Vissza

Az alapvető jogok biztosa az iskolai és óvodai bántalmazások érdemi kivizsgálásáról

A gyermekek intézményi, iskolai-óvodai bántalmazása súlyos jogsértés: alapjaiban kell megváltoztatni azt a gyakorlatot, amely az ilyen magatartást eltűri, az esetek kivizsgálását halogatja, illetve megszünteti. Mindezt Székely László, az alapvető jogok biztosa egy szülői beadvány nyomán kiadott jelentésében fogalmazta meg. A beadványukban a szülők azt panaszolták, hogy gyermeküket az óvónők megalázták, lelki bántalmazásnak tették ki; ezt sérelmező bejelentésükre pedig nem kaptak érdemi választ. Az ombudsman az óvoda és a fenntartó önkormányzat mulasztását állapította meg, de akut rendszerproblémára is figyelmeztetett.

A szülők panaszbeadványukban előadták, hogy gyermekükkel egy budapesti óvodában az óvónők rendszeresen kiabáltak, butának nevezték. Az igazságügyi pszichológus szakértői véleménye szerint ettől lettek a gyermeknek székletürítési problémái, és ez vezetett oda, hogy már nem is beszélt az óvónőkkel. A szülők az óvoda vezetőjéhez, majd a fenntartó önkormányzathoz fordultak, de érdemi választ nem kaptak, miközben a gyámhatóság velük szemben indított védelembe vételi eljárást. Feljelentést is tettek, de az ügyészség bűncselekmény hiányában lezárta az ügyet, arra hivatkozva, hogy hiányzott a bűncselekmény megvalósulásához szükséges súlyos kötelezettségszegésre utaló magatartás. 

A biztos szerint az óvodavezető tévesen hivatkozott arra, hogy a szülők panaszára 30 napon belül kell válaszolnia, mert erre az intézményi belső szabályzatokban meghatározottak az irányadók. A szervezeti és működési szabályzatban szereplő, ám nyilvánosan el nem elérhető panaszkezelési eljárás azonnali vizsgálatot, ennek eredménytelensége esetén pedig a panaszossal való egyeztetést ír elő, mégpedig 3 napon belül. Az óvodavezető azonban jelentős késedelemmel, egyeztetés nélkül fogalmazta meg a válaszát. A biztos szerint az óvoda ezzel sértette a panaszos szülők tisztességes eljáráshoz való jogát. A fenntartó képviseletében eljáró jegyző a kérelmet nem annak tartalma szerint bírálta el, nem tisztázta a tényállást, a számára előírt határidőket nem tartotta be, és nem tájékoztatta a panaszost a jogorvoslat lehetőségéről sem. A biztos figyelemmel volt arra is, hogy a bíróság épp az alakszerű fenntartói döntés hiánya miatt utasította el a szülők kérelmét, így ez a jegyzői mulasztás megfosztotta a panaszosokat attól, hogy bírósági úton támadják meg az óvoda sérelmezett gyakorlatát.

A biztos arra is választ keresett, hogy milyen jogvédelmi intézkedések állnak rendelkezésre, amennyiben az igazságügyi pszichológus szakértői véleményében az intézményi lelki bántalmazás, megalázó bánásmód gyanúját állapítja meg. A vizsgált ügyben a gyámhatóság az ügyészség jelzése alapján védelembe vételi eljárást indított. A biztos hangsúlyozta, hogy a védelembe vételi eljárás – céljára, funkciójára és a keretében megtehető intézkedésekre figyelemmel – egyértelműen nem alkalmas arra, hogy az óvodákban, iskolákban hatékonyan vegye elejét az ott bántalmazott gyermek veszélyeztetettségének. A gyermek veszélyeztetettségét ugyanis nyilvánvalóan nem a szülő okozta, a bántalmazás valószínűsíthetően az óvodapedagógusok részéről következett be. 

A jelentés utalt a számos hasonló tartalmú panaszügyre is, ahol a nyomozást szintén a bűncselekmény megvalósulásához szükséges súlyos kötelességszegésre utaló magatartás hiányában szüntették meg. A biztos felhívta a figyelmet, hogy kiskorú veszélyeztetésének bűntettét a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles azon személy valósítja meg, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti. Az eljáró hatóságok azonban automatikusan nem tekintik súlyos kötelezettségszegésnek a lelki bántalmazást, a megalázó bánásmódot, így a gyermeknél akár tartós pszichés problémák keletkeznek. 

Mindezek kapcsán az ombudsman arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekek teljesen védtelenek az elkövető pedagógusokkal szemben. A nyomozás megszüntetése pedig azt az üzenetet hordozza, hogy ezekkel a cselekményekkel az állam eleve nem is kíván érdemben foglalkozni, a szülő fellépésének nincs következménye, sőt, a biztos elé kerülő több esetben is az ilyen történéseket „nevelési hibaként” könyvelték el. Mindez akut rendszerprobléma, nem egy-egy intézmény felelőssége – hangsúlyozta jelentésében az ombudsman, aki arra figyelmeztetett, hogy a mai jogszabályi környezet és a gyakorlat a határozott tilalmak dacára sem nyújt kellő védelmet a gyermekek felügyeletével megbízott, de őket bántalmazó személyekkel szemben. 

Az ombudsman az egyedi ügy kapcsán kezdeményezte az óvodánál, hogy a jövőben a belső szabályzatban foglaltaknak megfelelő módon és határidőben járjon el, illetve tegye nyilvánossá a belső panaszkezelési szabályzatát. A jegyzőtől azt kérte, hogy a hatályos törvényi előírások szerint bírálja el a szülői kérelmeket. A rendszerszintű problémák megoldása érdekében Székely László alapjogi biztos a legfőbb ügyészhez fordult. Kezdeményezte azt, hogy a szaktárcák és a rendőrség bevonásával tekintsék át a szabályozást, hogy egyértelmű legyen, miként lehet fellépni, amikor az oktatási-nevelési intézményekben súlyos lelki bántalmazással, illetve megalázó bánásmóddal sújtják a gyermekeket a felügyeletükért, gondozásukért felelős személyek. A biztos arra is felkérte a legfőbb ügyészt, hogy a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer kiemelt tagjaként eljáró ügyészek számára tegye világossá, milyen szempontok mérlegelésével, mikor indokolt egy ügyben jelzést tenni a gyermekvédelemnek.