Az ombudsman egy 14 éves gyermek rendőrségi előállításáról, szülő jelenléte nélkül végzett kihallgatásáról

Megfelelő jogalap nélkül állítottak elő és hallgattak ki tanúként a rendőrök egy 14 éves enyhe értelmi fogyatékos gyermeket, ezzel pedig súlyos visszásságot okoztak – állapította meg az ombudsman egy panaszbeadvány vizsgálatában.  Székely László arra is felhívta a figyelmet, hogy gyermek kihallgatásakor a szülő értesítését és jelenlétének biztosítását még az eljárás halaszthatatlansága miatt sem lehet mellőzni. Az alapvető jogok biztosa az illetékes rendőrségi és ügyészségi vezetők intézkedését kérte ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló esetek.

Egy enyhe fokú értelmi fogyatékossággal élő, 14 éves fiú édesanyja fordult a biztoshoz és beadványában azt kifogásolta, hogy a Szolnoki Rendőrkapitányság rendőrei a fiát az ő tudta és értesítése nélkül előállították, első kihallgatásán sem védő, sem ő nem lehetett jelen. Azt állította, hogy fiát a rendőrök megverték és ezzel arra kényszerítették, hogy ismerjen be egy bűncselekményt. Az ombudsman vizsgálatot indított, emellett a beadvány bántalmazásra vonatkozó részét megküldte a Központi Nyomozó Főügyészségnek.

A jelentés kiemeli, hogy az eljárás alá vont gyermek enyhe fokú értelmi fogyatékossággal él, de a hatóságok szerint a kihallgatás során nem merült fel erre utaló körülmény, vagyis a beszámítási képessége nem volt korlátozott. A biztos a gyermek szellemi állapotát utólag megítélni nem tudta, így nem volt lehetősége arra sem, hogy a gyermek általános szabályok alapján történő kihallgatásával összefüggésben megállapítást tegyen. Jelezte ugyanakkor, hogy ha az édesanya jelen lehetett volna, akkor a szülő jelzése alapján meg lehetett volna győződni arról, hogy a gyermek szellemi állapota akadályozza-e a kihallgatását.

A rendőrség szerint a gyermeket szóban idézték, majd bekísérték a rendőrségre. A büntetőeljárási törvény előírása szerint a 14 évnél idősebb kiskorút közvetlenül kell idézni, de az idézésről a szülőt tájékoztatni kell, és fel kell őt hívni arra, hogy gondoskodjék a kiskorú megjelenéséről. Az édesanya azonban nem tudott az idézésről, a bekísérésről, ezt cáfoló dokumentumot a rendőrség nem mutatott be. A biztos megállapította, hogy a szülő értesítésének elmulasztásával végrehajtott idézés nem egyeztethető össze a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvével, valamint sérti az érintett gyermek tisztességes eljáráshoz való jogát.  A biztos hangsúlyozta, hogy a szülő értesítése és jelenlétének előírása azért garanciális jellegű, mert a gyermeknek életkoránál fogva segítségre van szüksége jogai érvényesítéséhez, a gyermek kihallgatásakor – képviselet hiányában – nem elegendő a formális tájékoztatás a tanúvallomásra vonatkozó szabályokról, a vallomás megtagadásának lehetőségéről.

A rendőrség szerint a gyermeket nem előállították, hanem bekísérték, mert a kihallgatása halaszthatatlan volt. Az ügy összes körülményei alapján az ombudsman nem tartotta elfogadhatónak, hogy az otthon éppen egyedül tartózkodó, szóban idézett gyermeket a rendőrök szülői jelenlét nélkül „bekísérték” a kapitányságra. A rendőrség nem tudta igazolni, hogy a gyermeket tájékoztatták, pontosan milyen ügyben, minőségben, mikor kívánták kihallgatni, és hogy ezek tudatában önként ment velük. Az eljárás így ugyanis tartalmi értelemben a személyes szabadság korlátozását jelentette. A jelentés kitér arra, hogy a szülőnek joga van jelen lenni a kiskorú tanú kihallgatásán. A rendőrség azt sem cáfolta, hogy a szülő nem tudott az első kihallgatásról. Így a biztos megállapította, hogy a szülő értesítésének elmulasztása, a jelenléte nélküli tanúkihallgatás sértette a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvét és a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz, illetve tisztességes eljáráshoz való jogát. 

Az ombudsman jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy a törvényi szabályok alapján jelentős a különbség a tanúkénti, illetve a gyanúsítotti kihallgatás közt. Ha például a gyermeket gyanúsítottként hallgatták volna ki – különösen a védő és a szülő jelenlétében – meg is tagadhatta volna a vallomástételt. Tanúként az igazmondási kötelezettség és a tanúvallomás jogosulatlan megtagadására vonatkozó figyelmeztetések mellett – valamint védő és szülő jelenlétének hiányában – erre sokkal kevesebb esélye volt. Az ombudsman szerint az eset összes körülménye alapján nem zárható ki, hogy a rendőrség az eredményesebb információszerzés céljából tanúkihallgatás formájában valójában gyanúsítotti kihallgatást végzett. Ráadásul mindezt úgy, hogy mellőzte a gyanúsított fiatalkorú jogait védő garanciális előírásokat, különösen a kötelező védelem biztosítását. Az alapjogi biztos megállapította, hogy a rendőrség szóban forgó eljárása súlyos alapjogi visszásságot okozott.

Az ombudsman felkérte a megyei rendőrfőkapitányt, hogy ismertesse a jelentés megállapításait az érintett állománnyal, rendelje el a továbbképzésüket. Gondoskodjon arról, hogy a rendőrök a jövőben tartózkodjanak az eljárás alá vont fiatalkorúak jogi garanciákat sértő bekísérésének gyakorlatától, valamint az idézés és a tanúkénti kihallgatás során az előírásoknak megfelelően mindig értesítsék a gyermek szülőjét. A biztos emellett a megyei főügyésztől annak vizsgálatát kérte, hogy a Szolnoki Rendőrkapitányságon nem vált-e gyakorlattá, hogy tanúkihallgatás címén – különösen fiatalkorúak esetében, a garanciális szabályok megkerülése céljából – gyanúsítotti kihallgatást végeznek.