null Az ombudsman a hivatásosok készenléti beosztásának pontosításáról és kompenzációjáról

Nem határozza meg pontosan a készenléti jellegű munkakör fogalmát a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, és méltatlanul alacsony a készenléti beosztásban dolgozóknak járó pótlék. Az alapvető jogok biztosa egy szakszervezet panaszának vizsgálata után a belügyminisztertől kérte a helyzet mielőbbi rendezését.  

Az ombudsmanhoz forduló szakszervezet szerint indokolatlan hátrányos megkülönböztetést eredményez, hogy a részben vagy egészben készenléti feladatot ellátó tűzoltók heti szolgálatteljesítési ideje nyolc órával több, mint a más beosztásban dolgozó, szintén hivatásos szolgálati jogviszonyban álló kollégáiké. A 40 órát meghaladó, de 48 óránál kevesebb szolgálatteljesítés a tűzoltók esetében nem számít túlmunkának, nem jár érte teljes kompenzáció. Az ombudsman a panasz nyomán hivatalból indított vizsgálatot. A belügyminiszter a biztos megkeresésére úgy válaszolt, hogy a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásban dolgozók 48 órás szolgálatteljesítésének előírásával nem sérül az egyenlő bánásmód követelménye, a 48 órát meghaladó munkavégzést pedig a hatályos szabályok minden esetben megfelelően kompenzálják.

Székely László ombudsman jelentésében aláhúzta, nincs hatásköre arra, hogy megvizsgálja, igazságos, méltányos, vagy indokolt-e a törvényben a szolgálatteljesítési idő szabályozása. Az alapjogi biztos vizsgálatának központjában az állt, hogy összeegyeztethető-e az egyenlő bánásmód követelményével, hogy a törvény alapján a szolgálat teljesítésének átlagos ideje a készenléti jellegű beosztásokban – 6 hónapos munkaidőkeretre lebontva – heti maximum 48 óra lehet, a nem készenléti beosztásban dolgozóknak viszont maximum 40 órát kell teljesíteniük.

A biztos fenntartotta azt a 2006-os ombudsmani jelentésben kifejtett álláspontot, hogy nem tekinthető alkotmányosan aggályosnak, nem okoz az egyenlő bánásmód követelményével összefüggő visszásságot az, hogy a szabályozás a készenléti jellegű beosztás esetében magasabb szolgálatteljesítési időt állapít meg. A rendelkezésre állási elem és az ahhoz kapcsolódó, az átlagosnál alacsonyabb igénybevétel miatt ugyanis a készenléti jellegű munkavégzést az általános munkavégzéshez képest olyan sajátos körülmények jellemzik, amelyek miatt az előírásának lehet ésszerű indoka.

A vizsgálat ugyanakkor feltárta, hogy a törvény nem határozza meg pontosan a készenléti jellegű munkakört, és azt sem, hogy a szolgálatteljesítésen belül mekkorának kell lennie a rendelkezési állás minimális időtartamának. Székely László szerint a készenléti jellegű munkakör meghatározásának hiányosságai sértik a jogbiztonság követelményét, ezért felkérte a belügyminisztert a szolgálati törvény megfelelő kiegészítésének a kezdeményezésére.

A jelentés kitér arra is, hogy a készenléti jellegű beosztásban dolgozók az illetményükön túl készenléti pótlékra jogosultak. Az ombudsman szerint a magasabb alap-szolgálatteljesítési idő a készenléti munkakörben dolgozók esetében nem önkényes, de aránytalannak tűnik, így közvetve alapjogi aggályokat is felvethet, hogy a 6 hónapos munkaidőkereten belül ötödével nagyobb többletszolgálatot jelenleg csak ez a méltatlanul alacsony pótlék „kompenzálja". A biztos ezért felkérte a belügyminisztert, vizsgálja meg, hogy a következő költségvetési évben lehetőség van-e a készenléti pótlék mértékének arányos emelésére.