2. számú melléklet

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese jogszabályokat érintő indítványai

1. Törvény kezdeményezése, törvénymódosítás vagy hatályon kívül helyezés kezdeményezése

 

1.1. 1994. évi XXVIII. törvény a Magyar Orvosi Kamaráról

Több külföldi állampolgárságú, Magyarországon végzett és letelepedett orvos fordult az OBH-hoz sérelmezve, hogy nem vették fel őket az Orvosok Országos Nyilvántartásába (OBH 630/1995., 2178/1995., 4486/1996., 4987/1996., 5348/1996., 5520/1996., 5680/1996., 6237/1996., 6606/1996., 6759/1996.).
A lefolytatott vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese   többek között   azt is megállapította, hogy a vonatkozó jogszabályok az orvoskamarai tagság tárgyában hozott döntés ellen jogorvoslati lehetőséget nem biztosítanak, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság, valamint az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog vonatkozásában alkotmányos visszásságot keletkeztetett.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért   egyebek mellett   ajánlással fordult 1995. november 3-án, majd 1996. február 13-án a népjóléti miniszterhez, amelyben az orvosi kamaráról szóló törvény olyan módosítását kezdeményezte, ami biztosítja a kétfokú eljárást úgy, hogy az első fokon eljáró szerv a Magyar Orvosi Kamara legyen.
A népjóléti miniszter az ajánlásra adott válaszában a kezdeményezést elfogadta, azonban a törvény módosítása nem történt meg. A népjóléti minisztert az országgyűlési biztos általános helyettese ismételten megkereste tájékoztatást kérve a tett intézkedésekről. A válaszra nyitva álló határidő még nem telt le.

1.2. 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról

1.2.1. Az OBH-hoz küldött beadványában több panaszos (OBH 251/1995., 264/1995., 637/1995., 1994/1995., 2920/1996., 2197/1996., 4268/1996., 7737/1996.) kifogásolta azt, hogy kárpótlási jegyek eladására szerződést kötött egy befektetési szervezettel, amely a szerződést csupán részben teljesítette, majd az irodáját bezárta és a továbbiakban elérhetetlennek bizonyult. Panaszosok a cselekmény miatt feljelentést tettek az illetékes rendőrkapitányságon, ám több hónap elteltével sem kaptak értesítést arról, hogy ügyükben a nyomozás megindult-e és azt melyik nyomozó hatóság folytatja.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy bár a feljelentésekre a nyomozás országos szinten   egyesítve   megindult, erről a feljelentőket nem értesítették, így megfosztották őket jogaik gyakorlásának lehetőségétől. Ez a mulasztás az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekű adatok megismerésének jogával, valamint a 64. §-ban biztosított indítványtételi joggal összefüggésben okozott alkotmányos visszásságot.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért 1995. november 15-én   többek között   ajánlással fordult az igazságügy-miniszterhez és a belügyminiszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy vizsgálják meg a büntetőeljárásról szóló törvény olyan módosításának lehetőségét, amely kötelezővé tenné, hogy az eljáró szervek értesítsék a feljelentőket és a sértetteket a nyomozás elrendeléséről, illetve a nyomozást folytató szerv megváltoztatásáról.
A törvény módosítását illetően a belügyminiszter   határidőn belül   úgy foglalt állást, hogy megfontolja az ajánlásban foglaltak teljesítésének lehetőségét és a kezdeményezést támogatni fogja. Az igazságügyi miniszter   a jogszabályi határidőn túl   elvi egyetértését fejezte ki, de a büntetőeljárás szabályainak megváltoztatását nem találta időszerűnek. Az ajánlást majd az új büntetőeljárási kódex előkészítésekor kívánja hasznosítani. Az országgyűlési biztos általános helyettese a válaszokat tudomásul vette.

1.2.2. Az OBH 5561/1996. számú ügyben panaszos azt sérelmezte, hogy évekkel korábban okozott közlekedési balesete következtében gépjárművezetői engedélyét a hatóságok bevonták, így már bűnösségének megállapítását megelőzően kénytelen volt az ebből eredő jogkorlátozást elszenvedni.
A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot a 20/1990. (VIII. 6.) BM-rendelet azzal, hogy nem teszi lehetővé, hogy a büntetőügyekben eljáró ügyész, illetve bíróság a visszavont gépjárművezetői engedélyt kiadja abban az esetben, ha a visszavonás fenntartása már aránytalanul nagy hátrányt jelentene az elkövetőnek.
Az alkotmányos visszásság orvoslása céljából az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. szeptember 18-án megkereste a belügyminisztert, a vonatkozó rendelet módosítását kezdeményezve.
A belügyminiszter határidőben adott válaszában az ajánlást nem fogadta el. Az országgyűlési biztos általános helyettese a belügyminiszter álláspontját, miszerint a vezetői engedély visszavonását BM-rendelet nem szabályozhatja, elfogadta. Az ajánlást azonban új ajánlásként, pontosított formában fenntartotta. Javasolta a belügyminiszternek, kezdeményezze a büntetőeljárásról szóló törvény megfelelő módosítását. Az országgyűlési biztos általános helyettese egyidejűleg új ajánlással fordult az igazságügy-miniszterhez, kezdeményezve, hogy a büntetőeljárásról szóló új törvény tegye lehetővé, az említett feltételek esetén, hogy a bíróságok a visszavont vezetői engedélyeket kiadják. Az új ajánlásra a nyitva álló határidőn belül még nem érkezett válasz.

1.3. 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról

1.3.1. Az OBH 66/1995. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény szerint az utólag   sokszor évekig tartó bírósági eljárás eredményeként   kifizetett ellátásokat a jogosultak kamat, illetőleg késedelmi pótlék nélkül kapják meg. Ez nemcsak méltánytalan, hanem az érintett személyek vonatkozásában az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság, valamint a 70/E. §-ban meghatározott szociális biztonsághoz való jog szenved sérelmet.
Ezért az országgyűlési biztos 1995. november 29-én ajánlással kereste meg az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságát és kezdeményezte, hogy az ajánlásban foglaltakat   a tárgyalás alatt lévő társadalombiztosítási törvényjavaslathoz kapcsolódó   bizottsági indítványként vegye figyelembe.
A bizottság az ajánlást támogatta, ezt követően az Országgyűlés a társadalombiztosításról szóló 1975:II. tv. 100. §-át   a kezdeményezés szerint   az 1995:CXVIII. tv.-nyel módosította.

1.3.2. Az OBH 6089/1996. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975:II. tv. 118/A. § (1) b) pontja diszkriminációt jelent a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, illetve jogelődje saját jogú nyugellátással rendelkező tagjaival szemben, mert nyugdíjukat, rokkantsági segélyüket nem tekinti nyugellátásnak. Ennek következtében, mivel kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak minősülnek, az igénybe vehető szolgáltatásokhoz képest aránytalanul nagy kötelezettség hárul rájuk, ami az Alkotmány 70/E. §-ban biztosított szociális ellátáshoz való jogokat sérti. Mindez alkotmányos visszásságot jelent a 2. § (1) bekezdésben megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben is.
Az alkotmányos visszásságok orvoslása érdekében az országgyűlési biztos 1996. október 9-én megkereste a népjóléti és a pénzügyminisztert, hogy a törvény módosítását kezdeményezze.
A megkeresett miniszterek az ajánlásra választ nem adtak. Az Országgyűlés azonban 1996. november 12-én elfogadta a társadalombiztosításról szóló 1975:II. tv. módosításáról szóló 1996. évi LXXXVII. törvényt, mely   az ajánlásban foglaltak szerint   a kiegészítő tevékenység megítélésénél nyugellátásnak ismeri el a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól kapott öregségi nyugdíjat és rendszeres rokkantsági segélyt is.

1.4. 1991. évi XXXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről

Az OBH 159/1995. és 1652/1995. számú ügyekben a korábban állami tulajdonú lakások bérlői azért fordultak panasszal az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert lakóépületük tulajdonjogát az egyháznak adták át. Az országgyűlési biztos a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló, valamint az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvények lehetővé teszik az önkormányzat és az egyház között olyan megállapodások létrejöttét, amelyek az érintett ingatlanok bérlői tekintetében az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében kimondott diszkrimináció tilalmával és a 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben alkotmányos visszásságot keletkeztetnek.
Az alkotmányos visszásság orvoslása céljából az országgyűlési biztos 1996. február 26-án az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi, valamint Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságához fordult a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről   valamint az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról   szóló törvények módosításának kezdeményezésével.
Az ajánlást az érintett bizottságok elfogadták, 1996 júniusában tartották a törvénymódosítások szakmai vitáját.

1.5. 1991. évi XXXIII. törvény egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok

tulajdonába adásáról
Az OBH 159/1995. és 1652/1995. számú ügyekben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1996. február 26-án, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény módosításának kezdeményezésével együtt javasolta az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi, valamint Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvény módosítását.
[Részletesen lásd: 1991. évi XXXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről.]

1.6. 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról

1.6.1. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, OBH 3723/1996. számmal hivatalból indított vizsgálatot önkényes lakásfoglalók kilakoltatása ügyében. A vizsgálat egyebek mellett megállapította azt is, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvénynek az önkényes lakásfoglalások esetén előírt eljárása a gyakorlatban hónapokig elhúzódhat. Ez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvének sérelmét okozza.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. május 14-én az igazságügy-minisztert kereste meg ajánlásával, melyben javasolta, hogy a miniszter vizsgálja meg az önkényes lakásfoglalás esetén alkalmazandó jogszabályok alkalmasságát.
Az igazságügy-miniszter határidőben küldött válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy az igazságszolgáltatás szervezetének reformjáig nem lát esélyt   az általa egyébként jónak ítélt   bírósági végrehajtás rendszerének módosítására.

1.6.2. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH-hoz érkezett beadványok vizsgálata során több esetben észlelte, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek és más végrehajtási jogszabályoknak a gyakorlati alkalmazása alkotmányos visszásságot okozott. Így megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvét sérti az, hogy a magánfélnek megítélt kártérítés végrehajtását az állam nem tekinti saját feladatának, így az, az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik.
Ezen alkotmányos visszásság orvoslása céljából 1996. december 10-én (OBH 3313/1996.) az országgyűlési biztos ajánlást intézett az igazságügy-miniszterhez, melyben a végrehajtási törvény olyan módosítását javasolta, hogy a megyei bírósági végrehajtók hatásköre terjedjen ki a büntető eljárásban bűncselekménnyel okozott kár megtérítése címén megítélt kártérítési összeg behajtására is.
Az igazságügy-miniszter válaszára nyitva álló határidő még nem telt le.

1.7. 1972. évi V. törvény a Magyar Köztársaság ügyészségéről

Az OBH 5254/1996. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamisághoz fűződő jogbiztonság elvével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot, mivel a hatályos előírások szerint a rendőrség körletében, épületében elhelyezett és rendőri fogdaőrök felügyeletére bízott személy halálának, valamint a rendőri lőfegyverhasználat jogszerűségének, szakszerűségének vizsgálatát maga a rendőri szerv, illetőleg annak vezetője végzi.
A jogbiztonság követelményének megfelelő, elfogulatlan, objektív kivizsgálás csak az intézmény törvényességi felügyeletét ellátó külső szervtől várható. Erre való tekintettel az országgyűlési biztos 1996. június 25-én ajánlással fordult az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságához, melyben kezdeményezte, hogy az ügyészségről szóló törvénynek, illetve mellékleteinek kiegészítésével kerüljön kizárólagos ügyészségi hatáskörbe mind a fogvatartás során bekövetkezett rendkívüli esemény, mind a rendőr lőfegyver használata jogszerűségének, szakszerűségének kivizsgálása.
Az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnökétől írásbeli válasz még nem érkezett, de a bizottság   miután beszerezte az Igazságügyi Minisztérium és a Legfőbb Ügyészség véleményét   1997. február 19-ei ülésén megtárgyalta az ajánlást. Egy háromtagú albizottságot hozott létre, melynek feladata megvizsgálni, hogy a fegyverhasználatra jogosult rendőrségen kívüli más szervek fegyverhasználatának jogszerűségét, szakszerűségét az érintetten kívül más szerv vizsgálja-e ki, továbbá azt, hogy a rendőrségi fogdában bekövetkezett rendkívüli halál körülményeinek vizsgálatát indokolt-e a rendőrségen kívüli szervhez telepíteni. Az albizottságnak három hét áll rendelkezésére feladata teljesítésére, ezt követően javaslatot kell előterjesztenie az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság elé. Az eljárás még folyamatban van, de az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának az ajánlással kapcsolatos eddigi tevékenysége már jelzi, hogy az országgyűlési biztos által felvetett probléma garanciális jelentőségű az állampolgári jogok szempontjából.

1.8. A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülnek-e a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). A vizsgálat tizenegy alkotmányban biztosított jog érvényesülését vizsgálta, ezek mindegyikével összefüggésben alkotmányos visszásságot tapasztalt. Az országgyűlési biztos a vizsgálat általános megállapításait tizennégy pontban foglalta össze. A pszichiátriai betegek helyzetének javítása érdekében több, jogalkotással kapcsolatos ajánlással élt.
Az országgyűlési biztos   egyebek mellett   azt is megállapította, hogy alapvető különbség van az egészségügyi finanszírozás és a szociális intézményi normatíva között, ez utóbbi ugyanis csak mintegy harmada a rehabilitációs szakkórházi finanszírozás mértékének. Mindez a pszichiátriai otthonban gondozottak esetében az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb testi és lelki egészséghez, valamint a 70/E. §-ban biztosított szociális biztonsághoz való jogokkal kapcsolatban okoz alkotmányos visszásságot, mert   a vizsgálat tapasztalatai szerint   tartós bentlakást és szakellátást biztosító szociális intézményt finanszírozási szempontból csak kórházi feltételek mellett lehet elfogadható szinten működtetni.
Erre való tekintettel az országgyűlési biztos 1996. július 12-én ajánlással kereste meg a pénzügyminisztert. Kezdeményezte, hogy az 1997. évi költségvetési törvény előkészítése során vegye figyelembe a mentális betegek megfelelő szakmai ellátásának magasabb költségigényét.
A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára az ajánlással nem értett egyet. Az országgyűlési biztos azonban, mivel az ajánlással a népjóléti miniszter is egyetértett, az ajánlásban foglaltakat fenntartotta. A válaszra nyitva álló határidő 1996 decemberében letelt, érdemi válasz azonban nem érkezett. Időközben az Országgyűlés megalkotta a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996: CXXIV. tv.-t, mely a bentlakásos szociális intézményi normatívát változatlanul egységesen állapította meg. Az országgyűlési biztos 1997. január 15-én az érdemi választ sürgetve megkereste a pénzügyminisztert. A pénzügyminiszter 1997. február 19-én kelt válaszában arról tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, hogy az önkormányzatok 1997. évi szociális ellátó rendszerének költségvetését megkülönböztetett figyelemmel tervezték, és természetesen ez vonatkozik 1998-ra is. Az 1998. évi költségvetés előkészületi munkái során már 1997 első felében a Pénzügyminisztérium   a Népjóléti Minisztériummal közösen   megkezdi azokat a vizsgálatokat, amelyek a költségvetési prioritások meghatározását szolgálják. Ennek keretében reprezentatív minta alapján költségelemzést kívánnak készíteni az egyes intézménytípusok működésére vonatkozóan is. Az elemzés alapján lesznek meghatározhatók a különböző intézményekben végzett szakmai tevékenységek és működési kiadások közötti számszaki összefüggések. A munka során kiemelten kívánják kezelni az egyes szociális intézményekben az egészségügyi ellátásra fordított költséghányadot is. Ennek ismeretében lehet majd megvizsgálni, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bevonható-e a finanszírozásba. A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint, a vizsgálat eredménye alapján lesz átgondolható az 1998. évi költségvetés tervezése során az a kérdés, hogy indokolt-e a bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményi ellátás normatívájának differenciálása. Az országgyűlési biztos a pénzügyminiszter válaszát elfogadta.

1.9. 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülnek-e a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). [Részletesen lásd: A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény.]
A vizsgálat több alkotmányos visszásságot tapasztalt a gondnoki jogintézmény korszerűtlen és hiányos szabályozásával kapcsolatban, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvén kívül, a pszichiátriai betegek tekintetében   többek között   a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, és az 58. § (1) bekezdésében foglalt lakóhely szabad megválasztásához való joggal összefüggésben is alkotmányos visszásságot okozott.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ezért 1996. július 12-én ajánlással kezdeményezte az igazságügyi és a népjóléti miniszternél a gyámságra vonatkozó jogszabályok átfogó felülvizsgálatát.
Mindkét minisztérium határidőn belül elfogadta az ajánlást. Válaszukban tájékoztatták az országgyűlési biztost, hogy a gondnokságra és gyámságra vonatkozó szabályozás átfogó revízióját a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénytervezet tartalmazza.

1.10. 1960. évi 11. törvényerejű rendelet a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülnek-e a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). [Részletesen lásd: A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény.]
A vizsgálat több problémát vetett fel a gondnoki jogintézmény korszerűtlen és hiányos szabályozásával kapcsolatban, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvén túl a pszichiátriai betegek tekintetében a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, és az 58. § (1) bekezdésében foglalt lakóhely szabad megválasztásához való joggal összefüggésben is alkotmányos visszásságot okozott.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ezért 1996. július 12-én ajánlással kezdeményezte az igazságügyi és a népjóléti miniszternél a gondnokságra vonatkozó jogi szabályozás átfogó felülvizsgálatát is.
Az ajánlást mindkét minisztérium határidőn belül elfogadta. Válaszukban tájékoztatták az országgyűlési biztost, hogy a gondnokságra és gyámságra vonatkozó szabályozás átfogó revízióját a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénytervezet tartalmazza. Az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára azt is jelezte, hogy a gondnokság szabályait megállapító 1960:11. tvr. felülvizsgálata is szükségessé válhat.

1.11. 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

1.11.1. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülnek-e a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). [Részletesen lásd: A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény.]
A vizsgálat tapasztalatai alapján az országgyűlési biztos az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének érvényre juttatása érdekében 1996. július 12-én kezdeményezte a népjóléti miniszternél, hogy határozza meg a szakmai felülvizsgálattól független civil kontroll rendszerét és működését. Kezdeményezte továbbá a 2/1994. (I. 30.) NM-rendelet felülvizsgálatát és olyan szabályozás megalkotását, amely az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében megfogalmazott, az alapvető jogok és kötelezettségek törvényi szabályozását előíró rendelkezéssel összhangban rendezi a pszichiátriai betegek szabadsága engedélyezésének feltételeit.
A népjóléti miniszter   a törvényes határidőn belül   az ajánlásokkal egyetértett. Az intézmények működése fölötti civil kontrollt biztosítja a szociális törvény módosításáról szóló 1996:CXXVIII. tv. azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a betegek érdekeit képviselő szervezeteknek az intézményi jogviszonnyal, ellátással stb. kapcsolatos panasz és jogorvoslati jog gyakorlását. Ugyancsak ez a törvény szabályozza a pszichiátriai betegek eltávozása engedélyezésének rendjét is.

1.11.2. A kényszerbérletekkel kapcsolatban érkezett bejelentésekre hivatalból indított vizsgálat eredményeként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1996. november 19-én   az árak megállapításáról, továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényekkel együtt   ajánlással kezdeményezte az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságánál a szociális törvény módosítását. Javasolta, hogy a törvény egészüljön ki azzal a rendelkezéssel, amely előírja, hogy a települési önkormányzatok rendeletben kötelesek szabályozni a kényszerbérlőknek adható lakásfenntartási támogatást. [Részletesen lásd: 1990. évi LXXXVII. törvény az árak megállapításáról.]

1.12. 1968. évi I. törvény a szabálysértésekről

Az OBH 5829/1996. számú, közlekedési szabálysértési eljárást kifogásoló panasz ügyében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvének sérelmét állapította meg, egy tárgyalás nélkül visszavont gépjárművezetői engedéllyel kapcsolatban. Az alkotmányos visszásságot   többek között   az is okozta, hogy a szabálysértési törvény vonatkozó rendelkezései a vezetői engedély visszavonásának szabályait nem tartalmazzák.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. július 23-án ajánlással kereste meg az igazságügy-minisztert, kezdeményezve, hogy a szabálysértési törvény módosításával a vezetői engedély visszavonásának jogalapját, mértékét és egyes speciális szabályait határozzák meg.
Az igazságügy-miniszter határidőn belül adott válaszában az ajánlást elfogadta, megjegyezve, hogy azt a szabálysértési törvény kodifikációja során hasznosítani fogja.

1.13. A sértettek védelméről szóló törvény

Az OBH 6714/1996. számú ügyben a bűncselekmények áldozatainak védelmére létrejött egyesület olyan intézkedést kért, amely lehetővé teszi az egyes erőszakos bűncselekmények sértettjeinek állami kárenyhítését.
A lefolytatott vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy 1989 óta a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyeket a büntetőeljárás, illetve a büntetés-végrehajtás során egyre szélesebb körű jogok illetik meg. Mindez idő alatt azonban a bűncselekmények sértettjeinek eljárási jogai nem bővültek. Az ismertté vált bűncselekmények nagyobb részében a büntetőjogi felelősségrevonás elmarad, így a sértettek a büntetőeljárás során még erkölcsi elégtételben sem részesülnek. A bűncselekmények szükségképpen sértenek valamilyen Alkotmányban biztosított emberi jogot, és minden bűncselekmény sérti a közbiztonságot. Valamennyi alkotmányos jog védelme állami feladat, annak ellenére, hogy az Alkotmány rendelkezései az állam kárenyhítési kötelezettségére nézve nem tartalmaznak szabályozást. Bár az állam kárenyhítési kötelezettségének szabályozatlansága nem jelent alkotmányos visszásságot, ugyanakkor az állam kárenyhítési kötelezettségének törvényi előírása és az erre alkalmas eszközök biztosítása összhangban áll azzal a kötelezettséggel, melyet az Alkotmány a közbiztonság és az alkotmányos alapjogok védelmével ró az államra.
Fentiekre tekintettel az országgyűlési biztos 1996. szeptember 5-én azzal az ajánlással kereste meg az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságát, hogy az Európai Áldozatvédő Fórum ajánlásainak figyelembevételével kezdeményezze a sértettek kárenyhítését szabályozó törvény megalkotását. Az ajánlást a bizottság 1996. november 13-ai ülésén elfogadta és megküldte az igazságügy-miniszternek azzal, hogy intézkedjen a norma szöveg elkészítéséről.

1.14. Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság követelményével, továbbá az 57. § (5) bekezdésében és 64. §-ában rögzített panasz és kérelem előterjesztéséhez, valamint a jogorvoslathoz fűződő jogokkal összefüggésben állapított meg az OBH 5423/1996. számú ügyben alkotmányos visszásságot. A hivatalból indult vizsgálat egy gyermekotthonban tapasztaltak kapcsán   egyebek mellett   megállapította azt is, hogy az 1/1991. (I. 31.) NM-rendelet a gyermekek alapvető jogait és kötelezettségeit érintően olyan kérdéseket szabályoz, amelyeket az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint csak törvény állapíthat meg.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. szeptember 24-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben törvény előkészítését kezdeményezte a gyermekotthonokba történő felvétel, elbocsátás, valamint az ezekhez kapcsolódó intézkedések elleni jogorvoslatok szabályozása tárgyában.
A miniszter 1996. november 18-án kelt válaszában az ajánlást elfogadta. Ebben utalt a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény tervezetére és arra, hogy ez a jogszabály tartalmazza majd az országgyűlési biztos általános helyettese által kezdeményezett szabályozást is.

1.15. 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról

Az OBH 4945/1996. számú ügyben egy egyetemi oktató panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert közalkalmazotti jogviszonyát   nyugellátási jogosultságára tekintettel   megszüntették. Panaszában azt sérelmezte, hogy volt tanszékcsoportjában több, ugyancsak nyugellátásra jogosult férfi oktató közalkalmazotti jogviszonyát fenntartották.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a munkáltató kötelezheti a felsőoktatásban dolgozó nőket az alacsonyabb életkorban járó nyugellátás igénybevételére. Ez ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott diszkrimináció tilalmával, ezáltal alkotmányos visszásságot okoz.
Az országgyűlési biztos 1996. október 21-én kelt ajánlásában felhívta a művelődési és közoktatási minisztert, hogy kezdeményezze a felsőoktatásról szóló törvény módosítását oly módon, hogy a törvény tartalmazzon egyértelmű rendelkezést a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról.
A miniszter az ajánlást   határidőn belül   nem fogadta el, ugyanis álláspontja szerint a női nyugdíjkorhatár alacsonyabb mértéke nem csak felsőoktatási probléma. Ezért tekintettel arra, hogy a törvény egyetlen rendelkezése sem tartalmaz nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést, nem tartja indokoltnak a felsőoktatási törvény módosítását.
Az országgyűlési biztos a miniszter álláspontját nem tartotta megalapozottnak, ezért ajánlását 1996. december 28-án változatlan formában fenntartotta. A válaszra nyitva álló határidő még nem telt le.

1.16. 1990. évi LXXXVII. törvény az árak megállapításáról

Több kényszerbérlő és bérbeadó kifogásolta a kényszerbérletek felszámolásának elhúzódását, a jogi rendezetlenséget és a törvényben foglalt jogok sérelmét (OBH 149/1995., 186/1995., 2122/1995., 2180/1995., 2696/1995., 3059/1995., 2798/1996., 3253/1996., 3449/1996., 3693/1996., 3807/1996., 4747/1996., 5033/1996., 5175/1996., 5217/1996., 5528/1996., 6168/1996., 7091/1996., 7402/1996., 7870/1996., 7928/1996. és 8342/1996. számú ügyek). A panaszok alapján feltételezhető alkotmányos visszásság veszélyének gyanúja miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalbóli vizsgálatot indított a kényszerbérletek felszámolása tárgyában. A vizsgálat megállapította, hogy a kényszerbérletek fennállása és felszámolásuk elhúzódása sérti valamennyi érintett fél alkotmányos jogát. A kényszerbérbeadók esetében az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joggal, a 9. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott piacgazdaság és gazdasági verseny szabadsága elvével, míg a kényszerbérlők esetében a 70/A. §-ban deklarált diszkrimináció mentes eljárás tilalmával, a 2. § (1) bekezdésben megfogalmazott jogbiztonság elvével és a 70/E. §-ban biztosított szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban keletkezett alkotmányos visszásság.
Az alkotmányos visszásságok orvoslására az országgyűlési biztos 1996. november 19-én ajánlással fordult az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságához, melyben   a szociális igazgatásról és ellátásról, továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényekre vonatkozó módosító indítvánnyal együtt   kezdeményezte az árak megállapításáról szóló törvény módosítását. Javasolta, hogy a törvényből töröljék a magántulajdonú bérlakások bérleti díjára vonatkozó önkormányzati rendeletalkotási jogot, illetőleg kötelezettséget.
A bizottság az országgyűlési biztos ajánlását elfogadta, és javasolta, hogy az Országgyűlés azt sürgősséggel tárgyalja. A Napirendi Bizottság azonban a sürgősségi indítványt elutasította. A tájékoztatás szerint 1997. február végén várható annak az ad hoc bizottságnak a megválasztása, amely ezt a kérdést vizsgálni fogja.

1.17. 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó

egyes szabályokról
A kényszerbérletekkel kapcsolatban érkezett bejelentésekre hivatalból indított vizsgálat eredményeként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1996. november 19-én   az árak megállapításáról, továbbá a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényekkel együtt   ajánlásában kezdeményezte az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságánál a lakástörvény módosítását. Javasolta, hogy a törvény egészüljön ki olyan rendelkezésekkel, amelyek lehetővé teszik a nehéz gazdasági helyzetben lévő önkormányzatoknak is a bérbeadási célú lakásvásárlást, rendezik továbbá a törvényi határidőre fel nem számolt kényszerbérletekre vonatkozó eljárást és azoknak az önkormányzatoknak a teendőit, amelyek nem kötelesek e tárgykörben rendeletet alkotni.
[Részletesen lásd: 1990. évi LXXXVII. törvény az árak megállapításáról.]

1.18. 1977. évi 11. törvényerejű rendelet a társasházról

Panaszos építéshatósági üggyel kapcsolatban fordult az OBH-hoz (OBH 96/1996.), melyben sérelmezte, hogy egy társasház egyik lakójaként   saját nevében   a szomszéd építési engedélye ellen benyújtott fellebbezését az eljáró hatóság nem fogadta el.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957:IV. tv. 3. § (4) bekezdése szerint ügyfél   többek között   az a magánszemély is, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Ezzel a rendelkezéssel összhangban az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM-rendelet 19. § (1) bekezdése kimondja, hogy az építési engedély megadásáról, illetőleg megtagadásáról hozott határozatot közölni kell a szomszédos ingatlanok tulajdonosaival, továbbá mindazokkal, akiknek a jogos érdekeit az építési munka érinti. A társasházról szóló 1977:11. tvr. 18. §-a azonban úgy rendelkezik, hogy a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke képviseli a társasházközösséget harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok, hatóságok és más szervek előtt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben megállapította, hogy az említett három jogszabály nincs összhangban egymással, így alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság elvével kapcsolatban.
Az országgyűlési biztos 1996. november 28-án ajánlással kereste meg az igazságügy-minisztert, melyben kezdeményezte, hogy hozzák összhangba a társasházról szóló törvényerejű rendelet képviseletre vonatkozó rendelkezéseit az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, valamint az építési és használatbavételi eljárásról szóló miniszteri rendelet vonatkozó szabályaival.
Az igazságügy-miniszter a rendelkezésére álló határidőn belül álláspontjáról nem adott tájékoztatást, ezért az országgyűlési biztos az érdemi választ 1997 februárjában megsürgette.

1.19. 1992. évi XXXII. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról

Az OBH 1174/1995., 1914/1996. és 1963/1996. számú ügyekben panaszosok a munkaszolgálat teljes idejére járó kárpótlási igényekkel kapcsolatban fordultak az OBH-hoz. A vizsgálat során az országgyűlési biztos és általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvével kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányos visszásságot állapított meg. Az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB sz. határozatában ugyanis alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette a kárpótlási törvény 3. § (1) c) pontját. Ezen döntés következményeként a 30 napot meghaladó munkaszolgálat teljes időtartama után kárpótlás jár. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy a további kárpótlási törvényt 1995. szeptember 30-ig alkossa meg, továbbá legkésőbb eddig az időpontig teremtse meg azokat az eljárási feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a törvény 3. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenes szövegrészének visszamenőleges hatályú megsemmisítése folytán keletkezett igények jogosultjai követeléseiket érvényesíthessék.
Az Alkotmánybíróság felhívásának a jogalkotó nem tett eleget, ezért a teljes munkaszolgálat idejére kárpótlásra jogosultak igényei kielégítésének törvényi szabályozása érdekében az országgyűlési biztos és általános helyettese 1996. december 4-én, majd 1996. december 6-án és 1996. december 9-én kezdeményezték az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságánál, hogy a jogi szabályozás érdekében tegye meg a szükséges lépéseket.
A határidőn belül kapott válasz szerint a bizottság az ajánlásokat elfogadta és megkereste az igazságügy-minisztert a további intézkedés érdekében.

1.20. 1993. évi LXXXVI. törvény a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH-hoz érkezett panaszok, valamint a nemzetközi és a hazai civil szervezetek jelzései alapján az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának gyakorlatát vizsgálta egy közösségi szálláson és egy büntetés-végrehajtási intézetben (OBH 700-83/1996). A vizsgálat során megállapította, hogy az idegenrendészeti őrizet, illetve annak büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtása aránytalanul súlyos joghátrányt jelent, mert időtartama nincs pontosan meghatározva, és a végrehajtás módja nem áll arányban az elkövetett jogsértéssel. Ez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvével kapcsolatban okoz alkotmányos visszásságot.
Fentiekre tekintettel az országgyűlési biztos 1996. december 6-án ajánlással kereste meg az igazságügyi és a belügyminisztert, ebben kezdeményezte a külföldiek beutazásáról szóló törvény módosítását. Javasolta továbbá, hogy a törvényt egészítsék ki a szabadságkorlátozást jelentő idegenrendészeti őrizet leghosszabb időtartamának meghatározásával.
A belügyminiszter egyetértését fejezte ki az ajánlással. Az igazságügy-minisztertől válasz még nem érkezett, a válaszra nyitva álló határidő még nem telt el.

1.21. 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról

Az OBH 2019/1995. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálta az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó köztisztviselőknek a pótszabadság hiányára vonatkozó panaszát. Megállapította, hogy mind a Munka Törvénykönyve, mind a közalkalmazotti törvény megállapítja az ionizáló munkahelyen dolgozók pótszabadságra való jogosultságát. A köztisztviselői törvény ilyen szabályozást nem tartalmaz, annak ellenére, hogy köztisztviselők is dolgoznak ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyeken. Ez a szabályozatlanság alkotmányos visszásságot keletkeztet az érintett köztisztviselők vonatkozásában, az Alkotmány 70/A. §-ban deklarált diszkrimináció tilalma, a 70/B. §-ban biztosított pihenéshez és szabadidőhöz való és a 70/D. §-ban foglalt legmagasabb testi és lelki egészséghez való jogokkal összefüggésben.
A megállapított alkotmányos visszásságok orvoslása céljából az országgyűlési biztos 1996. december 11-én ajánlással kereste meg a belügyminisztert és indítványozta a köztisztviselői törvény módosítását.
A belügyminiszter határidőben küldött válaszában egyetértett az ajánlással és ígéretet tett, hogy az abban foglaltakat beépítik a köztisztviselői törvény folyamatban lévő átfogó felülvizsgálata során a módosító javaslatba.

1.22. Távfűtésről szóló törvény tervezete

Panaszosok több ügyben (OBH 554/1995., 1757/1996., 2556/1996., 4121/1996., 7899/1996.) sérelmezték a távfűtési szolgáltatás árát, ezen belül a szolgáltatás díjának egyoldalú emelését. Az ügyek vizsgálata során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a távfűtésről szóló törvény tervezete nem oldja fel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság, valamint a 9. § (2) bekezdésben deklarált gazdasági verseny szabadságának elvével összefüggő alkotmányos visszásságot, mely abból adódik, hogy a távfűtés szolgáltatási díjával kapcsolatos panaszokat éppen a hatósági ár megállapítója jogosult vizsgálni.
A jogbiztonság és a gazdasági verseny szabadságának érvényesülése érdekében az országgyűlési biztos 1996. december 17-én ajánlást tett az ipari és kereskedelmi miniszternek a törvénytervezet és az előterjesztés olyan kiegészítésére, ami tartalmazza a távfűtési szolgáltatással kapcsolatos fogyasztóvédelem részletes szabályait is.
A miniszter határidőn belül küldött válaszában az ajánlást elfogadta és ígéretet tett a törvénytervezet fogyasztóvédelemmel kapcsolatos fejezeteinek kiegészítésére.

2. Kormányrendeletek

2.1. 89/1990. (V. 1.) MT-rendelet a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról

Az OBH 66/1995. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény szerint az utólag   sokszor évekig tartó bírósági eljárás eredményeként   kifizetett ellátásokat kamat, illetőleg késedelmi pótlék nélkül fizetik ki. Ez nemcsak méltánytalan, hanem az érintett személyeknek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság, valamint a 70/E. §-ban meghatározott szociális biztonsághoz való joga is sérelmet szenved.
Mivel ez az alkotmányos visszásságot jelentő jogsérelem mulasztás folytán is bekövetkezhet, az országgyűlési biztos 1995. november 29-én ajánlással fordult az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjéhez, amelyben kezdeményezte a társadalombiztosítási törvény végrehajtási rendeletének módosítását.
Többszöri sürgetés   legutóbb 1997. január 7-én   ellenére a kormányrendelet módosítása még nem történt meg.

2.2. 16/1972. (IV. 29.) MT-rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról

1995. október 17-én a Vas megyei Rum községben a mentőszolgálatnak nyújtott rendőri segítség során történt fegyverhasználat következtében a kórházba szállítani kívánt elmebeteg férfi életét vesztette. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese OBH 1591/1995. szám alatt hivatalból vizsgálatot indított az ügyben. A vizsgálat eredményeként az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az elmebeteg kórházba szállítására irányuló eljárás az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított, az élethez való joggal kapcsolatban okozott tragikus, helyrehozhatatlan alkotmányos visszásságot. Megállapította továbbá azt is, hogy a vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok nem tartalmaznak kellő garanciát a hasonló esetek megelőzésére.
Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese 1995. december 13-án ajánlással fordult a népjóléti és a belügyminiszterhez kezdeményezve, hogy az érintett jogszabályokat vizsgálják felül.
Mind a népjóléti, mind a belügyminiszter az ajánlást határidőn belül elfogadta és ígéretet tett az abban foglaltak teljesítésére. Az országgyűlési biztos általános helyettese a válaszokat tudomásul vette.

2.3. 87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályairól

2.3.1. Panaszosok   magánszemélyek, egyéni- és társas vállalkozások   beadványaikban a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendeletet és végrehajtási rendeleteit kifogásolták (OBH 1452/1995., 1513/1995., 1514/1995., 2118/1995., 2285/1995., 2585/1995., 2602/1995., 2802/1995., 2910/1995., 3035/1995., 3107/1995., 418/1996., 1705/1996., 2476/1996., 8482/1996.).
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a beadványokban jelzett probléma több tízezer   különböző közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező   személyt érint. Az átmeneti szabályozást tartalmazó rendelkezések sértik a jelenleg személy- és vagyonvédelmi tevékenység területén működő vállalkozók és alkalmazottaik jogait. Nem ismerik el ugyanis a korábbi jogszabályok alapján megszerzett   rendészeti, polgári fegyveres őr stb.   szakképesítéseket és rendkívül rövid határidővel újabb vizsga letételére kötelezik őket. Így alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a jogállamiságot és jogbiztonságot, valamint a 70/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a munkához való jogosultságot garantáló rendelkezéseivel kapcsolatban.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. április 1-jén kelt ajánlásában   többek között   felkérte a belügyminisztert, hogy kezdeményezze a vonatkozó kormányrendelet módosítását, nevezetesen a korábban szerzett szakképesítések elismerését, és az előírt szakképesítés megszerzésére meghatározott határidő megváltoztatását, mivel az nem biztosít elegendő felkészülési időt a teljesítésre.
A belügyminiszter 1996. június 14-én küldött válaszában az ajánlást részben elfogadta. A határidő módosítása megtörtént, a kormányrendeletet kihirdették. A rendész munkakörben eltöltött idő, valamint a rendész képesítés figyelembevételét indokoltnak tartotta, azonban az ajánlással a továbbiakban nem értett egyet, ugyanis a rendész szakma államilag el nem ismert szakképesítés, és annak jogszabályban meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény-rendszere sem létezik.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. augusztus 28-án az eredeti ajánlásában foglaltakat   mivel a belügyminiszter azt csak részben fogadta el   változatlanul fenntartotta. A jogállamiság elvére és a szerzett jogok védelmére hivatkozva továbbra is javasolta a nevezett képesítések egyenértékűségének elfogadását. Javasolta azt is, hogy először fogalmazzák meg a szakmai és vizsgakövetelményeket, majd a képesítést vegyék fel az Országos Képzési Jegyzékbe. A továbbiakban ennek megfelelően törvényben szabályozzák a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet.
1996. november 22-én kelt válaszában a belügyminiszter kifejtette, hogy a korábbi rendész képesítés egy állam által el nem ismert szakképesítés. Álláspontja szerint a korábbi képesítések elfogadása, és szerzett jogként való elismerése egy ellenőrizhetetlen ismereteken és követelményeken alapuló helyzetet konzervált volna. Ez ellentétes az újraszabályozás céljával.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese 1997. január 23-án az ajánlást ismételten fenntartotta. A válaszra nyitva álló határidő még nem telt le.

2.3.2. Az OBH 2162/1996. számú ügyben panaszos azt kifogásolta, hogy a személy- és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendelet számára kedvezőtlenül szabályozza a működéséhez szükséges engedély megszerzésének feltételeit, mivel a vagyonvédelmi műszaki rendszerek tervezését, telepítését, karbantartását is a személy- és vagyonvédelem kategóriájába sorolja.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a kormányrendelet fenti rendelkezése folytán egy miniszteri rendelet, a műszaki feladatokat ellátó   annak megfelelő szakképzettséggel rendelkező   panaszost olyan vizsgák letételére kötelezi, amelyek szakirányú tevékenységével nincsenek összefüggésben. Ezzel alkotmányos visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvével, valamint a 70/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a munkához való jogosultságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért 1996. szeptember 6-án kezdeményezte a belügyminiszternél az említett kormányrendelet módosítását. Javasolta, hogy a belügyminiszter készítsen szabályozási javaslatot a vagyonvédelmi műszaki rendszerek tervezését, telepítését, karbantartását végző vállalkozás fogalmának meghatározására, hogy ez a tevékenység ne tartozzon a személy- és vagyonőr kategóriába.
A belügyminiszter   határidőn belül adott   válaszában közölte, hogy már napirenden van a kormányrendelet módosítása.

2.4. Kormányrendelet az értelmi fogyatékosok szociális ellátásokra való jogosultságának feltételeiről

Egy értelmi fogyatékosok érdekeit képviselő társadalmi szervezet azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert sérelmezte, hogy az értelmi fogyatékosok   ellentétben más fogyatékos csoportokkal   fogyatékosságuk okán semmiféle költségvetési támogatásban nem részesülnek.
Az országgyűlési biztos az OBH 800-10/1996. számú ügyben megállapította, hogy az értelmi fogyatékosok jogszabály hiányában alanyi jogon nem jutnak   a más fogyatékos csoportnak külön jogszabályban biztosított   költségvetési támogatáshoz. Ezen jogi szabályozás hiánya az Alkotmány 70/A. §-ban megfogalmazott diszkrimináció tilalmával összefüggésben keletkezett alkotmányos visszásságon túl, sérti az értelmi fogyatékos embereknek a 70/C. §-ban biztosított szociális ellátáshoz való jogát is.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1996. április 16-án ajánlással kereste meg a népjóléti minisztert a fogyatékosság okán járó személyi járadék bevezetéséről szóló kormányrendelet megalkotása iránt.
A népjóléti miniszter 1996. június 24-én kelt válaszában az ajánlást nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy a jelzett probléma   megítélése szerint   nem jelent alkotmányos visszásságot. Elismerte azonban, hogy a különféle betegségekben, fogyatékosságban szenvedő, illetőleg egészségkárosodott személyek támogatási rendszere áttekinthetetlen és részben elavult.
Az országgyűlési biztos a népjóléti miniszter válaszát nem fogadta el, ezért 1996. július 12-én kezdeményezte, hogy a miniszter tegye meg a szükséges intézkedéseket   az értelmi fogyatékosok társadalomba való beilleszkedési esélyeinek további növelése, szociális helyzetük javítása érdekében   az értelmi fogyatékosok szociális ellátásokra jogosultságának feltételeiről és érvényesítésük garanciáiról szóló kormányrendelet mielőbbi megalkotására. A népjóléti miniszter határidőn belül   1996. augusztus 28-án   válaszolt, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a szükséges intézkedéseket az esélyegyenlőségi törvény foglalná össze. A törvényjavaslat kidolgozása megkezdődött. Az országgyűlési biztos a választ elfogadta.

2.5. 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működésének engedélyezéséről

2.5.1. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülnek-e a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). [Részletesen lásd: A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény.]
A vizsgálat   többek között   megállapította, hogy a pszichiátriai otthonokban gondozott betegek vonatkozásában az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság és jogbiztonság elve sérül azáltal, hogy az otthonok működését szabályozó előírásoknak a jogi garanciái.
Ezért az országgyűlési biztos 1996. július 12-én kezdeményezte, hogy a népjóléti miniszter határozza meg a szociális ellátást végző intézmények működésének feltételeit oly módon, hogy   fenntartótól függetlenül   kösse külön működési engedélyhez a szociális ellátó tevékenységet.
A népjóléti miniszter határidőn belül küldött válaszában kifejezte egyetértését és 1997. január 1-jén hatályba lépett a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Kormányrendelet.

2.5.2. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa névtelen bejelentések alapján hivatalból indított vizsgálatot három fogyatékos embereket ápoló-gondozó otthonban (OBH 600-4/1996., 600-19/1996.). A vizsgálat megállapította, hogy az elmúlt időszak jogszabályi változásai a fogyatékos emberek és különösen a fogyatékos gyermekek vonatkozásában több   az Alkotmányban biztosított emberi és állampolgári joggal összefüggő   alkotmányos visszásságot okoztak.
Az országgyűlési biztos   többek között   megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság és jogbiztonság elvével kapcsolatban a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) kormányrendeletnek a személyi hatályt megállapító rendelkezése alkotmányos visszásságot okozott. A kormányrendelet a személyi hatályt ugyanis úgy állapította meg, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993:III. tv. meghatározott §-aira utalt vissza. Ezek között nem szerepelnek a külön törvényben meghatározott közoktatási intézménynek nem minősülő bentlakásos gyermekintézmények, amelyek azonban, a szociális törvény szerint, ugyancsak szakosított szociális ellátást nyújtanak. Így a korábban egészségügyi gyermekotthonként működő,   jelenleg szakosított szociális ellátást nyújtó fogyatékos gyermekeket gondozó   otthonokra nem lehet alkalmazni a szakszerű működtetés garanciáját biztosító kormányrendelet előírásait. Mindez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben keletkeztet alkotmányos visszásságot.
Ezért az országgyűlési biztos 1996. december 18-án ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, melyben kezdeményezte a kormányrendelet hatályának kiterjesztését az említett, közoktatási intézménynek nem minősülő bentlakásos gyermekintézményekre is.
A válaszra rendelkezésre álló határidő még nem telt el.

2.6. Kormányrendelet a köztisztviselői törvény végrehajtásáról

Az OBH 870/1995. és 1547/1995. számú ügyekben az ÁNTSZ kémiai és virológiai laboratóriumaiban mérgező és kórokozó anyagokkal dolgozó köztisztviselők beadványaikban azt sérelmezték, hogy a hasonló munkakörben dolgozó közalkalmazottaknak jár illetménypótlék, nekik azonban nem.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatában megállapította, hogy a közalkalmazotti törvény egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerint a diagnosztikai laboratóriumban dolgozó közalkalmazottak veszélyességi pótlékra jogosultak. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992:XXIII. tv. 47. § (5) bekezdése pedig kimondja, hogy az egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát végző köztisztviselő illetménypótlékra jogosult. Azonban azt a kormányrendeletet, mely ezeket a munkaköröket meghatározná, még nem alkották meg. Az országgyűlési biztos általános helyettesének megállapítása szerint a szabályozás hiánya az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott diszkrimináció tilalmával, továbbá a 70/B. § (2) bekezdésében foglalt egyenlő munkáért egyenlő bérhez való joggal összefüggésben okozott alkotmányos visszásságot.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért 1996. október 29-én ajánlással kereste meg a miniszterelnököt, a köztisztviselői törvényben foglalt felhatalmazás alapján alkotandó kormányrendelet mielőbbi kiadása érdekében. A Miniszterelnöki Kabinetiroda 1996. november 12-én arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy az ajánlást a népjóléti miniszternek továbbították. A népjóléti miniszter 1997. január 2-án kelt válasza szerint a pótlékrendszer korrekciójával kapcsolatos ágazati feladatok végrehajtására a minisztériumban szakértői bizottság alakult. A korrekciós elképzelések azonban a pótlékra jogosító munkakörök szűkítésére irányulnak. Az országgyűlési biztos általános helyettese a válaszra reagálva 1997. február 11-én ajánlását fenntartotta.

3. Miniszteri rendeletek

3.1. Belügyminiszteri rendeletek

3.1.1. 16/1996. (VII. 15.) BM KTM együttes rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról

Budapest Főváros Közgyűlésének a települési szilárd hulladék részét képező háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 67/1995. (XI. 1.) Kgy. számú rendeletének megalkotását követően, több panaszos (OBH 2457/1995., 3050/1995., 3054/1995.) sérelmezte a rendelet több előírását, például a szemétszállítási díj megállapításának, valamint a számlázásnak a módját.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a fővárosi önkormányzat rendelete alkotmányos visszásságot nem okozott. Megállapította azonban azt is, hogy sem a belügyminiszter, sem a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nem tett eleget az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995:XLII. tv.-ben foglalt felhatalmazásnak, miszerint rendeletben állapítják meg a kötelező közszolgáltatás szakmai követelményeit, a tevékenység körét és az ellátásra való jogosultság feltételeit. Bár a törvény a rendelet(ek) megalkotására határidőt nem határozott meg, de a jogszabály hiánya jogalkalmazási bizonytalansághoz vezethet és így alkalmas lehet arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság követelményét veszélyeztesse és ezzel alkotmányos visszásságot okozzon.
Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1996. február 19-én ajánlással kezdeményezte, hogy a belügyminiszter, valamint a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter mielőbb alkossa meg a hiányzó rendeletet.
Az ajánlást mindkét miniszter elfogadta. A települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM KTM együttes rendelet 1996. július 23-án lépett hatályba.

3.1.2. 11/1995. (VIII. 18.) BM-rendelet a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység engedélyezésének igazgatási szolgáltatási díjáról

Panaszosok   magánszemélyek, egyéni és társas vállalkozások   beadványaikban a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendeletet és végrehajtási rendeleteit kifogásolták (OBH 1452/1995., 1513/1995., 1514/1995., 2118/1995., 2285/1995., 2585/1995., 2602/1995., 2802/1995., 2910/1995., 3035/1995., 3107/1995., 418/1996., 1705/1996., 2476/1996., 8482/1996.). [Részletesen lásd: 87/1995. (VII. 14.) kormányrendelet a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályairól.]
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese 1996. április 1-jén   a kormányrendelet módosításán túl   javasolta annak megvizsgálását, hogy az érintett személyek milyen módon kaphatnának kártalanítást az átmeneti szabályozás szerint már letett vizsga költségeinek ellentételezésére.
A belügyminiszter 1996. június 14-én küldött válaszában az ajánlást elfogadta. Tájékoztatása szerint a kifogásolt igazgatási-szolgáltatási díjak megfizetését úgy kívánják módosítani, hogy a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységre vonatkozó együttes kérelem esetén a díjat csak egyszer kelljen leróni.

3.1.3. 12/1995. (VIII. 18.) BM-rendelet a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonőri, valamint a magánnyomozói tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítésről

3.1.3.1. Panaszosok   magánszemélyek, egyéni és társas vállalkozások   beadványaikban a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendeletet és végrehajtási rendeleteit kifogásolták (OBH 1452/1995., 1513/1995., 1514/1995., 2118/1995., 2285/1995., 2585/1995., 2602/1995., 2802/1995., 2910/1995., 3035/1995., 3107/1995., 418/1996., 1705/1996., 2476/1996., 8482/1996.). [Részletesen lásd: 87/1995. (VII. 14.) kormányrendelet a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályairól.]
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. április 1-jén kelt ajánlásában   a kormányrendelet módosításán túl   kezdeményezte, hogy a belügyminiszter a vonatkozó miniszteri rendeletet akként módosítsa, hogy személy- és vagyonőr képesítésként fogadják el a rendelet hatálybalépésekor jogszerűen működő vállalkozóknak és alkalmazottjaiknak a korábbi, iskolarendszeren kívüli oktatásban szerzett szakirányú képesítését.
A belügyminiszter 1996. június 14-én küldött válaszában a rendész munkakörben eltöltött idő, valamint a rendész képesítés figyelembevételét indokoltnak tartotta, azonban az ajánlással a továbbiakban nem értett egyet, mivel a rendész szakma államilag el nem ismert szakképesítés és annak jogszabályban meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény-rendszere sem létezik.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. augusztus 28-án az eredeti ajánlásában foglaltakat változatlanul fenntartotta, mivel a belügyminiszter azt csak részben fogadta el. Továbbra is javasolta a nevezett képesítések egyenértékűségének elismerését a jogállamiság elvére és a szerzett jogok védelmére hivatkozással. Javasolta azt is, hogy először fogalmazzák meg a szakmai és vizsgakövetelményeket, majd azt követően a képesítést vegyék fel az Országos Képzési Jegyzékbe. A továbbiakban ennek megfelelően szabályozzák törvényi szinten a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet.
1996. november 22-én kelt válaszában a belügyminiszter ismét kifejtette, hogy a korábbi rendész képesítés állam által el nem ismert szakképesítés. Álláspontja szerint a korábbi képesítések elfogadása, és szerzett jogként való elismerése ellenőrizhetetlen ismereteken és követelményeken alapuló helyzetet konzervált volna, amely ellentétes az újraszabályozás céljával.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese 1997. január 23-án az ajánlást ismételten fenntartotta.
A válaszra nyitva álló határidő még nem telt le.

3.1.3.2. Az OBH 2162/1996. számú ügyben panaszos azt kifogásolta, hogy a személy- és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendelet számára kedvezőtlenül szabályozza a működéséhez szükséges engedély megszerzésének feltételeit, mivel a vagyonvédelmi műszaki rendszerek tervezését, telepítését, karbantartását is a személy- és vagyonvédelmi kategóriába sorolja. [Részletesen lásd: 87/1995. (VII. 14.) kormányrendelet a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályairól.]
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese   többek között   megállapította, hogy a miniszteri rendelet azzal, hogy a megfelelő képesítéssel rendelkező panaszost, olyan nem kis költséggel járó vizsga letételére kötelezi, amely szakirányú tevékenységével nincs összefüggésben, alkotmányos visszásságot okozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvével, valamint a 70/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a munkához való jogosultságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Fentiek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. szeptember 6-án ajánlással kereste meg a belügyminisztert, javasolva, hogy rendeletben szabályozza a vagyonvédelmi rendszerek tervezéséhez, telepítéséhez, karbantartásához kapcsolódó vizsgakövetelményeket, valamint azokat a képesítéseket, amelyek birtokában vizsga letétele nélkül is kiadható a vállalkozónak a rendőrhatósági igazolvány. A belügyminiszter határidőn belül adott válaszában közölte, hogy a miniszteri rendelet módosítása folyamatban van.

3.1.4. 7/1994. (III. 22.) BM-rendelet a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából teljesített adatszolgáltatásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról

Az OBH 886/1995. számú ügyben az illetéktörvény alapján tárgyi költségmentességet élvező panaszos azt sérelmezte, hogy a BM Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal igazgatási díjat számolt fel a panaszos által kért adatokkal kapcsolatos eljárásért annak ellenére, hogy az adatszolgáltatás sikertelen volt.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a vonatkozó BM-rendelet szövegezése félreérthető, ezzel   sértve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság követelményét   alkotmányos visszásságot okoz.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. április 25-én kelt ajánlással fordult a belügyminiszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy a díjköteles szolgáltatás tárgyának   az adatok keresésének   pontos megfogalmazásával pontosítsa rendeletét.
A belügyminiszter határidőn belül   1996. június 1-jén   küldött válaszában értelmében az ajánlást elfogadta és ígéretet tett a rendelet módosítására.

3.1.5. 20/1990. (VIII. 6.) BM-rendelet a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról

Az OBH 5561/1996. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot a 20/1990. (VIII. 6.) BM-rendelet azzal, hogy nem teszi lehetővé, hogy a büntetőügyekben eljáró ügyész, illetve bíróság a visszavont gépjárművezetői engedélyt kiadja abban az esetben, ha a visszavonás fenntartása az elkövetőre nézve már aránytalanul nagy hátrányt jelentene. [Részletesen lásd: 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról.]
Az alkotmányos visszásság orvoslása céljából az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. szeptember 18-án ajánlással kereste meg a belügyminisztert a vonatkozó rendelet módosítása érdekében.
A belügyminiszter határidőn belül adott válaszában az ajánlást nem fogadta el. Az országgyűlési biztos általános helyettese a belügyminiszter álláspontját, miszerint a vezetői engedély visszavonását BM-rendelet nem szabályozhatja, elfogadta. Az ajánlást azonban új ajánlásként, pontosított formában fenntartotta. Ebben javasolta, hogy a belügyminiszter kezdeményezze a büntetőeljárásról szóló törvény megfelelő módosítását. Az új ajánlásra a nyitva álló határidőn belül még nem érkezett válasz.

3.2. Honvédelmi miniszteri rendelet

3.2.1. A kártérítési felelősségről szóló honvédelmi miniszteri rendelet

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese látogatást tett a Horvát Köztársaság területén állomásozó, a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító (IFOR) erők kötelékébe tartozó magyar műszaki kontingensnél. A látogatás célja annak vizsgálata volt, hogy különleges körülmények között mennyire érvényesülnek a katonák emberi, illetve állampolgári jogai.
A panaszok kivizsgálása során az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság követelményével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot az OBH 6066/1996. számú ügyben, mivel a honvédelmi miniszter a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályokat a 23/1970. (HK. 2.) sz. utasításában szabályozta. Ugyancsak a jogbiztonság elvével összefüggő alkotmányos visszásságot jelent az, hogy a katonák a rájuk vonatkozó szabályozást hiányosan, vagy egyáltalán nem ismerték.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. november 7-én kelt ajánlásában kezdeményezte, hogy a honvédelmi miniszter a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályokat emelje jogszabályi szintre, azaz rendeletben szabályozza.
A miniszter 1996. december 18-án kelt válaszában az ajánlást elfogadta, továbbá ígéretet tett arra, hogy a rendelet 1997. március 1-jén hatályba lép.

3.3. Igazságügy-miniszteri rendeletek

3.3.1. 6/1996. (VII. 12.) IM-rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól

3.3.1.1. Az OBH 1615/1995. számú ügyben, jogerős szabadságvesztés büntetését töltő panaszos azt sérelmezte, hogy a hatóságoknak küldött beadványait a büntetés-végrehajtási intézet nem, vagy csak késedelmesen továbbítja.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a hatályban lévő Büntetés-végrehajtási Szabályzat nem tartalmazott konkrét határidőt arra vonatkozóan, hogy a büntetés-végrehajtási intézetnek hány napon belül kell a küldeményeket   beleértve a jogorvoslatra vonatkozó kérelmeket is   továbbítania. E szabályozatlanság miatt alkotmányos visszásság állt fenn az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének a jogorvoslati jogosultságot biztosító rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos 1996. február 8-án felkérte az igazságügy-minisztert, hogy módosítsa a Büntetés-végrehajtási Szabályzatot.
Az igazságügy-miniszter az ajánlást határidőn belül elfogadta, és tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy miniszteri rendelet készül a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól. A 6/1996. (VII. 12.) IM-rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól, 1996. október 1-jén hatályba lépett.

3.3.1.2. Az OBH 5278/1996. számú ügyben egy előzetes letartóztatásban lévő panaszos fordult az OBH-hoz beadvánnyal, melyben azt sérelmezte, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben különösen veszélyessé nyilvánították, de ennek okáról nem tájékoztatták és erre hivatkozással a munkavégzést sem engedélyezték számára.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügy vizsgálata során megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság követelményével kapcsolatban keletkezett alkotmányos visszásság azzal, hogy nem jogszabály, hanem belső szabályzat állapított meg állampolgárra   fogvatartottra   kötelező rendelkezéseket.
Erre figyelemmel az országgyűlési biztos 1996. július 3-án ajánlással élt az igazságügy-miniszterhez, melyben kérte, hogy mielőbb adja ki a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályaira vonatkozó miniszteri rendeletet.
Az igazságügy-miniszter megalkotta a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM-rendeletet, és az 1996. október 1-jén hatályba is lépett.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azonban, a rendelet megjelenését követően 1996. október 17-én újabb ajánlással fordult az igazságügy-miniszterhez, mivel álláspontja szerint a rendeletből hiányoztak azok az átmeneti rendelkezések, amelyek a korábbi +veszélyes  és +különösen veszélyes  minősítések kérdését megoldották volna. Az igazságügy-miniszter válaszában 1996. november 29-én az ajánlást elfogadta, és egyidejűleg arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az említett problémát országos parancsnoki intézkedéssel megoldották. Az országgyűlési biztos a választ tudomásul vette.

3.3.2. 4/1991. (III. 14.) IM BM együttes rendelet a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról

Két ügyvédi kamara elnöke közös levélben fordult az OBH-hoz, melyben   többek között   azt kifogásolták, hogy a kirendelt védők anyagi fedezet hiányában nem jutnak hozzá valamennyi szükséges irathoz, ennek következtében ezeknek a védőknek a felkészültsége nem lehet teljes.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 4024/1996. számú ügyben folytatott vizsgálat során megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkriminációmentes eljárás elve sérül amiatt, hogy a büntetőeljárás során készült iratokról a másolat adása nem térítésmentesen történik.
Az országgyűlési biztos 1996. június 26-án ajánlással fordult az igazságügy-miniszterhez és a belügyminiszterhez amelyben kezdeményezte, hogy módosítsák a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adását szabályozó együttes rendeletet oly módon, hogy a kirendelt védő díjmentesen igényelhesse a másolatot.
Mindkét megkeresett miniszter   határidőn belül   elfogadta az ajánlást, a belügyminiszter azonban azzal a megjegyzéssel, hogy az iratok másolatának illetéke nem miniszteri rendelettel, hanem az illetéktörvény módosításával oldható meg. Az országgyűlési biztos a válaszokat tudomásul vette.

3.3.3. 1/1974. (II. 15.) IM-rendelet a büntetőeljárás során kirendelt védő díjáról és költségeiről

Két ügyvédi kamara elnöke közös levélben fordult az OBH-hoz, melyben azt is kérték, hogy jogszabály írja elő, hogy a kirendelt védő készkiadásait az állam viselje.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 4024/1996. számú ügyben lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz és jogbiztonsághoz fűződő, valamint az 57. § (3) bekezdésében biztosított védelemhez való joggal kapcsolatban keletkezik alkotmányos visszásság azáltal, hogy a büntetőeljárás során kirendelt védő részéről felmerülő készkiadások megtérítésére nem terjed ki a kirendelt védő díjáról és költségeiről szóló igazságügy-miniszteri rendelet hatálya.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a fentiekre tekintettel ajánlásában 1996. június 26-án indítványozta az igazságügy-miniszternek, hogy vizsgálja felül a vonatkozó miniszteri rendeletet, és azt úgy módosítsa, hogy a kirendelt védő készkiadásait az állam viselje.
Az igazságügy-miniszter határidőn belül küldött válaszában az ajánlásban foglaltakat   a hatályos eljárási szabályokra hivatkozással   nem támogatta. Az országgyűlési biztos a választ tudomásul vette, mivel álláspontját a büntető jogszabályok közeli módosításakor kívánja érvényesíteni.

3.3.4. 6/1986. (VI. 26.) IM-rendelet a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH-hoz érkezett beadványok vizsgálata során több esetben észlelte, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény egyes rendelkezései és egyéb végrehajtási jogszabályok gyakorlati alkalmazása alkotmányos visszásságot okozott.
Így az országgyűlési biztos megállapította, hogy a terhelt vonatkozásában az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció tilalmába ütközik az, hogy a sértetteknek megítélt kártérítés behajtása nem az állami végrehajtók feladata, s ennek költségét sem fizeti az állam.
Az alkotmányos visszásság orvoslása céljából 1996. december 10-én (OBH 3313/1996.) az országgyűlési biztos ajánlást intézett az igazságügy-miniszterhez, melyben   többek között   javasolta a 6/1986. (VI. 26.) IM-rendelet olyan irányú kiegészítését, hogy tárgyi költségmentesség illesse meg a sértettet a kártérítési igénye érvényesítése során.
Az igazságügy-miniszter válaszára nyitva álló határidő még nem telt le.

3.3.5. 14/1994. (IX. 8.) IM-rendelet a bírósági végrehajtói díjszabásról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH-hoz érkezett beadványok vizsgálata során több esetben észlelte, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény egyes rendelkezései és egyéb végrehajtási jogszabályok gyakorlati alkalmazása alkotmányos visszásságot okozott.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvét sérti, hogy nem egyértelmű annak jogi szabályozása, hogy a végrehajtó   meghatározott összegű előleg befizetésére szóló   felhívása a végrehajtási törvény jogorvoslatot szabályozó rendelkezésének hatálya alá tartozik-e.
Ezen alkotmányos visszásság orvoslása céljából 1996. december 10-én (OBH 3313/1996.) az országgyűlési biztos ajánlást intézett az igazságügy-miniszterhez, melyben   többek között   javasolta 14/1994. (IX. 8.) IM-rendelet kiegészítését a végrehajtási előleg megfizetésére kötelezett jogorvoslati jogának szabályozásával.
Az igazságügy-miniszter válaszára nyitva álló határidő még nem telt el.

3.5. Közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszteri rendeletek

3.5.1. A közcélú távközlő hálózat előfizetői szerződésének a fogyasztók védelmével és a szolgáltatás minőségével összefüggő feltételeiről szóló KHVM-rendelet

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében előírt jogállamiság követelményével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot, mivel az OBH 1832/1995; 3169/1995. és 3146/1995. számú ügyekben lefolytatott vizsgálatok során megállapította, hogy a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter nem tett eleget a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 9. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint a miniszter feladata, hogy rendeletben határozza meg az előfizetői szerződéseknek a fogyasztók védelmével összefüggő feltételeit.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. október 15-én ajánlással fordult a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, és kezdeményezte, hogy tegyen eleget a törvényben meghatározott feladatának.
A miniszter 1996. november 28-án kelt válaszában az ajánlást elfogadta és tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét arról, hogy a rendelet szakmai kodifikáció alatt áll.

3.5.2. 1/1995. (I. 31.) KHVM-rendelet az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot az OBH 89/1995. számú ügyben, mivel az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló 1/1995. (I. 31.) KHVM-rendelet értelmében, szennyvízmérés hiányában, a csatornadíj összegét az adott helyen fogyasztott (számlázott) vízmennyiség alapulvételével állapítják meg. A miniszteri rendelet kifogásolt rendelkezése a csatornahálózatot működtető közmű üzemet olyan jövedelemhez juttatja   különös tekintettel a nyári ún. locsolási időszakokra   amelyért nem nyújtott szolgáltatást.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. december 5-én ajánlással fordult a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy a miniszter az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díj kiszámítását úgy határozza meg, hogy az, lakossági fogyasztás esetén, az év meghatározott időszakában locsolási kedvezményt vegyen figyelembe.
Az ajánlásra válasz még nem érkezett.

3.6. Művelődési és közoktatási miniszteri rendeletek

3.6.1. A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló 7/1996. (VIII. 9.) MKM-rendelet

Az OBH 166/1995. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság és jogbiztonság követelményével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993:LXXVIII. tv. 87. § (1) bekezdése szerint, a központi költségvetési szervek rendelkezése alatt álló   az e szervekkel szolgálati, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyban lévők elhelyezéséhez szükséges   lakásoknak, többek között a bérlőkijelölési és bérlőkiválasztási joga gyakorlására vonatkozó szabályait a tevékenység szerint illetékes miniszter rendeletben állapítja meg.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és intézményei rendelkezése alatt álló lakásokra   a törvény 93. § (2) bekezdésében megszabott, 1994. január 1-jei határidő ellenére   a vizsgálat időpontjáig a rendelet nem készült el.
Az országgyűlési biztos emiatt 1995. december 1-jén ajánlással fordult a művelődési és közoktatási miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy intézkedjen a vonatkozó végrehajtási rendelet kiadásáról.
A miniszter az ajánlást elfogadta, de mivel a rendelet hat hónap múlva sem lépett hatályba, az országgyűlési biztos a rendelet megalkotásának érdekében 1996. június 3-án ajánlással fordult a Kormányhoz. Ezt követően a rendelet tervezetét a miniszter 1996. július 7-én megküldte az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és 1996. július 9-én hatályba lépett a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló 7/1996. (VIII. 9.) MKM-rendelet.

3.6.2. Nyelvvizsgák rendjéről szóló MKM-rendelet

Az OBH 144/1996. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság követelményével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, mivel az Állami Nyelvvizsga Bizottság működését a saját szabályzata, az Idegen Nyelvi Továbbképző Központ Szervezeti és Működési Szabályzata, továbbá az ELTE Bölcsészettudományi Kara dékánjának 840/1994. számú állásfoglalása szabályozza.
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 94. § (1) bekezdésének g) pontja a művelődési és közoktatási miniszter feladatává teszi, hogy a szakmai vizsgák kivételével a vizsgák   köztük a nyelvvizsgák   rendjét szabályozza. A miniszter rendeletalkotási kötelezettségére utal az idegennyelv-tudás igazolására rendszeresített állami nyelvvizsgákról szóló 3/1980. (X. 25.) MT-rendelet 11. § (2) bekezdése is, rögzítve, hogy a vizsgabizottság szervezéséről és működéséről külön jogszabályok rendelkeznek.
Az országgyűlési biztos 1996. április 16-án ajánlással fordult a művelődési és közoktatási miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy intézkedjen a közoktatási törvényben meghatározott vizsgák körét érintő rendelet kiadásáról.
1996. május 9-i válaszában a miniszter az ajánlást elfogadta és tájékoztatta az országgyűlési biztost arról, hogy a rendelet tervezete államigazgatási egyeztetés alatt van.

3.6.3. A közoktatási törvény hatálya alá nem tartozó bentlakásos gyermekintézmények szakmai feladatairól szóló MKM-rendelet

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa névtelen bejelentések alapján hivatalból indított vizsgálatot három fogyatékos embereket ápoló-gondozó otthonban (OBH 600-4/1996., 600-19/1996.). [Részletesen lásd: 161/1996. (XI. 7.) kormányrendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működésének engedélyezéséről.]
A vizsgálat eredményeként az országgyűlési biztos egyebek mellett megállapította azt is, hogy a közoktatási törvény hatálya alá nem tartozó bentlakásos gyermekintézmények   különösen a volt egészségügyi gyermekotthonok   szakmai, gyógypedagógiai működését egyetlen jogszabály sem határozza meg. Mindez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben jelent alkotmányos visszásságot.
Erre tekintettel az országgyűlési biztos 1996. december 18-án ajánlással kereste meg a művelődési és közoktatási minisztert, hogy a népjóléti miniszterrel egyetértésben dolgozza ki a közoktatási törvény hatálya alá nem tartozó bentlakásos gyermekintézményekben a gyógypedagógiai fejlesztő, szinten tartó szakmai munka módszerét és szabályait.
A válaszra nyitva álló határidő még nem telt el.

3.7. Népjóléti miniszteri rendeletek

3.7.1. 11/1972. (VI. 30.) EüM-rendelet az egészségügyi dolgozók rendtartásáról

Több külföldi állampolgárságú, Magyarországon végzett és letelepedett orvos fordult az OBH-hoz sérelmezve, hogy nem vették fel őket az Orvosok Országos Nyilvántartásába. [Részletesen lásd: 1994:XXVIII. tv. a Magyar Orvosi Kamaráról.]
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese   többek között   azt is megállapította, hogy az egészségügyi miniszter vonatkozó rendelete sem biztosít jogorvoslati lehetőséget az orvoskamarai tagság tárgyában hozott döntés ellen, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság és az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog vonatkozásában keletkeztet alkotmányos visszásságot.
A fentiek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással kereste meg 1995. november 3-án, majd 1996. február 13-án a népjóléti minisztert az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 11/1972. (VI. 30.) EüM-rendelet módosítása érdekében. Javasolta a kétfokú eljárás bevezetését, valamint az ideiglenes felvétel, illetve a nyilvántartáson kívüli munka lehetőségének szabályozását.
A népjóléti miniszter az ajánlásra adott válaszában a kezdeményezéseket elfogadta, azonban a rendelet módosítása még nem történt meg. A népjóléti minisztert az országgyűlési biztos általános helyettese ismételten megkereste tájékoztatást kérve a tett intézkedésekről. A válaszra nyitva álló határidő nem telt el.

3.7.2. 15/1972. (VIII. 5.) EüM-rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság követelményével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot az OBH 3076/1995. számú ügyben. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM-rendelet 30. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a tüdőszűrő vizsgálat kötelező, elmulasztására azonban a jogszabály nem állapít meg szankciót, amely jogi helyzet kérdésessé teszi a norma kötelező jellegét.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. június 4-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben kezdeményezte a lakosság időszakonkénti tüdőszűrésének végrehajtásáról szóló jogszabály megalkotását.
A miniszter 1996. július 9-én kelt válaszában az ajánlást elfogadta és tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét arról, hogy a minisztérium megkezdte a szűrővizsgálatok rendszerének áttekintését, a szabályozási koncepció kialakítását.

3.7.3. A gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények működésére vonatkozó szakmai követelményekről szóló NM-rendelet

3.7.3.1. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 3912/1996. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamisággal összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot. A gyermek- és ifjúságvédő intézetek működését ugyanis jelenleg a 115/1978. (MK. 11.) OM-számú utasítás szabályozza. Ez tartalmazza mind a gyermekek, mind a szülők, mind a nevelőszülők jogait és kötelezettségeit, annak ellenére, hogy miniszteri utasítás, mint szabályozási forma   a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében   nem tekinthető jogszabálynak. A 22/1992. (I. 28.) Korm. rendelet 11. §-a szerint a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője ellenőrzi a gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények működésére vonatkozó   külön jogszabályban meghatározott   szakmai követelmények érvényesülését. Az említett jogszabály megalkotása a 49/1990. (IX. 15.) kormányrendelet 2. § c) pontja alapján a népjóléti miniszter feladata, aki ennek még nem tett eleget.
Az országgyűlési biztos 1996. június 24-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget.
A miniszter 1996. augusztus 26-án kelt válaszában az ajánlást elfogadta és tájékoztatta az országgyűlési biztost arról, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény, illetve végrehajtási rendeletei fogják a kérdést teljeskörűen újraszabályozni, amelynek hatálybalépését a tárca 1997. július 1-jén tervezi.

3.7.3.2. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese alkotmányos visszásságot állapított meg egy örökbefogadási kérelem intézését érintő panasz vizsgálata során. Az OBH 958/1995. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság követelménye, az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog, továbbá a 67. § (1) bekezdésében a gyermekeknek a család, valamint az állam és a társadalom részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges gondoskodáshoz való joga sérült.
A vizsgálat megállapította, hogy a gyermek- és ifjúságvédő intézetek rendtartásának bevezetéséről szóló 115/1978. (MK. 11.) OM sz. utasítás 7. § (7) bekezdése szerint az intézeti gyám kizárólagos döntési jogkörrel rendelkezik a gyermekek nevelőszülőkhöz történő kihelyezése tárgyában, azonban működéséről, tevékenységéről nem tartozik jelentést tenni. Döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az utasítás 16. § (3) bekezdése értelmében a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek gondozásának, nevelésének felügyelete is része a nevelőszülői felügyelő feladatkörének. Azt azonban, hogy a felügyelőnek felügyeleti jogkörében eljárva, milyen gyakorisággal kell ellenőrzést tartania, sem az utasítás, sem a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (GYIVI) Szervezeti és Működési Szabályzata nem rendezi.
A feltárt hiányosságok orvoslására az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. november 4-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy az alkotmányos visszásságot okozó szabályozatlanságot vagy rendelet alkotásával, vagy az 115/1995. (MK. 11.) OM sz. utasítás módosításával orvosolja.
A népjóléti miniszter 1997. január 21-én kelt válaszában a rendeletalkotásra vonatkozó ajánlást elfogadta. Ígéretet tett arra, hogy az abban foglaltakat a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény elfogadását követően, a törvény végrehajtási rendeletei kidolgozásakor hasznosítani fogja.

3.7.4. 2/1994. (I. 30.) NM-rendelet a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülése tárgyában a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). [Részletesen lásd: A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény.]
A vizsgálat   többek között   megállapította, hogy a 2/1994. (I. 30.) NM-rendelet alkotmányos visszásságot okoz a pszichiátriai otthonokban gondozott betegek vonatkozásában az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvével összefüggésben, egyrészt mert igazgatói hatáskörbe utalja   a 24 órát meghaladó   eltávozás engedélyezését, másrészt lehetővé teszi, hogy az eltávozást a házirend szabályozza. Ugyancsak a jogbiztonság elvét sérti az említett igazgatói hatáskör pontos meghatározásának hiánya.
Mindezek alapján az országgyűlési biztos 1996. július 12-én kezdeményezte a 2/1994. (I. 30.) NM-rendelet vonatkozó rendelkezéseinek módosítását.
A népjóléti miniszter határidőn belül adott válaszában az ajánlással egyetértett és az abban foglaltaknak a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993:III. tv.-t módosító 1996:CXXVIII. tv. eleget tett.

3.7.5. 13/1987. (VIII. 19.) EüM-rendelet a gyógyszerkészítmények törzskönyvezéséről és a törzskönyvbe bejegyzett gyógyszerkészítmények forgalomba hozataláról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülése tárgyában a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). [Részletesen lásd: A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény.]
Bár nem képezték a vizsgálat tárgyát a gyógyszerkísérletekben részt vevő személyek emberi jogai, de az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvével kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott, hogy az engedélyezett gyógyszerkísérletek hatósági ellenőrzésére nincs jogszabályi előírás.
Az országgyűlési biztos 1996. július 12-én ajánlással kezdeményezte a népjóléti miniszternél a gyógyszerkészítmények törzskönyvezéséről szóló rendelet olyan módosítását, amely a gyógyszerkísérletek időtartama alatt kötelező jelleggel írja elő a hatósági ellenőrzést, garantálva ezzel a kísérletben részt vevő személyek védelmét.
A népjóléti miniszter határidőben adott válaszában a kezdeményezéssel egyetértett és közölte, hogy ezt a kérdést az egészségügyet újraszabályozó törvény hivatott véglegesen rendezni.

3.7.6. 8/1983. (VI. 29.) EüM PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot a betegek emberi és állampolgári jogai érvényesülése tárgyában a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996.). [Részletesen lásd: A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvény.]
A vizsgálat megállapította, hogy a pszichiátriai intézetekben gondozott betegeknek az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális ellátáshoz fűződő joga sérelmet szenved, mivel a foglalkoztatási rehabilitációra vonatkozó jogi szabályozás rendkívül elavult.
Az országgyűlési biztos ezért 1996. július 12-én ajánlással fordult a munkaügyi és a népjóléti miniszterekhez és kezdeményezte a foglalkoztatási rehabilitációra vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatát.
A megkeresett szervek az ajánlásban foglaltakkal egyetértettek. A munkaügyi miniszter ezen túlmenően részletes tájékoztatást adott a foglalkoztatási rehabilitációs rendszer átdolgozásának jelenlegi helyzetéről és a közeljövő terveiről.

3.7.7. 1/1991. (I. 31.) NM-rendelet a különleges gyermekotthonok létrehozásának és feladatainak átmeneti szabályozásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság követelményével, továbbá az 57. § (5) bekezdésében és 64. §-ában rögzített panasz, illetve kérelem előterjesztéséhez, valamint a jogorvoslathoz fűződő jogokkal összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg az OBH 5423/1996. számú ügyben. A hivatalból indult vizsgálat egy gyermekotthonban tapasztaltak kapcsán megállapította, hogy az átmeneti szabályokat tartalmazó 1/1991. (I. 31.) NM-rendelet értelmében a különleges gyermekotthonok működésére a nevelőotthonokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A nevelőotthonok működését szabályozó 146/1966. (MK. 13.) számú MM-utasítást azonban a 15/1986. (VIII. 20.) MM-rendelet hatályon kívül helyezte. Megállapította azt is, hogy az 1/1991. (I. 31.) NM-rendelet a gyermekek alapvető jogait és kötelezettségeit érintően olyan kérdéseket szabályoz, amelyeket az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint csak törvény állapíthat meg.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. szeptember 24-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben kezdeményezte a nevelő- és a gyermekotthonok működésének miniszteri rendeletben történő szabályozását. Javasolta továbbá egy olyan törvény előkészítését, amely szabályozza a gyermekotthonokba történő felvétel, elbocsátás, valamint az ezekhez kapcsolódó intézkedések elleni jogorvoslatok rendjét.
A miniszter 1996. november 18-án kelt válaszában az ajánlást elfogadta, a kifogásolt jogszabályok módosítására vonatkozóan hivatkozott a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény tervezetére és utalt arra, hogy a tervezet tartalmazza az országgyűlési biztos általános helyettese által kezdeményezett módosításokat is.

3.7.8. 9/1978. (XI. 29.) EüM-rendelet a szakorvosi, a szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzéséről és a képesítésről, továbbá az orvosok, a fogorvosok és a gyógyszerészek továbbképzéséről

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese alkotmányos visszásságot állapított meg az OBH 2145/1996. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság követelményével, valamint a 70/B. § (1) bekezdésében rögzített a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogával összefüggésben. Ugyanis a 9/1978. (XI. 29.) EüM-rendelet végrehajtásáról szóló 39/1978. (EüK. 31.) EüM-utasítás   amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében nem tekinthető jogforrásnak  , olyan szabályokat tartalmaz, amelyek közvetlenül érintik az állampolgárok jogait és kötelezettségeit.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. november 11-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy a 39/1978. (Eü K. 31.) számú utasításnak a szakképesítés megszerzésére és a képesítésre vonatkozó előírásait rendeletben szabályozza.
A miniszter 1996. december 27-én kelt válaszában az ajánlást elfogadta, és tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a szakorvosképzésre vonatkozó szabályozás korszerűsítése folyamatban van.

3.7.9. A fogyatékosotthonokban gondozott betegek szakmai felülvizsgálatának rendszeréről szóló NM-rendelet

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa névtelen bejelentések alapján hivatalból indított vizsgálatot három fogyatékos embereket ápoló-gondozó otthonban (OBH 600-4/1996., 600-19/1996.). [Részletesen lásd: 161/1996. (XI. 7.) kormányrendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működésének engedélyezéséről.]
Az országgyűlési biztos a vizsgálat során megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság és jogbiztonság elvével, valamint a fogyatékos emberek tekintetében a 70/E. §-ban megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal, a fogyatékos gyermekek tekintetében pedig a 67. § (1) bekezdésében biztosított, a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot jelent a fogyatékosok szakmai felülvizsgálatának teljes szabályozatlansága.
Az országgyűlési biztos ezért 1996. december 18-án ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, melyben felhívta, hogy alakítsa ki a fogyatékosok szakmai felülvizsgálatának rendszerét, ezen belül határozza meg különösen azt, hogy a fogyatékos gyermekeket milyen időközönként és milyen orvosi (gyermekpszichiátriai), illetve gyógypedagógiai vizsgáló módszerekkel kell felülvizsgálni.
A válaszra rendelkezésre álló határidő még nem telt le.

3.7.10. A szociális intézmények civil ellenőrzésének rendszeréről és működéséről szóló NM-rendelet

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa névtelen bejelentések alapján hivatalból indított vizsgálatot három fogyatékos embereket ápoló-gondozó otthonban (OBH 600-4/1996., 600-19/1996.). [Részletesen lásd: 161/1996. (XI. 7.) Kormányrendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működésének engedélyezéséről.]
Az országgyűlési biztos a vizsgálat során megállapította, hogy bár a szociális törvény módosítása 1997. január 1-jétől lehetővé tette a betegek érdekeit képviselő civil szervezetek számára, meghatározott esetekben a panasz és jogorvoslat jogának gyakorlását, azonban a civil kontroll rendszerének és működésének szabályait semmilyen norma nem állapítja meg. Ez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvével kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz.
Az országgyűlési biztos 1996. december 18-án ajánlással kereste meg a népjóléti minisztert, kezdeményezve, hogy dolgozza ki a civil kontroll működésének szabályait és rendszerét.
A válaszra rendelkezésre álló határidő még nem telt el.

4. Önkormányzati rendeletek

4.1. Települési önkormányzati rendeletek

4.1.1 Babarcszőlős Községi Önkormányzat 5/1995. (V. 22.) Önk. számú rendelete a szociális ellátás helyi szabályairól

Az OBH 387/1995. számú ügyben a panaszos szociális támogatási ügyével kapcsolatban fordult az OBH-hoz. Kifogásolta a szociális juttatások elosztásának helyben szokásos módját is.
A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szociális ellátásokról szóló törvény rászorultsági elve az önkormányzat gyakorlatában nem minden esetben érvényesül, ugyanis a településen élő gyermekek utaztatása, részükre utazási bérlet biztosítása, óvodai és egyes iskolai ellátások   így tankönyv és tanszercsomag juttatása  , rászorultságuk vizsgálata nélkül történik. Azt is megállapította a vizsgálat, hogy az önkormányzat vonatkozó rendelete a szociális juttatások feltételeként előírja ugyan a jövedelmi viszonyok vizsgálatát, ez azonban nem érvényesül a gyakorlatban. Mindez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság és a 17. §-ban meghatározott, a rászorulókról való szociális gondoskodási kötelezettség vonatkozásában jelent alkotmányos visszásságot.
Az országgyűlési biztos 1996. május 29-én ajánlással fordult Babarcszőlős Község Önkormányzatához, amelyben felhívta, hogy vizsgálják felül a szociális juttatások eddigi gyakorlatát és gondoskodjanak a rászorultsági elv érvényre juttatásáról.
1996. június 26-án kelt válaszában az önkormányzat az ajánlást elfogadta, tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy intézkedett a szociális ellátásokról szóló rendelet felülvizsgálatáról.

4.1.2. Balatonboglár Város Önkormányzatának 22/1995. (XII. 22.) sz. rendelete a helyi adókról

Az OBH 1685/1996. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő alkotmányos visszásságot állapított meg, mivel Balatonboglár Város Önkormányzata a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló rendeletével a helyi adóterhek 90%-át az üdülőtulajdonosokra hárította.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. október 7-én ajánlással fordult az önkormányzathoz, amelyben kezdeményezte a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 22/1995. (XII. 22.) rendelet módosítását annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön az Alkotmány, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény előírásaival, különös figyelemmel a vagyonarányos közteherviselés elvére.
Az önkormányzat 1996. november 5-én kelt válaszában közölte, hogy 1997. június 1-jei határidővel kívánja a helyi adózást szabályozó rendeletét módosítani. Ennek keretében a kommunális adó bevezetését tervezi, amellyel   álláspontja szerint   megvalósulhat a vagyonarányos közteherviselés. A továbbiakban gyakorlatilag elzárkózott a helyi rendelet ajánlás szerinti módosításától. Az országgyűlési biztos általános helyettese 1997. január 20-án kelt válaszában ajánlását változatlanul fenntartotta.
A válaszra rendelkezésre álló törvényes határidő még nem telt el.

4.1.3. Balatonszepezd Község Önkormányzatának 4. sz. rendelete a köz- és zöld területek védelméről

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 2849/1995. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével összefüggő alkotmányos visszásságot állapított meg. Balatonszepezd Önkormányzatának a köz- és zöld területek védelméről szóló rendelete ugyanis előírta, hogy a szemétszállításra a helyi ingatlantulajdonosoknak az önkormányzat által kijelölt céggel kell megállapodást kötniük. A rendelet nem tartalmazta azonban, az 1995. évi XLII. törvény által megkövetelt egyes részletszabályokat, nevezetesen a szolgáltató megnevezését, valamint a szolgáltatás igénybevevőit terhelő díj mértékét.
Az országgyűlési biztos 1996. augusztus 8-án ajánlást küldött a képviselő-testületnek, amelyben kezdeményezte a szemétszállításról szóló rendelet felülvizsgálatát, és a magasabb szintű jogszabályoknak megfelelő módosítását, különös tekintettel a szolgáltató megnevezésére és a fizetendő díj mértékére.
1996. szeptember 9-én kelt válaszában a jegyző tájékoztatott arról, hogy a testület az ajánlást elfogadta, a rendelet módosítását 1996. év végén tervezi. Az önkormányzat rendeletét 1996. november 14-én módosította.
Mivel azonban a módosított önkormányzati rendelet sem tartalmazta a szolgáltató megnevezését, az országgyűlési biztos 1997. január 9-én fenntartotta az ajánlás vonatkozó részét.

4.1.4. Balmazújváros Város Önkormányzatának 21/1994. (VIII. 18.) Ör. számú rendelete az önkormányzati tulajdonban lévő lakások és helyiségek elidegenítéséről, valamint Balmazújváros Város Önkormányzatának 34/1995. (X. 31.) Ör. számú rendelete az önkormányzati tulajdonban lévő szolgálati és bérlőkijelölési joggal érintett lakások elidegenítéséről

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 384/1996. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság, valamint a 70/A. §-ban biztosított hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot. Balmazújváros Önkormányzatának az önkormányzati tulajdonú lakások elidegenítéséről szóló 21/1994. (VIII. 18.) Ör., és a 34/1995. (X. 31.) Ör. rendelete ellentétes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993: LXXVIII. tv. előírásaival. A rendeletek ugyanis hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak egyes elővásárlásra jogosultak esetében, mivel súlyosabb feltételekhez kötötték azoknak az önkormányzati tulajdonú lakásoknak az elidegenítését, amelyek fölött nem az önkormányzat rendelkezett.
Az országgyűlési biztos 1996. augusztus 26-án ajánlással fordult az önkormányzat jegyzőjéhez, amelyben kezdeményezte, hogy vizsgálja meg a kifogásolt rendeleteket és hívja fel a testületet azok módosítására. Továbbá 1996. szeptember 27-én felkérte a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatalt, hogy az ügyben tartson vizsgálatot. A Közigazgatási Hivatal 1996. október 7-ei válaszában az ajánlásban foglaltakkal egyetértett és tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a korábban lefolytatott általános vizsgálat alapján már felszólította a testületet rendeletei módosítására.

4.1.5. Budapest Főváros kerületi önkormányzatainak a kényszerbérletek szabályozásáról szóló rendeletei

Egy fővárosi lakos kérelmének vizsgálata alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból eljárást indított a kényszerbérletek budapesti helyzetének és felszámolási módjának vizsgálatára. Az OBH 149/1995. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 70/A. §-ában garantált diszkriminációmentes eljáráshoz való jog követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény ugyanis 1996. december 31-ét jelölte meg az önkormányzatok számára a kényszerbérletek felszámolásának határidejeként. Időközben azonban a kényszerbérlők részére biztosítandó önkormányzati tulajdonú cserelakásokra vonatkozó, egyoldalú nyilatkozattól függő vételi jog határideje 1995. november 30-án lejárt.
Az országgyűlési biztos 1995. szeptember 14-én azzal az ajánlással fordult a fővárosi kerületi önkormányzatokhoz, hogy az eltérő határidőkből eredő ellentmondást helyi rendeletben orvosolják. A megkeresett 23 önkormányzat közül 16 írásban válaszolt, de közülük csupán 6 képviselő-testülettől érkezett elfogadó válasz.

4.1.6. Budapest Főváros XI. Kerületi Önkormányzatának 13/1994. (V. 4.) számú rendelete a XI. kerületi önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről

Az OBH 807/1995. számú ügyben panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert a kerületi önkormányzat helyiségbérleti jogát felmondással megszüntette.
A lefolytatott vizsgálat alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azt állapította meg, hogy az önkormányzat egy törvénysértő rendelet alapján megállapított bérletidíj-hátralék meg nem fizetése miatt mondott fel a helyiség bérlőjének. Ezáltal az önkormányzat az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmába ütköző módon járt el, mert a lakástörvényben biztosított felmondás lehetőségét a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra, a bérlő jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására használta fel.
1996. január 10-én az országgyűlési biztos felhívta az önkormányzatot, hogy sérelmezett rendeleteit vizsgálja felül, továbbá megkereste a Fővárosi Közigazgatási Hivatalt, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva intézkedjék.
A Közigazgatási Hivatal az ajánlással egyetértett, és felszólította az önkormányzatot, hogy módosítsa törvénysértő rendeleteit. Az önkormányzat az ajánlásra a határidő lejárta után adott választ, de sérelmezett rendeleteit az 15/1996. (IV. 1.) ÖK számú rendelettel módosította.

4.1.7. Budapest Főváros XIX. Kerületi Önkormányzatának 9/1993. (V. 26.) számú rendelete a kerületi polgárok szociális ellátásáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével összefüggésben   mely szerint a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal   alkotmányos visszásságot állapított meg. Az OBH 4969/1996. számú ügyben lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy Budapest Főváros XIX. Kerületi Önkormányzata a kerületi polgárok szociális ellátásáról szóló 9/1993. (V. 26.) számú rendelete ellentétes a szociális ellátásokról szóló törvény egyes rendelkezéseivel, mivel kimondja, hogy az átmeneti segélyből kizárható az, aki együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget. A szociális törvény szerint az átmeneti segélyt az önkormányzat az arra rászorulónak köteles megadni, annak megállapítását nem kötheti magatartási elvárásokhoz. A jogosult az átmeneti segélyből büntetésként nem zárható ki. A helyi rendelet kifogásolt szakaszának alkalmazása következtében fennállt annak lehetősége, hogy egyes, létfenntartási gondokkal küzdő személyek alapellátás nélkül maradnak.
1996. június 5-én az országgyűlési biztos ajánlással fordult a képviselő-testülethez, amelyben kezdeményezte a rendeletnek a magasabb szintű jogszabály szerinti módosítását.
A testület az ajánlást   határidőn belül   elfogadta, a kifogásolt rendelkezést 31/1996. (IX. 20.) számú rendeletével módosította.

4.1.8. Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlésének 32/1993. (VII. 5.) Kgy. számú rendelete a köztisztaság fenntartásáról és a települési szilárd és folyékony hulladék gyűjtésével, kezelésével összefüggő tevékenységről

Az OBH 1421/1995. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság, valamint a 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadsága alkotmányos elveivel összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg, mivel Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlésének a köztisztaság fenntartásáról és a települési szilárd és folyékony hulladék gyűjtésével, kezelésével összefüggő tevékenységről szóló   többször módosított   32/1993. (VII. 5.) Kgy. sz. rendelet rendelkezései ellentétesek az 1995:XLII. tv.-nyel. A rendelet ugyanis törvényi felhatalmazás nélkül írt elő közszolgáltatás igénybevételére vonatkozó szerződéskötési kötelezettséget, illetőleg állapított meg fizetési kötelezettséget.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. március 14-én ajánlással fordult a Közgyűléshez, amelyben kezdeményezte a kifogásolt rendeletnek az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995:XLII. tv.-nyel összhangban álló módosítását.
A Közgyűlés 1996. március 21-i válaszában tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét arról, hogy kifogásolt rendeletét a 12/1996. (III. 18.) Kgy. sz. rendeletével az ajánlásban foglaltaknak megfelelően módosította.

4.1.9. Gárdony Város Önkormányzata Képviselő-testületének 18/1995. (VII. 1.) számú rendelete a közterületek tisztán tartásáról, a települési szilárd hulladék gyűjtéséről és elszállításáról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 400/1996., 1704/1996., 2429/1996., 3202/1996., 3480/1996., 3686/1996., 3847/1996., 4066/1996., 4766/1996., 5480/1996., 5481/1996., 6626/1996. számú ügyekben az Alkotmány 70/A. §-ában biztosított hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot, mivel Gárdony Város Önkormányzatának a közterületek tisztán tartásáról, a települési szilárd hulladékok gyűjtéséről és elszállításáról szóló 18/1995. (VII. 1.) számú rendelete ingatlanonként fizetendő éves átalányban állapította meg a szemétszállítás díját. Ennek összege független volt az elszállított szemét mennyiségétől. Így a település olyan területein és olyan időszakokban is díjfizetésre kötelezte a lakosokat   különösen az üdülőtulajdonosok egy részét  , ahol és amikor a szolgáltatásra valójában nincs szükség.
Az országgyűlési biztos 1996. november 8-án ajánlással fordult a képviselő-testülethez, amelyben kezdeményezte a rendelet módosítását a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránya szerint.
A képviselő-testület 1997. január 10-ei válaszában az ajánlást nem fogadta el, ezért az országgyűlési biztos   az ajánlás változatlan tartalommal való fenntartása mellett   1997. január 27-én csatlakozott a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal alkotmánybírósági indítványához, amelyben az a kifogásolt rendelkezés felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság eljárása folyamatban van.

4.1.10. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának 57/1995. (XI. 15.) ÖK. számú rendelete a települési szilárd hulladékok kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OBH 371/1995. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz kötődő jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg. Ugyanis Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata 57/1995. (XI. 15.) ÖK. sz. rendelete a szemétszállítás díját a díjköteles helyiségek alapulvételével határozta meg, a rendelet egyetlen szakasza sem rendelkezik a díjfizetés alóli mentesítés lehetőségéről, illetve az esetleges méltányosság gyakorlása vagy a kompenzálás feltételéről.
Az országgyűlési biztos 1996. február 5-én ajánlással fordult a polgármesterhez, amelyben kezdeményezte, hogy a kifogásolt rendeletet módosítsák és a szolgáltatás díját a kukák száma, illetve űrtartalma szerint állapítsák meg. Javasolta továbbá, hogy a rendeletet egészítsék ki a még hiányzó rendelkezésekkel.
A polgármester   határidőn túl   1996. május 28-ai levelében az ajánlást elfogadta, a rendelet kiegészítéséről, illetőleg módosításáról további információnk nincs.

4.1.11. Pocsaj Község Önkormányzatának 3/1994. (I. 25.) számú rendelete a lakás célú támogatások megállapításáról

Az OBH 69/1995. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság és jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese. Pocsaj Község Önkormányzata új rendelet megalkotása nélkül helyezte hatályon kívül a lakás célú támogatásokról szóló rendeletét, továbbá a testület nem alkotta meg a rendszeres nevelési segélyre való jogosultság helyi szabályait. A rendeletek hiánya a támogatásra jogosult helyi lakosokat megfosztotta igényük kielégítésének még a lehetőségétől is.
A lefolytatott vizsgálat eredményeként az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. november 26-án ajánlásában kezdeményezte, hogy a testület mind a lakás célú támogatások, mind a nevelési segély tárgyában alkosson rendeletet.
Az önkormányzat 1997. január 29-ei válasza szerint elfogadta az ajánlást és tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy lakás célú támogatásokról szóló rendeletét megalkotta. A rendszeres nevelési segély megállapításának feltételeit pedig a szociális igazgatásról szóló rendeletében szabályozta.

4.2. Fővárosi önkormányzati és megyei önkormányzati rendeletek

4.2.1. Budapest Főváros Közgyűlésének rendelete az önkormányzati tulajdonban lévő közterületeken végzett személyszállítási szolgáltatás szabályairól

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozás jogát elismerő és támogató, valamint a gazdasági verseny szabadságát garantáló rendelkezésével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot az OBH 1918/1995. számú ügyben. A Fővárosi Közgyűlés ugyanis arról döntött, hogy rendeletben szabályozza a taxiállomások üzemeltetésének feltételeit, a taxiszolgáltatásban részt vevő személygépkocsik számának meghatározását, továbbá az üzemeltetést, valamint az ellenőrzést ellátó szervezeti rendszer kialakítását. Döntésének azonban nem tett eleget.
A mulasztás következtében egyes, taxiengedéllyel rendelkező vállalkozók nem várakozhatnak az erre rendszeresített beállóhelyeken, mivel erre szerveződött, illetve ezzel megbízott csoportok önkényesen kiszorítják őket.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. július 23-án ajánlásában kezdeményezte, hogy a Fővárosi Közgyűlés   korábbi határozatának megfelelően   a lehető legrövidebb időn belül alkosson rendeletet a taxiszolgáltatás területén tapasztalható problémák megoldására.
Az önkormányzat 1996. szeptember 5-én kelt válaszában az ajánlást elfogadta és tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a rendelet tervezetének előkészítését megkezdte. A tervezetet az OBH-nak elküldte.

5. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei

5.1. MINISZTÉRIUMOK

5.1.1.
Belügyminisztérium

5.1.1.1. Szabályzat az elmebetegekkel kapcsolatos eljárásáról

1995. október 17-én a Vas megyei Rum községben a mentőszolgálatnak nyújtott rendőri segítség során történt fegyverhasználat következtében a kórházba szállítani kívánt elmebeteg férfi életét vesztette. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese OBH 1591/1995. szám alatt hivatalból vizsgálatot indított az ügyben. [Részletesen lásd: 16/1972. (IV. 29.) MT-rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról.]
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1995. december 13-án ajánlással fordult   egyebek között   a belügyminiszterhez és kezdeményezte, hogy a vonatkozó belső szabályzatokat vizsgálja felül és gondoskodjon arról, hogy az érintett személyek megismerjék az abban foglaltakat.
A belügyminiszter az ajánlást határidőn belül elfogadta és ígéretet tett annak teljesítésére. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ tudomásul vette.

5.1.2. Művelődési és Közoktatási Minisztérium

5.1.2.1. Közlemény a pedagógusoknak a diákok minősítésével és osztályozásával kapcsolatos jogairól

Az OBH 217/1995. számú ügyben hat szülő sérelmezte, hogy a községi általános iskola igazgatója annak ellenére tagadta meg első osztályos gyermekeik év végi bizonyítványának kiadását, hogy a pedagógus valamennyiüket alkalmasnak találta arra, hogy második osztályba lépjenek.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság elvének érvényre juttatása érdekében 1996. január 24-én ajánlással fordult a művelődési és közoktatási miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy felügyeleti jogkörében eljárva intézkedjen irányelv kiadásáról. Ebben hívja fel a közoktatási intézmények vezetőinek figyelmét a közoktatási törvény azon rendelkezésének helyes értelmezésére, mely szerint a pedagógus joga, hogy a tanulók munkáját értékelje és azt félévkor, illetve a tanév végén osztályzattal minősítse.
Az ajánlásban foglaltaknak a művelődési és közoktatási miniszter eleget tett és a vonatkozó közleményt a Művelődési Közlöny 1996. július 15-ei számában közzétette.

5.1.3. Népjóléti Minisztérium

5.1.3.1. Szabályzat a mentőszolgálat elmebetegekkel kapcsolatos eljárására

1995. október 17-én a Vas megyei Rum községben a mentőszolgálatnak nyújtott rendőri segítség során történt fegyverhasználat következtében a kórházba szállítani kívánt elmebeteg férfi életét vesztette. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese OBH 1591/1995. szám alatt hivatalból vizsgálatot indított az ügyben. [Részletesen lásd: 16/1972. (IV. 29.) MT-rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról.]
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1995. december 13-án ajánlással fordult   többek között   a népjóléti miniszterhez, kezdeményezve, hogy a vonatkozó belső szabályzatokat vizsgálja felül és gondoskodjon arról, hogy az érintett személyek megismerjék az abban foglaltakat.
A népjóléti miniszter az ajánlást határidőn belül elfogadta és ígéretet tett annak teljesítésére. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ tudomásul vette.

5.1.3.2. Módszertani levél a járóbeteg-szakrendelések működési rendjéről

Az OBH 2195/1996. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egy szociális otthoni gondozott rendkívüli halála kapcsán indított vizsgálatot. A vizsgálat megállapította, hogy az Idősek Házában az elszállítás időpontjában szolgálatban lévő ápolónő megszegte munkaköri leírásában foglalt egyes kötelezettségeit azzal, hogy a beteg átadásakor a mentőautó személyzetét nem tájékoztatta megfelelően a beteg pszichés állapotáról. Az elszállítást végző mentőápoló a beteget a kórháznak úgy adta át, hogy a betegátvételi elismervényt nem az orvossal íratta alá, hanem utólag saját maga tett egy szignót az orvos aláírása helyére.
A kórházban tapasztaltak alapján, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és jogbiztonság és a 70/D. §-ban biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülése érdekében az országgyűlési biztos 1996. április 11-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben kezdeményezte egy olyan módszertani levél kiadását, amely egységesen szabályozza a járóbeteg-szakrendelések működési rendjét.
A népjóléti miniszter 1996. május 28-án kelt levelében tájékoztatta az országgyűlési biztost arról, hogy az ajánlásban foglaltakat nem módszertani levélben rendezi, mert azok egy részének jogszabályi szintű szabályozása már folyamatban van. Az ajánlás további részében foglalt   főként a járóbeteg-szakellátás technikai, módszertani kérdéseit érintő   javaslatokat azonban nem fogadja el, mert álláspontja szerint az olyan többletterheket róna az érintett intézményekre, amelyeket azoknak nem áll módjukban teljesíteni.

5.1.3.3. 115/1995. (MK. 11.) OM sz. utasítás a gyermek- és ifjúságvédő intézetek rendtartásának bevezetéséről

Egy örökbefogadási kérelem intézését érintő panasz vizsgálata során az OBH 5423/1996. számú ügyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogállamiság követelményével, az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, továbbá a 67. § (1) bekezdésében a gyermekeknek a család, valamint az állam és a társadalom részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges gondoskodáshoz való jogával összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese. [Részletesen lásd: A gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények működésére vonatkozó szakmai követelményekről szóló NM-rendelet.]
A feltárt hiányosságok orvoslására az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. november 4-én ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben kezdeményezte, hogy az alkotmányos visszásságot okozó szabályozatlanságot rendelet alkotásával, vagy az 115/1995. (MK. 11.) OM sz. utasítás módosításával orvosolja.
A népjóléti miniszter 1997. január 21-én kelt válaszában a rendeletalkotásra vonatkozó ajánlást elfogadta, az utasítás módosítását azonban nem tartotta időszerűnek.

5.1.4. Pénzügyminisztérium

5.1.4.1. Szabályzat az APEH és a sajtó kapcsolattartásáról

Az OBH 944/1995. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnöke a panaszossal szemben folyamatban lévő eljárás során   a sajtó nyilvánossága előtt   kijelentette, hogy lemond tisztségéről, ha a bíróság a panaszost az ügyben nem marasztalja el.
Az országgyűlési biztos általános helyettese 1996. december 12-én ajánlással fordult a pénzügyminiszterhez, amelyben   egyebek mellett   indítványozta az APEH-tisztviselők és a sajtó kapcsolatának szabályozását.
Az ajánlásokat a pénzügyminiszter elfogadta, és 1997. január 15-én utasította az APEH elnökét a szabályzat kiadására.

5.2. ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ SZERVEK

5.2.1. Legfőbb Ügyészség

5.2.1.1. Legfőbb ügyészi utasítás a feljelentők és sértettek értesítéséről

Az OBH-hoz küldött beadványában több panaszos (OBH 251/1995., 264/1995., 637/1995., 1994/1995., 2920/1996., 2197/1996., 4268/1996., 7737/1996.) azt kifogásolta, hogy büntetőügyben tett feljelentésük után több hónap elteltével sem kaptak értesítést arról, hogy ügyükben a nyomozás megindult-e és azt melyik nyomozó hatóság folytatja. [Részletesen lásd: 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról.]
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a nyomozást végző szerveknek ez a mulasztása az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekű adatok megismerésének jogával, valamint a 64. §-ban biztosított indítványtételi joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért 1995. november 15-én ajánlással fordult a legfőbb ügyészhez, melyben felhívta, hogy rendelje el, hogy a nyomozás elrendeléséről, illetve a nyomozást folytató szerv megváltoztatásáról a felügyelete alá tartozó szervek értesítsék a feljelentőket és   ha nem azonosak a feljelentőkkel   a sértetteket is. A legfőbb ügyész úgy foglalt állást, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény kifejezett előírása nélkül a kért utasítás kiadására nem lát lehetőséget. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ tudomásul vette.

5.2.2. Országos Rendőr-főkapitányság

5.2.2.1. ORFK gazdasági és informatikai főigazgatójának 5/1994. sz. körlevele

Az OBH 377/1995. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati jogosultsággal összefüggő alkotmányos visszásságot állapított meg, mivel az önkormányzati tulajdonú, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) bérlőkijelölési jogú lakás bérlőjének, a lakás szolgálati jellegének törlése és megvásárlása iránti kérelmét az ORFK lakásügyi szerve   az ORFK gazdasági és informatikai főigazgatójának 5/1994. sz. körlevelére való hivatkozással   indokolás nélkül utasította el.
Az országgyűlési biztos 1995. október 12-én ajánlással fordult a BM Műszaki Főosztályának vezetőjéhez, mint felettes szervhez, amelyben kezdeményezte a hivatkozott körlevél felülvizsgálatát, továbbá azt, hogy intézkedjen az egyes részletszabályoknak a magasabb szintű jogszabályok   nevezetesen az 1993:LXXVIII. tv., valamint a 3/1994. (II. 3.) BM-rendelet   előírásai szerinti rendezéséről.
A BM Műszaki Főosztálya az ajánlásban foglaltaknak eleget tett, a körlevelet az ORFK gazdasági és informatikai főigazgatója 1995. december 12-én módosította. A lakásügyi szerveket a kérelmekkel kapcsolatos döntéseik indokolására és a kérelmezőknek a jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatására szólította fel.

5.2.2.2. ORFK főkapitányi körlevél a feljelentők és sértettek tájékoztatásáról

Az OBH-hoz küldött beadványában több panaszos (OBH 251/1995., 264/1995., 637/1995., 1994/1995., 2920/1996., 2197/1996., 4268/1996., 7737/1996.) azt kifogásolta, hogy büntetőügyben tett feljelentésük után több hónap elteltével sem kaptak értesítést arról, hogy ügyükben a nyomozás megindult-e és azt melyik nyomozó hatóság folytatja. [Részletesen lásd: 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról.]
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a nyomozást végző szerveknek ez a mulasztása az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekű adatok megismerésének jogával, valamint a 64. §-ban biztosított indítványtételi joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért 1995. november 15-én ajánlással fordult az országos rendőrfőkapitányhoz, melyben felhívta, rendelje el, hogy a felügyelete alá tartozó szervek a nyomozás elrendeléséről, illetve a nyomozást folytató szerv megváltoztatásáról értesítsék a feljelentőket és   ha nem azonosak a feljelentőkkel   a sértetteket is. Az országos rendőrfőkapitány   határidőn túl   az ajánlást elfogadta. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ tudomásul vette, a kiadott intézkedésről azonban további információ nem érkezett.

5.2.2.3. ORFK főkapitányi intézkedés az országgyűlési biztosok megkereséseivel kapcsolatos eljárásról

Az OBH 48/1996. számú ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményével összefüggésben állapított meg alkotmányos visszásságot, mivel az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) egyik vezetője által kiadott szabályozás értelmében az alárendelt szerveknek bármely országgyűlési biztostól érkező megkeresést haladéktalanul fel kellett terjeszteniük az ORFK-ra, hogy a válaszadás módját meghatározzák. Az említett gyakorlat következtében az alárendelt szervek késedelmes válaszaikkal sorozatosan megsértették a törvényes határidőket. Az intézkedés az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény több rendelkezésével is ellentétes volt.
Az országgyűlési biztosok 1996. január 15-én ajánlással fordultak az országos rendőrfőkapitányhoz, amelyben kérték, hogy hozzon olyan belső rendelkezést, amely összhangban áll a hatályos törvényi rendelkezésekkel. Az országos rendőrfőkapitány 1996. február 5-én érkezett válaszában tájékoztatta a biztosokat arról, hogy az ajánlást nem fogadja el. Ezt követően a biztosok 1996. február 11-én ajánlással fordultak a belügyminiszterhez, mint a felettes szerv vezetőjéhez, amelyben intézkedését kérték a kifogásolt intézkedés megváltoztatására.
A belügyminiszter 1996. április 11-én érkezett válaszában az ajánlást elfogadta és 1996. június 19-én megérkezett az országos rendőrfőkapitány 1996. május 10-én kelt, 12/1996. sz. intézkedése, amely az ajánlásban foglaltaknak megfelelően szabályozza az alárendelt szervek eljárását.

5.2.3. Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága

5.2.3.1. VPOP körlevél a feljelentők és sértettek tájékoztatásáról

Az OBH-hoz küldött beadványában több panaszos (OBH 251/1995., 264/1995., 637/1995., 1994/1995., 2920/1996., 2197/1996., 4268/1996., 7737/1996.) azt kifogásolta, hogy büntetőügyben tett feljelentésük után több hónap elteltével sem kaptak értesítést arról, hogy ügyükben a nyomozás megindult-e és azt melyik nyomozó hatóság folytatja. [Részletesen lásd: 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról.]
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a nyomozást végző szerveknek ez a mulasztása az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekű adatok megismerésének jogával, valamint a 64. §-ban biztosított indítványtételi joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért 1995. november 15-én ajánlással fordult a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokához, melyben felhívta, hogy rendelje el, a felügyelete alá tartozó szervek a nyomozás elrendeléséről, illetve a nyomozást folytató szerv megváltoztatásáról értesítsék a feljelentőket és   ha nem azonosak a feljelentőkkel   a sértetteket is. A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka az ajánlást elfogadta. Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ tudomásul vette, a kiadott intézkedésről azonban további információ nem érkezett.