Vissza

„Brave School World? - Gyermekjogok az iskola világában”

Cím
„Brave School World? - Gyermekjogok az iskola világában”
Részletek

 

2015. november 26-án az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában (AJBH) az oktatás és a gyermekek jogai védelmének kapcsolatát a középpontba állító nemzetközi gyermekjogi konferenciára került sor az AJBH, az UNICEF Magyar Bizottsága Alapítvány és a Flamand Képviselet együttműködésében.                         

A konferenciát moderátorként Borza Beáta, az AJBH Esélyegyenlőségi és Gyermekjogi Főosztályának vezetője nyitotta meg, aki köszöntötte a Hivatal Korczak termében jelentős számban megjelent résztvevőket. Székely László, az alapvető jogok biztosa köszöntő beszédében elmondta, hogy az ombudsmani vizsgálódás egyik hagyományos területe az iskola világa, a panaszosok a beadványok 4-5 százalékában fogalmaznak meg a széles értelemben vett oktatás területével kapcsolatos sérelmeket. Az ombudsman kiindulópontként azt hangsúlyozta, hogy az iskola világát úgy kell szabályokkal és jó gyakorlatokkal berendezni, hogy a gyermekek jogai és legfőbb érdekei álljanak a középpontban, az oktatásnak és nevelésnek a gyermek ugyanis nem tárgya, hanem résztvevő alanya kell legyen. Az aktualitásokra reagálva felhívta arra is a figyelmet, hogy a szélsőséges nézetek terjedésének hatékony megelőzésében nélkülözhetetlen az alkotmányos alapértékek, illetve az emberi jogok tiszteletén alapuló és valóban hozzáférhető iskola. A biztos külön is kiemelte az idei év gyakorlatából a tankönyvellátás problémáit, a tankerületek késedelmes döntéseit, a szülői panaszok nem megfelelő kezelését, valamint a sajátos nevelést igénylő gyermekek oktatását érintő rendszerszintű aggályokat. Példaként említette továbbá az iskolai leterheltség kérdésével, a gyermekek pihenéshez való jogának érvényesülésével foglalkozó, a jogtudatosság iskolai gyakorlatát monitorozó, valamint a pedagógus életpálya-modell anomáliát feltérő jelentéseit. Az ombudsman jelezte, hogy rövidesen nyilvánosságra hozzák a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú gyermekek oktatáshoz való jogával, a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatos átfogó vizsgálat eredményét és megállapításait.

Danks Emese, az UNICEF Magyar Bizottságának ügyvezető igazgatója köszöntő beszédében arról szólt, hogy az 1989 novemberében elfogadott Gyermekjogi Egyezmény óta a gyermekek halálozási aránya a felére csökkent, az általános iskolai képzésben részt vevők aránya pedig 90 százalékra nőtt. Naponta ugyanakkor még mindig 16 ezer, öt éven aluli gyerek hal meg olyan okok miatt, amelyek elkerülhetőek lennének. Aggasztónak nevezte, hogy a világ szegényeinek fele még mindig gyerek, 250 millió gyermek él háborús övezetben, idén 200 ezer gyerek az életét kockáztatva kényszerült otthona elhagyására. Felhívta a figyelmet az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány nagy sikerű, Ébresztőóra néven futó, a gyerekek jogait ismertető ingyenes iskolai programjára, amely kiemelten foglalkozik a gyermekeket érő erőszak megelőzésével, az érintettek élményszerű megszólításával. A jogtudatosság és a jogvédelem szükségességéről szólva azt is megemlítette, hogy ma bántalmazás okozta veszélyben éli mindennapjait minden tizedik magyar gyermek.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és az UNICEF Magyar Bizottsága mellett a szakmai konferencia harmadik együttműködő partnere a Flamand Képviselet volt: David Maenaut, a Flamand kormány magyarországi delegáltja rövid köszöntőjében elmondta, hogy különösen fontos missziójának tartja a magyar és flamand intézmények közötti tapasztalatcsere elősegítését, egymás gyakorlatának kölcsönös megismerését, az oktatás és a gyermekjogok pedig minden szempontból jó terep erre.

Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára köszöntőjében mindenekelőtt emlékeztetett a Kormány döntésére, miszerint 2015 szeptemberétől a gyermeknek 3 éves korától kötelező óvodába járnia. Véleménye szerinte ez szorosan összefügg a gyermekek jogaival, hiszen a nevelésbe való bekapcsolódást révén számos gyermek kap esélyt a felzárkózásra. Felidézte továbbá azt is, hogy idén jelentősen nőtt azok száma, akik a bölcsődékben és az óvodákban ingyen étkezhetnek.  A tanulók jelentős része kap már jelenleg ingyen tankönyvet, ami véleménye szerint a közneveléshez való hozzáférés valós esélyeit javíthatja. Hozzátette azt is, hogy a Kormány kiemelt figyelmet kíván fordítani a végzettség nélküli korai iskolaelhagyók számának csökkentésére, ehhez külön stratégia készült, illetve rendelkezésre állnak a szükséges költségvetési és pályázati források. Az aktualitások kapcsán felhívta a figyelmet, hogy a jog és a biztonság fogalmai csak együttesen, egymásra tekintettel érvényesülhetnek.

A köszöntőket követően Kecskés Péter, az EMMI Család- és Népesedéspolitikai Főosztályának vezetője a „Gyermekjogok az oktatásban – az állam szerepe és felelőssége” című előadásában az államtitkár által elmondottakat kiegészítve arról beszélt, hogy Magyarországon a korai iskolaelhagyók aránya 11,4%, míg az uniós átlag 11,1%. Az eltérés csekélynek mondható, csakhogy Magyarországon inkább stagnálás mutatkozik, míg az EU-ban javulás látszik. A főosztályvezető említette a minőségi oktatáshoz történő hozzáféréssel kapcsolatos adatokat, illetve beszélt a fejlesztés céljairól, az óvodáztatás kiterjesztésének eredményeiről. A hátrányos helyzetűeket segítő esélyteremtő programokról - az Arany János tehetséggondozó programról, az Útravaló ösztöndíj-programról, a főként roma nemzetiségű tanulók számára indított Tanoda programról - is szólt. Külön megemlítette az integrált nevelés fontosságát, az ennek érdekében tett lépéseket, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátását, hiszen erre a területre az ombudsman is felhívta a figyelmet. Jelezte, hogy 2013-ben átszervezték a pedagógiai szakszolgálatokat, de így sincs mindenhol elegendő szakember.

Bruno Vanobbergen flamand gyermekjogi ombudsman az oktatással és a gyermekjogokkal kapcsolatos előadásában a flamand tapasztalatokról, saját vizsgálatairól és a Hivatala által látott tendenciákról és problémákról, javaslatokról beszélt. Felhívta a figyelmet, hogy ezen a területen is kulcskérdés a gyermekek bevonása és aktív részvételük megteremtése. Beszélt arról a felmérésről, amelyben gyerekek véleményét mérték fel az ideális, jó iskola fő jellemző vonásairól. Említette azt is, hogy a független flamand gyermekjogi ombudsman intézményét még 1997-ben hozták létre, kiemelt feladata az összes kisebbséghez tartozó gyermek jogainak védelme, eszköze pedig a javaslattétel. A gyakorlatuk aktuális fókuszpontjaként utalt az iskolai erőszak, zaklatás, a bullying megelőzésére, a fogyatékossággal élő, valamint a menekült gyermekek speciális helyzetére és kiemelt védelmére. Külön is szólt a Belgium területén vándorló családok és gyerekek jogainak érvényesülését, illetve a különböző közszolgáltatásokhoz való hozzáférésük biztosítását érintő akut problémákról.

Az előadást követő sajtótájékoztatón a flamand gyermekjogi ombudsman utalt arra, hogy sok gyerek szenved az erőszak különböző formáitól, a flamand iskolákban pedig ezt eltérő módon kezelik, ezért szükség lenne egy átfogó stratégiára. Külön említette a menekült gyerekek jogait. Ezzel összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy a menekültjelenség új kihívást jelent. Példaként említette, hogy míg tavaly 800 kísérő nélküli gyerek érkezett Belgiumba, idén ez a szám 2500-ra nőtt. Szerinte szükség volna arra, hogy a gyerekeknek speciális foglalkoztatásokat tartsanak, ugyanakkor kevés az erre szakosodott intézmény, középiskolai szinten is csak 40 helyen foglalkoznak ezzel. Arról is beszélt, hogy jó lenne, ha minden kísérő nélküli menekült gyerek mellé nevelőt tudnának rendelni, de kevés szakember áll a rendelkezésükre, és olykor gondot jelent a gyerekek elhelyezése.

Lápossy Attila, az AJBH Gyermekjogi Osztályának vezetője előadásában kitért a magyar ombudsmani alapjogvédelem meghatározó elemeire és sajátos vonásaira, a gyermekjogok érvényesüléséért való kiemelt felelősségére. Hangsúlyozta, hogy az iskola egyszerre számít a gyermekjogi jogvédelem egyik kiemelt színterének és a gyermekjogi jogvédelem meghatározó eszközének, e kettősséget pedig az ombudsmani gyakorlat fókusza is visszatükrözi. Az oktatás így alkalmas arra, hogy a gyermekek részvételhez való jogának, a gyermekek és szülők megszólításának terepévé, a társadalmi esélyegyenlőség előmozdítójává váljon, miközben a pedagógusok és az iskola a gyermekvédelmi jelzőrendszer kiemelt szereplője. A vizsgálati tapasztalatok arra mutatnak, hogy az oktatás hatalmas rendszerében a kölcsönös függőségi viszonyok mentén könnyen konfliktushelyzetek alakulhatnak ki, a rugalmatlanság, és az infrastrukturális hiányosságok nem kedveznek a sajátos igények, szempontok érvényesülésének. Kiemelte az előadásban azt is, hogy a törvényi garanciák, sőt a kötelezettségek mögött fontos látni a gyermekjogi tartalmat, az oktatás szereplői pedig láthatóan nehezen viseli a gyors átalakításokat. Az előadás röviden áttekintette az oktatás területét érintő 2015-ben már lezárt, valamint a gyermekjogi stratégia keretében idén záruló átfogó vizsgálatokat, új együttműködéseket. Szólt a JOG-OK Munkacsoport keretében a gyermekek, valamint a fiatalok jogtudatossága érdekében 2015 októberében kezdődő stratégiai együttműködésről, illetve említette az oktatás és gyermekjogok területén a biztos 2016-os terveit, köztük a gyermekjogi honlap megújítását.

Lux Ágnes, az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi igazgatója előadásában az UNICEF 2015. márciusi, 26 országra, köztük Magyarországra is kiterjedő, a gyermekjogi nevelés helyzetével kapcsolatos felmérésének megállapításait ismertette. A gyermekjogi nevelés a gyermekjogok és a gyermekjogi megközelítés tanítása és tanulása azért fontos, hogy a felnőtteket és gyermekeket képessé tegye azok alkalmazásáért való kiállásra családjukban, iskolájukban, közösségükben, nemzeti és globális szinten. A gyermekjogi nevelés ennek fényében szerinte úgy jellemezhető, mint tanulás a jogokról, azok valós érvényesüléséért. Az előadásban bemutatott felmérés alapján csak 11 országban része az írott tantervnek a gyermekjogi nevelés, ebben Magyarországon pozitív a helyzet, azonban a teljes képet nézve komoly aggály, hogy a magyar pedagógusképzésből alapvetően hiányzik a gyermekjogi nevelés. Probléma az is, hogy a Gyermekjogi egyezmény még mindig nem immanens része az oktatási rendszereknek. Azt sem lehet azonban szerinte figyelmen kívül hagyni, hogy ez a hiányosság a vizsgálatban szereplő valamennyi országra igaz, vagyis európai problémáról van szó, ami nem véletlenül kap hosszú ideje kiemelt figyelmet az ENSZ Gyermekjogi Bizottságától is.

Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus előadásában arra a kérdésre keresett választ, hogyan, milyen jelenségek és tapasztalatok mentén jellemezhető az iskola világa a gyermekek és a pszichológusok szemével. A jelenlegi iskolai problémák közül első helyen a teljesítményorientációból és a magas elvárásokból egyenesen következő túlterheltséget említette, jelezve azt is, hogy ennek számos károsa hatása és komoly pszichoszomatikus tünetei lehetnek. Véleménye és tapasztalatai szerint a túlterheltség könnyen ördögi kört indít el: a tünetek erősítik a szorongást, ami tovább növeli a tünetek előfordulását Az előadásban kitért a kortárs kapcsolatok fontosságára, illetve ennek kapcsán a valamennyi oktatási intézményben jelen lévő zaklatás (bullying) jelenségére is, amelyre azonban a pedagógusok és a szülők számos esetben nem fordítanak kellő figyelmet. Az ilyen helyzetekben véleménye szerint fontos feladata lenne a pedagógusnak, hogy az elkövetőt belátáshoz, a sok esetben magát szégyellő áldozatot pedig megbocsátáshoz segítse, emellett nem szabad pusztán büntetni az elkövetőt. Ilyen esetekben jól segíthet a közös beszélgetés, a mese, a drámapedagógia és különösen a csoportok, a közösségek tudatos használata a problémamegoldásban.

Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa előadásában a gyermekek közötti, a gyermekeket ért erőszak megelőzésével összefüggésben a korábbi kezdeményezésére létrejött Iskolai Konfliktus Tudásközpont szerepéről és működéséről beszélt. Az iskolai erőszak téma kapcsán emlékeztetett arra a „tanárverő” videóra, amely még 2008-ban nagy botrányt és társadalmi felháborodást kiváltva felkerült az internetre. Az oktatási jogok biztosa jelezte, hogy az iskolai erőszak jelensége más országokban is jelen van, ennek nyomán pedig van számos olyan jó gyakorlat és technika, amelyeket át lehet venni Magyarországon. Utalt arra, hogy ma már egyértelmű, hogy az iskolai agressziót tisztán pedagógiai eszközökkel nem lehet kezelni. Magyarország számára e téren kifejezetten inspiráló volt a finn példa: a pedagógusok és a szakemberek számára egyaránt hozzáférhető, valós segítséget jelentő tudásközpont kialakítása a problémák megelőzése és kezelése kapcsán is nagy szerepet kaphat. Említette azt, hogy a tervek szerint a visegrádi országok létrehoznak majd egy közös tudásközpontot a jó gyakorlatok népszerűsítésére, a magyar alapok pedig ehhez lényegében ma is készen állnak.

A plenáris előadásokat követően két, párhuzamosan zajló munkacsoport-üléssel folytatódott a konferencia. Az első, az UNICEF Magyar Bizottsága által vezetett és moderált munkacsoport az iskolai megfélemlítés és zaklatás területét, annak megelőzését járta körül Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus szakértő közreműködése mellett. A munkacsoport beszélgetésen az UNICEF Magyar Bizottság kiskövetei az iskolai bullying elleni saját projektjeik céljait és tapasztalatait osztották meg a jelenlévőkkel. A munkacsoportban emellett Béres-Deák Rita projektvezető beszélt az Együtt az Iskolai Zaklatás Ellen-program eredményeiről, illetve az előítéletes alapú iskolai zaklatás jelenségéről és annak kezeléséről a magyar középiskolákban. Jellemző tapasztalatként beszélt arról, hogy kevés az információ az iskolai zaklatás jelenségéről és súlyosságáról, a kezelési és megelőzési módokról, a zaklatást nem veszik észre, vagy nem tekintik komoly problémának, nem érzékelik a kisebbségi státusz és az áldozattá válás összefüggéseit. Mindezek miatt pedig a fellépés gyakran egy elszigetelt pedagógus egyéni kezdeményezése marad. Kegye Adél, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány ügyvédje számolt be a saját gyakorlatuk, illetve a tiszatarjáni iskola konkrét ügye nyomán az iskolai szegregáció jelenségéről, a szegregáció okozta károkról. Elmondta, hogy a szegregáció egyértelműen káros mind a konkrét tanuló, mind pedig a társadalom, a közösség felől nézve, az eddigi tapasztalatok szerint egyenes út az alacsonyabb színvonalú oktatáshoz.

Ezzel párhuzamosan a konferencia másik munkacsoport ülésén egy hasonlóan izgalmas kérdéskör, az alapvető jogok biztosának az oktatás területével összefüggő gyakorlata került a középpontba. A rövid előadások sorából álló program a legérdekesebb eseteket, vizsgálatokat és dilemmákat vette sorra. A munkacsoport szakértő előadói a Hivatal azon munkatársai voltak, akik az adott vizsgálatot vezették vagy koordinálták. Bene Beáta a széles spektrumú indító előadásában az oktatást alkotmányi szinten jellemző három kulcselem, az ingyenesség, a hozzáférhetőség, illetve a kötelező jelleg (tankötelezettség) köré építette fel a biztosi esetjog elemzését, a néha abszurd egyedi ügyeket és az akut problémákat. Ezt követően Kozicz Ágnes a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásának és nevelésének jelenlegi helyzetével összefüggő átfogó vizsgálat eredményeit, megállapításait mutatta be, kiemelve az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának jelentőségét az oktatásban. Fórika László a nemzetiségi jogok védelméért felelős biztoshelyettes munkatársa életszagú történetek és helyszíni vizsgálati tapasztalatok felidézésével hozta közelebb az oktatási szegregáció vizsgálatának kényes és fontos területét a korábbi és jelenlegi ombudsmani gyakorlatban. Bácskai Krisztina ezt követően egy kiemelt, a jogi és jogon kívüli eszközöket egyaránt felvonultató területről, a gyermekek jogainak tudatosításról, mint a jogsérelmek megelőzésének leghatékonyabb eszközéről és az erre épülő ombudsmani jelentésekről számolt be. Végül Zemplényi Adrienne az oktatási rendszer meghatározó szereplőinek, a pedagógusoknak a jogait érintő 2015-ös vizsgálatról, a pedagógus életpálya-modell és besorolási rendszer alapjogi szempontú elemzéséről beszélt, a megállapításokat és az azóta bekövetkezett változásokat ismertette. A munkacsoport tagjai a jelentős számban jelen lévő érdeklődő (pedagógus, szülő, civil szervezet vezetője) aktuális kérdéseit is megválaszolták.

A párhuzamosan zajló munkacsoportok tevékenységéről immár ismét a konferencia teljes plénuma előtt a két moderátor, Lux Ágnes és Lápossy Attila adott rövid áttekintést. Végül Székely László a konferenciát lezáró, összegző beszédében mindezekre figyelemmel kiemelte, hogy a közös együttműködésből született rendezvény fő célja a magyar és flamand ombudsmani, illetve a nemzetközi és magyar civil tapasztalatok megismerése, megismertetése és becsatornázása volt a szakmai gondolkodásba és párbeszédbe. Hozzátette, hogy az oktatás és a gyermekjogok érvényesülése területén láthatóak specifikusan hazai aggályok (a szakemberhiány, a központosított oktatási rendszer és az állandó átalakítások), illetve a trendszerű európai problémák és kihívások, utóbbiak között említve például az iskolai zaklatást, a digitális világ jelentette veszélyeket. A konferencia fókuszába állított oktatás ugyanakkor a biztos szerint egy olyan téma, ahol a munkát sohasem lehet befejezni, mert mindig felmerül egy olyan kérdéskör, amely megoldásra vár.

 

Kezdő dátum
2015.11.26. 9:00
Vég dátum
2015.11.26. 16:00
Típus
esemény 2015