6/2025. számú elvi állásfoglalás a párhuzamosan megjelenő egyházi fenntartású köznevelési intézmények felvételi és működési gyakorlatának, valamint a roma gyerekek iskolai szegregációjának az összefüggéseiről

A biztoshelyettes a mandátuma során eltelt tizenkét év tapasztalataira, valamint a hivatalhoz beérkezett számos panaszbeadványra támaszkodva mutatta be, hogy az egyházi iskolák és az állami intézmények párhuzamos jelenléte egyes településeken hogyan vezetett a roma és nem roma tanulói összetétel fokozatos szétválásához. A biztoshelyetteshez érkező panaszok során visszatérő elemként jelent meg, hogy az újonnan alapított egyházi intézmények a nem roma, magasabb társadalmi státuszú családok gyermekeit vonzzák, ami azzal jár, hogy az állami iskolák tanulói között a hátrányos helyzetű és roma gyermekek aránya tartósan megnő.

Az állásfoglalás részletesen bemutatja, hogy az egyházi fenntartású iskolák beiskolázási gyakorlataiban több olyan rejtett szelekciós elem figyelhető meg, amely – akár szándékolatlanul is – korlátozza a hátrányos helyzetű tanulók hozzáférését. Ilyen például az előzetes programokon való részvétel elvárása, a beiratkozást megelőző szülői kör kialakítása, a vallási kötelezettségek és anyagi hozzájárulások elvárása, vagy a tanulmányi és magatartási követelmények túlzott szigorúsága. Ezek a gyakorlatok a roma családok számára gyakran elérhetetlenné vagy elrettentővé teszik az egyházi intézményeket. 

A biztoshelyettes kiemeli, hogy a probléma nem kizárólag az iskolák működéséből, hanem a nemzeti köznevelésről szóló törvény (Nkt.) és annak végrehajtási rendeleteinek rendszerszintű hiányosságaiból is fakad. Az egyházi iskolák felvételi körzete a teljes településre, nagyvárosokban akár egész kerületekre terjedhet ki, miközben nem terheli őket kötelező felvételi arány a hátrányos helyzetű tanulók vonatkozásában. A jogszabály nem tartalmaz előírást a tanulói összetétel kiegyenlítésére, és a köznevelési szerződések sem szabályozzák az esélyegyenlőségi szempontok érvényesítését. A törvényességi ellenőrzések szintén nem terjednek ki az egyenlő bánásmód követelményének, köztük a közvetett diszkrimináció vizsgálatára.

A biztoshelyettes állásfoglalása rámutat, hogy e gyakorlatok és szabályozási hiányosságok következtében homogén összetételű, társadalmilag elkülönülő iskolák jöttek létre számos településen hazánkban, amelyek fennmaradása hosszú távon konzerválja az egyenlőtlenségeket, és gátolja a roma gyermekek társadalmi integrációját. Az elkülönítés nemcsak az oktatás minőségére és a gyermekek fejlődési esélyeire van kedvezőtlen hatással, hanem társadalmi szinten is növeli a megosztottságot és gyengíti a közösségi kohéziót.

Az állásfoglalás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az egyházi intézmények szerepe a köznevelésben sokrétű: számos példa igazolja, hogy egyes fenntartók érdemi és értékes munkát végeznek a hátránykompenzáció és a befogadás terén. A biztoshelyettes szerint e pozitív gyakorlatok megerősítése és elterjesztése kulcsfontosságú lenne a köznevelési esélyegyenlőség előmozdításához.
A biztoshelyettes az állásfoglalásban számos javaslatot fogalmazott meg a köznevelésért felelős államtitkár és a magyarországi egyházak számára is annak érdekében, hogy a roma gyermekek iskolai integrációját és az esélyegyenlőség érvényesülését a jogi, szervezeti és fenntartói gyakorlat egyaránt hatékonyabban támogassa.

Az elvi állásfoglalás teljes szövege itt letölthető.