null A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes üzenete a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásának 30. évfordulóján

A nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok. (…) Ezen jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi békének tisztelete alapján a másság joga. Az Országgyűlés 1993. július 7-én ezen elvek tiszteletben tartása mellett foglalt állást a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény elfogadásával.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény 30 évvel ezelőtti megszületését korábban nem tapasztalt széles körben folytatott alapos szakmai munka és kiterjedt tudományos és politikai egyeztetés előzte meg az abban az időszakban aktív kisebbségi civil szervezetek, az ügy iránt elkötelezett szakértők és kimagasló nemzetiségi személyiségek kitartó tevékenységének köszönhetően. A törvény társadalmi és szakmai elfogadottságát és a kisebbségi jogvédelem melletti kiállást, széleskörű egyetértést az elfogadás körülményei is visszaigazolták: hatpárti konszenzus eredményeképpen szinte egyhangú, 96,5%-os többséggel az Országgyűlés útjára bocsátotta a maga nemében nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló szöveget.

A kisebbségi törvény a rendszerváltást követően rendkívül előremutató módon, részleteiben is rendelkezett a hatálya alá tartozó tizenhárom, Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbséget megillető alapvető egyéni, és – a nemzetközi standardoktól eltérő módon – kollektív jogairól. A jogalkotó által biztosított széleskörű jogosultságok példaértékű jogvédelmi rendszert hoztak létre hazánkban, amelynek meghatározó sajátosságává vált a kisebbségi közösségek önazonosságának, nyelvének, kultúrájának, szellemi és tárgyi hagyományainak megőrzését szolgáló és a közösségek számára széleskörű önigazgatást, kulturális autonómiát biztosító kisebbségi önkormányzati rendszer.

Az eredeti szabályozás társadalmi és szakmai időtállóságának kiemelt bizonyítéka, hogy az Alaptörvény rendelkezései nyomán 2011-ben elfogadott új, a nemzetiségek jogairól szóló sarkalatos törvény a szabályozási koncepció mellett széles körű szövegszerű egyezést is mutat.

A kisebbségi jogterület a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadása óta eltelt három évtizedben a magyar jogrendszer egyik legösszetettebb szegmensévé vált: a nemzetközi alapokon nyugvó, rendkívül alapos szövegszintű és dogmatikai kidolgozottságú joganyag mára fejlett támogató és ellenőrző mechanizmusokkal rendelkezik. Stabil történelmi és széleskörű társadalmi megalapozottsága folyamatos és dinamikus megújulási képességgel párosul. Egyszerre érzékeny és erős szabályozási környezet, amely jelenleg is közel egymillió érintett jog- és érdekérvényesítéséhez szolgáltat alapot hazánkban.

A Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó ombudsmanhelyettesként munkám során folyamatosan figyelemmel kísérem a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését, e tevékenységem során a gyakran változó társadalmi folyamatok és jogszabályai környezet ellenére törekszem a 30 évvel ezelőtt lefektetett alapelvek és szakmai standardok következetes érvényesítésére, egyúttal lehetőség és szükség szerinti megújítására.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásának 30. évfordulóján köszönetemet fejezem ki valamennyi nemzetiségi közösségnek, akkori és jelenlegi tagjaiknak, akik változatos és sokszínű nemzetiségi élettel töltik meg a jog puszta rendelkezéseit és – hozzám hasonlóan – nap mint nap a nemzetiségi jogok hatékonyabb érvényesítésén munkálkodnak.

Szalayné Sándor Erzsébet

ombudsmanhelyettes, egyetemi tanár