1. számú melléklet

 Válogatás az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese eseteiből

OBH 18/1995.
A panaszos 1995 júliusában érkezett beadványában azt panaszolta, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő lakások bérlői az ő ingatlanán át közelítik meg lakásaikat, továbbá az önkormányzati lakások vízellátását szolgáló vezetékrendszer egy szakasza az ő telkén fekszik, a javítási munkálatok így nála folynak.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a bérlakások lakóinak átjárása a panaszos ingatlanán zavaró, akadályozza őt az ingatlan használatában.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta az önkormányzat jegyzőjét, hogy az érintett önkormányzati épületben bérbeadott üzlethelyiség megszüntetésével biztosítsa, hogy a bérlők a közterületről és ne a panaszos ingatlanáról közelítsék meg lakásaikat, továbbá az önkormányzat épületét önálló vízvezetékrendszerrel lássák el, így a vezetékrendszeren végzett javítási munkák a panaszost ingatlana használatában ne akadályozzák.
Az ajánlásra adott válaszában az önkormányzat jegyzője közölte, hogy a panaszos szomszédjában lévő önkormányzati bérlakások bérlőit máshol kívánják elhelyezni, az ingatlant a továbbiakban nem hasznosítják lakásbérbeadás céljára. A végrehajtást akadályozó kapubeépítést is megszüntetik, ennek érdekében a helyiségbérleti jogviszonyt felmondták. Végezetül közölték, hogy a végrehajtás hosszabb időt vesz igénybe, a panaszos által elvárt azonnali megoldást nem tudják vállalni.
Későbbi időpontban panaszos írásban jelezte, hogy 1996. július hónapban panaszát az önkormányzat orvosolta, a lakókat elköltöztette, ingatlanának bejáratát már nem használják, a zavaró magatartás megszűnt. Az ajánlás 1996. március 19-én kelt, melyben foglaltaknak az önkormányzat   a kiköltöztetéseket is figyelembe véve   viszonylag rövid idő alatt eleget tett.

OBH 19/1995.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a fenntartó önkormányzat törvénysértő módon adta át az általa irányított általános iskola épületét a Tiszántúli Református Egyházkerületnek.
A vizsgálat során megállapított tényállás szerint a Magyar Református Egyház az 1991. évi XXXII. törvény alapján igényt nyújtott be, többek között a panaszos által irányított, önkormányzati fenntartású általános iskola épületére.
A települési önkormányzat közgyűlése 1992-ben   annak ellenére, hogy az egyház igényének jogosságát perben vitatta   úgy döntött, hogy a helyi református kollégium általános iskolája elhelyezésére az 1992 93-as tanévben tantermeket biztosít az érintett általános iskola épületében. Vállalta azt is, hogy az egyházi iskola folyamatos bővítéséhez is biztosítja az elhelyezési feltételeket. Ennek megfelelően a következő tanévben újabb tantermeket adott át az egyháznak.
Az 1995. július 3-án kötött megállapodás szerint az önkormányzat az érintett általános iskola épületét a református kollégium tulajdonába és kizárólagos használatába adta, az épületben működő oktatási intézmény megfelelő elhelyezésére pedig funkció-kiváltási igénnyel élt.
A közgyűlés az átadással egyidejűleg döntött az önkormányzati általános iskola elhelyezéséről. Határozatát az iskolaszék megtámadta a megyei közigazgatási hivatalnál. A felügyeleti szerv vizsgálata megállapította, hogy a döntés törvénysértő módon történt és felhívta a figyelmet arra, hogy a felső tagozat elhelyezésére kijelölt épület nem felel meg az ăNTSZ által előírt követelményeknek.
A jogszabálysértés orvoslása érdekében az önkormányzat valamennyi érintett véleményét beszerezte és a felső tagozat elhelyezése céljából egy másik épület alkalmassági vizsgálatát rendelte el. A közgyűlés rendkívüli ülésén újra tárgyalta a július 3-án hozott döntését. A közigazgatási hivatal észrevételeit elfogadta, ennek megfelelően módosította korábbi határozatát. A felső tagozat elhelyezésére új iskolaépületet jelölt ki. Egyúttal megbízta az Oktatási és Nevelési Bizottságot, hogy a közoktatási-fejlesztési koncepció részeként 1995. december 31-ig terjessze a közgyűlés elé az önkormányzati általános iskola működtetésének végleges rendezésére vonatkozó javaslatát. Az iskola igazgatója azzal a javaslattal fordult az önkormányzathoz, hogy támogassák az iskola alapítványi formában történő működését.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a közgyűlés 1995. július 3-án hozott határozatával megsértette a közoktatási törvényt. Így engedte át ugyanis a tulajdonában lévő nevelési-oktatási intézmény tulajdonjogát az egyháznak, hogy azoknak a gyerekeknek részére, akiknek szülei nem akarták az átadott nevelési-oktatási intézménybe járatni gyermeküket, a nevelést és oktatást az új iskolaépületben nem megfelelő színvonalon biztosította. Döntése előtt nem szerezte be az intézmény alkalmazotti közösségének, az iskolaszéknek, az iskolai diák-önkormányzati szervnek a véleményét. A közgyűlés ezen eljárása az Alkotmány jogállamiságot deklaráló és jogbiztonság elvét magába foglaló tételét is megsértette.
A közigazgatási hivatal törvényességi észrevételére a közgyűlés módosította törvénysértő határozatát. Beszerezte a szükséges véleményeket, és a felső tagozat elhelyezésére egy másik épületet jelölt ki. E lépésével az alkotmányos visszásságot részben orvosolta.
Az önkormányzati általános iskola azonban továbbra is három különböző, egymástól távol eső épületben működik. Az épületek az egészségügyi előírásoknak ugyan megfelelnek, de az iskolaépület széttagoltsága miatt nagy nehézségekbe ütközik az oktatás megfelelő színvonalának biztosítása. A közgyűlés a mai napig nem oldotta meg az iskola   a közoktatási törvényben előírtaknak megfelelő   elhelyezését, ennek következtében az önkormányzati iskola tanulói hátrányosabb körülmények között kénytelenek tanulni, mint az egyházi iskola diákjai. Ezzel az önkormányzat veszélyezteti az általános iskola tanulóinak az Alkotmányban biztosított művelődéshez való jogát.
Az általános helyettes ajánlásában felhívta a közgyűlés figyelmét, hogy az oktatási-fejlesztési koncepciót még az 1996 97-es tanév megkezdése előtt tárgyalja meg.
Ennek keretében az iskola helyzetét rendezze, döntsön végleges elhelyezéséről és biztosítsa annak jogszabályban előírt működési feltételeit.
Tárgyalja meg az iskola alapítványi formában történő működésének lehetőségét is.
Döntését   tartalmától függetlenül   úgy hozza meg, hogy elegendő időt biztosítson az érintetteknek a döntés megismeréséhez, illetve a szükséges lépések megtételéhez.
A közgyűlés által elfogadott oktatási koncepcióról az ajánlásra adott válaszként írásos tájékoztatást kért.

OBH 66/1995.
A panaszos 5 éven át rokkantsági nyugdíjas volt. A soros I. fokú orvosi felülvizsgálatán csak 50%-os munkaképesség-csökkenését állapították meg, melyet a II. fok is helyben hagyott.
Panaszos bírósághoz fordult. A több évig tartó jogorvoslati eljárás alatt a rokkantsági nyugdíj helyett csak rendszeres szociális járadékot kapott és 1993 április hónaptól 1995 augusztus hóig   visszamenőleg   a két ellátás között elszámolt különbséget, kamat nélkül térítették részére.
Az eljárás során súlyosan sérült a panaszos szociális biztonsághoz való alkotmányos joga. Az ügy nem egyedi. A hosszadalmas jogorvoslati út abban az esetben is megviseli a beteg embert, ha végül is kedvező az ítélet. Anyagilag rendkívül hátrányos helyzetbe kerül az időközi alacsonyabb összegű ellátás folyósítása miatt. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa törvénymódosítást kezdeményezett az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságánál 1995. november 29-én. A Parlament a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 100. Ś-át úgy módosította, hogy a társadalombiztosítás hibájából utólag elszámolásra kerülő ellátást késedelmi pótlékkal kell kifizetni. Mivel a jogsérelem mulasztásos magatartás miatt is bekövetkezhet   például nem bírálják el az igényt, valamint a végrehajtás során alkalmazási gondok is felmerülhetnek   az országgyűlési biztos felkérte az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjét a társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtásának szabályozására. A végrehajtást szabályozó Főigazgatói Utasítás 1997. III. 1-től kiadásra kerül, ezzel megszűnnek a törvény alkalmazása során felmerült bizonytalanságok.
Az országgyűlési biztos eljárása elérte célját, a konkrét panaszt is megoldotta.

OBH 69/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy az önkormányzat   másokkal ellentétben   nem részesítette lakásépítési helyi támogatásban. Előadta, hogy a helyi rendeletben életkorra vonatkozó korlátozás nem szerepelt, ennek ellenére elutasították azzal az indokolással, hogy a rendeletben meghatározott életkoron túl nem részesülhet a fiatal házasok részére nyújtandó támogatásban. Kifogásolta továbbá, hogy 3 gyermeke részére adott rendszeres nevelési segély folyósítását az önkormányzat megszüntette.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az alaprendelet valóban nem tartalmazott az életkorra vonatkozó megkötést, azonban a rendelet időközben módosításra került, s itt már korhatár szabta meg a támogatás feltételét. Panaszos kérelmét e módosítást követően nyújtotta be, így az önkormányzat a hatályos rendeletre való hivatkozással tagadta meg a kérelem teljesítését.
A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat a rendelkezésre álló anyagi keretek között részben eleget tett az igények kielégítésének, ugyanakkor a lehetőségek keretei között nyújtott gondoskodás nem ad szociális biztonságot a panaszos családjának.
Időközben az önkormányzat a lakáscélú támogatásokról szóló rendeletet hatályon kívül helyezte, új rendeletet nem alkotott, továbbá az ugyancsak szociális biztonsággal összefüggő rendszeres nevelési segély tárgyában sem alkottak helyi rendeletet.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot és szociális biztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban, figyelemmel arra, hogy ezen életviszonyokra már korábban a településen létezett szabályozás, annak jelenlegi hiánya, illetve az eddig egyáltalán nem szabályozott életviszonyok szabályozatlansága mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség. A rendeletek hiánya az állampolgárok egy csoportját (a jelenlegi rászorultakat) megfosztja igényük kielégítésének még a lehetőségétől is.
A vizsgálat azt is megállapította, hogy panaszos sérelmével kapcsolatban nem állapítható meg alkotmányos visszásság, de a rendeletalkotások elmaradása, a szabályozás és az anyagi teljesítőképesség hiánya miatt alkotmányos visszásság keletkezett.
Ajánlásként az országgyűlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy anyagi lehetőségeik függvényében alkosson helyi rendeletet a lakáscélú támogatások megállapításáról, akár önállóan, akár más támogatási formákkal egybekötötten.
Kezdeményezte továbbá, hogy az önkormányzat az önkormányzati törvényben kapott felhatalmazás alapján alkosson rendeletet a rendszeres nevelési segély tárgyában.
Az ajánlásra az önkormányzat határidőben nem válaszolt, sürgetésre közölték, hogy az ajánlásban foglaltakkal egyetértenek, az ezzel kapcsolatos részletes válaszukat megküldik.
Ezt követően az önkormányzat közölte, hogy az ajánlásra az önkormányzat rendeletet alkotott a lakáscélú támogatások megállapításáról.
A szociális jogalkotásról és szociális ellátásokról szóló önkormányzati rendeletben szabályozták a rendszeres nevelési segély megállapításának feltételeit.

OBH 71/1995., OBH 1205/1995., OBH 1633/1995., OBH 1651/1995., OBH 1823/1995., OBH 1877/1995.
A panaszosok   valamennyien az UNIQUE Transtrade Kft. ügyfelei   azt kifogásolták, hogy az őket megkárosító kft. jogellenes tevékenységét hatósági mulasztások tették lehetővé, kifogásolták továbbá a kft. vezetője ellen indított büntetőeljárás során történt ügyészségi intézkedéseket.
 A panaszosok kifogásolták, hogy a kft. engedélyt kapott kiskereskedelmi tevékenység folytatására, továbbá a felszámolási eljárás felülvizsgálatát kérték. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy személygépkocsi-kiskereskedelmi tevékenységet az a kereskedő folytathat, akit (és akinek üzletét) az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium nyilvántartásba vett. A minisztérium a törvényi feltételek fennállása (így a telephely, a szakképzett alkalmazott, a cégbejegyzés és a szükséges technikai feltételek megléte) esetén minden további nélkül köteles a kereskedőt nyilvántartásba venni. A mérlegelés nélküli nyilvántartásba vétel nem tekinthető engedélyezésnek, a személygépkocsi-kiskereskedelem tehát hatósági engedély nélkül végezhető tevékenység. Ennek megfelelően a tevékenység során elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban hatósági mulasztás nem állt fenn. Megállapította továbbá, hogy a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozó nem peres eljárás. Mivel azonban az országgyűlési biztosok nem vizsgálhatják a bíróságok eljárását, illetve döntéseit, a felszámolással kapcsolatos eljárások és döntések felülvizsgálatára nem volt hatásköre.
A panaszosok azt is kifogásolták, hogy a hitelezők között szereplő APEH, TB Önkormányzatok, a Vám- és Pénzügyőrség a csődtörvény rendelkezései szerint előnyt élveznek a felszámolási eljárás során, holott a felsorolt szervezeteknek kötelességük lett volna a kintlevőségeket időben behajtani. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a jogszabály szerint a követelések rangsorolására azért van szükség, mert a legtöbb esetben nincs lehetőség az összes hitelezői igény kielégítésére. A követelések rangsorolása a kielégítésükhöz fűződő méltányolható érdek súlya alapján történt. Az adók és más adók módjára behajtható köztartozások behajtásához szélesebb társadalmi érdek fűződik, ezek rangsorbeli előbbre sorolása tehát nem tekinthető alkotmányos visszásság okozására alkalmas rendelkezésnek.
Többen kifogásolták, hogy az ügyészség   tekintettel a gyanúsított által elkövetett súlyosabb bűncselekményekre   mellőzte a vádemelést a sérelmükre elkövetett bűncselekmények miatt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a kiszabható büntetés nem növekszik arányosan az elkövetett bűncselekmények számával, hanem van egy felső határ, aminél súlyosabb büntetés nem szabható ki. Ezért abban az esetben, ha bizonyos számú bűncselekmény esetén a kiszabható büntetés már eléri ezt a nem átléphető felső határt, akkor a további bűncselekmények miatti vádemelésnek nincs jelentősége, ám a büntetőeljárást jelentősen meghosszabbítaná. Az ügyészségi vádemelés, a bűncselekmények elkövetésével megalapozott állami büntetőigény érvényesítésének eszköze, és nem a bűncselekményekkel okozott kár, vagyoni hátrány ellensúlyozásának, illetve az egyéb hatósági döntésekkel szembeni jogorvoslat eszköze, a büntetőigényt pedig a vádemelés mellőzése nem befolyásolja. Megállapította tehát, hogy vádemelés mellőzése nem okozott alkotmányos visszásságot a bűncselekmények sértettjeinek.
Egy panaszos azt kifogásolta, hogy az ügyészség a sérelmére elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja miatt indított büntetőeljárást megszüntette, mivel a panaszos által megrendelt gépkocsi vámszabadterületen található, azokon használatra utaló nyomot nem találtak, ezért nem cáfolható kétséget kizáróan az, hogy a gyanúsított a szóban forgó gépkocsikat valóban át akarta adni a panaszosnak; megállapította továbbá, hogy a vámszabadterületen lévő, zár alá vett gépkocsik a gyanúsított vagyona részének tekintendők, ám a gyanúsított és a panaszos közti polgári jogi vita eldöntésére az ügyészség nem hivatott. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a bizonyítékok mérlegelése és a tényállás tisztázása a büntető ügyekben eljáró hatóságok feladata, az országgyűlési biztosoknak ezért nincs lehetőségük a bizonyítékok mérlegelésére, így a nyomozás továbbfolytatásáról sem dönthetnek. Az ügyészség a bizonyítékok értékelése után döntött a nyomozás megszüntetéséről, határozatát indokolta, a felettes ügyészség pedig a határozatot   indokai alapján   helyben hagyta. Mivel tehát a nyomozás megszüntetése törvényi indok alapján történt, ennek valószerűségét pedig nem vizsgálhatta az általános helyettes a nyomozás megszüntetése miatt alkotmányos visszásságot nem állapított meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította továbbá, hogy a zár alá vett gépkocsik ügyében a büntetőbíróság jogosult rendelkezni, amelynek ítélkező tevékenységét az országgyűlési biztosok nem vizsgálhatják.
Kifogásolták továbbá a panaszosok, hogy a rendőrség a bejelentések ellenére sem tett semmit az UNIQUE Transtrade Kft. jogellenes tevékenységének megakadályozására. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a volt kft. ellen az első feljelentés 1993 májusában érkezett a rendőrséghez. A feljelentés kiegészítése során a nyomozó hatóság megállapította, hogy a kft. nem teljesítette a megbízási szerződésben foglaltakat, ám a nyomozást megtagadta, mivel megállapítása szerint a szerződésszegés önmagában nem elegendő bűncselekmény alapos gyanújának megállapítására. A nyomozás megtagadásáról hozott döntést az is indokolta, hogy a kft. a gépkocsivásárlásra kapott megbízások egy részét teljesítette. A folyamatosan érkezett feljelentések, valamint a kft. ellen időközben megindult felszámolási eljárás adatai alapján végül 1994. április 8-án a Budapesti Rendőr-főkapitányság elrendelte a nyomozást, mivel ekkorra megalapozottá vált annak gyanúja, hogy bár a kft. vezetője a megbízások egy részének teljesítésével a törvényes és szerződésszerű magatartás látszatát keltette, a megbízók befizetéseinek nagy részéből jogtalan haszonra kívánt szert tenni. A nyomozó hatóságok indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, a nyomozás iratai között pedig nem volt olyan, a feljelentőktől vagy a jogi képviselőktől származó indítvány, amelynek teljesítését a nyomozó hatóságok megtagadták volna. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a nyomozás megtagadásáról hozott határozatokat a feljelentőknek kézbesítették, és tájékoztatták őket a határozat elleni panasz lehetőségéről. Az iratok között elbírálatlan panaszra utaló adatot nem talált az országgyűlési biztos általános helyettese. A vizsgálat során feltárt körülmények alapján tehát nem volt megállapítható az eljárt hatóságok intézkedésével vagy az intézkedések elmulasztásával a feljelentőknek okozott alkotmányos visszásság.
 
 

OBH 86/1995.
A panaszos sérelmezte a MÁV Nyugdíj-igazgatóság vele szemben tett mulasztásait.
A panaszos 1990. április 1-től III. csoportos rokkantsági nyugdíjas. Volt vasúti alkalmazottként nyugdíjigényét a MÁV Nyugdíj Igazgatóság bírálta el és az folyósítja ellátását. Egészségi állapota a nyugdíjazását követően tovább romlott, ezért 1992 januárjában kivizsgálásra és gyógykezelésre került a MÁV Kórházba.
1992. március 14-én ajánlott levélben a MÁV Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságától kérte a II. rokkantsági csoportba történő átsorolását. A levélhez mellékelte kórházi zárójelentését és a vizsgálati eredmények iratait. Jelezte továbbá, hogy április első hetében ismét kórházba kell mennie és utólag ismét megküldi a zárójelentést. 1992. április 6-án teljesen lebénult, a kórházi kezelés befejezését követően elküldte a zárójelentést. Kérelme ellenére azonban intézkedés nem történt, választ nem kapott. Ezért utólag kérte visszamenőlegesen a III. és II. rokkantsági csoport közötti nyugdíjkülönbözet megállapítását és megfizetését. A II. rokkantsági csoport alapján alanyi jogon közgyógyellátási igazolványra is jogosultságot szerezhetett volna.
A MÁV Rt. Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságának mulasztása valóban súlyosan sértette a panaszos szociális biztonsághoz való alkotmányos jogát.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa első megkeresésére a MÁV Rt. igazgatója elutasító választ adott arra hivatkozva, hogy a panaszos kérelme késve érkezett.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azonban ajánlását fenntartotta, melyhez az eredeti ajánlott feladóvevényt is mellékelte. Végül a kérelem jogosságát a MÁV Rt. vezérigazgatója elismerte. A panaszos kérelmét teljesítették. Az országgyűlési biztos eljárása tehát a panaszt megoldotta, az eljárás elérte célját.

OBH 89/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy a vízmű- és csatornamű-szolgáltatást végző társaság a csatornamű használatakor, lakossági fogyasztás esetén, a fogyasztói díjból nem nyújt locsolási kedvezményt. Panaszos ingatlantulajdonán a vízmennyiség egy részét öntözésre használja, így ez a vízmennyiség nem kerül a csatornahálózatba. Több fórumon kezdeményezte a csatornadíj bizonyos mértékű csökkentését. Kezdeményezései azonban eredménytelenek maradtak arra hivatkozva, hogy a csatornadíj az adott helyen fogyasztott (számlázott) vízmennyiség alapulvételével kerül megállapításra.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban. A jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvének maradéktalan érvényesülése érdekében ugyanis elengedhetetlen, hogy a kihirdetett jogszabályok mindenben megfeleljenek a jogalkotásról szóló törvény előírásainak. Megállapította, hogy magasabb szintű jogszabállyal (Ptk.) nem áll összhangban a szabályozást érintő KHVM rendelet. A kifogásolt miniszteri rendelet, annak szabályozási hiányossága miatt a közmű üzemet működtető szolgáltatót részben olyan jövedelemhez juttatja, melynek ellentételezéseként nincs szolgáltatás. Ez ellenkezik a Ptk.-ban rögzített azon szabályozással, hogy szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár.
Panaszos ingatlantulajdonának fekvése szerinti községben a szolgáltatást végző társaság az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló KHVM rendelet alapján végzi a számlázást, mely jogszabály ún. locsolási kedvezmény figyelembevételét nem teszi lehetővé. Ugyanakkor önkormányzati tulajdonban lévő vízi és szennyvízközműből való szolgáltatás esetén történt már kedvezmény igénybevételének szabályozása, pontosan a főváros területén, ahol a jogszabályban meghatározott ingatlanok esetében az év meghatározott szakában locsolási kedvezményt adnak a szolgáltatást igénybe vevőnek.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter figyelmét, hogy gondoskodjon a rendelet módosításáról. Az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjat oly módon határozza meg, hogy lakossági fogyasztás esetén az év meghatározott időszakára a díj tükrözze a locsolási kedvezményt is.
A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 90/1995.
A panaszos beadványában a fia halálos balesetével kapcsolatos rendőrségi, illetve ügyészségi eljárást kifogásolta. A panaszos fia halálos közúti balesetet szenvedett. A balesettel érintett két személlyel szemben a rendőrség nyomozást rendelt el ittas járművezetés, illetve halálos közúti baleset gondatlan okozás vétsége miatt, amelyet a későbbiek során bűncselekmény hiányában megszüntetett. A nyomozás megszüntetése miatt a panaszos   mint a sértett képviselője   panasszal élt, melynek az ügyészség helyt adott, és a rendőrséget a nyomozás továbbfolytatására utasította. A nyomozó hatóság a nyomozást   bűncselekmény hiányában   ismételten megszüntette. A határozat ellen benyújtott panaszt az ügyészség   mint alaptalant   ismételten elutasította. Az elutasítás elleni újabb panaszt a Legfőbb Ügyészség sem találta alaposnak. A panaszost   kérésére   meghallgatta a legfőbb ügyész helyettese. A meghallgatás során felmerült újabb bizonyítékok alapján a Legfőbb Ügyészség elrendelte a kifogásolt határozat felülvizsgálatát.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszos által kifogásolt eljárás felülvizsgálata folyamatban van. A bűncselekmény gyanújával kapcsolatos adatok mérlegelése a nyomozó hatóságok, illetve az ügyészség, vádemelés esetén pedig a bíróság hatáskörébe tartozik, a tényállás tisztázása pedig az eljáró hatóságok feladata. Ennek megfelelően az országgyűlési biztosok nem mérlegelhetik a nyomozás során felmerült bizonyítékokat, csak azt állapíthatják meg, hogy az érintett hatóság a jogszabályoknak, végső soron az Alkotmánynak megfelelően járt-e el, a hatóságok intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása okozott-e alkotmányos visszásságot. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszos beadványait a rendőrség által folytatott nyomozások törvényességét felügyelő ügyészség, illetve a Legfőbb Ügyészség többször vizsgálta, ennek során mérlegelte a felmerült bizonyítékokat, és megtette a hatáskörébe utalt intézkedéseket. Az ügyben nem merült fel a mérlegelési jogkörrel kapcsolatos mulasztás, nem állapítható meg tehát az, hogy az eljárt hatóságok intézkedése vagy mulasztása alkotmányos visszásságot okozott.

OBH 91/1995., OBH 170/1995., OBH 631/1995., OBH 1812/1995.
Több, a VIII. kerület lakosaitól származó beadvány kifogásolta, hogy a kerületben általánossá vált prostitúciós   és ehhez kapcsolódó egyéb, szabálysértést vagy bűncselekményt megvalósító   tevékenység miatt a kerület lakói folyamatos rettegésben élnek.
A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat és a kerületi rendőrkapitányság folyamatosan erőfeszítéseket tesz a közállapotok javítása érdekében. Az önkormányzat a helyzet megváltoztatása érdekében rendeletet hozott, ám azt a köztársasági megbízott törvénysértőnek találta, és hatályon kívül helyezte. Nem javított a helyzeten a kerületi közlekedési rend megváltoztatása sem. A kerület vezetői 1993 1994. folyamán eredménytelenül kérték (írásban) a helyzet javítását célzó intézkedést az akkori kormány vezetőitől, és több képviselőtől. Válasz nélkül maradt a képviselő-testület felterjesztése. A rendőrség fokozott ellenőrzést vezetett be a kerületben. A Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testülete létrehozta a Józsefváros Közbiztonságáért Alapítványt, melynek célja a kerületi rendőrkapitányság számára olyan technikai felszerelés biztosítása, amely javítja a rendőrség munka- és életkörülményeit. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a prostitúció és a hozzá kapcsolódó cselekmények a kerületben lakó és dolgozó állampolgárokat akadályozzák a Magyar Köztársaság Alkotmányában biztosított jogaik gyakorlásában, így alkotmányos visszásságot okoznak ifjúságvédelemmel és az egészséghez való joggal összefüggésben.
Ajánlásában felhívta a Józsefvárosi Önkormányzatot és a Budapesti VIII. Kerületi Rendőrkapitányságot, hogy a jogszabályok által rendelkezésükre bocsátott eszközök alkalmazásával törekedjenek a kerületi közbiztonsági és közegészségügyi állapotok további javítására, Budapest főváros főpolgármesterét, az országos rendőrfőkapitányt, a népjóléti minisztert és a belügyminisztert pedig arra, hogy vizsgálják meg a jelentés által feltárt kedvezőtlen jelenségek visszaszorításának jogalkotási és jogalkalmazási lehetőségeit, majd erről írásban tájékoztassák.
Az érintettek az ajánlásokat elfogadták, a belügyminiszter tájékoztatta arról, hogy készül a prostitúció szabályozásáról szóló jogszabálytervezet.

OBH 97/1995.
A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy többszöri bejelentése ellenére a lakóháza mellett található közút elgazosodott, rossz állapotának megszüntetése érdekében a polgármesteri hivatal nem tett intézkedéseket.
Az ügyben az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott, az erről készült jelentésben megállapította, hogy az eljáró hatóság nem tett eleget jogszabályban előírt kötelezettségeinek, többszöri bejelentésre sem tett hatékony intézkedést a probléma megoldására, holott saját apparátusa is tapasztalta a helyszínen, hogy a bejelentő állításai megfelelnek a valóságnak.
Mindezek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat megsértette az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét.
A jelentésben ajánlást tett a polgármesternek, hogy az úton található építési törmeléket szállíttassa el, a telektulajdonosokat kötelezze a járda és az úttest rendben tartására, valamint, hogy helyeztessen ki szemétlerakást tiltó táblákat.
A polgármesteri hivatal az ajánlásban foglaltak teljesítésére különböző intézkedéseket tett, azonban az út elhanyagolt állapotának megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese szükségesnek látta eredeti ajánlásának kiegészítését.
Az újabb jelentésben megfogalmazott ajánlásban felszólította az önkormányzat képviselő-testületét, hogy a pénzügyi tervezésénél   megfelelő helyen rangsorolva   vegye figyelembe a közút állapotának rendezését, és határozatban jelölje meg azt az időpontot, amikorra vállalja, hogy az utat a közúti közlekedésre alkalmas állapotba hozza.
Ez utóbbi ajánlásra válasz még nem érkezett.

OBH 104/1995.
A panaszos sérelmezte, hogy a magát Lánchíd 2000 Befektetési Alapnak nevező vállalkozás diszkont kincstárjegy vásárlása céljából pénzt vett át magánszemélyektől, majd tevékenységét megszüntette, ám az ügyfelei által befizetett pénzt nem térítette meg. A későbbiekben további 131 károsult csatlakozott az eredeti állampolgári beadványhoz.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyelet (ÁÉTF) felügyeleti hatásköre a nyilvántartásba vételt nem kérő, de a befektetési alapról szóló törvényt sértően tevékenykedő vállalkozásokra is kiterjed. E vonatkozásában az ÁÉTF-nek az a kötelezettsége, hogy bírságot szabjon ki a nyilvántartásba vételét nem kérő, ám befektetési alapként működő cégekkel szemben. Az ÁÉTF bejelentést kapott a Lánchíd 2000 Kft. jogellenes tevékenységéről, ám nem hozott az ügyben határozatot. Mulasztásával akadályozta a törvényhozói cél érvényesülését. Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy az Állami Bankfelügyelet (BAF) a Lánchíd 2000 Kft.-t nyilvántartásba vette, de nem értesítette az ÁÉTF-et arról, hogy a nyilvántartásba vett vállalkozás megnevezésében a befektetési alap elnevezést használja. A jogszabályi kötelezettség teljesítése esetén az ÁÉTF-nek lehetősége lett volna a Lánchíd 2000 Kft. jogellenes értékpapír-kereskedelmi tevékenységének észlelésére és megakadályozására. A BAF mulasztása elősegítette a Lánchíd 2000 Kft. engedély nélküli tevékenységét.
A mulasztások sértették a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét, tehát alkotmányos visszásságot okoztak.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásában felkérte az ÁÉTF törvényességi felügyeletét ellátó Pénzügyminisztériumot, illetve a Magyar Köztársaság Kormányát, amely a BAF felügyeletét látja el, hogy rendszeres ellenőrzéssel gondoskodjon arról, hogy az ÁÉTF és a BAF közigazgatási hatáskörének teljes körű gyakorlását a jövőben ne mulassza el. Kezdeményezte továbbá, hogy a Pénzügyminisztérium indítson fegyelmi eljárást az ÁÉTF, a Kormány pedig a BAF mulasztást elkövető köztisztviselői ellen, és intézkedéseiről tájékoztassa.
A Pénzügyminisztérium többszöri egyeztetés után elfogadta az ajánlásokat, ám a fegyelmi eljárások megindításáról és azok eredményéről eddig nem tájékoztatta az országgyűlési biztost.
 

OBH 118/1995.
 Tisztelt Uram!
 Az Országgyűlési Biztos Hivatalához örökösödési és vagyonmegosztási ügyének vizsgálata iránt benyújtott kérelmével kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom:
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény határozza meg az országgyűlési biztos eljárási jogosultságát. E törvény 16. § (1) bekezdése így fogalmaz:
 "Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság [29. § (1) bek.], illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata (intézkedése), illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."
 Annak érdekében, hogy kétség se férhessen ahhoz, hogy mely szervek eljárását jogosult vizsgálni, a 29. § (1) bekezdése tételes felsorolást ad.
 E törvény alkalmazásában hatóság:
a) az államhatalmi, államigazgatási feladatot ellátó szerv;
b) az államigazgatási jogkörben eljáró egyéb szerv;
c) a fegyveres erők;
d) a rendőrség, a rendészeti szerv;
e) a nemzetbiztonsági szolgálatok;
f) az igazságügyi szerv   kivéve a bíróságot;
g) a helyi önkormányzat;
h) a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv.
 A felsorolásból kitűnik, hogy a bíróságra   melynek függetlenségét az Alkotmány garantálja   az országgyűlési biztos konkrét ügyben semmiféle befolyást nem gyakorolhat.
 A törvény 17. §. (3). bek. további korlátokat állít: "Az országgyűlési biztos vizsgálati lehetősége az 1989. évi XXXI. törvény hatálybalépését követően indult eljárásokra terjed ki."
 Beadványából megállapítottam, hogy a kifogásolt eljárások a törvény hatálybalépése előtt 1987-ben indultak, és abban jelenleg is polgári peres eljárás van folyamatban.
 A fentiek alapján tájékoztatom, hogy kérelme ügyében vizsgálatot folytatni nem áll módomban.

Budapest, 1996. január 24.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

OBH 119/1995.
Panaszos sérelmezte, hogy munkaképesség-csökkenése mértékének és rokkantsági nyugdíja megállapítása ügyében folyó per alatt társadalombiztosítási ellátás nélkül maradt.
Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt folytatott vizsgálatot. Megállapította, hogy panaszos rokkantosítási eljárást kezdeményezett, és a munkaviszonyát megszüntette. A rokkantosítására azonban nem került sor, mert az Országos TB Főigazgatóság Orvosszakértői Intézete munkaképessége csökkenésének mértékét csupán 50%-ban állapította meg. A rokkantsági nyugdíjigényét a TB jogerős határozattal 1989-ben elutasította, és tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a döntéssel szemben keresettel élhet. A határozat indoklásában szerepel, hogy az 50%-os rokkant szociális, vagy átmeneti járadékot igényelhet.
Panaszos nem igényelte a járadék megállapítását, hanem keresettel élt az elutasító határozat ellen. A szociális járadékot abban a hiszemben nem igényelte, hogy az ellentétes a kereseti kérelmével, és annak megítélését veszélyeztetheti. Az elhúzódó bírósági eljárásra tekintettel közel 3 évig semmiféle jövedelemmel, ellátással nem rendelkezett. A bíróság a keresetét elutasította. A TB hivatalból csak a másodfokú elutasító határozatot követően kezdeményezte a rehabilitációs eljárás megindítását, melynek során kérelmező 1992. február 11-én jelent meg a Rehabilitációs Bizottság előtt. A Bizottság igazolta, hogy munkaképesség-csökkenésének megfelelő munkát nem tudnak részére biztosítani. Csak ennek alapján, 1992 áprilistól folyósított járadékot a Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság.
A vizsgálat kimutatta, hogy a panaszos nem kapott megfelelő tájékoztatást, és ez okozta, hogy több mint két évig ellátás nélkül maradt. A TB igazolhatóan csak 1991 júniusban hívta fel a figyelmét arra, hogy a peres eljárástól függetlenül is igényelheti az átmeneti járulékot. A törvény szerint a társadalombiztosítási szerv tudtával az ügyfelet a jogszabály nem ismeréséből hátrány nem érheti. A TB mulasztása tehát a jogbiztonság elvét, valamint a szociális biztonsághoz való jogot sértette. Az alkotmányos visszásság miatt az országgyűlési biztos felkérte a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság főigazgatóját, valamint a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnökét, vizsgálják meg, hogy megfelelően tájékoztatják-e az ügyfeleket a társadalombiztosítási szervek és intézkedjenek a hasonló esetek megelőzésére. Az ajánlással sem a főigazgató, sem az önkormányzat elnöke nem értett egyet, ezért az országgyűlési biztos   éves beszámolója keretében   az Országgyűlés figyelmét hívja fel az alkotmányos visszásságra.

OBH 149/1995.
Panaszos sérelmezte, hogy az önkormányzat a kényszerbérlet helyett felajánlott cserelakásra csak 5 évre szóló bérleti szerződést hajlandó kötni.
Az országgyűlési biztosnak a vizsgálata során kifejtett jogi álláspontja alapján az önkormányzat az ügyet a törvényi előírás szerint rendezte, és a bérlővel a cserelakásra határozatlan idejű bérleti szerződést kötött.
Panaszos ügye eredményesen megoldódott, de számos további kérdés vetődött fel, melyekre az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot folytatott.
Az 1993. évi LXXVIII. tv. a kényszerbérletek felszámolására 1996. XII. 31-ig adott határidőt az önkormányzatoknak, míg a vételi jog határideje már 1995. XI. 30-án lejárt. A határidők közötti időben az ügyfelek jogi helyzete bizonytalanná vált. Ez sértette a jogbiztonságot. Az a kényszerbérlő, akinek az önkormányzat 1995. XI. 30-ig biztosított cserelakást, kizáró feltételek hiányában élhetett a vételi jogával, de aki ezt követően kapott cserelakást, már csak elővásárlási joggal rendelkezett. A kényszerbérletek szabályainak kidolgozatlansága sok alkotmányos jogsérelem forrása, ezért azok módosítása mellőzhetetlen. A vételi jog rövid határideje miatt pedig, a várható jogsérelmek megelőzése érdekében, sürgős helyi szintű intézkedés vált indokolttá.
Ezért az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz, és a diszkrimináció mentes eljáráshoz való jog sérelmének megelőzése érdekében ajánlást tett a fővárosi kerületeknek, amelyben felhívta az önkormányzatokat, hogy rendeleteikben szabályozzák a vételi jogra biztosított határidő eltelte után a kényszerbérlők jogait.
Az ajánlásra az önkormányzatok kétharmada adott választ határidőn belül, de több önkormányzat írásban nem is reagált. A bérlakások elidegenítését az önkormányzatok rendeletei különböző módon szabályozzák; az általuk biztosított jogok és gyakorlatuk milyensége szabta meg, hogy az ajánlást elfogadták vagy elutasították.
Amelyik önkormányzat rendelete nem tett különbséget a vételi és az elővásárlási jog alapján történő elidegenítés feltételei között, az nem tartotta szükségesnek a rendelet módosítását. Ahol azonban azt különböző módon bírálták el, ott a rendelet módosításával kedvezőbb elbírálást tettek lehetővé a kényszerbérlők számára.
Az országgyűlési biztos   a kényszerbérletek törvényi szabályozására készített OBH 8342/96. számú javaslatát megelőzően   a gyorsabb megoldás érdekében felhívta az önkormányzatok figyelmét az alkotmányos visszásságra, és annak rendezésére. Az ajánlást követően, több ilyen panasz nem érkezett az országgyűlési biztoshoz. Az országgyűlési biztos eljárása tehát részben elérte célját.

OBH 159/1995.
Panaszosok kifogásolták, hogy a lakóépületük tulajdonjogát az egyház kapta meg. Véleményük szerint ezzel sérült a jogbiztonsághoz való joguk.
A panasz alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az egyház az ingatlant az egyházi törvény (Et.) alapján visszaigényelte, és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az igénylést megalapozottnak ismerte el. A megyei vagyonátadó bizottság megvonta a korábbi kezelő kezelői jogát és az ingatlant az igénylés rendezéséig a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) kezelésébe adta. A minisztérium felhívta a KVSZ-t, hogy az egyházzal közvetlenül állapodjanak meg az ingatlan átadásáról. E megállapodással az épület lakottan az egyház tulajdonába és birtokába került. Az egyház a lakók bérleti szerződését nem az állami vagy önkormányzati lakásokra vonatkozó szabályok szerint kívánta módosítani.
Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy a KVSZ és az egyház között létrejött megállapodás sértette a jogbiztonság elvét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Az országgyűlési biztos ajánlásban szólította fel a KVSZ-t, hogy a bérlőkkel folytasson egyeztetést, és szükség esetén gondoskodjon elhelyezésükről. Javaslatot tett az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi, valamint az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának, hogy az előidézett alkotmányos visszásságra tekintettel kezdeményezzék az egyházi törvény módosítását.
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság az ajánlásnak eleget tett, mert az egyházzal és a bérlőkkel közös megállapodást kötött a bérlők elhelyezéséről, illetve bérleti joguk megváltásáról.
A törvény módosítására tett ajánlással az Országgyűlési Bizottságok egyetértettek, és azt a Miniszterelnöki Hivatalnak támogató javaslattal megküldték. A Miniszterelnöki Hivatal 1996 júniusában elkészíttette a módosítás koncepcióját, de a szakmai vitát követően átdolgozásra visszaadta az előterjesztőnek. Íjabb koncepcióról az országgyűlési biztos tájékoztatást nem kapott.
Az eljárás alapját képező panasz az újabb megállapodással megoldódott, de az alkotmányos visszásságot előidéző törvény módosításáig további hasonló esetek előfordulhatnak.

OBH 166/1995.
Felsőoktatási intézménynél közalkalmazotti állományba tartozó személy sérelmezte, hogy szolgálati lakását a bérbe adó 100%-os forgalmi értéken azzal a kikötéssel kínálta eladásra, hogy ha nem köti meg a szerződést 15 napon belül, akkor a lakást harmadik személy részére lakottan értékesíti. A szolgálati lakás elidegenítésének feltételeit jogszabály nem rendezte, bár a lakástörvény előírta a tevékenység szerint illetékes miniszternek, hogy a központi költségvetési szervek rendelkezése alatt álló lakásokra, a bérlőkijelölési és bérlőkiválasztási jog gyakorlásának szabályait 1994. I. 1-jéig rendeletben határozza meg. Az országgyűlési biztos a lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint intézményei rendelkezése alatt álló lakásokra vonatkozóan a panasz benyújtásáig nem készült el a rendelet.
A miniszter mulasztása sértette a jogbiztonság elvét, mert az állampolgárok egy csoportját jogbizonytalanságban tartotta.
Az országgyűlési biztos 1995. XII. 1-jén felhívta a minisztert, hogy intézkedjen a rendelet kiadásáról. A miniszter a felhívást elfogadta, de a rendelet hat hónap múlva sem készült el. Ezért az országgyűlési biztos 1996. VI. 3-án ajánlással fordult a Kormányhoz. Csak ezt követően, VI. 7-én küldte meg a minisztérium a rendelet tervezetét, amely 1996. VII. 9-én lépett hatályba.
Az ajánlás teljesítésével a panasz még nem oldódott meg, de már van egy jogszabályi keret, amelyen belül   hasonló esetekben   bírósághoz is lehet fordulni.
Az eljárás tehát elérte a célját.

OBH 167/1995.
A feltételes szabadságra bocsátott panaszosnak munkájához útlevélre volt szüksége. Az útlevél-engedélyező hatóság a kérelmezőt a feltételes szabadságra tekintettel előzetes hozzájárulás megszerzésére hívta fel. A panaszos hozzájárulást kért a bíróságtól, amely a kérelmet megküldte a Büntetés-végrehajtási Intézet Bűnügyi Nyilvántartó Csoportjának a méltányossági jogkör gyakorlása céljából. A Bűnügyi Nyilvántartó Csoport a kérelmet mellékleteivel együtt visszaküldte a panaszosnak azzal, hogy a méltányossági jogkör gyakorlása a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint, ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy ennek hiányát megállapítja, ez a döntés az államigazgatási szervre kötelező. Mivel a bíróság megállapította, hogy az útlevél kiadásával kapcsolatos méltányossági jogkör gyakorlása ez esetben nem a bíróság, hanem a Bv. Intézet hatáskörébe tartozik, ez a döntés a Bv. Intézetre kötelező volt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a Bv. Intézet az intézkedést elmulasztotta, ezáltal az eljárási mulasztáson túl sértette a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 114/A. §-át, mely szerint a büntetés-végrehajtási intézet elősegíti, hogy az elítélt rendezze a szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit, lehetetlenné tette továbbá a jogorvoslat igénybevételét. A mulasztás a Magyar Köztársaság Alkotmányának 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és 58. § (1) bekezdésében biztosított szabad mozgáshoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.
Ajánlásában felhívta a Megyei Bv. Intézetet, hogy a mulasztást a jogszabályok szerint kötelező határozat meghozatalával orvosolja; a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokának figyelmét pedig felhívta arra, hogy az irányítása alá tartozó szervezet jogalkalmazó   különösen közigazgatási   tevékenysége törvényességének rendszeres ellenőrzése alkalmas a hasonló mulasztások megelőzésére.
Az ajánlással érintett szervek ajánlásoknak eleget tettek.

OBH 213/1995.
Panaszos lakáscélú támogatás, valamint gyermeknevelési segély iránti kérelmének elutasítását sérelmezte.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy panaszos kérelme ügyében hozott határozatokat a Polgármesteri Hivatal nem szabályszerűen kézbesítette, a határozatok kézbesítése nem volt bizonyítható, ezért a vizsgálatra felkért Közigazgatási Hivatal utasította az első fokú hatóságot a határozatok újbóli kézbesítésére. A Közigazgatási Hivatal egyetértett azon indítvánnyal is, hogy a családban nevelkedő gyermek (panaszos testvérének gyermeke) érdekében a gyámhatóság indítson gyermekelhelyezési pert, melynek eredményeként panaszos családjában nyerne elhelyezést az egyébként 12 éve ott nevelkedő gyermek.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogorvoslati jogosultságot, valamint szociális biztonságot garantáló rendelkezéseivel kapcsolatban. Az ajánlások elfogadásával az országgyűlési biztos eljárása végül is elérte célját.
Az országgyűlési biztos tájékoztatta panaszost, hogy az ismételten kézbesített határozatok ellen jogorvoslattal élhet.

OBH 215/1995.
A panaszos szerint előzetes letartóztatása ideje alatt többirányú betegségei ellenére nem részesült megfelelő gyógykezelésben, a szükséges idegsebészeti műtétet sem végezték el.
Az egészségügyi ellátást biztosító jog sérelmének gyanújára figyelemmel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a kényszerintézkedés időtartama alatt, a bv. intézet székhelyén lévő kórház traumatológiáján, illetve idegsebészetén elvégzett vizsgálatok eredménye alapján, az orvosi konzílium nem látta indokoltnak, hogy a panaszoson idegsebészeti műtétet végezzenek. A bv. intézet a konzílium által javasolt gyógyszereket viszont biztosította.
Az ügyben alkotmányos visszásság tehát nem állt fenn.

OBH 251/1995., OBH 264/1995., OBH 637/1995., OBH 1994/1995.
A panaszos azt kifogásolta, hogy szerződést kötött kárpótlási jegyeinek eladása tárgyában, ám a szerződő partner a szerződést csak részben teljesítette, majd irodáját bezárta, és a továbbiakban elérhetetlennek bizonyult. A panaszos a cselekmény miatt feljelentést tett a kerületi rendőrkapitányságon, ám több hónap elteltével sem kapott értesítést arról, hogy a nyomozás megindult-e, és azt melyik nyomozó hatóság folytatja. A továbbiakban több azonos tárgyú beadvány érkezett a rendőri szervekhez.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy az ügy nagy kiterjedése miatt a nyomozás áttételre került. Az áttételről a feljelentést átvevő és a nyomozást elrendelő hatóságok a feljelentőket nem értesítették, így megfosztották őket jogaik gyakorlásának lehetőségétől, továbbá azt a látszatot keltették, mintha a nyomozó hatóságok nem foglalkoznának az üggyel. A mulasztás a Magyar Köztársaság Alkotmányának 61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekű adatok megismerésének jogával, valamint az Alkotmány 64. §-ában biztosított indítványtételi joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.
Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese felhívta az országos rendőrfőkapitányt, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokát valamint a legfőbb ügyészt, hogy   utasításadási jogát gyakorolva   rendelje el, hogy a felügyelete alá tartozó szervek minden nyomozás elrendeléséről, illetve a nyomozást folytató szerv megváltozásáról értesítsék a feljelentőket és   ha nem azonosak a feljelentőkkel   a sértetteket. Felhívta továbbá az igazságügyi minisztert és a belügyminisztert, hogy vizsgálják meg a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény olyan módosításának lehetőségét, amely a feljelentők és sértettek értesítését a nyomozás elrendeléséről, illetve a nyomozást folytató szerv megváltozásáról minden eljáró szerv számára kötelezővé tenné.
A belügyminiszter és a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka elfogadták az ajánlásokat, a legfőbb ügyész úgy foglalt állást, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény kifejezett előírása nélkül a kért utasítás kiadására nem lát lehetőséget. A törvény módosítását illetően a belügyminiszter úgy foglalt állást, hogy megfontolja ennek lehetőségét, az igazságügyi miniszter a büntetőeljárás szabályainak megváltoztatását nem találta időszerűnek. A válaszokat az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese tudomásul vette.

OBH 276/1995.
A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a rendőrség állományába tartozó rendőrök segítséget nyújtottak a panaszos által képviselt társasházzal perben álló biztosító társaságnak abban, hogy a perrel kapcsolatos, és a társasház birtokában lévő reklámhordozót a biztosító társaság megszerezze. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a biztosító nagy méretű reklámhordozójának eltávolítása a forgalmas városközpontban történt. Ezért a rendőrség beosztottjai annak ellenőrzésére jelentek meg a helyszínen, hogy a forgalom elterelése, illetve a munkaterület körbeszalagozása esetén a művelet balesetmentesen elvégezhető-e. A rendőrség a szóban forgó reklámhordozó eltávolítása során tehát a törvény által hatáskörébe tartozó feladatot látta el. A vizsgálat továbbá nem tárt fel olyan adatokat, melyek arra utaltak volna, hogy a rendőrség eljárása során a polgári vitába valamelyik fél oldalán beavatkozott volna, így tevékenységével alkotmányos visszásságot nem okozott.
A panaszos kiegészítő beadványában azt is kifogásolta, hogy megjelent lakásán egy általa nem ismert férfi, aki elmondta a panaszosnak, hogy őt a rendőrségről ismeri, és   hangsúlyozva, hogy magánemberként van jelen   veréssel fenyegette egy peres jogvita miatt, majd felszólította, hogy a pertől álljon el. A panaszos válasza után az ismeretlen férfi ismételten közölte vele, hogy ő rendőrségi nyomozó, ezért az ügyet jól ismeri, és tudja, hogy a panaszosnak nincs igaza. A történteket a panaszos még aznap bejelentette a rendőrségen. Az eseményt vizsgáló rendőrségi vezető szerint a panaszost magánemberként, polgári peres ügy miatt felkereső ismeretlen férfi valóban a rendőrség állományába tartozik, ezért megtette vele szemben a szükséges parancsnoki intézkedést, és felhívta figyelmét arra, hogy a jövőben a hasonló cselekményektől tartózkodjon. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította annak gyanúját, hogy az érintett személy a panaszost lakásában veréssel fenyegetve arra próbálta rávenni, hogy az ne folytasson egy pert, holott a panaszosnak a per folytatásához nyilvánvalóan érdeke fűződött. Ezáltal a panaszos sérelmére megvalósította a Btk. 174. §-ába ütköző kényszerítés bűntettének kísérletét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy a Legfőbb Ügyész gondoskodjon a büntetőeljárás megindításáról. A Legfőbb Ügyészség a nyomozást elrendelte. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a választ tudomásul vette. Az eljárást folytató ügyészség a későbbiekben a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.

OBH 328/1995.
A panaszosok a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (továbbiakban KLTE), a Miskolci Egyetemen (továbbiakban ME), illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (továbbiakban ELTE), az 1991-es tanévtől másoddiplomás átképzésen vettek részt. Beadványukban azt sérelmezték, hogy az oktatási program befejezését követően   ellentétben az előző évfolyam hallgatóival   főiskolai szintű nyelvtanári képesítést kaptak.
A panaszosok az 1991-es tanévtől kezdve vettek részt az érintett felsőoktatási intézményekben az orosznyelv-tanárok másoddiplomás átképzésének programjában. Tanulmányaik befejezését követően kiadott diplomájuk főiskolai végzettséget deklarált. Az 1990-ben beiratkozott hallgatók   ugyanolyan képzési feltételek mellett   diplomájuk szerint +nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanárok  lettek.
A képzés időtartama (6 félév), formája (levelező tagozat) megmaradt, de az 1991-es tanévtől beiratkozó hallgatók már csak az oktatási intézmények által meghatározott további feltételek teljesítése esetén   önköltséges képzés keretében   kaphattak +nyelv- és irodalom szakos  tanári képesítést.
A KLTE diákjai először az egyetem rektorától kérték diplomájuk minősítésének megváltoztatását. Az egyetem rektorhelyettese azonban arról tájékoztatta a panaszosokat, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium állásfoglalása e kérdésben az, hogy az 1991-es tanévtől az orosz tanárok átképzése országosan egységes, az átképzés során teljesített feltételek főiskolai szintnek felelnek meg, így a diploma szintje is ehhez igazodik.
A döntést sérelmező pedagógusok kérték a művelődési és közoktatási minisztert, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálja felül az egyetem döntését. A minisztérium levélben tájékoztatta a panaszosokat arról, hogy az egyetem döntése a jogszabályoknak megfelel. A pedagógusok kérték a minisztert, hogy határozattal döntsön kérelmükről, mert csak így vehetik igénybe a felsőoktatási törvény szerint biztosított bírói felülvizsgálat lehetőségét, de az MKM válaszlevelében arra hivatkozott, hogy mivel az ügyben jogszabálysértő döntés nem született, az egyetem eljárásának helyben hagyását feleslegesnek tartja.
A KLTE rektorának tájékoztatása szerint a panaszosok az egyetem főiskolai szakára nyertek felvételt és tanulmányaik során semmi olyan további, az egyetem által meghatározott feltételt nem teljesítettek, amelynek eredményeként diplomájuk szerint nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanárok lehetnének.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a művelődési és közoktatási miniszter a Felsőoktatási törvényben biztosított törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva az államigazgatási eljárás általános szabályait köteles alkalmazni (Áe.) és ennek megfelelően a panaszosok kérelméről határozatban köteles dönteni. A KLTE hallgatóinak kérelmére indult eljárás lefolytatása tehát a fentebb hivatkozott törvényen túl sérti az Alkotmányban foglalt jogbiztonság követelményét és a panaszosok   az Alkotmányban és az Áe. törvényben biztosított   jogorvoslathoz való jogát is.
A jogsérelem orvoslása érdekében az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a művelődési és közoktatási minisztert, hogy a KLTE hallgatói által előterjesztett felülvizsgálati kérelemről az irányadó jogszabályoknak megfelelően határozatban döntsön.
A miniszter az ajánlást elfogadta, határozatáról azonban még nem adott tájékoztatást.

OBH 347/1995.
Panaszos sérelmezte, hogy mint volt hadiárva kérte a neki járó egyösszegű térítést, kérelmét azonban elutasították.
A panasz megérkezése után állásfoglalás céljából az országgyűlési biztos a HM Központi Irattár parancsnokát is, aki válaszlevelében közölte, hogy az egyösszegű térítésre az jogosult, akinek 1949. január 1. előtt megállapított hadigondozotti pénzellátását ezen időpontot követően politikai okokból megszüntették. Mind az első, mind a másodfokú eljárás törekedett az iratbeszerzésre, azonban nem volt megállapítható, hogy a hadiárva-járadékot mikor állapították meg, továbbá mikor és milyen indokkal szüntették meg.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vonatkozó törvény valóban hátrányos megkülönböztetést tartalmaz az azonos jogosultságú személyek között. A törvény az egyösszegű térítés megállapítását akkor teszi lehetővé, ha a jogosult pénzellátását 1949. január 1-je után politikai okokból szüntették meg.
Akinek a pénzellátását ezen időpont előtt vonták el, vagy ezen időpont után állapították meg, nem részesülhet az egyösszegű térítésben, ezért indokolt az 1949-es dátum módosítása.
Az igen jelentős számú panasz ellenére az alkotmányos visszásság észlelésekor az országgyűlési biztos nem élt jogszabálymódosítás kezdeményezésével, mivel a diszkrimináció kiküszöbölését indítványozó törvénymódosítás folyamatban van.
Időközben a törvénymódosítást a honvédelmi miniszter benyújtotta, ezzel az alkotmányos visszásság orvoslása a közeljövőben megtörténik.

OBH 387/1995.
Panaszos sérelmezte, hogy szociális támogatás tárgyában három ízben benyújtott kérelmére a polgármesteri hivataltól nem kapott választ. Jelezte továbbá, hogy a juttatások elosztási módját is kifogásolja.
Panaszos három gyermekét egyedül neveli, havi jövedelme alacsony.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy panaszos által jelzett három kérelem elintézésével kapcsolatban az önkormányzat nem adott magyarázatot. Megállapította továbbá, hogy a szociális törvény rendelkezései nem minden esetben érvényesülnek az önkormányzat gyakorlatában. A rászorultság elvének érvényre juttatása nem érvényesül, tekintettel arra, hogy a gyermekek utaztatása, utazási bérlet biztosítása, óvodai és iskolai ellátás nyújtása, tankönyv és tanszercsomag juttatása a rászorultság vizsgálata nélkül kerül biztosításra. Ez a módszer valóban nem követi a rászorultság elvét, így jogosan kifogásolta panaszos az önkormányzat által követett elosztási elveket. A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat saját rendeletével is ellentétes gyakorlatot folytat, mivel a rendelet egyébként utal a jövedelmi viszonyok vizsgálatára.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogorvoslati jogosultságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a jelzett három kérelemmel kapcsolatban részletesen nyilatkozzon. Amennyiben a kérelmek még nem kerültek elbírálásra, úgy kérte, hogy haladéktalanul intézkedjenek a határozatok meghozataláról.
Ajánlotta továbbá az önkormányzat gyakorlatának felülvizsgálatát és a szociális juttatások esetében a rászorultsági elv feltétlen érvényre juttatását, tehát a szociális törvény elvének, valamint az önkormányzat rendeletének maradéktalan betartását.
Az ajánlás eredményeként az önkormányzat a kifogásolt, el nem bírált kérelmek ügyében döntött, a határozatokat megküldte. Elfogadta az önkormányzat a további ajánlást is, és a szociális ellátásokról szóló rendelet felülvizsgálatát elrendelték.

OBH 402/1995.
A panaszos építési ügyében a közigazgatási hivatal   jogszabályban előírt harmincnapos határidőt túllépve   elmulasztotta meghozni a másodfokú határozatot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának felhívására ennek a hivatal eleget tett. Ezt követően az első fokon eljárt önkormányzat építésügyi osztálya nem közölte a panaszossal a határozatot.
Az országgyűlési biztos megkeresésére késedelmesen ugyan, de közölték a panaszossal a másodfokú határozatot.
A vizsgálat megállapította az alkotmányos visszásságot, mely a késedelmes ügyintézésben, ezáltal a jogbiztonság sérelmében állt.
Ajánlásában az országgyűlési biztos felhívta az eljáró államigazgatási szervek figyelmét az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek, különös tekintettel e törvény határidők betartására vonatkozó rendelkezéseinek, szigorú alkalmazására.
Az ajánlásban foglaltakat mind a közigazgatási hivatal, mind az önkormányzat elfogadta.
Az országgyűlési biztos eljárása megoldotta a konkrét panaszt, az eljárás elérte célját.

OBH 414/1995.
Panaszos a lakótársai nevében benyújtott beadványában sérelmezte, hogy lakóházukban működő vendéglátó egység zajos működése, a hangos zeneszolgáltatás, rendszeres utcai zajok mindennapi nyugalmukban zavarják, lakásuk rendeltetésszerű használata nincs biztosítva.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a nyitva tartást határozattal korlátozta, majd több ízben végzett ellenőrzést a határozat betartása érdekében. Az ellenőrzések során több esetben az üzletet éjszaka bezáratták. Időközben az üzlethelyiségnek új tulajdonosa lett, mellyel szemben a nyitva tartást még nem korlátozták, holott a panasz vele szemben is fennállt.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány pihenéshez való jogot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a lakóközösség korábban benyújtott kérelme alapján folytasson eljárást az üzlet nyitva tartásának korlátozása érdekében.
Az önkormányzat válaszában közölte, hogy az üzletben működő hangos zeneszolgáltatás, valamint az éjszakai nyitva tartásból eredő zajok, a távozó vendégek hangoskodó magatartása valóban lehetetlenné teszik a pihenést. Ezért felszólították a tulajdonost, hogy az üzlet csak akkor tarthat nyitva 22.00 óra után, ha az nem zavarja a környezetében lakók éjszakai nyugalmát.
Amennyiben a felszólításuk eredménytelennek bizonyul, úgy az üzlet 22.00 óra utáni nyitva tartását megtiltják.
Az intézkedést követően az országgyűlési biztoshoz ismételt panasz nem érkezett.

OBH 442/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy a szomszédos ingatlanon, részben építési engedéllyel, részben engedély nélkül létesült építmények mindennapi életében zavarják, lakhatását lehetetlenné teszik, saját építményének értékét lényegesen csökkentették.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a szomszédos ingatlanon létesült műhely az engedélytől eltérően kétszer nagyobb alapterülettel épült meg, melyre a vállalkozó az önkormányzattól használatba vételi engedélyt kapott. Megállapította továbbá, hogy ezen használatbavételi engedély kiadása során felelősség terheli az építési hatóságot. A hatóság később határozattal kötelezte a szomszédot hangszigeteléssel ellátott tömör téglakerítés megépítésére, mely azonban hangszigetelés nélkül, valamint az előírt magasságot túllépve épült meg. Kötelezett nem tett eleget a felszíni csapadékvíz elvezetésre vonatkozó előírásnak sem, melynek végrehajtása érdekében bírság kiszabására került sor.
Az önkormányzat hivatala később határozatot hozott az építési engedély nélkül épített gépkocsitároló, de műhelyként használt melléképület és az előírt magasságot meghaladó kerítés visszabontására.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány egészséges környezetet garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy gondoskodjon az ügyben hozott határozatok végrehajtásáról, vagyis hogy a panaszos ingatlanára a felszíni csapadékvíz ne jusson át, valamint gondoskodjon az építési engedély nélkül épített, műhelyként használt építmény, valamint a tömör kerítés megfelelő magasságra való visszabontásáról.
A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 461/1995.
Panaszos szociális ellátás, valamint az önkormányzattal fennálló egyéb problémája miatt fordult az országgyűlési biztoshoz.
Sérelmezte, hogy az önkormányzat a megélhetésük könnyítését szolgáló haszonbérleti szerződést felmondta. Előadta továbbá, hogy beiskolázási segély ügyében csak hónapok múlva kapott választ, a támogatást pedig alacsonynak találta.
Jelentős a család közüzemi díjtartozása, ennek csökkentése érdekében szeretett volna az HÉRA Alapítvány által támogatottak közé kerülni, de tudomása szerint az önkormányzat nem nyújtott be pályázatot az Alapítványhoz.
Panaszos családjában öt kiskorú gyermek nevelődik, havi jövedelmük a rendszeres nevelési segély folyósításával sem biztosított. Végezetül sérelmezte, hogy a házuk előtt lévő buszmegálló közvetlenül a kapubejáratuknál van, a megálló kiképzett útfelülete olyan hosszú, mint a telkük, ezért zavarja a bejárat szabad használatát.
A vizsgálat során az országyűlési biztos megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonságot, valamint a szociális biztonságot garantáló rendelkezéseivel kapcsolatban. Az önkormányzat nem tett maradéktalanul eleget kioktatási kötelezettségének, mert panaszost nem tájékoztatta arról, hogy az őt zavaró buszmegálló esetleges áthelyezése kérdésében   mint egy éven túl fennálló birtokháborítás   a bíróság jogosult dönteni, jogait bírósági eljárás során érvényesítheti. A megfelelő tájékoztatás az önkormányzat részéről elmaradt.
A szociális biztonsághoz való jog sérülése egyrészt a szabályozás hiányosságára, másrészt az önkormányzat anyagi teljesítőképességének korlátaira vezethető vissza.
Ajánlásként az országgyűlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a polgármesteri hivatal eljárása során mindenkor tegyen eleget a közigazgatási eljárás alapelvei között rögzített kioktatási kötelezettségének, tájékoztassa az ügyfeleket az igénybe vehető fórumról, és arról, hogy a kérelem elbírálása nem tartozik a hivatal hatáskörébe.
Javasolta, hogy az önkormányzat ismételten vegye fel a kapcsolatot a HÉRA Alapítvánnyal és a pályázati feltételek ismeretében az arra rászorulók megsegítésére nyújtsanak be pályázatot, melynek esetleges elnyerésével panaszos és a hozzá hasonló, nehéz anyagi körülmények között élő családok gondjai, ha kismértékben is, de enyhíthetők.
Az önkormányzat válaszában közölte, hogy a buszmegálló ügyében az ügyfelet szóban tájékoztatták, ennek írásbeli formája valóban elmaradt.
A szociális segélyezés ügyében a jövőben még körültekintőbben fognak eljárni. Az Alapítványhoz való pályázat benyújtásáról a válasz nem tesz említést, holott a pályázati feltételeket és a módszerre vonatkozó eljárásokat a HÉRA Alapítvány közreműködésével az országgyűlési biztos eljuttatta az önkormányzatnak.

OBH 473/1995.
Panaszos kifogásolta, hogy az önkormányzat a lakásfenntartási támogatást és egyéb szociális juttatásokat megszüntette. Tudomása szerint a lakásfenntartási támogatás nemcsak az ő esetében, hanem a kerületben általánosságban megszűnt. Panaszolta, hogy benyújtott kérelmeire nem kapott választ, továbbá kifogásolta a helyszínen eljáró ügyintéző magatartását.
A vizsgálatra az Alkotmány szociális biztonságot garantáló rendelkezésének megsértése, illetve annak veszélye miatt került sor.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy panaszos által különböző szociális juttatások iránt előterjesztett kérelmei között valóban található olyan eset, amikor a kérelem elbírálatlan maradt.
Az önkormányzat helytelenül a +fellebbezés elutasítása  megjelölést használta, holott panaszos nem kapott határozatot, így fellebbezéssel sem élt. A vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy panaszos a szociális törvényből adódó helyi rendelet szabályainak figyelembevételével több irányú támogatásban részesült az önkormányzattól, 1989 és 1996 I. féléve között eltelt időben az mintegy 450 ezer forint összeg volt.
A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat a rendelkezésre álló anyagi keretek között kötelezettségének eleget tett, ugyanakkor a lehetőségek keretei között nyújtott szociális gondoskodás szociális biztonságot nem nyújt panaszosnak és családjának.
A szociális biztonsághoz való jog alapjogként való szabályozása nem keletkeztet alanyi jogot az ellátásra, az az állam kötelezettségvállalását jelenti, amelynek mértékét a törvényhozás és a Kormány az ország teherbíró képességének függvényében állapítja meg.
Az önkormányzat a szociális biztonsághoz való jog érvényesülése során anyagi teherbíró képességeinek keretei között eleget kívánt tenni e feladatának, annak szintje azonban nem fedi a ma kívánalomként jelentkező szociális biztonság fogalmát. A kifogásolt ügyintézői magatartás valóban sértheti a magánélet és magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot, azonban az eljárások lefolytatásához szükséges a kérelmezők életvitelének felmérése; ez óhatatlanul   korlátozott   betekintést jelent az ellátást igénylő magánéletébe. Ez a korlátozás azonban jelentős érdeksérelemmel nem járhat.
A vizsgálat megállapította, hogy a felhívott alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásság nem keletkezett, ugyanakkor az is megállapításra került, hogy a panasz a jelenlegi szabályozási hiányosságra és az önkormányzat anyagi teljesítőképességének hiányára vezethető vissza, így ajánlást nem tett az országgyűlési biztos. Az önkormányzat a lakásfenntartási támogatást általánosságban nem szüntette meg, helyi rendeletében a hozzájutás feltételeit szabályozta. Panaszos esetében valóban megszüntetésre került ez az ellátási forma, de ennek indoka a hozzájárulás feltételeinek hiánya volt. Az önkormányzattól az országgyűlési biztos kérte, hogy a továbbiakban is kísérjék figyelemmel a gondoskodásra, támogatásra szoruló család nehéz helyzetét.

 OBH 504/1995.
 Tisztelt Uram!

 Hivatalunkhoz beterjesztett beadványaiban foglaltakat, melyben örökösödési illetékek és közös tulajdon használatának felülvizsgálatát kérte, áttanulmányoztam.
 Megállapítottam, hogy kérelmeiben írtak szerint az Ön által megjelölt ingatlan 4/8-ad részben ajándékozás, 1/8-ad részben öröklés címén az Ön tulajdona. A fennmaradó 3/8-ad részt nővére 1/8-ad részben örökölte, 2/8-ad részben ajándékba kapta. Nővére halála után a 3/8-ad rész unokahúga tulajdonába került. Ön azt sérelmezi, hogy édesapja halálát követő hagyatéki ügyben nem az ingatlan 1/8-ad forgalmi értéke alapján számították az örökösödési illetéket. Kifejti azon véleményét, hogy a befizetett illeték befolyásolja a közös tulajdonú ingatlan használatát.
 Tájékoztatom arról, hogy a tulajdoni arányt a közjegyző állapítja meg a hagyatékátadó végzésében, azt nem érinti az örökösödési illeték nagysága. A Legfelsőbb Bíróság hagyatéki ügyben hozott határozatának vizsgálatára nincs hatásköröm.
 Beadványaiból kitűnik, hogy nem érti, miért az unokahúga használja a nagyobb értékű ingatlant, ha tulajdoni része kisebb. Ez sem függ össze az illetékkiszabás összegével.
 Az Ön 5/8-ad, illetve unokahúga 3/8-ad része, eszmei hányad. Ez azt jelenti, hogy a közös tulajdonú ingatlannak valamennyi részére, a kertre, az udvari lakásra, utcai lakásra, az esetleges gazdasági épületre, megilleti Önöket 5/8-ad, 3/8-ad arányú tulajdonjog. A tulajdoni aránytól eltérhet a használat aránya. Önök esetében is ez áll fenn, vagyis nem használják mindketten az ingatlan valamennyi részét, hanem egy-egy részt használnak.
 Amennyiben ez az állapot Önnek nem felel meg, közös tulajdon használati módjának megváltoztatása iránt polgári pert indíthat. Ha a használat módján nem akar változtatni, többlethasználatért díjat kérhet az unokahúgától, amiben ha nem tudnak megegyezni ugyancsak indíthat polgári pert.
 A perindítással kapcsolatban a bíróságok panaszirodáján kérhet bővebb tájékoztatást, sőt kérelmét ügyfélfogadási időben ott jegyzőkönyvbe is mondhatja.
 Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 19. § (2) bekezdése figyelembevételével az illeték kiszabásával kapcsolatban nem indítok vizsgálatot.
 Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét. Sajnálom, hogy kérésének nem tudtam eleget tenni.

Budapest, 1996. április 11.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

 OBH 546/1995.
A panaszos és férje egymást követően két lakáspályázatot nyújtott be a helyi önkormányzathoz. Beadványában a pályázatok elbírálásával kapcsolatos önkormányzati eljárást sérelmezte. A panaszos és házastársa első alkalommal elnyerték a lakást, de azt leromlott állapota miatt nem tudták elfogadni. A Vagyongazdálkodási Osztály jegyzőkönyvben biztosította őket arról, hogy a következő pályázatnál   előző pályázatuk alapján   számukra lakást biztosítanak. Az ezt követően kiírt pályázaton azonban nem ők nyertek, mivel az időközben megváltozott helyi rendelet szerint egy főre eső jövedelmük alapján szociális lakásra már nem voltak jogosultak.
A pályázatok elbírálásánál az önkormányzat biztosította a lakások megtekintését a pályázat benyújtása előtt, azonban ezt a lehetőséget a panaszosok elmulasztották, így a bérleti szerződés megkötése nem az önkormányzatnak felróható okból hiúsult meg. A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat az elbírálással kapcsolatban a jogszabályi előírásokat megtartotta, alkotmányos visszásságot nem okozott.
A Vagyongazdálkodási Osztály ügyintézője azonban bizottsági felhatalmazás nélkül olyan kérdésben tett nyilatkozatot, melynek eldöntése a bizottság hatáskörébe tartozott. Ezzel veszélyeztette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményét.
A vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos általános helyettese az önkormányzat jegyzőjének ajánlást tett arra vonatkozóan, hogy a jövőben a pályázati kiírásokban külön hívják fel a figyelmet arra, hogy amennyiben a pályázó a lakást nem tekinti meg, ennek jogkövetkezményeit neki kell viselnie. Az országgyűlési biztos általános helyettese a jegyző intézkedését kérte még az iránt, hogy az ügyintézők bizottsági döntést igénylő kérdésekben, csak a bizottsági döntések birtokában nyilatkozzanak.
Az ajánlást a jegyző határidőn belül elfogadta, az ügy ezzel megoldódott.
OBH 554/1995., 2607/1995., 1757/1996., 2556/1996., 4121/1996., 7899/1996.
Panaszosok a Távfűtőművek szolgáltatási árát, különösen az alapdíjat kifogásolták, mert a Távfűtőművek   kihasználva monopolhelyzetét   állandóan emeli a szolgáltatás díját, egyoldalúan módosítva ezzel a szerződést. A Távhő áremelési terveit az illetékes közgyűlés is jóváhagyta. A panasz alapján felmerült a jogállamisághoz, ezen belül a jogbiztonsághoz fűződő jog, valamint a gazdasági verseny szabadságának elismeréséhez fűződő jog sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el.
Megállapította, hogy a távhőszolgáltatók területi monopóliumot élveznek, s ezzel gazdasági erőfölénybe kerülnek a fogyasztókkal szemben. Azt, hogy az árképzés során visszaélnek-e ezzel a helyzettel vagy sem, azt a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény alapján a Gazdasági Versenyhivatal jogosult vizsgálni. Ezért az országgyűlési biztos felkérte a Gazdasági Versenyhivatalt a szükséges intézkedések megtételére. A hivatal ennek nem tett eleget. Arra hivatkozott, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján nincs hatásköre a hatósági árak felülvizsgálatára. A jogsértés megszüntetésére az ármegállapító, vagyis a közgyűlés jogosult.
A vizsgálat kiterjedt a távfűtésről szóló törvény tervezetére és az Állami Számvevőszéknek (továbbiakban: ÁSZ) a távhőszolgáltatással kapcsolatos jelentésére is. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzatok   ellentétben az ártörvény követelményeivel   elismerték a távfűtőművek nem hatékony működésének költségeit, és kettős szorításban (fogyasztói érdek és szolgáltató szervek működtetése) többnyire a vállalkozások igényeit, nyereségre való törekvését engedték érvényre jutni. A törvénytervezet sem oldja fel ezt az ellentmondást, hiszen a távfűtés szolgáltatási díjával kapcsolatos panaszokat a hatósági ár megállapítója (a területi önkormányzat) jogosult vizsgálni. A fogyasztó biztonságát és védelmét az jelentené, ha a Gazdasági Versenyhivatal folyamatosan ellenőrizné a távhőszolgáltató szervezetek díjkalkulációit. A rendszeres árellenőrzés biztosítaná, hogy a távfűtőművek törekedjen a gazdaságos üzemelésre. Ennek érdekében lenne fontos az is, hogy a távfűtőművek egyéni szerződéseket kössön. A törvénytervezet mérés szerinti elszámolás esetén lakossági fogyasztóként az építmény, építményrész (lakás) tulajdonosát, illetve azok közösségét jelöli meg. Az ÁSZ jelentése szerint a takarékosságra a kollektív elszámolás nem ösztönöz, mivel abban a fogyasztó csak közvetve érdekelt, a szolgáltatónak pedig egyoldalú előnnyel jár, mert a költségmegosztást a lakóközösségre hárítja. Az ÁSZ megállapításaival és ajánlásaival az országgyűlési biztos egyetértett. Ezért e tárgyban újabb vizsgálatot nem folytatott. A jogbiztonság és a gazdasági verseny szabadsága érdekében azonban ajánlásokat tett az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek a törvénytervezet és előterjesztés kiegészítésére, különösen a Gazdasági Versenyhivatal szerepét, a szolgáltató és a fogyasztó jogviszonyát illetően. Ezeket tájékoztatásul megküldte az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi, valamint Önkormányzati és Rendészeti Bizottsága Elnökének. Az ajánlásokra válasz még nem érkezett, de a határidő sem járt le.

OBH 567/1995.
Panaszosok, mint fiatal házasok lakáscélú támogatásban részesültek, de a szerződésben vállalt határidőre rajtuk kívülálló ok miatt gyermekvállalási kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni. Az anya 29 évesen, súlyos betegség miatt rokkantnyugdíjazásra került. Sérelmezték, hogy ezen körülmények ellenére a pénzintézet az összeg behajtása iránt intézkedett.
A vizsgálatra az Alkotmány házasság és család védelmét, valamint a szociális biztonságot garantáló rendelkezésének megsértése, illetve annak veszélye miatt került sor.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a pénzintézet a jogszabályi lehetőségeken túlmenően egyéb, kifejezetten méltányos elbírálásra nem jogosult. A tőketartozás elengedésére a szabályozott feltételek esetén a pénzügyminiszter jogosult. A rendkívül méltánylást érdemlő eset nem egyedi, e témában még több panasz érkezett, hasonló tényállással, illetve az esetek nagy részében a vállalt gyermek (gyermekek) megszületett, de a szerződésben rögzített határidőn túl. (400/1995; 1281/1995; 4647/1996; 5369/1996.)
A határidő letelte után a lakáscélú támogatás, mint megelőlegezett kedvezmény hitelként él tovább, és azt kamataival együtt a pénzintézet a szerződő félre terheli.
Az esetleges méltányos elbírálás érdekében a felsorolt esetekben az országgyűlési biztos általános helyettese megkereste a pénzügyminisztert, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a súlyos beteg anya esetében, illetve azokban az esetekben, ahol a gyermekek a vállalt határidőn túl születtek meg, milyen lehetőség van a felhalmozódott tartozás enyhítésére.
A pénzügyminiszter válaszában közölte, hogy a jogszabályban részletezett eseteken kívül sajnálatosan az anyagi, tehát a költségvetési lehetőségek korlátozott mértéke miatt nincs módjuk a tartozások elengedésére.
A vizsgálat alkotmányos jogsérelmet nem tárt fel, jogszabály-módosítást nem kezdeményezett az általános helyettes.

OBH 596/1995., OBH 25/1996., OBH 264/1996., OBH 289/1996.,OBH 1693/1996., OBH 1716/1996., OBH 2863/1996.
A panaszos azt kifogásolta, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem jogellenesen   indokolás nélkül   szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a kizárólag a Magyar Köztársaság pótköltségvetéséről szóló 1995. évi LXXII. törvényben csökkentett személyi juttatásokra fordítható összegre hivatkozó indokolás nem elégíti ki a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 30. § (1) bekezdésében előírt valós és okszerű indokolási kötelezettséget. Figyelemmel arra, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 40/1995. (VI. 15.) AB határozata megállapította, hogy   az egyetemi autonómiára tekintettel   a költségvetés nemhogy egy konkrét oktató, de meghatározott létszámú oktatói csoport felmentését sem írhatja elő, a felmentés az egyetem saját döntése, így azt indokolni köteles. Az indokolási kötelezettség teljesítésének elmulasztása a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított munkához való joggal és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.
Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese felkérte a művelődési és közoktatási minisztert, hogy   a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 74. § (1) bekezdés c) pontjában az Országgyűlés által ráruházott törvényességi felügyeleti jogkörben eljárva   vizsgálja meg a Budapesti Műszaki Egyetemen   a Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló 1995. évi LXXII. törvénnyel összefüggésben   közalkalmazottak felmentéséről hozott döntések törvényességét, gondoskodjon továbbá a jogszabályi előírások érvényesülésének biztosításáról.
Mivel a későbbiekben más felsőoktatási intézmények (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Janus Pannonius Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) volt közalkalmazottai is hasonló panasszal fordultak a Hivatalhoz, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese felkérte a minisztert, hogy vizsgálatát ezekre az intézményekre is terjessze ki. Ugyanakkor a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolán történt jogviszony-megszüntetéseket nem vizsgálhatta, mivel a nem állami felsőoktatási intézményekre nem terjed ki a miniszter felügyeleti jogköre.
A miniszter írásban tájékoztatta az országgyűlés általános helyettesét arról, hogy a törvénysértő eljárás megállapítása mellett felhívja a felsőoktatási intézményeket a felmentések valós és okszerű indokolásának kötelezettségére. -géretet tett továbbá arra, hogy a hasonló ügyek egy részében megindított munkaügyi perek jogerős befejezése után a bírósági döntéseket törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva kiterjeszti azokra az oktatókra is, akik nem fordultak bírósághoz.

OBH 642/1995.
A panaszos l4 éves fiát az egyik szegedi tó strandján társai holtan találták a tó medencéjének mély vízű részében. A boncolás a halál okát vízbe fulladásban, légzési elégtelenségben állapította meg. A panaszos feljelentése alapján eljáró nyomozó hatóság a nyomozást   bűncselekmény hiányában   megszüntette. A panaszos szerint a nyomozást hiányosan folytatták le, s ekként tisztázatlan maradt fia halálának valódi oka. Szerinte a gyermekeket kísérő személyeket büntetőjogilag felróható mulasztás terhelte. Azt is kifogásolta, hogy az ügyben eljárt hatóságok nem kézbesítették részére az iratokat.
A panasz érintette a panaszhoz és az élethez való jogot, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot folytatott. Alkotmányos visszásságot azonban nem állapított meg, mivel a nyomozó hatóság az eljárást az adott jogszabályi keretek között folytatta le, de a széles körű bizonyítás adataiból sem lehetett arra következtetni, hogy a csoport kísérői büntetőjogilag felróható mulasztást követtek volna el. Az élethez való jog tehát nem sérült, de a panaszjog sérelme sem valósult meg, mert a nyomozás során meghozott határozatokat a panaszosnak kézbesítették, így lehetősége volt   az általa egyébként igénybe is vett   panaszjog gyakorlására.

OBH 738/1995.
A panaszos a földhivataltól több éve hiába kérte tulajdonjogának bejegyzését. A földhivatal ezen eljárása sértette a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a panaszos kárpótlási árverésen, 1993-ban megszerezte egy ingatlan tulajdonjogát.
Az országgyűlési biztos az ügyben megkereste a megyei földhivatal vezetőjét, aki azt a tájékoztatást adta, hogy az érintett ingatlan illetékességi területén működő kirendeltségük kapacitás hiányában nem volt képes az árverési anyagok előkészítésére és az ingatlanok kitűzésére. A munka elvégzésére a megyei földhivatal vállalkozási szerződést kötött a Földmérési és Távérzékelési Intézettel /FÖMI/. A FÖMI nem az érvényben lévő földmérési szakmai utasítások és előírások szerint végezte feladatát, így a tulajdonjog bejegyzésére nem kerülhetett sor. A megyei földhivatal végül saját hatáskörben kijavította a hibákat és bejegyezte a panaszos tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba.
A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos tulajdonjogának ingatlannyilvántartásba való bejegyzése   a jogszabályban előírtakhoz képest   jelentős késedelemmel történt. Ezzel az eljárással a földhivatal megsértette a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatának ideje alatt a földhivatal elvégezte a szerkesztési hibák kijavítását és bejegyezte a tulajdonjogot. Erre tekintettel az országgyűlési biztos ajánlással nem élt. Eljárása azonban a panaszt megoldotta, az eljárás elérte célját.

OBH 795/1995.
Panaszos 1989-ben kamatmentes építési kölcsönt kapott a kerületi önkormányzattól. A részletek törlesztésére csekket érdeklődése ellenére sem kapott. 1995-ben az önkormányzat egy összegben kérte tőle a kölcsön visszafizetését. Panaszos részletfizetés iránti kérelmet adott be, melyre fél év alatt sem kapott választ.
Az ügyben felmerült a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményének veszélye (Alkotmány 2. §).
Az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére a jegyző engedélyezte a részletfizetést. Az önkormányzat mulasztásának okaként a jegyző a Lakásigazgatási Iroda utóbbi időben történt többszöri átszervezését és a nagyarányú elvándorlást jelölte meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az alkotmányos visszásságot megállapította az eljárás során, de tekintettel arra, hogy az ügy kedvezően befejeződött, nem élt ajánlással.

OBH 807/1995.
Egy önkormányzati tulajdonú helyiség bérlője panaszolta, hogy az önkormányzat felmondással jogellenesen megszüntette helyiségbérleti jogát.
Panaszos évtizedek óta bérelte a négy helyiségből álló helyiségcsoportot. Kettőt határozatlan idejű, kettőt ideiglenes szerződéssel bérelt. Ez utóbbiakat önerőből, romos, használaton kívüli épületrészek helyreállításával vette birtokba, utánuk bért nem fizetett. A vagyonkezelő kft. csak a panaszos 1993-ban bejelentett vásárlási szándékát követően állapította meg a bérletidíj-hátralékot és 800 000 forint befizetését kérte. A lefolytatott egyeztetések eredményeképpen a bérlő az összeg egy részét elismerte és befizette. Ekkor új bérleti szerződést kötöttek, és új bérleti díjban állapodtak meg. Panaszos ismételten beadott vásárlási kérelmét   a két helyiség ideiglenes kiutalására tekintettel   az önkormányzat elutasította.
Három hónap múltán az önkormányzat új helyiségbért állapított meg; ezt a bérlő kifogásolta, továbbra is a korábban megállapított díjat fizette. Az önkormányzat egy hónappal később saját hatáskörben visszavonta törvénysértő rendeletét, és visszaállította a korábbi díjat. A bérbeadó azonban felszólította a bérlőt az egyhavi díjhátralék megfizetésére, majd "nem fizetés" miatt a bérleti szerződést felmondta.
Hátrányos megkülönböztetést valósított meg az önkormányzat azzal, hogy a lakástörvényben biztosított felmondás lehetőségét a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő módon, a bérlő jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására használta fel.
1996. január 10-én az országgyűlési biztos felhívta az önkormányzatot, hogy vizsgálja felül panaszolt rendeleteit. Megkereste a Közigazgatási Hivatalt is, mint a törvényességi felügyeletet gyakorló szervet, kérte, hogy folytasson vizsgálatot és észrevételeit tegye meg.
A közigazgatási hivatal az ajánlással egyetértett, és saját hatáskörben is felszólította az önkormányzatot rendeletei módosítására. Az önkormányzat az ajánlásokra határidőn túl   1996. május 6-án   adott választ, mert csak a 15/1996. (IV. 1) ÖK rendelettel módosította korábbi rendeleteit.
Az ügyfelet tájékoztatták, hogy a felmondást tekintse tárgytalannak, de a bérbeadó a helyiségbér körüli vitát bíróság előtt kívánja rendezni. Az alkotmányos visszásság ugyan rendeződött, de a vitát a felek bíróság előtt folytathatják.

OBH 870/1995. és 1547/1995.
Panaszosok az ÁNTSZ egyik megyei intézetének kémiai és virológiai laboratóriumában dolgoznak mérgező, kórokozó anyagokkal (vér, vizelet, szennyvíz stb.). Az országos tiszti főorvos joghézagra hivatkozással megtagadta a veszélyességi pótlékot az e munkakörben dogozók részére. Ugyanakkor a közalkalmazottak, az állat-egészségügyi és élelmiszerminőség-ellenőrző intézetek, környezetvédelmi felügyelőségek dolgozói kapnak veszélyességi pótlékot. A panaszosok szerint nekik és munkatársaiknak is járna az illetménypótlék.
A panasz alapján felmerült annak veszélye, hogy a munkáltató döntése sérti a diszkrimináció tilalmát, és az egyenlő munkáért egyenlő bér követelményét. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy panaszosok munkahelye, az ÁNTSZ érintett megyei intézetének kémiai és virológiai laboratóriumai a köztisztviselőkről szóló törvény (Ktv.), a központi intézetek pedig a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartoznak. Ez utóbbi törvénynek az egészségügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerint a diagnosztikai laboratóriumi dolgozók   mint fokozott fizikai és pszichés megterheléssel járó munkakörben foglalkoztatottak   az A.1. fokozat illetményének 100%-át kapják veszélyességi pótlékként. A megyei intézetek dolgozói, mint a Ktv. hatálya alá tartozók, jogszabályi rendelkezés hiányában nem kapnak veszélyességi pótlékot. Ez a juttatás azonban az ő esetükben is indokolt volna, hiszen mérgező, kórokozó, és egészségre ártalmas toxikus anyagokkal dolgoznak. A Ktv. 47. § (5) bekezdése szerint ugyan az egészségre ártalmas, vagy fokozottan veszélyes munkát végző köztisztviselő illetménypótlékra jogosult, de azt a kormányrendeletet, mely ezeket a munkaköröket meghatározná, még nem alkották meg.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a szabályozás hiánya hátrányos megkülönböztetést jelent azok számára, akik köztisztviselőként dolgoznak az ÁNTSZ intézeteiben az említett munkakörökben. Ezért ajánlást tett a miniszterelnöknek arra, hogy a Ktv.-ben kapott felhatalmazás alapján intézkedjen a hivatkozott külön jogszabály mielőbbi kiadására. Az ajánlást a Miniszterelnöki Kabinetiroda a népjóléti miniszternek továbbította. A miniszter válasza szerint a pótlékrendszer korrekciójával kapcsolatos ágazati feladatok végrehajtására a minisztériumban Szakértői Bizottság alakult. A korrekciós elképzelések azonban éppen szűkíteni szeretnék a pótlékra jogosult munkaköröket. Ebből arra következtetett az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a népjóléti miniszter az ajánlással nem értett egyet. Az ajánlás kiegészítése után ismételten kérte a miniszter állásfoglalását, melyre válasz még nem érkezett, de a határidő sem járt le.

OBH 886/1995.
A panaszosnak kárpótlási ügyéhez adatokra volt szüksége, ezért az Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalhoz fordult. A Hivatal levélben tájékoztatta, hogy a kért adatok nem szerepelnek a nyilvántartásában, ezzel egyidejűleg a belügyminiszter rendeletére hivatkozva lekérdezési díj és postázási díj megfizetésére felhívó számlát állított ki a panaszos nevére. A panaszos válaszlevelében kifogásolta, hogy az illetékmentességet élvező kárpótlási eljáráshoz kapcsolódó, nem teljesített adatközlésért a Hivatal díjat számít fel. A Hivatal azt a tájékoztatást adta, hogy az adatszolgáltatásért a belügyminiszter rendeletében meghatározott összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni akkor is, ha az adatszolgáltatás sikertelen. A tájékoztatást a panaszos nem fogadta el, ezért a belügyminiszterhez fordult. A belügyminisztériumi válaszlevél szerint a díjfizetési kötelezettséget a Hivatal nem az illetékekről szóló törvény, hanem a vonatkozó BM rendelet alapján, törvényesen és jogszerűen állapította meg. A tájékoztatás szerint a rendelet díjmentességet nem állapít meg, ezért csak arra van lehetőség, hogy az adatszolgáltatást végző hivatal vezetője az ügyfél kérelmére, méltányosságból teljes költségmentességet állapítson meg, ezt azonban a panaszos nem kérte.
A személyes költségmentességgel nem rendelkező panaszosnak jogszabályi előírás alapján számlázta a Hivatal a (sikertelen) adatszolgáltatásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat, így az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a díj számlázása önmagában nem tekinthető alkotmányos visszásság okozásának. Ezzel szemben megalapozottnak találta a panaszosnak azt a kifogását, mely szerint a beadványaira kapott válaszok nem indokolják, hogy a díjfizetési kötelezettség miért áll fenn az egyébként tárgyi illetékmentesség alá eső eljárás esetén. Megállapította, hogy   ellentétben a Belügyminisztérium álláspontjával   az igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség elsősorban az illetéktörvényen alapul, ennek alapján pedig indokolható lett volna a kárpótlással összefüggő   ezért tárgya szerint illetékmentes   eljárásban fennálló díjfizetési kötelezettség. Megállapította ezért, hogy a Hivatal (mostani nevén: Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal), valamint a Belügyminisztérium a panaszos beadványaira adott válaszaikban elmulasztották a panaszost terhelő díjfizetési kötelezettség pontos, a jogszabályi megalapozottságot tartalmazó indokolását, a formális, a jogilag szabatos indokolás nélküli válasz pedig az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való jog gyakorlásával összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította továbbá, hogy a fizetendő díj nem a kért adatok kiszolgáltatása, hanem a nyilvántartásban történő keresésük ellenértékének minősül, ám a BM rendelet szövegezése félreérthető, ezért   sértve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét   alkotmányos visszásságot okoz.
Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy a belügyminiszter gondoskodjon arról, hogy a minisztérium, valamint az irányítása alá tartozó szervezetek a hasonló ügyekben a panaszok elbírálása során teljesítsék indokolási kötelezettségüket, továbbá a díjköteles szolgáltatás tárgyának   az adatok keresésének   pontos megfogalmazásával módosítsa rendeletét. A belügyminiszter az ajánlásokat elfogadta.

OBH 916/1995., 2297/1995., OBH 534/1995., OBH 2540/1995.
A panaszosok   állami felsőoktatási intézmények nem első alapképzésben részt vevő hallgatói   azt kifogásolták, hogy őket a korábban bevezetett és a tandíjrendszer ellenére fenntartott képzési hozzájáruláson túl havi 2000 Ft tandíj megfizetésére is kötelezik. Ez a nappali és nem nappali tagozatos alapképzésben részt vevő hallgatók számára nyújtott képzés különbségét, illetve a pedagógushallgatók illetményét figyelembe véve aránytalanul magas.
Mivel az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) AB határozatában elutasította a tandíjfizetési kötelezettséget előíró jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványokat, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy nincs lehetősége általános érvénnyel vizsgálni azt, hogy a művelődéshez való alkotmányos joggal összefüggésben okoznak-e alkotmányos visszásságot a tandíjfizetési kötelezettséget előíró jogszabályok. Megállapította azonban, hogy a tandíjfizetést előíró kormányrendelet szabályainak megfelelően megállapított kiegészítő tandíjon kívül bármely, a képesítési követelményekben vagy a tantervekben foglalt tanulmányi kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó díj meghatározása ellentétben áll a rendelet előírásaival, nélkülözi a jogszabályi alapot, ezért alkotmányos visszásságot okoz, mivel sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét. Megjegyezte továbbá azt is, hogy a rendelet értelmében a tandíj havonta egyenlő részben fizetendő, de a hallgató saját döntése esetén egy összegben is megfizetheti azt. Ezért még a rendelet szabályainak megfelelően megállapított tandíj esetén is sérti a jogszabályi rendelkezéseket a tandíj egy összegben történő befizetésének kötelező előírása.
Az alkotmányos visszásság kiküszöbölését célzó ajánlását a miniszter azzal fogadta el, hogy a felsőoktatási törvény   az Országgyűlés által éppen vitatott   módosítása az önköltséges oktatást lehetővé fogja tenni. A választ az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese tudomásul vette.

OBH 943/1995.
A panaszosok azt sérelmezték, hogy az Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Népjóléti Irodája, mint elsőfokú gyámhatóság nyolc hónap óta nem hozott határozatot három kiskorú gyermekük intézeti neveléséről, illetve annak megszüntetéséről.
Az országgyűlési biztos a jogbiztonság, mint alkotmányos alapelv sérelmét állapította meg a panasz alapján. Ezért ajánlással élt az Önkormányzat Polgármesteri Hivatala jegyzőjéhez. Az ajánlásban felhívta a figyelmet arra, hogy az államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint a benyújtott kérelem tárgyában az államigazgatási szerv 30 napon belül köteles határozatot hozni. Felhívta továbbá a jegyzőt a jogszabálysértő helyzet megszüntetésére és a határozat haladéktalan meghozatalára. Külön hangsúlyozta, hogy mivel gyermekek érdekéről van szó, a jogsértés különösen súlyos, így ennek megszüntetése érdekében fokozott körültekintéssel, de a lehető legrövidebb időn belül folytassák le az eljárást és hozzák meg a döntést.
A jegyző az ajánlásnak határidőben eleget tett. Ezzel az országgyűlési biztos eljárása a panaszt megoldotta, eljárása elérte célját.
 

OBH 958/1995.
Panaszosok beadványukban sérelmezték, hogy örökbefogadási kérelmük alapján hozzájuk kihelyezett két intézeti nevelt kiskorút indokolás nélkül visszavitték a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Átmeneti Otthonába (továbbiakban GYIVI ), majd az intézeti gyám kezdeményezte az örökbefogadási eljárás megszüntetését. Az illetékes Közigazgatási Hivatal az örökbefogadási eljárást határozathozatal nélkül szüntette meg.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította az ügyben eljárt Közigazgatási Hivatal mulasztását, vagyis a megszüntető határozat hiányát. A hivatal ezen mulasztásával sérült a jogállamiság elve és a jogorvoslathoz való jog. Megállapította továbbá, hogy a gyermekek GYIVI általi kihelyezésére, örökbefogadására vonatkozó szabályok számos, a gyermekek alapvető jogait érintő kérdést nem, vagy nem jogszabályi szinten rendeznek, ami szintén sérti a jogállamiság elvét. Az intézeti gyámnak tevékenységéről, működéséről nincs jelentéstételi kötelezettsége. Ugyanakkor a gyermekek kihelyezése tekintetében kizárólagos döntési jogköre van. Döntésével szemben nincs jogorvoslati lehetőség, vagyis sérelmet szenved a jogorvoslathoz való jog is.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a megállapított alkotmányos visszásságok orvoslását kezdeményezte az érintett Közigazgatási Hivatalhoz tett ajánlásában. A Közigazgatási Hivatal az ajánlásra   a határidő letelte és sürgetés ellenére   nem válaszolt.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással fordult a Népjóléti Minisztériumhoz is, melyben a minisztert a gyermekek örökbefogadását részletesen szabályzó norma megalkotására kérte fel. A Minisztérium az ajánlást elfogadta.
Ajánlással fordult továbbá a GYIVI fenntartójához, melyben kezdeményezte a GYIVI Szervezeti és Működési Szabályzatának módosítását a pszichológus szakértői vélemény szerepének növelése, és a nevelőszülői felügyelő ellenőrző tevékenységének gyakoribbá tétele érdekében. Az ajánlást a címzett elfogadta.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének eljárása tehát a konkrét panaszt nem oldotta meg, de a jövőre nézve az új jogszabályok megalkotásával a probléma megoldódhat. Ezzel az eljárás elérte célját.

OBH 966/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy hivatalos tárgyú megkereséseire a település polgármestere nem válaszol.
Az ügyben felmerült a jogállamiság sérelmének gyanúja.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy panaszos nyaralótelkének lábánál egy szigetszerű vízmosás található. Panaszos a vízmosásra vonatkozó vételi ajánlattal fordult a Nagyközség Tanácsához. Az 1986. december 8-án hozott határozat szerint a területet nem lehet elidegeníteni, a Tanács VB azonban hozzájárult ahhoz, hogy panaszos a terület rendben tartása céljából a fenti ingatlant használja.
1992. szeptember 27-én panaszos azt tapasztalta, hogy a használatába adott vízmosást ismeretlen eladók ismeretlen vevőknek árulják.
A vizsgálat megállapította, hogy panaszos kérte a Polgármesteri Hivatal állásfoglalását abban a kérdésben, hogy jogosult-e az általa használt területet sajátjaként bárki is árulni. Többszöri sürgetés ellenére sem kapott választ, ezért az Országgyűlési Biztos Hivatalához fordult.
Az országgyűlési biztos általános helyettese először 1996. január 29-én kért tájékoztatást a válaszadási kötelezettség elmaradásának okáról. A Polgármesteri Hivatal jegyzője válaszában nem tett említést arról, hogy miért nem válaszoltak panaszos megkereséseire.
1996. június 17-én ismételten kérte a polgármester magyarázatát a válaszadás elmulasztásának okáról.
A Polgármesteri Hivatal jegyzője 1996. október 10-én kelt levelében azt írta, hogy panaszos részére a polgármester 1996. október 2-án írt levelében az ügyben érdemi tájékoztatást adott.
A vizsgálat feltárta, hogy panaszos több alkalommal fordult a település polgármesteréhez, választ azonban az államigazgatási eljárásról szóló törvényben (Áe.) szabályozott 30 napos elintézési határidőn belül nem kapott. A válaszadás elmulasztása megvalósította a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmét.
A polgármester az országgyűlési biztos általános helyettesének 1996. június 17-én kelt tájékoztatást kérő levelére 1996. október 10-én válaszolt, figyelmen kívül hagyva az Áe.-ben rögzített elintézési határidőt, megsértve ezzel a jogbiztonság követelményét.
Az alkotmányos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásokkal élt.
Az 1993. évi LIX. törvény 21. § (1) bekezdése és 24. § alapján felhívta a Polgármesteri Hivatal jegyzőjét, hogy biztosítsa a beérkezett beadványok határidőn belüli megválaszolását és rendszeresen ellenőrizze azt.
A közigazgatási eljárásban az ügyintézési határidők betartásának garanciális jelentősége van, ezért felhívta a jegyzőt, hogy folytasson vizsgálatot a konkrét ügyben és ha a személyazonosság megállapítható, a mulasztásokért felelősökkel szemben folytasson le fegyelmi eljárást.
A jegyző az ajánlásokat elfogadta. Tájékoztatott, hogy az ajánlásban foglaltakat a hivatali munkavégzésbe beépíti. Közölte, hogy a szükséges fegyelmi eljárás megindításáról gondoskodott. Az országgyűlési biztos általános helyettesének eljárása eredményesen zárult.

OBH 1037/1995.
A panaszos a szomszédos ingatlanon folyamatban lévő építkezéssel és palacsintasütő üzem engedély nélküli működésével kapcsolatban nyújtott be panaszt.
A panaszos szomszédai lakóház bővítésére és élelmiszert készítő kisüzem építésére kaptak építési engedélyt.
Az építési engedélyt követően azonban építtetők a jogerősítő záradék kiadása előtt kezdték meg az építkezést, mely tevékenység miatt engedély nélkülivé vált az építkezés. A panaszos bejelentése alapján az elsőfokú építésügyi hatóság azonnal végrehajtható határozatával leállította az építkezést, majd építésrendészeti eljárás keretében 1994. december 06-án fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kötelezte építtetőket. Az elsőfokú építésügyi hatóság tájékoztatta panaszost arról, hogy nem továbbítja az építést engedélyező határozat elleni fellebbezést a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtásáig (30 nap elteltéig). A határidő az iratok tanúsága szerint eredménytelenül telt el, a hatóság semmilyen intézkedést nem tett az engedély nélküli palacsintasütő üzem működésének elkezdéséig.
A megkezdett működés elleni lakossági tiltakozásra többször tartott az építésügyi hatóság ellenőrzést, majd határozatával az engedély nélküli használatot leállította. A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, végrehajtása érdekében építtetőkkel szemben bírságot is kiszabtak (1995. november 02.).
Az iratokból nem derült ki, milyen körülmények között utasította el a kérelmet az elsőfokú hatóság, valamint, hogy a fellebbezés miért nem került elbírálásra az Áe.-ban előírt eljárási határidőn belül.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásában felhívja a közigazgatási hivatal vezetőjét, vizsgálja ki az ügyet és tegye meg a szükséges intézkedéseket.
A közigazgatási hivatal vezetője az előírt határidőn belül megadta válaszát, amelyhez csatolta a jegyzőnek szóló intézkedés másolatát.

OBH 1174/1995.
Panaszos sérelmezte, hogy szovjet hadifogságban és munkaszolgálatban töltött ideje után kért kárpótlást, és csak hadifogságban töltött ideje és munkaszolgálatban töltött idejének egy része után kapott kárpótlást.
Mivel a rendelkezésre álló adatok alapján alkotmányos visszásságra lehetett következtetni, az országgyűlési biztos az ügyben vizsgálatot rendelt el.
A vizsgálat a jogbiztonság megsértése miatt indult.
A vizsgálat megállapította, hogy panaszos kérelmét az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal 1993-ban bírálta el. Panaszos által a munkaszolgálatban töltött idő egy részére a hivatal kárpótlást állapított meg, míg panaszos által teljesített munkaszolgálat azon részére, melyet nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített, a Hivatal kárpótlást nem állapított meg. A Hivatal 1993-ban hozott döntése az 1992. évi XXXII. törvény akkor hatályos szövege szerint jogszerű volt. Panaszos az 1993. szeptember 16-án keresetindítási jogáról lemondott, a határozat jogerőre emelkedett.
Panaszos azonban az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozatának kihirdetését követően fordult panaszával az országgyűlési biztoshoz, s ahhoz kérte segítségét, hogy részére   az általa nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálata idejére is kerüljön sor kárpótlás megállapítására. Panaszos részére az OKKH csak akkor tud az Alkotmánybíróság határozata szerinti kárpótlást megállapítani, ha az Országgyűlés teljesíti az említett alkotmánybírósági határozat 5. pontja harmadik mondatában írt feltételeket, melynek teljesítését az Alkotmánybíróság 1995. szeptember 30-i napjában határozta meg. Az Országgyűlés e feltételeket nem teremtette meg. Ezáltal alkotmányos visszásságot idézett elő, mert mulasztásával sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogbiztonság elvét.
Ezért az országgyűlési biztos az ügyben ajánlást tett az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága elnökének. Felkérte, hogy az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozat 5. pontja harmadik mondatában írt feltételek teljesítésének elmulasztásával előidézett alkotmányos visszásság megszüntetése érdekében a jogi szabályozás céljából tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az ajánlásra az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnöke arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy megkereste az igazságügyi minisztert abból a célból, hogy a törvényjavaslat benyújtása mikorra várható, s hogy ennek eredményéről az országgyűlési biztost tájékoztatni fogja. Az országgyűlési biztos az ajánlásra tett intézkedést és tájékoztatást tudomásul vette. Az ügyintézés még nem fejeződött be.

OBH 1188/1995.
Panaszos sérelmezte, hogy társtulajdonosa engedély nélkül gazdasági épületet épített közös tulajdonukon.
Panasza szerint az ideiglenes fennmaradási engedéllyel rendelkező gazdasági épület bontására kötelező határozatot a másodfokú építésügyi hatóság megsemmisítette.
A vizsgálat megállapította, hogy a másodfokú határozat rendelkező része nem tartalmazza a bírói felülvizsgálat lehetőségére utaló felhívást.
Mind az első, mind a másodfokú határozatból kitűnt, hogy a tulajdonostárs és családja a gazdasági épületet rendeltetéstől eltérően használja. Emiatt valóban nem az ideiglenes fennmaradási engedéllyel rendelkező építmény bontását kellett volna elrendelni, hanem a hatóságnak nevezettet a rendeltetéstől eltérő használat megszüntetésére kellett volna köteleznie.
Amennyiben a másodfokú hatóság úgy ítélte meg, hogy az első fokú határozat nem volt megalapozott, s emiatt megsemmisíti az első fokú határozatot, a hatóságot új eljárásra kellett volna utasítania, vagy az első fokú döntést megváltoztatnia, s panaszos kérelmét elutasítania. Ebben az esetben a bírói út igénybevételéről kellett volna tájékoztatnia a kérelmezőt.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló, valamint a jogorvoslati jogot biztosító rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásban felhívta a megyei közigazgatási hivatalt, hogy határozatát saját hatáskörben vizsgálja felül, s vagy vonja vissza és az első fokú határozat megváltoztatásával utasítsa el panaszos kérelmét, bírói felülvizsgálat lehetőségének biztosításával; vagy határozatát egészítse ki azzal, hogy az elsőfokú hatóságot utasítsa új eljárásra, miután annak tárgymegjelölése és az indokolási rész ellentmond egymásnak.
A közigazgatási hivatal az ügyben hozott határozatát az ajánlásban megadottak szerint módosította, s azt a nyitva álló határidőn belül tájékoztatásul megküldte.

OBH 1232/1995.
Panaszos az utca lakóinak nevében beadványában sérelmezte, hogy a lakóházuk közelében egy korábbi időpontban nonstop diszkórendezvény megtartására került sor. Ezen éjszakán a környék lakói részéről mintegy 800 bejelentés érkezett a rendőrkapitányságra az elviselhetetlen zajterhelés miatt.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a kérdéses napon a délután 5 órától másnap reggel 7 óráig megtartott szabadtéri rendezvény rendkívüli mértékben zavarta a környék lakóinak nyugalmát, a zajkibocsátási határérték mintegy duplájával lépte túl a megengedett mértéket. A lakossági bejelentés hatására a polgármester megtiltotta az ilyen típusú rendezvények lebonyolítását, melyről a lakókat is értesítette. A vizsgálat megállapította, hogy a zajkibocsátási határérték túllépése miatt a szervező terhére rótt közel kétmillió forint zajbírság nem érte el a célját, mivel a szervező a megadott címeken nem volt fellelhető, a határozat kézbesítése sem volt eredményes.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány egészséges környezetet garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országggyűlési biztos általános helyettese felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a terület hasznosításakor a hasonló események elkerülése érdekében mindenkor legyen figyelemmel a környék nyugalmának biztosítására, a zajártalom kiküszöbölésére.
A polgármester válaszában közölte, hogy a képviselő-testület nevében biztosítja, hogy a jövőben a terület hasznosításakor a lakosság nyugalmát zavaró rendezvényeket megakadályozzák.

OBH 1247/1995.
Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy feljelentésével kapcsolatban mindmáig semmilyen értesítést nem kapott. Közúti baleset érte, ezért a baleset okozóját feljelentette. Az ügyészség megállapította, hogy a felmerült adatok alapján a feljelentett személy terhére bűncselekmény gyanúja nem állapítható meg, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megtagadta. A szabálysértési eljárás lefolytatására kijelölt rendőrkapitányság azonban nem tudott az ügyben eljárni, mivel az iratok megküldésével az ügyészség olyan sokáig késedelmeskedett, hogy mire a rendőrkapitányság megkapta azokat, az elévülési szabályokra tekintettel a cselekmény elbírálására már akkor sem maradt volna törvényes lehetősége, ha az ügyészségen az iratokhoz mellékelték volna az ügyészségi határozatot, és nem lezárt ügyként irattározásra küldik meg azt a rendőrségnek.
A lefolytatott vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ügyészség mulasztása jogbizonytalanságot idézett elő. Az iratokon található különböző feljegyzésekből és irodai utasításokból egyértelműen megállapította azt is, hogy gondatlanul jártak el, mikor a saját határozatukban elrendelt, a rendőrséghez történő iratáttétellel az elévülési szabályok figyelmen kívül hagyásával késedelmeskedtek. Az pedig, hogy az ügyészség illetékese nem tudta, csatolta-e vagy sem saját határozatát az iratokhoz, illetve hogy +elintézett ügyként  küldte el az aktát, önmagában is jogbizonytalanságot okozott.
Tekintettel arra, hogy az elévülés következtében az okozott visszásság már nem orvosolható, valamint arra, hogy a hasonló esetek elkerülésére a Legfőbb Ügyészség határozott intézkedéseket ígért, jelen ügyre vonatkozóan az országgyűlési biztos ajánlással nem élt. Panaszost a vizsgálatról tájékoztatta és felhívta az ügyben érintett hatóságok figyelmét, hogy eljárásaik során minden esetben tanúsítsanak fokozott gondosságot az eljárási és iratkezelési normák betartásával kapcsolatban.
 

OBH 1306/1995.
 Tisztelt Asszonyom!

 Ön panaszbeadványában sérelmezi, hogy az OTP helyi fiókja kölcsönszerződését felbontotta és egy összegben kéri tartozása visszafizetését.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. §-a határozza meg az országgyűlési biztos eljárására, intézkedésére vonatkozó rendelkezéseit. Ugyanezen törvény 29. § (1) bekezdése szerint az országgyűlési biztosnak nincs felhatalmazása arra, hogy folyamatban lévő bírósági eljárásba beavatkozzon. A fizetési meghagyás kibocsátásával az Ön és az OTP helyi fiókja közötti bírósági eljárás megindult, így hatáskör hiányában ügyének vizsgálatára nincs módom.
 Következő tanácsot tudom adni Önnek.
 Végrehajtás csak jogerős fizetési meghagyás vagy jogerős bírósági határozat alapján indulhat. A végrehajtás elrendelése is jogerős bírói döntés alapján történik. Önnek a végrehajtási eljárás megindítása előtt, illetve közben is lehetősége van megegyezni az OTP-vel tartozása visszafizetésének módjáról.
 Lehetőségeiről részletes ingyenes tájékoztatást kérhet a helyi illetékes bíróság panaszirodáján.
 Sajnálom, hogy ennél többet nem tudok segíteni.

Budapest, 1996. február 5.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

OBH 1421/1995.
A panaszos a települési önkormányzatnak a köztisztaság fenntartásáról és a település szilárd hulladék gyűjtésével, kezelésével összefüggő tevékenységéről szóló többször módosított rendeletét sérelmezte. Beadványában azt kifogásolta, hogy az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény hatálybalépése előtt alkotott helyi rendelet törvénysértő módon rendelte el a közszolgáltatás kötelező igénybevételét, illetve az 1994. április 1-től bevezetett hozzájárulás megfizetését. Kifogásolta továbbá, hogy azoktól, akik nem kötötték meg a szerződést a szolgáltatóval és díjat nem fizettek, 1994. április 1-ig visszamenőlegesen követelik és beszedik az elmaradt hozzájárulást.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy: +A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.  A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság a jogalkotó kötelezettségévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, annak egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Ez a megfogalmazás magában foglalja az Alkotmány 44/A § (2) bekezdésében előírt alkotmányos követelményt is, hogy a helyi képviselő-testület feladatkörében alkotott rendelete nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabályokkal.
A Polgári Törvénykönyv 198. § (2) bekezdése kimondja, hogy jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti. A (3) bekezdés szerint szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza.
A Ptk. 226. § (1) bekezdése szerint jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. A 388. § (1) bekezdése értelmében jogszabály kimondhatja, hogy a szerződés a szolgáltatás igénybevételével jön létre. A 685. § a) pontja szerint a Ptk. alkalmazásában jogszabály a törvény, továbbá a kormányrendelet.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (2) bekezdése szerint fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá előlegfizetési kötelezettséget megállapítani   a díj kivételével   csak törvényben lehet. Az (5) bekezdés előírja, hogy a díjat   ha törvény másként nem rendelkezik   a Kormány, illetve felhatalmazása alapján a miniszter rendelettel állapítja meg.
Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a települési önkormányzat rendeletében törvényi felhatalmazás nélkül írt elő szerződéskötési kötelezettséget közszolgáltatás igénybevételére, illetőleg állapított meg fizetési kötelezettséget. A rendeletet alkotó önkormányzat ezzel sértette a jogbiztonság követelményét és azon alkotmányos követelményt is, hogy a helyi képviselő-testület feladatkörében alkotott rendelete nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabályokkal.
Mindezek alapján az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában felhívta a települési önkormányzatot, hogy rendeletét módosítsa az 1995. évi XLII. törvénynek megfelelően, melyben szabályozza az elmaradt díjfizetések sorsát is.
Az önkormányzat   tájékoztatása szerint   a vizsgált rendeletét az országgyűlési biztos általános helyettesének ajánlását elfogadva módosította, mely módosítással a rendelet már megfelel a törvényi előírásoknak. Az ajánlást követően az önkormányzat rendezte a vitatott időszakban keletkezett hátralékok sorsát is.
A vizsgálatot megindító panaszos ismételt beadványa szerint az önkormányzat rendelete a módosítás ellenére sem felel meg a jogszabályi követelményeknek. E jelzés alapján az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezte az illetékes Közigazgatási Hivatalnál, hogy törvényességi ellenőrzési jogkörében eljárva vizsgálja meg a települési önkormányzat rendeletét. A Közigazgatási Hivatal eljárása folyamatban van.

OBH 1449/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy az illetékhivatal egy szerződés után kétszer szabott ki vagyonátruházási illetéket, emiatt tett kifogásaira választ nem kapott.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a bekért iratokból megállapította, hogy az Illetékhivatal a második határozatát törölte, ezáltal a kétszeres illetékkiszabásból adódó jogsérelmet korrigálta. Mulasztott azonban az illetékhivatal azért, hogy nem tájékoztatta a panaszost az illeték összeg kiszámításának módjáról. Ez sértette az Alkotmány 64. §-ában biztosított kérelem és panasz előterjesztésével kapcsolatos jogot.
A kiszabott illeték összegszerűségének felülvizsgálatára felszólító ajánlással az illetékhivatal nem értett egyet, az ajánlást felettes szervéhez felterjesztette.
Az ügyben az eljárás még folyamatban van.

OBH 1452/1995.
Panaszosok (magánszemélyek, egyéni és társas vállalkozások) különböző időpontokban érkezett beadványukban a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendelet és végrehajtása tárgyában kiadott BM rendelet egyes alkotmányellenes szabályait kifogásolták.
Az 1452/1995. számú ügyhöz kapcsolódnak még: 1513; 1514; 2118; 2285; 2585; 2602; 2802; 2910; 3035; 3107/1995.; és a 418; 1705; 2476 és 8482/1996. számú beadványok.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az érkezett 16 ügyben   melyek mögött egyes képesítési formákat figyelembe véve több tízezer érintett húzódik meg   az átmeneti szabályozást nyújtó rendeletek súlyosan érintik a jelenleg személy- és vagyonvédelmi tevékenység keretében működő vállalkozókat és alkalmazottjaikat.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot és a munkához való jogosultságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a belügyminiszter figyelmét, hogy módosítsa a BM rendeletben meghatározott szolgáltatási díjak mértékét, mivel azok aránytalanul magasak.
Kezdeményezte, hogy a kifogásolt rendelet módosítása során biztosítsa, hogy személy- és vagyonőr képesítésként fogadják el a rendelet hatálybalépésekor jogszerűen működő vállalkozó és alkalmazottja által a korábbi iskolarendszeren kívüli oktatás alapján megszerzett szakirányú képesítést.
Személy- és vagyonőri képesítésnek ismerjék el a rendelet hatálybalépésekor vagy azt követően a fegyveres biztonsági őrség, továbbá a közép- és felsőfokú éves és kétéves tanfolyamokon, valamint a korábban megszerzett polgári fegyveres őrparancsnokképző szakképesítéseket.
Javasolta a vonatkozó kormányrendelet módosításának kezdeményezését az előírt szakképesítés megszerzésére előírt határidő módosítására, mivel az ott meghatározott időpont nem biztosít elegendő felkészülési időt a teljesítésre. Végezetül javasolta annak megvizsgálását, hogy a vállalkozók és alkalmazottak milyen módon kaphatnak kártalanítást az átmeneti szabályozás következtében már letett vizsga költségeinek ellentételezésére, figyelemmel arra, hogy az ajánlásban elismerni javasolt képesítésekkel rendelkeztek.
A belügyminiszter az ajánlásban foglaltakat csak részben fogadta el.
A kifogásolt igazgatási-szolgáltatási díjak vonatkozásában a módosítást akként tervezik, hogy személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység együttes kérelme esetén a 20 ezer forintnyi igazgatási díjat csak egyszer kell leróni.
Egyebekben csökkentést nem terveznek, így a rendőrhatósági engedély továbbra is 20 ezer forint, illetve az igazolvány kiadása vagy pótlása iránti kérelem 6 ezer forint marad.
A válasz hangsúlyozza, hogy a vagyonvédelmi tevékenységek újraszabályozásának alapvető célja volt az, hogy a korábbinál magasabb szakmai követelményeket támasszanak e területen. Nem is törekedtek az egyenértékűségre a korábban megszerzett szakképesítések tekintetében, mivel az nem jelentett volna mást, mint a fennálló személy- és vagyonvédelmi működés jogi szentesítését.
Az átmeneti szabályozást adó BM rendelet hatálybalépését követően ismételten felülvizsgálják az egyenértékű képesítési kört, mivel érzékelhetővé vált, hogy a rendeletben rögzített egyenértékű képesítésfajták köre túlságosan szűk, nem foglalja magába azokat a képesítéseket, amelyek szakmai és vizsgakövetelményei egyébként megfelelnek a személy- és vagyonőri képesítést megalapozó ilyen követelményeknek. Ennek kapcsán elsősorban rendész képesítés, illetve rendész munkakörben eltöltött meghatározott időtartam figyelembevételének igénye merült fel. Kétségtelen ugyanis, hogy a korábban megszerzett rendész képesítések   közép- és felső fokon   valóban komoly követelményrendszerre épültek. Ugyanakkor a válasz leszögezi, hogy a szakképesítési körnek a rendész képesítéssel kiegészítése azért nem valósítható meg, mivel a rendészszakma államilag nem elismert, így annak ún. mögöttes jogszabályban megfogalmazott szakmai és vizsgakövetelmény-rendszere sem létezik. A rendész munkakörben eltöltött idő, valamint a kérelmező birtokában lévő rendész képesítés figyelembevételét azonban indokoltnak tartják.
Az ajánlásra adott válasz szerint a meghatározott határidők módosítására irányuló ajánlás teljesítése megtörtént, a kormányrendelet kihirdetésre került.
Végezetül a kártalanításra vonatkozó ajánlás tárgyában a minisztérium álláspontja az, hogy a kifogásolt rendeletek a hatályos jog részét képezik, azok a jogalkotásról szóló törvényhez meghatározott anyagi és eljárásjogi rendelkezések megtartásával születtek meg, ennek alapján a benne foglalt kötelezettségek teljesítése jogszerűtlennek nem minősíthetők, így a kártalanítási igényeknek nincs jogalapja.
Az ajánlásra adott fenti reagálást követően az országgyűlési biztos általános helyettese válaszában közölte, hogy az ajánlásban foglaltakat változatlanul fenntartja. Továbbra is szorgalmazta az ajánlásban felsorolt jogszabályok alapján megszerzett képesítések egyenértékű elfogadását a jogállamisághoz hozzátartozó, szerzett jogok tiszteletben tartása alapján. A jogbiztonság ugyanis megköveteli, hogy bizonyos idő után a keletkezett jogviszonyokat ne lehessen megbolygatni.
A válaszban kifejtésre került az a lehetetlen helyzet, hogy az átmeneti szabályozás alapján kiállított bizonyítvány egy záradékkal egészül ki, mely azt rögzíti, hogy +Ezen bizonyítvány a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 3. § (3) bekezdése alapján állam által el nem ismert szakképesítést igazol.
Ez a kitétel itt a minisztérium véleménye szerint problémamentes, az átmeneti szabályozás eredményeként kiállított bizonyítvány állam által el nem ismert képesítést igazol, ugyanakkor a rendész képesítést azért nem tartja egyenértékű képesítésnek, mivel a rendészszakma államilag el nem ismert, így annak szakmai és vizsgakövetelmény-rendszere sem létezik. Természetesen ugyanez a helyzet az átmeneti szabályozás alapján is, az állam által elismert szakképesítéseket tartalmazó Országos Képzési Jegyzék (OKJ) a személy- és vagyonőri szakképesítés megnevezést nem ismeri. A vonatkozó 1993. évi MüM rendelet ugyanakkor kimondja, hogy az OKJ-ben szereplő szakképzés megszerzésére szakmai vizsga csak a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai követelmények alapján szervezhető. Megállapítható, hogy panaszosok esetében olyan képesítésről állítódik ki bizonyítvány   a vizsgálat időpontjában   a kormányrendelet olyan foglalkozást nevesít meg, melynek ún. szakmásítása nem történt meg, az erre vonatkozó jogszabályi háttér hiányzik, melyet a minisztérium is elismert.
Az ajánlás célja tehát az volt, hogy ezen ellentmondásos helyzet feloldásával, a jogszabály-módosítással elismerést nyerjenek az eddigi képesítések, melyek megszerzése az átmeneti szabályozás előtt történt.
Az ajánlás elutasítására adott válaszban az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott, hogy az állami költségvetés az utóbbi években 180 millió forintot meghaladó összeggel támogatta az Országos Munkaügyi Központ útján a munkanélküliek átképzését őrző-védő vagyonőri képesítés megszerzése érdekében. Ezek a támogatások az átmeneti szabályozás előtt kerültek felhasználásra, tehát a megszerzett képesítések hatályon kívül helyezésével a 180 millió forint, mint igen komoly mértékű támogatás értékét veszti, így e szempontból is megkérdőjelezhető az átmeneti szabályozás megalapozottsága.
A válaszban nyomatékosan kitért arra, hogy az átmeneti szabályozás megjelenése előtt végre kell hajtani azt a jogszabályi követelményt, mely szerint elsődlegesen történjen meg a szakmásítás, a szakmai és vizsgáztatási követelmények megfogalmazásával, a képesítés kerüljön az OKJ-be, majd ennek megfelelően törvényben nyerjenek szabályozást a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályai.
A fentiekben kifejtettek szerint az ajánlást fenntartotta és kérte a miniszter állásfoglalását.
Az ajánlás fenntartására vonatkozó közlésre a minisztérium lényegében korábbi álláspontját megismételte, további, főként a képesítések megfelelőségének kiterjesztésére vonatkozó ajánlás elfogadásától elzárkózott.
Az ismételt válaszra való reagálás során az országgyűlési biztos általános helyettese egy ellentmondásra mutatott még rá, nevezetesen arra, hogy a törvényi szabályozástervezet alapján készült BM rendelettervezet kifejezetten úgy fogalmaz, hogy személy- és vagyonőri képesítésként kell továbbá elfogadni a törvény hatálybalépéséig megszerzett biztonságszervező, valamint a közép- és felsőfokú rendészeti képzést igazoló oklevelet is.
Az ajánlásra adott válasz nem ilyen egyértelmű, ott a megfelelőség kimondásának aggályait részletezi a minisztérium azt, hogy a rendészszakma államilag nem elismert.
A válaszban jelezte, hogy panaszosok nagy része pontosan e képesítési forma el nem ismerését sérelmezik, így számukra tájékoztatást fogunk adni arról a tényről, hogy a BM rendelettervezet az ő képesítésüket el kívánja ismerni, így újabb vizsga letétele alól mentesülnek.
A rendelet ilyen tartalommal való megjelenése sem jelentett azonban teljes megoldást panaszosok esetében, mivel ezen oklevél birtokában is közel 100 ezer forint költségű tanfolyam elvégzésére kényszerültek, ha vállalkozásukat tovább akarták folytatni, illetve ilyen vállalkozásban alkalmazottként kívántak munkát végezni.
Kérte a belügyminiszter segítségét abban, hogy a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvénytervezetet az Országgyűlés napirendjére tűzése előtti állapotban küldje meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére is. Tájékoztasson továbbá a törvénytervezettel egyidőben készülő BM rendelettervezetről is, azt szintén juttassa el az országgyűlési biztoshoz.

OBH 1461/1995.
Panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság 1995. március 6-án kelt ítéletében foglalt kötelezésnek, mely szerint a bíróság a Hivatal határozatát hatályon kívül helyezi és a Hivatalt új eljárás lefolytatására kötelezi.
A vizsgálat a jogbiztonság sérelme miatt indult.
Panaszos 1992. július 22-én kárpótlás iránti kérelmet terjesztett elő az OKKH-nál szovjet hadifogságban és munkaszolgálatban töltött idő alatti szabadságának politikai okokból történő megfosztása miatt.
A Hivatal panaszos kérelmét 1993. május 13. napján hozott határozatával bírálta el, mely ellen panaszos keresetet nyújtott be. A Fővárosi Bíróság ítéletével panaszos részére újabb kárpótlást állapított meg. Fellebbezés folytán az ügyben a Legfelsőbb Bíróság 1995. március 6-án kelt ítéletével bírálta el az ügyet. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Hivatal panaszos ügyében hozott határozatát hatályon kívül helyezte, a Hivatalt új eljárás lefolytatására utasította. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében rámutatott, hogy a Hivatal az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatának [1/1995. (II. 8.) AB határozat] figyelembevételével köteles megállapítani a kárpótlás összegét.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Hivatal az említett alkotmánybírósági határozat alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy +Mivel az Országgyűlés az alkotmánybírósági határozatban megjelölt 1995. szeptember 30-i időpontig törvényalkotói kötelezettségének nem tett eleget, így az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal sem hozhatott az ügyben új határozatot. Amennyiben az Országgyűlés az új Kárpótlási törvényt megalkotja, úgy a Hivatal a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt új eljárás lefolytatása és új határozat hozatala iránti kötelezettségének soron kívül eleget tesz.  Ez az álláspont sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alapvető elemét, a jogbiztonság elvét, mellőzi annak figyelembevételét, hogy a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései kötik és annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni, úgyszintén az ügy elintézésére a törvényben megszabott határidőt is. Az OKKH az új eljárást   az országgyűlési biztos vizsgálatának befejezését megelőzően többszöri, rövid úton történt sürgetésre lefolytatta   és panaszos részére a törvényi előírásnak megfelelő határozatot hozott 1996. július 16. napján. Mivel a Hivatal az alkotmányos visszásságot az országgyűlési biztos vizsgálata befejezését megelőzően saját hatáskörében megszüntette, a konkrét ügyben ajánlást az országgyűlési biztos nem tett, de felkérte az OKKH elnökét a vizsgált üggyel azonos esetekben az alkotmányos visszásság megelőzése és megszüntetése érdekében való intézkezdésre. A felkérésre reagálva az OKKH elnöke kifejezte azt az aggályát, hogy ha az új eljárás során az Alkotmánybíróság jelenleg hatályos normaszövege szerint hozzák meg az első fokú határozatokat, az várhatóan a perek ezres nagyságrendjét vonja maga után, azonban az ajánlást az egyedi üggyel azonos esetekre elfogadta és intézkedett. Az országgyűlési biztos az ajánlás elfogadását és az intézkedést tudomásul vette.

OBH 1502/1995.
A névtelen bejelentő szerint ügyvédi segédlettel és földhivatali közreműködéssel olyan tevékenység folyik, amelynek során idős, hiszékeny embereket csalárd módon adásvételi szerződések aláírására bírnak rá. Ezeket benyújtják a földhivatalhoz, ahol soron kívül bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba. Ezzel megfosztják a tulajdonost az ingatlanától, lehetővé téve az ellenérték nélkül szerző fél számára az ingatlan továbbértékesítését.
Az országgyűlési biztos a tulajdonhoz való jog, magánlakás sérthetetlensége, a jogállamisághoz, ezen belül a jogbiztonsághoz fűződő jog sérelmének gyanúját tárta fel. Ezért vizsgálatot folytatott. A vizsgálat során a bejelentő által leírt gyakorlat nem igazolódott be. Előfordult azonban olyan eset, amelyben az aláíró a tulajdont átruházó szerződésen vitatta aláírását és ezért büntető feljelentést tett. A tulajdonos idős kora az esetek többségében nem volt jellemző. Ezekben az ügyekben a Földhivatal a tulajdonjog bejegyzéséről szóló határozatot mindkét szerződő félnek kézbesítette. Indokolatlanul gyors ügyintézés elvétve fordult elő. Az ingatlan továbbértékesítésére csak egy esetben került sor.
A vizsgált ügyekben azonban az országgyűlési biztos a Fővárosi Kerületek Földhivatala gyakorlatában eljárási, ügykezelési és ellenőrzési hiányosságokat tárt fel. Ezek sértették a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét azáltal, hogy akadályozták az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének érvényre jutását. Az alkotmányos visszásság megszüntetése, a biztonságosabb és még teljesebb közhitelesség megvalósulása érdekében az országgyűlési biztos ajánlásokat tett az illetékes földhivatalok vezetőinek, valamint felkérte a földművelésügyi minisztert, hogy az ajánlásban foglaltakat a földhivatalok országos gyakorlatában hasznosítsák. Az ajánlásokat a megszólítottak elfogadták. A minisztérium valamennyi megyei földhivatal vezetőjének figyelmét felhívta az ombudsmani ajánlások érvényesítésére. A megszólított földhivatal vezetője hivatalvezetői utasításban rendelte el, hogy minden büntetőeljárással érintett ügyben a jövőben indítsanak belső vizsgálatot. Emellett célvizsgálatokat rendelt el a jelentés által feltárt eljárási és ügykezelési hiányosságok megszüntetésére. Az ügy lezárásához még szükséges a célvizsgálatokról szóló beszámoló megküldése. Ezekkel a földhivatal jelenleg késésben van. December 6-án levélben sürgette a hivatalt az országgyűlési biztos, majd ez év januárjában a felügyeleti szervnek telefonon is jelezte a késedelmet. A földhivatalok és a minisztérium eddigi intézkedései megfelelnek az országgyűlési biztos ajánlásainak, mert alkalmasak arra, hogy a közhitelességet   ezen keresztül a jóhiszemű ingatlanszerzők védelmét   erősítsék.

OBH 1522/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte a lakókörnyezetében lévő Volán és BKV buszpályaudvar környezetszennyező és egészségre káros működését.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos által előadottakkal egybehangzóan a házuk közé ékelődött végállomás már hosszú ideje szennyezi a lakóterület levegőjét. A buszpályaudvarok kitelepítését megvalósító beruházási program elmaradása, illetve évről évre való halasztása különösen érzékenyen érinti a lakosságot.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány egészséges környezetet, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a Fővárosi Önkormányzat figyelmét, hogy az alkotmányos jogok kiküszöbölése érdekében tegyen lépéseket egy korszerű tömegközlekedési csomópont megvalósítására, melynek keretében a sérelmezett Volán és BKV buszpályaudvar kitelepítése is megvalósulhat.
A főpolgármester válaszában közölte, hogy a vizsgálat megállapításaival, a jelentésben szereplő ajánlással egyetért. A Fővárosi Közgyűlés 1997. évi költségvetési koncepció részeként kidolgozták az 1997 2000. évekre szóló fejlesztési tervet. Az 1997. évi költségvetési javaslatok kidolgozásánál különös gondot fordítanak arra, hogy egy korszerű tömegközlekedési csomópont megvalósításával a sérelmezett pályaudvar is kitelepítésre kerüljön. A hosszú idő óta problémás kérdés terveik szerint megnyugtatóan rendeződhet és a tervezett beruházás 1997 1999 közötti időszakban megvalósulhat.

OBH 1542/1995.
A panaszos sérelmezte és segítséget kért az országgyűlési biztostól, mert kérelmét a megyei Kárrendezési Hivatal másfél év alatt sem bírálta el.
Az Alkotmány 57. § (5) bek. szerinti jogorvoslati sérelem, a jogos érdekek sérelme veszélye állt fenn, ezért vizsgálat indult.
Tekintettel a fentiekre, az 1993. évi LIX. tv. 19. § (2) bekezdésére figyelemmel megkerestük az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnökét.
Válaszuk szerint, időközben a határozatot meghozták. Panaszos fellebbezést nem terjesztett elő.
A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese alkotmányos visszásságot állapított meg az eljárás elhúzódása miatt. Mivel időközben a határozatot meghozták, ajánlás megtétele a konkrét esetben nem volt szükséges.

OBH 1559/1995.
Az egyik kerület lakosa   több lakótársa nevében is   sérelmezte a lakásuk közelében működő lőtér üzemeltetésének engedélyezését, mert az nagy zajt okoz a környéken.
A panasz alapján az országgyűlési biztos a testi egészséghez való jog sérelmét állapította meg.
Eljárása során megkereste a főkapitányság vezetőjét és felkérte, hogy a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével ellenőriztesse a szóban lévő lőteret üzemeltető Sport Egyesület működését.
A főkapitány az önkormányzat bevonásával a vizsgálatot elvégeztette. Annak eredményeként az önkormányzat korlátozta a lőtér működési engedélyét. Az erről szóló határozat tartalmazta, hogy nagykaliberű (0,22-nél nagyobb) lőfegyver nem használható a lőtéren, továbbá, hogy ha az üzemeltető a korlátozó előírásokat nem tartja be, a lőtér működését felfüggesztik.
A főkapitányság válasza ugyan késedelmesen érkezett, de azt az országgyűlési biztos elfogadta, külön intézkedést, ajánlást nem tett. Az eljárás elérte célját, a konkrét panaszt megoldotta.

OBH 1591/1995., OBH 2375/1995.
1995. október 17-én a Vas megyei Rum községben a mentőszolgálatnak nyújtott rendőri segítség során történt fegyverhasználat következtében a kórházba szállítani kívánt elmebeteg férfi elhunyt.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a beteg kórházba szállításának elrendelése és a rendőri segítség igénylése indokolt volt, de annak hiánya, hogy a beteg állapotát orvos személyesen nem észlelte, sértette az egészségügyről szóló törvény rendelkezéseit. A beteg házába behatoló, felkészítetlen és elégtelenül felszerelt rendőrök élete és testi épsége a beteg felfegyverkezve elkövetett támadása következtében közvetlen veszélyben forgott, ezért lőfegyverüket jogszerűen használták. Ezzel szemben a tragikus végkifejlethez vezető események során az intézkedést irányító rendőrtiszt több súlyos mulasztást követett el: nem vont be orvost, beosztottai javaslata ellenére nem a kiképzett túsztárgyalót jelölte ki a beteggel folytatandó tárgyalásra, hanem a Beavatkozó Alosztály vezetőjét, aki így elszakadt saját állományától. A beteg kifejezett kérése és a belső szabályzatok előírása ellenére nem gondoskodott arról, hogy a beteg fiát bevonják a tárgyalásokba. Az akciót annak eredeti céljával   egy heveny tüneteket mutató elmebeteg kórházba szállításának segítése   ellentétben, önkényesen úgy vezette, mintha egy egészséges elmével rendelkező bűnözőt kellett volna ártalmatlanná tenni.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította tehát, hogy a mulasztások a szakszerűtlenségeken túl jogellenesek is voltak. A beteg a saját cselekményeiből eredő veszélyhelyzeten túl új veszélyhelyzetbe került, a behatoló rendőröknek a szükségesnél indokolatlanul nagyobb veszélyhelyzettel kellett szembenézniük. Végül a jogellenes, hibás döntések összességükben a beteg életének önkényes kioltásához vezettek, ezzel a Magyar Köztársaság Alkotmányának 54. § (1) bekezdésében biztosított, élethez való joggal összefüggésben tragikus, helyrehozhatatlan alkotmányos visszásságot okoztak.
Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az intézkedéseket irányító rendőrtiszt ellen a Legfőbb Ügyészségen büntetőeljárást kezdeményezett a beteg, valamint a beosztott rendőrök sérelmére foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének alapos gyanúja miatt. A Népjóléti Minisztériumban az érintett orvos ellen fegyelmi vizsgálat megindítását kezdeményezte. Ajánlotta továbbá, hogy a Minisztérium gondoskodjon az elmebetegek kórházba szállításában kialakult mindenkori gyakorlat rendszeres, és az egész országra kiterjedő ellenőrzéséről. Javasolta a Népjóléti Minisztériumnak és a Belügyminisztériumnak, hogy vizsgálják felül az érintett jogszabályokat és belső szabályzatokat, továbbá gondoskodjanak arról, hogy az egyes intézkedések során kirendelhető személyek a szabályokat megismerjék. Ajánlotta az Országos Rendőr-főkapitányságnak, hogy gondoskodjon a bevethető állomány szükséges képzésről és olyan eszközökkel történő felszereléséről, amelyek a beteg és az intézkedésben részt vevő személyek életének indokolatlan veszélyeztetése nélkül lehetővé teszik az elmebetegek megfékezését.
Az érintett minisztériumok, valamint az ORFK az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese ajánlásait elfogadta, és ígéretet tett azok megvalósítására. Az orvossal szemben a fegyelmi eljárást lefolytatták, ennek során fegyelmi vétség elkövetését nem állapították meg. A Legfőbb Ügyészség a nyomozás elrendelését megtagadta. Az ajánlásokra adott válaszokat az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese tudomásul vette.

OBH 1615/1995.
A jogerős szabadságvesztés büntetését töltő panaszos azt sérelmezte, hogy a hatóságoknak küldött beadványait a büntetés-végrehajtási intézet egyáltalán nem, vagy késedelmesen továbbítja.
A vizsgálat megállapította, hogy az akkor hatályos Büntetés-végrehajtási Szabályzat nem tartalmazott konkrét határidőt arra nézve, hogy a büntetés-végrehajtási intézet hány napon belül köteles a fogvatartottak részére érkezett vagy általuk küldött küldeményt továbbítani. Emiatt alkotmányos visszásság állt fenn az Alkotmány jogorvoslati jogosultságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felhívta az igazságügyi miniszter figyelmét a Büntetés-végrehajtási Szabályzat módosításának haladéktalan szükségességére, a legfőbb ügyész figyelmét pedig annak fontosságára, hogy a büntetés-végrehajtás felett gyakorolt törvényességi felügyelet keretében is ellenőrizzék az elitéltek jogorvoslati joga érvényesülésének feltételeit. Felszólította a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát, hogy az új szabályzat életbelépéséig is fordítsanak kiemelt figyelmet a küldemények időben történő továbbítására.
Az ajánlásra   határidőn belül   az igazságügy-miniszter azt válaszolta, hogy miniszteri rendelet készül a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól. A legfőbb ügyész válaszában vitatta, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a hozzá címzett ajánlása az 1993. LIX. tv. 20. és 21. §-ainak hatálya alá tartozik. Tájékoztatást adott arról, hogy az ügyészség hivatalból és panaszok alapján rendszeresen ellenőrzi a jogerősen elítéltek és más törvényes jogcímen fogvatartottak helyzetét. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka azt a választ adta, hogy ellenőrzéseik során a jövőben nagyobb figyelemmel fogják vizsgálni a fogvatartottak említett jogainak érvényesülését. Az országgyűlési biztos intézkedése ugyan a konkrét panaszt nem orvosolta teljes egészében, de a szabadságvesztés és előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 1996. október 1-jei hatályba lépésével a probléma megoldódott. A rendelet kimondja, hogy a fogvatartott jogorvoslati joga érvényesüléséről az intézet gondoskodik. Az ilyen iratokat a címzettnek haladéktalanul továbbítani kell.

OBH 1652/1995.
Panaszosok kifogásolták, hogy lakóépületük tulajdonjogát átadták az egyháznak. Ez sértette az állami tulajdonú lakóház bérlőinek jogbiztonsághoz való jogát. Az ingatlant az államosítás óta IKV kezelésében bérházként hasznosították.
Az egyház az ingatlant az egyházi törvény (Et.) alapján visszaigényelte, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az igénylést megalapozottnak ismerte el, és a tulajdoni viszony rendezéséig az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztetett be. Egyidejűleg felhívta az ingatlan kezelőjét és az egyházat, hogy az ingatlan átadásáról közvetlenül állapodjanak meg. Az önkormányzat az 1992. július 6-án létrejött megállapodás alapján műemlék épületet lakottan, ellenérték kikötése nélkül az egyház tulajdonába adta. A minisztérium az épület tulajdonjogának átadásáról kötött megállapodását jogszerűnek ismerte el, és az elidegenítési és terhelési tilalmat töröltette. A bérlők a megállapodás ellen keresettel éltek. A per során a felek abban egyeztek meg, hogy az ingatlan nem tartozik az Et. hatálya alá. A bíróság az 1995. X. 6-án kelt ítéletével a megállapodást érvénytelenítette, és visszaállította az eredeti állapotot, vagyis az állami tulajdont és az állami kezelői jogot. Az ingatlan ugyanis az átadáskor nem volt az önkormányzat tulajdonában, továbbá az önkormányzat nem szabályozta rendeletben az önkormányzati vagyon elidegenítését.
Az országgyűlési biztos a lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy az önkormányzat és az egyház megállapodása sértette a jogbiztonság elvét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az alkotmányos visszásságot a bíróság ítéletétől függetlenül állapította meg, mert a kérdés az ítéletben foglalt hiányosságok kiigazítása után sem rendezhető a korábbi módon.
Az országgyűlési biztos felszólította az önkormányzatot, hogy az ingatlan tulajdoni viszonyainak rendezésekor biztosítsa a bérlők törvényes jogait. Javaslatot tett az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának, valamint Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának, hogy az előidézett alkotmányos visszásságra tekintettel kezdeményezzék az egyházi törvény módosítását.
A törvény módosítására tett ajánlással az Országgyűlési Bizottságok egyetértettek, és azt a Miniszterelnöki Hivatalnak támogató javaslattal megküldték. 1996 júniusában elkészült a módosítás koncepciója, de a szakmai vitát követően a Miniszterelnöki Hivatal átdolgozásra visszaadta az előterjesztőnek. Íjabb koncepcióról az országgyűlési biztos nem kapott tájékoztatást.
Az önkormányzat az ajánlásnak eleget tett. Az ingatlan tulajdonjogának átadását több ízben újratárgyalta, és az összes érintettel előzetesen egyeztetve 1997. január 29-én végleges döntést hozott: az épületet társasházzá alakította, a bérlők jogait helyreállította. Az eljárás alapját képező panasz az újabb megállapodással megoldódott. Az alkotmányos visszásságot előidéző törvény módosításáig azonban további hasonló esetek fordulhatnak elő, noha az eset óta bérlakásokat nem adtak át lakottan. Ez a jelenség kedvező gyakorlat kialakulásával biztat.
 

OBH 1679/1995.
 Tisztelt Uram !

 Hiteltartozása ügyében beadott panaszát áttanulmányoztam és az alábbiakról tájékoztatom.
 Legnagyobb sajnálatomra közölnöm kell Önnel, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény nem ad lehetőséget folyamatban levő, illetve jogerősen befejeződött bírósági eljárás felülvizsgálatára.
 Felhívom a figyelmét arra, hogy a végrehajtási eljárás során hozott határozatokat az abban írtak szerint fellebbezze meg, mert más hatósághoz beadott panasz a végrehajtási eljárást nem befolyásolja.
 Tájékoztatom arról, hogy a végrehajtási eljárásban, ha ingatlanárverést is kezdeményezett a Pénzintézet, ez nem jelenti azt, hogy az ingatlan lakott állapotban vevőre is talál. Amennyiben időközben sikerült elhelyezkednie, lehetséges, hogy a Pénzintézet egy sikertelen ingatlanárverés után kénytelen lesz letiltás alapján csak a havi törlesztéssel megelégedni.
 Őszintén sajnálom nehéz anyagi helyzetüket, kilátástalan jövőjüket, de konkrét segítséget nem tudok nyújtani. Jelen körülmények között szociális indokokra hivatkozással esetleg az önkormányzathoz tudnak fordulni támogatásért.

Budapest, 1996. május 14.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 
 

 OBH 1688/1995.
A kérelme előterjesztésekor előzetes letartóztatásban lévő panaszos egyrészt az ellene indult bűnügyben hozott   nem jogerős   első fokú ítélet megalapozatlanságát, másfelől a fogva tartás ideje alatti +különösen veszélyessé  minősítését sérelmezte.
A panasz érintette a jogállamiság elvét és a diszkrimináció tilalmát. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panasz benyújtását követően meghozott másodfokú bírósági ítélet a szabadságvesztés tartamát enyhítette, majd a panaszost feltételes szabadságra bocsátották. Ezt megelőzően +különösen veszélyessé  minősítését is megszüntették
A büntetőügyben hozott bírósági határozat felülvizsgálatára az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nincs hatásköre, tehát ezt nem vizsgálta.
Megállapította azonban, hogy a panaszost a nyomozás során végrehajtott szökése miatt nyilvánították +különösen veszélyessé , amit végül megszüntettek. Alkotmányos visszásság megállapítására nem került sor az ügyben.

OBH 1728/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte azt az önkormányzati döntést, amely a tulajdonát képező ingatlanon fennálló építési tilalom törlésére, illetőleg korlátozási kártalanítás megállapítására irányuló kérelmét elutasította.
Az építési tilalmat elrendelő és az azt helybenhagyó közgyűlési határozat törvénysértő, mivel mind a polgármester, mind a képviselő-testület hatáskör hiányában hozta meg döntését.
A polgármester a panaszos korlátozási kártalanítás megállapítása iránti kérelmét, az ellene benyújtott fellebbezést pedig Megyei Jogú Város Közgyűlése elutasította.
Mind a két kérelem tárgyában az eljáró szervek hatáskörük hiányában hozták meg határozataikat.
Az építési tilalom elrendelésére benyújtott fellebbezést elutasító közgyűlési határozat nem tartalmazta a bírói felülvizsgálat lehetőségére utaló felhívást. A mulasztás az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal való összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.
Az országgyűlési biztos ajánlásában felhívta a közgyűlést az 1993. évi LIX. törvény 21. §-a alapján, hogy saját hatáskörben orvosolja a panaszt, valamint kezdeményezte a hatáskör hiányában hozott határozat saját hatáskörben való visszavonását, s a polgármesteri határozat megsemmisítését. Felhívta a képviselő-testület figyelmét arra, hogy a korlátozási kártalanítás megállapítására irányuló kérelmek elbírálása jegyzői hatáskör, s hogy a konkrét kérelmet továbbítsa elbírálásra a jegyzőnek.
Az ügyben a polgármester határidőben válaszolt, azonban csak az egyik pontjában foglaltakat teljesítette maradéktalanul a közgyűlés. -gy az országgyűlési biztos megismételte kérését. Ez utóbbira válasz még nem érkezett.

OBH 1821/1995.
Az egyik Családsegítő Központ családgondozói bejelentést tettek arról, hogy egyik gondozottjuk hollétéről több napja nem tudnak. Beadványuk azt is tartalmazta, hogy tudomásuk szerint gondozottjukat ismeretlen személyek fogva tartják, lakásának kulcsát tőle elvették.
A beadvány alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gondozottat alkotmányellenesen fosztották meg személyi szabadságától.
A vizsgálat során a Családsegítő Központban helyszíni meghallgatást foganatosított az országgyűlési biztos megbízottja. Az ügyben az országgyűlési biztos arra a következtetésre jutott, hogy az országban elterjedtek az olyan lakásügyletek, ahol idős, beteg, egyedül élő, esetleg ügyeik vitelében gátolt személyektől erőszakkal, sorozatos fenyegetésekkel, ismeretlen személyek elvették a lakást. Az esetekre jellemző volt, hogy az elkövetők +áldozatukat  ismeretlen helyre elszállították, hetekig-hónapokig személyi szabadságukban korlátozták, bántalmazták, emberi mivoltukban megalázták, majd aláírattatták velük lakásuk adásvételi szerződését.
Az ügyben az országgyűlési biztos azzal az ajánlással fordult az országos főkapitányhoz, hogy végezzen célvizsgálatot azon büntető- és eltűnés miatti államigazgatási, szabálysértési ügyekben, ahol a sértettek a lakásuktól erőszakos módon megfosztott személyek voltak vagy ahol ilyen személyeket mások személyes szabadságukban jogellenesen korlátoztak, esetleg ismeretlen helyre szállítottak.
Ajánlását az országos rendőrfőkapitány elfogadta, de válaszát késedelmesen küldte meg. A főkapitány tájékoztatta az országgyűlési biztost arról, hogy mindazon ügyekben, melyekben idős emberek sérelmére lakás megszerzésére irányuló bűncselekményt követtek el és az a rendőrség tudomására jutott, a rendőri szervek a nyomozást elrendelték, az elkövető kilétét az ügyek mintegy 90%-ában felderítették. Az államigazgatási ügyek területén elrendelték az eltűnéseket érintő bejelentések +kiemelt gyanús eltűnésként  történő kezelését.
Az országgyűlési biztos eljárása a konkrét panaszt ugyan nem oldotta meg, de eljárása a jövőre nézve elérte célját.

OBH 1832/1995.; 3169/1995.; 3146/1995.
A fent megjelölt számokon nyilvántartott panaszbeadványokban az állampolgárok sérelmezték, hogy a Magyar Távközlési Részvénytársaság (MATÁV RT.), illetve az EMITEL Távközlési Részvénytársaság nem fogadta el előfizetői számlareklamációikat, így a panaszosoknak az általuk el nem ismert beszélgetések díjait ki kellett fizetniük.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy mind a MATÁV RT., mind az EMITEL RT. az elrendelt vonalvizsgálatot elvégezte, a helyi ügyfélszolgálati irodák intézkedései minden esetben megfeleltek a vonatkozó jogszabályok és az üzletszabályzat előírásainak.
A MATÁV RT. a reklamációk alapján felülvizsgálta a vonalakat, a panaszosok készülékeinek működését hívásrészletezőn elemezte és ellenőrizte, hogy a reklamációkban kifogásolt számok hívását megelőzte-e, vagy követte-e az előfizetők által is elismert kapcsolási szám hívása. A vizsgálat eredményei alapján   amelyek természetesen nem azt bizonyították, hogy a kifogásolt hívásokat az előfizetők kezdeményezték, csak azt, hogy a beszélgetéseket az előfizetőknél felszerelt állomásokról bonyolították   a számla jogosságát vitató beadványokat elutasították. A lejárt határidejű számlák befizetésére részletfizetést engedélyeztek.
A vizsgálat azonban megállapította, hogy bár a MATÁV RT. és az EMITEL RT. eljárása a vonatkozó jogszabályoknak megfelelt, a fogyasztóvédelmet garantáló jogszabályi előírások hiányosak.
Az EMITEL Távközlési Részvénytársaság a panasz kapcsán kért megkeresésre azt a tájékoztatást adta, hogy a vonalvizsgálatot késedelmesen ugyan, de elvégezte, amelynek eredménye hibára utaló nyomot nem mutatott. Mivel a panaszost a vizsgálat elhúzódásáról nem értesítették, az EMITEL RT. az el nem ismert beszélgetés díját jóváírta.
A távközlési szolgáltatást szabályozó hatályos jogi normák szerint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter ágazati irányítói jogköre egyrészről a szakmai tartalmi kérdések meghatározásában, illetőleg kiadásában, másrészről jogszabályalkotásban valósul meg. A távközlésről szóló törvény szerint a miniszter feladata, hogy az előfizetői szerződésnek a fogyasztók védelmével és a szolgáltatás minőségével összefüggő feltételeit rendeletben határozza meg.
Mivel a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a már hivatkozott törvényben előírt jogszabályalkotási kötelezettségének mind a mai napig nem tett eleget, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben visszásságot idézett elő, amelynek megszüntetése érdekében az általános helyettes ajánlással élt. Felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy a távközlési törvényben meghatározott rendelet kiadása iránt intézkedni szíveskedjék.
A miniszter az ajánlásra adott válaszában azt a tájékoztatást adta, hogy az anyag szakmai kodifikáció alatt áll.
Az általános helyettes a kodifikációs munka befejezését követően tájékoztatást kért a rendelettervezet szövegéről.

OBH 1849/1995.
Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a polgármesteri hivatal háztartási tüzelőolaj-kompenzáció iránti kérését elutasította azzal, hogy a támogatási forma nem létezik. Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való jog érintettsége miatt az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben vizsgálatot indított. A helyi polgármesteri hivatal a megkeresésre határidőn belül válaszolt.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a HTO kompenzációról a helyi önkormányzat külön rendeletet nem alkotott, hanem a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó helyi rendeletük szerint folytatták le az ezzel kapcsolatos eljárást. Erre a HTO kompenzációról szóló, módosított miniszteri rendelet lehetőséget ad. A panaszost több ízben szóban tájékoztatták lehetőségeiről, valamint írásban is kioktatást kapott a teendőkről.
A panaszos ennek ellenére nem nyújtotta be a hivatalhoz kérelmét. Így annak elbírálására a helyi rendelet alapján nem került sor.
A vizsgálat alkotmányos visszásságot nem tárt fel.

OBH 1852/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy lakására a használatbavételi engedélyt nem kapta meg, mivel az engedély megadásánál az építkezés műszaki vezetőjének szakmai képesítését nem igazolta. Ennek hiányában vállalkozásában telephelyként nem jelölheti meg ingatlanát. Ismételt beadványában   szükségtelennek tartva az önkormányzat lakhatási engedéllyel kapcsolatos eljárását  , kérte az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM sz. és az építőipari kivitelezési tevékenység gyakorlásáról szóló 84/1990. (IV. 27.) MT rendeletek módosítását.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a jogállamiság elvének és az vállalkozás joga sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.
Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény több szakasza utal arra, hogy az építésügyi hatóság tevékenységét jogszabály részletezi. A törvény 64. §-a rendelkezik arról, hogy a törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. A Kormány ennek tett eleget a már említett ÉVM és MT rendeletek megalkotásával.
A jogalkotó akkor követne el alkotmányos mulasztást, ha nem teljesítené jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát. Ezért alkotmányos visszásságot a rendeleti szabályozás kapcsán nem állapított meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese.
Megállapította viszont, hogy a használatbavételi engedély megadására irányuló eljárásban vizsgálni kell a felelős műszaki vezető jogosultságát. -gy helyesen járt el a szakigazgatási szerv, amikor a panaszost hiánypótlásra hívta fel. A hatóság a hiánypótlás érdekében hivatalból is eljárt. Emiatt az eljárás elhúzódott. Mivel a hatóság a panaszos érdekében kísérelte meg az igazolás beszerzését, az eljárás elhúzódása nem róható a terhére.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (továbbiakban Áe.) 16. § (3) bekezdése szerint a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. A panaszos szándéka arra irányult, hogy a több éve épült házának jogi helyzetét rendezze. Azzal, hogy a felépült lakására sem használatbavételi, sem fennmaradási engedélyt nem kapott, több szempontból hátrányos helyzetbe került.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálatát kiterjesztette annak vizsgálatára is, hogy a hatóság eleget tett-e az Áe. 2.§ (6) bekezdésében rögzített kioktatási kötelezettségének. Megállapította, hogy a hatóság ennek részben tett eleget, ezzel megsértette a jogállamiság elvét.
Az alkotmányos visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese azt az ajánlást tette, hogy a jegyző tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a panaszost az üggyel kapcsolatos jogairól, lehetőségeiről kioktassák, és vizsgálják meg a fennmaradási engedély megadásának lehetőségét.
A jegyző válaszát az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese elfogadta.

OBH 1875/1995.
Panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert termőföld-árverésen letétbe helyezett, de el nem vásárolt kárpótlási jegyeinek maradványértékét 1993 októbere óta nem kapta vissza annak ellenére, hogy a bankfiók a maradványérték kiszolgáltatását 30 40 napos határidővel vállalta.
A vizsgálat a jogbiztonság megsértése miatt indult.
Panaszos két esetben is termőföldet vásárolt árverésen, amikor a kárpótlási hivatal eljáró ügyintézőjénél kárpótlási jegyeit letétbe helyezte.
Mivel az egy-egy alkalommal vásárolt termőföld aranykorona értéke nem érte el az általa letétbe helyezett kárpótlási jegy címletértékét, így maradványérték keletkezett. Ezt a maradványértéket az eljáró ügyintéző az árverés befejezését követően nem tudta panaszosnak visszaszolgáltatni, mert ehhez a tízezer forint címletértékű kárpótlási jegyet +fel kellett volna váltani . Ilyen esetek megoldására a kárpótlási hivatal úgy készült fel, hogy a jogszabály kötelező rendelkezése alapján a 104/1991. (VII. 13.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően pénzintézetet bízott meg +a kárpótlási jegyek kezelésével, kiadásával, tőzsdei bevezetésével, az eredendő jogosultság szerinti közbenső felhasználás regisztrálásával és az értékpapírok megsemmisítésével kapcsolatos összes feladatok ellátásával .
A maradványérték kárpótlási jegyre cseréjéről és a kárpótlási jegy címletváltásáról a pénzintézettel 1994 júliusában aláírt megállapodás 4. pontja rendelkezik kifejezetten, mely szerint a maradványérték kiszolgáltatását mint értékforgalmi feladatot a pénzintézet megbízatásai között rögzítik, s ezzel az eredeti szerződést módosítják.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy panaszos részére a pénzintézet a maradványérték kiszolgáltatását, vállalt kötelezettsége ellenére sem teljesítette, melyért az OKKH is felelős.
A mulasztást az országgyűlési biztos jelezte az OKKH elnökének, aki a konkrét ügyben azonnal intézkedett, s megkereste a pénzintézet helyettes vezetőjét panaszos ügyének rendezése céljából. Az OKKH elnöke arról is tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Iroda és az Állami Számvevőszék vizsgálatai és a vonatkozó kormányrendelet alapján 1995. december 31. napjával a pénzintézettel kötött szerződést felmondták, s új forgalmazónak adnak megbízást. Az országgyűlési biztos a tájékoztatást tudomásul vette.

OBH 2145/1995.
A belgyógyász szakorvosi képesítéssel rendelkező panaszos azt sérelmezte, hogy nem tehet endocrinológiai szakvizsgát.
A beadványból a jogállamiság alkotmányos elvének, valamint a munkához, illetve a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelmének gyanúja merült fel.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy panaszos általános orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerezte 1981-ben, majd 1992-ben belgyógyászatból eredményes szakvizsgát tett. Panaszos többszöri megbetegedése után tisztázódott, hogy primaer immundeficientia betegségben szenved. Állapotának rosszabbodása miatt 1993-ban rokkantnyugdíjba kényszerült.
Panaszos az endocrinologia területén kívánta tovább folytatni hivatását. Rokkantnyugdíjasként letöltötte a szükséges szakmai gyakorlatot az endocrin szakvizsga feltételeinek eleget téve.
Panaszos kérte a népjóléti minisztert az endocrin szakképesítés megszerzésének engedélyezésére. Azt a tájékoztatást kapta, hogy kérelme jogszabály kifejezett tiltása miatt nem teljesíthető.
Az endocrin szakképesítés megszerzésének feltétele két év belgyógyászati osztály endocrinológiai részlegén eltöltött szakgyakorlati idő. Panaszos önálló kezdeményezésben és szervezésben, anyagi juttatás nélkül végezte a szakmai gyakorlatot.
A vizsgálat megállapította, hogy a 9/1978. (XI. 29.) EüM-rendeletnek a szakorvosi, a szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzéséről és a képesítésről szóló rendelkezései végrehajtására hozott 39/1978. (Eü. K. 31.) EüM-utasítás formai   jogforrási   alapon alkotmánysértő, ellentétes a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, mert nem minősül jogszabálynak, ugyanakkor közvetlenül érinti az állampolgárok jogait és kötelezettségeit.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az alkotmányos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében ajánlásokkal élt.
Az 1993. évi LIX. törvény 25. §-a alapján az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a népjóléti minisztert, hogy a 39/1978. (Eü. K. 31.) EüM-utasításban rendezett, a szakorvosi, szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzésére és a képesítésre vonatkozó szabályokat az állami irányítás egyéb jogi eszközei körébe tartozó és mint ilyen, jogszabálynak nem minősülő utasítás helyett rendeleti úton szabályozza.
Felhívta továbbá a népjóléti minisztert, hogy vizsgálja felül a panaszos ügyével kapcsolatos álláspontját tekintettel arra, hogy szerinte a 39/1978. (Eü. K. 31.) EüM-utasításban szabályozott kizártság nem hozható összefüggésbe panaszos esetével.
A népjóléti miniszter határidőben érkezett válaszában arról adott tájékoztatást, hogy a szakorvosképzésre vonatkozó szabályozás korszerűsítése folyamatban van.
Közölte továbbá, hogy panaszos ügyében az Országos Szakképesítő Bizottság elnöke véleményének meghallgatására kerül sor.
Az ajánlásokra adott válaszokra tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettesének eljárása eredményesen zárult.

OBH 2308/1995.
Az önkormányzat fenntartásában működő szociális otthon lakója panaszában kifogásolta az élelmezés mennyiségét és minőségét, valamint a pénzellátási, pénzkezelési gyakorlatot. Sérelmezte, hogy a gondozottak többhavi zsebpénzüket nem kapták meg.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a gondozottak zsebpénzéből megbízásuk szerint vásárolt áruk átadása nincs dokumentálva, és az intézmény élelmiszer-nyersanyag normája nem felel meg a népjóléti miniszter rendeletében előírtaknak.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány szociális biztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos felhívta az intézményt fenntartó önkormányzat jegyzőjének figyelmét, hogy a gondozottak zsebpénzével való elszámolást szigorítsák, a szociális nővér által beszerzett áruk tényleges átadását és a rendeletben előírt nyersanyag- és kalóriaértékek betartását ellenőrizzék.
Az ajánlásban foglaltakat az önkormányzat elfogadta, melynek során módosították a gondozotti pénzkezelési szabályzatot. Intézkedtek, hogy a gazdasági nővér által vásárolt árut a foglalkoztató nővér vegye át megfelelő dokumentálással. Az élelmezési normát 150 forintra emelték (1996. március), valamint az egészségesebb étkeztetésre nagyobb figyelmet fordítanak a kalóriaszükséglet és a diétás étkeztetés mellett.

OBH 2322/1995.
A panaszos kifogásolta, hogy a sérelmére elkövetett közúti baleset gondatlan okozás és lopás vétsége miatt indult nyomozást nem folytatja tovább az illetékes rendőri szerv. A beadvány tartalmazta, hogy az ügyészi szervek is elutasították panaszait. Segítséget kért a rendőrségi eljárás során keletkezett kára megtérítéséhez is.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a kifogásolt rendőrségi és ügyészségi eljárások, illetve döntések irataiból megállapította, hogy megfelelően foglalkoztak a panaszos beadványaival, válaszokat minden esetben kapott. A nyomozások során a hatóságok törekedtek a tényállás megfelelő felderítésére. Az is nyilvánvaló volt, hogy a panaszos által kezdeményezett rendőri eljárások ügyészségi határozatokkal váltak jogerőssé. Ezen irányban tehát alkotmányos visszásság nem keletkezett.
Megállapította az országgyűlési biztos továbbá, hogy a panaszos gépkocsijának rendőrségre való beszállítása, majd tárolása, őrzése a szakértői vizsgálat szempontjából indokolt volt. Nem tisztázták viszont, hogy ki viseli a tárolás, őrzés költségét addig az időpontig, amíg a panaszost felszólították a kocsi elszállítására, illetve az azt követő időszakra.
Megállapítást nyert az is, hogy a rendőrség által lefoglalt gépkocsi tárolásával és őrzésével kapcsolatos költségeket a rendőrség (vagyis az állam) lett volna köteles viselni addig az időpontig, amíg fel nem szólították a panaszost a gépkocsi elszállítására, attól kezdve pedig a panaszos. A konkrét ügyben a költségviselés nem így történt, vagyis sérült a jogállamiság elve. Ezért az országgyűlési biztos ajánlással élt az illetékes rendőr-főkapitányság vezetőjéhez és kérte, hogy vizsgálja felül a panaszos gépkocsijának rendőrség által történt tárolásával, őrzésével kapcsolatos eljárást. Kérte továbbá, hogy vizsgálatát terjessze ki az eljáró ügyintéző mulasztásának vizsgálatára és tegye meg a szükséges intézkedéseket.
Az ajánlásban foglaltakra a megkeresett szerv határidőn belül válaszolt, de a választ az országgyűlési biztos nem fogadta el. Ajánlását változatlanul fenntartotta. Ezzel egyidejűleg új ajánlást tett az országos rendőrfőkapitánynak. Indítványozta, hogy végezzen országos szintű célellenőrzést a rendőrség által elszállított, lefoglalt gépjárművekkel kapcsolatos ügyintézésre kiterjedően.
Az ajánlást mindkét rendőri szerv vezetője határidőn belül teljesítette. A megyei vezető kártérítést fizetett a panaszosnak és büntető feljelentést tett az ügyintézés során mulasztó rendőrrel szemben. Az országos vezető a vizsgálatot lefolytatta, a szükséges intézkedéseket megtette.
Az országgyűlési biztos eljárása a konkrét panasz kártérítést érintő részét megoldotta.

OBH 2342/1995.
A panaszos sérelmezte, hogy az l985. január 1-től esedékes nyugellátását megállapító határozatot az 1991. évi XII. tv. 3. §-ára hivatkozással az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jogelődje felülvizsgálta és 4 év 317 nappal kevesebb szolgálati időt ismert el, ennek megfelelően nyugdíja összegét leszállította.
A panaszos szerint az 1991. évi XII. törvény rá nem vonatkozik.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata megállapította, hogy a panasz megalapozott, vagyis sérült a szociális biztonsághoz való jog. Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítéseknek megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény, a 62/1993. (XI. 29.) AB határozat és annak indoklása szerint, nem alkotmányellenes. Alkotmányellenes azonban, hogy míg a törvény melléklete 7. pontjában szerepel az átszervezési feladatokról és egyes határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló 3089/1988. (III. 25.) MT határozat, hiányzik a központi államigazgatási szervek átszervezésével összefüggő egyes személyi kérdések rendezéséről szóló 3091/1988. (IV. 5.) MT határozat, jóllehet e két határozat által érintett korengedményes nyugdíjasok lényegében ugyanazon személyi körbe tartoznak.
A törvény, illetve mellékletének módosítására az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak megfelelően 1994. november 30-ig nem került sor. Ezért erre az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a korábbi panaszok elbírálása során az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság elnökének figyelmét felhívta.
Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjak kiegészítésének megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény módosítására kiadott 1996. évi XXIV. törvény alapján, mely 1996. április 12-én, a Magyar Közlönyben jelent meg, az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese közvetlen kérésére, a panaszos nyugellátását   a korengedménynek megfelelő szolgálati idő beszámításával   megállapította, elismerve, hogy a panaszos nyugellátásának felülvizsgálata tévedésből maradt el. A panaszosra az új törvény azért vonatkozik, mert központi államigazgatási szervtől ment korengedményes nyugállományba.
Az adott ügy kapcsán további ajánlásra nem volt szükség, mert a vizsgálat megindulását követően a panaszos nyugellátását a nyugdíjbiztosítási igazgatóság módosította. Az eljárás tehát eredményes volt.

OBH 2374/1995.
Panaszos azért kereste meg az országgyűlési biztost panaszával, mert a törvényes határidőben benyújtott kárpótlási kérelmében megjelölt három vagyontárgy közül csak egy vagyontárgy után állapított meg részére a megyei Kárrendezési Hivatal kárpótlást, további két vagyontárgy tekintetében döntést nem hozott.
A vizsgálat a jogbiztonság megsértése miatt indult.
Panaszos a törvényes határidőben vagyoni kárpótlás iránti igényt terjesztett elő a megyei Kárrendezési Hivatalnál.
Az országgyűlési biztos által folytatott vizsgálat megállapította, hogy több vagyontárgy kárpótlása iránt benyújtott kérelemben a Hivatal csak egy vagyontárgy kárpótlásáról döntött határozatában, a többit elbírálatlanul hagyta.
A Hivatalnak a panaszos által egyszerre előterjesztett kérelmében foglalt minden vagyontárgy tekintetében döntenie kellett volna, de ezt elmulasztotta, s ezzel megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét. Az eljáró Hivatal vezetőjének az alkotmányos visszásság megszüntetésére az országgyűlési biztos ajánlást tett. A Hivatal vezetője az ajánlást elfogadta, s az ajánlást követően az ügyben hozott kiegészítő határozatával az alkotmányos visszásságot megszüntette.
A vizsgálat eredményéről a panaszos tájékoztatást kapott.

OBH 2380/1995.
Panaszos vállalkozói igazolvány kiváltásával, illetve visszaadásával összefüggő kézbesítési problémák és ebből eredő anyagi hátrány miatt élt panasszal.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat hivatala vállalkozói igazolványt nem tértivevényes küldeményként továbbította, ezzel gyakorlatilag a törvényben előírt kézbesítési kötelezettség nem teljesült, tekintettel arra, hogy levélként továbbított küldemény esetén a kézbesítés nem igazolható. A külön szolgáltatásnak minősülő tértivevény az, amely a könyvelt küldemény átvételét az erre szolgáló okiraton a jogosult átvevővel ismerteti. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a másik érintett hatóság, a megyei egészségügyi pénztár nem a vonatkozó törvényben előírtak szerint járt el, a járulékfizetési kötelezettséget nem az igazolvány átvételétől, hanem annak záradékolási időpontjától számította, mely intézkedés egyébként ellentétes a korábbi, az ügyfél számára szóló azon értesítéssel, melyben azt közlik, hogy a járulékfizetési kötelezettség a vállalkozói igazolvány átvétele napjától, annak visszaadásáig áll fenn.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta az egészségügyi pénztár figyelmét, hogy a fennálló jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően panaszos ügyében járjon el és a járadékfizetési kötelezettség újramegállapításáról gondoskodjon, majd az így megállapított összegről panaszost haladéktalanul értesítse, tekintettel arra, hogy ellenkező bizonyításáig a vállalkozói igazolvány átvételnapjának az ügyfél által közölt időpontot kell tekinteni.
Felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a határozatnak minősülő hatósági bizonyítvány és igazolás kézbesítésekor gondoskodjon a vonatkozó szabályok betartásáról, melynek során tértivevényes küldeményként történjen a továbbítás, különös figyelemmel arra, hogy a határozathoz vagy annak minősülő hatósági bizonyítványhoz és hatósági igazoláshoz fűződő joghatások a közléssel állnak be. A határozat közlése gyűjtőfogalom (kézbesítés, kihirdetés, közszemlére tétel, távközlési eszköz útján). A kézbesítésre leggyakrabban posta útján, tértivevényes levéllel kerül sor. Csak ez a postai kézbesítési mód alkalmas annak megállapítására, hogy a határozatot ki, mikor és hol vette át.
Az egészségügyi pénztár válaszában közölte, hogy az ajánlásnak megfelelően a járulékfizetési kötelezettség kezdő időpontját módosították. Az intézkedésről, valamint a fizetendő járulék összegéről panaszost tájékoztatták.
Az önkormányzat az ajánlást ugyancsak elfogadta. Válaszukban közölték, hogy a kézbesítésre vonatkozó helytelen gyakorlatot már korábban megszüntették.

OBH 2385/1995.
A panaszos sérelmezte, hogy férje ellen nyomozást folytat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező rendőri szerv, továbbá, hogy férjét előzetes letartóztatásba helyezték. A panaszos szerint az eljáró nyomozó hatóság elfogult volt az ügyben.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos olyan problémával fordult hozzá, melyben az eljárás folyamatban volt. Ezért érdemi vizsgálatot nem végezhetett. Nem bírálhatta felül a bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás megalapozottságát sem.
A beadványt azonban az eljáró nyomozó hatóság elleni elfogultsági kifogásnak minősítette. Ezért azt megküldte az elfogultsági kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező felettes nyomozó hatóság vezetőjének. Megkeresésében az országgyűlési biztos kérte, hogy vizsgáltassa meg a panaszos beadványát és ha   a jogállamiság sérelme miatt   indokoltnak tartja, jelöljön ki az eljáró rendőri szerv helyett a megyében egy másikat az eljárás lefolytatására.
A megkeresett hatóság az országgyűlési biztos ajánlását elfogadta és az ügy további nyomozásával másik rendőri szervet bízott meg.
A panasz alapján az országgyűlési biztos eljárása orvosolta a jogállamiság sérelmét, tehát az eljárás elérte célját. Erről a panaszost írásban értesítette az országgyűlési biztos, egyben felhívta figyelmét arra, hogy ha továbbra is sérelmezi az előzetes letartóztatás elrendelését, akkor forduljon a bírósághoz.
 

OBH 2392/1995.
 Tisztelt Uram!

 Panaszát, melyben azt sérelmezi, hogy a DÉGAZ Gázszolgáltató Részvénytársaság lakásában és még 42 lakásban a gázszolgáltatást felfüggesztették annak ellenére, hogy nem volt díjhátralékuk, áttanulmányoztam.
 A beadványához csatolt iratokból megállapítható, hogy a gázszolgáltatást a szolgáltató a társasházi lakóközösség jelentős díjtartozása miatt függesztette fel. A kialakult helyzet megoldását keresve Ön először birtokvédelmi eljárást kezdeményezett a helyi Önkormányzat előtt. Az Önkormányzat jegyzője 1110-5/1995. számú határozatával a kérelmet elutasította. Ezt követően Ön keresetet nyújtott be a bírósághoz a DÉGAZ RT. Kirendeltsége és a DÉGAZ RT. alperesek ellen. Az ügyben 1996. március 12-én a bíróság kihirdette a jogerős ítéletet.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény rendelkezései szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a bíróság jogerős ítéletét nem vizsgálhatja felül és ilyen jellegű panaszok ügyében nincs lehetősége vizsgálat lefolytatására.
 Köszönöm, hogy panaszával Ön is sok állampolgárral együtt felhívta a figyelmemet arra, hogy a társasházakról szóló 1977. évi 11. tvr. helyett új jogszabályra van szükség.

Budapest, 1996. április 29.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

OBH 2428/1995.
A panaszos sérelmezte, hogy hivatásos katonaként   munkakörének ellátása mellett   baleseti helyszínelői feladatokat is végzett, de nem kapott készenléti díjat. Ezt többször kifogásolta a testületen belül, de választ nem kapott vagy nem orvosolták panaszát.
Az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben megállapította a végzett munka mennyisége és minősége szerinti jövedelemhez való jog, valamint a jogállamiság sérelmét. Rámutatott továbbá arra, hogy ha a hivatásos állományú katona munkakörébe nem tartozó munkát végezve eredeti munkakörét is ellátja, munkabérén felül külön díjazás   készenléti díj   illeti meg. Ilyen vita esetén   egyeztetést követően   munkaügyi bírósághoz lehet fordulni. A panaszost ennek lehetőségéről az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatta.
Ugyanakkor megkereste a Magyar Honvédség Parancsnokát arra tekintettel, hogy a panaszos kérelmeit a törvényben biztosított eljárási határidő elteltét követően sem bírálták el. Felkérte a parancsnokot annak megvizsgálására, hogy történt-e mulasztás az ügyintézésre vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyása miatt, és ha igen, kérte a szükséges intézkedések megtételét. Határidőn belül adott válaszában a parancsnok rögzítette, hogy az ügyintézésre vonatkozó szabályok megtartásában mulasztás nem történt. Ugyanakkor kifejtette, hogy a Magyar Honvédség szervezeti felépítése, valamint az alá-fölé rendeltségi viszonyok és a belső szabályozók miatt az ügyintézés lassúbb volt a megszokott határidőknél. Utasítást adott arra, hogy visszamenőlegesen fizessék ki a panaszosnak a baleseti helyszínelői készenléti díjat és kamatait.
Megállapította az országgyűlési biztos általános helyettese azt is, hogy a Magyar Honvédség belső rendelkezései nem sérthetik az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt. Ezért ajánlással élt a Vezérkari Főnökhöz. Ajánlásában kérte az ügyintézésre vonatkozó valamennyi belső szabályozó felülvizsgálatát és a jogszabályoknak megfelelő módosítását. Az ajánlást a megkeresett szerv elfogadta, a belső szabályozókat felülvizsgálta, az ügyintézés jogszabállyal ellentétes gyakorlatát folyamatosan megszünteti.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének eljárása megoldotta a konkrét panaszt, az eljárás elérte célját.

OBH 2457/1995., 3050/1995., 3054/1995.
A települési önkormányzatnak a települési szilárd hulladék részét képező háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló rendeletének megalkotását követően több, a rendeletet kifogásoló panasz érkezett az Országgyűlési Biztos Hivatalához.
A panaszosok az alábbiakat kifogásolták:
  a szemétszállítási díjat miért a kukák teljes darabszáma után kell fizetniük, miért nem a ténylegesen ürített kukák darabszáma után,
  a szolgáltató miért nem kíséri figyelemmel, hogy csak a megtelt kukákat ürítsék,
  a szemétszállítási díjat miért a társasháznak számlázzák, emiatt a költségek lakásonkénti megosztásáról a lakóközösségnek kell döntenie,
  miért a szolgáltató dönti el, hogy hány literes és hány darab kukát köteles tartani a tulajdonos, holott a díjat a fenti összetevőkből számítják,
  miért a tulajdonos feladata a kukák mosása, hiszen az önkormányzati rendelet a karbantartást a szolgáltató kötelezettségeként írja elő,
  a szolgáltató kamatot számít fel késedelmes fizetés esetén, a késedelmi kamat a mindenkori jegybanki alapkamattal egyezik meg, holott közös költség késedelmes megfizetése esetén csak 20%-os késedelmi kamat felszámítására ad lehetőséget a Polgári Törvénykönyv.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa eljárása során a következőket állapította meg.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében deklarált piacgazdaság alkotmányos elvének lényeges eleme a szerződési szabadság. Ennek általános szabályát a Ptk. 200. § (1) bekezdése fogalmazza meg: +A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg.  Ennek azonban elvi korlátai a Ptk. 226. § (1) bekezdésében, valamint a 198. § (2) bekezdésében foglaltak, mely szerint a szerződés egyes tartalmi elemeit jogszabály meghatározhatja, valamint az is, hogy jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti. A Ptk. ennek előírására felhatalmazást ad a 685. § a) pontjára figyelemmel törvénynek, kormányrendeletnek és törvényi felhatalmazás alapján a törvény keretei között önkormányzati rendeletnek is.
A vizsgált esetben a háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás kötelező igénybevételét   a Ptk. fenti előírásainak megfelelően   törvény rendelte el. A szerződés egyes tartalmi elemeit pedig   törvényi felhatalmazás birtokában   a települési önkormányzat határozta meg (díj kiszámításának módja, a szolgáltató cég kijelölése, a díjkedvezmények meghatározása stb.). Mindezek alapján a szolgáltatás kötelező igénybevételének elrendelése, valamint a szerződés tartalmának meghatározása   így a díj kiszámításának módja   nem alkotmányellenes.
A gyakorlatban megoldhatatlan, hogy a társasházakban minden egyes lakástulajdonos külön szeméttároló edényt kapjon, illetve hogy a lakásban lakók száma alapján állapítsák meg a díjat. A legoptimálisabb megoldás a kukák darabszáma utáni díjmegállapítás. A rendelet éppen a tulajdonostársak szerződési szabadságát tartja tiszteletben akkor, amikor a társasházra bízza, hogy a helyi adottságoknak megfelelő költségviselést meghatározzák.
Az önkormányzat rendeletének 5. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szolgáltató köteles a tulajdonos által kért méretű és mennyiségű gyűjtőtartályt a tulajdonos rendelkezésére bocsátani. Tehát a tulajdonosnak kell meghatározni a megadott paraméterek alapján a neki legjobban megfelelő nagyságú gyűjtőtartályok darabszámát.
A rendelet 5. § (4) bekezdése szabályozza a gyűjtőtartályok karbantartását, illetve cseréjét, melyet a szolgáltató kötelezettségeként ír elő. Az 1986. évi (II. 21.) ÉVM EüM együttes rendelet 9. § (3) bekezdése viszont kimondja, hogy a tárolóedények rendeltetésszerű használatáról, tisztántartásáról és megőrzéséről az ingatlan tulajdonosa köteles gondoskodni.
A mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamat kikötésére a Ptk. 301. § (1) bekezdése hatalmazta fel a települési önkormányzatot. E szakasz szerint jogszabály a 20%-os mértéktől eltérően is meghatározhatja a késedelmi kamatot. Jogszabálynak minősül a Ptk. 685. § a) pontja alapján az önkormányzati rendelet is, amennyiben törvényi felhatalmazás alapján jön létre. Mivel a szemétszállítási díj a közös költség része, ennek nem fizetése esetén a társasházközösség a nem fizető tulajdonostárssal szemben polgári peres eljárás keretében az elmaradt közös költség mellett   kártérítésként   követelheti a két késedelmi kamat közötti különbözetet is.
Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem észlelt. Mindemellett megállapította, hogy a belügyminiszter és a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter még nem tett eleget az 1995. évi XLII. törvény 4. § (3) bekezdésében adott felhatalmazásnak és nem alkotta meg a kötelező közszolgáltatás szakmai követelményeiről, valamint tevékenységi köréről és az ellátásra való jogosultság feltételeiről szóló rendeletét. Bár a törvény nem állapít meg határidőt a két miniszter számára, de a jogszabály hiánya jogalkalmazási bizonytalanságokhoz vezethet, így alkalmas lehet arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét veszélyeztesse és ezzel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot idézzen elő.
Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásában kezdeményezte, hogy a belügyminiszter, valamint a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter mielőbb alkossa meg a még hiányzó rendeletet.
Az ajánlást mind a belügyminiszter, mind a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter elfogadta. A települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM KTM együttes rendelet 1996. július 23-án hatálybalépett.

OBH 2541/1995.
Az egyik parlamenten kívüli párt beadványa szerint 1994 nyarán a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek jelezték elhelyezés iránti igényüket. A Szervezet igazgatója válaszában közölte, hogy bérleti lehetőségre nincs mód, az ingyenes tulajdonba adást pedig a jogszabályok nem teszik lehetővé. A Szervezet felajánlott megvételre egy ingatlant, melynek elnyeréséhez belső pályázaton kellett részt venni. A pályázaton a párt részt vett, de a versenytárgyalási biztosítékot nem fizette be, mert szerinte az ingatlan ingyenesen járt volna nekik.
A panasz alapján felmerült a jogállamiság, a pártok szabad tevékenysége, az egyesülési jog és a diszkrimináció tilalma sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot indított.
Megállapította, hogy a párt követelése a vonatkozó törvények alapján nem megalapozott. Az 1991. évi XLIV. tv. csak az 1990. évi választásokon minősített pártoknak adta meg az ingyenes tulajdonjog kedvezményét.
A kedvezmény csak egyszer járt és csak az 1990-es választásokon megfelelő szavazási arányt elért pártok részére.
A párt vételi lehetőséget kapott a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől, de a versenytárgyalási biztosítékot nem fizette be, s ezzel elmulasztotta a kínálkozó alkalmat.
A jogbiztonság követelménye nem szenvedett csorbát, hiszen az 1991. évi XLIV. tv. indoklása leszögezte az egyszeri aktus tényét.
A pártok szabad alakulása nem jelentett egyet az ingyenes ingatlantámogatással vagy önmagában az anyagi támogatással. Költségvetési támogatásra így is minden olyan párt jogosult, amely a szavazáson részt vett és a választók szavazatának legalább 1%-át megszerezte.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos alkotmányos visszásságot tehát nem állapított meg.

OBH 2575/1995.
A panaszos beadványában a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt tett feljelentése alapján elrendelt nyomozással összefüggésben a bizonyítékok egyoldalú mérlegelését, illetve a nyomozás indokolatlan megszüntetését kifogásolta. Az ápolásra szoruló panaszos felfedezte, hogy szekrényéből eltűntek arany ékszerei. A panaszos betegápolóját gyanúsította az ékszerek eltulajdonításával, ezért feljelentést tett a Városi Rendőrkapitányságon. Mivel feljelentése ügyében semmi nem történt, panaszt tett a városi rendőrkapitánynál, majd beadvánnyal fordult a belügyminiszterhez.
A Városi Rendőrkapitányság a lopás vétsége alapos gyanúja miatt indult bűnügyben a nyomozást, mivel a nyomozás alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, megszüntette. A sértett a nyomozás megszüntetése miatt panasszal élt a Városi Ügyészségen, amely a panasznak helyt adott, és elrendelte a nyomozás továbbfolytatását. A Városi Rendőrkapitányság a nyomozást  ugyanazzal az indokkal ismételten megszüntette. A sértett újra panasszal élt, melyet a Városi Ügyészség mint alaptalant  elutasított.
Beadványához a panaszos mellékelte az eljárás során hozott határozatokat, valamint egy magnetofonkazettát, illetve az általa feltárt bizonyítékként figyelembe vétetni kívánt események leírását. Ennek megfelelően 1995. júliusban a panaszos gyógyintézetben volt. Ezalatt a volt gyanúsított kapcsolatba lépett a panaszos egyik ismerősével, és azt állította, hogy 18 000 Ft ellenében visszaszerzi az ékszereket. Az erre vonatkozó beszélgetésről magnetofonfelvétel készült, melyről a Városi Rendőrkapitányságon szolgálatot teljesítő rendőrök is értesültek, ám a nyomozást nem folytatták tovább.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a büntetőeljárási törvény értelmében a nyomozás megszüntetése nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassa, az Obtv. 24. §-a pedig bűncselekmény észlelése esetén kötelezővé teszi az országgyűlési biztos számára a büntetőeljárás kezdeményezését, ezért kérte, hogy a legfőbb ügyész vizsgálja meg a nyomozás továbbfolytatása elrendelésének lehetőségét. Kezdeményezését a legfőbb ügyész elfogadta, majd arról is értesítette, hogy az ügyben megtörtént a vádemelés.

OBH 2595/1995.
Panaszos kifogásolta, hogy bérelt garázsát az önkormányzat a piaci forgalmi értéken kínálta fel eladásra, holott a rendelet szerint a vételár csak a forgalmi érték 70%-a lehet.
A vizsgálat megállapította, hogy panaszos 1991-ben szerezte meg az önkormányzati tulajdonú gépkocsitároló helyiség bérleti jogát. Ezt követően többször bejelentette vásárlási szándékát, de arra mindig elutasító választ kapott, mert az önkormányzat 1992-ben a helyiségek elidegenítését felfüggesztette. Ezt a határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, de az elidegenítésre mégsem került sor.
A lakástörvény hatálybalépését követően az önkormányzat megalkotta a tulajdonában lévő nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló rendeletét, amely a garázsok vételárát a forgalmi érték 70%-ában határozta meg. A rendelet hatálya azokra a helyiségekre terjed ki, amelyek elidegenítéséről a képviselőtestület a kihirdetést követően dönt.
1995. októberben a képviselő-testület határozattal lehetővé tette azoknak a garázsoknak az elidegenítését, amelyeknek bérlői a törvény hatálybalépését megelőzően nyújtották be vásárlási kérelmüket, de ezeknek a garázsoknak a vételárát már a forgalmi értékben határozta meg.
Az országgyűlési biztos helyettesének vizsgálata szerint az önkormányzat jogsértően, határozattal módosította saját rendeletét, amikor a rendeletben meghatározott 70%-os vételár helyett 100%-ot írt elő, és ezzel a jogbiztonság elvét sértette. Ezért ajánlásban felhívta az önkormányzat polgármesterét, hogy a garázsvásárlási kérelmeket vizsgálja ki és kezdeményezze a képviselő-testület határozatának módosítását.
A képviselő-testület az ajánlásban foglaltakkal egyetértett és intézkedett a vételár-különbözet visszatérítése iránt.

OBH 2612/1995.
A panaszos sérelmezte, hogy a városi önkormányzat képviselő-testülete a lakosság tiltakozása ellenére évek óta fenntartja a tulajdonában álló ingatlant és környékét érintő rendezési tervét.
Sérelmezte továbbá, hogy a polgármesteri hivatal nem bírálta el a területet érintő építési tilalom miatti korlátozási kártalanítási kérelmét.
A panaszos évek óta kér elvi építési engedélyt a haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanra, melyet az elsőfokú építésügyi hatóság az érvényben lévő rendezési tervek miatt minden alkalommal elutasított.
Építési szándékának   az RRT tilalmából eredő   meghiúsulása miatt korlátozási kártalanítás megállapítása iránt nyújtott be kérelmet. Kérelmére a polgármesteri hivatal főépítésze azt válaszolta, hogy a kérdésben még nincs végrehajtási rendelet, ezért a kérelem nem bírálható el.
Azáltal, hogy a főépítész csak tájékoztató levelet írt az ügyfélnek, a kérelmet pedig nem továbbította a képviselő-testületnek (32119/1995. sz. levelével) a polgármesteri hivatal (főépítész) megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló és módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 7. § (1) bekezdésében foglalt azon előírást, mely szerint +Az államigazgatási szerv hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni...
A polgármesteri hivatal tájékoztató levelével megsértette az Áe. 42. § (1) bekezdését, mely kimondja: +Az államigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az alkotmány jogbiztonságot garantáló, valamint a jogorvoslati jogot biztosító rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásában felhívta a polgármesteri hivatalt, hogy a rendezési terv módosítására irányuló kérelmet terjessze a városi képviselő-testület elé, azért, hogy arról a törvénynek megfelelően a hatáskörrel rendelkező szerv (testület) döntsön. Ennek eredményéről a jegyző, illetőleg a főépítész értesítse a kérelmezőket.
A korlátozási kártalanítás iránti kérelmet bírálja el a jegyző, miután a kérelmezőnek csak az érdemi döntést követően van módjában esetleges jogorvoslatot kérni.
Az ügyben a jegyző határidőben megadta válaszát, azonban a közgyűlés az ajánlásnak csak az egyik pontjában foglaltakat teljesítette maradéktalanul, így ismételten felhívta a közgyűlést, hogy módosítsa határozatát, s a jegyző járjon el a hatáskörébe tartozó ügyben.

OBH 2635/1995.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy 1993. november 10-én az általa termőföldárverésen vásárolt 5157 m2 területű legelő művelési ágú termőföld egy része mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, a helyreállítás elmaradt.
A vizsgálat a jogbiztonság sérelmének veszélye miatt indult.
Panaszos termőföldet vásárolt árverésen 500 Ft/AK értékben. Csak az árverés után a birtokbaadáskor észlelte, hogy az általa megvásárolt föld mintegy negyed részén szénhidrogén-kutatáshoz szükséges próbafúrásokat végeztek, és hogy az általa vásárolt földön elhelyezkedő PU2 jelű kút fúráspontjának környéke lebetonozott, rendezetlen. A meddőkút a megyei önkormányzat tulajdonában van, ami panaszosnak ajánlatott tett az ügy egyezség útján való rendezésére.
Panaszos az árverés előtt az említett földet nem tekintette meg, az árverést követő három napon belül árverési kifogást nem terjesztett elő. Az árverési jegyzőkönyvben foglaltak   mint közigazgatási határozat   1993. november 15. napján jogerőre emelkedett. Azóta több mint egy év telt el. Ezért az alapügyben az országgyűlési biztos az 1993. évi LIX. törvény 17. § (4) bekezdése értelmében hatáskör hiányában nem járhatott el.
Az országgyűlési biztos panaszost tájékoztatta, hogy amennyiben az önkormányzattal egyezségre nem jut, a vita eldöntését a bíróságtól kérheti.

 OBH 2663/1995.
A panaszos azt sérelmezte, hogy az annak idején tőle ellopott, majd a tolvaj által más személynek eladott és a rendőrség által lefoglalt gépjárművet utóbb a rendőrség nem neki, hanem a vevőnek adta vissza. A panasz alapján felmerült a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el.
A vizsgálat során megkeresett rendőrfőkapitány válaszában foglaltakat az országgyűlési biztos általános helyettese nem fogadta el, mert az ügyben eljárt rendőrkapitányságnak a lefoglalt gépjármű kiadásával kapcsolatos eljárása az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog biztosításának sérelmét idézte elő. Ezért ajánlást tett az országos rendőrfőkapitánynak   mint a visszásságot előidéző szervezet felügyeleti szervének  , hogy a lefoglalt gépjárműnek a büntetőeljárásról szóló törvény 102. § (2) bekezdésében írt rendelkezése alapján való kiadása elmulasztásáról adjon állásfoglalást, illetve tegye meg a szükséges intézkedéseket.
Az országos rendőrfőkapitány az ajánlásnak nem tett eleget, hanem az iratokat   a szükséges állásfoglalás és eljárás céljából   áttette a fővárosi főügyészhez.
Az ügyben végleges válasz még nem érkezett, bár a határidő lejárt. Sürgetve nem volt.

OBH 2681/1995.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy építési engedély iránt benyújtott kérelmét mind az első-, mind a másodfokon eljáró hatóság a törvényben előírt ügyintézési atáridőt jelentősen túllépve bírálta el.
A panaszos   beadványában foglalt állítása szerint   1993. május 6-án terjesztett elő építésiengedély-kérelmet a kerületi önkormányzatnál.
A polgármesteri hivatal városépítési irodája a kérelmet 1993. szeptember 17-én kelt határozatával elutasította. A panaszos a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő. Az önkormányzat 1993. november 11-én kelt levelében arról értesítette, hogy a határozat ellen benyújtott fellebbezést a Köztársasági Megbízott Hivatalához terjesztette fel. A másodfokon eljáró hatóság az ügyintézési határidőt 1993. december 22-én meghosszabbította, majd 1994. március 3-án kelt határozatával az első fokú határozatot hatályon kívül helyezte és az első fokú építésügyi hatóságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a polgármesteri hivatal városépítési irodája 1994. június 7-én kelt határozatával a panaszos kérelmét ismét elutasította. A panaszos az első fokú határozat ellen ismét fellebbezést nyújtott be, ennek elbírálása során a másodfokú hatóság a fellebbezést 1995. május 20-án kelt határozatával elutasította és az első fokú határozatot helybenhagyta.
Az önkormányzat jegyzőjének tájékoztatása szerint a panaszos a másodfokú határozatot keresettel megtámadta.
Vizsgálata során az általános helyettes megállapította, hogy az első fokú építési hatóság az építési engedély iránt benyújtott kérelemről az előírt törvényi határidőket jelentősen túllépve (4 hónap) döntött. A fellebbezést elbíráló másodfokú hatóság is   figyelembe véve azt a tényt, hogy élt az ügyintézési határidő meghosszabbításának lehetőségével   a törvényes ügyintézési határidőt jelentősen túllépve hozta meg határozatát. Az eljáró hatóságok mulasztása   az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény vonatkozó passzusának megsértésén túl   sérti az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét.
Tekintettel arra, hogy panaszos a másodfokú határozatot keresettel megtámadta, az elutasítás indokoltságának vizsgálatát az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény vonatkozó szabályai kizárják. A hivatali mulasztás jövőbeni elkerülése érdekében az általános helyettes felkérte a Közigazgatási Hivatal vezetőjét és a kerületi önkormányzat jegyzőjét, hogy hivatalukban gondoskodjanak a törvényben rögzített ügyintézési határidők betartásáról.
Az ajánlással érintett hatóságok vezetői az ajánlásban tett észrevételeket elfogadták, és jelezték, hogy hivatalaikban megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a hasonló jellegű mulasztások a jövőben ne forduljanak elő.
Az általános helyettes az ajánlásra adott választ elfogadta.

OBH 2698/1995.
A panaszos sérelmezte, hogy 1995. október 2-án terhesen kórházba került és folyamatosan volt keresőképtelen állományban, de az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár sürgetése ellenére sem folyósította táppénzét, ezzel veszélyeztette a szociális biztonsághoz való jogát.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos 1995. október 3-án jogosult volt táppénzre, de a munkáltatótól az első táppénzigénylés csak 1995. november 9-én érkezett meg. Ezt követően jogosultságának vizsgálata a Pénztáron belül is elhúzódott, így a táppénzt csak 1995. december 28-án postázták. A következő igénylés december 11 28-ig terjedő időre szólt és időben érkezett, de a megelőző időszakra vonatkozó igény csak ezt követően, késve érkezett. -gy az utóbbi elbírálására, szintén késve, 1996. január harmadik hetének végén kerülhetett sor.
A fentiek alapján megállapítható, hogy mind a munkáltató, mind a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hibás a késedelmes folyósításban, vagyis sérült a jogállamiság és a szociális biztonsághoz való jog.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese nem élt ajánlással az ügyben, elfogadta a Pénztár saját hatáskörében tett intézkedését, de felhívta az illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójának figyelmét, hogy a jövőben biztosítsa az ellátások határidőben való folyósítását.
Az eljárás tehát eredménnyel zárult.

OBH 2765/1995.
Tizenöt személy panasza szerint diszkrimináció érte őket a boszniai IFOR misszióba való felvételre benyújtott pályázatuk elbírálása során és nem kerültek rá a pályázók névsorára.
A pályázatok tisztaságának megsértéséből származható alkotmányos visszásságra tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot folytatott.
Megállapította, hogy a pályázatok elbírálása során nem sérült a diszkrimináció tilalma. A pályázati felhívásra jelentkező panaszosok sem előnyt, sem hátrányt nem szenvedtek a pályázatok feldolgozásakor. A kiválasztás, illetve a beosztásba helyezés szempontjai rájuk is ugyanúgy vonatkoztak, mint másokra. A panaszosok neve bekerült a pályázók névsorába, de a jelentkezések elbírálása több napot vett igénybe. Alkotmányos visszásság, diszkrimináció a pályázatok elbírálásánál tehát nem állt fenn. Az ügyben eljárt hatóság jogszabályt nem sértett.
A vizsgálatról készült jelentést   tájékoztatás céljából   az országgyűlési biztos teljes terjedelemben megküldte az illetékes miniszternek és a panaszosoknak. Ezenkívül más intézkedésre nem volt szükség.
 

OBH 2845/1995.
 Tisztelt Uram !

 Hivatalomhoz intézett panasza ügyében, amelyben a Polgármesteri Hivatal +magánpiac  létesítésével kapcsolatos engedélyezési eljárását, valamint az ügyben született első és másodfokú határozatot sérelmezi, tájékoztatni kívánom, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 17.§ (4) bekezdése értelmében az országgyűlési biztoshoz az ügyben hozott jogerős határozat közlésétől számított egy éven belül lehet fordulni.
 A rendelkezésemre álló iratokból megállapítottam, hogy az Ön által sérelmezett ügyben a köztársasági megbízott területi hivatala a jogerős határozatot 1991. június 21-én hozta meg, melyet Önnek kézbesítettek. Mivel a jogerős határozat közlése és a Hivatalomhoz intézett beadvány kelte között egy évnél jóval hosszabb idő telt el, panasza ügyében intézkedni sajnos nincs lehetőségem.
 Szíves elnézését kérem késedelmes válaszomért, melyet a Hivatalhoz felállítása óta beérkezett ügyek nagy száma okozott.

Budapest, 1996. szeptember 13.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

OBH 2849/1995.
Panaszos azt sérelmezte, hogy egy vidéki településen működő Részvénytársaság önkényesen irreális árakat követel és hajt be a szemétszállításért, az üdülőtulajdonosokkal nem köt szerződést, a szolgáltatás időtartamát üdülőtulajdonosok esetében 7 hónapban határozza meg, a szemétszállítási díjat egy összegben, a teljesítés megkezdése előtt követeli.
A beadványból a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve sérelmének gyanúja merült fel.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a vizsgálat során tanulmányozta az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény rendelkezéseit.
Az 1995. évi XLII. törvény, valamint a község Önkormányzatának a Köz-és zöldterületek védelméről, a köztisztaságról, valamint az állattartásról szóló rendeletének összevetése során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzati rendelet törvénysértő, mert nem tartalmazza a szolgáltató megnevezését, valamint a tulajdonost terhelő díj mértékét, megsértve ezzel a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét.
Az önkormányzati rendelet szerint +a szemétszállítás általában egész évre vonatkozik. Az üdülőtulajdonosok esetében ez 7 hónap. (Április 1. október 31.) Ettől eltérő időpont is megállapítható a két érdekelt fél megállapodása alapján.  A települési önkormányzat jegyzőjének álláspontja szerint az üdülőtulajdonosokra vonatkozó 7 hónapos szemétszállítástól el lehet térni.
Fenti rendelkezés nem azt jelenti, hogy el lehet térni a 7 hónapos időtartamtól, hanem arra ad lehetőséget, hogy a rendeletben meghatározott időpontok változtathatók meg az időtartam változatlanul hagyása mellett.
Az alkotmányos visszásságok jövőbeni orvoslása érdekében az országgyűlési biztos ajánlásokkal élt.
Felhívta a települési önkormányzat képviselő-testületét, hogy az önkormányzati rendeletét módosítsa úgy, hogy   az 1995. évi XLII. törvénynek megfelelően   a rendelet tartalmazza a szolgáltató megnevezését és a fizetendő díj mértékét.
Felhívta továbbá a képviselő-testületet, hogy az üdülőtulajdonosokat terhelő díjfizetési kötelezettséget szabályozza újra úgy, hogy a rendeletben előírt 7 hónapos időtartamtól és ne az időponttól lehessen eltérni.
A települési önkormányzat jegyzője az ajánlásokat elfogadta.
Mivel azonban a módosított önkormányzati rendelet sem tartalmazza a szolgáltató megnevezését, az országgyűlési biztos az ajánlásnak a szolgáltató rendeletben való megnevezésére vonatkozó részét fenntartotta.
A fenntartott ajánlásra a válaszadási határidő a beszámoló készítésének időpontjában nem telt le.

OBH 2867/1995.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke az egyesület idős, nyugdíjas tagjai létbizonytalanságát sérelmezte beadványában.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy 1968-ban a Művészeti Alap többek között azért jött létre, hogy tagjai számára biztosítsa a szokásos társadalombiztosítási szolgáltatásokat. A segélyezés biztosítása céljából a tagok jövedelmük 3, később 10%-át fizették be hozzájárulásként az Alapba.
A Kormány 1992-ben a Magyar Köztársaság Művészeti Alapját megszüntette és annak jogutódjaként létrehozta a Magyar Alkotóművészeti Alapítványt. Az Alapítvány 1994. január l-jétől közalapítványnak minősül. A Kormány úgy rendelkezett, hogy az Alap tagjai és azok családtagjai részére 1992. október 1-jéig megállapított nyugdíjsegélyek és árvasági segélyek folyósítását az Alapítvány veszi át és a járulékokat a nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint rendszeresen emeli. Ezeknek az ellátásoknak a folyósítását 2002. december 31-ig az állami költségvetés fedezi. A költségtámogatás azonban rendszeresen késve érkezik a Közalapítvány számlájára. Az Alapítvány nehéz anyagi helyzete miatt általában nem tudja a költségvetés helyett megelőlegezni a nyugdíjakat, így az ellátást a jogosultak rendszeresen késve kapják.
A járulékok emelésfedezetének átutalása még komolyabb gondot jelent. Az 1995. január 1-étől visszamenőleges hatállyal végrehajtott nyugdíjemelésre szeptemberben került sor. Az Alap tagjai és azok családtagjai számára az emeléshez szükséges összeg majdnem száznapos késéssel, december 29-én érkezett meg az Alaphoz. Ez a késedelem súlyos zavarokat okozott az Alap pénzgazdálkodásában és szinte lehetetlenné tette a segélyek folyósítását.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az Alapítványnak 1992-ben Közalapítvánnyá alakításakor átadott vagyon ténylegesen 500 millió forinttal kevesebb volt az alapító okiratban rögzített vagyonértéknél. A Kormány 2062/1993. (XII. 31.) sz. határozatában   miután az Alapítvány auditált vagyoni hiányát elfogadta   a pénzügyminiszter felelőssége mellett, azonnali határidő megjelölésével kötelezte a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetet az Alapítvány 368 millió forintos hiányának pótlására.
1995-ben a Kormány határozatban elrendelte az Alapítvány vagyoni átvilágítását és ennek eredményeként, a 2239/1995. (VIII. 24.) sz. határozatában ismét jóváhagyta a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány részére a 368 millió forint vagyonpótlást. Felelősnek ismét a pénzügyminisztert jelölte meg. Az Alap ebből 1995-ben mindössze 60 millió forinthoz jutott hozzá. A fennmaradó vagyonpótlás   305 millió forintként nevesítve   az 1996. évi állami költségvetés XVIII. sz.   Művelődési és Közoktatási Minisztérium című   fejezetében került jóváhagyásra.
A minisztérium 1996. január 15-én költségvetési támogatásként 52 083 000 Ft-ot utalt át az Alapítványnak, mely összeg az éves előirányzat   a nyugdíjsegélyek és a vagyonpótlás   1/12-ed része. Eszerint a Pénzügyminisztérium nemcsak a nyugdíjsegélyt, hanem a vagyonpótlást is havi ütemezésben kívánta az Alapítvány rendelkezésére bocsátani.
Az előzőekben ismertetett eljárásával a Pénzügyminisztérium megsértette a jogbiztonság követelményét és sérelmet szenvedett a szociális biztonsághoz fűződő állampolgári jog is.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásában felhívta a pénzügyminisztert, hogy a 2098/1994. (IV. 25.) sz. Korm. határozatban megállapított és a 2239/1995. (VIII. 24.) Korm. sz. határozatban pontosított, a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány javára történő vagyonpótlásnak azonnali hatállyal tegyen eleget
Felhívta továbbá a pénzügyminisztert, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 1996. évi állami költségvetésben a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány javára meghatározott nyugdíjsegélyt minden hónapban késedelem nélkül utalják át.
A pénzügyminiszter az ajánlást elfogadva a művelődésügyi és közoktatási miniszterrel együtt intézkedett a kormányhatározatnak megfelelő vagyonpótlás utolsó részletének a folyósításáról. Az országgyűlési biztos eljárása tehát a panaszt megoldotta, az eljárás elérte célját.
 

 OBH 2887/1995.
Egyházi fenntartásban működő szociális otthon lakója panaszában az élelmezési hiányosságokat sérelmezte, kifogásolta az otthon vezetőjének tevékenységét, valamint azt, hogy a költségvetés által biztosított normatívát a fenntartó nem adja át az intézmény részére.
A vizsgálat megállapította, hogy a vizsgálatra felkért egyházi szervezet ellenőrzése során a személyzeti létszám nem érte el a rendeletben meghatározott minimális létszámot, a munkaerő keresése folyamatos álláshirdetéssel történik, ennek ellenére sem biztosított a szakképzett létszámhelyzet. Komoly nehézséget okoz az otthon megközelíthetősége, településektől való távolsága. Az otthon vezetője sem rendelkezik felsőfokú képesítéssel, azonban odaadó, gondos munkájával nagyban hozzájárul a lakók békés, nyugalmas életéhez.
Az ellátás minőségét elsődlegesen az élelmezésen és a tisztaságon keresztül mérte fel a vizsgálat. Megállapítást nyert, hogy a tárgyi feltételek biztosítottak, a lakószobák és a közös helyiségek tiszták, a gondozottak jó hangulatban vannak. Az étkezési nyersanyagnorma napi 150 forint/fő (1996. május). Ez megfelel az előírásnak. Szükség esetén a cukorbetegek kiegészítő étkezésben részesülnek. Az intézmény a bentlakók életkori sajtosságainak, valamint az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelően biztosítja az étkeztetést. Az étrend azonban egyhangú, kevés a főzelék és gyakori a sült és kifőtt tészta.
Az érintett egyházi szeretetszolgálathoz 14 intézmény tartozik, az állami normatív támogatást havi bontásban kapják a Népjóléti Minisztériumtól, mely összeg szintén havonta került átutalásra az egyes intézményekhez. A vizsgált szociális otthon részére a szükségletnek megfelelően kerül kiutalásra a támogatás, mely éves szinten valóban nem fedi a normatív teljes összegét. A kiutalásoknál ugyanis figyelembe veszik azt a tényt, hogy a vizsgált szociális otthon új intézmény, így karbantartási, javítási költség minimális összegben merült fel. Az intézményben konyhakert található, ez biztosítja a zöldségfélék nagy részét. Az otthon élelmiszer-adományokban részesül, ez is csökkenti a kiadásokat.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szociális otthon a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló rendelet előírásainak nem felelt meg maradéktalanul.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány szociális biztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként felhívta a működtető egyházi szeretetszolgálat figyelmét, hogy törekedni kell a személyzeti létszám jogszabályban előírt biztosítására, beleértve a szakképesítési előírásokat is.
Az étkeztetés során figyelmet kell fordítani az egyhangú étrend kiküszöbölésére, a változatosabb étrend összeállítására.
Az országgyűlési biztos ajánlással élt a népjóléti miniszterhez, melyben kérte annak megvizsgálását, hogy a szeretetszolgálat milyen jogosítványokkal rendelkezik a költségvetés által biztosított normatíva átcsoportosítására saját egyházi szociális otthonain belül. Ha ilyennel rendelkezik, ezt milyen feltételek szerint teheti meg. Amennyiben ilyen jogosítvánnyal nem rendelkezik, kérte a szeretetszolgálat figyelmének felhívását a támogatási összeg pontos felhasználására.
A szeretetszolgálat válaszában közölte, hogy a szakképzett betegápolók száma növekedett. Az egyhangú élelmezés bizonyos mértékben javult. A kertben termesztett zöldség- és fözelékféleségekkel igyekeznek javítani az étrenden.
A Népjóléti Minisztérium megállapította, hogy szakmai felügyeleti jogköréből adódó közvetett vagy közvetlen beavatkozás a szociális intézmény életében szükségtelen. A normatív állami költségvetési hozzájárulás sem az állami és önkormányzati, sem a társadalmi önszerveződések körébe tartozó szociális intézményi fenntartók esetében nem minősül céljellegű kifizetésnek, tehát azzal szabadon gazdálkodhatnak. Álláspontjuk az, hogy a szeretetszolgálat is átcsoportosíthatja az intézmények között az ellátottai után a fenntartóként megillető normatív költségvetési hozzájárulást, anélkül, hogy jogsértést követne el. Nem tervezik, hogy a szociális intézmények fenntartói a normatív állami hozzájárulást felhasználási kötöttséggel kaphassák.
Az ajánlásra adott válaszokat az oszággyűlési biztos elfogadta.

OBH 3018/1995.
Panaszos az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, de a Hivatal a hozzá 1993. augusztus 12-én megküldött keresetet nem továbbította a bírósághoz.
A vizsgálat a jogorvoslathoz való jog megsértése miatt indult.
Panaszos 1941. szeptember 24-től 1943. november 30. napjáig tartó munkaszolgálatban töltött idő miatt kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz (OKKH) a törvényes határidőben. Hivatal panaszos kérelmét elbírálta, s részben helytadó határozatot hozott 1993. július 23-án. Panaszos a sérelmesnek tartott határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, s a Fővárosi Bírósághoz címzett keresetét 1993. augusztus 12-én küldte meg az OKKH-nak.
Panaszos többszöri érdeklődésére azt a választ kapta, hogy az új jogszabály hatályba lépése után a kérelmet a hivatal saját hatáskörében haladéktalanul elbírálja, ezért az iratot nem továbbítja a Fővárosi Bírósághoz. Tekintettel arra, hogy az új jogszabályra hivatkozás az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozatával az 1992. évi XXXII. törvény 3. § (1) bekezdés c) pontjának megsemmisítése folytán előírt jogalkotói kötelezettség teljesítésére vonatkozott, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy ez a körülmény nem mentesíti az államigazgatási szervet a kereset és a megtámadott határozat törvényi előírások szerinti bíróság elé terjesztésének a kötelezettsége alól. Az eljáró hivatal az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében a panaszos részére biztosított jogorvoslati jog érvényesülésének korlátozásával alkotmányos visszásságot idézett elő. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást tett a Hivatal elnökének, hogy a konkrét ügyre vonatkozó határozatot, a kereseti kérelemmel együtt haladéktalanul terjessze az illetékes bíróság elé. Egyúttal felkérte az OKKH elnökét, hogy tájékoztassa arról, hogy a Hivatal hány olyan ügyet tart nyilván 1996. október 1. napján, melynek bírósági felülvizsgálata céljából kereseti kérelmet nyújtottak be, de azt a Hivatal a kereseti kérelem benyújtását követő 8 napon belül nem terjesztette a bíróság elé. A Hivatal elnöke az ajánlást elfogadta és a konkrét ügyben azonnal intézkedett. Egyidejűleg arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy az 1992. évi XXXII. törvény hatálya alá tartozó ügyekben hozott és kereseti kérelemmel támadott, de a bíróság elé határidőben nem terjesztett 1073 kereseti kérelemnek 1997. január 31. napjáig a bíróság elé terjesztéséről intézkedik.
Az országgyűlési biztos általános helyettese az ajánlásra adott választ és a jelzett intézkedéseket tudomásul vette.

OBH 3053/1995.
 Tisztelt Asszonyom!

 Panaszában sérelmezi, hogy férje szövetkezeti üzletrészéért névértéknél jóval alacsonyabb árat kínált a szövetkezet, és az üzletrész használatáért ellenértéket a szövetkezet nem fizet.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. §-a szabályozza az országgyűlési biztos eljárását és intézkedéseit. A törvény 16. §-a utal a 29. §. (1) bekezdésére, amely a hatóság fogalmát határozza meg. A szövetkezet nem tartozik ebbe a körbe, ezért ügyében hatáskörünket megállapítani nincs módunkban.
 Kérdéseire válaszolva a következőkről tájékoztatom.
 A szövetkezet átalakulása előtt, a szövetkezetbe bevitt földje után földjáradék címén kapott a férje pénzt vagy természetbeli juttatást.
 A szövetkezet átalakulásával férje résztulajdonossá vált. A szövetkezeti vagyon értéke alapján a törvényben írt szempontokat figyelembe véve állapították meg férje üzletrészének névértékét. Az üzletrész sajátos névre szóló értékpapír, ami eladható, örökölhető. A vételár nem a névérték, hanem annyit ér, amennyit adnak érte. Férje eladhatja kívülállónak is az üzletrészt, ha a szövetkezet, illetve a tagjai elővásárlási jogukkal nem kívánnak élni. Amennyiben a szövetkezet nem veszteséges, az adózott eredményből részesedésre jogosít. A közgyűlés dönti el, hogy az éves beszámolót elfogadja-e, nyereség esetén fizet-e részesedést, vagy a veszteséget miből fedezi. Ha a szövetkezet veszteséges, a közgyűlés a veszteség fedezése érdekében csökkentheti az üzletrész névértékét. A közgyűlés ezen jogköreit a szövetkezet alapszabálya a küldöttgyűlés hatáskörébe utalhatja.
 Törvény tiltja a szövetkezeti üzletrész után a kamatfizetést. A törvény 59. §-a szerint a szövetkezet a tagjait, az alapszabályzatában meghatározott módon, különféle anyagi segítségben és szolgáltatásban részesítheti pl.: segély, nyugdíjkiegészítés, étkezési hozzájárulás, szociális gondozó biztosítása.
 Amennyiben a szövetkezet, vagy a szervei által hozott határozat a tagra sérelmes, a határozathozataltól számított 30 napon belül a helyi bírósághoz keresetet lehet benyújtani a határozat megváltoztatása érdekében. Mindezekről az 1992. évi I. törvény rendelkezik.
 Sajnálom, hogy ennél többet nem tudok segíteni.

Budapest, 1996. február 26.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 OBH 3062/1995.
Panaszos sérelmezte, hogy az önkormányzat a tulajdonát képező lakások elidegenítésére vonatkozó szerződések utólagos módosításakor szerződésmódosítási díj fizetésére kötelezte a vevőket.
Az országgyűlési biztos helyettesének vizsgálata megállapította, hogy   az önkormányzati tulajdonú bérlakások elidegenítésekor   bérleményüket részletfizetéssel megvásárló személyek közül többen anyagi helyzetük megváltozására, vagy kárpótlási ügyük befejeződésére hivatkoztak, kérték az önkormányzattól, hogy a szerződést módosítsák, mert a vételárat egy összegben szeretnék befizetni. Az önkormányzat képviselő-testülete határozatot hozott arról, hogy a szerződés módosításáért fizetendő 5000 Ft-ot a vevő fizesse.
Panaszos a határozat ellen nyújtott be kifogást a Köztársasági Megbízotti Hivatalhoz (a továbbiakban: KMB), amely az önkormányzatot felszólította a törvénysértő határozat visszavonására. Az önkormányzat a felhívással nem értett egyet, ezért a KMB Hivatala 1993. X. 19-én keresetet nyújtott be a bírósághoz, a határozat hatályon kívül helyezése iránt.
1993. XII. 21-én a képviselő-testület újra tárgyalta a szerződésmódosítási díj kérdését. Az előterjesztés szerint: +Mivel az 1993. évi LXXVIII. tv. lehetővé teszi a teljes költség elszámolását, indokolatlanná válik ez a határozat. Javaslom a hatályon kívül helyezését.  A testület új határozatot hozott, mellyel a korábbi határozatát hatályon kívül helyezte, és az önkormányzat 1993. XII. 23-án a peres eljárásban az alábbi nyilatkozatot tette: +A munkadíj vevőkre történő áthárítását jogszabálysértőnek tartjuk, s a testület a határozatát hatályon kívül helyezte.  Ennek alapján a KMB Hivatala keresetét visszavonta, és a bíróság a pert megszüntette. A panaszos a befizetett összeg visszautalását várta, de az nem történt meg, mert az önkormányzat csak az új határozatának napjától számítva szüntette meg a munkadíjak áthárítását.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat határozata magasabb rendű jogszabállyal ellentétes, ezért az érvénytelen és arra jogkövetkezményt alapozni nem lehet. Az önkormányzat a tájékoztatási kötelezettségét mulasztotta el, amikor a szokásos módon nem tájékoztatta az érintetteket, hogy a korábban befizetett díj visszaigényelhető, illetve nem intézkedett a visszafizetésről. Ezzel sértette a jogbiztonság elvét.
Az országgyűlési biztos általános helyettese az önkormányzat jegyzőjének ajánlást tett arra, hogy hívja fel a képviselő-testületet határozatainak felülvizsgálatára, továbbá gondoskodjon döntése közzétételéről. Felkérte a Fővárosi Közigazgatási Hivatalt is, hogy az önkormányzat döntését követően, szükség esetén folytassa le a megszüntetett törvényességi eljárást.
Az önkormányzat az ajánlásban foglaltaknak eleget tett, és   ha késedelmesen is   intézkedett a jogalap nélkül beszedett összegek visszafizetésről. Az eljárás tehát elérte célját, a panaszt megoldotta.

 OBH 3076/1995.
Panaszos beadványában előadta, hogy 1995. októberében bírsággal fenyegető határozatot kapott a helyi önkormányzat jegyzőjétől, amiért nem jelent meg tüdőszűrő vizsgálaton. A jegyző felhívását egyszerűen bedobták a postaládába.
Panaszos a felhívás után felkereste az illetékes városi tüdőszűrő állomást, ahol arról tájékoztatták, hogy a tüdőszűrés nem kötelező.
Nem sokkal ezután újabb   a korábbival megegyező tartalmú   felhívást kapott a panaszos. Ekkor a megyei ÁNTSZ főorvosához fordult, aki elmondta, már többször felhívta a jegyző figyelmét arra, hogy egy 1995. áprilisában kiadott körlevél szerint nem kérhető számon a tüdőszűrés. A főorvos arra is figyelmeztette a jegyzőt, hogy ne küldjön bírsággal fenyegető felhívásokat, mert az nem hajtható végre.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a tüdőszűrő vizsgálat a jogszabályi rendelkezések alapján kötelező, szankciója azonban nincs.
Megállapította azt is, hogy a jegyző hatáskörét túllépve, a kellő gondosság elmulasztásával, szabálytalanul járt el.
Az ügyben az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy sérült a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye.
Ezért ajánlásában felhívta a népjóléti minisztert a lakosság időszakonkénti tüdőszűrése végrehajtásának szabályozására.
Felszólította továbbá az érintett jegyzőt, gondoskodjon arról, hogy hatályos jogi szabályozás nélkül ne küldjenek ki felhívásokat.
Az ajánlásra a jegyző megküldte a tüdőszűrésre felszólító módosított felhívást, mely nem tartalmaz szankciót.
A népjóléti miniszter az ajánlást elfogadta, s elrendelte a helyzet rendezésének szakmai előkészítését. A hiányolt jogszabály azonban még nem került kiadásra.
Az eljárás tehát csak részben oldotta meg a panaszt.
 

OBH 3259/1995.
 Tisztelt Uram!

 Panaszát, melyben a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár által kivetett 96 223 forint járulék összegét sérelmezi, áttanulmányoztam.
 Vizsgálatom során megállapítottam, hogy járuléktartozásával kapcsolatban a bíróságon P.20262/96. szám alatt per folyik.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX törvény 16. §-a szabályozza az országgyűlési biztos eljárását és intézkedéseit. A törvény szerint az országgyűlési biztosnak nincs hatásköre a folyamatos bírósági ügyeken, így ügyében a vizsgálatot megszüntetem.
 Tájékoztatom arról, hogy a bírósági eljárás során Önnek kell bizonyítani, hogy 1991 1994. években járulékfizetésre nem volt köteles, mert pl. munkaviszonyban állt, vagy bejelentette, hogy vállalkozását kiegészítő tevékenységként folytatta, vagy vállalkozását megszüntette.
 Azt tanácsolom Önnek, hogy ha fentieket nem tudja bizonyítani, akkor tartozása kifizetésére kérjen késedelmipótlék-mentes részletfizetés engedélyezését. Ennek hiányában, a hatályos rendelkezések szerint, tartozása után, évi 47% késedelmi pótlékot is kell fizetni.
 Kérem tájékoztatásom szíves elfogadását.

 Budapest, 1996. augusztus 21.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter

OBH 3262/1995.
A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a közterületen közlekedő gépkocsijában elhelyezett és közúti ellenőrzés során felfedezett baseballütő miatt a rendőrség szabálysértési eljárást indított ellene, melynek során pénzbírsággal, illetve a baseballütő elkobzásával sújtották. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a jogszabály [124/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet] pontosan meghatározza, hogy a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök birtoklása hol tilos: közterületen, nyilvános helyen vagy közforgalmú közlekedési eszközön. A közlekedési eszköz belseje nem minősül közterületnek, a panaszos saját tulajdonú gépjárműve pedig nem minősíthető közforgalmú közlekedési eszköznek, ezért a baseballütőnek gépkocsi hátsó ülésén történt szállítására a rendelet tilalma nem vonatkozik. A jogszabályi tilalom megszegésének hiányában a cselekmény nem lehetett alkalmas szabálysértés megállapítására. Megállapította ezért, hogy a jogszabálysértően indított szabálysértési eljárás és az alkalmazott szabálysértési szankció sértette a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét, ezáltal alkotmányos visszásságot okozott. Megállapította továbbá, hogy a panaszos ügyében hozott határozatok indokolása nem tér ki a kiszabott pénzbírság mértékének indokaira, illetve nem szól a kiszabás során felmerült körülményekről, így a határozatok még abban az esetben is jogszabályba ütközően hiányosnak minősülnének, ha a szabálysértési eljárás lefolytatása, és a szabálysértés elkövetésének megállapítása egyébként törvényes lett volna. A feltárt alkotmányos visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az ügyészség nyújtson be óvást az eljárt szabálysértési hatóságoknál.
A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesét, hogy az ajánlást nem fogadja el, mivel időközben a panaszossal szemben kiszabott és meg nem fizetett pénzbírságot elzárásra változtatták át. Az erről szóló határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a bíróság végzéssel elutasította, és aggálytalannak tartotta a szabálysértési határozatok törvényességét is. A Legfőbb Ügyész álláspontja szerint a közterületen lévő személygépkocsi éppúgy, mint az elkövető által a közterületen viselt ruházat, vagy a nála lévő táska is a bennük elhelyezett tárgyakkal együtt van közterületen. Nem zárja ki tehát a jogellenes birtoklás megállapítását az a körülmény, hogy a birtokos a gépkocsijával együtt, abban tartózkodva van a közterületen. Ezt az álláspontot tartalmazza a Legfőbb Ügyészség iránymutatása is.
Az ügyben született, és az országgyűlési biztosok által nem vizsgálható bírósági döntésre tekintettel, az ügyészi óvás benyújtására vonatkozó kezdeményezést az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese visszavonta. Tájékoztatta azonban a Legfőbb Ügyészt, hogy a nem nyilvános jogszabályként közzétett értelmezés kiterjeszti a szóban forgó rendelet hatályát, ezáltal alkotmányos visszásságot okoz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal, valamint az Alkotmány 59. §-ában biztosított magánlakás sérthetetlenségével összefüggésben. Ezért megfontolja annak indítványozását, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Legfőbb Ügyészség iránymutatását, illetve a többféle értelmezésre okot adó és ezáltal bizonytalanságot teremtő kormányrendelet erre vonatkozó részét.

OBH 3286/1995.
A bejelentés azt kifogásolta, hogy a különböző egyetemek és főiskolák közül kevés indít képzést esti, illetve levelező tagozaton, és ezekre gyakran csak diplomával rendelkezők nyerhetnek felvételt, ami a munkaviszonyban állókat kizárja a felsőfokú oktatásban való részvételből.
A művelődési és közoktatási miniszter tájékoztatása szerint esti és levelező tagozaton két típusú képzés folyik a magyar felsőoktatási intézményekben. Az egyik képzési forma a már megszerzett felsőfokú végzettség kiegészítését, illetve a főiskolai végzettségre épülő egyetemi végzettség megszerzését szolgálja. Ezzel szemben az első felsőfokú oklevél esti, illetve levelező tagozaton történő megszerzésének lehetőségei valóban szűkültek az elmúlt évben, de teljesen nem szűntek meg.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a felsőoktatásról szóló törvény az egyetem autonóm döntésére bízza a képzési programok   és ezáltal a képzési tagozatok   megválasztását, nem zárható ki az, hogy egy intézmény az első felsőfokú végzettség megszerzését kizárólag nappali tagozaton folyó képzésben teszi lehetővé. Az Alkotmány 70/F. §-a a felsőfokú oktatást kizárólag a képességektől teszi függővé, előírja továbbá az állam számára az oktatásban részesülők anyagi támogatását. Az Alkotmánybíróság 35/1995. (VI. 2.) AB határozatában megállapította, hogy az oktatáshoz való jog alapjog, márpedig az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében alapvető jog lényeges tartalmát még törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) AB határozatában azt is megállapította, hogy a felsőoktatáshoz való alapvető jog sérelme abban az esetben állhat fenn, ha egy intézkedés szükségtelenül és aránytalanul korlátozza e jog érvényesülését, vagyis megakadályozza, ellehetetleníti a megfelelő képességgel rendelkezők oktatásban való részvételét.
A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az esti és levelező tagozaton folyó képzés korlátozása vagy megszüntetése nem jelenti a művelődéshez való alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását, mivel az életkörülményektől függő állami támogatás biztosításával az állam a felsőfokú képzésben való részvételt lehetővé teszi azok számára is, akik ezért kénytelenek munkaviszonyukat megszüntetni, és egyéb jövedelemforrással sem rendelkeznek. Ennek megfelelően a nem nappali tagozatos képzési tagozatok számának csökkenése nem okozott alkotmányos visszásságot.

OBH 8/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy koccanásos balesete során, a foganatosított rendőri intézkedés, illetve az azt követő eljárás eredményéről nem kapott igazolást. A panaszos számára ez nélkülözhetetlen volt, mivel igazolás (esetleg megszüntető határozat) nélkül a biztosító nem fogadta el kárigényét.
Az ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította a jogállamiság sérelmét. Ezért megkereste az illetékes rendőrhatóság vezetőjét. Megkeresésében annak felülvizsgálatát kérte, hogy történt-e az ügyintézés során mulasztás, továbbá egyedi döntéshozatalra is felkérte a szerv vezetőjét.
A rendőrkapitányság vezetője a kért vizsgálatot lefolytatta. Megállapította, hogy az eljárás időbeni elhúzódásának oka az ügy bonyolultsága, a több rendőri szervnél párhuzamosan folyó eljárás volt. Az ügyben a nyomozást soron kívül befejezték és az arról szóló határozat egy példányát a panaszosnak átadták. A választ az országgyűlési biztos elfogadta, külön ajánlással nem élt. Az országgyűlési biztos eljárása a panaszos problémáját megoldotta.

OBH 82/1996.
Panaszos azt sérelmezte, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) késlekedik a Fővárosi Bíróság által közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során ügyében hozott ítélet végrehajtásával.
A vizsgálat jogbiztonság sérelme miatt indult.
A Fővárosi Bíróság említett ítélete 1995. június 2. napján jogerőre emelkedett, melyben kötelezte az OKKH-t   határozatának hatályon kívül helyezése mellett   új eljárás lefolytatására.
Az OKKH panaszos ügyében 1996. augusztus 5. napján helyt adó határozatot hozott, melyben panaszos részére kárpótlási jegyben fizetendő kárpótlást állapított meg.
A vizsgálat megállapította, hogy a határozat 1996. augusztus 9. napján történt kézbesítését követően panaszos kérte a kárpótlási jegyben megállapított kárpótlás helyett annak életjáradékban történő megállapítását. OKKH a panaszos kérelmét 1996. szeptember 5-én kelt határozatával teljesítette. A vizsgálat feltárta, hogy az eljáró Kárpótlási Hivatal, mivel a jogerős bírósági határozat részére történő kézbesítésétől számított 6 hónapon belül panaszos részére határozatot nem hozott, s az ügyintézési határidő meghosszabbításáról sem tájékoztatta panaszost, az ügyintézési határidőt túllépte, mellyel sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elvét. Ezzel alkotmányos visszásságot idézett elő. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat befejezéséig az eljáró hivatal az alkotmányos visszásságot saját hatáskörében megszüntette, az ügyben az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett. Felkérte viszont az OKKH elnökét, hogy a vizsgált ügyhöz hasonló esetek elkerülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az OKKH elnöke a felkérésre reagálva arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a hasonló esetek elkerülése végett a jogerős bírósági ítéletek végrehajtásával kapcsolatos eljárások ellenőrzését megszigorították. Az országgyűlési biztos általános helyettese az OKKH elnökének válaszát tudomásul vette.

OBH 96/1996.
Panaszos azt sérelmezte, hogy építési engedélyezési eljárással kapcsolatos, önállóan (s nem a közös képviselő által) benyújtott fellebbezését a másodfokú építésügyi hatóság nem fogadta el. (Az építési engedélyre vonatkozó határozatot a társasház közös képviselője ismerte.) Véleménye szerint a hatóság megfosztotta a jogorvoslati út igénybevételének lehetőségétől.
A város jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság építési engedélyt adott 6 lakás + 6 garázs építésére, kérelemre.
Ezt a határozatot a panaszost is képviselő közös képviselő által is aláírt fellebbezéssel a társasház valamennyi tulajdonosa megfellebbezte.
A másodfokú építésügyi hatóság az első fokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú építésügyi hatóságot új eljárásra utasította.
Az építésügyi hatóság a megismételt eljárás során hozta meg az 51261/5/1995. sz., 1995. szeptember 13-án kelt határozatát, figyelembe véve az új eljárás alapjául szolgáló fellebbezésben foglaltakat is.
A határozatról a szomszédos ingatlan tulajdonosait a közös képviselő útján értesítette.
A határozatot a tulajdonosok nevében a közös képviselő nem fellebbezte meg, panaszos önállóan nyújtotta be jogorvoslati kérelmét. Ezen kérelmet a társasházi törvényben foglaltak miatt sem az első-, sem a másodfokú hatóság nem fogadta el.
Az ügyben az első- és másodfokú építésügyi hatóság a jogszabályoknak megfelelően járt el az engedélyt megadó határozat kézbesítésénél, s így az ügyféli minőség megállapításánál is. Tekintettel arra, hogy fellebbezés nem érkezett a közös képviselőtől, az engedélyt a hatóság jogerőre emelte.
A társasházi törvény 18. §-a megfosztja a tulajdonosokat a jogorvoslati lehetőségtől, holott az államigazgatási eljárásról szóló módosított 1957. évi IV. törvény 3. § (4) bekezdése ügyfélnek tekinti azt, akinek jogát, jogos érdekét érinti az ügy.
A építésügyi eljárásról szóló rendelet a szomszédos ingatlan tulajdonosairól rendelkezik. Az építésügyi törvény 28. § (2) bekezdése szerint csak akkor rendelkezik a tulajdonostárs építkezési jogosultsággal, ha a tervezett építési munkák elvégzéséhez valamennyi tulajdonos hozzájárult.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fenti három jogszabály nincs összhangban egymással, így alkotmányos visszásság keletkezett az alkotmány jogbiztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy az 1977. évi 11. tvr. 21. §-a értelmében +Ha a társasházban legfeljebb hat társasházi öröklakás van, a 13 19. § rendelkezése helyett a Polgári Törvénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ilyen esetben az alapító okiratban a 4. § (2) bekezdésnek b), d) pontjában foglaltakról nem kell rendelkeznie.
Az országgyűlési biztos ajánlásában felhívta az igazságügyi minisztert, kezdeményezze, hogy az 1977. évi 11. tvr. 19. § rendelkezéseit összhangba hozzák az államigazgatási eljárási, valamint az építésügyi törvény rendelkezéseivel. Ugyancsak kérte, hogy tekintettel a megváltozott tulajdonjogi viszonyokra (az önkormányzati bérlakások elidegenítésével létrejött társasházakra) vizsgálják felül a teljes jogszabályt.
Az igazságügy-miniszter   a megadott határidőn belül   kialakított álláspontjáról nem adott értesítést, ezért az országgyűlési biztos válaszadási kötelezettségére írásban felhívta a figyelmét.

OBH 143/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy lakásvásárlását követő áfa-visszaigénylési ügyében az APEH késedelmesen járt el.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság az ügyintézési határidőt 30 nappal meghosszabbította majd, hiánypótlásra hívta fel a panaszost. A rendelkezésére álló adatok alapján az elsőfokú adóhatóság az áfa-visszatérítést elutasította. Adózó fellebbezéssel élt a határozat ellen.
A másodfokú adóhatóság a fellebbezés elintézésének határidejét harminc nappal meghosszabbította, majd az elsőfokú adóhatóság határozatát megsemmisítette és új eljárás lefolytatására utasította. Megismételt eljárásában az elsőfokú adóhatóság megkereste a lakásingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt. A lakást értékesítő cégnél adóellenőrzést tartott, ennek során a lakás első értékesítése miatt áfakülönbözetet állapított meg, de a panaszos ügyében érdemi döntés a másik adóalanynál folyó adóigazgatási eljárás következtében a vizsgálat indításáig nem született.
Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy az új eljárásra utasító másodfokú határozat meghozatala és az elsőfokú adóhatóság földhivatalt megkereső levelének kelte között egy hónap eltelt, de a földhivatal válaszlevele is három hónap múlva érkezett meg, annak ellenére, hogy a közigazgatási szervtől kapott megkeresésnek minden szerv köteles saját feladatkörében tizenöt napon belül eleget tenni. Mindezek miatt sérült a jogállamiság elve, melynek jövőbeni elkerülése érdekében ajánlással élt az országgyűlési biztos.
Ajánlásában felkérte az APEH elnökét, hogy az ellentétek feloldása, a jogharmonizáció megteremtése érdekében adjon ki belső rendelkezést. A címzett az ajánlást elfogadta, az eljárásban érintett igazgatót figyelmeztetésben részesítette és egyben utasította az új eljárás soron kívüli megindítását biztosító belső szabályozás megtételére és a végrehajtás fokozott ellenőrzésére. Az országgyűlési biztos a választ elfogadta, eljárása elérte célját.

OBH 144/1996.
A panaszos sérelmezte az Állami Nyelvvizsga Bizottság (a továbbiakban: ÁNYB) vizsgáztatás során követett eljárását. A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az ÁNYB működését saját, az Idegen Nyelvi Továbbképző Központ szervezeti és működési szabályzata, továbbá az ELTE Bölcsészettudományi Kara dékánjának állásfoglalása szabályozza. Nincs azonban a művelődési és közoktatási miniszternek olyan rendelete, amely a nyelvvizsgák rendjét szabályozná.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a művelődési és közoktatási miniszter rendeletalkotási kötelezettségének elmulasztásával sérült a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye. A jogszabály hiányából adódó alkotmányos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében az országgyűlési biztos ajánlással élt a művelődési és közoktatási miniszterhez. Felkérte, hogy intézkedjen a közoktatási törvényben meghatározott vizsgák körét érintő   a vizsgáztatás általános szabályait tartalmazó és eljárási rendjét szabályozó   rendelet kiadásáról. A miniszter az ajánlásban foglaltakkal egyetértett. Tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az idegennyelv-tudás igazolására rendszeresített állami nyelvvizsgáról szóló, többször módosított rendeletének hatályon kívül helyezése és ezzel a kérdéskör teljes újbóli szabályozása   amely tartalmazza a vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét   folyamatban van. A rendelettervezet szakmai egyeztetése megtörtént, a szükséges államigazgatási egyeztetések után a rendeletet kihirdetik. Az országgyűlési biztos eljárása tehát a panaszt megoldotta, az eljárás elérte célját.

OBH 370/1996.
Panaszos sérelmezte, hogy vagyoni kárpótlási ügyében hozott határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, azonban keresetét csak késlekedve továbbították a bírósághoz.
A vizsgálat a jogorvoslathoz való jog megsértése miatt indult.
Panaszos a kárpótlási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, s a törvényes határidőben 1994. szeptember 29-én benyújtotta keresetét a megyei Kárrendezési Hivatalhoz. A Hivatal a kereseti kérelmet 1994 októberében küldte meg az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz (OKKH). Az OKKH a kereseti kérelmet az ellenkérelemmel együtt 1995. június 23-án továbbította a bírósághoz.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Hivatal alkotmányos visszásságot idézett elő azáltal, hogy panaszos jogorvoslati joga érvényesítésének lehetőségét korlátozta, mely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközik. A konkrét ügyben az OKKH az alkotmányos visszásságot saját hatáskörében megszüntette, ezért az országgyűlési biztos felkérte az OKKH elnökét, hogy a panaszolt ügyhöz hasonló ügyekben az alkotmányos visszásság elkerülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, s a panaszolt ügyben a fegyelmi felelősségrevonás lehetőségét és indokoltságát vizsgálja meg.
Az országgyűlési biztos ajánlására az OKKH elnöke azt a választ adta, hogy felhívta ismételten a megyei hivatalvezetők figyelmét a panaszolthoz hasonló ügyek elkerülésére, s hogy mivel a konkrét ügy intézője létszámleépítés következtében már két éve nem dolgozik a hivatalban, fegyelmi felelősségre vonást nem tud alkalmazni. Vitatta azonban, hogy a Hivatal alkotmányos visszásságot előidézett volna a konkrét ügyben.
Az országgyűlési biztos az OKKH elnökének válaszára reagálva kifejtette, hogy az ajánlásra adott válaszát és a tett intézkedést tudomásul veszi, azonban az eset jogi megítélése tekintetében az alkotmányos visszásság kérdésére kialakított álláspontját változatlanul fenntartja. Az országgyűlési biztos levelére adandó válasz határideje még nem járt le.
 

OBH 390/1996.
 Tisztelt Asszonyom!

 Az Országgyűlési Biztos Hivatalához írt beadványában leírja, hogy 1988 decemberében a XIII. Kerületi Tanács Lakásügyi Osztálya átmeneti jelleggel kiutalt az Ön részére egy lakást. A bérleti szerződést ugyanebben az évben kötötték meg, amely azonban   utólag megállapított tévedés folytán   határozatlan időre szólt. 1992-ben kapott egy határozatot a XIII. kerületi Önkormányzattól, melyben rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak nyilvánították és felszólították a lakás elhagyására. Ügyében a bírósági jogorvoslati lehetőséget is kimerítette, amelynek során a fenti határozatot helybenhagyták. Beadványában kéri, hogy ügyét vizsgáljuk felül.
 Beadványára az alábbi tájékoztatást adom.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX tv. 16. § (1) és 29. § (1) bek. f) pontja értelmében az országgyűlési biztos bírósági eljárást, határozatot nem vizsgálhat felül.
 Az Ön államigazgatási jogkörben okozott sérelme 1988-ban keletkezett. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló tv. 17. § (3) bekezdése kimondja, hogy az országgyűlési biztos vizsgálati lehetősége az 1989. évi XXXI. tv. hatálybalépését, vagyis 1989. október 23-át követően indult eljárásokra terjed ki.
 Az itt leírtak alapján nem áll módomban ügyében vizsgálatot lefolytatni.

Budapest, 1996. május 20.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 

OBH 600 4/1996., OBH 600 19/1996.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és a pszichiátriai otthonokban gondozott betegek emberi és állampolgári jogai helyzetét feltáró vizsgálatát követően több névtelen bejelentés érkezett, melyek   elsősorban gyermekkorú   fogyatékosokat ápoló otthonokban folyó ellátásra vonatkoztak. Az országgyűlési biztos a bejelentéssel érintett három intézményben Tokajban, Tordason és Polgárdiban hivatalból vizsgálatot indított.
A vizsgálat előkészítése során megállapította, hogy a jelenlegi szabályozás alapján Magyarországon a fogyatékos gyermekeket és felnőtteket azonos intézményekben gondozzák. A Népjóléti Minisztérium kimutatása szerint, mintegy 90 intézményben megközelítőleg 11 ezer fogyatékos emberről gondoskodnak. A vizsgálat három otthont és 427 főt érintett. Az elmúlt időszakban történt jogszabályi változások miatt a fogyatékosokat gondozó otthonok a szociális szféra perifériájára kerültek. Ezek az otthonok   különösen a korábbi egészségügyi gyermekotthonok   nem egészségügyi vagy gyógypedagógiai intézmények, hanem szociális ellátást nyújtanak, jóllehet a fogyatékos embereknek   és különösen a gyermekeknek   ennél többre volna szükségük. Jogszabályi változások eredményezték azt is, hogy az otthonok működését csupán a fenntartók, és bizonyos szűk keretek között a közigazgatási hivatalok valamint az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatok ellenőrizték. A gyermekek jogairól szóló törvénytervezet sem tartalmaz a fogyatékos gyermekekre vonatkozó sajátos szabályokat. Csupán deklaráció szintjén mondja ki, hogy a fogyatékos gyermeknek joga van a fejlődését biztosító különleges ellátáshoz. Ugyanígy kimaradtak a korábbi egészségügyi gyermekotthonok abból a kormányrendeletből is, amely 1997-től szakmai és jogi garanciákat biztosítana a működésükhöz.
A vizsgálat megállapította: egy fogyatékos gyermek sorsa számos esetben az intézetbe kerülésével egész életére eldől. A szakmai felülvizsgálat és a jogi garanciák hiánya, a gyógypedagógiai fejlesztés sokszor elégtelen volta gyakran azt eredményezi, hogy mentális állapota szükségszerűen hanyatlik, valamint fogyatékossága visszafordíthatatlanná, sőt súlyosabbá válik.
Olyan eseteket is feltárt a vizsgálat, amelyekben a gondozottat nyilvánvalóan nem ott helyezték el, ahol segíteni tudnának rajta. A magyarországi szociális ellátó rendszerben sok ember kallódik el. Általában olyan gondozottakról van szó, akik súlyos testi, mozgásszervi fogyatékosságuk miatt túl korán   csecsemőkorukban vagy közvetlenül születésük után   kerültek csecsemőotthonba. Ehhez valamilyen szintű szellemi visszamaradottság is társul. Az ő esetükben indul meg az a mechanizmus, amely végül oda vezet, hogy az emberi lét legalsó szintjén kénytelenek életüket leélni. A csecsemőotthonból azért kerülnek egészségügyi gyermekotthonba, mert például nyitott gerinccel születtek, és emiatt nem lehet kisegítő vagy gyógypedagógiai iskolába elhelyezni őket. Ha mégis sikerül beiskolázásuk, sokszor családi háttér hiányában visszakerülnek az egészségügyi otthonba, ahol nagykorúvá válva előáll a probléma, mi legyen velük. Mivel a rokkantsági nyugdíj sokkal alacsonyabb, mint az intézetekben általában megállapított térítési díj (amit még a kötelező költőpénz biztosítása is terhel), az állami nevelő- és az ápoló-gondozó otthonok igyekeznek át-áthelyezni az ilyen betegeket.
Ahhoz, hogy a fogyatékos emberek és különösen a gyermekek rehabilitációja megvalósuljon, rendszeres speciális gyógypedagógiai eljárások alkalmazása szükséges. Állandó, szakszerű támogatással egyszerű munkafolyamatok végzésére képessé válnak, az intézeti közösségbe beilleszkednek. Kommunikációjuk, mozgásuk fejleszthető és szinten tartható. Az értelmi fogyatékosság ténye nem jelent minden szempontból végleges állapotot. A vizsgálat két   tokaji és polgárdi   intézményben megállapította, hogy a gyógypedagógiai munka hiánya, illetőleg elégtelen volta következtében sok gondozott saját szellemi szintje alatt teljesít, vagy fokozatosan lesüllyed és olyan állapotba kerül, ahonnan már szakszerű és folyamatos munkával sem lehet visszahozni. A vizsgált harmadik intézményben   Tordason   a vezető személye és képzettsége, valamint munkatársai elhivatottsága biztosítja a megfelelő szakmai munkát, és a gondozottak állapota ennek megfelelően jó.
A vizsgálat a tokaji és polgárdi otthonban megállapította, hogy az orvosi ellátás nem volt megfelelő, Tokajban még az előírt gyógyszerek sem álltak rendelkezésre, Polgárdiban viszont az ápolás-gondozás terén történtek mulasztások. A lakók minimális gyógypedagógiai képzésben, fejlesztésben részesülnek. Az otthonokban nem követik figyelemmel a gondozottak állapotának változását, nincsenek rendszeres állapotfelmérések. A képezhető gyermekek készségfejlesztéséről, beiskolázásáról Tokajban egyáltalán nem, Polgárdiban csak részben gondoskodnak. Tokajban és Polgárdiban is minimális mértékű a szabadidős foglalkoztatás, személyre szóló bánásmód. Egyik otthon épületei sem felelnek az emberhez méltó elhelyezés követelményének, zsúfoltak, piszkosak és elhanyagoltak. Tokajban rendkívül hiányos volt a gondozottak ruhaneművel való ellátása is. Az ápolás, gondozás során mindkét otthonban alkalmaznak szakmailag nem indokolt módszereket   lekötözés, hálós ágyban tartás   ami egyértelműen az emberi méltóságot sérti. Tokajban az otthon még a kötelező zsebpénzt sem adja meg ellátottjainak. Egyik otthon sem teremti meg minden gondozottja számára a személyes tárgyak használatának lehetőségét.
Ezzel szemben a vizsgálat Tordason megállapította, hogy a szűkös elhelyezés ellenére emberhez méltó környezetet tudnak biztosítani gondozottaiknak. A foglalkoztatás teljes körű és központi szerepet játszik az otthon életében. Az otthon egyébként is szerves része a település életének, amely érdekében az otthonban dolgozók mindent megtesznek. Külső kapcsolatokkal is rendelkeznek, gondozottaik közül többen budapesti védőmunkahelyen dolgoznak. A betegek orvosi ellátása megfelelő.
A fogyatékos emberek   különösen a fogyatékos gyermekek   alkotmányos jogainak érvényesülése és védelme érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a következő ajánlásokat tette.

1. Kezdeményezte a népjóléti miniszternél, hogy
 - a 49/1990. (IX. 15.) Korm. rendelet 5. § i) pontjában biztosított feladatkörében alakítsa ki a fogyatékosok szakmai felülvizsgálatának rendszerét, ezen belül határozza meg különösen azt, hogy a fogyatékos gyermekeket milyen időközönként és milyen orvosi (gyermekpszichiátriai), illetve gyógypedagógiai vizsgáló módszerekkel kell felülvizsgálni. Írja elő   megfelelő határidő megállapításával  , hogy a szakmai felülvizsgálatot a jelenleg fogyatékosotthonban gondozottak esetén is végezzék el;
 - tegyen javaslatot a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet módosítására akként, hogy a rendelet hatálya terjedjen ki az közoktatási intézményeknek nem minősülő bentlakásos gyermekintézményekre is;
 - a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvénynek a civil kontrollt lehetővé tevő tervezett módosítása értelmében   annak elfogadását követően  , dolgozza ki a civil kontroll működésének szabályait, rendszerét.
2. Kezdeményezte a művelődési és közoktatási miniszternél, hogy a népjóléti miniszterrel egyetértésben dolgozza ki a közoktatási törvény hatálya alá nem tartozó bentlakásos gyermekintézményekben megvalósítandó gyógypedagógiai fejlesztő, szinten tartó szakmai munka módszerét és szabályait.
3. Kezdeményezte, hogy a megyei közigazgatási hivatalok vezetői   amennyiben a 161/1996. (XI. 7.) kormányrendelet hatálya a közoktatási intézménynek nem minősülő bentlakásos gyermekintézményekre is kiterjed   a működési engedélyek kiadásánál fordítsanak kiemelt figyelmet az előírt feltételek meglétére és a folyamatos ellenőrzésre.
4. Kezdeményezte az egészségügyi gyermekotthonok és fogyatékosotthonok fenntartóinál, hogy szervezzék meg a fenntartói szakmai felügyelettől független civil kontrollt.
5. Kezdeményezte a fogyatékos emberekkel foglalkozó társadalmi szervezeteknél, hogy szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvénynek a civil kontrollt lehetővé tevő módosítása után éljenek az abban foglalt lehetőséggel és fokozottan kísérjék figyelemmel az otthonokban gondozott fogyatékosok életét.
6. Kezdeményezte, hogy a népjóléti miniszter és az országos tiszti főorvos vizsgálja meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei intézetének a Tokaj Városi Önkormányzat Egyesített Népjóléti Intézmény Gyermekotthonával kapcsolatos elmúlt ötévi tevékenységét.
7. A vizsgálat a Tokaj Városi Önkormányzat Egyesített Népjóléti Intézmény Gyermekotthonában az érintett emberi jogok mindegyikével kapcsolatban alkotmányos visszásságot állapított meg. Arra figyelemmel, hogy a legutóbbi időszakban   többek között az intézményi átszervezés és a vezetőváltás következtében   pozitív irányú változások történtek, a megkezdődött folyamat erősítése és a megállapított alkotmányos visszásságok orvoslása érdekében kezdeményezte a gyermekotthont fenntartó Tokaj Városi Önkormányzatnál, hogy gondoskodjon
 a megkezdett változtatások anyagi fedezetének biztosításáról, az otthont magába foglaló épületek előírások szerinti felújításáról;
 - lehetőleg főállású igazgató kinevezéséről;
 - az előírt orvosi, szakorvosi ellátás biztosításáról, külön a kiskorú és külön a felnőtt korú gondozottak keretében;
 - a mentálhigiénés csoport létrehozásáról és működése feltételeiről, a megfelelő végzettséggel rendelkező szakemberek alkalmazásáról;
 - az intézet olyan mértékű finanszírozásáról, mely lehetővé teszi az előírt életmentő felszerelés, gyógyszer, berendezési tárgyak, ruházat, textília, ágynemű stb. beszerzését és folyamatos pótlását;
 - a rendszeres fenntartói szakmai felügyeletről;
 - az otthonban kezdődjön meg az érdemi gyógypedagógiai tevékenység, valósuljon meg a személyre szabott bánásmód, a foglalkoztatás, fejlesztés;
 - a megalázó, embertelen bánásmód megszüntetéséről;
 - a jövedelemmel nem rendelkező, arra jogosultak költőpénzzel való ellátásának biztosításáról;
 - az otthon házirendjének elkészítéséről, és fenntartói jóváhagyásáról, valamint az érdek-képviseleti fórum haladéktalan létrehozásáról, működtetéséről;
 - az otthonban korábban kialakult helyzetért való fegyelmi vagy büntetőjogi felelősség kivizsgálásáról és szükség szerint a személyi felelősség megállapításáról.
8. Kezdeményezte a tordasi fogyatékosotthont fenntartó Fővárosi Önkormányzatnál, hogy gondoskodjon
 - az életmentő felszerelés megvásárlásáról;
 - a rendszeres fenntartói, szakmai felügyelet biztosításáról;
 - az érdek-képviseleti fórum megalakításáról és működtetéséről.
9. A vizsgálat alapján kezdeményezte a polgárdi fogyatékosotthont fenntartó Fejér Megyei Önkormányzatnál, hogy gondoskodjon
 - szakmai felülvizsgálat elrendeléséről, az orvosi és ápolási munka során a vizsgálatban megállapított gondatlanságból eredő mulasztások kivizsgálásáról;
 - az előírt orvosi, szakorvosi ellátás biztosításáról, külön a kiskorú és külön a felnőtt korú gondozottak esetében;
 - a mentálhigiénés csoport létrehozásáról és működése feltételeiről, a megfelelő végzettséggel rendelkező szakemberek alkalmazásáról;
 - a szükséges életmentő felszerelés megvásárlásáról;
 - az orvosi szoba és az elkülönítő kialakításáról;
 - a rendszeres fenntartói, szakmai felügyelet biztosításáról;
 - arról, hogy az otthonban váljon teljes körűvé a gyógypedagógiai tevékenység, valósuljon meg a személyre szabott bánásmód, a foglalkoztatás, fejlesztés;
 - anyagi lehetőségei függvényében az épületek, berendezési és felszerelési tárgyak felújításáról, folyamatos karbantartásáról;
 - a megalázó, embertelen bánásmód megszüntetéséről;
 - a gondozottak tulajdonhoz való jogának maradéktalan érvényre juttatásáról, a költőpénz személyes felhasználásának lehetőségéről;
 - az érdek-képviseleti fórum működtetéséről;
 - a házirendben meghatározott kimenő rendjének érvényesüléséről;
 - az otthonban kialakult helyzetért való fegyelmi felelősség kivizsgálásáról és szükség szerint a személyi felelősség megállapításáról.

Az ajánlások megválaszolására rendelkezésre álló határidő 1997. január 31-éig három ajánlás tekintetében telt el, mely címzettek mindegyike választ adott.
Az országos tiszti főorvos válaszában megerősítette, hogy a fogyatékosokat ápoló otthonok   hivatalból történő   egészségügyi szakmai felülvizsgálatának korábbi lehetősége az otthonok átminősítése folytán megszűnt. A hatályos jogszabályok viszont az általános közegészségügyi-járványügyi ellenőrzések gyakoriságára előírást nem tartalmaznak. A jelentés megállapításai alapján saját hatáskörében a fogyatékosokat ápoló-gondozó intézmények legalább évenkénti közegészségügyi-járványügyi ellenőrzését rendelte el. A tokaji gyermekotthonnal kapcsolatos elmúlt ötévi ÁNTSZ tevékenység felülvizsgálatára vonatkozó ajánlásra intézkedett, annak eredményéről a vizsgálat után részletes tájékoztatást ad.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézetének vezetője először pár sorban annyit közölt, hogy jelentését az országos tiszti főorvos utasítása szerint, az Országos Tisztifőorvosi Hivatalon keresztül fogja megtenni. Ez a válasz az Obtv. rendelkezéseinek nem felelt meg, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felhívta a BAZ megyei tiszti főorvost a jogszabályban meghatározott eljárás betartására. A határidőben megérkezett válasz szerint a lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a jelentésben említett főorvos   aki neurológus szakorvos, pszichiátriai szakképesítése nincs   helyettesként végezte a szakvélemények kiadását. A szakvélemények nem a valóságot tartalmazták, amelyet az érintettek intézeti gondozása biztosításával indokoltak. Egyébként a szerencsi mentálhigiénés és pszichiátria gondozóintézet régi problémája a terület pszichiátriai ellátása személyi feltételeinek hiánya. A valótlan szakvélemények kiadásával   az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontja szerint   az eljáró főorvos munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegte. Fegyelmi felelősség megállapítását azonban nem kezdeményezte, mivel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. tv. 46. § (3) b) pontjában meghatározott egyéves elévülési idő eltelt. Tekintettel arra, hogy a főorvos a szakvéleményt az egészségügyi törvényről szóló 1972. II. tv. előírásainak megszegésével adta ki, az országgyűlési biztos új ajánlásként kezdeményezte, hogy a szakmai felügyeletet ellátó megyei pszichiáter szakfőorvos a MOK helyi kamarájánál etikai eljárás lefolytatását kérje.
Budapest Főváros Főpolgármestere az ajánlások elfogadásáról, valamint a tett intézkedésekről adott tájékoztatást. Válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 700 83/1996.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez beérkező panaszok, továbbá a nemzetközi és a hazai civil szervezetek jelzései alapján hivatalból vizsgálatra került az idegenrendészeti hatóságok által elrendelt kijelölt helyen való tartózkodás és az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának gyakorlata az egyik határőr igazgatóság közösségi szállásán, illetve egy büntetés-végrehajtási intézetben.
A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi szálláson tartózkodók elhelyezési, ellátási körülményei megfelelőek. Az ott tartózkodók jogszabályokban biztosított jogai alapvetően érvényesülnek. Az eljáró hatóság igyekszik segíteni a két ellenőrzés alá vont intézményben elhelyezett személyek gondjainak megoldását, útiokmányaik beszerzését, illetőleg a kiutasításuk vagy az elutazás feltételeinek megteremtését. Az országgyűlési biztos e körben annyit kifogásolt, hogy a befogadáskor nincs kötelező orvosi vizsgálat.
Megállapításra került továbbá, hogy kötelező tartózkodási helyként a közösségi szállás kijelölése és hosszabb ideig történő fenntartása az eljárás alá vontak döntő többségének jelentős sérelmet okoz. E jogintézmény hatálya alá tartozó személy ugyanis semmiféle jogosultsággal nem rendelkezik létfeltételei javításához. Nem vállalhat munkát, nem folytathat jövedelemszerző tevékenységet, nem részesülhet szociális támogatásban, még ideiglenes tartózkodási engedélyt sem kaphat. Ha az előírt tartózkodási helyen való magatartás szabályait megszegi, idegenrendészeti őrizetbe kerül. Ez olyan határozatlan időtartamú szabadságelvonás, amely csak akkor ér véget, ha a kiutasítás végrehajthatóvá válik.
Az idegenrendészeti őrizet BV intézetben való végrehajtását a törvény csak kivételesen engedi meg. A törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet e kivételesség feltételét 30 napot meghaladó időhöz köti. A vizsgált BV intézetben kialakított elhelyezés már rátekintésre is   kb. 5 méter magas kerítés, zsilipes kapuk stb.   a legszigorúbb őrizet képét mutatta. A kialakított szektorok szerinti elhelyezés, a vallási előírásoknak megfelelő vizesblokkok hiánya, a mozgási terület szűkössége, az eltérő anyanyelv miatti kapcsolattartási nehézség, a foglalkoztatás hiánya, de különösen az ott tartózkodás határozatlan időtartama szinte előreláthatóvá teszi, hogy a felgyülemlett feszültségekből rendkívüli események következzenek. E megállapítást erősítette, hogy az intézet közel kétéves működése alatt történt már falbontás, zárkafelgyújtás, torlaszolás és négy öngyilkossági kísérlet.
A vizsgálat eredményeként az országgyűlési biztos megállapította, hogy az idegenrendészeti őrizet, illetve annak büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtása aránytalanul súlyos joghátrány. Kiszámíthatatlan és elhúzódó időtartama, végrehajtásának módja nem arányos és nem méltányos az elkövetett jogsértéshez képest, és nem illeszthető a büntetés-végrehajtás rendszerébe. Mindezek alkotmányos visszásságra utaltak. Sértették a jogállamiság elvét és veszélyeztették a jogbiztonságot is. A testi, lelki egészséghez és az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogot ugyancsak sérti.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította továbbá, hogy a szabadságukban korlátozott külföldi állampolgárokkal huzamosan és közvetlenül érintkező őrszemélyzet tagjainak egészsége, testi épsége fokozott veszélynek van kitéve. A diszkrimináció tilalmába ütközik, hogy számukra nem biztosított a veszélyességi pótlék.
A megállapított alkotmányos visszásságok megszüntetése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azt ajánlotta az igazságügy-miniszternek, hogy kezdeményezze az idegenrendészeti törvény módosítását úgy, hogy abban a szabadságkorlátozás leghosszabb időtartama meghatározásra kerüljön, továbbá vizsgáltassa meg a BV Intézetben a fogva tartás gyakorlatát és gondoskodjon arról, hogy az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának módja összhangba kerüljön e jogintézmény céljával. Az ajánlásra válasz még nem érkezett, de a határidő sem járt le.
A külügyminiszternek is ajánlást tett az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Kérte, hogy a volt Jugoszlávia utódállamai budapesti képviseleteinél kezdeményezze a hazatérési okmányokkal való ellátás egyszerűsítését, időtartamának lehetőség szerinti rövidítését. Válaszában a külügyminiszter úr ígéretet tett arra, hogy kezdeményezni fogja az eljárás egyszerűsítését, lehetőségek szerinti rövidítését. Tájékoztatást adott arról, hogy a közeljövőben Skopjéban megnyíló képviselet várhatóan elősegíti e gondok megoldását. Az országgyűlési biztos az ajánlásra érkezett választ és a tett intézkedéseket elfogadta.
A belügyminiszternek az idegenrendészeti törvény módosításának kezdeményezésére és a visszairányítási, illetve kiutasítási tilalom körültekintőbb mérlegelésére irányuló ajánlást tette az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, amelyet a belügyminiszter elfogadott és tájékoztatást adott arról, hogy az 1997. I. félévében tervezett törvénymódosítás során az ajánlást hasznosítják. A módosító tervezet kidolgozása folyamatban van. Ígéretet tett, hogy intézkedik a kiutasítási tilalom körültekintőbb értékelésére. Az ajánlásra tett intézkedéseket az országgyűlési biztos elfogadta.
A büntetés-végrehajtás, illetve a határőrség országos parancsnoka az elhelyezési körülmények javítására, a veszélyességi pótlék folyósítására, illetőleg a befogadás előtti kötelező orvosi vizsgálatra tett országgyűlési biztosi ajánlást elfogadták, intézkedtek azok megvalósítására. Az őrizetesek munkával való foglalkoztatására irányuló ajánlásra, a BV országos parancsnoka javaslatot dolgozott ki a jogi szabályozásának lehetőségeire és azt tájékoztatás céljából megküldte az országgyűlési biztosnak, illetőleg további intézkedésre felterjesztette az igazságügy-miniszternek.
Az eljárás ugyan még folyamatban van, de az ajánlásokra eddig megérkezett válaszok szerint az országgyűlési biztos vizsgálata várhatóan eléri célját. Az idegenrendészeti törvény módosításával és az eddig megtett intézkedések eredményeként várhatóan megoldódnak a vizsgálat során feltárt alkotmányos visszásságok.

OBH 1142/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy az általa lakott utca végén található telken egy kft. zajjal és szennyezőanyag- kibocsátással járó tevékenységet folytat. Ezt az illetékes környezetvédelmi felügyelőség helyszíni vizsgálatai is megerősítették.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a kft. építési engedély nélkül bővítette épületeit és ezeket autószerelő-, autókarosszéria-, lakatosműhelyként, ipari tevékenység céljára használta. A lakossági bejelentések hatására a jegyző újabb helyszíni vizsgálatot rendelt el. Ennek során megállapították, hogy a telken lévő épületek építésrendészetileg, tűzrendészetileg, illetve közegészségügyi szempontból sem felelnek meg a vonatkozó szabályoknak. A kft. ezek után kérte az épületek fennmaradásának engedélyezését, azok jelenlegi ipari tevékenységű rendeltetésétől eltérő használatát. A jegyző a fennmaradási engedély megszerzéséig mindennemű ipari tevékenység folytatását megtiltotta.
A kft. azonban továbbra is folytatott ipari tevékenységet az adott területen, ezért a tevékenységtől újból eltiltották.
Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy a kft. tevékenysége és a hatóságok +tehetetlensége  sértette a jogállamiság, valamint az egészséges környezethez való jogot.
Az országgyűlési biztos ajánlást tett az illetékes jegyzőnek, melyben felszólította a kft. telephelyén folyó tevékenység fokozott ellenőrzésére. Kérte, hogy szükség esetén az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget is vonja be a vizsgálatba.
Felszólította továbbá, hogy a jövőben hasonló esetekben a jogsértő állapot megszüntetése érdekében vegyék igénybe akár a bírság intézményét, akár az ennél súlyosabb   jogszabály által engedélyezett   szankciókat is.
Válasz az ajánlásra határidőben nem érkezett, bár a határidő már letelt.
OBH 1655/1996.
Az Ny.-i ügyvéd ügyfele képviseletében panasszal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, melyben a Ny.-i megyei jogú város polgármesteri hivatal eljárását, annak elhúzódását sérelmezte. Panaszának lényege az, hogy a másodfokú ítélettel új eljárásra utasított elsőfokú építésügyi hatóság az ítélet indokolását figyelmen kívül hagyva olyan kérdésben kereste meg az illetékes Építésügyi Hivatal Területi Főépítészeti Irodát, amely az ítélet szerint az adott ügyben nem alkalmazható. Ezáltal ügyfele alkotmányos joga sérült.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése: +Az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történt megindításától számított 30 napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig csak a törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet állapíthat meg.
A Ny.-i Város Polgármesteri Hivatala határozatával építési engedélyt adott a kft.-nek söröző építésére az ingatlanon. A határozatot a szomszédos ingatlan tulajdonosainak csak ügyészi jelzésre kézbesítették; a fellebbezését a másodfokú hatóság elutasította. A másodfokú bíróság a közigazgatási határozatokat megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.
Az elsőfokú hatóság a jogerős ítéletet 1995. szeptemberében kapta meg, majd megkereste a Területi Főépítészeti Irodát állásfoglalás adása céljából a módosított 2/1986 (II. 27.) ÉVM-rendelet 66. § (5) bekezdésében meghatározott épületek közötti legkisebb távolságnak lakóépület és melléképület vonatkozásában.
A Területi Főépítészeti Iroda válasza után a felettes szerv többszöri sürgetését követve hozta meg az időközben megépült és üzemelő söröző bontására kötelező határozatát.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította az alkotmányos visszásságot, mely jelen esetben a késedelmes ügyintézést és ezáltal a jogbiztonság sérelmét jelentette.
Ajánlásunkban felhívtuk a közigazgatási hivatalt, hogy amennyiben a jegyző nem indította el a fegyelmi vizsgálatot, úgy a jegyző ellen kezdeményezzen fegyelmi eljárást, mivel a hatáskörébe tartozó eljárást többszöri felszólítás ellenére sem folytatta le.
Az ajánlásra válasz még nem érkezett, a válaszadási határidő még nem telt le.

OBH 1677/1996.
A panaszos miután megvásárolta az önkormányzati tulajdonú bérlakását, a Fővárosi Kerületek Földhivatalához fordult, hogy betekinthessen az önkormányzat által készített és tulajdonjog változás bejegyzésére átadott társasházi alapító okiratba annak megállapítása végett, hogy a lakóház félemeletén lévő nyitott terasz, amely kizárólag az ő bérleményéből közelíthető meg, miként kerül telekkönyvi bejegyzésre.
A Földhivatal az iratbetekintést megtagadta.
A jogállamiság [Alkotmány 2. §. (1) bek.] sérelmének veszélye fennállt, ezért vizsgálat indult.
A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszügyben alkotmányos jogsérelem történt.
A Fővárosi Kerületek Földhivatala elismerte a jogsérelmet, melyet azzal indokolt, hogy az önkormányzattól kapott iratanyagban a társasházi alapító okirat nem volt fellelhető, ezért az iratbetekintést valóban megtagadták, de soron kívüli intézkedést tettek a pótlólagos iratbeszerzés iránt. Annak megérkezése után a panaszost haladéktalanul értesítik, hogy megtekinthesse lakástulajdona földhivatali bejegyzésére vonatkozó önkormányzati iratanyagot. A sérelem orvoslásának módjáról a panaszost a Földhivatal értesítette.

 OBH 1685/1996.
Üdülőtulajdonosokat tömörítő egyesület panaszában sérelmezte, hogy az önkormányzat a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló rendelete indokolatlan megkülönböztetést alkalmaz a helyi lakosok, valamint az üdülőtulajdonosok között.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat egyes adónemek esetében a helyi lakosok mentességét olyan mértékben határozta meg, mellyel gyakorlatilag a teherviselés legnagyobb részben az üdülőtulajdonosokra terhelődik. Ez a szabályozás egyértelműen sérti a helyi adókról szóló törvény egyik alapvető célját, tehát az arányos közteherviselés elvét. Az önkormányzati rendelet sérti az üdülőtulajdonosok érdekeit.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány hátrányos megkülönböztetés tilalmát garantáló rendelkezésével kapcsolatban, mivel a helyi adókról szóló rendelet megalkotásakor az önkormányzat olyan szabályozási elveket követett, mely az adóterheket lényegében az üdülőtulajdonosok vállára helyezte.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy rendelkezését módosítsa, melynek eredményeként az feleljen meg a helyi adókról szóló törvény előírásainak, különös figyelemmel a vagyonarányos közteherviselés elvére.
Az önkormányzat válaszában közölte, hogy a megadott határidő vonatkozásában módosítást kérnek. Az ajánlásnak, tehát a vagyonarányos közteherviselés megvalósulásának eleget kívánnak tenni. A képviselő-testület ülése előtt előzetesen az önkormányzat bizottságainak elnökei, tisztségviselői, az üdülőegyesület vezetői megvitatták az önkormányzat és az egyesület közötti együttműködés lehetőségét. A helyi adóztatásban a szükséges változtatásokat az önkormányzat az egyesület érdekeire is figyelve kívánja megtenni.
Későbbiekben az önkormányzat közölte, hogy az ajánlásban foglaltak végrehajtása érdekében az országgyűlési biztos segítségét kérik. A képviselő-testületnek a város elemi működése érdekében el kell fogadnia az éves költségvetést, ugyanakkor még nem tettek eleget maradéktalanul az országgyűlési biztos felhívásának.
Az önkormányzat 1997. június 1. határidővel kívánja a helyi adóztatásra vonatkozó rendeletét módosítani, a kommunális adó bevezetését tervezik. 1997. évre a nyaralók tulajdonosaira kivetik az építményeik után fizetendő idegenforgalmi adót. A helyi tulajdonosok továbbra is mentességet élveznek. A helyi lakosokra kivetendő kommunális adó bevezetésével álláspontjuk szerint a vagyonarányos közteherviselés megvalósulhat. Továbbiakban gyakorlatilag elzárkóznak az ajánlás szerinti rendeletmódosítástól, mivel véleményük szerint a helyi adókról szóló törvény egyéb rendelkezéseinek módosítása oldhatná meg a problémát, tehát a törvényben foglalt szervezetek adómentességét kell megszüntetni. E törvénymódosítási kezdeményezésben kéri az önkormányzat az országgyűlési biztos segítségét.
Az önkormányzat tehát a helyi adókról szóló törvény egyes rendelkezéseit kifogásolva láthatóan nem kívánja az üdülőtulajdonosok és a helyi lakosok között, az üdülőtulajdonosok terhére fennálló diszkriminációt megszüntetni.
A válaszra tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatta az önkormányzatot, hogy az ajánlást változatlanul fenntartja. A megoldás nem a törvény ismételt módosításában keresendő, hiszen a helyi adókról szóló törvény 1995. évi módosítása pontosan a vagyonarányos közteherviselés megvalósítása érdekében történt. A törvényben jelzett szervezetek mentességének megszüntetése nem oldja meg a fennálló diszkriminációt, ugyanis az a helyi lakosok és az üdülőtulajdonosok között áll fenn az üdülőtulajdonosok terhére, így a közöttük lévő hátrányos megkülönböztetést kell megszüntetni. Az ajánlás fenntartását követően az önkormányzat álláspontját még nem ismertette.

OBH 1856/1996.
Egy fogyatékos embereket képviselő társadalmi szervezet sérelmezte a Magyar Televízió hírműsorában elhangzott, a fogyatékos emberek sportteljesítményének egyenértékűségét kétségbe vonó nyilatkozatot.
A vizsgálat megállapította, hogy a sérelmezett nyilatkozat a diszkrimináció tilalmával kapcsolatban okozott alkotmányos visszásságot azzal, hogy különbséget tett az ép és a fogyatékos sportolók között az +abszolút eredmények  és a +minőségi sport  kifejezések használatával. A nyilatkozat ezeket a kitételeket az olimpiára készülő sportolók támogatására rendelkezésre álló szűkös anyagi keret elosztása indokaként használta. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a diszkriminációt jelentő megfogalmazás ellenére a támogatások elosztása nem jelentett hátrányos megkülönböztetést a fogyatékos sportolók számára.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásában felszólította a nyilatkozatot adó országos hatáskörű szerv elnökét, hogy a jövőben tartózkodjék a gazdasági döntések diszkriminatív érvekkel történő magyarázatától, valamint, hogy hivatala a sport támogatása során ne alkalmazzon az Alkotmány rendelkezésébe ütköző megkülönböztetést.
Az ajánlás címzettje az ajánlásokat elfogadta, azzal a megjegyzéssel, hogy a nyilatkozat +vágott anyag  volt, ami eredeti szövegkörnyezetéből kiragadva más értelmet kapott. Megerősítette, hogy az általa vezetett hivatal soha nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést sem a fogyatékos sportolók megítélésekor, sem támogatásuk mértékének megállapításánál.
Az országgyűlési biztos eljárása a konkrét panaszt ugyan nem oldotta meg, de az eljárás elérte célját.

OBH 1889/1996.
A panaszos budapesti lakos férje, 1993-ban kárpótlási igényt nyújtott be, de a Kárpótlási Hivatal 1996 februárig érdemi határozatot nem hozott. Férje időközben meghalt, ezért a kárpótlást saját nevére kérte, 1994 februárjában, de többszöri sürgetése nem járt eredménnyel.
A becsatolt iratokból megállapítható volt, hogy elhalt kérelmét elutasították, s ezt az elutasító határozatot a fia nevére küldték. Ugyanezen a napon elhalt nevére érkezett egy másik határozat, melyben az elutasító határozatot visszavonják és új határozat kiadását ígérik. Ez a határozat 1995. augusztus 7. óta nem született meg.
Az ellentmondó levelezés okának tisztázása az új határozat kiadásának elhúzódása, az özvegy tájékoztatásának elmaradása miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megkereste az OKKH-t, mivel a jogbiztonság sérelmének veszélye merült fel (Alkotmány 2. §).
Az OKKH 1996. március 22-én írt megkeresésünkre vette elő az anyagot és hozta meg április 22-én a határozatot az örökös javára.
Az elhúzódó eljárás határozathozatallal lezárult. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogállamiságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Tekintettel arra, hogy a vizsgálat megindítását követően a határozatot kiadták, ajánlás az ügyben nem történt.

OBH 1914/1996.
Panaszos beadványában sérelmezte, hogy munkaszolgálatban töltött idejének csak egy része után   501 nap helyett 304 nap figyelembevételével   állapította meg a kárpótlást az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal.
Mivel a rendelkezésre álló információk alapján alkotmányos visszásságra lehetett következtetni, az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot rendelt el.
A vizsgálat a jogbiztonság megsértése miatt indult.
Megkeresésére az OKKH elnöke arról tájékoztatta, hogy panaszos részére a Hivatal az 1992. évi XXXII. törvény akkor hatályos szövege alapján (1993. V. 18.) deportálás és közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálat figyelembevételével állapította meg a kárpótlást. A munkaszolgálatban töltött idő ezt meghaladó részére (a nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálat idejére) vonatkozó kérelmet a Hivatal elutasította.
Az országgyűlési biztos általános helyettese által folytatott vizsgálat megállapította, hogy az OKKH 1993. V. 18-án kelt határozatban foglalt döntés jogszerű, ám panaszos az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozata szerint   nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálatban töltött idő után is   jogosult a kárpótlásra. Panaszos részére az OKKH ilyen határozatot hozni csak akkor lesz jogosult, ha az Országgyűlés az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8). AB számú határozatában foglalt kötelezettségének megfelelően megteremti azokat az eljárási feltételeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy az 1992. XXXII. törvény 3. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenes szövegrészének visszamenőleges hatályú megsemmisítése folytán keletkezett igények jogosultjai követeléseiket érvényesíthessék.
Az Országgyűlés e kötelezettségének   az 1995. szeptember 30. napjában megállapított határidő ellenére   a vizsgálat időpontjáig nem tett eleget. Ezzel alkotmányos visszásságot idézett elő, mert mulasztásával sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét.
Az alkotmányos visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást tett és felkérte az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnökét, hogy az alkotmányos visszásság megszüntetése érdekében   az adott kérdés jogi szabályozása céljából   szükséges intézkedéseket tegye meg. Az ajánlásra az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnöke arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy megkereste az igazságügy-minisztert abból a célból, hogy a törvényjavaslat benyújtása mikorra várható, s hogy ennek eredményéről az országgyűlési biztos általános helyettesét tájékoztatni fogja. Az országgyűlési biztos általános helyettese az ajánlásra tett intézkedést és tájékoztatást tudomásul vette. Az ügyintézés még nem fejeződött be.

OBH 1918/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy a községben a Földkiadó Bizottság indokolatlanul lassú ügyintézése, a kárpótlási földalap kijelölése, a panaszosnak és a településen élő érintett állampolgároknak (anyagi) hátrányt okoz, illetve, hogy számára sérelmes döntést hoztak.
A jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének veszélye miatt vizsgálat indult. [Alk. 2. §. (1) bek.].
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese alkotmányos jogsérelmet nem állapított meg.
A panaszos kárpótlási ügyében a község Földkiadó Bizottsága valóban sérelmes döntést hozott, ezért a Megyei Földművelésügyi Hivatal hatályon kívül helyezte a Földkiadó Bizottság határozatát, és új eljárásra kötelezte.
Tekintettel arra, hogy a földkiadó bizottságok működésének mandátumát 1996. december 31-ig meghosszabbították, mód nyílik arra, hogy a településen sérelmet szenvedett kárpótoltak   köztük a panaszos   ügyének törvényes rendezésére sor kerüljön.

OBH 1963/1996.
Panaszos sérelmezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletében részére további kárpótlást állapított meg, melynek kiszolgáltatásához szükséges intézkedés megtételével az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal késlekedik.
A vizsgálat a jogbiztonság megsértése és a jogszabály-alkotási kötelezettség elmulasztása miatt indult.
A tényállás szerint panaszos 1940. január 1-től 1944. október 14-ig munkaszolgálatos, majd 1945. június 3-ig deportált volt.
OKKH panaszos kérelmének részben helyt adott és 88 000 Ft kárpótlást állapított meg. Panaszos a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, ennek következtében a bíróság panaszos részére további 66 000 Ft kárpótlást állapított meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az OKKH fellebbezett, panaszos viszont nem.
A Legfelsőbb Bíróság   a fellebbezés keretei között   az elsőfokú bírósági ítéletét megvizsgálta és megállapította, hogy panaszos ügyében hozott és a fellebbezéssel érintett elsőfokú bírósági ítélet megfelel a kárpótlás megállapítása tekintetében a jogszabályoknak. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor azt is észlelte, hogy az Alkotmánybíróság [1/1995. (II. 8.) AB hat.] határozata alapján panaszost nem csak az elsőfokú bíróság által meghatározott, hanem teljes munkaszolgálati idejére megilleti a kárpótlás. Miután azonban panaszos fellebbezést nem nyújtott be, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az OKKH fellebbezésére tekintettel helyben hagyta. A Legfelsőbb Bíróság ítéletét 1995. augusztus 8-án kézbesítették az OKKH-nak. OKKH panaszosnak az 1996. július 4-én hozott határozatával az irányadó ítélet szerinti további 66 000 Ft névértékű kárpótlási jegy kiadását rendelte el.
A vizsgálat megállapította, hogy az OKKH az irányadó ügyintézési határidőt több mint hat hónappal túllépte, s ez sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogbiztonság elvét. Ezzel alkotmányos visszásságot idézett elő, de saját hatáskörében megszüntette.
Az 1/1995. (II. 8.) AB alkotmánybírósági határozat szerint panaszos további kárpótlásra is jogosult. További kárpótlás azonban csak akkor lesz megállapítható, ha az idézett AB határozat 5. pontja harmadik mondatában írt feltételeket az Országgyűlés megteremti. Erre a mai napig nem került sor. A mulasztás az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányos visszásságot idézett elő.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlást tett:
  az OKKH elnökének. Felkérte, hogy hatáskörének keretei között vizsgálja meg a konkrét ügyben az alkotmányos visszássághoz vezető körülményeket, és a vizsgált egyedi üggyel azonos ügyekben az alkotmányos visszásság elkerülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az ajánlást az OKKH elnöke elfogadta, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a vizsgált üggyel azonos ügyekben az alkotmányos visszásság elkerülése érdekében a még el nem intézett ügyek felülvizsgálatáról intézkedett;
  az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága elnökének. Felkérte, hogy az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB. határozata 5. pontjának harmadik mondatában foglaltak teljesítésének elmulasztása következtében bekövetkezett alkotmányos visszásság megszüntetése érdekében a kérdés jogi szabályozása céljából tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az ajánlásra az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnöke arról tájékoztatott, hogy az ügyben megkereste az igazságügy-minisztert abból a célból, hogy mikorra várható a törvényjavaslat benyújtása, s hogy a kapott válaszról az országgyűlési biztos általános helyettesét tájékoztatni fogja.

OBH 1996/1996.
A panaszos az ismeretlen tettes ellen lopás miatt tett feljelentése alapján indult nyomozás hiányosságait, a nyomrögzítés szakszerűtlenségét, és a nyomozás megszüntetését kifogásolta.
A panaszos feljelentése szerint albérleti szobájának szekrényéből ismeretlen tettes összesen 300 000 Ft értékű ékszert tulajdonított el.
A nyomozást megszüntető határozat rámutatott, hogy az elrendelt nyomozás adatai alapján az elkövető kilétét nem lehetett megállapítani.
A határozat ellen benyújtott panaszt elutasító ügyészi határozat indokolása szerint a nyomozási iratokból nem volt rekonstruálható, hogy a nyomrögzítésnek milyen akadálya lehetett, s ez utólag nem pótolható.
Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata kiterjedt a büntetőügy nyomozási szakaszával kapcsolatos eljárási cselekményekre, illetve mulasztásokra. Megállapította, hogy a tényállás alapos és hiánytalan tisztázását előíró büntetőeljárási alapelvnek a nyomozó hatóság nem tett eleget, hiszen a tárgyi bizonyítási eszköz körébe tartozó nyomrögzítést elmulasztotta. Ezzel megsértette a jogállamiság követelményeit.
Az országgyűlési biztos általános helyettese ezért az illetékes megyei rendőrfőkapitányt felkérte a mulasztással kapcsolatos vizsgálat lefolytatására, s az ennek nyomán szükséges intézkedés megtételére.
A megyei rendőrfőkapitány válaszában elismerte az említett nyomozási cselekménnyel kapcsolatos hibát, és indokoltnak látta a mulasztást elkövető ügyintéző fegyelmi felelősségre vonását.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ és az intézkedést elfogadta. Az eljárás részben megoldotta a panaszt, illetve a jövőre nézve is elérte célját.

OBH 2089/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálata alapján benyújtott kárpótlás iránti kérelmét az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elutasította.
A vizsgálat a jogbiztonság megsértése miatt indult.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettes megállapította, hogy panaszos kérelmét az OKKH az 1992. évi XXXII. törvény 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján   a törvény akkor hatályos szövege szerint   helyesen utasította el. Ezt követően azonban az idézett törvényi rendelkezés +közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített  szövegrészét visszaható hatállyal az Alkotmánybíróság az 1/1995. (II. 8.) AB határozatával megsemmisítette.
Az AB határozat szerint panaszos jogosult a nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálatban töltött idő után is a kárpótlásra. Ilyen határozatot az OKKH panaszos részére csak akkor tud hozni, ha az Országgyűlés a szükséges jogi szabályozást elvégzi. Az Alkotmánybíróság arra kötelezte az Országgyűlést, hogy a visszamenőleges hatályú megsemmisítés következtében szükséges jogi szabályozást 1995. szeptember 30-ig végezze el. Az Országgyűlés e kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, ezzel alkotmányos visszásságot idézett elő, mert mulasztásával sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét.
Mivel a tárgyalt üggyel azonos több ügyben az alkotmányos visszásság kiküszöbölésére az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága elnökének az országgyűlési biztos általános helyettes már ajánlást tett, ezért a konkrét ügyben újabb ajánlást nem tett, azonban az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnökét, panaszost, az OKKH elnökét a vizsgálatról készült jelentés megküldésével tájékoztatta. Az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnöke az ügyben arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy megkereste az igazságügy-minisztert abból a célból, hogy mikor kerül a törvényjavaslat benyújtásra és hogy a kapott válaszról értesíti az országgyűlési biztos általános helyettesét. Az országgyűlési biztos általános helyettese a tájékoztatást és a megtett intézkedést tudomásul vette. Az ügyintézés még nem fejeződött be.

 OBH 2103/1996.
Panaszos beadványában előadta, hogy az utcában működő, faipari kft. tevékenysége nagy füsttel jár, gázolajos fűrészport és nedves nyárfát éget, a porelszívó tartály takarítása közben pedig a fűrészpor belepi a környéket.
A vizsgálat során kiderült, hogy a szabadtéri rönkdarabolás során keletkező forgácsot, illetve fűrészport a szél elsodorhatja, így jelentkezhet légszennyező hatás. A faipari műhelyekben végzett fafeldolgozás során szintén forgács és fűrészpor keletkezik. Az elszívó-tisztító rendszer rendeltetésszerű üzemeltetés mellett biztosítja, hogy légszennyező anyag ne jusson a környezetbe. Hibás üzemeltetés mellett azonban a műhelyek környezetszennyező forrássá válhatnak.
A környezetvédelmi felügyelőség ezt a típusú hibás üzemeltetést észlelte helyszíni vizsgálata során. A hatóság további helyszíni vizsgálatokkal és kötelezéssel elérte, hogy a diffúz kiporzás megszűnjön. Azóta fűrészpor kiszóródással kapcsolatos panasz nem érkezett a felügyelőséghez.
Problémát okozott a kft. elavult fűtési rendszere is. Ennek korszerűsítését a kft. környezetvédelmi intézkedésében vállalta. A fűtéssel összefüggésben keletkező légszennyezés környezetre veszélyessége még nem bizonyított.
A környezetvédelmi felügyelőség az utóbbi két évben igazolhatóan számos intézkedést tett a panaszolt kft. tevékenységével kapcsolatban.
Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy sérült a panaszos egészséges környezethez való joga. Ajánlásában felszólította az illetékes ÁNTSZ-t a jelentésben megjelölt kft. fűtőberendezései környezetszennyező tevékenységének vizsgálatára és   amennyiben azt az eredmények szükségessé teszik   a környezetvédelmi felügyelőség értesítésére. Felszólította továbbá a környezetvédelmi felügyelőséget, hogy kötelezze a kft.-t gondosabb üzemelésre és folyamatosan ellenőrizze annak tevékenységét.
Az ajánlásra az érintett hatóságok határidőben válaszoltak, az ajánlást elfogadták. Az ellenőrző mérések jelenleg is folyamatban vannak, amelyek eredményéről az országgyűlési biztost folyamatosan tájékoztatják. Az eljárás tehát elérte célját.

OBH 2155/1996.
D. B. k-i lakos beadványában azt sérelmezte, hogy városa önkormányzata alkotmányos visszásságot követett el, amikor az őt megharapó kutya tulajdonosával szembeni szabálysértési eljárást elévülésre hivatkozva megszüntette, majd a megszüntető határozat ellen benyújtott kifogását ugyanazon indokkal elutasította.
A lefolytatott vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntető eljárás indult, később azonban a nyomozó hatóság, majd a bíróság bűncselekmény hiányában a szabálysértési eljárás lefolytatása végett az ügyet az önkormányzathoz, mint szabálysértési hatósághoz tette át. Az önkormányzat figyelmen kívül hagyta, hogy a szabálysértési törvény szerint az elévülés újrakezdődik azon a napon, amelyen az áttételt elrendelő határozat a szabálysértési hatósághoz érkezik.
Így alkotmányos visszásság keletkezett, amikor az eljárási szabályok figyelmen kívül hagyásával a szabálysértési eljárást az önkormányzat megszüntette, ezért az országgyűlési biztos felhívta a jegyző figyelmét, hogy az általa vezetett hivatal eljárásai során minden esetben tegyen eleget az 1968. évi I. törvény normáinak, különös tekintettel az elévülés félbeszakadását szabályozókra.
A jegyző az ajánlásban foglaltakat tudomásul vette és igéretet tett a jogszabályi normák jövőbeni maradéktalan betartására.

OBH 2162/1996.
A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a személy- és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendelet számára kedvezőtlenül rendezi a működéséhez szükséges rendőrhatósági engedély megszerzésének feltételeit.
A panaszos villamosmérnök végzettségű, 1992 óta, mint egyéni vállalkozó engedélye elektronikai berendezések tervezésére, kivitelezésére és építőipari szerelési tevékenységre szól. Ezen belül villanyszerelést, kaputelefon rendszerek szerelését, elektronikai riasztó berendezések telepítését végzi. A sérelmezett rendelet az előbb említett tevékenységet a személy- és vagyonvédelmi kategóriába sorolja.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy e kategóriába sorolással a vagyonvédelmi műszaki rendszerek tervezését, telepítését, karbantartását végző vállalkozót a rendelet a személy- és vagyonőrre vonatkozó vizsga letételére kötelezi (fegyverhasználat, személyi védelem, objektumőrzés, karateképzés stb.).
Panaszos a megfelelő képesítés birtokában van, ugyanakkor munkához való alkotmányos joga sérülhet, figyelemmel arra, hogy nem kis költséget jelentő olyan vizsga letételére kötelezik, mely a kifejezett szakirányú végzettségével csak érintőlegesen van összefüggésben.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot és munkához való jogot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Ajánlásként az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a belügyminisztert, hogy kezdeményezze a kormányrendelet módosítását, melynek alapján tegyen szabályozási javaslatot a vagyonvédelmi műszaki rendszerek tervezését, telepítését, karbantartását végző vállalkozásfogalom meghatározása érdekében, mely módosítás eredményeként az e tevékenység végző vállalkozás már nem tartozik a személy- és vagyonőr kategóriába.
A belügyminiszter szabályozza e tevékenységhez kapcsolódó vizsgakövetelményeket, valamint azokat a képesítéseket, melyeknek birtokában vizsga letétele nélkül is rendőrhatósági igazolvány adható a vállalkozó részére.
Az ajánlásra adott válaszában a miniszter közölte, hogy a kormányrendelet módosítása már napirenden van. E módosítás egyértelművé kívánja tenni, hogy a vagyonvédelmi műszaki rendszerek tervezése, telepítése, üzemeltetése, karbantartása eltér a hagyományos vagyonvédelmi tevékenységtől.
A korábbinál szélesebb körben javasolják meghatározni azokat a képesítéseket, amelyeket automatikusan vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervező-szerelő képesítésként kell elfogadni.
Ezt követően egy felsorolást ismertet a válasz, de itt nem szerepel a műszaki egyetem villamosmérnöki karán szerzett képesítés megfelelősége.
A válasz tehát az ajánlás elfogadását rögzíti, ugyanakkor a konkrét panaszos esetében az ellentmondás feloldása nem világos, az ő esetében ezért az országgyűlési biztos általános helyettese ismételten rákérdezett a műszaki egyetem villamosmérnöki karán szerzett diploma megfelelőségére, illetve arra, hogy mit jelent a válaszban jelzett +korábbinál szélesebb kör  meghatározás, tehát arra, hogy hol és milyen tartalommal volt meghatározva a képesítési kör e vállalkozások esetében.
A válaszadásra nyitva álló határidő még nem telt le.

OBH 2195/1996.
Hivatalból indult vizsgálat annak a személynek a halála miatt, akinek holttestét egy héttel eltűnése után találták meg az egyik kórháznak a területén, ahová kézsérülése miatt szállították be a mentők az Idősek Házából.
A vizsgálat az elhunyt személy halála miatti felelősség tisztázása céljából indult. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a rendkívüli halál ügyében sérült az egészséghez, valamint a szociális biztonsághoz való jog.
Ajánlásában az országgyűlési biztos kezdeményezte az Idősek Házának orvosa és a mentők érkezésekor ügyeletben lévő ápolónő elleni fegyelmi eljárás, továbbá a megyei mentőszervezet volt mentőápolójával szemben magánokirat-hamisítás vétségének alapos gyanúja miatti büntető eljárás megindítását.
Az országgyűlési biztos javaslatot tett továbbá a népjóléti miniszternek olyan módszertani levél kidolgozására és kiadására, amely egységesen szabályozza a járóbeteg-szakrendelések működési rendjét.
Az ajánlást az Idősek Házának igazgatónője kivételével a címzettek elfogadták.
Az ajánlás el nem fogadott részét az országgyűlési biztos fenntartotta, így az ügy az intézményt fenntartó önkormányzat képviselő-testülete elé került. A testület külön bizottságot hozott létre a körülmények tisztázására. Vizsgálatuk végén az ajánlásban foglaltakat elfogadták s a mentőszolgálat, illetve a kórház vezetőségével konzultációt tartottak a jövőbeni hasonló esetek elkerülése érdekében. Az országgyűlési biztos eljárása tehát a jövőre nézve elérte célját.

OBH 2226/1996.
Az egyik alapítvány képviselője a hajléktalanok elveszett személyi igazolványa illetékmentes pótlási lehetőségének biztosításához kért segítséget. A beadvány szerint ügyfeleik részére az eljáró hatóságok ezt nem biztosítják, sőt szabálysértés miatt még bírsággal is sújtják őket. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése, illetve a pozitív diszkrimináció hiányának gyanúja miatt az országgyűlési biztos vizsgálatot indított.
A vizsgálat során megkereste a BM helyettes államtitkárát és felkérte a témát érintő vizsgálat tartására. A vizsgálat megállapította, hogy jelentősen eltérő az eljáró szervek panasszal kapcsolatos gyakorlata. A helyettes államtitkár utasítására az országos rendőrfőkapitány intézkedést adott ki a hajléktalannak minősülők költségmentességi kérelmeinek egyszerűsített ügyintézésére és gyakorlatának egységesítésére. Az igény bejelentéséhez szükséges adatlap költségmentes biztosítását is elrendelték.
Az országgyűlési biztos a megkeresett szerv válaszát elfogadta, alkotmányos visszásságot nem állapított meg, ajánlással sem élt.

OBH 2255/1996.
Az egészségügyi és szociális szféra perifériáján működő intézetekben élő mentális betegek érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozottsága, kiszolgáltatott helyzetük indította az állampolgári jogok országgyűlési biztosát arra, hogy hivatalból vizsgálja az emberi és állampolgári jogok érvényesülését. A vizsgálat öt intézményre terjedt ki, melyek között volt egészségügyi és szociális jellegű, minisztériumi és önkormányzati fenntartású, fővárosi és vidéki fekvőbeteg-intézet és otthon. A vizsgált intézmények: a Pomáz Munkaterápiás Intézet Budakalász Dunapart Osztálya, a Heves Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Otthona Visonta, a Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona Zalaapáti, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Szakosított Otthona Hodász és a Vas Megyei Rehabilitációs Intézet Intaháza.
A vizsgálat főbb megállapításai az alábbiak voltak.
A mentális betegek gondozásánál nem tisztázott az az alapvető kérdés, hogy a rehabilitáció milyen szintje tartozik az egészségügyi ellátás és milyen a szociális ellátás hatáskörébe. A szociális és egészségügyi feladatok ellátását akadályozza az egészségügyi és a szociális ellátás elkülönült finanszírozása is. Paradox helyzet, de igaz, hogy az otthonokban gondozott személyek jó része az intézményen kívül   egészségi állapotától függetlenül   életképtelen. Magyarországon ugyanis számukra nem létezik szociális háló, nincsenek átmeneti otthonok, védett munkahelyek, védett szállások, éjszakai és nappali szanatóriumok. A rehabilitáció maga is látszólagos, mivel az intézetek többségében azok falai között történik. Ennek egyik oka, hogy a piacgazdaságra való áttérés során több olyan vállalat szűnt meg, amely fogyatékosokat foglalkoztatott.
A vizsgált pszichiátriai otthonok egy része eredetileg nem emberi lakhatás céljára épült, hanem egyéb rendeltetésű (felvonulási és mezőgazdasági) épületekben alakították ki azokat. A műszaki felújítások ellenére a mentális betegek gondozására szolgáló otthonok épületei elhanyagoltak, korszerűtlenek, ápolási feladatok ellátására alig alkalmasak. A jogszabályban meghatározott normatíváknak   a kórházi osztályokat kivéve   nem felelnek meg. A betegek elhelyezésére szolgáló helyiségek és felszerelési tárgyak állapota sem felel meg a tartós   esetleg életük végéig tartó   bentlakás követelményeinek. Hiányoznak az elkülönített betegszobák, a segítségkérést biztosító jelzőcsengők.
Súlyos hiányosságokat tapasztalt a vizsgálat az ápolási és gondozási feladatok személyi feltételeiben is. A szociális törvény által előírt minimális orvosi és szakorvosi ellátást, továbbá az előírt szakképzett ápolói létszámot egyik otthon sem biztosította. Így az ápolás csupán megőrzésre és minimális gondozásra redukálódik.
Külön említést érdemel a gyógyszerelés, amely a betegek mintegy felénél éveken keresztül ugyanannak a gyógyszernek az alkalmazását jelenti. A neuroleptikus gyógyszerek hosszú tartamú alkalmazásával járó veszély, hogy mellékhatásaik egyike-másika már akkor sem múlik el, ha a beteg abbahagyja a gyógyszer szedését. Az otthonok többségében folytatott gyakorlat szerint a pszichiáter szakorvos +szükség esetére  megjegyzéssel rendeli injekció alkalmazását. Ebben az esetben annak az eldöntése, hogy mikor indokolt az injekció beadása, a pszichiátriai felkészültséggel nem rendelkező ápolószemélyzet megítélésére van bízva.
A szociális ellátást nyújtó intézményektől eltérően az egészségügyi pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben az orvosi, a szakorvosi és a szakképzett ápolási feladatok személyi feltételei adottak. A szakmai munkában itt is észlelhető, hogy a betegekkel foglalkozó személyzet (gyógypedagógus, szociális munkás, mentálhigiénés nővér) szakképzettség nélkül végez pszichológiai munkát.
Az intézetek pénzügyi kondíciói jelentős eltérést mutattak. Alapvető különbség van az egészségügyi finanszírozás és a szociális normatíva nagysága között. A pszichiátriai rehabilitációs szakkórházak esetében egy gondozási napot 2 ezer forinttal finanszírozott a vizsgálat évében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, ezzel szemben a pszichiátriai szociális otthonoknak az állami költségvetésben biztosított normatívája, kiegészítve a gondozási díjakkal, csak mintegy harmada, megközelítőleg 700 Ft/nap. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a szakmailag minimálisan elfogadható ápolás és rehabilitáció szintje kizárólag kórházi körülmények között biztosítható. A fenntartók gyakorlata is eltérő volt, vannak intézmények, amelyeket az önkormányzatok felülfinanszíroznak és vannak, amelyek a normatívánál alacsonyabb összegű költségvetési támogatást kapnak. A vizsgálat azonban a feladatellátás színvonalában ebből a szempontból érezhető különbséget nem tapasztalt.
A szociális törvény szerint a szociális ellátást nyújtó pszichiátriai otthonban azoknak a pszichiátriai betegeknek az ápolása, gondozása történik, akik számottevő pszichiátriai kezelést nem igényelnek, nem veszélyeztető állapotúak és nem is rehabilitálhatók, önálló életvitelre azonban nem képesek, ezért állandó intézeti gondoskodást igényelnek. A szakosított ellátás igénybevétele   jogilag   önkéntes. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy esetében ez a betegnek a gondnok által jóváhagyott kérelmére, cselekvőképességet kizáró gondnokság esetén pedig a gondnok kérelmére történhet. A vizsgálat során minden intézményben tapasztalta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, hogy az önkormányzatok az ideiglenes gondnok kirendelésével megoldottnak vélték a problémát, s a gondozott jogi helyzetének rendezéséhez szükséges további lépéseket elmulasztották. Nem minden esetben indították meg a gondnokság alá helyezési bírósági eljárást. A jogszabály lehetővé teszi, hogy az egy évre kinevezett gondnok kezdeményezze gondnokoltja pszichiátriai szociális otthoni elhelyezését, s ez igen gyakran előfordult. Ilyképpen megtörténhetett, hogy az intézmények   csupán a gyámügyi előadó által kijelölt ideiglenes gondnok ténykedése következtében, ideiglenes gondnokrendelés alapján   korlátozzák a betegek lakóhely- megválasztáshoz vagy a tulajdonukkal való rendelkezéshez fűződő jogait, még mielőtt bíróság állapította volna meg azt, hogy a beteg cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes.
A vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében a gondnok lehet hozzátartozó, rokon és hivatásos gondnok. A hozzátartozó gondnok esetében több ízben azt észlelte a vizsgálat, hogy a gondozott csupán a jogszabály által előírt kötelező zsebpénzt   a mindenkori öregségi nyugdíj 20%-át   kapja meg a gondnokától, amely csupán inhumánus, de nem jogellenes. Ennek oka lehet az is, hogy a hozzátartozó gondnok, esetleg a későbbi örökség reményében +spórol  gondnokoltja pénzével.
A hivatásos gondnoki jogintézménnyel összefüggésben is több probléma merült föl. A jogszabályok nem határozzák meg, hogy hány gondnokoltja lehet egy hivatásos gondnoknak. Előfordult olyan is, hogy 100 150 személynek van egy hivatásos gondnoka. Ilyen nagy létszám esetén a személyes kapcsolat kialakítása elképzelhetetlen.
Az önkéntességen alapuló pszichiátriai otthoni ellátás határozatlan időtartamát gyakran végleges, a beutalt haláláig tartó időszakként értelmezik. Ezt olyan esetek tanúsítják, amikor a gyámhatóságok a határozatlan időre pszichiátriai otthonba beutalt cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló beteg ingatlanának   a gondnok kérésére történő   elidegenítéséhez hozzájárultak. Amennyiben tehát a beteg állapotának javulása, és ennek folytán cselekvőképességének visszanyerése után el kívánja hagyni az otthont, már nincs hová visszatérnie. Az elmúlt években a beutaló önkormányzatok egyre többször éltek a határozott ideig tartó beutalás lehetőségével, viszont hiába utalták be a gondozottat határozott időre, ha nem kísérték figyelemmel e határidőket. Az otthonban történő elhelyezés szükségességének rendszeres felülvizsgálata már csak azért is indokolt, mert a gondozottak hozzátartozói az esetek többségében ellenérdekeltek abban, hogy a beteg kikerüljön az intézetből. A pszichiátriai otthonok és a beutaló hatóságok általános érvénnyel írják elő, hogy a gondozott állandó lakóhelyként jelentkezzen be az intézetbe. Ezzel a gondozottaknak megszűnik a korábbi lakhatási lehetőségük.
Az egészségügyi törvény 30, illetőleg 60 naponként kötelező jelleggel írja elő a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben lévő betegek gyógykezelése szükségességének bírói felülvizsgálatát. Ezzel szemben a szociális törvényben és végrehajtási rendeleteiben nem egyértelmű a pszichiátriai szociális otthonokba határozatlan időre beutalt gondozottak szakmai felülvizsgálatának szabályozása. Erre általános érvénnyel és megfelelő rendszerességgel nem kerül sor. A szakmai felülvizsgálatot kizárólag a rehabilitációs intézményekben látja el a megyei tiszti főorvos által létrehozott szakértői bizottság. A fenntartó által rendszeresen lebonyolított felügyeleti vizsgálatok   bár szükségesek a zárt, illetve félzárt intézmények kontrollja szempontjából   nem pótolják a gondozottak szakmai felülvizsgálatát.
A mentális betegek a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb rétegét jelentik, mivel belátási képességük kisebb-nagyobb korlátozottsága miatt érdekeiket nemcsak érvényesíteni és képviselni, de sokszor még felismerni sem képesek. Feltétlenül indokolt tehát az érdek-képviseleti rendszer hatékony működése. Azt tapasztalta a vizsgálat, hogy a házirendek nem minden esetben szabályozták a szociális törvény által kötelezően előírt érdek-képviseleti fórumok működését, vagy ha szabályozták is, az nem mindenben felelt meg a jogszabályi követelménynek.
A hatályos jog szerint a pszichiátriai otthonok fölötti szakmai felügyeletet elsősorban a fenntartó, valamint a közigazgatási hivatal és az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat látja el. A mentális betegeket gondozó intézeteknek az ÁNTSZ-szel való kapcsolata rendszertelen. Ennek egyik oka vélhetően az önkormányzati autonómia, tekintettel arra, hogy a szakosított szociális ellátások biztosítása elsősorban önkormányzati kötelező feladat. Az ellátás szakmai színvonalának biztosítására, az oktatási intézmények analógiájára, indokoltnak látszott a szociális tevékenységeknek   függetlenül attól, hogy a fenntartó állami, önkormányzati vagy egyéb szerv   működési engedélyhez kötése, ami az előírt szakmai és egyéb követelmények be nem tartása esetén lehetőséget adna a közvetlen beavatkozásra. A lefolytatott vizsgálat minden intézménynél tapasztalta a szakmától független, társadalmi-közösségi felülvizsgálat, a valódi civil kontroll kialakításának szükségességét.
A vizsgálat foglalkozott a gondozottak információval való ellátottságával, az ahhoz való hozzájutás lehetőségeivel is. A szociális intézetekben a gondozott a személyi anyagához bármikor hozzájuthat, gyógykezeléséről azonban sokszor még csak minimális tájékoztatást sem kap. Az egészségügyi intézményekben a gyógykezelésről való tájékoztatás szélesebb körű, de még ott sem teljes, mert a gyakorlatban a beteg cselekvőképességéhez igazítják.
A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet lehetővé teszi, hogy a pszichiátriai szociális otthoni gondozottak eltávozását a házirend igazgatói engedélyhez kösse, ami ellentétes azzal az Alkotmányban is deklarált elvvel, hogy állampolgári jogokat és kötelességeket csak törvény mondhat ki. Az igazgatói hatáskör terjedelmének megítélése nem egyértelmű. Kérdésként vetődött föl, hogy az igazgató a gondozott eltávozását támogató orvosi javaslat ellenére is megtilthatja-e az eltávozást. A rendelet nem határozza meg ennek pontos feltételeit.
A vizsgálatnak nem volt közvetlen célja a gyógyszerkísérletek jogi problémáinak értékelése, ám a vizsgálók az egyik intézményben gyógyszerkísérletet észleltek. A hatályos szabályozás szerint a gyógyszerkészítmények engedélyezése és az azzal kapcsolatos előírások hatósági ellenőrzése az Országos Gyógyszerészeti Intézet feladata. A jogszabályok a hatósági ellenőrzésre határidőt nem állapítanak meg. Így fordulhatott elő az, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet egy gyógyszerkészítmény hatósági ellenőrzését   lényegében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kezdeményezésére   a kísérlet befejezése után végezte csak el.
A vizsgálat több szociális intézményben találkozott különböző büntetési formákkal és szabadságkorlátozó intézkedésekkel (hálós ágy, kimenőmegvonás, ruhamegvonás, bezárás, sőt pénzbüntetés). Volt olyan otthon is, ahol a betegek ún. fegyelmi ügyeiben eljáró fórum egyben az érdek-képviseleti fórum szerepét is betöltötte. Az érintett intézetek esetében a jogszabályellenes állapot megszüntetésére, illetőleg a személyi felelősség megállapítására az országgyűlési biztos a fenntartóknál kezdeményezett intézkedést.
A vizsgálat egyetlen intézet esetében   a Heves Megyei Önkormányzat Visontai Pszichiátriai Otthona tekintetében   állapította meg, hogy az emberhez nem méltó körülményeket teremtő, igazi totális intézmény. A gondozottak érdekeinek és jogainak védelmét semmilyen fórum nem biztosítja, mivel az otthon életéből a legalapvetőbb demokratikus megoldások is hiányoznak. A szakmai tevékenység alacsony színvonala a gondozottak teljes kiszolgáltatottságát eredményezi, amelyet erősít a hálós ágy és egyéb büntetési formák szabályozó eszközként való használata. Az otthon tevékenysége csupán a gondozott személyek őrzésére korlátozódik. Az intézmény mind az elhelyezésre szolgáló épületek állapota, mind pedig a dolgozók szemlélete és szakmai felkészültsége szempontjából megérett a megszüntetésre.
Alkotmányos visszásságot, illetőleg annak gyanúját észlelte a vizsgálat a Pomázi Munkaterápiás Intézet Budakalász Dunapart Osztálya vizsgálatakor két kérdésben. Öt éve nem végezte el az illetékes bíróság az egészségügyi törvény által kötelezően előírt bírói felülvizsgálatot. A végelszámolás alatt lévő intézmény gazdasági átalakulása során   az átalakulás választott formája (KFT. és KHT.) miatt   az intézetben felhalmozott erőforrások kikerülnek az egészségügy rendszeréből s többé nem a gondozottak érdekeit szolgálják. Az észlelt alkotmányos visszásságok jelentőségére tekintettel a vizsgálat befejezése előtt az országgyűlési biztos ajánlással fordult a legfőbb ügyészhez és az igazságügy-miniszterhez a bírói felülvizsgálat elmaradása okának tisztázása és a jogellenes állapot megszüntetése céljából. Megkereste továbbá az Állami Számvevőszék elnökét, kezdeményezve az átalakulással kapcsolatos eljárás kivizsgálását. Az ajánlásokra a megkeresett szervek határidőn belül válaszoltak. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tervében kívánja hasznosítani a jelzést. Az igazságügy-miniszter kezdeményezésére pedig 1996 áprilisában megtörtént az intézményben az első bírói felülvizsgálat.
A vizsgálat megállapításai alapján a pszichiátriai betegek alkotmányos jogainak érvényesülése és védelme érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a következő ajánlásokat tette.

1. Kezdeményezte a Magyar Köztársaság pénzügyminiszterénél, hogy a költségvetési törvény tervezetének előkészítése során a pszichiátriai otthonok intézményi normatívájának tervezésénél vegye tekintetbe a mentális betegek megfelelő szakmai ellátását biztosító magasabb költségeket.
2. Kezdeményezte az igazságügy- és a népjóléti miniszternél a gondnokságra és a gyámhatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok átfogó felülvizsgálatát, módosítását és a gondnokság alatt álló személyek Alkotmányban biztosított jogai érvényesüléséhez megfelelő garanciák jogszabályi rögzítését.
3. Kezdeményezte a népjóléti miniszternél, hogy
 - a munkaügyi miniszter közreműködésével dolgozza át a foglalkozási rehabilitációs rendszert, különös figyelemmel az egészségügyi és szociális rehabilitációra;
 - határozza meg a szociális ellátást végző intézmények működésének feltételeit olyan módon, hogy külön működési engedélyhez kösse   a fenntartótól függetlenül   a szociális ellátó tevékenységet, az egységes szakmai követelményrendszer kialakítása és számonkérhetősége érdekében;
 - támogassa a szakmai felülvizsgálattól független civil kontroll kialakítására vonatkozó kezdeményezésemet, határozza meg a civil kontroll rendszerét és működését;
 - vizsgálja felül a pszichiátriai szociális otthoni gondozottak eltávozásának szabályozására vonatkozó népjóléti miniszteri rendeletet, amely lehetőséget ad a gondozottak Alkotmányban biztosított jogait sértő gyakorlat kialakítására;
 - vizsgálja felül és módosítsa a gyógyszerkészítmények törzskönyvezéséről és a törzskönyvbe bejegyzett gyógyszerkészítmények forgalomba hozataláról szóló rendeletet a gyógyszerkísérletek hatósági ellenőrzésének határidőhöz kötésével, ami a gyógyszerkísérletben részt vevő személyek jogai védelmének garanciáját jelentené;
 - kezdeményezze annak tisztázását, hogy a megyei tiszti főorvosok létrehozták és működtetik-e a szociális törvényben előírt szakértői bizottságot, tájékoztatják-e rendszeresen az érintett intézményeket és gondozottakat; szükség szerint tegyen intézkedést a törvény hivatkozott rendelkezéseinek megtartására; továbbá
 - intézkedjen, hogy a gyámhatóságok a gondnokság alá helyezési eljárások megindítását, a szociális otthoni beutalást valamint gondnokokkal összefüggő egyéb ügyeket nagyobb körültekintéssel, mindenkor a jogszabályi előírásoknak megfelelően, a beutaltak érdekeinek maximális figyelembevételével végezzék; szükség szerint rendeljen el célvizsgálatot.
4. Kezdeményezte a Pomázi Munkaterápiás Intézet Budakalász Dunapart Osztályát fenntartó Népjóléti Minisztériumnál, hogy az intézet átalakulása során fordítson kiemelt figyelmet az intézet gondozottjainak Alkotmányban biztosított jogai érvényesülésére, az intézet feladatellátásának biztosítására. Tegyen intézkedést, hogy az átmeneti időszakban is megfelelő legyen a betegek egészségügyi és szociális ellátása. Az intézet átalakulása ne eredményezze az arra rászoruló betegek ápolásának megszűnését.
5. Ajánlással élt a Visontai Pszichiátriai Betegek Otthonát fenntartó Heves Megyei Önkormányzathoz, hogy döntsön az otthon megszüntetéséről, annak függvényében, ahogy a feladatellátást és az intézmény megszüntetésével összefüggő egyéb feltételeket (pl. füzesabonyi beruházás átadása) biztosítani tudja.
Az intézmény megszüntetésére vonatkozó döntéstől függetlenül kezdeményezte a megállapított alkotmányos visszásságok és jogszabályba ütköző gyakorlat haladéktalan megszüntetésére vonatkozó fenntartói intézkedést. Javasolta, hogy a fenntartó gondoskodjon:
 - a házirendnek a jogszabályi előírások szerinti módosításáról, kiegészítéséről;
 - a gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogai érvényesülése feltételeiről;
 - az emberi méltóság alkotmányos jogának tiszteletben tartásáról;
 - a kérelemhez és panaszhoz való jog lehetősége személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról;
 - a legmagasabb testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog megvalósulásának feltételeiről;
 - a szociális ellátáshoz és biztonsághoz való jog érvényesülése feltételeinek biztosításáról;
 - az intézmény jogszabályi előírások szerinti működése folyamatos és fokozott ellenőrzéséről; továbbá
 - vizsgálja ki az intézményben a gondozottakkal szembeni büntetési gyakorlatért való személyi felelősséget, szükség szerint kezdeményezzen felelősségre vonást.
6. Kezdeményezte a Zalaapáti Pszichiátriai Otthont fenntartó Fővárosi Önkormányzatnál, hogy vizsgálja fölül és lehetőség szerint csökkentse az otthonának férőhely-kapacitását.
Kezdeményezte, hogy a fenntartó haladéktalanul gondoskodjon:
 - a házirend   jogszabályi előírások szerinti   kiegészítéséről;
 - a gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogai érvényesülése feltételeiről;
 - az emberi méltóság alkotmányos jogának tiszteletben tartásáról, nevezetesen a különböző büntetések megszüntetéséről;
 - a kérelemhez és panaszhoz való jog lehetősége személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról;
 - legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog érvényesülése feltételeinek biztosításáról.
Kezdeményezte, hogy a Zalaapáti Pszichiátriai Betegek Otthonának igazgatója intézkedjen az otthon értelmi fogyatékos lakóinak a pszichiátriai betegektől történő elkülönítéséről, szakszerű foglalkoztatásukról és képzésükről.
7. Kezdeményezte a Hodászi Pszichiátriai Betegek Szakosított Otthonát fenntartó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat   átfogó jelleggel   tekintse át a szakosított szociális ellátást biztosító intézményeinek helyzetét, működését. Módosítsa a hodászi pszichiátriai otthon alaptevékenységét (alapító okiratát) és a gyakorlatban is elkülönítetten biztosítsa az egyes ellátásokat. Lehetőség szerint gondoskodjon a mozgásszervi fogyatékosok más   a fogyatékosságuknak megfelelően szakosított   intézménybe történő áthelyezéséről, mivel megfelelő szinten történő ápolásuk az intézeten belül nem biztosítható.
Kezdeményezte a fenntartónál, hogy haladéktalanul gondoskodjon:
 - a házirend jogszabályi előírásoknak megfelelő átdolgozásáról, az alábbi tárgykörökben:
 - az emberi méltóság alkotmányos jogának tiszteletben tartásáról;
 - a legmagasabb testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog megvalósulásának feltételeiről;
 - az intézetben akut problémának számító rendszeres alkoholfogyasztás megszüntetéséről, szükség szerint a személyi felelősség megállapításáról.
8. Kezdeményezte az Intaházi Rehabilitációs Intézetet fenntartó Vas Megyei Önkormányzatnál, hogy gondoskodjon
 - a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jog védelme érdekében vizsgálja fölül az alkoholbetegekre vonatkozó rendtartást és kezdeményezze annak a hatályos jog szerinti módosítását;
 - a tulajdonhoz való alkotmányos jog gyakorlásának feltételeiről;
 - az emberi méltóság alkotmányos jogának tiszteletben tartásáról;
 - kezdeményezze a szabadság engedélyezésének olyan szabályozását, amely kizárja a szabadságelvonás büntetési eszközként való alkalmazhatóságát.

Az ajánlásokat a megkeresett szervek szinte teljes egészében elfogadták.
A népjóléti miniszter a vizsgálat megállapításaival és az ajánlásokkal összességében egyetértett. Válaszában azt a tájékoztatást adta, hogy az érintett jogszabályok revíziója és a témakör újraszabályozása részben már folyamatban van, például a gondnokságra és gyámhatósági eljárásokra vonatkozó átfogó jogi szabályozás felülvizsgálatára a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénytervezethez kapcsolódóan kerül sor. A szociális ellátásról és szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. törvény és végrehajtási rendelete módosítására, valamint a szociális ellátást biztosító intézmények tevékenységének működési engedélyhez kötésére vonatkozó jogszabályok tervezeteit   melyeket az országgyűlési biztos véleményezésre is megkapott   a jogalkotó már el is fogadta. Az ajánlások ezekben a jogszabályokban szinte maradéktalanul realizálódnak. [1996:CXXVIII. tv. a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993:III. tv. módosításáról, 54/1996. (XII. 27.) NM. r. a személyes nyújtó intézmények szakmai feladatairól szóló 2/1994. (I. 30.) NM-rendelet módosításáról, 161/1996. (XI. 7.) Korm. r. a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény működésének engedélyezéséről.] A népjóléti miniszter a civil kontrollra vonatkozó javaslattal kapcsolatban is egyetértését fejezte ki, konkrét terveiről azonban részletesebb tájékoztatást nem adott. Az intézményi normatív finanszírozás megváltoztatását intézménytípusonkénti részletes költségelemzés alapján tartja indokoltnak.
A pénzügyminiszter helyettes államtitkára válaszában kifejtette, hogy a szociális jogcímű normatív hozzájárulások egyrészt szakmai szempontok szerint, másrészt az ellátás folyamatossága szempontjából is differenciáltak. Azok a fajlagos értékek, amelyek a Kormány költségvetési törvényjavaslatában szerepelnek   biztosítva az ilyen típusú kiadásokhoz való hozzájárulást  , a szakminisztériummal történő folyamatos egyeztetés eredményeként alakulnak ki. Az 1997. évi költségvetési irányelvek alapján a szociális ágazat kiadásaira inflációkövető, mintegy 17%-os növekedést terveznek biztosítani. Ezt a választ, mely a népjóléti tárca említett álláspontját nem tükrözi, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa elfogadni nem tudta, ezért az eredeti ajánlását   a népjóléti miniszter álláspontjára is figyelemmel   fenntartotta. A válaszra nyitva álló határidő 1996 decemberében letelt, választ azonban az ajánlásra nem kapott. Időközben az Országgyűlés megalkotta A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvényt, amely a bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményi ellátás normatíváját az 1996. évi 202<|>000 Ft/ellátottról 246 900 Ft/ellátottra emelte. (Ez kb. 22%-os emelkedést jelent.) A normatíva változatlanul egységes az időskorúak, a pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek vagy egyéb betegségben szenvedők ápolását, gondozását ellátó intézmények esetében. 1997. január 15-én az országgyűlési biztos megkereste a pénzügyminisztert az érdemi választ sürgetve. A pénzügyminiszter 1997. február 19-én kelt válaszában arról tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, hogy az önkormányzatok szociális ellátó rendszerének költségvetési tervezése megkülönböztetett figyelemmel történt 1997-re és természetesen ezt így tervezik 1988-ra is. Az 1988. évi költségvetés előkészületi munkái során már 1997 első felében a Pénzügyminisztérium   a Népjóléti Minisztériummal közösen   megkezdi azokat a vizsgálatokat, amelyek a költségvetési prioritások meghatározását szolgálják. Ennek keretében reprezentatív minta alapján költségelemzést kívánnak készíteni az egyes intézménytípusok működésére vonatkozóan is. Az elemzés alapján a különböző intézményekben végzett szakmai tevékenységek és működési kiadások közötti számszaki összefüggések kerülhetnek meghatározásra. A munka során kiemelten tervezik kezelni az egyes szociális intézményekben az egészségügyi ellátásra fordított költséghányadot is, melynek ismeretében lehet megvizsgálni annak lehetőségét, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bevonható-e a finanszírozásba. A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint, a vizsgálat eredménye alapján lesz átgondolható az 1998. évi költségvetés tervezése során az a kérdés, hogy indokolt-e a bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményi ellátás normatívájának differenciálása. Az országgyűlési biztos a pénzügyminiszter válaszát elfogadta.
A foglalkozási rehabilitációs rendszer átdolgozása most folyik. A Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárától kapott tájékoztatás szerint 1997. január 1-jétől több megyében kísérleti jelleggel beindították a rehabilitációs munkacsoportokat, melyek feladata a megyei munkaügyi központokon belül a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rehabilitációjának elősegítése. A tervek szerint   a szerzett tapasztalatok alapján   1988. január 1-jétől minden megyében beindíthatják a munkaerő-piaci rehabilitációs szakszolgálatokat. A rehabilitációs források hatékonyabb felhasználását az teszi lehetővé, hogy a Munkaügyi Minisztérium már 1996-ban átvette a Rehabilitációs Alapot a Népjóléti Minisztériumtól. A mintegy 600 millió forinttal közel 4000 rehabilitációs munkahely megőrzése, illetőleg kialakítása biztosítható. Ez az alaprészátvétel lehetővé tette azt is, hogy a rehabilitációs munkahelyteremtő támogatást a munkahelyteremtő   egyéb   támogatásokkal összehangolják.
Az országos tiszti főorvos a jelentéssel összességében egyetértett, és a szakértői bizottságok tekintetében fennálló joghézag megszüntetéséig a problémát az állami irányítás egyéb jogi eszközeként kiadott utasítás keretében szabályozta. A további szükséges intézkedést is megtette, például kötelezően előírta az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézeteinek, hogy éves jelentéseikben külön is szerepeltessék a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekkel és pszichiátriai otthonokkal kapcsolatos jogszabályokban rájuk háruló feladatok végrehajtását.
Az intézmények fenntartói az alkotmányos visszásságot okozó gyakorlat megszüntetésére részletes feladatterveket dolgoztak ki, melyek időarányos végrehajtása folyamatosan történik. Egy esetben a válasz alapján az országgyűlési biztos ajánlását módosította, nevezetesen visszavonta a zalaapáti intézmény férőhelyének csökkentésére vonatkozó ajánlást, mivel annak reális lehetősége a kapott tájékoztatás szerint   többéves a fővárosban a várakozási idő és kb. 7 millió Ft/fő egy új férőhely kialakítása   nincs. A Heves Megyei Önkormányzat döntött a visontai otthon bezárásáról   az új, füzesabonyi beruházás átadásának függvényében   1997. júniusi határidővel.
 

OBH 2318/1996.
 Tisztelt Asszonyom!

 Megértéssel olvastam levelét, melyben fia munkaviszonya megszüntetése miatti nehéz anyagi helyzetéről ír és aggódik további sorsa alakulásáért.
 Kérdéseire válaszolva tájékoztatom arról, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 65. §-a szerint, a szövetkezet és tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyra, valamint a szövetkezet alkalmazottainak munkaviszonyára, az 1992. évi XXII. törvényt, a Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni. Ennek alapján a munkáltatói jogkört a fiával szemben a szövetkezet elnöke gyakorolja. Fia ügyében akkor lenne jogorvoslatnak, munkaügyi pernek helye, ha az elnök törvénysértő módon szüntette volna meg munkaviszonyát.
 Tájékoztatom arról, hogy az 1992. évi I. törvény a vagyonjegyekről az alábbiak szerint rendelkezik.
 Ha a szövetkezet átalakulásával fia szövetkezeti tag volt, akkor az átalakulással résztulajdonossá vált, és a vagyonnevesítés során tagi részjegyet és szövetkezeti üzletrészt kapott. A részjegy nem adható el, másra nem ruházható át. Az üzletrész sajátos, névre szóló értékpapír, ami eladható, örökölhető. A vételár nem a névérték, hanem annyit ér, amennyit adnak érte. Fia eladhatja kívülállónak is az üzletrészt, ha a szövetkezet, illetve a tagjai elővásárlási jogukkal nem kívánnak élni. Amennyiben a szövetkezet nem veszteséges, az adózott eredményből részesedésre jogosult. A közgyűlés dönti el, hogy az éves beszámolót elfogadja-e, nyereség esetén fizet-e részesedést, vagy a veszteséget miből fedezi. Ha a szövetkezet veszteséges, a közgyűlés a veszteség fedezése érdekében csökkentheti az üzletrész névértékét. A közgyűlés ezen jogköreit a szövetkezet alapszabálya a küldöttgyűlés hatáskörébe utalhatja.
 A szövetkezeti üzletrész után törvény tiltja a kamatfizetést. A törvény 59. § szerint a szövetkezet a tagjait, az alapszabályzatában meghatározott módon, különféle anyagi segítségben és szolgáltatásban részesítheti pl.: segély, nyugdíjkiegészítés, étkezési hozzájárulás, szociális gondozó biztosítása.
 Amennyiben a szövetkezet, vagy a szervei által hozott határozat a tagra sérelmes a határozathozataltól számított 30 napon belül a helyi bírósághoz keresetet lehet benyújtani a határozat megváltoztatása érdekében.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX törvény 16. §-a szabályozza az országgyűlési biztos eljárását és intézkedéseit. A törvény szerint az országgyűlési biztosnak nincs hatásköre, sem a szövetkezetek gazdálkodásával kapcsolatos, sem a bírósági eljárásra tartozó ügyekben, így kérem megértését és tájékoztatásom szíves elfogadását.
 Elnézését kérem, hogy panaszára megkésve tudtunk válaszolni a Hivatal felállításával járó nehézségek miatt.

Budapest, 1996. május 20.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter

 OBH 2530/1996.
Dr. H. J., h.-i lakos panaszában a b.-i Eötvös K. u. 108. sz. alatti ingatlanon engedély nélküli építkezésével kapcsolatos építésrendészeti eljárást sérelmezte.
 Az elsőfokú építésügyi hatóság 1994. júliusában adott ki építési engedélyt a panaszoséval szomszédos ingatlanra. Az engedélytől eltérő építkezést a panaszos 1995. május 2-án jelentette be a hatóságnak, amely 943/3/1995. sz. június 14-én kelt határozatával fennmaradási engedélyt adott. A másodfokú hatóság tényállás tisztázatlansága miatt új eljárást rendelt el.
Az elsőfokú építésügyi hatóság az időközben megváltozott RRT alapján ismételten megadta a fennmaradási engedélyt. Ezt a döntést a másodfokú hatóság most már helybenhagyta. A bíróság a kérdésben indított perben a panaszos keresetét 7. Kp. 20523/1996/10. sz. alatti elsőfokú ítéletével elutasította.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy az elsőfokú hatóság nem tartotta be az Áe. 15. §-ban előírt ügyintézési határidőt, amikor az RRT elfogadására várt. Helyesen akkor járt volna el, ha az építésrendészeti eljárásban az ügyintézési határidőt a hivatkozott jogszabályhely (3) bekezdése alapján meghosszabbítja, s így nem esett volna késedelembe.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
A határidők fokozott betartására hívta fel a jegyzőt, valamint kérte, hogy szükség esetén éljen az Áe-ben biztosított ügyintézési határidő meghosszabbításának lehetőségével, és erről az érdekelteket értesítse.

OBH 2603/1996.
A panaszos azt sérelmezte negyvenhét társa nevében is, hogy a Magyar Közlönyben 1994. május 19-re az I. földalapba tartozóként árverésre meghirdetett 0174/B. hrsz.-ú 34 ha területű gyümölcsös művelési ágú táblára licitálni nem lehetett, illetve e táblából 1995. november 23-ra árverésre már csak 26 hektárt hirdettek meg, de ez az árverés elmaradt, s hogy a földrendező bizottság által 1994 tavaszán árverésre kijelölni kért 300 hektár földterület ügyében választ nem kaptak.
A vizsgálat a jogbiztonság sérelmének veszélye miatt indult.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az 1994. május 19-re az I-es földalapba tartozónak meghirdetett 174/A; 174/B; 174/C hrsz.-ú földterületek   tévesen kerültek be a hirdetménybe, mert ezek az I. földalapba soha nem voltak kijelölve, ezért az egyébként szabályszerűen megtartott árverésen ezek a földek nem kerültek árverésre. Tévedését a Megyei Kárrendezési Hivatal a Magyar Közlöny 1994. május 6-i számában közzétett hirdetményében korrigálta.
Az említett területen a II-es földalapba 3421,63 AK értékű föld lett kijelölve a kárpótlási földalapba. Ennek 80%-a 2737,31 AK lett meghirdetve árverésre.
A vitatott 0174/A; B; C hrsz.-ú földterületnek csak 80%-a lett meghirdetve árverésre, 1995. november 23-ra, ez indokolja, hogy a hirdetményben a 0174/B hrsz.-ú tábla már csak 26 hektár 7935 m2-el szerepelt a II/1-es földalapban. Ennek az árverésnek a végrehajtását azonban az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal a folyamatban lévő további 302 hektár 1360 m2 területű és 2023,12 AK értékű termőföld II. földalapba vonási kérelem miatt felfüggesztette.
A földrendező bizottságnak a II. földalapbővítésre vonatkozó 302 hektáros kérelmét a kárpótlási hivatal az 56/1995. (V. 17.) Korm. rendelet alapján támogatólag felterjesztette az ÁPV Rt. Kormányzati Kapcsolatok Ügyvezető Igazgatóságához további intézkedés céljából.
Az ügy azonban bírói útra terelődött, mivel hogy a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter elutasító határozata ellen a földrendező bizottság elnöke keresettel élt. Az ügy vizsgálata során az országgyűlési biztos általános helyettese alkotmányos visszásságot nem állapított meg, a vizsgálat eredményéről a panaszost és rajta keresztül társait is tájékoztatta.

OBH 2621/1996., OBH 2646/1996., OBH 2811/1996., OBH 2871/1996., OBH 2872/1996., OBH 3059/1996., OBH 3060/1996., OBH 3061/1996., OBH 3067/1996., OBH 3074/1996., OBH 3078/1996., OBH 3079/1996., OBH 3084/1996., OBH 3413/1996., OBH 3466/1996., OBH 4132/1996., OBH 4655/1996., OBH 5461/1996., OBH 6211/1996., OBH 8487/1996.
A panaszosok beadványaikban, illetve az Országgyűlési Biztosok Hivatalának Panaszirodáján előadott kérelmeikben azt kifogásolták, hogy a WVM Lízing és Pénzügyi Rt. (WVM Rt.) felelőtlen gazdálkodását az érintett hatóságok mulasztása elősegítette, továbbá a megindított felszámolás során a hitelezők sorában elfoglalt helyük következtében befektetett pénzük nem fog megtérülni.
A panaszosok elsősorban azt kifogásolták, hogy az országosan reklámozott WVM-kötvényeket hivatalos forgalmazóktól, a Talentum Értékpapír és Befektetési Ügynökség Rt.-től, a City Bróker Értékpapírforgalmazási és Befektetési Kft.-től, a Magyar Hitelbank Rt.-től vásárolták. A kibocsátó   WVM Rt.   felszámolása során azonban a forgalmazók annak ellenére nem hajlandók megtéríteni a kötvények értékét, hogy a kötvény kibocsátásáról szóló Tájékoztató 9. pontja szerint a Tájékoztatóban foglaltakért a kibocsátóval együtt egyetemleges felelősséget vállaltak. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az országgyűlési biztosok eljárása szempontjából hatóságnak minősülő szervek között pénzintézetek, illetve pénzügyi tevékenységet folytató szervezetek nem szerepelnek, és ezek közszolgáltató szervezeteknek sem minősülnek, mivel feladatuk nem törvény alapján kötelezően ellátandó állami vagy önkormányzati feladat, ezért a pénzintézetek magatartásával kapcsolatos panaszokat nem vizsgálhatja.
Több panaszos kifogásolja, hogy az 1996. február 12-én megalakult Kötvénytulajdonosok Érdekképviseleti Egyesülete 1996 elnevezésű szervezet meghívta tagjai sorába, és az évi 1000 Ft tagdíj ellenében hajlandó képviseletét ellátni a felszámolási eljárás során azzal, hogy kötvénye alapján behajtott összegből annak kifizetése előtt sikerdíjat von le. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Társadalmi szervezet továbbá minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. A társadalmi szervezet működését, illetve működési feltételeit kifogásoló beadványok ügyében azonban az országgyűlési biztosok vizsgálatára nincs lehetőség, mivel a társadalmi szervezetek nem tartoznak az országgyűlési biztosok vizsgálati hatáskörébe. Az ügyészség eljárási jogára tekintettel a Kötvénytulajdonosok Érdekképviseleti Egyesülete 1996 szervezet tevékenységét kifogásoló beadványokat az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese áttette a Legfőbb Ügyészséghez.
Több beadvány kifogásolta, hogy a felszámolást végző Reorg Rt. a saját költségeire vonatkozó követelését, a köztartozásokat, illetve egyes pénzintézetek követeléseit a felszámolás során a kötvénytulajdonosok előtt kívánja kielégíteni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozó nem peres eljárás, ezért azt az országgyűlési biztosok nem vizsgálhatják. Nem talált lehetőséget a hitelezők kielégítési sorrendjére vonatkozó jogszabály-módosítás indítványozására sem. A kielégítési sorrendre azért van szükség, mert a legtöbb esetben nincs lehetőség az összes hitelezői igény kielégítésére, így előnyben kell részesíteni azokat a követelésket, amelyek behajtásához szélesebb társadalmi érdek fűződik. A felszámoló költségeinek előre sorolását az indokolta, hogy bár a felszámoló önként vállalja a felszámolási tevékenység, mint üzleti tevékenység végzését, a konkrét esetekben a bíróság kijelölése alapján jár el. Ennek megfelelően akkor is köteles eljárni, ha felszámolandó vagyon egyáltalán nincs. Ha azonban van felszámolandó vagyon, akkor nem méltánytalan a hatósági megbízás alapján végzett tevékenység költségeinek kiemelt rangsorban történő megtérítése.
Található volt a beadványok között a pénzügyminiszternek az üggyel kapcsolatos parlamenti interpellációra adott válaszával (1996. április 9.) kapcsolatos kifogás is. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a pénzügyminiszter parlamenti interpellációra adott válaszának vizsgálata nem tartozik az országgyűlési biztosok hatáskörébe. Az interpelláció ugyanis a miniszter, mint a tárca politikai vezetője felelősségének megállapítására alkalmas eszköz. Az Országgyűlés Házszabálya szerint a miniszter interpellációra adott válasza után az interpelláló képviselőnek viszontválaszra van joga. Ha ebben a választ nem fogadja el, akkor a válasz elfogadhatóságáról az Országgyűlés dönt. Az Országgyűlés interpellációra adott választ elfogadó határozatát pedig az országgyűlési biztosok azért sem vizsgálhatják, mert az nem hatósági jogkörben hozott döntés, azaz az állampolgárok jogaira vagy kötelezettségeire közvetlen következménnyel nem jár.
Több panaszos kifogásolta azt, hogy a rendőrség a WVM egyes vezetői ellen tett feljelentéseket nem volt hajlandó átvenni, majd azokat többször áttették egymás között a különböző hatáskörű rendőrségi szervezetek. A beadványokban, illetve a Panaszirodán előadott panaszok között több kifogásolja a kötvénykibocsátást felügyelő Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (a továbbiakban: ÁÉTF) gondatlan eljárását.
A beadványokban kifogásolt rendőrségi eljárás, valamint az ÁÉTF vizsgálatát az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megkezdte, de a vizsgált kérdéssel kapcsolatos adatok állásfoglalásához még nem voltak elégségesek.
 

OBH 2691/1996.
A panaszos egy külföldi állampolgár ügyében kért segítséget. A beadvány szerint a panaszban megnevezett személy már 6 hónapja börtönben volt anélkül, hogy vádat emeltek volna ellene.
A szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt az ügyben vizsgálatot indított az országgyűlési biztos.
Megállapította, hogy a külföldi állampolgár illegálisan, útiokmányok nélkül érkezett hazánkba. Az eljárást folytató idegenrendészeti hatóságoknak személyére vonatkozóan hamis adatokat szolgáltatott, megszegte továbbá a kijelölt helyen való tartózkodás szabályait. Emiatt sor került kiutasítására és idegenrendészeti őrizete elrendelésére. A hamis adatszolgáltatás miatt személyazonosságának megállapítása és útiokmányainak beszerzése elhúzódott. A vizsgálat idején kiutasítását már végrehajtották. Az eljáró hatóság részéről jogsértés nem történt.
A vizsgálat alkotmányos visszásságot nem tárt fel. Az eljárás kezdeményezőjét megállapításairól tájékoztatta az országgyűlési biztos, ajánlással nem élt.

OBH 2787/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy személyi kárpótlási ügyében a Legfelsőbb Bíróság által hozott döntést az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal nem hajtja végre.
A vizsgálat a jogbiztonság sérelme miatt indult.
A panaszos a törvényes határidőben személyi kárpótlás iránti kérelmet terjesztett elő. Ügyében, az akkor hatályos jogszabályok alapján az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal panaszos részére részben helyt adó határozatot hozott, s számára 165 000 Ft kárpótlást állapított meg.
A panaszos a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, majd az elsőfokon eljárt bíróság határozatának megváltoztatása és további kárpótlás megállapítása céljából a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. A Legfelsőbb Bíróság a panaszos fellebbezését alaposnak találta. Megállapította, hogy a panaszos további kárpótlásra jogosult, ezért az elsőfokon eljárt bíróság ítéletét megváltoztatta, s az OKKH határozatának panaszos által támadott részét hatályon kívül helyezte, s az OKKH-t új eljárás lefolytatására utasította.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1995. szeptember 14. napján kelt ítéletét az OKKH-hoz 1995. november 2. napján kézbesítették. A Hivatal az új eljárást lefolytatta, s határozatát 1996. július 8-án hozta meg, azonban az 1991. évi XXV. törvény 12. § (1) bekezdésében előírt 6 hónapos ügyintézési határidőt nem tartotta meg, s ezzel alkotmányos visszásságot idézett elő, mert a törvényben írt ügyintézési határidő túllépésével megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság alapvető elemét jelentő jogbiztonság elvét. Mivel a Hivatal az alkotmányos visszásságot saját hatáskörében megszüntette, így az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, azonban a vizsgálat eredményéről a panaszost és az OKKH elnökét tájékoztatta.

 OBH 2798/1996.
Három lakás bérlője kifogásolta, hogy az önkormányzat az épületüket magántulajdonba adta. Az országgyűlési biztos a kérelmeket az azonos jogviszony miatt egyesítette.
Az épület állami tulajdonként volt az ingatlan-nyilvántartásban megjelölve. A korábbi tulajdonos örököse földhivatali eljárást kezdeményezett, amely megállapította, hogy az állami tulajdonba vétel alapjául szolgáló 1961-ben kelt dokumentum nem az adott ingatlanról rendelkezik, a határozat alapján az önkormányzat képviselő-testülete az eredeti állapot helyreállításához hozzájárult. A tulajdonjog visszajegyzését elrendelő Földhivatali határozat ellen a ház egyik lakója fellebbezett, és a megyei Földhivatal az első fokú határozat alapján az ingatlan-nyilvántartásban visszajegyzett tulajdonjog törlését rendelte el. A határozat indokolása szerint az ingatlan államosítása nem a hivatkozott 1961-es   valóban téves   dokumentum szerint, hanem 1952-ben történt. E határozat ellen az igénylő keresetet nyújtott be. Az eljárásban a bíróság kikérte az önkormányzat álláspontját. A képviselő-testület elé a jegyző olyan határozati javaslatot terjesztett, amely a korábbi határozatok visszavonását jelenti, de a testület mégis a korábbi határozatok fenntartásáról döntött. A bíróság a keresetet elutasította, de a felperes fellebbezése folytán indult másodfokú bírósági eljárásban, az önkormányzat peres képviseletével megbízott Jogi és Ügyrendi Bizottság elnöke a felperesi követelés teljesítését nem ellenezte, ezért a bíróság az ingatlan-nyilvántartásba, az egyezséget jóváhagyó végzésével a kérelmező tulajdonjogát minden korlátozás nélkül bejegyeztette. Ennek alapján az önkormányzat képviselő-testülete határozattal felmondta az ingatlan lakásbérlőinek szerződését.
Az önkormányzat nem várta be az a másodfokú bíróság ítéletét, hanem saját és az épület jogszerű bérlőinek terhes megállapodást kötött, úgy, hogy annak terheit a bérlőkre hárította, mert törvénysértően a bérleti jogukat cserelakás biztosítása nélkül felmondta. Az önkormányzat eljárása a jogbiztonság elvét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértette, ezért az országgyűlési biztos felhívta az önkormányzat jegyzőjét, és polgármesterét, hogy vizsgálják felül az ingatlannal kapcsolatos eljárásukat, és a bérlőknek a törvényekben előírt jogokat biztosítsák.
Az önkormányzat, az ajánlásra törvényes határidőn belül választ nem adott, de megkeresésre közölte, hogy az ajánlást a képviselő-testület 1997. II. 24-i ülésén tárgyalja.
Kapcsolódó ügyek: 2758/96 és 1708/96.

OBH 2934/1996.
A panaszos ahhoz kért segítséget, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság készítsen az egyesített ellátás folyósításáról valós kimutatást, mivel neki nem a megfelelő összegeket kézbesítették.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a panasz jogos. Baleseti állandó özvegyi nyugdíjra és saját jogú rendszeres szociális járadékra való jogosultsága alapján a megállapított ellátás folyósításának megkezdése, a visszamenőlegesen járó összegek beszámítása és folyósítása késedelmesen történt. A panaszos szociális biztonsághoz való joga sérült.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlással kereste meg az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Főigazgatóját, hogy az ügyben jogszabályellenesen eljárt illetékes megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság, de különösen a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatójának figyelmét hívja fel az eljárásban feltárt alkotmányos visszásság megszüntetésére. Felelősség megállapítása érdekében vizsgálatot és ennek eredményéről tájékoztatást kért.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Főigazgatója az ajánlást elfogadta. Vizsgálata során megállapította, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 30 napon túl tett olyan intézkedéseket, amelyek késedelme az özvegy megélhetését veszélyeztette: 30 napon túl hozta meg baleseti özvegyi nyugdíjat megállapító határozatát és az összeget a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 30 napon túl küldte meg a panaszosnak. Érthetetlen volt az is, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság miért nem állapította meg 1995. júniusában a baleseti özvegyi nyugdíjat, amikor az l995. június 19-én megérkezett bírói ítéletből kitűnt, hogy a panaszos jogosult baleseti özvegyi nyugdíjra.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetőjét utasította a felelősség megállapítására, szükség szerint a hibák súlyával arányban álló és a hasonló esetek elkerülését biztosító felelősségre vonásra. Megállapítható, hogy az eljárás megoldotta a panaszt, elérte célját.

OBH 2999/1996.
A panaszos beadványában sérelmezte, hogy az önkormányzat több hónap elteltével sem adott választ lakásfenntartási támogatási kérelme ügyében. Kifogásolta, hogy a szociális ügyekkel foglalkozó iroda zsúfolt, az ügyintézés emiatt nehézségekbe ütközik, valamint a hivatalban működő rendészek hangneme sértő.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos beadványának az országgyűlési biztoshoz való megérkezése napján postázta számára az önkormányzat a kedvező döntést, melyben arról értesítették, hogy lakásfenntartási támogatásban részesül, különös figyelemmel arra, hogy három gyermekét egyedül neveli.
Az önkormányzat intézkedése, így ha késve is, de megérkezett.
A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány szociális biztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a kérelem több hónap alatt került elbírálásra, mely idő alatt a szociális biztonsághoz való joga sérült.
Az ügyben az országgyűlési biztos ajánlással nem élt, mivel a panasz benyújtásának időpontjával egyidejűleg a sérelmet orvosolták.

OBH 3017/1996.
A panaszos bérleti jog folytatása iránt kérelmet nyújtott be az önkormányzathoz. Kérelmét elutasították, ezért fellebbezett. Az országgyűlési biztos a vizsgálatot 1996. VI. 19-én közvetlen információkéréssel indította el. Felkérte az önkormányzat jegyzőjét és a Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy vizsgálják meg az ügy elhúzódásának okait.
A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos lánya állandó bejelentett lakója volt a nagyanyja bérleményét képező lakásnak. A bérlő halálát követően unokája bérleti jogviszony folytatására kért engedélyt. A Lakásügyi Iroda 1993. június 16-án kelt határozatával a kérelmet elutasította. Ez ellen a kérelmező határidőn belül fellebbezést nyújtott be. Az önkormányzat az ügy iratait felterjesztette a Köztársasági Megbízotti Hivatalhoz. A Hivatal azt megvizsgálta és helybenhagyta.
A II. fokú határozatot azonban az önkormányzat nem kézbesítette, mert abban elírási hibák voltak. Az iratot visszaküldték a Köztársasági Megbízotti Hivatalnak és kérték a hibák kijavítását.
A Fővárosi Közigazgatási Hivatal a kijavított határozatot csak az országgyűlési biztos közvetlen megkeresését követően, 1996. VII. 23-án küldte vissza kijavítva az önkormányzatnak. Ezzel szemben a panaszos keresetet nyújtott be.
A Budapesti Köztársasági Megbízott Hivatala és jogutódja, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal a fellebbezést a törvény által meghatározott határidőn belül nem intézte el, ezzel a mulasztásával sértette az állampolgárok jogorvoslati jogosultságát. Ezért az országgyűlési biztos felkérte a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy munkáltatói jogának gyakorlásával vizsgálja ki az alkotmányos visszásságot okozó mulasztás körülményeit, a hasonló esetek megelőzése érdekében pedig tegye meg a szükséges intézkedéseket, és állapítsa meg a fegyelmi felelősséget.
A megkeresett a jelentésben foglaltakat elismerte és az ajánlásnak eleget tett, de a felelősségrevonás iránt nem intézkedhetett, mert a felelős távozott a hivataltól.

OBH 3257/1996.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy 1995 novemberében postára adott levelére 1996 májusáig nem kapott választ a helyi önkormányzat szociális irodájától. Állítása szerint rendszeresen +eltűntek  ajánlott küldemények az önkormányzatnál és csak akkor kerültek elő, amikor az ügyfél az iktatóban keresni kezdte azokat. Sérelmezte a szociális iroda munkatársainak ügyfelekkel szemben tanúsított bánásmódját is.
Az ügyben felmerült a jogállamiságból fakadó jogbiztonság, az emberi méltósághoz való jog, és a megalázó bánásmód tilalma sérelmének gyanúja, ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot indított.
A vizsgálat során kiderült, hogy a panaszost a polgármesteri hivatal 1990 óta rendszeresen segíti különböző segélyekkel. Mulasztást nem követett el a hivatal, mert a panaszos valamennyi beadványára, kérelmére   az anyagi és szociális körülményekre is figyelemmel   határidőben megkapta mindazon támogatásokat, amelyeket a Szociális Iroda biztosítani tudott.
Az ügyintézők magatartását az országgyűlési biztos megbízottja a helyszínen megvizsgálta. A panaszos által kifogásolt minősíthetetlen, udvariatlan viselkedést nem tapasztalt.
Alkotmányos visszásságot az országgyűlési biztos vizsgálata nem állapított meg.

OBH 3473/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy a korábban megállapított, majd szüneteltetett rokkantsági nyugdíját 1995. február 11-től átcserélte, de az 1995. szeptember 1-jétől járó emelést a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem foganatosította annak ellenére, hogy a határozat is tartalmazta, az 1995. február 11-től esedékes emelést a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hajtja végre.
Reklamációjára a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1995. október 20-án kelt levelében emelési kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy a vonatkozó kormányrendelet értelmében csak az 1995. január 1-je előtt megállapított nyugellátásokra jár az emelés.
A panaszos lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság kirendeltsége a fellebbezést hosszadalmas ügyintézést követően szintén elutasította. A fentiek miatt a panaszos szociális biztonsághoz való joga sérelmet szenvedett.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a panaszosnak nyugdíja átcserélésétől járt volna az emelés, de annak végrehajtását a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elmulasztotta és a Kirendeltség is hibásan döntött. Ezzel többszörösen sérült a szociális biztonsághoz és jogbiztonsághoz való jog.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megkereste az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjét, hogy az ügyben jogszabályellenesen eljárt Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak és kirendeltségvezetőnek hívja fel a figyelmét az alkotmányos visszásságok megszüntetésére.
A főigazgató az ajánlást elfogadta és határidőn belül tájékoztatta a panaszost arról, hogy a vonatkozó kormányrendeletek szerinti emelésre is jogosult.
Az elmaradt emelés miatt járó 65 828 forintot 1996. december 13-án kiutalták. A vizsgálat elérte célját, a panaszt megoldotta.
 

OBH 3555/1996.
A jogerősen kiszabott 14 évi fegyházbüntetését töltő panaszos egyrészt az egyik bv. alkalmazott bántalmazó magatartását, másrészt a büntetés végrehajtása során őt ért különböző hátrányos intézkedéseket   köztük +különösen veszélyes  fogvatartottá nyilvánítását   sérelmezte.
Az országgyűlési biztos a jogbiztonság, továbbá az emberi méltóság joga sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálata során megállapította, hogy a hosszú tartamú büntetését különböző bv. intézetekben töltő panaszost a büntetés végrehajtása során megvalósított fegyelmi vétségei miatt, a Biztonsági Szabályzat előírásai alapján minősítették +különösen veszélyes  fogvatartottá. Panaszos az őt bántalmazó bv. dolgozó ellen könnyű testi sértés vétsége miatt feljelentést tett, a bírósági eljárás nem zárult le.
A panasz alapján a jogbiztonság sérelmét érintően nem állt fenn alkotmányos visszásság, mert a panaszost verekedésért tíz, míg további fegyelmi vétségért nyolc esetben kellett felelősségre vonni, vagyis a +különösen veszélyessé  minősítésére megalapozottan került sor.
Az emberi méltóság követelményének sérelme miatt, mivel az ügyben bírósági eljárás indult, nem volt hatásköre eljárni az állampolgári jogok országgyűlési biztosának.

OBH 3723/1996.
A sajtó adta hírül, hogy az önkormányzat egy őrző-védő kft.-t bízott meg az önkényes lakásfoglalók kilakoltatásával. A kilakoltatás vizsgálatát a jogbiztonsághoz való jog sérelmére tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese hivatalból rendelte el.
A két gyermekét nevelő anya 1994. V. 16-án önkényesen költözött be egy önkormányzati lakásba. Az önkormányzat birtokvédelmi eljárást indított, melyet egy másik kerületi önkormányzat folytatott le és a lakásfoglalókat kötelezte a lakás elhagyására. Ez ellen keresetet nyújtottak be, melyben kérték az elfoglalt lakás bérbeadását. A bíróság az eljárást szüneteltette, mert a felpereseknek küldött idézés +ismeretlen  jelzéssel érkezett vissza.
Az önkormányzat által megbízott őrző-védő kft. a lakásfoglalókat rendszeresen ellenőrizte, és felszólította őket, hogy ürítsék ki a lakást. A lakók 1996. januárban ki is költöztek a lakásból. A kft. az ajtót lezárta, lepecsételte, de március 25-én a lakók bejelentették, hogy az önkényesek visszaköltöztek. A kft. az önkormányzattal kötött szerződés értelmében önállóan, 72 órán belül kiköltöztette a lakókat. Az önkormányzati családsegítő szolgálat részükre anyaotthoni elhelyezést ajánlott fel, de ők nem vették igénybe, mert a gyerekeket a nagyszülők vették magukhoz 3 szobás lakásukba. A nagyszülők azonban csak az unokát fogadták be.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat eljárása ugyan a jogellenes állapot megszüntetésére irányult, de jogsértést követett el, amikor önhatalommal hárította el a tulajdonjogának gyakorlását akadályozó, jogellenes beavatkozást.
Az Alkotmányban deklarált jogállamiság, és az ahhoz szorosan kapcsolódó jogbiztonság sérelmét egyrészt az önkormányzat döntései, másrészt a törvényes végrehajtási eljárás nem kellő hatékonysága, elhúzódása, valamint a jogszabályok nem egyértelmű rendelkezései okozták. A jogellenesen elfoglalt lakások kiürítésének elhúzódása, és azok bérbeadásának ellehetetlenülése valamennyi önkormányzati lakásra jogosult jogbiztonsághoz való jogát veszélyeztette.
A bírósági végrehajtásról szóló törvény szerint önkényes lakásfoglalás esetében a bíróság nemperes eljárásban végzéssel határoz; ez rendőri közreműködéssel azonnal végrehajtható. A lakások kiürítése az elméleti gyors eljárás lehetőségével szemben, a gyakorlatban hónapokig elhúzódhat, ami az önkényes lakásfoglalókra nincs kellő visszatartó erővel, és emiatt az önkormányzatok a lakásfoglalások megelőzésére saját eszközeiket veszik igénybe.
Az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta az önkormányzat jegyzőjét, hogy vizsgálja felül az önkormányzati lakások kiürítésével kapcsolatos eljárást, a kiürítéssel kapcsolatos szerződéseket és gondoskodjon az eljárások törvényes lefolytatásáról. Javasolta az igazságügy-miniszternek, hogy az önkényes lakásfoglalásra alkalmazható jogszabályokat vizsgálja felül, a fokozottabb jogbiztonság elérése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, és kezdeményezze a kapcsolódó jogszabályok módosítását.
A jegyző az ajánlást elfogadta, de a minisztérium az igazságszolgáltatás szervezetének reformjáig nem látott esélyt az   általa egyébként jónak ítélt   bírósági végrehajtás rendszerének módosítására. Az eljárás végül elérte célját.
 

OBH 3850/1996.
 Tisztelt Uram!

 Az Országgyűlési Biztos Hivatalához írt levelében a Hungária Biztosító Rt.-vel egy káresemény és a biztosítás szüneteltetésével kapcsolatos vitájának kivizsgálását kéri.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 16. § (1 ) bek. szerint: +Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság (29. § /1/ bek.), illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata (intézkedése), illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
 A biztosító nem hatóság és nem közszolgáltatást végző szerv, így hatáskör hiányában vizsgálatot nem folytathatok.
 Tájékoztatom, hogy panaszával az Állami Biztosításfelügyelethez (1051 Budapest, Nádor u. 11.) fordulhat, vagy tanácsot kérhet az INDRA Biztosítottak Országos Érdekvédő Egyesületénél (1088 Budapest, József krt. 6., ügyfélfogadás: hétfő: 14 16 óráig, telefon: 210-1373/110).
 Késedelmes válaszunkért elnézését kérem.
 

OBH 3876/1996.
 Tisztelt Alelnök Úr!

 Mellékelten megküldöm a gyermekkorú, 11 éves személy anyagát.
Az édesanya a +Fehér Kereszt  Alapítványhoz fordult segítségért, azonban az   segítség helyett   csupán annyit tudott felajánlani, hogy a gyermekeket állami gondozásba vétetik, ha ezt a megoldást a család elfogadja. Ezzel a +lehetőséggel  a család nem kívánt élni.
A "Fehér Kereszt    többek között   az ő kérelmüket is áttette Hivatalunkhoz. Mivel időközben lakást változtattak, az édesanya kórházban volt, elég nehéz volt a kapcsolatot felvenni velük. Csupán a közelmúltban találtuk meg őket.
 Az édesanya elmondta, hogy kislánya állapota sokat romlott, állandóan gyógyszeres kezelésre szorul. Hiába rendelkeznek közgyógyellátási igazolvánnyal, az antibiotikumokat pl. nem válthatják ki arra, fizetni kell értük. A kislányt a közelmúltban operálni is kellett. Állapota miatt közlekedési eszközön nem szállítható.
 A gyermeknek   betegsége jellegéből adódóan   tápdús ételeket kellene fogyasztania, azonban ennek biztosítása is egyre nehezebb terhet ró rájuk.
 Az édesapa nettó keresete, az édesanya rokkant nyugdíja és a családi pótlék összege kb. 39 000 Ft/hó. Ebből élnek öten. A családban három iskolás gyermek van.
 A kislány műtétje, ápolása, a nagyobbak beiskolázása olyan súlyos anyagi megterhelést jelentett számukra, hogy elmaradtak a közüzemi díjak fizetésével is.
 Mint azt bizonyára Ön is tudja, hivatalunk hatásköre nem terjed ki az ilyen jellegű problémák megoldására. Sajnos, bármennyire együttérzünk is a családdal, konkrét segítséget nem tudunk nyújtani számukra.
 Az Önök tevékenységének egyik lényeges pontja a súlyosan beteg gyermekek gyógykezelésének segítése, támogatás ahhoz, hogy emberibb életet élhessenek.
 Éppen ezért nagyon kérjük, vizsgálják meg az ügyet, és a beteg gyermek, illetve a család számára az aktuálisan szükséges segítséget szíveskedjenek megadni. Visszajelzésüket köszönettel vennénk.

Budapest, 1996. december 20.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 

OBH 3900/1996.
A panaszos szerint egy kisteherautó a trafik oldalának nyomta őt és testvérét. A panaszos 8 napon túl, testvére 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A baleset helyszínén megjelent rendőr azon kívül, hogy a teherautó vezetőjével beszélt, más intézkedést nem tett. A panaszos sérelmezte azt is, hogy az ügyben illetékes kapitányságon, a kapuban álló rendőr tiszteletlen, durva módon beszélt velük. Kifogásolta továbbá, hogy a vizsgáló nem adott másolatot a kihallgatásukról felvett jegyzőkönyvből.
Az országgyűlési biztos az ügyben megállapította a jogbiztonság sérelmét. Ezért vizsgálat tartására kérte fel az illetékes főügyészt és főkapitányt. A főügyész határidőben megküldte válaszát. Megállapította, hogy a helyszíni intézkedés szakszerűtlen volt, de sem ez, sem az eljárás elhúzódása nem veszélyeztette az eredményességet.
A főkapitány válaszával késlekedett, de a vizsgálatot széleskörűen lefolytatta. Megállapította, hogy az érintett kapitányságon a panaszos által megjelölt időpontban szolgálatot teljesítő objektumőr magatartása kimerítette a szakszerűtlen, kulturálatlan intézkedés fegyelemsértését. Ezért vele szemben fegyelmi eljárást folytatott és megrovás fenyítésben részesítette.
Ugyancsak fegyelmi eljárást folytatott a büntetőeljárás előadójával szemben, mert felmerült annak alapos gyanúja, hogy ő is elkövette a szakszerűtlen, kulturálatlan intézkedés fegyelemsértését. A fegyelmi eljárás során megállapította, hogy az ügy vizsgálója előírásszerűen végezte munkáját, nem tagadta meg az iratmásolat kiadását, de arra felhívta a panaszos figyelmét, hogy csak a megfelelő értékű illetékbélyeg lerovása esetén tudja a tanúvallomásról készült másolatot kiadni. Ezt a fegyelmi eljárást a főkapitány megszüntette.
A főügyészség és a főkapitányság vezetőjének válasza szerint is a baleset helyszínén megjelent, de intézkedést nem foganatosító rendőr megszegte a Rendőrségről szóló törvény és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló BM-rendelet vonatkozó előírásait. Ez   jelentési kötelezettség elmulasztása miatt   fegyelmi eljárás lefolytatását alapozta volna meg. Az érintett személy azonban nyugállományba vonult, így vele szemben nem volt lehetőség a fegyelmi jogkör gyakorlására. A megkeresésekre adott válaszokat az országgyűlési biztos elfogadta, az eljárás elérte célját.

OBH 3912/1996.
A panaszos azért fordult panasszal az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert elmondása szerint a családjában gondozott három intézeti nevelt gyermeket a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet munkatársai minden előzetes értesítés nélkül visszaszállították az intézetbe.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a gyermekek nevelőszülőhöz történő kihelyezése nem volt megfelelően előkészítve.
A gyermekvédő intézetek működése jogilag rendezetlen, azt egy 1978-ban született oktatási miniszteri utasítás szabályozza. E jogszabályi hiányosság sérti az Alkotmány jogállamiságot deklaráló és a jogbiztonság követelményét magába foglaló elvet, a gyermekek kihelyezésének módja pedig a gyermekek különleges védelemhez való jogát deklaráló alkotmányos elvet.
Az országgyűlési biztos ajánlásban hívta fel az intézet igazgatóhelyettesének figyelmét arra, hogy a jövőben a kihelyezések szakszerű előkészítésével biztosítsa a gyermekek nevelésében alapvetően fontos folyamatosságot. A népjóléti minisztert pedig felkérte, hogy a gyermekvédő intézetek működését rendeletben szabályozza.
Felkérte továbbá a gyermekvédő intézetet fenntartó önkormányzat jegyzőjét, vizsgálja meg, indokolt volt-e a gyermekeket azonnali hatállyal elszállítani.
Az ajánlásra adott válaszában az intézet igazgatóhelyettese azt a tájékoztatást adta, hogy a kihelyezések 1996. január 1-jétől egy belső szabályzat által megállapított rendben zajlanak, amely a gyermekvédelmi törvény hiányában próbál minimális garanciát nyújtani a kihelyezések szakszerűségére.
A népjóléti miniszter válaszában jelezte, hogy   tekintettel arra, hogy a gyermekvédő intézetek feladatai és hatásköre a jövőben változni fog, a gyermekvédelmi törvény elfogadása után, azzal összhangban, kívánja a rendeletet elkészíteni és kiadni.
A jegyző részletes, pszichológus szakember közreműködésével végzett vizsgálata megállapította, hogy a gyermekek nevelőszülőtől történő visszaszállítása indokolt volt.
A megkeresettek ajánlásra adott válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 3918/1996.
A panaszosok férjeik ellen folyó nyomozás során foganatosított házkutatást, és előzetes letartóztatásuk körülményeit kifogásolták.
A magánlakás sérthetetlenségéhez, illetőleg az embertelen, megalázó elbánás tilalmához fűződő alkotmányos jog érintettsége miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el.
A vizsgálat során megállapította, hogy a nyomozó hatóság által foganatosított házkutatás jogszerű volt. Megalapozottan teljesítette azt az eljárást folytató szerv halaszthatatlan nyomozati cselekményként. A férjek fogvatartási körülményeikre meghallgatásuk során nem panaszkodtak. Sérelmeik előzetes letartóztatásuk indokoltságával és időtartamával voltak kapcsolatosak. Ezek vizsgálata viszont nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe.
Alkotmányos visszásságot tehát a vizsgálat nem állapított meg, így ajánlást sem tett az országgyűlési biztos.

OBH 4024/1996.
Két ügyvédi kamara vezetője közös levélben sérelmezte, hogy egyes nyomozó szervek a folyamatban lévő ügy iratainak megtekintését és azokról másolat készítését csak a meghatalmazás, illetve kirendelés időpontját követően keletkezett iratokra engedélyezik. Kifogásolták azt is, hogy a kirendelt védők, anyagi fedezet hiányában, nem jutnak hozzá a nyomozási iratok másolatához. A beadványban javaslatot tettek arra, hogy jogszabály írja elő, hogy az állam köteles viselni a kirendelt védő készkiadásait.
Az országgyűlési biztos a beadvány alapján megállapította a védelemhez és a jogbiztonsághoz való jog, valamint a különbségtétel nélküli eljárás tilalma elvének sérelmét.
A feltárt alkotmányos visszásságok miatt az országgyűlési biztos azt az ajánlást tette az Országos Rendőr-főkapitányság, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága vezetőjének, valamint a legfőbb ügyésznek, hogy belső rendelkezésben hívják fel a felügyeletük alá tartozó nyomozó szervek figyelmét a panasszal érintett jogszabályok maradéktalan betartására. Az igazságügy- és a belügyminiszternek is tett ajánlást. Ajánlásában azt kérte, hogy módosítsák a büntetőeljárás során keletkezett iratokból való másolat adását szabályozó IM BM együttes rendeletet oly módon, hogy a kirendelt védő számára váljék lehetővé az iratmásolat díjmentes igénylése. Indítványozta továbbá az igazságügy-miniszternek, hogy vizsgálja felül a büntetőeljárás során kirendelt védő díjáról és költségeiről szóló IM-rendeletet és módosítsa úgy, hogy a büntetőeljárás során kirendelt védő készkiadásait az állam viselje.
Az ajánlással érintett valamennyi szerv határidőn belül válaszolt. Az igazságügy-miniszter   a hatályos jogszabályok mellett   az IM BM együttes rendelet szükséges módosításán kívül nem támogatta az országgyűlési biztos ajánlását. A belügyminiszter egyetértett azzal, hogy az iratok megismeréséhez fűződő jog a védőt ex tunc hatállyal illeti meg, illetve, hogy az esélyegyenlőség elvének a gyanúsított vagyoni helyzetétől függetlenül is érvényesülnie kell. Véleménye szerint azonban a büntető iratokról adott másolat illetékkötelezettségének   ajánlás szerinti   megszüntetése miniszteri rendelettel nem oldható meg. A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka nem foglalt állást az ajánlásról, felterjesztette azt a pénzügyminiszternek. Utóbbi késedelmesen válaszolt és nem fogadta el az ajánlást. Az országgyűlési biztos azonban fenntartotta ajánlását. A határidő lejárt, de a pénzügyminiszter nem válaszolt az országgyűlési biztos második levelére. Sürgetve még nem volt. Az országos főkapitány és a legfőbb ügyész nem adott ki belső rendelkezést, úgy ítélték meg, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény megfelelő alapot szolgáltat a gyakorlathoz. Az ügy tehát még folyamatban van. Az országgyűlési biztos a pénzügyminiszteri válasz kivételével a válaszokat tudomásul vette, és a büntető jogszabályok közeli módosításakor kívánja álláspontját érvényesíteni.

OBH 4106/1996.
Egy megyei hírlapban megjelent olvasói levél szerint egy busz sofőrje nem engedett a buszra felszállni egy kéményseprő-tanulót azzal az indokkal, hogy ő kéményseprőt nem szállít.
A diszkrimináció tilalma sérelmének gyanúja miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte az illetékes Volán Rt. területi igazgatóját, hogy vizsgálja ki a történteket. A vizsgálat megállapította, hogy az említett kéményseprő-tanuló nem felelt meg a Volán belső rendelkezésébe foglalt utazási feltételnek, mely szerint az autóbuszon nem szabad szennyezett ruházatban, továbbá olyan ruházatban utazni, amely az autóbuszt, annak felszerelési tárgyait, más utasok ruházatát, kézipoggyászát beszennyezheti. A kéményseprő ruházata és munkaeszköze   általa is beismerten   szennyezett volt, a buszsofőr ezért zárta ki őt az utazásból.
A vizsgálatot követően a Megyei Kéményseprő Kft. ügyvezetője   a kéményseprők biztonságos utaztatása és a szerszám szállításának megoldása érdekében   a Volán Rt.-vel való keretmegállapodás megkötésére tett javaslatot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben alkotmányos visszásságot nem állapított meg, hiszen az ügy csak akkor alkotmányellenes, ha a megkülönböztetéssel okozott sérelem alkotmányos jogot érint és a megkülönböztetésnek nincs objektíve ésszerű indoka. Jelen ügyben a buszsofőr által alkalmazott megkülönböztetésnek ésszerű indoka az volt, hogy a szennyezett ruhában lévő kéményseprő-tanuló, a szintén szennyezett munkaeszközével a kezében a busz utasainak ruházatában, egyéb vagyontárgyaiban, valamint a buszban, arra felszállva kárt okozhatott volna.
Az eljárást az országgyűlési biztos alkotmányos visszásság hiányában megszüntette.
 

OBH 4163/1996.
 Tisztelt Uram!

 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hivatalához intézett beadványával kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom.
 Panaszában azt kifogásolja, hogy szociális otthon egyéni vállalkozásként történő működtetésének engedélyezését a Népjóléti Minisztérium határozatával hatályon kívül helyezte és az első fokú szervként eljáró megyei közigazgatási hivatalt új eljárás lefolytatására utasította.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 16. § (1) bekezdés alapján Hivatalomhoz bárki fordulhat, akit valamely hatóság eljárása, ennek során hozott határozata, illetve a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem ért, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
 Ügyében a közigazgatási hivatalt a Népjóléti Minisztérium II. fokú határozatával kötelezte új eljárás lefolytatására és ennek eredményeképpen új határozat meghozatalára.
 A közigazgatási hivatal vezetője tájékoztatott arról, hogy a Népjóléti Minisztérium később, elfogultság indokával, a másik megyei közigazgatási hivatalt jelölte ki az eljárás lefolytatására.
 Az engedélyezés kérdésében tehát még nem született meg a Népjóléti Minisztérium határozatának megfelelő érdemi döntés. Amennyiben erre sor kerül, a közigazgatási jogorvoslati lehetőség biztosítva lesz a határozatban foglaltakkal szemben. Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) alapján a határozat fellebbezéssel megtámadható, és ameddig a jogorvoslatra közigazgatási úton lehetőség van, az engedélyezéshez kapcsolódó eljárást az Obtv. fent idézett szakasza alapján nincs lehetőségem vizsgálni.
 Beadványában sérelmezi azt is, hogy a Népjóléti Minisztérium nem jogosulttól származó fellebbezés alapján helyezte hatályon kívül az engedélyt megadó határozatot. Az Áe. rendelkezései szerint fellebbezésre jogosult az ügyfél, vagyis akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti és az is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Az Ön által megnevezett személy ügyvédjétől származó jogorvoslati kérelem megfelel a törvényi feltételeknek, hiszen a szociális otthon épületének tulajdonosa mindenképpen érdekelt a döntésben, hogy ki működteti tovább a szociális otthont.
 Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét.

Budapest, 1996. október
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 

OBH 4480/1996.
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Idegen Nyelvi Lektorátusának (IL) felmentett közalkalmazottai beadványukban közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetését, illetve a Kar dékánjának az idegen nyelvek oktatását ellátó korlátolt felelősségű társaság létrehozására tett ígérete teljesítésének elmaradását kifogásolták. A panaszosokat az ELTE BTK dékánja 1995. július 26-án írásban értesítette arról, hogy közalkalmazotti jogviszonyukat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kat) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján 1995. szeptember 1-jével felmentéssel meg kívánja szüntetni. Az érintettek a felmentésükről szóló döntést 1995. augusztus 21-én megkapták. A döntések indokolása szerint: +A felsőoktatást érintő költségvetési elvonás miatt további foglalkoztatására nincs lehetőség és felmentése törvényi korlátozásba nem ütközik.  1995. szeptember 8-án a felmentett oktatók és az ELTE BTK dékánhelyettese megbeszélést tartottak, melynek tárgya egy kft. megalapítása volt, melynek feladata az idegen nyelvek oktatása lenne. A megbeszélésről készült jegyzőkönyv szerint a dékánhelyettes azt állította, hogy a Kar a kft.-t a felmentett oktatók részvételével kívánja megalapítani, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól pedig szóbeli ígéretet kapott a kezdeményezés támogatására. A felmentett oktatók   tekintettel a korábbi ígéretekre   1996 januárban a kft. megalapítására vonatkozó megállapodás-tervezetet, illetve a társasági szerződés tervezetét átadták az ELTE BTK dékánjának, ám azokat az érintettek nem írták alá. Ennek ellenére az 1995/96-os tanév második félévében a nyelvoktatás tovább folytatódott a felmentett oktatók közreműködésével. A panaszosok kifogásolják, hogy a korábbi ígéretek ellenére a kft. létrehozására az ELTE BTK semmilyen érdemi lépést nem tett.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese korábban már megállapította, hogy általában a közalkalmazottak jogviszonyának személyre szabott valós és okszerű indokolás nélküli megszüntetése a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/B. § (1) bekezdésében biztosított munkához való joggal kapcsolatos alkotmányos visszásságot okoz, és sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét. Ajánlásában kértük a művelődési és közoktatási minisztert, hogy vizsgálja meg az érintett közalkalmazottainak felmentéséről hozott döntések törvényességét, gondoskodjon továbbá a jogszabályi előírások érvényesülésének biztosításáról. A miniszter országos hatályú intézkedésre tett ígéretet, ezért az ELTE BTK IL oktatóinak felmentése ügyében újabb ajánlást az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese nem tett.
Megállapította továbbá, hogy az ELTE BTK dékánjának kft. létrehozására irányuló ígérete nem hatósági vagy közszolgáltatási jellegű intézkedés, ezért az ígéretnek és az ígéret teljesítésének vagy nem teljesítésének körülményeit az országgyűlési biztosok nem vizsgálhatják.

OBH 4687/1996.
A panaszos a helyi rendőrkapitányságon hivatásos rendőrként szolgálatot teljesítő volt vejének azt a magatartását sérelmezte, melyet vele szemben tanúsított, de kifogásolta az azzal összefüggő törvénysértő rendőri intézkedéseket is.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította az ügyben, hogy a panaszos volt veje becsületsértés vétsége miatt, ismeretlen tettes ellen tett feljelentése nyomán a rendőrkapitányság nyomozást rendelt el. A nyomozás során a panaszos lakásában házkutatást tartottak, majd gyanúsítottként kihallgatták. Emiatt panasszal élt, melynek az ügyészség helyt adott, arra hivatkozva, hogy az eljáró rendőrkapitányság a vonatkozó szabályok megsértésével rendelte el a nyomozást saját hatáskörében.
A rendőrkapitányság vezetője   az ügyészi határozat alapján   a nyomozást és házkutatást elrendelő rendőrt fegyelmi fenyítésként szigorú megrovásban részesítette.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálata szerint a nyomozást saját hatáskörében elrendelő és a panaszos lakásán házkutatást foganatosító rendőrtiszt tevékenysége hivatali visszaélés bűntette megállapítására volt alkalmas. Ezért a törvénysértést észlelő ügyészségnek át kellett volna tennie az iratokat az illetékes Ügyészi Nyomozó Hivatalhoz a büntetőeljárás lefolytatása céljából. A rendőr magatartásának fegyelmi jogkörben való elbírálására sem volt törvényes lehetőség.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben megállapította a jogállamiság sérelmét és felkérte a legfőbb ügyészt az érintett rendőr elleni büntetőeljárás kezdeményezésére.
A legfőbb ügyész az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kérésének eleget tett, az ügy iratait a szükséges eljárás lefolytatása végett megküldte az illetékes Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak.
Az országgyűlési biztos eljárása elérte célját, a panasz megoldódott.
 

OBH 4918/1996.
 Tisztelt Asszonyom!

 Panaszát, melyben azt sérelmezi, hogy a Polgármesteri Hivatal az Ön kérelmére nem indította meg a birtokvédelmi eljárást, áttanulmányoztam. Megállapítottam, hogy a Polgármesteri Hivatal jegyzője, a hatályos jogszabályoknak megfelelően tájékoztatta Önt arról, hogy az Ön ügyében az eljárás nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe. A Polgári Törvénykönyv 191. § rögzíti ugyanis: +Akit birtokától megfosztottak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását; vagy a zavarás megszüntetését. A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja és a birtoksértőt a magatartásától eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles.
 Ebből következően az Ön által benyújtott birtokvédelmi eljárást kezdeményező, kérelem elbírálása kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozik, két okból is. Egyrészt azért, mert több mint egy év eltelt a birtoksértő állapot kialakulása óta, és ez objektív határidő, ettől semmilyen okból nem lehet eltérni. A másik ok, hogy abban az esetben, ha az Ön által sérelmezett határvita a panasz alapja és ebből adódóan az is vitás, hogy a két ingatlan között pontosan hol húzódik a határvonal, a jegyző nem hozhat döntést, mert az már tulajdoni vita. A vita alapja ugyanis az, hogy melyik fél tulajdonjoga pontosan mekkora területre terjed ki és ennek megfelelően milyen területre vonatkozóan kér jogosan birtokvédelmet. Ennek értelmében tehát Önnek kell bírósághoz fordulni és a bíróságtól kereseti kérelemmel kérni az Ön által sérelmesnek tartott állapot megszüntetését. A bírósági eljárás során van lehetőség szakértő kirendelését kérni, aki pontosan felmérve a területeket nyilatkozni tud arról, hogy a határvonal hol húzódik. A keresetlevél benyújtásához a bíróság panaszirodáján tudnak Önnek segítséget nyújtani. A keresetlevél benyújtásakor, amennyiben az Ön jövedelmi viszonyai olyanok, kérheti a teljes személyes költségmentesség biztosítását. Az ehhez szükséges kérelem nyomtatványát szintén a bírósági panaszirodán tudja beszerezni.
 Kérem szíveskedjék a fentieket tudomásul venni.

Budapest, 1996. november 13.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

OBH 4945/1996.
A panaszos azért fordult beadvánnyal az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) rektora közalkalmazotti jogviszonyát   nyugellátási jogosultságára tekintettel, a kari Nyugdíjazási Irányelveknek megfelelően   megszüntette, ám volt tanszékcsoportjában több nyugdíjkorhatáron túli férfi oktató jogviszonyát fenntartották. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az Alkotmánybíróság 9/1990. (IV. 25.) AB-határozata szerint a nem szerinti megkülönböztetés akkor nem sérti az Alkotmányt, ha a nagyobb társadalmi egyenlőséget célozza. E célzatra tekintettel a nők alacsonyabb életkorban elért nyugdíj-jogosultsága a férfiakkal szembeni kedvezményként értékelendő, amely így alkotmányos aggályokat nem vet fel. Megállapította továbbá, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma közvetlenül az   Alkotmánybíróság által +minden mást megelőző legnagyobb értéknek  nevezett, továbbá egyéb alapjogok forrásául és feltételéül szolgáló, korlátozhatatlan alapjognak tekintett   élethez és emberi méltósághoz való jogból fakad, ezért a felsőoktatási autonómia szintén alkotmányos elvével ütközve elsőbbséget élvez. Ebből adódóan a felsőoktatási autonómia nem mentesít a diszkrimináció tilalma alól. A vizsgálat során feltárt körülmények és a figyelembe vett alkotmányos elvek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a munkáltató által alkalmazható kényszer következtében a felsőoktatásban dolgozó vezető oktató nők esetén az alacsonyabb életkorban megszerezhető nyugellátási jogosultság a nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó kedvezmény helyett ezzel ellentétes eredményre vezet, sérti az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott diszkrimináció tilalmát, ezáltal alkotmányos visszásságot okoz.
Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kérte az ELTE rektorát, hogy gondoskodjon a nyugellátási jogosultságot szerzett, ám a férfiak nyugdíjkorhatárát el nem ért oktató nők   köztük a panaszos   még hatályba nem lépett egyoldalú felmentésének visszavonásáról, gondoskodjon továbbá arról, hogy a Természettudományi Kar Nyugdíjazási Irányelvei a diszkrimináció alkotmányos tilalmával összhangba kerüljenek. A művelődési és közoktatási miniszternek azt ajánlotta, hogy kísérje figyelemmel az ELTE rektorának szóló ajánlás teljesítését; gondoskodjon továbbá arról, hogy az állami felsőoktatási intézmények szabályzataikat hozzák összhangba a diszkrimináció alkotmányos tilalmával, illetve a még hatályba nem lépett egyoldalú felmentéseket vonják vissza. Felhívta továbbá arra, hogy kezdeményezze a felsőoktatásról szóló törvény módosítását, és érje el, hogy a törvény egyértelmű rendelkezést tartalmazzon a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról.
Az ELTE rektora tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, hogy a neki címzett ajánlásokkal nem ért egyet, ezért   élve az Obtv.-ben írt jogával   azokat felterjesztette az állami felsőoktatási intézmények törvényességi felügyeletét ellátó művelődési és közoktatási miniszterhez. A rektor véleménye szerint a diszkriminatív helyzetet nem az Egyetem, hanem a társadalombiztosításról szóló törvény teremtette azzal, hogy nem egyformán állapította meg a férfiak és a nők nyugellátásra jogosító korhatárát. Ennek megfelelően az Egyetem   amelynek nem állt szándékában diszkrimináció alkalmazása   törvényesen járt el. A miniszter értesítette, hogy a neki címzett, illetve hozzá felterjesztett ajánlásokat nem fogadja el. Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság nem kifogásolta a társadalombiztosításról szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely alacsonyabban szabta meg a nők nyugdíjkorhatárát, ezért nem tartja alkotmányos visszásságnak azt, hogy ezzel a lehetőséggel akár a nők, akár az őket foglalkoztató munkahelyek élnek. A miniszter szerint továbbá ez nem felsőoktatási probléma, mivel hasonló okból nyugdíjba lehet helyezni a korhatárt elérő miniszternőt, igazgatónőt, minisztériumi főosztályvezetőnőt és bármilyen vezető beosztást betöltő nőt, ha nem is érte el a férfiak nyugdíjkorhatárát. Erre tekintettel, valamint azért, mert a törvény egyetlen rendelkezése sem tartalmaz nőket sújtó hátrányos megkülönböztetést, nem tartja indokoltnak a felsőoktatási törvény javasolt módosítását. Végül a miniszter tájékoztatta arról is, hogy a felsőoktatásról szóló törvény szerint törvényességi felügyeleti jogköre nem terjed ki azokra a döntésekre, amelyek alapján munkaügyi vitának vagy közalkalmazotti jogviszonyból származó vitának, továbbá külön jogszabályban meghatározott bírósági eljárásnak van helye. Megítélése szerint a szóban forgó ügy ilyen, ezért a még hatályba nem lépett döntések visszavonásáról nem tud gondoskodni.
Válaszában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a rektornak, valamint a miniszternek a társadalombiztosításról szóló törvény alkotmányosságára hivatkozó álláspontja nem megalapozott. Az alkotmány-konform jogszabályi különbségtétel ugyanis nem jelenti azt, hogy a rá alapozott munkáltatói döntés is szükségképpen alkotmányos. Márpedig a különbségtétel munkavállaló akarata ellenére történő alkalmazása nyilvánvalóan nem a nagyobb társadalmi egyenlőség célzatával történik. Megállapította továbbá, hogy az Alkotmány 77. §-a szerint az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye, továbbá az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelezőek. Ennek megfelelően az Alkotmánnyal bármilyen jogszabály, illetve cselekvés egyoldalúan mérhető össze: ütközés vagy kétely esetén az Alkotmány rendelkezései az irányadóak. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a Kormány +védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait . A miniszternek, mint a Kormány tagjának alkotmányos kötelessége, hogy a felügyelete alá rendelt szervezetek alkotmányos előírásokat sértő szabályzatait megsemmisítse. A feladat ellátását nem korlátozza a felsőoktatásról szóló törvény sem, mivel az intézményi szabályzat önmagában nem támadható meg bíróság előtt. Az alkotmányos visszásságot lehetővé tevő szabályzat hatályban tartása nem indokolható azzal, hogy a rá alapozott döntések bíróság előtt megtámadhatók. A felsőoktatási törvényben szereplő törvényességi felügyeleti korlátozás, nem értelmezhető úgy, hogy a miniszter köteles tartózkodni az alkotmányos visszásságot okozó gyakorlattal kapcsolatos minden véleménynyilvánítástól. Önmagában az a tény, hogy a szóban forgó ügyben jelentkező alkotmányos visszásságot okozó diszkrimináció a felsőoktatáson kívül más területen is előfordul, nem jelenti azt, hogy ne lenne +felsőoktatási probléma , továbbá a miniszternek lehetősége van arra, hogy a vizsgálati jelentésben feltárt alkotmányos visszásságot ne az általunk javasolt módon orvosolja, hanem általános, az összes munkavállalót (közalkalmazottat, köztisztviselőt) érintő törvénykezdeményezéssel éljen.
Az alapjelentésben írt indokok, valamint az ajánlások címzettjeinek válaszára tekintettel kiegészített állásfoglalása alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ajánlásokat változatlan formában fenntartotta. A fenntartott ajánlást a miniszter ismételten visszautasította.

OBH 5158/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy iskolájában a történelemtanár a történelemórákon rendszeresen antiszemita kijelentéseket tett, sértő, megalázó megjegyzésekkel illette a tanulókat, illetőleg azok szüleit.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a panaszos beadvánnyal fordult az iskola igazgatójához. Abban kifogásolta a tanár vele szemben tanúsított magatartását, és kérte az igazgatót, hogy a történelemórák látogatása alól mentse fel, valamint tegye lehetővé, hogy tudásáról független vizsgabizottság előtt adhasson számot.
A tanuló által írt panaszlevélre hivatalos választ az iskola vezetése nem adott. Az igazgató a panaszlevéllel osztályfőnöki órára ment be, ott védelmébe vette a pedagógust és felhívta a panaszost állításai visszavonására. Az igazgató a szülőkkel nem vette fel a kapcsolatot. A szülők csak a gyermeküktől értesülhettek a történtekről. A tanuló édesanyja felkereste az iskolát a helyzet tisztázása érdekében.
Az iskolavezetés elzárkózó magatartást tanúsított, ezért a szülő kezdeményezte az iskolaszék összehívását. Ennek hírére a tanulók petíciókat juttattak el a testülethez, amelyek egy része megerősítette, más része cáfolta a panaszos állításait.
A lefolytatott vizsgálat rámutatott, hogy a tanuló közérdekű bejelentésnek minősülő beadványában, közoktatási rendszerünk alapvető elveinek, az iskola egyik tanára által történő rendszeres megsértésére hívta fel a figyelmet. Az igazgató, annak ellenére, hogy az ügy jellege ezt feltétlenül indokolta volna, nem rendelt el vizsgálatot.
Az intézkedés elmulasztásából fakadó jogállamiság sérelme megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos ajánlással élt az iskola fenntartójához, hogy folytasson az ügyben tényfeltáró, átfogó vizsgálatot. A jegyző az ajánlást elfogadta, az általa felkért munkacsoport vizsgálatot tartott. A pedagógussal szemben az intézmény vezetője lefolytatta a fegyelmi eljárást. Az iskola új igazgatója körlevelet bocsátott ki a nevelőtestület tagjai részére, amelyben nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy maradéktalanul érvényt kell szerezni a közoktatási törvény alapelveinek. A tanuló és a szülő eredeti kívánságának is helyt adtak, ugyanis az új igazgató lehetővé tette, hogy a panaszos eredeti osztályában maradva, más történelemtanár óráit látogassa, dolgozatainak, vizsgáinak   köztük érettségi vizsgájának is   más pedagógusnál tegyen eleget. Az országgyűlési biztos eljárása tehát a panaszt megoldotta, az eljárás elérte célját.

OBH 5254/1996.
Az egyik megyei rendőr-főkapitányság fogdájában fogva tartott személy rendkívüli körülmények között meghalt. Az ügyben az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot rendelt el, mivel felmerült a jogbiztonságnak, mint alkotmányos alapelvnek a sérelme.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a fogvatartott halálának körülményeit a fogvatartásért felelős köteles kivizsgálni. Ez összeférhetetlenségi okot idézhet elő és sértheti az eljárási garanciák érvényesülését.
A visszásságot az okozza, hogy a rendőrség körletében, épületében elhelyezett és rendőri fogdaőrök felügyeletére bízott személy halálának vizsgálatát maga a rendőri szerv végzi. A jogbiztonság követelményének megfelelő, elfogulatlan, objektív vizsgálódás   a külföldi joggyakorlathoz hasonlóan   csak az intézmény törvényességi felügyeletét ellátó külső szervtől várható.
Előzőekre tekintettel az országgyűlési biztos javaslatot tett az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága elnökének arra, hogy a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló törvény (illetve melléklete) kiegészítésével, a fogvatartottnak a rendőrségi fogdában bekövetkezett halála ügyében folytatandó vizsgálat kerüljön kizárólagos ügyészi hatáskörbe.
Ugyanilyen okok miatt javasolta, hogy a rendőr lőfegyverhasználata jogszerűségének, szakszerűségének kivizsgálása is tartozzon kizárólagos ügyészi hatáskörbe. Ezt jelenleg a rendőri szerv vezetője köteles elvégezni.
Az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága elnökétől az ajánlásra írásbeli válasz még nem érkezett. A bizottság azonban   az igazságügyi miniszter és a legfőbb ügyész üggyel kapcsolatos álláspontját beszerezve   1997. február 19-én megtárgyalta az ajánlást. Szavazásra nem került sor. Egy háromtagú albizottságot hoztak létre annak megvizsgálására, hogy a fegyverhasználatra jogosult, rendőrségen kívüli más szervek esetében a fegyverhasználatot kívülálló szerv vizsgálja-e, továbbá, hogy a rendőrségi fogdában bekövetkezett rendkívüli halál vizsgálatát megalapozott-e a rendőrségen kívüli szervhez telepíteni, ha igen melyik szervhez. Az albizottságnak 3 hét áll rendelkezésére feladata teljesítéséhez. Ezt követően javaslatot kell tennie az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság elé a témában.
Az eljárás tehát még nem zárult le. A Bizottság ajánlással kapcsolatos eddigi tevékenysége azonban már érzékelteti, hogy az országgyűlési biztos által felvetett probléma garanciális jelentőségű az állampolgári jogok szempontjából.
 

OBH 5330/1996.
 Tisztelt Asszonyom !

 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához benyújtott, az Ön és családja szociális ellátatlanságával kapcsolatos panaszára az alábbiakról tájékoztatom.
 A beadványában szereplő adatok alapján sajnos a rendszeres szociális segélyen kívül másfajta rendszeres ellátásra nem jogosult. Ahhoz, hogy valaki rokkantsági nyugdíjban vagy rendszeres szociális járadékban részesüljön a törvény szerint egy bizonyos időtartamú szolgálati viszony szükséges, a rokkantsági járadék feltétele pedig a teljes mértékű munkaképtelenné válás.
 Levelében beszámolt arról, hogy rendszeres szociális segély iránti kérelmét már előzetesen benyújtotta az önkormányzathoz.
 Mindezek alapján megkerestem a város jegyzőjét és felvilágosítást kértem tőle, hogy elbírálták-e már az ügyét és amennyiben igen, abban milyen döntés született. A jegyző úr válaszában tájékoztatott, hogy a közgyűlés havi 10000 Ft összegű szociális segélyt állapított meg az Ön részére, amelyet 1996. augusztus 1. napjától folyósítanak. Ezenfelül a polgármester 2000 forintos havonként járó gyógyszertámogatást ítélt meg. Ígéretet tett arra, hogy az önkormányzat pénzügyi lehetőségeinek megfelelően a továbbiakban is megpróbálnak segítséget nyújtani.
 Sajnálom, hogy többet nem segíthettem.

Budapest, 1996. november 8.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

OBH 5331/1996.
A panaszos szerteágazó, hatáskörünkbe nem tartozó tárgyú beadványt küldött az országgyűlési biztosnak. Levelében mellékesen megjegyezte, hogy éhezik, nincs tüzelője, gyógyszereit nem tudja kiváltani.
A szociális biztonsághoz való jog sérelme tűnt ki a panaszból (Alkotmány 70/E. §).
A helyzet valóságos feltárása érdekében megkerestem a helyi önkormányzatot, ahol környezettanulmányt készítettek, melyben megállapították, hogy a panasz helytálló. Azonnali készpénz segélyt utaltak ki, továbbá közgyógyellátási igazolványt kapott és a jövőben rendszeres lakásfenntartási támogatásban fog részesülni.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese alkotmányos visszásságot állapított meg az eljárás során, de mivel az ügy kedvező megoldást nyert, ajánlás megtételével nem élt.

OBH 5420/1996.
A panaszos sérelmezte, hogy az egyik rendőrkapitányság több alkalommal beidézte őt és gyermekét tanú- kihallgatásra, továbbá, hogy a nyomozó előállítással fenyegetőzött.
A panasz érintette a jogállamiság elvét, ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a bizonyítékok teljes körű beszerzése céljából az ügyben eljáró nyomozó szerv nem tekinthetett el a panaszos által sérelmezett kihallgatástól, illetve a szükség szembesítések végrehajtásától sem. A büntetőeljárási törvény szerint a tanúvallomás   a vallomás megtagadás lehetőségének kivételével   kötelező. A tanúként idézett személy a hatóság előtt köteles megjelenni, ennek elmulasztása esetén elővezetése rendelhető el. Az elővezetés jogszabály által meghatározott díja legalább 3200 Ft.
Az országgyűlési biztos rámutatott arra is, hogy a nyomozó szerv számára a tanú kihallgatása nemcsak jog, de kötelesség is. Az eljáró ügyintéző tehát helyesen járt el akkor, amikor tanúként írásban beidézte a panaszos gyermekét, illetve mert az fiatalkorú volt, mint törvényes képviselőt a szülőt. Az ügyintéző szakszerűen járt el abban a tekintetben is, hogy a tanúkénti idézésre rávezette, hogy +meg nem jelenés esetén elővezetésre kerül sor, melynek díja 3200 Ft . A büntetőeljárási törvény ugyanis előírja, hogy a tanúkénti idézésnek tartalmaznia kell a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést. A panasz tehát nem volt megalapozott, alkotmányos visszásság nem keletkezett. Ezért az országgyűlési biztos ajánlással nem élt.

OBH 5423/1996.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese helyszíni vizsgálatot folytatott a Népjóléti Minisztérium Debreceni Gyermekotthonában.
Vizsgálata során megállapította, hogy hiányzik a nevelőotthonok működési rendjét meghatározó jogszabály, részletes szabályokat az intézet működésére vonatkozóan csak a szervezeti és működési szabályzat tartalmaz. A különleges gyermekotthonokról jelenleg egy ideiglenes népjóléti miniszteri rendelet van érvényben, amely rendelkezik az intézetbe történő felvétel, elbocsátás és jogorvoslat kérdéséről is. A vizsgálat megállapította, hogy a szabályozás e formája   mivel a rendelet az intézetben elhelyezett gyermekek alapvető jogait is érinti   az Alkotmány több pontját sérti.
A jelentés további megállapítása szerint az intézeti neveltek szabadidejének jelentős korlátozása, illetve a zsebpénz szűkös volta hozzájárul a kis- és fiatalkorúak kriminalizálódásának veszélyéhez. Megoldatlan az intézetben elhelyezettek társadalmi beilleszkedésének elősegítése az otthon végleges elhagyása után.
A tapasztalt jogi szabályozatlanság mielőbbi orvoslása érdekében az általános helyettes ajánlással fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben a nevelő- és gyermekotthonok működésének miniszteri rendeletben történő szabályozását, illetve a gyermekotthonokba történő felvétel, elbocsátás és az intézkedésekkel kapcsolatos jogorvoslat törvényi szabályozásának előkészítését javasolta. Ajánlásában indítványozta továbbá, hogy a miniszter fontolja meg az utógondozásnak a jelenleginél hatékonyabb szabályozását.
A miniszter válaszában a jogszabály-módosítási javaslatokkal egyetértett. Hivatkozott a gyermekvédelmi törvény tervezetére, amely a jelentésben tett ajánlásoknak megfelelő módosításokat tartalmazza.
A miniszter válaszát az általános helyettes elfogadta.

 OBH 5425/1996.
Egy pszichiátriai otthon gondozottjának panasza szerint az otthonban megsértették a panaszos személyiségi jogait, továbbá életét is veszélyben érezte.
A helyszíni vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy panaszos 1988 óta cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló pszichiátriai beteg. A közösségbe nem illeszkedett be, a foglalkozásokon, munkaterápián nem vesz részt. Néhány betegtársával tartja csak a kapcsolatot. Személyes meghallgatása során elmondta, hogy az intézetben rendszeresen büntetik. Ha nem vesz részt a reggeli tornán, az automatikusan kimenőmegvonással jár. Azonban a kimenőmegvonásra eseteket mondani nem tudott, mivel nem is szívesen hagyja el az intézetet. Életét azért érezte veszélyben, mert kilátástalannak tartotta és attól félt öngyilkosságot fog elkövetni.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az intézmény házirendje szerint az otthonban működő érdekképviseleti fórum a gondozottak +fegyelemsértésének  elbírálását is végzi. Ez a tény az otthon gondozottai tekintetében a jogállamiság és az ahhoz fűződő jogbiztonság sérelmével összefüggő alkotmányos visszásságot jelentette. A kimenő megvonására vonatkozó rendelkezés a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való joggal kapcsolatban okozott alkotmányos visszásságot a házirendben, mivel azt nem a beteg állapotának függvényében, hanem büntetési formaként szabályozta. Hasonlóképpen a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való joggal kapcsolatos alkotmányos visszásság az, hogy a házirend kötelező jelleggel írta elő a reggeli tornát és annak elmulasztását   például kimenőmegvonással   szankcionálta. Azt is megállapította a vizsgálat, hogy panaszos számára a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog sérelmét jelenti, hogy az otthon a panaszos mentálhigiénés ellátása keretében nem biztosította a személyre szabott bánásmódot.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a megállapított alkotmányos visszásságok orvoslására azzal az ajánlással fordult az intézet vezetőjéhez, hogy kezdeményezze a fenntartónál a házirend jogszabályi előírásoknak megfelelő módosítását és gondoskodjon a mentálhigiénés ellátás keretében a betegek   így különösen a panaszos   személyre szabott bánásmódjának biztosításáról.
Az ajánlásra a megkeresett intézmény határidőben válaszolt. A házirendet módosították és a panaszos személyre szabott bánásmódját biztosítják. Az országgyűlési biztos az ajánlásra adott választ   mellyel panaszos sérelme orvoslást nyert   elfogadta.

OBH 5463/1996.
A panaszos iskolabezárás miatt, több érintett szülő nevében fordult beadvánnyal az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. A panaszosok álláspontja szerint az önkormányzat döntése több pontos törvénysértő, mivel a különböző évfolyamokban a minimális létszámot a kötelező paraméterektől eltérően határozták meg. Ezen túlmenően törvénysértőnek találják az érintett iskola integrálását a kijelölt anyaiskolába.
A vizsgálat az Alkotmány művelődéshez való jog sérelmének veszélye miatt merült fel.
Az önkormányzati előterjesztésből nem derül ki, hogy az érintett tagiskola megszüntetésével nem sérül-e az a törvényi előírás, miszerint a közoktatási feladatok ellátásának átszervezése nem róhat aránytalanul nagy terhet a tanulókra, illetve szüleikre.
Az önkormányzat egy időben több iskola ügyével foglalkozott, melyek arra engednek következtetni, hogy a végrehajtás az előírt maximális osztálylétszámok meghaladása nélkül nem valósítható meg.
A város egy másik iskolája esetében a megszüntetés ugyancsak aggályos, mivel a pedagógia folyamatot megtörve, egy felmenő rendszerben, 7 évfolyamon át működött pedagógiai programot szüntetik meg egy évvel azelőtt, hogy az első, e program alapján oktatott osztály az általános iskolát befejezné.
Mindezen ellentmondásokra, alapos szakmai indoklással a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a közigazgatási hivatal is felhívta az önkormányzat figyelmét.
Ezen szakmai érvelések alapján mintegy közvetítői szerepet vállalva az országgyűlési biztos is, felkérte az önkormányzatot határozatainak felülvizsgálatára, tekintettel arra, hogy tudomásunkra jutott, mely szerint a közgyűlés a közigazgatási hivatal észrevételei alapján a témát ismételten napirendre tűzte.
Ezt követően a közgyűlés időpontja utáni napokban a szülők nevében eljáró panaszos újabb levelében arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a közgyűlés korábbi döntéseit hatályon kívül helyezte. Az új döntés értelmében az érintett két iskola bezárására ez időben nem került sor. A testület kinyilvánította, hogy a racionalizálási szándékról továbbra sem mond le, de ez irányú törekvéseit az 1996/1997-es tanév zárását követően valamennyi iskolát érintő külső szakértői átvilágítás eredményeire alapozottan kívánja meghozni.
A jövőbeni megalapozottabb és az érintettek megegyezésén is alapuló döntés remélhetőleg elfogadhatóvá válik az érintettek részére, így e vonatkozásban a felvállalt érdekképviselet eredményre vezetett.
Iskolabezárás és egyéb iskolai ügyek, például új típusú, alapítványi fenntartásban működő intézmények ügyében több panasz és segítségkérés érkezett az országgyűlési biztoshoz, melyek közül két esetben nem vezetett eredményre a tervezett iskolabezárás megakadályozása, egy esetben pedig az álláspontok közelítését szorgalmazó segítség elérte célját, melynek eredményeként az alapítványi fenntartású, új típusú iskolai program plusz tanteremmel bővülhetett.

OBH 5513/1996.
Panaszos azt sérelmezte, hogy telekalakítási kérelmére hozott engedélyező határozatában az első fokú építésügyi hatóság nem rendelkezett az utca céljára lejegyzett telekrész után fizetendő kártalanításról. Sérelmezte továbbá, hogy külön rendelkezés nélkül az ingatlan-nyilvántartásban az önkormányzat tulajdonjogát jegyezték be.
A panaszos elvi telekalakítási kérelmére az első fokú építésügyi hatóság 60388/1994. sz. határozatával elvi telekmegosztási engedélyt adott. Feltételül kikötötte, hogy +A kialakult telkek hátsó telekhatárán lévő 7590 hrsz.-ú utat 16,0 méterre kell kiegészíteni kártalanítási igény lemondásával.  A határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Panaszos a végleges telekalakítási engedélyt a fentebb említett elvi engedély alapján kérte megadni.
Az elsőfokú építésügyi hatóság a telekmegosztási engedélyt 12443/1995. sz. határozatával megadta, meghatározva az újonnan kialakuló földrészletek helyrajzi számát és területnagyságát.
A rendelkezésre álló megosztási vázrajzon az újonnan kialakuló 7606/3 hrsz. alatti utca művelési ágú ingatlan változás utáni tulajdonosaként a Város Önkormányzata szerepel; ezt a vázrajzot kérelmező aláírta.
A meglévő tulajdonlapon az önkormányzat tulajdonjogát bejegyezték.
A kártalanítási igényéről a kérelmező nem mondott le, és egyezség sem született.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy mind az elvi, mind a végleges telekmegosztást engedélyező   első fokon jogerőre emelkedett   határozat megsértette az építésügyről szóló többször módosított 1964. évi III. törvény 17. § (3) bekezdésében foglaltakat.
Az idézett jogszabályhely szerint közút céljára történő igénybevétel esetében a kártalanításra a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni, kivéve ha az igénybevételre az érdekeltek kérelmére indított telekalakítási eljárással kapcsolatban került sor és az érdekeltek kártalanítási igényükről lemondtak.
Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány tulajdonjogot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.
Figyelemmel arra, hogy a törvénysértő határozatok meghozatala óta több mint egy év eltelt, s az önkormányzat tulajdonjoga bejegyzésével jóhiszeműen szerzett jogait gyakorolta, a konkrét ügyben az alkotmányos visszásság megszüntetésére indítványt tenni az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdése, 17. § (4) bekezdése alapján nem áll módunkban.
Felhívtuk azonban a törvény 21. §-a alapján a jegyző figyelmét arra, hogy a jövőben hasonló, az alkotmányos jogokat veszélyeztető törvénysértések elkerülésére fokozottan ügyeljen. Ennek érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, s arról 30 napon belül tájékoztasson.
A közigazgatási hivatal vezetője a tájékoztatásul megküldött ajánlásunkra a helyi jegyzőnek címzett intézkedését hivatalunknak tájékoztatásul megküldte.

OBH 5561/1996.
A panaszos az Országgyűlési Biztosok Hivatalának Panaszirodáján személyesen előadott panasza szerint az 1992-ben történt közlekedési baleset következtében jogosítványát az eljárt hatóságok bevonták. Sérelmezte, hogy bűnösségének megállapítása előtt kénytelen volt a jogosítványa bevonásából következő jogkorlátozást elszenvedni, amely munkavégzésében és életvitelében akadályozza. Sérelmezte továbbá a bírósági eljárás lassúságát, melyet a szakértők elfogultsága okoz.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az ügyben eljárt hatóságok a panaszos vezetői engedélyének visszavonása során a 20/1990. (VIII. 6.) BM-rendelet előírásainak megfelelően jártak el. A rendelet nem teszi lehetővé, hogy a gépjárművezetői engedélyt visszaadják a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt, ezért az igazgatásrendészeti hatóság   a méltányosság gyakorlásáig   annak ellenére nem adhatta vissza a panaszos engedélyét, hogy annak bevonása óta a várható eltiltásnál hosszabb idő telt el. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az igazgatásrendészeti hatóság jogszabály szerinti eljárása a panaszosra nézve valóban aránytalanul hátrányos volt, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. Ígyszintén megállapította, hogy a méltányosság gyakorlása a szóban forgó esetben az okozott alkotmányos visszásságot mérsékelte, ám nem alkalmas a hasonló alkotmányos visszásságok jövőbeni előfordulásának kizárására. Ajánlásként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese javasolta, hogy a belügyminiszter a rendelet módosításával tegye lehetővé a büntetőügyekben eljáró érintett ügyész, illetve bíróság számára a visszavont gépjármű-vezetői engedély kiadását abban az esetben, ha a visszavonás fenntartása már aránytalanul nagy hátrányt jelentene a járművezetőnek.
A belügyminiszter az ajánlást nem fogadta el, mivel álláspontja szerint a jogkorlátozás mérlegelésen alapuló feloldásával járó döntést csak a büntetőeljárási törvény szabályozhatja, ezért a jelentést az igazságügyi miniszternek továbbította.
Válaszában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese elfogadta a belügyminiszter álláspontját arra vonatkozóan, hogy a vezetői engedély visszaadásának feltételeit a BM-rendelet nem szabályozhatja. Megállapította ugyanakkor, hogy a bíróság ezzel kapcsolatos döntési jogát a hatályos BM-rendelet zárja ki, ezzel ellentétes feltétel esetén az eljáró bíróság dönthetne a bevont vezetői engedély visszaadásáról. Nem látta akadályát annak, hogy a belügyminiszter   amennyiben szükségesnek látja   a rendelet módosításával egyidejűleg indítványozza a büntetőeljárásról szóló törvény módosítását is. A belügyminiszter elutasító álláspontját az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese nem fogadta el, eredeti ajánlását pedig pontosított formában   új ajánlásként   fenntartotta. Egyidejűleg új ajánlásként javasolta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese, hogy az igazságügyi miniszter a büntetőeljárás folyamatban lévő újraszabályozása során vegye figyelembe a vizsgálat megállapításait, és gondoskodjon arról, hogy a büntetőeljárásról szóló új törvény tegye lehetővé a büntetőügyben eljáró bíróság számára a visszavont gépjárművezetői engedély kiadását abban az esetben, ha a visszavonás fenntartása már aránytalanul nagy hátrányt jelentene a vádlott járművezetőnek. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese új ajánlásaira a még nyitva álló határidőn belül nem kapott választ.

OBH 5600/1996.
A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a Magyar Távközlési Részvénytársaság (MATÁV) a téves számlázások, illetve a számlakövetelések téves leemelése miatt tett bejelentéseire érdemben nem válaszolt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a MATÁV a távközlésről szóló törvény értelmében közcélú távbeszélő szolgáltatást nyújt, ezért az országgyűlési biztosok vizsgálata szempontjából közszolgáltatást végző szervnek minősül. A MATÁV, mint koncessziós társaság, tevékenységét a kizárólagosan az állam hatáskörébe utalt tevékenység koncessziós szerződés alapján történő átengedése folytán gyakorolja. Ennek megfelelően   bár piaci körülmények között működik   állami feladatot lát el, így részesül az állam hatalmából, de az állam felelősségéből is. Az állam állampolgáraival szembeni felelősségének alapja a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye. A lefolytatott vizsgálat alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a MATÁV   megsértve a saját üzletszabályzatában vállalt határidőket is   a panaszos többszöri bejelentése ellenére nem intézkedett a tévesen megállapított és a MATÁV számlájára befizetett előfizetési díj visszatérítése, valamint az előfizető (a panaszos) által vitatott számla rendezése érdekében. A mulasztás által a MATÁV az állampolgárok vagyonának biztonságát garantáló, az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való joggal, illetve a jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese azt kérte az alkotmányos visszásságot előidéző MATÁV Városmajor Távközlési Centrum vezetőjétől, hogy haladéktalanul gondoskodjon a tévesen megállapított és a panaszostól beszedett előfizetési díj jóváírásáról és a vitatott számlakövetelés, valamint az indokolatlanul kibocsátott számla rendezéséről. Az ajánlást a címzett elfogadta, ám a panaszos ismételt beadványa szerint a kifogásolt mulasztást továbbra sem orvosolta. Az ismételt beadvány ügyében a vizsgálatot az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese még nem fejezte be.

OBH 5829/1996.
Az egyik napilapban +Törvénytelen törvényesség   levél az ombudsmannak  címmel jelent meg egy állampolgári panasz. A panaszos arról nyilatkozott, hogy közlekedési szabálysértés miatt a rendőrség pénzbírság kiszabása mellett bevonta a jogosítványát, mindezt anélkül, hogy tárgyalást tartott volna. A panaszos fellebbezéseit elutasították. Ezért a Legfőbb Ügyészséghez fordult. A Legfőbb Ügyészség válaszában elismerte, hogy a szabálysértési hatóság nem tartotta be a törvény előírásait, de   mivel a panaszos a cselekmény elkövetését nem vitatta   a szabálysértési hatóság döntését törvényesnek minősítette.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszos ellen folytatott szabálysértési eljárás során alkotmányos visszásságot okozott az, hogy az ügyben eljárt rendőri szerv tárgyalás nélkül vonta vissza a vezetői engedélyt, tévesen hivatkozott a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló belügyminiszteri rendelet meghatározott szakaszára, a másodfokon eljárt szabálysértési hatóság pedig a jogszabálysértést nem észlelve, helybenhagyta a fellebbezéssel megtámadott határozatot. Tévedett a felügyeleti intézkedés megtételére jogosult szerv is, mivel nem állapította meg, hogy az ügyben hozott határozatok jogszabályba ütköznek és nem rendelt el új eljárást. Az ügyben nem alkalmazták az eljáró rendőri szervek az elévülés intézményét sem.
Megállapította továbbá, hogy a Legfőbb Ügyészség ugyan észlelte az eljárási szabályszegéseket, de ügyészi intézkedést nem kezdeményezett arra hivatkozva, hogy azok az ügy érdemi elbírálását nem érintették.
A jogállamiság többszörös sérelme miatt az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásokat tett az országos rendőrfőkapitánynak, a legfőbb ügyésznek, valamint az igazságügyi miniszternek. A főkapitányt felkérte, hogy gondoskodjon arról, hogy a felügyelete alá tartozó szabálysértési hatóságok a törvény rendelkezéseit maradéktalanul tartsák be. A legfőbb ügyésznek indítványozta, hogy a törvényességi kérelmek vizsgálata során fokozott gondossággal járjanak el, az igazságügyi miniszternek pedig, hogy a szabálysértési törvény kodifikációja során küszöböljék ki a vezetői engedély visszavonása terén feltárt ellentmondásokat.
A legfőbb ügyész és az igazságügyi miniszter az ajánlást elfogadta. Az illetékes ügyészség a kifogásolt határozat ellen óvást jelentett be, a miniszter pedig az ajánlásban foglaltakat a szabálysértési törvény kodifikációja során hasznosítja. A főkapitányság vezetője az ajánlást nem teljesítette, de az országgyűlési biztos általános helyettese továbbra is fenntartotta azt. Emiatt többszöri levélváltásra került sor, mely kiterjedt a Belügyminisztériumra is. A főkapitány végül részben eleget tett az ajánlásnak. Vitatta azonban az általános helyettesnek azt az álláspontját, hogy az elsőfokú szabálysértési hatóság a vezetői engedély visszavonását téves jogszabályi hivatkozásra alapozta. A főkapitány véleményével a belügyminiszter egyetértett. Az országgyűlési biztos általános helyettese azonban továbbra is fenntartotta a jogszabályra hivatkozással kapcsolatos ajánlását. Ezt közölte a belügyminiszterrel, akitől   bár határidőn belül van   még nem érkezett válasz az általános helyettes utolsó levelére. Az eljárás tehát még folyamatban van.
 

OBH 5850/1996.
 Tisztelt Uram!

 Az Országgyűlési Biztos Hivatalához írt levelében egy káresemény és a biztosítás szüneteltetésével kapcsolatos, a biztosítóval szemben fennálló vitájának kivizsgálását kéri.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 16. § (1) bek. szerint: +Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság [29. § (1) bek.], illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata (intézkedése), illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
 A biztosító nem hatóság és nem közszolgáltatást végző szerv, így hatáskör hiányában vizsgálatot nem folytathatok.
 Tájékoztatom, hogy panaszával az Állami Biztosításfelügyelethez (1051 Budapest, Nádor u. 11.) fordulhat, vagy tanácsot kérhet az INDRA Biztosítottak Országos Érdekvédő Egyesületénél (1088 Budapest, József krt. 6., ügyfélfogadás: hétfő: 14 16 óráig, telefon: 210-1373/110).
 Késedelmes válaszunkért elnézését kérem.

Budapest, 1996. november 4.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 OBH 5911/1996.
 Tisztelt Uram!

 Az Erzsébetvárosi Társasházak Képviselőinek Érdekvédelmi Egyesülete nevében az Országgyűlési Biztos Hivatalához benyújtott kérelmét megvizsgáltam, és az alábbiakról tájékoztatom:
 A Budapest, VII. kerületi Önkormányzatnak a társasházakkal kapcsolatos eljárásának törvényességi vizsgálatát, illetve az önkormányzati tulajdonú helyiségek bérlőivel szemben kezdeményezett építésrendészeti hatósági eljárás eredménytelensége miatt benyújtott kérelmét megvizsgáltam.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 16. § (1) bek. szerint: Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság [29. § (1) bek.], illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata (intézkedése), illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
 Az önkormányzat, illetve megbízott szervezete a társasház alapítása, a tulajdonának elidegenítése, és a társasházban lévő tulajdonának hasznosítása során nem hatósági tevékenységet lát el, hanem a polgári jog szabályai szerint   egyenrangú félként   a tulajdonosi jogait gyakorolja. A mellérendelt helyzetben lévő ellenérdekű felek közötti vita elbírálására, és bármely félre kötelező érvényű döntésre, csak a kereseti követelést megítélő bírósági ítélet alkalmas.
 Az ügy elbírálásánál az alábbi szabályokat kell figyelembe venni:
 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
 145. § (2) A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg.
 149. § (4) A társasház-tulajdonra a közös tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
 434. § (2) A lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza.
(3) A lakásbérlet szabályait   ha jogszabály másként nem rendelkezik   megfelelően alkalmazni kell a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére is.
 (4) Jogszabály   a (2) bekezdésben említett törvény keretei között   a lakásbérlet létrejöttének, megszűnésének, a lakásbérleti jog folytatásának, a lakások elidegenítésének további feltételeit is megállapíthatja.
 A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.)
 1. § (3) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadóak.
 36. § (1) A nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletének létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, valamint a bérlet megszűnésére a lakásbérlet szabályait   e törvény Második részében foglalt eltérésekkel   megfelelően kell alkalmazni. (2) Az önkormányzat tulajdonában lévő helyiség bérbeadásának és a bérbeadó hozzájárulásának a feltételeit   az önkormányzati lakásokra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával   önkormányzati rendelet határozza meg.
 51. § (1) Az első adásvételi szerződés megkötését megelőzően   az egylakásos, illetőleg az egy helyiségből (helyiségcsoportból) álló épület kivételével   az épületet társasházzá kell alakítani.
 (2) A társasház alapító okirat tervezetének előkészítésébe a leendő tulajdonostársakat be kell vonni. Az alapító okirat tervezetének meg kell felelnie a leendő tulajdonostársak többségi akaratának.
 A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr.
 24. § Kisebb házingatlanban fennálló állami tulajdoni illetőség elidegenítése esetén a tulajdonostársat elővásárlási jog csak akkor illeti meg, ha a bérlő a külön jogszabályban biztosított elővásárlási jogával nem él.
 A társasházról szóló 1977. évi 11. tvr. 20. § Ha a társasházban legfeljebb hat társasház-öröklakás van, a 13 19. § rendelkezései helyett a Polgári Törvénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
 Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (Ét.)
 Ét. 26. § (1) Területfelhasználáshoz, telekalakításhoz, építmény megépítéséhez, használatbavételéhez, felújításához, helyreállításához, átalakításához, bővítéséhez és lebontásához, továbbá gép felállításához a törvényben, az építésügyi szabályzatban és más jogszabályokban meghatározott esetekben   az építésügyi hatóság engedélye szükséges.
 Ét. 28. § (1) Építési engedélyt az ingatlan tulajdonosának (kezelőjének, használójának), továbbá annak szabad adni, aki a tervezett építési munkák elvégzéséhez az ingatlan tekintetében rendelkezésre jogosult hozzájárulását megszerezte.
 A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 9. számú állásfoglalása szerint:
 I. Ha a tulajdonostárs a tulajdoni illetőségét el kívánja adni, a kívülálló személytől eredő vételi ajánlatot köteles közölni minden egyes tulajdonostársával, kivéve ha a közlés az elővásárlásra jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. Ilyen   a közlési kötelezettség alól mentesítő   kivételnek számíthat a tulajdonostársak viszonylag nagy száma is.
 A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. tv.
 18. §. (1) Ha a panasz valamely szerv tevékenysége (mulasztása) ellen irányul, a panaszt az érintett szerv vezetője vizsgálja meg és intézi el.
 (2) A szerv vezetőjének vagy más eljáró dolgozójának magatartása ellen irányuló panaszt a közvetlen felettes intézi el.
 (3) Ha a panasztevő az intézkedést nem tartja kielégítőnek, kérelmére a panaszt   felülvizsgálat keretében   a felettes szerv intézi el. A felettes szerv intézkedése ellen további panasznak nincs helye. (Felettes szerv alatt a Fővárosi Közigazgatási Hivatalt kell érteni.)
 (4) A kisiparos, illetőleg a magánkereskedő elleni panaszt az érdekképviseleti, illetőleg a felügyeleti szerv intézi el.
 Az idézett jogszabályok alapján, a bejelentéssel kapcsolatban álláspontom a következő:
 A lakástörvény felhatalmazta az önkormányzatokat, hogy a tulajdonukban lévő helyiségek bérbeadásának, és elidegenítésének feltételeit rendeletben szabályozzák. A Ptk. alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a speciális jogszabály, a lakástörvény valamely kérdést nem rendez. Az önkormányzati tulajdonú helyiségekre előbérleti, illetve az elővásárlási jog csak akkor illeti meg a tulajdonostársakat, ha az önkormányzat rendelete azt előírja. E nélkül, ezekkel a jogokkal csak a közös tulajdoni hányad hasznosítása esetén élhet bármelyik tulajdonostárs.
 A társasház alapítása során, az Lt. 51. § (2) bekezdésben előírt eljárási szabályok elmulasztásával okozott anyagi jogi sérelem miatt bármelyik tulajdonos az alapító okirat elkészítésétől számított egy éven belül, annak módosítása iránt keresetet nyújthat be. Önmagában az a körülmény, hogy az alapító okirat tervezetének előkészítésébe a leendő tulajdonostársakat nem vonták be, nem teszi semmissé az okiratot.
 Nehezen értelmezhető a hivatkozott 51. § (2) több vonatkozásban is, mivel nem egyértelmű, hogy ki minősülhet leendő tulajdonostársnak. Nem tesz különbséget azok között akik bejelentették vételi szándékukat, és akik még nem; de nem egyértelmű az sem, hogy ki a jogosult a vételi szándék bejelentésére (pl.: ha a bérlő nem saját magának, hanem 45. § (1) d./ pontban meghatározott lakásban nem lakó egyenes ági rokonának javára kívánja megvenni).
 Nem rendezi azt sem, hogy a bérlőtársak, illetve egy lakáson belüli leendő tulajdonostársak külön-külön is jogosultak véleményt nyilvánítani, vagy sem. A +többségi akarat  kifejezés egy szavazási eljárást igényel, de annak feltételeit nem rendezi. A +lakógyűlés  elmaradása olyan eljárási hiba, amely a tulajdonosok jogait csorbító alapító okirat elleni keresetben támadható meg.
 A fentiek értelmében, a hatlakásosnál nagyobb társasházban lévő lakások tulajdonosait   önkormányzati rendelet ilyen előírásának hiányában   nem illeti meg előbérleti, előhaszonbérleti, illetve elővásárlási jog a külön tulajdonban (önálló albetétben) lévő helyiségekre. Természetesen, ha a fentiekkel ellentétes következtetésre jutnak, de azzal az önkormányzat nem ért egyet, úgy igényük érvényesítését kereset útján megkísérelhetik.
 A nem lakás célú helyiségek bérlőivel, a társasház falain elhelyezett reklámhordozók bérleti díja körüli vitájuk   saját véleménye szerint is   a polgári jog területére esik. Ugyanúgy, ahogy a társasház korábbi kezelését (közös képviseletét) ellátó ERIK Vállalattal kapcsolatos elszámolási vita.
 Az önkormányzat, mint építésügyi hatóság, csak az Ét.-ben megjelölt építést kötheti építési engedélyhez. Csak az 1 m2 felületet meghaladó méretű falsíkú reklámhordozó elhelyezéséhez kell építési engedélyt kérni, tehát nem tartozik az építésügyi hatóság hatáskörébe annak ellenőrzése, hogy az ennél kisebb táblák elhelyezésekor, az építtető a tulajdonos hozzájárulását beszerezte-e. A hatósági engedélyhez nem kötött reklámhordozó elhelyezésének utólagos megvonására, a tulajdonosi hozzájárulás hiánya miatt jóhiszeműen szerzett jogokat sérthet, ezért a polgári jogi megállapodás hiánya csak bíróság előtt rendezhető.
 Az önkormányzat építésügyi hatósága, a szükséges építési engedély nélkül elhelyezett reklámtábla elbontására kötelezte az építtetőt. A társasháznak lehetősége van szabálysértési feljelentést tenni a szabálysértési hatóságnál, ha engedély nélküli közterület-használatot észlel, de a közterület-használati engedély megadásakor nem minősül ügyfélnek, ezért a határozat ellen fellebbezési joga nincs. Az önkormányzat által engedélyezett közterületfoglalás ellen csak panasszal élhet, melynek elbírálására a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. tv. 18. § alapján kerül sor.
 Tekintettel arra, hogy a panaszában foglalt kifogások nem felelnek meg az 1993. évi LIX. tv. 16. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, az ügy vizsgálatára nem rendelkezem hatáskörrel, ezért csak álláspontomról tájékoztathattam.

Budapest, 1996. szeptember 20.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin
 

OBH 6066/1996.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese látogatást tett a horvát területen állomásozó, a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők (IFOR) kötelékébe tartozó magyar műszaki kontingensnél. A látogatás célja az volt, hogy megvizsgálja mennyire érvényesülnek különleges körülmények között a katonák emberi   illetve állampolgári jogai.
Az ügyben felmerült a jogállamiság, az élethez, valamint az emberi méltósághoz való jog, továbbá a diszkrimináció tilalma megsértésének gyanúja.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a látogatás során tanulmányozta a magyar IFOR-erők életkörülményeit, személyes, illetve kollektív biztonságukat. Meg kívánt ismerkedni a táboron kívül feladatot ellátó katonák élet- és munkakörülményeivel, ezért felkereste a Slavonski Brodban állomásozó magyar alakulatot is.
Összességében megállapította, hogy az állomány tagjainak életkörülményei magasan a hazai átlag fölött vannak. Tapasztalatai igen kedvezőek voltak és kialakult az a meggyőződése, hogy a kontingens nagymértékben hozzájárul Magyarország külföldi megbecsüléséhez. Okucaniban mintegy 20 ott szolgálatot teljesítő katona tett panaszt. Olyan problémák is felmerültek, amelyek alkotmányos visszásság gyanújára utaltak, ezért e panaszok kivizsgálására eljárás indult.
A látogatás során az alábbi alkotmányos visszásság gyanújára utaló panaszok merültek fel:
Szinte valamennyi panaszos sérelmezte, hogy az 1996. első félévére kötött szerződést a Magyar Honvédség tőlük eltérően értelmezi.
Többen sérelmezték, hogy az állomány nem kap értesítést megfelelő időben devizaellátmányának folyósításáról, illetve az ellátmány a szerződésszerű teljesítéshez képest napokat késik.
A kártérítési felelősség szempontjából felmerült annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a magyar IFOR-erők hadműveleti területen vannak-e vagy sem.
Az első félév végén nem került sor a kontingens állományának teljes vagy nagyobb mértékű felváltására. Néhány szerződést ugyanakkor nem hosszabbítottak meg, helyettük új katonákkal kötöttek szerződést. Ezzel kapcsolatban is érkezett panasz, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese szükségesnek tartotta a tájékozódást abban a kérdésben, hogy miért maradt el egyes szerződések megújítása.
A kontingens biztonságával kapcsolatban több kérdés is felmerült. Az IFOR-egységeken belül csak a magyar alakulat harci járművein nincs géppuska. A katonák szerint személyes biztonságuk fokozása érdekében szükség lenne ilyen fegyverekre.
A biztonsággal összefüggő kérdésként vetődött fel az is, hogy a táborban csupán oldalfegyverrel történő lőgyakorlatra van lehetőség. Az állomány ugyanakkor nem tud lőgyakorlatot végezni a fő fegyverzetnek számító gépkarabéllyal.
A felszerelésekkel kapcsolatos problémák közé tartozott az is, hogy valamennyi katona 10 rend öltözékre tarthatott volna igényt, ennek ellenére arról tájékoztatták az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy csupán 3 rend öltözéket kaptak.
Nem konkrét panaszként jelentkezett, de az állomány tagjaival való beszélgetések során feltűnt a katonák tájékozatlansága, a legfontosabb kérdésekben nem, vagy csak hiányosan ismerték a rájuk vonatkozó szabályozást.
Az országgyűlési biztos általános helyettese a felmerült problémákról levélben tájékoztatta a Magyar Honvédség parancsnokát és kérte a panaszokkal kapcsolatos álláspontjának kifejtésére. A válasz megérkezését követően további egyeztetés végett megbeszélést folytatott a Magyar Honvédség szakértőivel.
A vizsgálat során felmerült a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvének sérelme, melynek orvoslása érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásokat tett.
Felhívta a honvédelmi minisztert, hogy a kártérítési felelősségre vonatkozó 23/1970. (HK. 2.) számú az állami irányítás egyéb jogi eszközei körébe tartozó és mint ilyen, jogszabálynak nem minősülő utasításban rögzített szabályokat rendeleti úton szabályozza.
Felhívta továbbá, hogy a jövőben gondoskodjon az állomány megfelelő tájékoztatásáról.
Szükségesnek tartotta annak biztosítását, hogy a védőmellényeket a szükséges darabszámra és méretre kiegészítsék.
A honvédelmi miniszter határidőben érkezett válaszában az ajánlásokkal egyetértett. Tájékoztatott, hogy a kártérítési felelősség szabályairól a rendelet első tervezete elkészült, hatálybalépését 1997. március 1-jéig biztosítani tudják. Válaszában közölte, hogy az IFOR-kontingenst felváltó SFOR-erők tagjainak felkészítése során kiemelt figyelmet fordítottak a még körültekintőbb tájékoztatásra. Tájékoztatott továbbá, hogy a rendelkezésre álló védőmellények száma meghaladja az SFOR-erők létszámát. A méretválasztás lehetősége is biztosított.
Az ajánlásokra adott választ az országgyűlési biztos általános helyettese elfogadta, eljárása eredményesen zárult.

OBH 6089/1996.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke sérelmezte, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény nem tekinti nyugellátásnak a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (illetve jogelődje) tagjainak megállapított nyugdíját, rokkantsági segélyét.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 118/A. § b) pontja diszkriminációt jelent a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (illetve jogelődje) saját jogú nyugellátással rendelkező tagjaival szemben. Következésképpen a nyugdíjasként vállalkozó alkotóművészekre   az igénybe vehető szolgáltatásokhoz képest   aránytalanul nagy kötelezettségek hárulnak. Ez a helyzet súlyosan sérti az érdekeltek szociális biztonsághoz, valamint a jogbiztonsághoz való jogát.
Az országgyűlési biztos az alkotmányos visszásság megszüntetését célzó törvénymódosítás érdekében megkereste a népjóléti és a pénzügyminisztert. A törvénymódosítási javaslatot megküldte az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága elnökének és alelnökének, kérve együttműködésüket a törvénymódosításhoz.
A megkeresettek a törvénymódosítási javaslatot támogatták, azt az Országgyűlés a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 1996. évi LXXXVII. törvény 20. §-ával elfogadta, hatályos 1997. január 1-jétől.
Az országgyűlési biztos eljárása tehát elérte célját.

OBH 6158/1996.
A panaszos azt sérelmezte, hogy a korábban folyósított rendszeres szociális járadékát a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem folyósítja.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszost az illetékes városi tanács egészségügyi osztálya 1979. szeptember 16-tól rendszeres szociális járadékban részesítette. A járadékot 1983. október 1-jétől 1988. január 31-ig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósította. Családi pótlékot 1984. március 1-től 1988. január 31-ig folyósítottak. Az 1988. február havi családi pótlékot és a rendszeres szociális járadékot a címzett nem vette át.
A panaszos 1987. december 7-én kelt levelében kérte, hogy folyósított ellátásait külföldi tartózkodása miatt szüneteltessék 1988. december 1-jéig. 1991 szeptemberétől kérte ellátásai újrafolyósítását, illetőleg a fel nem vett ellátások elszámolását.
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az ellátás újrafolyósítását nem kezdte meg arra hivatkozva, hogy a szükséges nyilatkozatot a panaszos nem küldte vissza.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jogszerűen szüneteltette a panaszos ellátásának folyósítását, de mulasztott akkor, amikor 1991. szeptembertől a rendszeres szociális járadék újrafolyósítását nem kezdte meg.
Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a panaszosnak   rendszeres szociális járadékának újrafolyósítása, valamint a fel nem vett ellátás utólagos elszámolása és folyósítása során a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ügyintézésében   többször sérült a szociális biztonsághoz való jog.
A fennálló alkotmányos visszásság miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese ajánlást tett az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének, hogy intézkedjék a panaszos rendszeres szociális járadékának visszamenőleges, illetőleg folyamatos folyósításáról. Ennek során a kamatra vonatkozó rendelkezéseket is vegyék figyelembe és részletes kimutatást is küldjenek a panaszosnak. Kérte továbbá annak felülvizsgálatát, hogy az elmaradt családi pótlék miatt a családot ért anyagi veszteség milyen módon kompenzálható. Végül kérte, hogy kezdeményezésére az irányítása alatt működő Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője gondoskodjon az ügyben feltárt alkotmányos visszásság haladéktalan megszüntetéséről.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy 1997. február 1-jétől folyósítják a panaszosnak a rendszeres szociális járadékot és kiutalták   1 évre visszamenőleg   az elmaradt ellátást is. Az 1995. október 1-jét megelőző időpontra visszamenő elszámolás és folyósítás tekintetében azonban továbbra is adatok beszerzését tartják szükségesnek. A tájékoztatás tartalmazta, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatóhelyettese felkérte a polgármesteri hivatal gyámügyi osztályát, hogy vizsgálják meg, hogy a panaszos +ügyének önálló vitelére teljes mértékben alkalmas-e .
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az ajánlásra adott válasz ez utóbbi részét nem fogadta el. Fenntartotta azon korábbi ajánlását, hogy az 1995. október 1. előtti időszakban elmaradt ellátást is folyósítsák a panaszos számára. Erre válasz határidőben nem érkezett.

OBH 6553/1996.
A panaszos előzetes letartóztatásban lévő fia ügyében élt panasszal. Beadványában arra hivatkozott, hogy fia rendőri bántalmazás hatására tett beismerő vallomást. Jogsértőnek vélte fia személygépkocsijának lefoglalását is. A kínzásnak, embertelen, kegyetlen, megalázó elbánás tilalmához fűződő alkotmányos jog érintettsége miatt az ügyben vizsgálatot indított az országgyűlési biztos.
Megállapította, hogy a panaszos fia ellen folyó eljárás során jogsértés nem történt. Az illetékes ügyészségi nyomozó hivatal által lefolytatott nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy vallomását kényszer vagy fenyegetés hatása alatt tette. A kihallgató ugyan adott olyan tájékoztatást a gyanúsítottnak, hogy beismerő vallomását követően szabadlábra kerülhet, de ez önmagában nem tekinthető sem kényszernek, sem fenyegetésnek. A lefoglalt gépkocsiról a bevont igazságügyi szakértő megállapította, hogy azt a bűncselekmény elkövetésekor a gyanúsított eszközként használta. Ezért a lefoglalás sem volt kifogásolható.
Alkotmányos visszásság hiányában az ügy vizsgálatát az országgyűlési biztos lezárta, ajánlást nem tett.

OBH 6712/1996.
A panaszosok   két idegenrendészeti őrizetben lévő külföldi állampolgár   egy év és két hónapja tartó őrizetüket sérelmezték. Beadványuk szerint őrizetben tartásuk sértette emberi jogaikat. A személyes szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog megsértésének gyanúja alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el.
Megállapította, hogy mindkét panaszos illegálisan érkezett hazánkba. A hatóság által elrendelt kötelező helyen való tartózkodást megszegték, megszöktek, majd elfogásukat követően hamis személyi adatokat és honosságot használtak. Hosszú ideig tartó őrizetüket valós személyazonosságuk és honosságuk megállapításához szükséges idő okozta. A velük szemben foganatosított idegenrendészeti intézkedések jogszerűek voltak. Személyes szabadságuk korlátozása és őrizetben tartásuk során érvényesültek mindazon jogosultságok, amelyek őket a kijelölt helyen tartózkodás, illetve az őrizetben tartás során megillették.
Az eljáró hatóságok részéről tehát alkotmányos jogsértés nem történt, ajánlást nem kellett tennie az országgyűlési biztosnak.

OBH 6714/1996.
A bűncselekmények áldozatainak védelmére létrejött Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület beadványában az egyes erőszakos bűncselekmények sértettjeinek állami kárenyhítését célzó intézkedést kért. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy 1989 óta a bűncselekményekkel gyanúsítható személyeket a büntetőeljárás alatt, illetve a büntetés-végrehajtás során egyre szélesebb körű jogok illetik meg; ezt az Alkotmány előírásai, illetve a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásai követelik meg. Mindeközben a bűncselekmények sértettjeinek eljárási jogai nem bővültek. Az ismertté vált bűncselekmények nagyobb részében a büntetőjogi felelősségrevonás elmarad, ezért a bűncselekmények nagy részében a sértett a büntetőeljárás során még erkölcsi elégtételben sem részesül. Ezekben az esetekben, de gyakran még a büntetőjogi felelősség megállapítása után is elmarad a sértettnek okozott kár megtérítése. Így a büntető igazságszolgáltatás egyoldalú és igazságtalan marad mindaddig, amíg a vétlen áldozat nem kap kártérítést. Az igazságszolgáltatásnak ugyanis nemcsak a megsértett jogrendet kell helyreállítania, az elkövetőt igazságosan megbüntetnie, hanem az áldozatnak is igazságot kell szolgáltatnia az okozott kár vagy sérelem orvoslása útján. A bűncselekmények szükségképpen sértik valamelyik alkotmányos állampolgári jogot. Hasonlóképpen nyilvánvaló, hogy minden elkövetett bűncselekmény sérti a Magyar Köztársaság közbiztonságát, melynek védelmét az Alkotmány állami feladatként határozza meg. Ha tehát az állampolgári jogok   különösen az élethez és az emberi méltósághoz való jog   és a közbiztonság védelme az állam számára az Alkotmányban előírt feladat, a bűncselekmények pedig sértik e védendőnek nyilvánított értékeket, akkor megállapítható, hogy e bűncselekmények elkövetésének ténye az állami feladat ellátásának elégtelenségét jelenti, vagyis az állam felelősséggel tartozik e bűncselekmények miatt polgárainak, elsősorban pedig a bűncselekmények áldozatainak. Az állam felelősségének megfelelően feladatát részben teljesíti az elkövetett bűncselekmények üldözésével és a bűncselekmények elkövetésével feléledt állami büntetőigény bíróság előtti érvényesítésével. A materiális joghátrány helyrehozatala vagy ellensúlyozása elsősorban annak okozóját, a bűncselekmény elkövetőjét terheli. Abban az esetben azonban, ha a bűncselekmény elkövetője nem képes vagy nem kötelezhető a kár megtérítésére, illetve személye nem ismert, akkor a kár általában megtérítetlen, illetve enyhítetlen marad. Ha az elkövető ismert, képes és kötelezhető is a kártérítésre, az erre irányuló eljárás elhúzódása miatt a bűncselekmény áldozata a kártérítést az elszenvedett sérelmekhez képest későn kapja meg. Az állami kárenyhítés kötelezettsége az Alkotmány rendelkezéseiből nem olvasható ki, ezért az ilyen eszközök hiánya nem minősíthető alkotmányos visszásság okozásának. Ugyanakkor az állam kárenyhítési kötelezettségnek törvényi előírása és az erre alkalmas eszközök biztosítása összhangban áll azzal a kötelezettséggel, melyet az Alkotmány a közbiztonság és az alkotmányos alapjogok védelmével összefüggésben az államra ró.
Ajánlásként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa javasolta, hogy az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága az Európai Áldozatvédő Fórum ajánlásainak figyelembevételével kezdeményezze a sértettek kárenyhítését szabályozó törvény megalkotását. Az ajánlást a Bizottság elfogadta.

OBH 6715/1996.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Budapest Őrezrednél, általános helyettese pedig a Tatai 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál tájékozódó jellegű vizsgálatot folytatott. A látogatás célja az 1996. augusztusban bevonult újoncállomány élet- és munkakörülményeinek, illetve az 1996. szeptember 1-jén hatályba lépett a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény előírásai érvényesülésének tájékozódó jellegű áttekintése volt.
A vizsgálat során felmerült az egészséges környezethez, valamint az élethez és az emberi méltósághoz való jog sérelmének gyanúja.
A vizsgálat megállapította, hogy a Tatai 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál szolgálatot teljesítő állomány alkotmányban rögzített jogai nem érvényesülnek maradéktalanul.
A gyengélkedő szociális helyiségében tapasztalt állapotok sértették az egészséges környezethez, valamint az emberi méltósághoz való jogot. A fogdahelyiségek nem alkalmasak a fogvatartásra. Az ivóvíz minőségével kapcsolatos panaszok szintén felvetették az alkotmányos visszásság gyanúját.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 20. § (1) bek. alapján az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásokat tett.
Felhívta a honvédelmi minisztert, hogy a Tatai 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál, az állomány elhelyezésére szolgáló épületekben biztosítsák az állandó melegvíz-ellátást, valamint gondoskodjanak a kellő tisztaságról, különös tekintettel a szociális helyiségekre.
Felhívta továbbá a honvédelmi minisztert, hogy folytassanak le teljes körű vizsgálatot a víztisztaságot illetően, valamint a fogdahelyiségeket a megfelelő   természetes fénnyel történő   megvilágítás biztosításáig ne működtessék.
Az ajánlásokat a honvédelmi miniszter   határidőben érkezett válaszában   elfogadta. Tájékoztatott, hogy a vízvezetékrendszer részleges felújításának köszönhetően a laktanyában a melegvíz-ellátás megoldottnak tekinthető.
A fogdákat felújították, megfelelő méretű ablakkereteket is beépítettek.
Válaszában rámutatott, hogy a vízmű és a vízvezetékrendszer folyamatos laboratóriumi ellenőrzés alatt áll, közegészségügyi szempontból az ivóvíz minősége megfelelő.
Az országgyűlési biztos általános helyettese az ajánlásokra adott választ elfogadta, az ügyben folytatott vizsgálata eredményesen zárult.

OBH 6900/1996.
A panaszos   aki emberölés miatt folyó büntetőeljárás terheltjeként előzetes letartóztatását töltötte   több beadványban panaszolta, hogy a nyomozás során az eljáró rendőrök őt bántalmazták, vallomástételre kényszerítették.
A kínzás, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalmára való jog megsértésének gyanúja miatt az ügyben vizsgálatot indított az országgyűlési biztos.
Megállapította, hogy a panaszos feljelentése alapján az illetékes megyei főügyészség az eljárást lefolytatta. Az eljárás során nem merült fel olyan adat, hogy az érintett rendőrök a panaszos által megjelölt napon vele kapcsolatba kerültek. A hivatkozott sérülésről az orvosszakértő sem tudta megállapítani, hogy az a fogvatartása alatt keletkezett-e. Kényszervallatására felhozott bizonyítékai is valótlannak bizonyultak.
Tekintettel arra, hogy a panaszos sérelmeit megközelítőleg mindig ugyanazon tartalommal, zavarosan és összefüggéstelenül írta le, a vele kapcsolatba kerülő személyeket minden alkalommal elfogultsággal vádolta, illetőleg a lefolytatott eljárások sem bizonyították a panaszos állításainak valódiságát, alkotmányos visszásság nem keletkezett. Az ügyben az országgyűlési biztos a vizsgálatot ajánlás nélkül zárta le.

OBH 7458/1996.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese hivatalból vizsgálatot indított az ercsi 123. Eötvös József Vonalépítő Híradó Ezred 3. számú őrhelyénél 1996. szeptember 30-án bekövetkezett halálos fegyverbaleset ügyében. Megállapította, hogy a halálos fegyverbaleset okozóját, B. őrmestert 1996. július 1-jén avatták tiszthelyettessé. A szakközépiskolában készült személyügyi feljegyzések szerint a gyenge képességű, ennek ellenére elméleti katonai kérdések iránt érdeklődő, tudatosan katonának készülő őrmester magatartását komolytalanság, hanyagság jellemezte, továbbá telefonos bombaveszély bejelentése által elkövetett hatóság félrevezetésének vétsége miatt   akkor még mint fiatalkorú   pártfogó felügyelet alá került. Az ercsi ezredhez történt beosztására tekintettel őrmester addigi hivatásos pártfogóját tisztsége alól felmentették, új pártfogót azonban csak 1996. szeptember 16-án jelöltek ki. A személyes meghallgatások szerint a feletteseivel tisztelettudó, +katonás  őrmester gyakran játszott késsel, illetve lőfegyverével, azt többször betárazta és kiürítette, kérés nélkül mutogatta. A sorállományon belül köztudott volt, hogy az őrmester az őrségben lévő honvédek ellenőrzése céljából nyílt színi, gyakran fegyveres támadást színlelt, illetve előfordult, hogy az őrt rejtetten megközelítette, ezért részben tartottak is tőle. Ugyanakkor, a meghallgatott sorállományú honvédek egybehangzó véleménye szerint az őrmester szabálytalan magatartásáról a parancsnokok nem tudhattak. 1996. szeptember 30-án az őrmester őrparancsnoki beosztásban szabálytalanul járt el, a fegyveres támadás színlelése során kézben tartott oldalfegyvere elsült, és a lövedék eltalálta az őrt, aki a helyszínen életét veszítette.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az Alkotmánybíróság 46/1994. (X. 21.) AB-határozata értelmében az őrszolgálatot ellátó katona békeidőben, fegyverbaleset folytán bekövetkező halálának értelemszerűsége a honvédelem alkotmányos kötelezettségéből nem vezethető le, az tehát sérti az élethez és emberi méltósághoz való korlátozhatatlan alapjogot. A cselekmény sértette továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. Megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy az őrmester jogerős büntetőbírósági intézkedés hatálya alatt állt, szükségessé tették volna, hogy tevékenységét fokozottan figyelemmel kísérjék, amint azt a Büntető Törvénykönyv pártfogó felügyeletre vonatkozó szabályai előírják. Az ercsi 123. Eötvös József Vonalépítő Híradó Ezred állományába tartozó kijelölt pártfogó közvetlen mulasztása nem állapítható meg, mivel a beszerzett dokumentumok szerint kijelölésétől kezdődően megkísérelte feladatát ellátni. Ugyanakkor az 1996. július 1. és 1996. szeptember 16. közötti időszakban az őrmester pártfogó felügyeletét ténylegesen senki nem látta el, a mulasztás a bíróság ítéletében foglaltak megsértése mellett jogszabályi előírást is sértett. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az őrmester szabálytalan szolgálatteljesítésére utaló információk a sorállomány körében ismertek voltak, ám a hivatásos állomány, mindenekelőtt az őrmester parancsnokai ezekről nem tudtak. Bár a vizsgálat az érintett parancsnokok közvetlen személyes felelősségére utaló adatokat nem tárt fel, a kialakult állapot sértette a Szolgálati szabályzat előírásait.
A vizsgálat során feltárt körülmények alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a pályakezdő tiszthelyettes hiányos felügyelete, a jogerős bírósági ítéletben elrendelt pártfogó felügyelet tényleges gyakorlásának elmulasztása, illetve a sor- és a hivatásos állomány közti információhiány hozzájárult az Alkotmányban előírt honvédelmi kötelezettségét teljesítő sorállományú honvéd halálához, ami az Alkotmány 54. §-ában biztosított élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese javasolta, hogy a Magyar Honvédség főparancsnoka a Humán Főcsoportfőnökség útján gondoskodjon a honvédség hivatásos állományába tartozó pályakezdő tisztek és tiszthelyettesek pszichikai és intellektuális alkalmasságának hatékony felméréséről és tevékenységük fokozott ellenőrzéséről. Gondoskodjon továbbá arról, hogy a parancsnokok és a sorállomány közti információcsere ne korlátozódjon a szolgálatellátáshoz minimálisan szükséges, formális szintre. Ajánlotta továbbá, hogy a gyámügyi feladatokat irányító népjóléti miniszter indítson vizsgálatot a pártfogó felügyelettel kapcsolatos jogerős büntetőbírósági ítéletet, illetve jogszabályt sértő mulasztás ügyében, és amennyiben ennek során személyes mulasztást állapít meg, indítsa meg a fegyelmi felelősségrevonásra irányuló eljárást. Kísérje figyelemmel továbbá a fiatalkorúak pártfogó felügyeletével kapcsolatos gyámhatósági eljárások szabályszerűségét. A címzettek az ajánlásokat elfogadták.
 

OBH 7498/1996.
 Tisztelt Uram!

 Lánya láthatásával és a nagyszülőkkel való kapcsolattartással felmerült problémák megoldását kérő beadványát megkaptam. Az Öntől telefonon beszerzett információkból megállapítható, hogy Ön és a gyermek édesanyja között házassági bontóper van folyamatban.
 A kiskorúakról való állami gondoskodásról, valamint a szülő és a gyermek kapcsolattartásának szabályozásáról szóló 51/1986. (XI. 26.) MT. rendelet II. fejezete szabályozza a szülő és a gyermek kapcsolattartását. Ez a szabályozás vonatkozik a gyermek nagyszülőkkel való kapcsolattartására is. A rendelet 23. § (2) bekezdése szerint a gyámhatóság vita esetében a kapcsolattartásra jogosultak kérelmére szabályozza a kapcsolattartást. Nem járhat el azonban a gyámhatóság abban az esetben, ha a szülő és a kiskorú kapcsolattartásának megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik.
 Az Önök között folyamatban lévő házassági bontóper egyértelművé teszi, hogy a kapcsolattartásról való döntés a bíróság hatáskörébe tartozik.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. §-a értelmében valamely hatóság alkotmányos jogot sértő eljárása esetén van lehetősége az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálat megindítására. Az előbbiekben idézett törvény 29. §-a határozza meg azt, hogy ennek a törvénynek alkalmazásában mi minősül hatóságnak. A 29. § (1) bek. f) pontja értelmében a bíróság nem minősül olyan hatóságnak, amelynek tevékenységével kapcsolatban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot indíthat.
 Tekintettel arra, hogy a gyermek láthatásával összefüggő kérdés az Önök között folyamatban lévő házassági bontóperben a bíróság által eldöntendő kérdések sorába tartozik, az ügyben   hatáskör hiányában   nem áll módomban a vizsgálat megindítása.
 Kérem, szíveskedjék a fentieket tudomásul venni.

Budapest, 1996. október 17.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin

 
OBH 7543/1996.
 Tisztelt Uram!

 Az Országgyűlési Biztos Hivatalához írt levele szerint az 1991. évben indult peres eljárás eredményeként   az elsőfokú bíróság késlekedései miatt   a végrehajtás elrendelésére csak 1995. február 13-án került sor, amikor is az adós felszámolását 15 nap múlva elrendelték. Kéri, hogy a bíróság térítse meg a kárát.
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 29. § (1) bek. f) pontja kizárja a bírósági eljárás, illetve döntés felülvizsgálatát, ezért hatáskör hiányában az ügyről még véleményt sem mondhatok.
 Természetesen   ha a felszámoló az Ön hitelezői igényét nem tudja kielégíteni   a felmerült kárának érvényesítését, mint minden állampolgár, megkísérelheti a bíróság előtt.
Késedelmes válaszunkért elnézését kérem.

Budapest,
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 

OBH 7601/1996.
 Tisztelt Asszonyom !

 A Bp. VI., Teréz krt. 2 4. szám alatti épület udvarán elhelyezkedő üzletének tulajdonjogával kapcsolatos önkormányzati intézkedések ellen benyújtott ismételt panaszával kapcsolatosan az alábbiakról tájékoztatom:
 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 19. § (2) Az országgyűlési biztos a nyilvánvalóan alaptalan, továbbá az ismételten előterjesztett és érdemben új tényt, adatot nem tartalmazó beadványt elutasítja, a nem jogosult által, valamint a névtelenül benyújtottat pedig elutasíthatja. Az elutasítást minden esetben indokolni kell.
 Az eredeti beadványának vizsgálatát követően már tájékoztattam, hogy az önkormányzat   a tulajdonában lévő ingatlanok elidegenítése során   a polgári jog szabályai szerint, tulajdonosként, és nem hatóságként jár el, ezért döntésének módosítására, csak bíróság kötelezheti. Ezért az ügyében az önkormányzat megbízottai részéről történt időhúzó, megtévesztő, méltánytalan eljárás miatt is csupán a bírósági keresetindítás lehetősége a megfelelő jogorvoslati fórum.
 Tekintettel arra, hogy az újabb beadványa új tényt, vagy adatot nem tárt fel, kérelmét a 1993. évi LIX. törvény 19. § (2) bekezdés alapján elutasítom.
 Sajnálom, hogy nem segíthettem, de peres eljárásban képviseletre nincs hatásköröm.

Budapest, 1996. október 28.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 

OBH 7845/1996.
 Tisztelt Uram!

1996. október 21-én érkezett, írásban tett panaszát megvizsgáltam és arról az alábbiakban tájékoztatom:
 Panaszában előadja, hogy a bíróság 5 év 6 hónap fegyházra ítélte olyan bűncselekmények elkövetése miatt, amit nem követett el. Tanúkkal tudja bizonyítani ártatlanságát. Kéri személyes meghallgatását és az ügy kivizsgálását.
 A panaszirodán jegyzőkönyvbe foglalt tájékoztatást fenntartva tájékoztatom, hogy az 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) és a 29. § (1) bekezdés f) pontja szerint jogerős bírósági ítélet vizsgálata nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe. Beavatkozásom sértené a bíróság függetlenségének az Alkotmányban megfogalmazott elvét.
 Mivel panaszában vizsgálatot nem végezhetek, személyes meghallgatásától eltekintettem.
 Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét.

Budapest, 1996. december 30.
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter

OBH 7923/1996.
104 állampolgár sérelmezte, hogy az államigazgatási eljárás keretében megsemmisített 42 hektáros almaültetvénnyel kapcsolatban őket megillető kártalanítási összeg megállapítására irányuló eljárás elhúzódott.
Vizsgálata során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 1996. április 26-án kelt határozatában állami védekezést rendelt el. Ennek keretében növény-egészségügyi zárlatra és az ültetvény teljes megsemmisítésére került sor. A határozat rögzítette azt is, hogy az ültetvények megsemmisítésével érintettek tulajdoni kárának rendezéséről később történik intézkedés. Az almáskertek tulajdonosai több ízben írásban kértek tájékoztatást a Földművelésügyi Minisztériumtól arról, hogy miért késik a kártalanítási összeg megállapítása és kifizetése. A vizsgálat megindításakor az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a földművelésügyi minisztertől tájékoztatást kért azokról az intézkedésekről, amelyekkel a minisztérium megpróbálta megszerezni a kártalanításhoz szükséges pénzeszközöket, továbbá kérte az iratmásolatok soron kívüli megküldését. Többszöri telefonon tett ígéret és sürgető levél ellenére húsz nap elteltével sem érkezett válasz a megkeresésre.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa eljárása során megállapította, hogy az almaültetvény megsemmisítése óta több mint hat hónap eltelt anélkül, hogy a tulajdonosokat a Földművelésügyi Minisztérium értesítette volna arról, hogy mi az akadálya a kártalanítás kifizetésének. Az államigazgatási eljárás szabályai szerint az eljáró hatóságnak kötelessége az eljárás harminc napon belüli lefolytatása és a határozat meghozatala. Ha ennek objektív akadálya van, akkor a hatóság tájékoztatási kötelezettsége nyomatékos. Az országgyűlési biztos vizsgálni szerette volna, hogy a minisztérium munkatársai kellő gondossággal jártak-e el az anyagi fedezet biztosítása érdekében. Erre azonban nem volt lehetőség, mert a földművelésügyi miniszter nem küldte meg a kért iratmásolatokat.
Az országgyűlési biztos megállapította továbbá, hogy a tulajdonosok tájékoztatásának elmulasztásával megsértették az államigazgatási eljárás szabályait, ezzel sérült a jogbiztonság követelménye.
Az országgyűlési biztos az ügyben tett ajánlásában felkérte a földművelésügyi minisztert, hogy amennyiben olyan kéréssel fordul hozzá, hogy az 1993. évi LIX. törvény értelmében bocsásson okiratokat a rendelkezésére, ennek határidőben tegyen eleget. Felkérte továbbá arra, hogy   a kiemelten súlyos érdeksérelmek orvoslását célzó eljárások esetén   különös gondossággal érvényesítse a korrekt államigazgatási eljárás szabályait, ezen belül a folyamatos tájékoztatást. Kérte továbbá, hogy haladéktalanul intézkedjen a megsemmisítésre került almaültetvény tulajdonosainak kártalanításáról és a folyósítás időpontjáról értesítse az érdekelteket.
Az ajánlások megtétele után a Földművelésügyi Minisztérium megküldte az országgyűlési biztos által korábban kért iratokat. A dokumentumokból az országgyűlési biztos megállapította, hogy a minisztérium 1996. júliusban megkereste a Pénzügyminisztériumot a kártalanításhoz szükséges fedezet biztosítása érdekében. Júliustól novemberig terjedő időszakban tett intézkedéseiről azonban a minisztérium nem küldött sem tájékoztatást, sem dokumentumot. Ezért az iratok megküldésével kapcsolatos ajánlására adott választ az országgyűlési biztos nem fogadta el.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a minisztérium nem tett eleget azon ajánlásnak sem, hogy kellő időben és megfelelő gondossággal tájékoztassa a tulajdonosokat arról, hogy mi akadályozza a kártalanítási tárgyalások megkezdését. Az országgyűlési biztos ezen ajánlását is fenntartotta. Végül jelentős késéssel ugyan, de megkezdődtek a tulajdonosokkal a kártalanítási tárgyalások, ezért az ezzel összefüggő ajánlásokra adott minisztériumi intézkedést az országgyűlési biztos elfogadta.
Az újbóli levélváltást követően a Földművelésügyi Minisztérium elfogadta az országgyűlési biztos valamennyi ajánlását. Az ajánlásban foglaltak figyelembevételére a jövőre vonatkozóan is ígéretet tett. A minisztériumi válasz azt is tartalmazta, hogy az ügyintézés elhúzódása független volt a minisztériumtól. Egyéb téren is kormányzati szintű döntéshozatali késedelemre, valamint a jogi szabályozás hiányára hivatkozott.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a miniszter válaszára észrevételeket tett. Rámutatott, hogy a minisztérium nem értelmezte megfelelően az országgyűlési biztos ajánlását és vizsgálata megállapításait. Az országgyűlési biztos a folyamatos tájékoztatás, az ügyfél és az államigazgatási szerv közötti kommunikáció hiányát kifogásolta, de erre nem kapott választ. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kérte a földművelésügyi minisztert, hogy ismételten adjon választ megkeresésére. A válasz még nem érkezett meg, a határidő sem telt le. Az eljárás tehát még folyamatban van, de már az eddigiekből arra lehet következtetni, hogy az eljárás várhatóan eredményes lesz.
 

OBH 8342/1996. OBH 96; 149; 186; 2122; 2180; 2696; 3059/1995; és a 2798; 3253; 3449; 3693; 3807; 4747; 5033; 5175; 5217; 5528; 6168; 7091; 7402; 7870; 7928/1996.
Több kényszerbérlő és bérbeadó kifogásolta a kényszerbérletek felszámolásának elhúzódását, és jogi rendezetlenségét.
A lakástörvény szerint az illetékes önkormányzat köteles 1996. XII. 31-ig a kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakás bérbeadását, vagy pénzbeli megváltás fizetését felajánlani. Kényszerbérletnek minősül az állampolgár tulajdonában álló lakásra   ideértve az államosított lakást is   1953. IV. 1. napja előtt bármilyen jogcímen, illetve azt követően a lakásügyi hatóság kiutaló határozata alapján létrejött lakásbérlet. A vizsgálat alá vont panaszokból és az önkormányzatok tájékoztatásából kitűnt, hogy az önkormányzatok többsége határidőre a kényszerbérleteket nem tudta rendezni. Ennek legfőbb okai, a lakástörvény nem kellő részletességgel kidolgozott szabályai, illetve az önkormányzati rendeletek ellentmondásossága. A vételi jog az önkormányzati lakásállományt töredékére zsugorította és a törvény kötelezte az önkormányzatokat a kényszerbérlők elhelyezésére.
A kényszerbérletek felszámolásának elhúzódása sértette a bérbeadók tulajdonhoz való jogát, de a piacgazdaságnak és a gazdasági versenyszabadságnak az alkotmányos elvei is csorbultak. A bérlők oldaláról sérült a jogbiztonsághoz, az egyenlő elbíráláshoz, valamint a szociális biztonsághoz való jog, amit az elhúzódó kihelyezési eljárás okozott.
A bérbeadóknak a piaci feltételekkel történő bérbeadáshoz való igénye, a bérlőknek a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogától független. A szociális biztonságot az Alkotmány minden állampolgárnak biztosítja, és ennek a közterheihez mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyai szerint hozzájárulni. A kényszerbérlők szociális biztonsághoz való jogát tehát nem a bérbeadó, hanem a szociális ellátásokról szóló törvény alapján az önkormányzat, illetve végső soron az állam köteles biztosítani. Az állam alkotmányos felelősségének az önkormányzatokra történő áthárítása, a bérbeadók, és a bérlők szempontjából irreleváns, mert ha az önkormányzat anyagi lehetőségek hiányában a kötelezettségének nem tesz eleget, azt biztosítani csak állami intézkedéssel lehet.
A törvény tág teret ad a jogalkalmazói jogértelmezésnek. Számos kérdés szabályozatlan, melyek eldöntésére az önkormányzat, mint ellenérdekű tulajdonos nem képes és nem is jogosult. A törvény csupán a kényszerbérletek felszámolásának ajánlásáig jutott el, de annak sem feltételeit nem biztosította, sem a végrehajtásának elmulasztása esetén alkalmazandó szankciót nem rendezte. Ezért az országgyűlési biztos javasolta az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának, hogy kezdeményezzék a három törvény módosítását. Javasolta, hogy az ártörvényből töröljék a magántulajdonú bérlakások bérleti díjára vonatkozó önkormányzati rendeletalkotási jogot. A szociális törvény kötelezze a települési önkormányzatokat a kényszerbérlőknek adható lakásfenntartási támogatás rendeleti szabályozására. A lakástörvény egészüljön ki olyan részletszabályokkal, amelyek lehetővé teszik a nehéz gazdasági helyzetben lévő önkormányzatok számára is a bérbeadási célú lakásvásárlást. Rendezze a határidőre meg nem oldott kényszerbérletekre vonatkozó további eljárást, és azoknak az önkormányzatoknak az eljárását, amelyek nem kötelesek rendeletet alkotni. Egyidejűleg felkérte a belügyminisztert, hogy az ajánlással kapcsolatban közölje álláspontját, és tájékoztassa az önkormányzatokat a szociális törvény alapján lehetővé tett helyi rendelet megalkotásának szükségességéről. Az ajánlásnak a BM eleget tett. Az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága kezdeményezte egy ad hoc bizottság létrehozását, amelynek feladata a törvénymódosítási koncepció kidolgozása. A bizottság megalakulásának várható időpontja 1997. február vége.
 

OBH 8921/1996.
 Tisztelt Asszonyom!

 Hivatalomhoz intézett beadványában arra kér, vizsgáljam felül fia hónapok óta fenntartott előzetes letartóztatásának indokoltságát.
 Tájékoztatom, hogy a Büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 93. § (1) bekezdése értelmében az előzetes letartóztatás elrendeléséről a bíróság végzéssel határoz. Fiát lopás bűntettének alapos gyanúja miatt a bíróság 1996. február 1-jén helyezte előzetes letartóztatásba. A kényszerintézkedés fenntartásáról   hosszabbítás folytán   a Legfelsőbb Bíróság 1996. október 24-én döntött. Eszerint az előzetes letartóztatás a bíróság ügydöntő határozatáig, legfeljebb 1997. február 1-jéig tart.
 A Be. 95. § (3) bekezdése szerint, ha vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama az egy évet meghaladja, a Legfelsőbb Bíróság az indokoltságát felülvizsgálja.
 Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdés f) pontja nem ad lehetőséget az állampolgári jogok országgyűlési biztosának bírósági eljárás, illetve döntés felülvizsgálatára.
 Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Sajnálom, hogy nem segíthettem.

Budapest
Üdvözlettel
Dr. Polt Péter
 

OBH 9048/1996.
 Tisztelt Elnök Ír!

 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett panaszában leírta, hogy az Ön által megnevezett személy, aki angolai állampolgár, 1995. december 1. óta előzetes letartóztatásban van. A másodfokú bíróság 29.Bf.7739./1996./2. számú végzésében a fogvatartott ügyvédjének fellebbezése ellenére helybenhagyta az első fokú bíróság előzetes letartóztatást fenntartó végzését. Panasza szerint a bíróság faji diszkriminációt valósít meg azzal, hogy a külföldi állampolgárt több mint egy éve előzetes letartóztatásban tartja.
 Panaszával kapcsolatban tájékoztatom, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. 16. § és 29. § f) pontja értelmében az országgyűlési biztos bírósági határozatot, eljárást nem vizsgálhat felül. A fenti rendelkezések alapján panasza ügyében nem áll módomban vizsgálatot lefolytatni.
 Tájékoztatom továbbá, hogy amennyiben a bírósági eljárás elhúzódását sérelmesnek tartja az Emberi Jogok Európai Konvenciója (1993. évi XXXI. tv.) 6. cikkének 1. pontjára hivatkozva   mely szerint +Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.    lehetősége van arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bizottságához forduljon.
 A Bizottság címe: European Comission of Human Rights
Council of Europe
F- 67075
Strassbourg/ Cedex
FRANCE
 Telefonon folytatott megbeszélésünk alapján mellékelten megküldöm a menekültügyi vizsgálatomról készült jelentés másolatát.
Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét.

Budapest, 1997. január 8.
Üdvözlettel
Gönczöl Katalin