Az alapvető jogok biztosának közleménye a 2025 decemberében elfogadott szlovák Büntető Törvénykönyv módosítással kapcsolatosan általa kért intézkedésről

Nemzeti emberi jogi intézményként az alapvető jogok biztosának kötelessége felszólalni a magyar állampolgárok alapvető jogait sértő jogalkotás ellen, illetve a nemzetközi egyezményekben, valamint az Európai Unió, kötelező érvényű dokumentumaiban biztosított jogaik védelme érdekében.

A szlovák büntető törvénykönyv nemzetközi egyezménybe, illetve az Európai Unió egyes szerződéseibe ütköző, „a második világháború utáni békés rendezés tagadása” elnevezésű tényállásával összefüggő intézkedés érdekében, megelőzendő a tényállásban hivatkozott jogi dokumentumok nyilvános tagadására vagy megkérdőjelezésére alapozott büntetőjogi szankcionálást, amely magyar állampolgárokkal szemben is felmerülhet. 

Szükséges pontosítani, hogy az inkriminált büntetőtörvény-módosítás azt a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács képviseleti szerveinek jogszabályai alapján létrejött „békés rendezést” védi, amelynek szerves része az a 13 ún. Beneš-dekrétum is, amelyek lényegében életfeltételeiktől fosztott meg a több mint 4.000.000 magyar és német nemzetiségű embert. E dekrétumokat, illetve az azokat később megerősítő jogszabályokat formálisan nem helyezték hatályon kívül.
Ezen jogi dokumentumok megítéléséről folyó vita büntetőjogi eszközökkel való korlátozása azért is aggályokat vet fel, mert Szlovákiában továbbra is folynak a földterületek jelenlegi tulajdonosaival szemben kisajátítási eljárások, amelyekben érvényesnek tekintik és felhasználják az ezen jogi dokumentumok felhívásával a második világháború lezárását követően meghozott, ám hivatalos szlovák álláspont szerint adminisztratív okokból évtizedekig végre nem hajtott, magyar és német nemzetiségű magánszemélyek, földtulajdonának elkobzásáról szóló határozatokat.  Ebből is következően az inkriminált büntetőtörvénykönyvi tényállás szabadságvesztés kilátásba helyezésével védendővé nyilvánított jogi tárgya olyan jogi dokumentumok összessége, amelyek a nemzetiséghez tartozók kollektív büntetésére épültek, az állam jogfosztó intézkedéseinek megalapozását szolgálták. 

Minderre tekintettel a megkeresés szerint ez a bűncselekményi tényállás nem egyeztethető össze 
-    az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 10. cikkével, amely értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és amely jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. 
-    az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinkiben aláírt Záróokmányának rendelkezésével, amely a résztvevő Államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvként fogalmazta meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásását, és ezen belül a nemzetiségek jogegyenlőségét;
-    a helsinki folyamat résztvevőjeként Csehszlovákia által is aláírt, Párizsi Charta egy új Európáért c. dokumentumban foglaltakkal, amely rögzíti, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések csak demokratikus politikai keretek között oldhatók meg kielégítően, illetve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait az egyetemes emberi jogok részeként teljes mértékben tiszteletben kell tartani.
-    Szlovákia Európai Uniós tagságára figyelemmel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglaltakkal, amely alapján az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. 
-     Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkével, amely értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, mely jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, országhatárokra való tekintet nélkül.

Mindezek alapján a megkeresés szerint fennáll tehát annak a veszélye, hogy – abban az esetben is, ha nem válna általános gyakorlattá a II. világháborút követő „békés rendezés” keretében megalkotott jogi dokumentumokkal szembeni kritikai vélemények szabadságvesztéssel való büntetése – a Büntető Törvénykönyv vonatkozó tényállásának dermesztő hatása (chilling effect) következtében mindazok, akik a szlovák állam által elkövetett egykori jogkorlátozások miatt, illetve az arra hivatkozó közelmúltbeli ingatlan elkobzásokkal szemben hazai vagy nemzetközi jogorvoslatot kívánnának igénybe venni, a büntetőjogi szankció esetleges alkalmazásától tartva elállhatnak a jogérvényesítés rendelkezésükre álló törvényes eszközeitől.

Az inkriminált szlovák büntető törvénykönyvi tényállás elsősorban a szlovák állampolgárságú felvidéki magyarságot sújtja, de a szlovák büntető törvénykönyv területi hatályának rendelkezéseiből következően akár a Magyarországon élő magyar állampolgárok ellen is indíthat e jogcímen Szlovákia büntetőeljárást, végső soron még egy internetes véleménynyilvánítás miatt is. Az alapproblémát, a szlovákiai magyarság II. világháború után elszenvedett jogsérelmeit megnyugtató módon csak a magyarság II. világháborúért való kollektív felelősségét kimondó 13 ún. Beneš-dekrétum hatályon kívül helyezése oldaná meg, ennek indítványozására azonban – ellentétben a most hatályba lépett büntető rendelkezéssel –  nincs hatásköröm.