Intézményenként eltérőek, olykor pedig súlyosan aggályos, indokolatlan korlátozásokat tartalmaznak a kórházakban kezelt gyermekek mellett tartózkodó szülők elhelyezésének feltételei. Ennek hátterében az alapjogi biztos a jogszabályi keretek és a finanszírozási szabályok elégtelenségét azonosította. Székely László kivizsgálta a szülők panaszbeadványait és – a szemléletváltás fontosságát kiemelve – a gyermeki jogokat tiszteletben tartó megoldások alkalmazását kérte a kórházak és a szaktárcák vezetőitől.

Az ombudsman 2010-ben már átfogó módon vizsgálta, milyen feltételekkel, milyen körülmények mellett tudják biztosítani a benntartózkodás lehetőségét a gyermekeket kórházi kezelésükre elkísérő szülőknek, más hozzátartozóknak. Székely László alapjogi biztos utóvizsgálata során a nyolc évvel ezelőtti jelentésben kezdeményezettek teljesülését, az azóta bekövetkezett változásokat tekintette át, és több panaszbeadvány nyomán a jelenlegi helyzetet, problémákat elemezte. A panaszokban az érintett szülők a gyermeküket kezelő kórházak benntartózkodásra vonatkozó ellentmondásos és aggályos gyakorlatát, belső szabályozását nehezményezték. Az ombudsmanhoz forduló egyik civil jogvédő szervezet pedig a jelenlegi jogi szabályozást és további kórházak szabályzatát és eljárásrendjét is kifogásolta, hasonló okokból.

2010-hez képest abban a tekintetben nincsen előrelépés, hogy jogszabály továbbra sem határoz meg minimumszabályokat a tartózkodás körülményeiről, azokról az egyes egészségügyi intézmények jelenleg is maguk dönthetnek – rögzíti az alapjogi biztos jelentése. A kapcsolattartás joga a kórházban adott feltételektől függően, a betegtársak jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságával összhangban gyakorolható. A biztos szerint ez igen tág mozgásteret nyújt a kórházak számára ahhoz, hogy saját hatáskörben, a betegellátás zavartalanságának fontosságára hivatkozva különböző egyedi és általános korlátozásokat állapíthassanak meg és alkalmazhassanak. Az ombudsman rámutatott, hogy a 2010-ben megfogalmazott ajánlások teljesítésének elmaradása, a kórházakban a gyermekkel való folyamatos kapcsolattartás, a benntartózkodás lehetőségét a szülők számára biztosító egységes jogi követelményrendszer, az elhelyezés minimális követelményeit szavatoló finanszírozási megoldások hiányában sérül a jogbiztonság követelménye, valamint a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga.

A vizsgált kórházak, osztályok gyakorlatait és szabályzatát megismerve a jelentés feltárta, hogy a gyermek mellett tartózkodás, a szülő és gyermeke közötti folyamatos kapcsolattartás joga főszabályként nem köthető orvosi engedélyhez, kivéve azokat a rendkívüli helyzeteket, amikor a kórházban tartózkodás mindenki esetében kizárt. Ilyen lehet például a járványveszély. A biztos hangsúlyozta, hogy a szülői benntartózkodással megvalósuló folyamatos kapcsolattartást térítésmentesen kell biztosítani abban az esetben is, ha az érintett szülő nem kíván igénybe venni térítési díj megfizetéséhez kötött, magasabb szintű szolgáltatást (pl. ágyhasználat a felnőtt részére, külön szoba).  Önmagában a gyermekkel való benntartózkodást nem lehet díjfizetéshez kötni. A térítésmentes szülői elhelyezés körülményeire (komfortfokozatára) vonatkozó minimumszabály hiánya azonban épp e jogosultság érvényesülését gátolja. Ennek következtében megtörténhet az, hogy a szülő a gyermek ágya melletti széken ül, a látogatók számára az épületben máshol rendelkezésre álló, osztályon kívüli mosdót használja. A biztos megállapította, hogy ellentétes a törvényi rendelkezésekkel, ha a kórházi házirendekben engedélyhez, térítési díj fizetéséhez kötik a szülők benntartózkodását a gyermekük mellett. Az ilyen rendelkezés sérti a jogállamiság elvét, és nem egyeztethető össze a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával sem.

A jelentés rögzíti, hogy az egyenlő bánásmód követelményét sérti az apák és más férfi hozzátartozók teljes vagy részleges kizárása a kórházi benntartózkodás lehetőségéből. Hasonlóképpen visszásságot okoz, ha a kórház a saját dolgozói számára az egyébként minden más szülő számára térítésköteles, magasabb szintű szolgáltatás körülményeit nyújtva, térítésmentes benntartózkodást biztosítja. Az ombudsman a betegellátási feladaton túli, térítésért nyújtott szolgáltatásnyújtás kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a kórház a térítésmentesség kivételeit nem határozhatja meg önkényesen, minden előnyben részesítésnek észszerű indokon kell alapulnia. A biztos szerint ilyen észszerű ok áll fenn a krónikus beteg gyermekek szülője esetében, mivel az ilyen gyermek elhúzódó betegsége önmagában is tartósan megterheli a családot, és a hosszabb időtartamú benntartózkodás esetén fizetendő jelentős összegű térítési díj anyagilag is sok esetben nehezen lenne vállalható.

A jelentés a kórházi gyakorlat kapcsán kitért a gyermekközpontú szemléletváltás erősítésének szükségességére is. Utalt arra, hogy az ellátás sokszínűsége miatt nyilvánvalóan nem lehetséges a benntartózkodás körülményeinek teljeskörű, mindenki szempontjából megfelelő tartalmú jogszabályi meghatározása. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotó ne lenne köteles folyamatos lépéseket tenni a beteg gyermek kapcsolattartási jogának érvényesülésére, a benntartózkodás körülményeit standardizáló, emberibbé, méltóbbá tevő jogszabályi környezet kialakítására. Az ombudsman szerint a kórházak dolgozóinak hozzáállását meghatározó vezető személy, menedzsment személyes elhivatottsága, szerepfelfogása egyes esetekben akár elszigetelt módon eredményezhet megfelelő működést, de ilyen személyes garancia nem elégséges jogállami biztosíték.

Székely László alapjogi biztos felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy jogszabályban rögzítsék a felnőtt korú kísérők kórházi benntartózkodását biztosító részletes szabályokat, a gyermekeknek fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi intézményekben a felnőttkorú kísérők méltó elhelyezési körülményeit szavatoló minimumstandardokat, a térítési díj megfizetése alóli mentesítéskor az előnyben részesítés feltételeit. Kezdeményezte a jelenlegi helyzetet folyamatosan javító finanszírozási háttér megteremtését, az érintett személyi kör kiegészítését, hogy lehetséges legyen valamennyi gyermek kísérőjének kórházi benntartózkodása. Felkérte végül az érintett kórházak vezetőit a házirendek felülvizsgálatára, jogsértő gyakorlatuk beszüntetésére.