null Az ombudsman és a jövő nemzedékek szószólója a lőrinci azbesztcement gyár bontásának aggályos jogszabályi körülményeiről

Több alapjogi visszásságot észlelt a lőrinci volt azbesztcement gyár bontása körüli anomáliák, a jogi szabályozás kapcsán folytatott közös vizsgálata során az alapvető jogok biztosa Székely László és a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese Bándi Gyula. A jogszabályi hiányosságok és ellentmondások, a hatóságok hatásköri vitái, a gazdasági szereplők jogkövetését kikényszeríteni hivatott szankcionálás gyengesége, a környezeti károk elhárítását szolgáló források szűkössége veszélyeztette a térségben lakók egészségét. A biztos és helyettese jogszabályi változásokat kezdeményez.

A felszámolási eljárásról szóló jogszabályok elvben rendelkeznek a volt üzemi területeken visszamaradt környezetszennyező anyagok, így a veszélyes hulladékok okozta környezeti károkkal kapcsolatos felelősségről. Ezt azonban a hatóságok képtelenek érvényesíttetni, mert a gazdasági szereplők a jogi szabályozás hibáit kihasználva rendre mentesülni próbálnak a kötelezettségek alól. Megfelelő garanciális szabályok híján a felszámolási eljárásban egymást követő tulajdonosok kibújhatnak a kármentesítés felelőssége alól, azt végső soron az államra hagyják, amely azonban a hatóságok nehézkessége miatt, illetve források hiányában gyakran évtizedes késéssel, csak a súlyosbodó egészségügyi és környezeti kockázatok hatására számolja fel a szennyezéseket. Az azonnali intézkedések megtételéhez szükséges állami források elégtelensége különösen aggályos környezet- és egészségvédelmi ügyekben, ahol a késlekedés visszafordíthatatlan károsodásokat, a környezeti állapot jelentős romlását okozhatja. Ennek megelőzését szolgálhatná egy elkülönített kárelhárítási-kármentesítési pénzügyi alap létrehozása, amit a biztoshelyettes a környezeti felelősség hatékonyabb érvényesítése érdekében tett jogalkotási kezdeményezésében is szorgalmazott.

A jogi anomáliák és az aktív hatósági közreműködés elmaradása, késlekedése sértheti az élethez, az egészséghez és az egészséges környezethez való alapvető jogok érvényesülését, miközben a beavatkozás költségeit is többszörösére növeli. A visszás helyzet egyik fő oka, amint ezt Bándi Gyula az említett jogalkotási kezdeményezésében is kiemelte, hogy a hazai jogi szabályozás a környezeti felelősség átvállalása kapcsán nem követel meg pénzügyi biztosítékot. Pedig ezt a környezetvédelmi törvény a Környezeti Felelősségi Irányelvvel összhangban már két évtizede előírja. A kormány azonban mindmáig nem alkotta meg a végrehajtáshoz szükséges szabályokat, ezért a „szennyező fizet” alapelv sok esetben nem érvényesíthető. Ehhez járul a felszámolási eljárás elégtelen jogi környezete, amely lehetővé teszi az eljárás lezárását anélkül, hogy a környezeti következmények érdemi feltárására és különösen felszámolására sor kerülne.

A selypi gyártelep esetében az is növelte a környezeti és egészségkockázatot, hogy a terület új tulajdonosai az engedélyektől eltérve, az azbesztmentesítési kötelességet figyelmen kívül hagyva bontották el az üzemi épületeket. Ezt részben az is lehetővé tette, hogy az azbesztmentesítési munkák esetében mind a jogi szabályozás, mind a hatósági rendszer megosztott. Az építésügyi, munka- és egészségvédelmi, valamint hulladékgazdálkodási előírások egyidejű érvényesülését az építésügyi, a munkavédelmi, illetve a környezetvédelmi hatóságoknak szoros szakmai együttműködéssel kellene garantálniuk, a túlzottan osztott hatáskörök azonban működési zavarokhoz, a jogérvényesítés és a hatósági ellenőrzések hiányosságaihoz vezettek.

A megkeresett szervek válaszai szerint a komplex hatósági vizsgálat garanciáit a hatósági eljárások integrálása teremtheti meg. A lőrinci esetben azonban külön kockázatot jelentett, hogy a bontáshoz már nem is kell minden esetben hatósági engedély, így a környezetvédelmi hatóságot sem vonják be, ezért a környezetvédelmi követelmények esetenként meg sem jelennek. A hatóságok együttműködési nehézségei, vitái is hozzájárultak ahhoz, hogy az előírások kikényszerítése, a teljesítés ellenőrzése nem volt megfelelő. Megfelelő lakossági tájékoztatás hiányában a potenciálisan veszélyeztetett polgárok nem voltak tudatában az egészségi kockázatoknak, ezért a biztosok felhívták a figyelmet a környezeti és egészségügyi veszélyhelyzetekben a megfelelő hatósági tájékoztatás fontosságára.

Az egészséges környezethez való jog érvényesülése érdekében Székely László és Bándi Gyula a visszás helyzetet orvosló jogszabályi változásokat kezdeményez.