null A nemzetiségek napján - Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsmanhelyettes üzenete

Több mint két évtizede, 1992. december 18-án fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete a Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot. Ez az első olyan átfogó nemzetközi dokumentum, amely az államok számára előírja a kisebbségek létének, identitásának védelmét, önazonosságuk előmozdítását, rendelkezik a kisebbségek saját kultúrához, hitélethez és nyelvhasználathoz való jogáról, a kisebbségeket érintő ügyek eldöntésében való érdemi részvételről, a határokon átívelő szabad kapcsolattartásról – egyéni és közösségi szinten egyaránt. Az akkori Kormány a történelmi döntésre emlékezve 1995-ben december 18-át a kisebbségek napjává nyilvánította, amelyet 2012. április 16-án az új Országgyűlés megerősített, egyben az eseményt – az új nemzetiségi törvény szóhasználatához igazítva – a nemzetiségek napjának nevezte el.

Ez az ünnep azonban hazánkban több mint puszta szimbólum: tisztelgés évezredes történelmünk előtt és a közös jövőbe vetett hit melletti állásfoglalás.

A sokszínűségnek és a békés társadalmi együttélésnek a Kárpát-medencében mélyen gyökerező hagyományai vannak. „Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő" – szólnak első királyunk intelmei fiához, Imre herceghez. E gondolat szellemisége évszázadokon keresztül áthatotta a mindennapokat, és szerencsésebb időkben a politikai diskurzusban is megjelent. Nemzetiségi íróink, képzőművészeink, mérnökeink, orvosaink, sportolóink és sok más nemzetiségi honfitársunk sokat tettek azért, hogy Magyarország elnyerhesse mai arcát.

Ahogyan azt Magyarország Alaptörvénye is kinyilvánítja, a hazánkban élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Ezen az ünnepen azonban arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a kisebbségi csoportok elleni kirekesztés és gyűlöletkeltés – mint a történelem során  mindenkor – ma is létező jelenség, ami ellen mindannyiunknak kötelességünk fellépni. Ahogyan ugyanis közös volt a történelmünk, közös a jelenünk és közös lesz a jövőnk is.