Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A közfoglalkoztatás rendszerének vizsgálatáról

AJB-3025/2012

A közfoglalkoztatottak alapjogait és a jogbiztonság követelményét sértő elemeket tárt fel az alapvető jogok biztosának csaknem kilenc hónapon át tartó vizsgálatsorozata.  Jelentésében Szabó Máté egy sor intézkedés mielőbbi végrehajtását kérte az illetékes szakminisztériumoktól, hogy a közfoglalkoztatás szabályozási rendszerében és gyakorlati működésében is megszűnjenek a kimutatott problémák, visszásságok.

Az ombudsman 2012-ben a Munka Méltósága projekt keretében vizsgálta a közfoglalkoztatásba bekerüléssel és az abból való kikerüléssel, a programok működésével, az adatkezeléssel és adminisztrációval, a programok ellenőrzésével és szakmai irányításával kapcsolatos alapvető alkotmányossági kérdéseket, a közfoglalkoztatási bérezéssel, illetve a munkajogi garanciák hiányával kapcsolatos alapjogi problémákat.

Csaknem 75 oldalas jelentésében Szabó Máté arra hívta fel a figyelmet, hogy a közfoglalkoztatottak halmozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel esetükben egyszerre jelenik meg a munkáltatók és a hatóság önkényes jogalkalmazásának lehetősége, amit további adminisztrációs jellegű problémák is súlyosbíthatnak. A biztos rámutatott, hogy a kiszolgáltatottság több szinten jelentkezik: kiszolgáltatott az, aki közfoglalkoztatottként dolgozik, de az is, aki nem tud bekerülni a közfoglalkoztatottak közé.

A közfoglalkoztatás nem öncél, hanem a foglalkoztatáspolitika egyik eszköze, amely megfelelő képzések nyújtásával elősegítheti, hogy a hátrányos helyzetben lévő munkavállalók visszatérhessenek az elsődleges munkaerő-piacra – rögzítette az ombudsman. A biztos szerint lényeges, hogy a közfoglalkoztatottak számára a szabályozásban és a mindennapi gyakorlatban is rendelkezésre álljanak az egyenlő jogaikat védő garanciák. A jelentés kiemeli, hogy a közfoglalkoztatásban nem a hagyományos munkavállalói jogokat védő szabályok lebontása, hanem éppen ellenkezőleg, további garanciák beépítése az alkotmányosan elvárt.

A vizsgálat a közfoglalkoztatásba bekerüléssel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy a rossz szociális helyzetben lévő álláskeresők szempontjai nehezen érvényesülnek. A közfoglalkoztatók eredendő erőfölénye, a pontos eljárási rend hiánya miatti kiszámíthatatlanság sérti a jogbiztonságot, akadályozza az esélyegyenlőség előmozdítását. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy a kötelező heti bérkifizetés rendszerét valamennyi szereplő kifogásolja és több szempontból is aggályos. Az adminisztrációs problémák mellett a megélhetést megnehezítő hatása okán a szociális biztonsághoz való jogot, az életvezetésre hivatkozó indokolása miatt pedig az önrendelkezéshez való jogot is csorbítja. A biztos szerint sérti az egyenlő bánásmód követelményét, hogy a szabadság kiadásával és mértékével kapcsolatos rendelkezések ésszerű indok nélkül különböznek a többi munkavállalóra érvényes garanciális szabályoktól. A jelentés kitér arra is, hogy diszkriminatív a minimálbértől eltérő kötelező közfoglalkoztatási bérminimumok előírása, ennek következtében pedig az ugyancsak alacsonyabb összegben meghatározott betegszabadság és táppénz is.

Az ombudsman jelentésében ismételten megfogalmazta a szociális segélyezés megvonásának két körülményével kapcsolatos aggályait is. Az egyik ilyen megállapítása az, hogy az emberi méltósághoz való jog védelme szempontjából elfogadhatatlan, ha valakit azért zárnak ki egy jogosultság igénybe vételéből, mert önhibáján kívül nem tudja teljesíteni az előírt 30 napos kereső tevékenységet. Az alapvető jogok biztosa ennek kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy meg kell előzni tömegek kiesését a szociális ellátórendszerből, ezért kulcsfontosságú, hogy legyenek hozzáférhető alternatívák azok számára is, akiknek nem jut munkaalkalom sem a hagyományos, sem a közfoglalkoztatásban.

A szociális segélyezés „tiszta udvar, rendes ház” szabályával, azaz a lakókörnyezet ellenőrzésével összefüggésben az alapjogi biztos üdvözölte az emberi erőforrásért felelős miniszter válaszát. A tárcavezető jelezte, hogy egyetért azzal az ombudsmani megállapítással, hogy a lakókörnyezet ellenőrzése nem terjedhet ki a magánlakás belső rendjének ellenőrzésére. Szabó Máté szerint ugyanakkor itt a szociális törvény módosításával kell egyértelművé tenni, hogy lakás vagy ház belsejét érintően nincs helye ellenőrzésnek, illetve jelentős költségigényű feladat e körben nem írható elő.

Az átfogó jelentés a /documents/10180/143994/201203025.rtf/04951cda-0947-46e2-958d-773041eb3a65 oldalon olvasható.