Az alapvető jogok biztosának közleménye a 2025 decemberében elfogadott szlovák Büntető Törvénykönyv módosítással kapcsolatosan általa kért intézkedésről

A megkeresés indoka: 
A szlovák Büntető Törvénykönyv nemzetközi egyezménybe, illetve az Európai Unió egyes szerződéseibe ütköző, „a második világháború utáni békés rendezés tagadása” elnevezésű tényállásával összefüggő intézkedés kérése.
Tekintettel arra, hogy a tényállásban hivatkozott jogi dokumentumok nyilvános tagadására vagy megkérdőjelezésére alapozott büntetőjogi szankcionálás, amely magyar állampolgárokkal szemben is felmerülhet.
Nemzeti emberi jogi intézményként az Alapvető Jogok Biztosának kötelessége felszólalni a magyar állampolgárok alapvető jogait sértő jogalkotás ellen, illetve a nemzetközi egyezményekben, valamint az Európai Unió kötelező érvényű dokumentumaiban biztosított jogaik védelme érdekében. 

A megkeresés jogi érvei: 
Szükséges pontosítani, hogy az inkriminált büntetőtörvény-módosítás azt a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács képviseleti szerveinek jogszabályai alapján létrejött „békés rendezést” védi.
Ennek szerves része az a 13 ún. Beneš-dekrétum is, amely lényegében az életfeltételeitől fosztott meg több mint 4 000 000 magyar és német nemzetiségű embert. E dekrétumokat, illetve az azokat később megerősítő jogszabályokat formálisan nem helyezték hatályon kívül.
Ezen jogi dokumentumok megítéléséről folyó vita büntetőjogi eszközökkel való korlátozása azért is vet fel aggályokat, mert Szlovákiában a földterületek jelenlegi tulajdonosaival szemben továbbra is folynak kisajátítási eljárások, amelyekben érvényesnek tekintik és felhasználják ezen jogi dokumentumokat. 
Az inkriminált büntető törvénykönyvi tényállás szabadságvesztés kilátásba helyezésével védendővé nyilvánított jogi tárgya olyan jogi dokumentumok összessége, amelyek a nemzetiséghez tartozók kollektív büntetésére épültek, az állam jogfosztó intézkedéseinek megalapozását szolgálták. 

Minderre tekintettel a megkeresés szerint ez a bűncselekményi tényállás nem egyeztethető össze az alábbiakkal:
–    az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 10. cikkével, amelynek értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és amely jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül, és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. 
–    az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinkiben aláírt Záróokmányának rendelkezésével, amely a részt vevő Államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvként fogalmazta meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásását, és ezen belül a nemzetiségek jogegyenlőségét;
–    a helsinki folyamat résztvevőjeként Csehszlovákia által is aláírt, Párizsi Charta egy új Európáért c. dokumentumban foglaltakkal, amely rögzíti, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések csak demokratikus politikai keretek között oldhatók meg kielégítően, illetve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait az egyetemes emberi jogok részeként teljes mértékben tiszteletben kell tartani;
–    Szlovákia Európai Uniós tagságára figyelemmel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglaltakkal, amely alapján az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul;
–    az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkével, amelynek értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, amely jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, országhatárokra való tekintet nélkül.

A megkeresés külön is említi három település (Oroszvár – Rusovce, Horvátjárfalu – Jarovce, Dunacsún – Čunovo) ügyét, amely falvakat az 1947-ben megkötött ún. Párizsi Békeszerződés alapján csatoltak el Magyarországtól az akkori Csehszlovákiához. E települések lakói a Beneš-dekrétumok (és az azt megerősítő törvények és szlovák nemzeti tanácsi rendeletek) kihirdetése idején magyar állampolgárok voltak, így a kisajátítási eljárások az emberi jogaikat (tulajdonjogukat) garantáló ún. Párizsi Békeszerződést is sértik.

Mindezek alapján a megkeresés szerint fennáll tehát annak a veszélye, hogy – abban az esetben is, ha nem válna általános gyakorlattá a II. világháborút követő „békés rendezés” keretében megalkotott jogi dokumentumokkal szembeni kritikai vélemények szabadságvesztéssel való büntetése – a Büntető Törvénykönyv vonatkozó tényállásának dermesztő hatása (chilling effect) következtében mindazok, akik a szlovák állam által elkövetett egykori jogkorlátozások miatt, illetve az arra hivatkozó közelmúltbeli ingatlanelkobzásokkal szemben hazai vagy nemzetközi jogorvoslatot kívánnának igénybe venni, a büntetőjogi szankció esetleges alkalmazásától tartva elállhatnak a jogérvényesítés rendelkezésükre álló törvényes eszközeitől.

A megkeresés célja: 
A nyílt levelek a megkeresett személyek hatásköréből fakadó különböző konkrét intézkedésekre szólítanak fel, amelyek az inkriminált büntető törvénykönyvi tényállás hatályon kívül helyezését célozzák. 

Megjegyzés: 
Az Alapvető Jogok Biztosa hangsúlyozza, hogy az inkriminált szlovák büntető törvénykönyvi tényállás elsősorban a szlovák állampolgárságú felvidéki magyarságot sújtja, de hivatalos eljárásában figyelemmel kell lennie hatásköri korlátaira, amelyek okán csak közvetve van lehetősége felszólalni érdekükben.  
A szlovákiai magyar nemzeti közösség emberi jogainak érvényesülését és védelmét az szolgálná, ha az inkriminált büntető törvénykönyvi tényállás azonnal hatályon kívül helyezésre kerülne. Ezen túlmenően a magyarság II. világháború végén és/vagy azt követően elszenvedett jogsérelmeire részben gyógyírt jelentene, ha a szlovák állam megkövetné és kártérítésben részesítené az áldozatokat, illetve hozzátartozóikat, és a kollektív bűnösség talaján álló 13 ún. Beneš-dekrétumot – az azokat megerősítő egyéb jogszabályokkal együtt – deregulálná a jogrendszerből. 
Erre azonban a jelek szerint jelenleg nincs többségi jogalkotói szándék Szlovákiában.