A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes üzenete a roma holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából - NJBH
null A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes üzenete a roma holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából
Az emberiség alapvető és időtlen közös értékeit megfogalmazó Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke szerint „minden emberi lény szabadnak születik, egyenlő méltósága és joga van”.
Az emberi élet és méltóság nem ismer nemzeti határokat, de ezek érvényesítése és védelme az államok elsődleges kötelezettsége. Az állami intézmények és képviselőik fokozottan felelősek azért, hogy tevékenységük során minden esetben szem előtt tartsák az egyenlő bánásmód követelményének nemzetközi és alkotmányos garanciáit, valamint a köz szolgálata során a társadalom valamennyi tagjának emberi méltóságát tiszteletben tartva járjanak el, származástól, nemzeti vagy etnikai hovatartozástól és bármilyen egyéb, kisebbségi csoporthoz való tartozástól függetlenül. A roma holokauszt nemzetközi emléknapja arra emlékeztet bennünket, hogy a szélsőséges nézetek elleni fellépés közös felelősségünk is, annak érdekében, hogy soha, semmilyen körülmények között nem ismétlődhessenek meg a második világháború borzalmai.
Nemzetiségi Ombudsmanhelyettesként hivatalbeli elődeimhez hasonlóan következetesen és határozattan képviselem azt az álláspontot, hogy a nemzetiszocialista hatalom által elkövetett népirtások kapcsán nem csak mindazokról a zsidó, roma, fogyatékossággal élő, és LMBT áldozatokról kell megemlékeznünk, akik a náci haláltáborokban vesztették életüket, hanem fel kell hívnunk a figyelmet a holokauszthoz vezető történelmi folyamatokra, emberi és társadalmi bűnökre.
2017-ben a roma holokauszt oktatásának társadalmi szemléletformáló szerepéről és hazai helyzetéről szóló elvi állásfoglalásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy a II. világháború során bekövetkezett szörnyűségeknek mélyen gyökerező társadalmi és történelmi előzményei voltak. A vészkorszakban megtörtént események azt illusztrálják, miként jut el egy társadalom, az egyént érő, elszigeteltnek tűnő emberi jogi jogsértésektől az emberi élet tömeges és szisztematikus kioltásáig. A napjainkban világszerte tapasztalható fokozódó intolerancia, cigányellenesség és idegengyűlölet, a népek, népcsoportok vagy pusztán a többségi társadalom értékrendjével ellentétesnek beállított emberekkel, közösségekkel szembeni indokolatlan félelemkeltés hasonlóan veszélyes folyamatokat indíthat el az európai társadalmakban.
2020-ban a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények elleni szakszerű és határozott fellépés sürgető szükségességére hívtam fel a figyelmet két elvi állásfoglalásomban. Meggyőződésem, hogy napjaink egyik legnagyobb kihívása annak elérése, hogy az emberi jogok és különösen a nemzetiségi közösségek tagjai számára biztosított jogok bármilyen megsértése esetén, ismereteken alapuló, előítéletektől mentes és megfontolt legyen a társadalom tagjainak a reakciója. Ehhez azonban elengedhetetlen a jogalkotók és a jogalkalmazók példamutatóan elkötelezett és szakszerű, előítéletektől mentes, következetes cselekvése a társadalmi béke és együttműködés ellen ható helyzetekben.
Az emberi élet és méltóság védelme területén meghatározó a közszereplők felelőssége, hiszen kiemelt figyelemmel kísért megszólalásaikkal a meglévő társadalmi folyamatokat bármilyen irányban felerősíthetik, személyes példájukkal, megnyilvánulásaikkal hozzájárulhatnak a közbeszéd színvonalának emeléséhez, de a negatív tendenciák felerősödéséhez is. Az elmúlt évek során az említett dokumentumokban is kifejtett álláspontom sajnos ma is aktuális: a hétköznapok szintjén egyre erősödő – és az internetes megszólalások névtelensége által még inkább felerősített – gyűlöletbeszéd még abban az esetben is rendkívüli veszélyeket hordoz a társadalmi békével szemben, amennyiben e cselekmények nem érik el a bűncselekmény szintjét. Meggyőződésem, hogy az ezzel szemben történő fellépés közös társadalmi érdekünk és közös felelősségünk.
Budapest, 2022. augusztus 2.
Szalayné Sándor Erzsébet
ombudsmanhelyettes, egyetemi tanár