null A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes közleménye Hodinka Antal, a magyarországi ruszinok kiemelkedő személyisége halálának 70. évfordulójára emlékezve

Mint a magyarországi nemzetiségek jogainak védelméért felelős ombudsmanhelyettes, fontosnak tartom, hogy a hazánkban velünk együtt élő államalkotó nemzetiségeink kiemelkedő szülötteiről megemlékezzünk.

Hodinka Antal professzor személyében olyan jelentős tudós életét és munkásságát idézzük fel, aki a ruszin föld szülötteként szerzett a tudományos életben katedrát, akadémiai széket és általános elismertséget. Ladomér községben született 1864-ben, majd iskoláit Szeklencén, Máramarosszigeten és Ungváron végezte. Bölcsészettudományi doktorátust a Budapesti Tudományegyetemen szerzett 1891-ben. Görög katolikus papi családból származva maga is papnövendék lett, és bár később érdeklődése a történettudomány, a nyelvészet és a néprajztudomány felé fordult, görög katolikus hitéhez és az egyházhoz fűződő szoros kapcsolatát egész élete során ápolta. Kora legrangosabb tudományos intézményeiben töltött be egyre jelentősebb tisztségeket, majd a pozsonyi jogakadémia, illetve ugyanott az Erzsébet Tudományegyetem professzora lett. A magyar hazához való kötődését jelzi, hogy 1920-ban visszautasítja Csehszlovákia és a prágai Károly Egyetem meghívását, helyette egyetemével és tanítványaival együtt Budapestre, majd az egyetem új székhelyére, Pécsre költözik, ahol betölti a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét, 1932-ben pedig az egyetem rektorává választják. Szakmai életművének elismeréseként az 1941–43-ban tudományos akadémiai funkciót is betöltő Kárpátaljai Tudományos Társaság első elnöke lett.

Tudományos munkásságának középpontjában a ruszinság története, néprajza és nyelve, szélesebb értelemben pedig a szláv–magyar történeti és nyelvi kapcsolatok álltak. Széles látókörét jelzi azonban, hogy a szláv–magyar kapcsolatokon belül nem csak a ruszinok történetével foglalkozott, szerb és horvát vonatkozású tudományos munkái is jelentősek.

Hodinka Antal halálának 70. évfordulóján így tehát olyan kiváló tudós munkásságát idézzük fel, aki történészként, nyelvészként és néprajzkutatóként nemcsak szűkebb pátriája, Kárpátalja és a ruszinság számára alkotott maradandót, hanem kora szellemi és tudományos életének kiemelkedő alakja is volt. Ruszin gyökereit mindvégig ápolva szolgálta a Kárpát-medencében élő népek és nemzetiségek békés együttélését, amit a tudomány eszközeivel segített elő.

Napjainkban, amikor az intolerancia erősödésének lehetünk nap mint nap tanúi, megszívlelendő egy olyan ember példája, aki a tudás fényével küzdött a tudatlanság sötétsége ellen. Minél jobban ismerjük az országunkban velünk élő nemzetiségek – vagy akár távolabbi népek – kultúráját és történetét, annál kevésbé képes hatni ránk az idegengyűlölet bénító félelme.

 

Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC

                                                                                              egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes