Az alapvető jogok biztosának üzenete a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából

A fogyatékossággal élő emberek önálló, aktív élete nem egyszerűen fogyatékosságügy, hanem mindannyiunk közös ügye: olyan társadalmi környezetet kell kialakítani, amely minden élethelyzetben fel tudja ismerni a fogyatékossággal élő emberek valós szükségleteit – emlékeztet az alapvető jogok biztosa. Dr. Kozma Ákos szerint a tényleges esélyegyenlőséghez nem elég azt pusztán jogszabályokban előírni, a társadalom befogadó szemlélete segítheti a teljes integrációt. Az ombudsman a fogyatékosság-szempontú intézkedések, a folyamatos szemléletváltás erősítésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

1992-ben nyilvánította az ENSZ december 3-át a fogyatékossággal élő emberek nemzetközi napjává. A világon a fogyatékossággal élő emberek száma közel 650 millió, Magyarországon csaknem 600 ezren élnek tartós egészségkárosodással vagy fogyatékossággal. A Föld fogyatékossággal élő emberei számára óriási előrelépés volt, hogy 2006. december 13-án az ENSZ elfogadta a majdnem tíz esztendőn át formálódó Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt (CRPD), amelyhez Magyarország az elsők között csatlakozott, így annak alapvető emberi jogi elvei már 2008. május 3-án hatályba léptek. Mindez jelentős lépcső volt a fogyatékossággal élő emberek hazai alkotmányos védelmében.
A mindenkori ombudsmanok kötelező feladata a fogyatékossággal élő emberek ügyének figyelemmel kísérése, az egyedi és átfogó vizsgálatok folytonossága, az őket ellátó kisebb és nagyobb intézmények rendszeres látogatása, a civil szervezetek jelzéseinek alapjogi értékelése, valamint a szükséges jogalkotási, jogalkalmazói lépések kezdeményezése. Az ombudsman munkája során panaszok formájában gyakran szembesül az egyes sérülékeny társadalmi csoportok problémáival. Különösen fontos jelzés a fogyatékossággal élő gyermekek és családjaik alapvető jogainak érvényesülése akkor, ha szemléletbeli és erőforrásbeli akadályok tornyosulnak a társadalmi befogadásuk előtt. A fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek valós szükségleteinek felismeréséhez ezért is nélkülözhetetlen a tudás, az ismeretszerzés, mert jellemző tapasztalat, hogy a mindennapjaikat nehezítő akadályok inkább a környezetükből, mint a fogyatékosságukból fakadnak.
2020-ban a fogyatékossággal élő emberek csaknem valamennyi csoportja megjelent az alapjogi vizsgálatok fókuszában egy-egy konkrét egyedi panasz során, és – amint arra az alapvető jogok biztosa a múlt évi világnapi ünnepi közleményében szintén rámutatott – az emberi méltósághoz való jog érvényesülése volt a figyelem középpontjában. A gondnokság intézményét, a bentlakásos otthonok világát érintő kérdések az önálló életvitel problémáit vetették fel legtöbbször. Emellett a gyermekek megfelelő oktatásának, fejlesztésének nehézségei miatt is irányult több figyelem a fogyatékosságügyre. Speciális csoportot alkotnak az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekek, de a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeknek minősülő pszichiátriai betegek is számos akadályba ütköznek az ellátások során. Visszatérő kérdés a fogyatékossággal élő emberek munkaerőpiaci megjelenési esélye, illetve a felsőoktatási rendszer érzékenysége.
Megkerülhetetlen jogvédelmi cél végül a fogyatékossággal élő emberek számára a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő bánásmód követelménye és az önálló életvitel hazai előmozdítása, mindezzel pedig a CRPD elveinek tényleges megvalósulása. Dr. Kozma Ákos ombudsman kiemelt feladatának tekinti mindezek elősegítését.