A hatályos jogi szabályozás, a belső szabályzatok és gyakorlat nem egyértelmű abban, mi a teendő, ha egy kórházi ellátásra szoruló, nem pszichiátriai, de állapota miatt döntésképtelen beteg önkényesen elhagyja az intézményt. Székely László alapjogi biztos egy panaszügy kivizsgálását követően a szaktárcákhoz fordult ajánlásaival. A Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság egyetért a biztos jelentésében foglaltakkal, és egyeztetést javasol az Emberi Erőforrások Minisztériumával.

Az ombudsmani ajánlások azután születtek, hogy a biztos egy panaszbejelentésből értesült: egy súlyos fejsérüléses beteg eltűnt a kórházból, és később egy másik településen holtan találták. A panaszos élettársa sérelmezte, hogy miért engedték el a sérültet ilyen súlyos állapotban, illetve a rendőrség miért nem vette fel vele a kapcsolatot a beteg eltűnését követően.
 
A vizsgálat feltárta, hogy a hatályos jogszabályok nem rendezik megfelelően a – nem pszichiátriai osztályon történő – kórházi kezelés alól magukat önkényesen kivonó, de állapotcselekvőképtelen (azaz döntésképtelen állapotú) személyek életének védelme érdekében alkalmazható korlátozó intézkedések körét, részletszabályait. A biztos szerint ez a gyakorlatban bizonytalansághoz vezet: sem a kórházak, sem a rendőrség számára nem egyértelmű, kinek mi a feladata, kinek és milyen esetben van intézkedési kötelezettsége.
 
Az ombudsman javasolta, hogy mielőbb törvényben szabályozzák azokat a körülményeket, amelyek alapján korlátozható lehet a döntésképtelen állapotban lévő betegek gyógyintézet elhagyásához való joga. A biztos azt is kezdeményezte, hogy jogszabályban rögzítsék a döntésképtelen állapot megállapításához szükséges egységes kritériumrendszert. Az ombudsman emellett a belügyminiszterhez is fordult, akitől azt kérte, hogy a hatályos joganyaggal összhangban pontosítsák a körözési törvény jelenlegi bizonytalan jelentésű, elavult szövegrészét. 

A Belügyminisztérium válaszában megírta, hogy egyetért a biztos jelentésében foglaltakkal. Egyrészt a minisztérium áttekinti, szükséges-e a körözési törvény rendelkezéseinek felülvizsgálata. Másrészt – mivel az egészségügyről szóló törvényből nem vezethető le olyan egyértelmű, kötelező körözési ok, amelynek alapján az egészségügyi szolgáltató, illetve a rendőrség megfelelően kezelhetné az ilyen vagy hasonló esetet – egyeztetni kell az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy az egészségügyi törvény meghatározza a kórházból engedély nélkül távozó személy eltűnésének bejelentéséhez kapcsolódó eljárási szabályokat, intézkedési kötelezettségeket. 

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára jelezte, hogy a tárca hozzákezdett a problémák megoldásához. A jelentésben felvetett jogszabály-módosítási javaslatok kapcsán felkérték az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkárát, vizsgálja meg, milyen módon és ütemezésben hajtható végre a feladat. Az államtitkár levelében azt ígérte, hogy a folyamat lezárultával haladéktalanul tájékoztatja a biztost a megtett intézkedésekről.