null A hajléktalansággal kapcsolatos társadalmi konzultációról

A hajléktalansággal kapcsolatos társadalmi konzultáció tervének átgondolását, jogállami megoldás keresését kéri az ombudsman

 

Az alapvető jogok biztosa szerint a hajléktalanság összetett szociális probléma, amelyet kellő türelemmel, a szociális eszközök használatával kell kezelni, a szakmai civil szervezetekkel együttműködésben keresni a valódi megoldásokat. A kérdésben helye van a vitának, párbeszédnek, de az emberi méltóság és egyenlőség olyan közös alkotmányos zsinórmértékeink, amelyeket semmilyen indokból nem lehet és nem szabad felülírni.

Szabó Máté alapjogi biztos szerint az Alkotmánybíróság döntése tartalmi értelemben is mindenkire, így az Országgyűlésre nézve kötelező. Eszerint alkotmányosan nem lehet senkit azért büntetni, mert életvitelszerűen közterületen él, mert ez nem összeegyeztethető az emberi méltósággal. Az ombudsman által ismert minden létező jogi és nem jogi érv amellett szól, hogy a hajléktalanságot szociális eszközökkel kell kezelni: a büntetés – legyen az bírság vagy elzárás – nem jelenthet megoldást: alkalmatlan, felesleges, drága, nincs megelőző funkciója. Az alkotmánybírósági döntés ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki, hogy a meglévő jogi eszközökkel fellépjenek a közterületi szabályszegőkkel szemben, legyenek azok hajléktalanok vagy hajlékkal rendelkezők, a törvény előtt mindenki egyenlő.

Az alapjogi biztos megválasztása, 2007 óta kiemelt figyelmet fordít a hajléktalan, egzisztenciálisan rászoruló emberek alapjogainak védelmére. A biztos 2008-as átfogó projektjét követően több jelentésében átfogóan vizsgálta például a hajléktalansághoz megelőzésével, a lakhatási lehetőségekkel hajléktalanok egészségügyi ellátásának, munkavállalásának lehetőségeit, több esetben pedig alkotmánybírósági indítványokat nyújtott be a stigmatizáló, kifejezetten a hajléktalan emberek ellen irányuló közterületi rendszabályok miatt és többször is kifejtette, hogy a hajléktalanság problémáját nem lehet rendészeti eszközökkel megoldani.

Az ombudsman álláspontja szerint nemcsak lehet, hanem kell is a hajléktalanságról szakmai vitát, párbeszédet folytatni, a társadalom véleménye ebben a kérdésben is fontos. A Kormány által tervezett konzultációt azonban jellegénél fogva Szabó Máté nem tartja alkalmasnak arra, hogy egy ilyen összetett kérdésben bármilyen későbbi, komoly jogi következményekkel járó döntéseket megalapozzon, így annak átgondolására kéri az illetékeseket. A biztos hangsúlyozza, hogy az eleve hibás irányból, megfontolásból feltett kérdésekre nem születhetnek jó válaszok: a gyengébbel szemben nem a többség – vélelmezett – érdekei vagy jogai szorulnak védelemre, hanem ellenkezőleg. Az emberi méltóságban pedig mindenki osztozik, függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg a lehetőségeiből, és miért annyit.

A biztos nyitott minden olyan megoldásra és törekvésre, ami a hajléktalanság kezelésére irányul és összhangban áll az alkotmányossággal, az alapjogokkal. Az ombudsman különösen megfontolandónak látja a szakmai szervezetek, így a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökének észrevételeit, javaslatait ebben a körben. A biztos emlékeztet rá, hogy az ENSZ két jelentéstevője 2012. decemberben ugyancsak az alkotmánybírósági döntésben foglaltak tiszteletben tartására, és nemzeti stratégia kidolgozására kérte a magyar kormányzatot. Az ombudsman szerint nem szabad indulatból kezelni a kérdést, az egész társadalom érdeke, hogy egy valós problémára megfelelő, szolidáris és jogállami válaszok szülessenek.