja, az országgyűlési biztos ajánlását fenntartotta (OBH 3940/1996).
Az országgyűlési biztos egy megyei rendőr-főkapitányság fogdájában fogvatartott személy halála ügyében hivatalból folytatott vizsgálat alapján kezdeményezte az előző beszámolási időszakban az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságánál, hogy az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény módosításával kerüljön kizárólagos ügyészségi hatáskörbe mind a fogvatartás során bekövetkezett rendkívüli esemény, mind a rendőr lőfegyverhasználata jogszerűségének, szakszerűségének vizsgálata. Az országgyűlési bizottság – az ajánlást elfogadva – albizottságot hozott létre a probléma átfogó kivizsgálására és a javaslat előkészítésére. Az országgyűlési biztos az előző beszámoló 8. fejezetében az Országgyűlés intézkedését is kérte. Az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága a saját javaslatát az 1998. tavaszi ülésszakán megtárgyalta (OBH 5254/1996).
A helyi önkormányzati képviselők jogállását rendező jogszabály megalkotásának kezdeményezésével fordult a belügyminiszterhez az országgyűlési biztos általános helyettese egy települési képviselő-testület tagjai között fennálló baráti, rokoni összefonódásokat sérelmező beadvány ügyében. A belügyminiszter helyettes államtitkára a vizsgálat megállapításaival ugyan egyetértett, az ajánlásban foglalt összeférhetetlenségi szabály kimondása azonban álláspontja szerint – különösen kisebb településeken – ellehetetlenítené a testület megválasztását. Az országgyűlési biztos általános helyettese az ajánlást fenntartotta (OBH 6386/1996).
Az országgyűlési biztos a rendőrségi eljárásban a védelemhez való alkotmányos jog átfogó vizsgálata eredményeként több ajánlással kereste meg az igazságügyi minisztert. Kezdeményezte például, hogy gyorsítsa fel a büntetőeljárásról szóló törvény kodifikációját és annak során orvosolja a megállapított alkotmányos visszásságokat. A készülő ügyvédi törvény előkészítése folyamatában pedig vizsgálja meg a védelemhez való jog érvényesülésének garanciáit. Az ajánlásra adott válaszban az igazságügy-miniszter ígéretet tett az ajánlásban foglaltak figyelembevételére. A legutóbbi általunk ismert tervezetben azonban több ajánlás, így például a közvédő intézménye nincs szabályozva (OBH 6564/1996).
Az országgyűlési biztos 1996-ban a bűncselekmények áldozatainak védelmére létrejött Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület beadványa vizsgálatának eredményeként javasolta az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának, hogy az Európai Áldozatvédő Fórum ajánlásai figyelembevételével kezdeményezze a bűncselekmények sértettjeinek kárenyhítését szabályozó törvény megalkotását. Az ajánlást a bizottság elfogadta. Időközben az országgyűlési biztos közreműködésével az Igazságügyi Minisztérium elkészítette a törvénytervezetet, ezt azonban az Országgyűlés még nem tárgyalta meg, annak ellenére, hogy az előző beszámoló 8. fejezetében az országgyűlési biztos külön ajánlásként kérte (OBH 6714/1996).
A honvédelem hivatásos és sorállományú tagjai emberi jogai érvényesülésének helyzetét feltáró átfogó vizsgálat tapasztalatai alapján az országgyűlési biztos általános helyettese számos jogalkotást érintő indítványt fogalmazott meg a honvédelmi miniszternek, melyek között kezdeményezte a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény azon rendelkezésének hatályon kívül helyezését, amely az újoncok mozgásszabadságát korlátozza. A miniszter a kezdeményezést nem fogadta el, amit az országgyűlési biztos általános helyettese azzal vont vissza, hogy a kiképzőközpontok működésének megvizsgálása után dönt a kezdeményezés esetleges megismétléséről (OBH 7459/1996).
Egy újságcikk alapján hivatalból indított vizsgálat tapasztalatai alapján az országgyűlési biztos – többek között – a belügyminiszternek címzett ajánlással kezdeményezte, hogy a temetkezést szabályozó átfogó törvény megalkotásával orvosolja a megállapított etikai, jogi és közegészségügyi problémákból adódó alkotmányos visszásságokat. A temetkezési törvény szakmai koncepciója és tervezete elkészült, a beszámoló elkészítése idején szakmai egyeztetés alatt volt (OBH 8229/1996).
Az előző beszámolási időszakban az országgyűlési biztos egy hivatalból indított vizsgálat tapasztalatai alapján, a kényszerbérletek felszámolásának elhúzódása és annak jogi rendezetlensége miatt kezdeményezte három – az árak megállapításáról, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról, továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló – törvény módosítását. Az Országgyűlés a koncepció kidolgozására egy ad hoc bizottságot hozott létre, majd az indítványt az 1997. évi LVII. törvény megalkotásával teljesítette (OBH 8342/1996).
A szerződéskötést követően egyoldalúan megváltoztatott lakáscélú hitelek részleteinek megfizetésére nem képes állampolgárok érdekében fordult az országgyűlési biztos a miniszterelnökhöz. Ajánlásában kezdeményezte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény olyan módosítását, amely nem veszélyezteti a hátrányos helyzetbe került családoknak a megszerzett hajlékhoz fűződő jogait. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 9019/1996).
A magyar állampolgárságot kérő személyek jogai érvényesülésének helyzetét feltáró vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítására hívta fel a belügyminisztert. Javasolta a törvény felülvizsgálatát és módosítását az ügyintézés garanciái, a vizsgakötelezettség alóli mentesség, a családtagok kérelmének egységes elbírálása valamint a jogorvoslat követelményeire tekintettel. A belügyminiszter válaszában az ajánlások többségével nem értett egyet. Az országgyűlési biztos ajánlásait – részben módosítva – fenntartotta (OBH 1936/1997).
Az öngyilkosságot megkísérlő személyek emberi jogainak átfogó vizsgálata tapasztalataira alapozva az országgyűlési biztos kezdeményezte a népjóléti miniszternél az akkor még általános vita alatt lévő egészségügyi törvényjavaslat felülvizsgálatát, a mentőtisztnek a sürgősségi beszállítás esetén fennálló döntési jogkörére vonatkozóan. Az országgyűlési biztos kezdeményezte továbbá, hogy a miniszter dolgozza ki annak szabályait, hogy a zavart tudatállapotú, a polgári jog szerint cselekvőképtelen, azonban cselekvőképességet érintő gondnokság alatt nem lévő személyeknél a belátási képesség hiányát – különösen az ellátás visszautasítása tekintetében – hogyan kell megállapítani. A válaszadásra nyitva álló határidő a beszámoló elkészítésének idejéig nem telt el. Időközben azonban az Országgyűlés megalkotta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt, amely az országgyűlési biztosi ajánlással érintett szakaszokat a javaslat szerinti szövegezéssel tartalmazza (OBH 5006/1997).
A hivatásos rendőrök körében végzett átfogó vizsgálata eredményeként az országgyűlési biztos kezdeményezte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosítását egyrészt a hivatásos állomány fegyelmi és a feladataival összefüggő büntetőügyeiben a védelemhez való jog teljes körű érvényesülése érdekében. Másrészt, hogy általános szabályként mondja ki a törvény a hivatásos állomány túlszolgálati díjra való jogosultságát. Az első ajánlásra a belügyminiszter – az igazságügyi miniszterrel egyetértésben – azt válaszolta, hogy a javaslattal egyetért, de a téma további egyeztetést igényel. A másik ajánlás megvalósítására a szolgálati törvény tervezett módosításakor kerül sor. Az országgyűlési biztos a válaszokat elfogadta (OBH 5007/1997).
A két áldozatot követelő tűzszerészbaleset miatt indított hivatalbóli vizsgálatot követően az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában kérte a honvédelmi minisztert a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény és a végrehajtási jogszabályai felülvizsgálatára abból a szempontból, hogy továbbra is a honvédségnek kell-e ellátnia ezt a közszolgálati feladatot. Felülvizsgálata eredményeként kezdeményezze a törvény megfelelő módosítását, a tűzszerészi feladatot szabályozó kormányrendelet megalkotását és a szükséges végrehajtási rendeletek kiadását. A miniszter 1997. decemberi válasza szerint folyamatban van mind a honvédelmi törvény, mind a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosítása illetőleg a vonatkozó kormányrendelet előkészítése (OBH 6883/1997).

5.2.2. Kormányrendelet

Egy környezetvédelmi panasz ügyében észlelte az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy nem készült el a környezetvédelmi törvényben előírt, a jegyző és a polgármester környezetvédelmi feladatait meghatározó kormányrendelet. Ajánlással fordult ezért a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez, melyben az önkormányzatok polgármesterének, jegyzőjének és a környezetvédelmi felügyelőségek feladat- és hatáskörét megállapító kormányrendelet kidolgozását kezdeményezte. A miniszter válasza szerint a jogszabály-előkészítés alatt van (OBH 549/1995).
Egy távfűtési díjat kifogásoló panasz ügyében állapította meg az országgyűlési biztos, hogy az alkotmányos visszásságot a lakóépületek és a bérbeadás útján hasznosított más épületek központi fűtéséről és melegvízellátásáról szóló 2/1966. (III. 31.) ÉM-rendelet elavult, hiányos szabályozása okozta. A joghézag megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos – a törvényalkotásra vonatkozó ajánláson kívül – indítványt fogalmazott meg a probléma kormányrendeletben történő szabályozás érdekében az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek. A miniszter válaszában az ajánlást elfogadta és azt a tájékoztatást adta, hogy a kormány a vonatkozó jogszabályi rendezést 1998. II. félévére tervezi. Mivel a válaszban tett ígéret a fennálló alkotmányos visszásságot nem orvosolja, az országgyűlési biztos ajánlását fenntartotta (OBH 3940/1996).
A magyar állampolgárságot kérő személyek jogai érvényesülésének helyzetét feltáró vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos a belügyminisztertől a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény végrehajtásáról rendelkező 125/1993. (IX. 22.) Kormányrendelet kiegészítését is kérte az állampolgársági vizsga szabályozása kérdésében. A belügyminiszter az ajánlást elfogadta és ígéretet tett annak teljesítésére (OBH 1936/1997).

5.2.3. Miniszteri rendelet

Az előző beszámolási időszakban egy közlekedési balesetet elkövető személynek – a büntető-eljárás jogerős befejezését megelőzően – a jogosítványa bevonásából eredő korlátozása miatt tett ajánlást az országgyűlési biztos általános helyettese a belügyminiszternek. Kezdeményezte, hogy az eljáró hatóságok mérlegelésébe tartozzon a bevont vezetői engedélyek visszaadásáról való döntés. A belügyminiszter a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet helyébe lépő 48/1997. (VIII. 26.) BM-rendeletben eleget tett az ajánlásban foglaltaknak (5561/1996).
Az országgyűlési biztos a rendőrségi eljárásban a védelemhez való alkotmányos jog átfogó vizsgálata után ajánlást intézett a belügyminiszterhez, melyben a bűnügyek rendőrségi nyomozásának szabályaira vonatkozó jogalkotási folyamat felgyorsítását kérte. Indítványozta a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM-rendelet kiegészítését a fogvatartott védője nevének nyilvántartási kötelezettségével. A belügyminiszter válaszában az ajánlást elfogadta, a jogszabály-előkészítési munka elkezdődött (OBH 6564/1996).
Újságcikk alapján hivatalból indított vizsgálatot az országgyűlési biztos a dögkutak kezelésével kapcsolatban. A vizsgálat megállapította, hogy többnyire hiányzik az építési jogszabályokban előírt védőtávolság, a zárt fedél és kerítés. Nincs egységes fertőtlenítési rend, az csupán alkalomszerűen történik. Általános jelenség, hogy illetéktelen személyek is hozzáférhetnek a döghúshoz. Az országgyűlési biztos megállapításai alapján – az egyedi intézkedéseken kívül – a földművelésügyi minisztertől a fertőtlenítések rendjének rendeletben történő szabályozását kérte. A válaszra nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 5552/1997).
A honvédelem hivatásos és sorállományú tagjai emberi jogai érvényesülésének helyzetét feltáró átfogó vizsgálat tapasztalatai alapján az országgyűlési biztos általános helyettese számos jogalkotást érintő ajánlást fogalmazott meg a honvédelmi miniszternek. Kezdeményezte, hogy haladéktalanul tegyen eleget a vonatkozó törvényekben előírt jogalkotási feladatainak. Miniszteri rendeletként alkossa meg az új Szolgálati Szabályzatot. Vizsgálja felül és rendeletben szabályozza – többek között – a katonai rendészet működését, a szabadságra és pihenőidőre vonatkozó előírások végrehajtásáért való felelősség kérdését, a fegyelmi jog gyakorlását, a bizalmirendszert, a más kereső foglalkozás végzésére vonatkozó szabályozást. Kezdeményezte a miniszteri utasítások időszerűségének felülvizsgálatát és szükség szerint rendeletben való szabályozását. A honvédelmi miniszter – egyeztetés eredményeként – a bizalmirendszer újraszabályozására vonatkozó indítványon kívül az ajánlásokat szinte teljes egészében elfogadta. Az el nem fogadott ajánlásban foglalt kezdeményezést az országgyűlési biztos általános helyettese továbbra is fenntartotta (OBH 7459/1996).
Az országgyűlési biztosa 1996-ban átfogó vizsgálat keretében tekintette át az idegenrendészeti őrizet végrehajtását, illetve értékelte az érintett személyek alkotmányos jogainak érvényesülését. Ennek tapasztalatai alapján kezdeményezte – többek között –, hogy a határőrség országos parancsnoka vizsgálja meg, hogy a közösségi szálláson dolgozó állomány tagjai közül mely munkakörökben dolgozók munkája tekinthető fokozottan veszélyesnek és ezekben veszélyességi pótlékot állapítson meg. Az ajánlást az országos parancsnok elfogadta, a vonatkozó miniszteri rendelet kiegészítéséről szóló javaslatot elkészítette. A miniszteri rendelet módosítása nem történt meg (OBH 700-83/1996).
Az országgyűlési biztos 1996-ban fordult ajánlással az igazságügy-miniszterhez, melyben – többek között – kezdeményezte, hogy a bűncselekményből származó, az életben, testi épségben vagy egészségben okozott kár megtérítése iránti igények érvényesítése során a sértettet tárgyi költségmentesség illesse meg. Hosszas egyeztetés után az 1/1998. (I. 16.) IM-rendelet az ajánlás szerint módosította a vonatkozó, a költségmentesség alkalmazását a bírósági eljárásban szabályozó 6/1986. (VI. 26.) IM-rendeletet (OBH 3313/1996).
Az országgyűlési biztos a rendőrségi eljárásban a védelemhez való alkotmányos jog átfogó vizsgálata eredményeként az igazságügy-miniszternek javasolta a büntetőeljárás során kirendelt védők díjáról és költségeiről szóló 1/1974. (II. 15.) IM-rendelet és a végrehajtásáról szóló IM-utasítás felülvizsgálatát is, a szociálisan rászorult fogvatartottak költségmentességének biztosítása és a kirendelt védő díjazása szempontjából. A miniszter az ajánlást elfogadta azzal, hogy arra az új büntetőeljárási törvény elfogadása után kerülhet sor (OBH 6564/1996).
Egy nyaralóhelyen ingatlannal rendelkező panaszos ügyében az országgyűlési biztos általános helyettese 1996-ban kereste meg ajánlásával a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, kezdeményezve az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló 1/1995. (I. 31.) KHVM-rendelet módosítását. Indítványozta, hogy az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díj meghatározásában – lakossági fogyasztók esetén az év meghatározott időszakában – érvényesüljön a locsolási kedvezmény. A hatályos szabályozás szerint ugyanis a csatornahasználati díj a felhasznált vízmennyiség függvénye, a település jellegére, az ingatlan övezeti besorolására és az évszakra tekintet nélkül. Az előző beszámoló elkészítésének időpontjában a válaszra nyitva álló határidő még nem telt el. Időközben a miniszter az ajánlást nem fogadta el, annak ellenére, hogy 1991-ben a panaszosnak írott levelében már ígéretet tett a jogi szabályozás felülvizsgálatára. Az országgyűlési biztos ajánlását változatlan formában fenntartotta. A miniszter a fenntartott ajánlást sem fogadta el (OBH 89/1995).
Egy telefonszámla összegével kapcsolatos reklamáció ügyének vizsgálata során állapította meg az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a jelenlegi jogi szabályozás értelmében a fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek nincs hatáskörük a számlázással kapcsolatos panaszok elbírálására, az ilyen jellegű igények csupán bírói úton érvényesíthetők. A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény szerint viszont a miniszter rendeletben határozza meg az előfizetői szerződésnek a fogyasztók védelmével, és a szolgáltatás minőségével összefüggő feltételeit. Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással fordult – többek között – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez a hiányzó jogszabály megalkotása érdekében. Hosszas egyeztetés után a miniszter kiadta az egyes távközlési előfizetői szerződéseknek a fogyasztók védelmével és a szolgáltatás minőségével összefüggő feltételeiről, illetőleg a hatósági minőségfelügyeletről szóló 29/1997. (XII. 20.) KHVM-rendeletet, amely azonban a fogyasztóvédelmet nem teljes körűen szabályozza. Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért ajánlását fenntartotta, melynek megválaszolására a nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 3568/1996).
Az előző beszámolási időszakban tett ajánlást az országgyűlési biztos a felsőoktatásban dolgozó vezető oktató nők nyugdíjazása során megnyilvánuló diszkrimináció orvoslása érdekében a művelődési és közoktatási miniszternek. A miniszter az ajánlást visszautasította, ezért az előző évi beszámolóban az országgyűlési biztos az Országgyűlés intézkedését kérte. A házelnök tájékoztatása szerint az ügyet az illetékes bizottságnak adták át. A bizottság állásfoglalásáról az országgyűlési biztosnak további információja nincs (4945/1996).
A művelődési és közoktatási valamint a népjóléti miniszterekhez fordult több ajánlással az országgyűlési biztos a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonokban folytatott vizsgálatát követően, még 1996. év végén. Mind a művelődési és közoktatási, mind a népjóléti miniszter egyetértését fejezte ki abban a kérdésben, hogy a szociális intézményekben élő fogyatékos emberek állapota szakmai felülvizsgálatának rendszere nem kellően szabályozott. Ígéretet tettek, hogy a szabályozás tartalmi követelményeinek kidolgozására közös munkacsoportot hoznak létre. A munkacsoport tevékenységéről további információ még nem érkezett. A művelődési miniszter előkészítésében időközben a kormány a 164/1997. (IX. 30.) Kormányrendelettel létrehozta az Esély a Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásához Országos Közalapítványt. A népjóléti miniszter viszont nem fogadta el az ún. civil kontroll miniszteri rendelettel történő szabályozására vonatkozó ajánlást, annak ellenére, hogy az ugyanerre a kérdésre vonatkozó – a pszichiátriai otthoni vizsgálatot követően tett – ajánlás tekintetében egyetértően nyilatkozott. Az országgyűlési biztos az ajánlást fenntartotta, tekintettel arra, hogy a szabályzás a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény megalkotásával vált igazán időszerűvé (OBH 9329/1996).
Az ÁNTSZ megyei intézeteinek kémiai és virológiai laboratóriumában dolgozó köztisztviselők veszélyességi pótlékára vonatkozó szabályozás érdekében fordult az országgyűlési biztos általános helyettese 1996-ban a népjóléti miniszterhez. A minisztertől kapott első válasz nem volt egyértelmű abból a szempontból, hogy a miniszter egyetért-e az ajánlással, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese azt megismételte. Többszöri levélváltás után, 1997. december végén a népjóléti miniszter közigazgatási államtitkára azt a tájékoztatást adta, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek az 1997. évi CI. törvénnyel történt módosítása következtében a miniszternek már nincs felhatalmazása a rendeleti szabályozásra, mivel az illetménypótlékra jogosító munkakörök megállapítása a hivatali szervezet vezetőjének hatásköre. A minisztérium egyébként támogatást adott az ÁNTSZ-eknek az illetménypótlékok kifizetésére, ami véleménye szerint megoldja a problémát. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ tudomásul vette. A jogbiztonság követelményének érvényesülése érdekében azonban ajánlással kíván fordulni a belügyminiszterhez, kezdeményezve a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény kiegészítését a veszélyes munkakörök meghatározásának határidejével és módjával (OBH 870/1995).
Az öngyilkosságot megkísérlő személyek emberi jogainak átfogó vizsgálata tapasztalataira alapozva az országgyűlési biztos a népjóléti miniszternek címzett ajánlásai között kérte, hogy rendeletben vagy az állami irányítás egyéb eszközének minősülő utasításban szabályozzon több, az öngyilkosság megelőzését illetőleg az öngyilkosságot megkísérelt személyek ellátását érintő kérdést. Így például a mozgó pszichiátriai szolgálat megszervezését, a szociális gondozás kiterjesztését az öngyilkosság megelőzésének, ellátásának és utógondozásának területeire. Az állásfoglalás kialakítására nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 5006/1997).

5.2.4. Önkormányzati rendeletek

Az országgyűlési biztos az előző beszámolási időszakban kezdeményezte egy települési önkormányzatnak a köz- és zöldterületek védelméről szóló rendelete módosítását, mert az nem mindenben felelt meg – az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény által – előírt követelménynek. Az előző évi beszámoló idején az ügy még nem fejeződött be, mivel a módosított rendelet sem tett eleget az előírásoknak. Az országgyűlési biztos fenntartott ajánlására időközben a jegyző válaszolt, miszerint a kifogásolt rendelkezés pótlása érdekében az önkormányzat intézkedett (OBH 2849/1995).
Az önkormányzati lakások elidegenítésének szabályait megállapító rendelet módosítását indítványozta az országgyűlési biztos általános helyettese, mivel a szabályozás hiányában az önkormányzat jogszabálysértően utasította el egy önkormányzati tulajdonú lakás elidegenítése során a vevő által felajánlott saját jogú kárpótlási jegyet. Az önkormányzat az ajánlással egyetértett, rendeletét kiegészítette és a panaszos kárpótlási jegyét utólag beszámította a vételárba (OBH 214/1996).
Két üdülőövezettel rendelkező önkormányzattól a szemétszállítási szolgáltatási díjat megállapító rendeletek módosítását kérte az országgyűlési biztos, mivel azok nem tették lehetővé – az üdülőtulajdonosok szempontjából indokolt – a szolgáltatással arányban álló ellenérték megállapítását. Azegyik önkormányzat az ajánlás szerint módosította rendeletét (OBH 3105/1995). A másik módosított önkormányzati rendelet azonban még mindig nem orvosolta a megállapított alkotmányos visszásságot, ezért az országgyűlési biztos újabb ajánlással kíván élni (OBH 5480/1996).
A rendkívüli és rendszeres nevelési segély feltételeit meghatározó rendeletalkotási kötelezettségének elmulasztása miatt fordult ajánlással az országgyűlési biztos egy települési önkormányzat képviselő-testületéhez. A polgármester az ajánlást elfogadta, a testület a szociális rendeletének kiegészítésével orvosolta az alkotmányos visszásságot (OBH 8970/1996).
A szociális biztonsághoz való jog sérelme miatt kezdeményezte az országgyűlési biztos általános helyettese annak az önkormányzati rendeletnek a módosítását, amely nem tette lehetővé, hogy a korábban önkormányzati tulajdonú lakásokra az adásvételi szerződésben előírt elidegenítési és terhelési tilalom alól – például személyi vagy vagyoni viszonyok megváltozása esetén – egyedi elbírálással mentességet kaphasson tulajdonosa. Az önkormányzat az ajánlásban foglaltak szerint módosította rendeletét (OBH 9167/1996).
A helyi adókról szóló önkormányzati rendelet módosítása céljából fogalmazott meg ajánlást az országgyűlési biztos, mert álláspontja szerint a rendelet a tényleges bentlakás fogalmát – ami az építményadó alóli mentesség alapjául szolgál – indokolatlanul kiterjesztően határozta meg. A polgármesterhez küldött ajánlásnak a testület eleget tett és rendeletét annak megfelelően módosította (OBH 3076/1997).

5.2.5. Állami irányítás egyéb jogi eszköze

Az öngyilkosságot megkísérlő személyek emberi jogainak átfogó vizsgálata tapasztalataira alapozva az országgyűlési biztos a népjóléti miniszternek címzett ajánlásai között kérte, hogy rendeletben vagy az állami irányítás egyéb eszközének minősülő utasításban szabályozzon több, az öngyilkosság megelőzését illetőleg az öngyilkosságot megkísérelt személyek ellátását érintő kérdést. Így például a mozgó pszichiátriai szolgálat megszervezését, a szociális gondozás kiterjesztését az öngyilkosság megelőzésének, ellátásának és utógondozásának területeire. A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 5006/1997).

5.3.Alkotmánybírósági eljárás, ügyészi óvás, fegyelmi, büntető és szabálysértési eljárás kezdeményezése

5.3.1. Alkotmánybírósági eljárás

Az előző évi beszámoló foglalkozott egy személygépkocsiban közúti ellenőrzés során felfedezett baseballütő miatti szabálysértési eljárást kifogásoló panaszos ügyében tett intézkedésekkel. 1997-ben az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmánybírósághoz fordult azzal a kérelemmel, hogy mind a Legfőbb Ügyészségnek az ügyben kiadott iránymutatását, mind az eljárás lefolytatására jogcímet adó, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről rendelkező 124/1993. (IX. 22.) Kormányrendelet 1. § (1) bekezdését, mint az Alkotmányba ütközőt semmisítse meg. Az Alkotmánybíróság a két indítványt még nem tárgyalta meg (OBH 3262/1995).
Alkotmányértelmezést kért az országgyűlési biztos a NATO-hoz való csatlakozás népszavazásával kapcsolatos ügyben. A beadvány azt a kérdést vetette fel, hogy sérülne-e az állampolgároknak a közvetlen hatalomgyakorláshoz fűződő joga akkor, ha a már megkezdett aláírásgyűjtés ideje alatt az Országgyűlés azonos tárgyban más kezdeményezés alapján népszavazás kiírásáról döntene. Mivel a nem egyértelmű jogi szabályozás miatt az országgyűlési biztos a beadványt érdemben nem tudta vizsgálni, ezért kérte az Alkotmánybíróságtól – a mindenkire kötelező – alkotmányértelmezést. Az Alkotmánybíróság a beadványt érdemben elbírálta (OBH 8526/1997).

5.3.2. Ügyészi óvás

Egy vagyoni kárpótlási üggyel összefüggésben állapította meg az országgyűlési biztos, hogy a földkiadó bizottság egy részaránytulajdon kiadása során mind a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény, mind az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény több rendelkezését megsértette. A jogsértést a másodfokon elbíráló Földművelésügyi Hivatal – mivel elmulasztotta a tényállás tisztázását – nem orvosolta. Az ügyben az országgyűlési biztos törvényességi óvás benyújtását kezdeményezte az illetékes főügyésznél. Időközben azonban a panaszos a sérelmezett másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, így az ajánlás okafogyottá vált. A megyei főügyész erről szóló tájékoztatását az országgyűlési biztos tudomásul vette (OBH 7743/1996).

5.3.3. Fegyelmi eljárás kezdeményezése

Az országgyűlési biztos általános helyettese egy építési ügyben folytatott vizsgálata során – a közigazgatási hivatal megkeresésén kívül – fegyelmi felelősségre vonásra vonatkozó indítvánnyal fordult a település polgármesteréhez amiatt, mert az érintett polgármesteri hivataltól többszöri sürgetés ellenére sem kapta meg a kért iratokat. A polgármester az ajánlásban foglalt kezdeményezést nem fogadta el, mivel a körjegyzőséget alkotó önkormányzatok képviselő-testületei nem kívántak a körjegyző ellen fegyelmi eljárást lefolytatni. A választ az országgyűlési biztos általános helyettese tudomásul vette (OBH 2780/1995).
Egy másik építési ügyben az eljáró települési jegyző a határidőben beadott fellebbezést nem terjesztette fel a felettes szervéhez. Az országgyűlési biztos általános helyettese a megállapított alkotmányos visszásság orvoslásán túl a település polgármesterénél kezdeményezte a jegyző fegyelmi felelősségének megállapítását is. A polgármester késedelmesen megküldött válasza szerint a jegyző ellen fegyelmi eljárást nem kíván indítani. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ tudomásul vette (OBH 2623/1996).
A Matáv Rt.-nek az ún. belépési díj ismételt megfizetésére való felszólítását kifogásoló panasz kivizsgálását követően az országgyűlési biztos ajánlásában a mulasztásért felelős személyek felelősségre vonását kezdeményezte. A távközlési centrum vezetője a kezdeményezésre nem válaszolt. Miután az országgyűlési biztos az ajánlást megismételte, közölte, hogy a fegyelmi felelősségre vonásra az érintett személy munkahely változtatása miatt nem volt lehetőség (OBH 7562/1996).
Az országgyűlési biztos az 1996. év végén a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonokban végzett vizsgálata tapasztalatai alapján az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézetének vezetőjénél – bizonyos szakvélemények kiadása miatt – egy neurológus főorvos fegyelmi felelősségének kivizsgálását kérte. Az ÁNTSZ megyei szerve a lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapította a főorvos munkaköri kötelezettségének vétkes megszegését, viszont a fegyelmi felelősségre vonásra nyitva álló jogvesztő határidő időközben már eltelt. Erre tekintettel az országgyűlési biztos a Magyar Orvosi Kamara etikai eljárását kezdeményezte, amely az eljárás lefolytatása után az elkövetett etikai vétség miatt a főorvost megrovásban részesítette (OBH 9329/1996).
Ugyancsak a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonokban kialakult, alkotmányos jogokat sértő állapotokért való felelősség megvizsgálását kérte az országgyűlési biztos két fenntartó önkormányzattól is. Az egyik otthon igazgatójának fegyelmi felelősségét a fenntartó testület megállapította és fegyelmi büntetésként elbocsátotta. A másik fenntartó az otthon igazgatójának fegyelmi felelőssége kérdésében – a fegyelmi eljárás megindítására rendelkezésre álló határidőn belül – egyértelmű álláspontot nem tudott kialakítani, azonban az igazgató közalkalmazotti jogviszonyát időközben közös megegyezéssel megszüntették (OBH 9329/1996).
Az országgyűlési biztos általános helyettese egy egészségbiztosítási pénztári eljárást kifogásoló panasz vizsgálatakor azt észlelte, hogy a pénztár pontatlan ügyintézése nem egyszeri alkalom volt, hanem hosszabb időn át tartó folyamat. Ajánlásában kezdeményezte a pénztár igazgatójánál a felelősség vizsgálatát és az egyéb szükséges intézkedések megtételét. A fegyelmi felelősségre vonásra vonatkozó ajánlásnak az igazgató eleget tett, azonban válasza szerint többletfeladataik ellátásához a feltételek nem biztosítottak. Ez utóbbira tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatóját kérte fel további vizsgálatra (OBH 5304/1997).
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy alkotmányos visszásságot okozott azoknak a rendőröknek az eljárása, akik a családi veszekedés miatt hozzájuk forduló panaszost ugyan felvilágosították a könnyű testi sértés miatti eljárás megindításának lehetőségéről, de nem intézkedtek az elmondottak alapján felmerült kiskorú veszélyeztetése bűncselekményének alapos gyanúja ügyében. Az országgyűlési biztos a megyei rendőrfőkapitányt kérte fel a felelősség kivizsgálására. A válaszadásra rendelkezésre álló határidő még nem telt el (OBH 6430/1997).
Elhúzódó nyugdíj megállapítási eljárást vizsgálva tárta fel az országgyűlési biztos, hogy panaszos ügyében mind a munkáltató, mind nyugdíjbiztosítási igazgatóság jogsértően járt el. A konkrét intézkedés kezdeményezésén túl ajánlásában indítványozta mindkét szervnél az eljárásáért való felelősség kivizsgálását. A válaszra nyitva álló határidő még nem telt el (OBH 7039/1997).

5.3.4. Büntetőeljárás kezdeményezése

Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában büntetőeljárás megindítására – nyomozás elrendelésére – kérte fel a legfőbb ügyészt, ugyanis egy epilepsziás beteg halála ügyében az illetékes rendőrség annak ellenére szüntette meg az eljárást, hogy az orvosszakértői vélemény szerint felmerült a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gyanúja. A legfőbb ügyész a kezdeményezést teljesítette (OBH 2196/1996).
Egy baleset során intézkedő rendőrökkel szemben megindított, majd bűncselekmény hiányában megszüntetett büntetőeljárás felülvizsgálatát kezdeményezte az országgyűlési biztos általános helyettese a legfőbb ügyésznél, mivel egy bírósági ítélet megállapítása szerint a rendőrök intézkedése jogszerű, de a helyzet tisztázására alkalmatlan volt. A legfőbb ügyész az ajánlással kapcsolatos álláspontját a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntésétől tette függővé. A későbbiekben a Legfelsőbb Bíróság a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasította, ezért a legfőbb ügyész az ajánlás teljesítését elutasította. Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlását visszavonta azzal, hogy az új ügydöntő ítélet meghozatala után újra megvizsgálja intézkedési lehetőségét (OBH 5487/1996).