Az Alapvető Jogok Biztosának közleménye a védőnők által végzendő méhnyakszűrésről

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához korábban több beadvány érkezett a védőnők által végzendő méhnyakszűrés mint kötelező védőnői feladat előírásával kapcsolatban. Az Alapvető Jogok Biztosa a védőnői ellátással összefüggő problémák teljes körű és komplex feltárása érdekében vizsgálatot indított, amely arra az eredményre jutott, hogy a népegészségügyi méhnyakszűrés védőnőkhöz való telepítése önmagában, alapjogi szempontból nem aggályos, ugyanakkor ajánlásokat fogalmazott meg, hogy a szolgáltatás minden tekintetben megfeleljen az alapjogoknak.

Az Alapvető Jogok Biztosa azt vizsgálta, hogy e vitán felülállóan fontos feladat védőnőkhöz delegálása nem veszélyezteti-e a várandósgondozásban, gyermekvédelemben, család- és újszülöttgondozásban betöltött feladataiknak megfelelő színvonalú teljesítését. Emellett, az újabb szereppel összefüggésben nem sérülnek-e akár az érintett védőnők, akár pedig az ellátás potenciális alanyi köreként érintett személyek alapjogai, illetve a feladatkör bővítésének jogtechnikai kivitelezése az alapjogoknak megfelelő módon történt-e.

A vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a jogalkotó kellő felkészülési idő biztosítása mellett vezette be a feladatot. A képzési rendben felmenő jelleggel megjelent a szükséges oktatás, a már az ellátó rendszerben dolgozók számára pedig ingyenes tanfolyamokon tették lehetővé a képzettség megszerzését. Ennek ellenére a képzést mindezidáig nagyszámú védőnő nem végezte el. A képzés abszolválásának hiánya ugyanakkor az alapellátási feladat biztosításáért felelős önkormányzatokat hozza lehetetlen helyzetbe: vagy elbocsátják a képzés elvégzését igazolni nem tudó védőnőt – és ezzel jelentős szakmai tapasztalatot és helyismeretet veszítenek el –, vagy pedig felvállalják, hogy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelő védőnői alapellátást biztosítják, ami viszont a lakosok egészséghez való jogával összefüggésben aggályos.

A népegészségügyi méhnyakszűrés jelenlegi jogszabályi rendezése tehát nem garantálja, hogy a program elérje eredeti célkitűzését, hogy a vizsgálat minél magasabb arányban érje el a rászoruló célcsoportokat. Hiányoznak ugyanis az olyan átmeneti szabályok, amelyek lehetővé teszik bizonyos védőnői részfeladatok esetleges átcsoportosítását az egyes védőnői körzetek között, elősegítve azt, hogy például a méhnyakszűrést az alany lakóhelyéhez közel, olyan védőnő végezhesse el, aki rendelkezik a megfelelő végzettséggel és motivációval.

Amint azt az Alapvető Jogok Biztosa már több korábbi, még a népegészségügyi méhnyakszűrés feladatának védőnőkhöz történt telepítését megelőzően kiadott ombudsmani jelentésben is hangsúlyozta, a védőnői ellátáshoz való hozzáférés az ország területén egyenlőtlen. Annak funkcionális elérhetetlensége vagy korlátozott elérhetősége pedig az adott területen élő személyek – különösen a hátrányos helyzetű térségekben ellátottak – egészséghez való jogával összefüggő visszásságot okoz.

Az Alapvető Jogok Biztosa megállapítja, hogy a védőnői körzetek kialakításakor az egy védőnő által ellátható személyek jelenlegi módon történő meghatározása az alapjogok érvényesülésének garanciáját jelentő személyre szabott ellátás megvalósulását akadályozhatja. Mindez felveti a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával, valamint az egészséghez való joggal összefüggő alkotmányos visszásság bekövetkezésének a közvetlen veszélyét.

A jelentésben feltárt visszásságok bekövetkezésének megelőzése érdekében a biztos felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy – a védőnői hivatásrend, valamint az alapellátás megszervezéséért felelős önkormányzatok képviselőinek bevonásával – fontolja meg a jelentésben vizsgált hatályos jogi szabályozási környezet felülvizsgálatát, és ennek alapján alkosson átmeneti szabályokat annak érdekében, hogy lehetővé váljon egyes védőnői részfeladatok esetleges átcsoportosítása az egyes védőnői körzetek között.

Továbbá a védőnői ellátási körzetek kialakításakor a szabályozás legyen figyelemmel az ellátandó személyek létszámán túlmutató szempontokra is, így kerüljön sor súlyozott értékelésre a település szerkezete, a lakosság összetétele, egészségi állapota, szociális helyzete tekintetében, valamint alkalmazzon differenciált felső határt az ellátandó személyek számának meghatározásakor.

Kapcsolódó jelentés