Az ombudsman a fővárosi hajléktalan-ellátás működéséről

Az alapvető jogok biztosa hivatalból indított átfogó vizsgálata igazolta, hogy a fővárosi hajléktalan-ellátórendszer működésében a 2013-14-es téli krízisidőszakban egyszerre voltak megfigyelhetők megoldatlan problémák és kisebb-nagyobb előrelépések. A részletes elemzést tartalmazó jelentés célja a világos helyzetkép megrajzolásán túl az volt, hogy segítse a felismert problémák megoldását.

A fővárosi hajléktalan-ellátórendszer ombudsmani vizsgálatával folytatódott a téli krízisidőszak kihívásaira adott válaszokat monitorozó, az elmúlt években immár hagyományossá vált sorozat. Az alapjogi biztos munkatársaival az önkormányzat budapesti „hajléktalan-térképein" szereplő kiemelt aluljárókat, pályaudvarokat, jelentősebb hajléktalanszállásokat kereste fel. A látogatásokon az intézményvezetőkkel folytatott személyes megbeszéléseken tapasztaltak alapján az ombudsman jelentése kiemeli, hogy a kerületek szintjén zökkenőmentes, sőt eredményes volt a hajléktalan-ellátásban résztvevő egyes hatóságok, szervek és intézmények közötti szakmai együttműködés.

Az ombudsmani vizsgálat feltárta, hogy az éjjeli menedékhelyek, illetve krízis-szállók kihasználtsága a 2013/14-es krízisidőszakban nem érte el a 100%-ot. A biztos utalt arra, hogy ezzel együtt érzékelhető a szállók és nappali melegedők igénybevételének lehetőségével kapcsolatos adminisztrációt érintő bizonytalanság, amit a felkeresett intézményvezetők is megerősítettek. Konkrét problémát jelentett az a nyilvántartási előírás, amely szerint egy hajléktalan egy napon csak egy nappali melegedőt vehet igénybe. Az erről szóló téves információk miatt ugyanis sok hajléktalan eleve nem látogatta a korábban felkeresett nappali melegedőket, illetve csak azt az egyet, amely a számára legszükségesebb szolgáltatást nyújtotta.  Ez azzal is járt, hogy a hajléktalan végeredményben több időt volt kénytelen közterületen tölteni.

Az alapjogi biztos arra is rámutatott, hogy továbbra is kihatnak az ellátás egészére az egyes ellátás-típusok működtetésének jogszabályi és finanszírozási környezetében tapasztalható, korábban jelzett konkrét hiányosságok, bizonytalanságok. E bizonytalanságok következtében nemegyszer romlott a szociális segítő szakma munkájának hatásfoka. A hajléktalan emberek és az utcai lét jelenségével együtt élő „többség" közötti konfliktushelyzetekhez vezet, súlyos problémákat, egyre nehezebben megoldható helyzetet eredményezhetnek a fedél nélküliek közterületi jelenlétére adott rendészeti reakciók és a társadalmi szolidaritás csökkenése. Székely László jelentésében is jelezte, hogy a hozzá érkező panaszok alapján külön vizsgálja a közterületi léttel kapcsolatos új szankciórendszer elemeit.

Az alapjogi biztos az ajánlások között felkérte a fővárosi kormányhivatal vezetőjét, hogy már a téli krízisidőszakot megelőzően konkrét intézkedésekkel segítse a fővárosi önkormányzatot, illetve az egyes kerületi önkormányzatokat az ellátási terv elkészítésében. A nemzeti erőforrás miniszternek pedig azt javasolta a biztos, hogy a jövőben a szükségletek felmerüléséhez illeszkedő időben – jellemzően a téli hónapokban – váljanak elérhetővé a releváns pályázati források. A biztos jelentését mindezeken túl elsősorban figyelemfelhívásnak szánta, hogy a hajléktalanság jelenségével kapcsolatos társadalmi közbeszédben a növekvő elutasítással és előítéletességgel szemben teret nyerhessen az objektív helyzetértékelés, az egyenlő méltóság elve.