Az alapvető jogok biztosának üzenete a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából

Dr. Kozma Ákos ombudsman szerint a fogyatékossággal élő embereknek elsősorban nem jótékonykodásra, hanem olyan társadalmi környezetre van szükségük, amely biztosítja a szükségleteik elismerését, esélyegyenlőségük tényleges érvényesítését. Nem lehet pusztán azt a kérdést feltenni, hogy mi a jogszabályi kötelezettségünk, hanem el kell érni azt, hogy a fogyatékossággal élő embereket mindenki, minden élethelyzetben, önként és magától értetődően tisztelje. Az alapvető jogok biztosa szerint a jogi keretek megteremtése után az elmúlt években megkezdődött ugyan a szemléletváltás, de továbbra is rengeteg a megoldásra váró probléma.

Az ENSZ 1992-ben nyilvánította a fogyatékossággal élő emberek nemzetközi napjává december 3-át. Ennek célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal született, illetve betegség, baleset vagy katasztrófa következtében sérültté vált emberekre, problémáikra. Világszerte csaknem 650 millió, Magyarországon több mint 600 ezer ember él tartós egészségkárosodással, fogyatékossággal. A nemzetközi jogvédelem mérföldkövét jelentette a Fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) kidolgozása, amelyet 2006. december 13-án fogadott el a szervezet Közgyűlése. Magyarország az elsők között csatlakozott az Egyezményhez, annak előírásai már 2008. május 3-án hatályba léptek. Hazánkban ennél jóval korábban, több mint húsz évvel ezelőtt született meg a fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló törvény, valamint a szintén kiemelten fontos egészségügyi törvény, a szociális törvény pedig immár negyedszázados. A jogszabályi környezet, az abból eredő kötelezettség-rendszer ellenére azonban a hazai rászorulók, különösen a fogyatékossággal élő emberek helyzete még közel sem kifogástalan.

Az ombudsman munkája során intenzíven megmutatkoznak az egyes sérülékeny társadalmi csoportok problémái. Különösen igaz ez a fogyatékossággal élő gyermekek és családjaik alapvető jogainak érvényesülése terén, társadalmi befogadásuk előtt szemlélet- és erőforrásbeli akadályok tornyosulnak. A fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek valós képességeit gyakran alábecsülik, lehetőségeik fölött elnéznek és szükségleteiknek csekély jelentőséget tulajdonítanak, holott jól látszik, hogy a mindennapjaikat nehezítő akadályok inkább a környezetükből, mint a fogyatékosságukból fakadnak. A mindenkori ombudsmanok kötelező feladata a fogyatékossággal élő emberek ügyének figyelemmel kísérése, az egyedi és átfogó vizsgálatok folytonosságának biztosítása,  a fogyatékossággal élő embereket ellátó kisebb és nagyobb intézmények rendszeres látogatása, a civil szervezetek jelzéseinek alapjogi értékelése, továbbá a szükséges jogalkotási vagy jogalkalmazói lépések kezdeményezése.

Az elmúlt évtizedben a fogyatékossággal élő emberek szinte valamennyi csoportja megjelent a mindenkori biztos látókörében egy-egy konkrét egyedi panasz vizsgálata során. A legnagyobb figyelem az emberi méltósághoz való jog érvényesülése körében, különösen a közlekedés körülményei, a bentlakásos intézmények vagy a gyermekek korai fejlesztésének nehézségei miatt irányult egy-egy csoportra. A segítőkutyák helyzetét évek óta ugyancsak viták terhelték, ami azonban pusztán a kellő ismeretek hiánya miatt okozott a fogyatékossággal élő gazdáiknak nem kevés bonyodalmat. Speciális csoportot alkotnak a fogyatékossággal élő személyek körén belül a fogyatékossággal élő gyermekek, a pszichoszociális fogyatékossággal élő személynek minősülő pszichiátriai betegek, valamint az autizmus spektrumzavarral küzdő emberek. A mindenkori ombudsman kiemelt monitoring feladatának ellátása során a gondnokság alatt élő személyek hétköznapi problémáit is folyvást áttekinti. Visszatérő kérdés emellett a fogyatékossággal élő emberek munkaerőpiacra történő kilépésének esélye, a felsőoktatási intézmények érzékenysége. Ezek a fókuszok a fogyatékossággal élő emberek valódi társadalmi befogadását erősíthetik.