Az alapvető jogok biztosa a vak és látássérült emberek nyilatkozattételének szabályozásáról

Kötelezően és kizárólagosan előírja egy rendelkezés, hogy a vak és látássérült emberek csak köziratba foglalva tehetnek olyan nyilatkozatot, amely ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgál, így – egyebek mellett – kötelezően közokirati formában kell kötniük ingatlan-adásvételi szerződést is. Ez sérti az önrendelkezési jogukat, általános cselekvési szabadságukat, ezáltal a minden embert egyenlő mértékben megillető emberi méltósághoz való jogukat – állapította meg az alapvető jogok biztosa. Székely László a földművelésügyi és az igazságügyi miniszternek javasolta a rendelkezés módosítását.
     Egy, a látássérültek érdekképviseletével foglalkozó civil szervezet a biztosnak küldött panaszban aggályosnak nevezte, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény értelmében a vak vagy látássérült embernek köziratba foglaltan kell ingatlan-adásvételi szerződést kötnie vagy – minimálisan – ilyen formában meghatalmaznia valakit, hogy a nevében aláírja az ingatlan adásvételi szerződését.
     Az alapvető jogok biztosa megkereste a földművelésügyi és az igazságügyi minisztert. Ők úgy érveltek, hogy a látássérült személyek a jognyilatkozatok megtétele esetén másoknál inkább ki vannak téve a megtévesztés vagy a tévedés veszélyének. A közokirati forma az ő érdekeiket szolgálja, mert teljes mértékben bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A közjegyző a jognyilatkozatok létrejöttekor teljes körű és pártatlan jogi tájékoztatást is nyújt a jogi szabályozásról, a várható jogkövetkezményekről, illetve a legmesszebbmenőkig igyekszik feltárni az ügyfél akaratát, és ez az írásra vagy olvasásra képtelen személyek esetében különös jelentőséggel bír. 
     Az alapvető jogok biztosa egyetért azzal, hogy a közjegyzői eljárás szabályai nagy biztonságot és védelmet biztosítanak az írásra, illetve olvasásra képtelen személyek nyilatkozattételéhez. Indokolt külön rendelkezésekkel lehetővé tenni azt, hogy ehhez a különösen sérülékeny, védendő csoporthoz tartozó emberek megfelelő eszközökkel bírjanak a megtett jognyilatkozatuk tartalmának ellenőrzésére. Ebből a szempontból logikusan adódik az, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló nyilatkozatot közokirati formában tegyék meg.
     Ugyanakkor lehetne még egy lehetőség a nyilatkozattételre: egy ügyvéd által ellenjegyzett, egyben meghatározott garanciális tartalmi elemeket is magában foglaló magánokirati forma, ami – bár a közokirati formánál elvi szinten nagyobb, de még ésszerű mértékű kockázatot jelent - az érintettek döntése alapján, saját szempontjaik önálló mérlegelése mellett adott esetben nekik kedvezőbb lehet. Erre azonban a jog jelenleg nem ad lehetőséget.
     A fogyatékossággal élők döntéshozatali lehetőségére utalva az ombudsman jelentésében emlékeztet az Alaptörvény emberi méltóság védelmét rögzítő II. cikkére, valamint a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv ide vágó rendelkezéseire is. Ezekre hivatkozva az alapvető jogok biztosa megállapítja, hogy a vak és látássérült személyek önrendelkezési jogával, általános cselekvési szabadságával, ezáltal a minden embert egyenlő mértékben megillető emberi méltósághoz való jogával összefüggésben visszásságot okoz az a rendelkezés, amely írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez kötelezően és kizárólagosan a nyilatkozat közokiratba foglalását írja elő.
      A biztos felkérte a földművelésügyi minisztert és az igazságügyi minisztert, hogy – együttműködve a fogyatékossággal élő emberek érdekeit szolgáló nemzetközi egyezmények végrehajtását koordináló emberi erőforrások miniszterével – fontolják meg egy új szabályozás kialakítását. Az lehetővé tenné, hogy a vak és látássérült – illetve írásra vagy olvasásra egyéb okból nem képes – emberek önrendelkezési jogukat és döntési szabadságukat megőrizve rendelkezhessenek arról, hogy közokirati formában teszik-e meg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozataikat, vagy egyéb, az érintettek jogainak és érdekeinek, valamint az ingatlanforgalom biztonságának védelmére egyaránt alkalmas okirati formát választanak. Székely László azt is javasolta a két miniszternek, hogy ha lehetségesnek és szükségesnek látják, felvilágosító kommunikációs kampánnyal vagy hasonló intézkedésekkel széles körben ismertessék az érintettekkel a közjegyzői eljárás előnyeit, illetve – hatáskörük keretei között – vizsgálják meg, miként lehet ösztönözni az ilyen eljárás igénybevételét.