null Az alapvető jogok biztosa a közérdekű munkavégzés automatikus kizárásáról egyes sérülékeny csoportok szabálysértési eljárásában

A szabálysértési törvény az egyéni szempontok, speciális munkavégzési lehetőségek valós mérlegelése nélkül automatikusan kizárja, hogy a bíró több sérülékeny csoport esetében közérdekű munkavégzés büntetést szabhasson ki. Székely László ombudsman ezt alapjogi szempontból aggályosnak látja, szerinte átfogóan felül kellene vizsgálni a szabálysértési közérdekű munkavégzés jelenlegi rendszerét és szabályait, ezért az érintett szaktárcák intézkedését kezdeményezte.

Egy civil jogvédő szervezet fordult a biztoshoz beadványával. Arra hívta fel az ombudsman figyelmét, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a bíróság nem szabhat ki közérdekű munkát fogyatékossággal élő személyek, tizenkettedik hetet betöltött várandós nők, illetve a 14 és 16 év közötti gyermekek esetében. Lehetőségként a pénzbírság, illetve a fiatalkorúak esetében az elzárás marad. A pénzbírság sokszor nehéz, vagy megoldhatatlan helyzetbe hozza az érintetteket – akik ezért inkább munkával váltanák ki a velük szemben megítélt összeget; a fiatalkorúak elzárása pedig csak legvégső eszközként alkalmazható.

Székely László ombudsman a hazai szabályozás koncepcióját összevetette a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel. Jelentésében rámutatott, hogy az állami büntetőhatalom érvényesítése nem zárhatja ki az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményének, szempontjainak figyelembe vételét olyan élethelyzetekben, amikor egy jogsértő magatartás miatt büntetés kiszabása szükséges. A jelentés kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő személyek, a várandós nők és a 14 és 16 év közötti gyermekek esetében a közérdekű munkavégzést éppen a jogvédelemre hivatkozva zárják ki. A kivételt nem engedő jogalkotói döntés mögött felfedezhető, hogy e személyi körök számára a megfelelő, biztonságos munkavégzés nehezen biztosítható.

Az ombudsman jelentése kitér arra, hogy ez az automatizmus csak a kisebb súlyú jogsértéseket szankcionáló szabálysértési eljárás sajátja. Más a helyzet a büntetőeljárásban: ott a törvényi rendelkezések nem zárják ki a közérdekű munka kiszabhatóságát a fogyatékossággal élő személlyel szemben, figyelembe véve az ő egészségi állapotát. Az alapjogi biztos szerint így visszás helyzetet idéz elő, hogy miközben a büntetőeljárásban lehetséges, a szabálysértésiben - az adott személy egészségügyi állapotának egyedi vizsgálata nélkül - kizárt a közérdekű munkavégzés vagy más alternatív szankció alkalmazása.

Hasonlóképpen aggályosnak tartja a biztos azt az automatizmust is, hogy a szabálysértési közérdekű munka csak a 16 és 18 év közötti elkövetők esetében jelent büntetési alternatívát. A gyermekek sérülékenysége és tankötelezettségének teljesítése legitim indokok, ezek okán a foglalkoztathatóság valóban korlátozható lehet. A foglalkoztatási lehetőségek maguk ugyanakkor igen sokrétűek, ilyen esetekben is azonban a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárást kell követni. A biztos utalt rá, hogy például a közérdekű önkéntes tevékenység életkori alsó határa jelenleg 10 év. A jelentés rögzíti, hogy nemzetközi standardok szerint a gyermekek által elkövetett szabálysértések elbírálásakor kiszabható szankció-alternatívákat széles körben kell meghatározni, a személyes szabadság elvonása pedig csak kivételes lehet. A 14-16 év közötti fiatalkorúak esetében azonban előfordulhat, hogy a szabálysértési eljárásban kiszabható büntetések közül – a pénzbírság és a helyszíni bírság korlátozott volta miatt – adott esetben ténylegesen az elzárás büntetés alkalmazása maradhat a reális döntési opció.

 

A biztos felkérte a belügyminisztert, hogy a szabálysértési törvény módosításának kezdeményezésével teremtsék meg az alternatív szankcionálási lehetőségeket, így a közérdekű munka vagy azzal egyenértékű munkavégzés lehetőségét a fogyatékossággal élő, illetve a 16 éven aluli gyermek elkövető esetében. Az emberi erőforrások miniszterét arra kérte, hogy mindehhez biztosítson szakmai segítséget, a nemzetgazdasági minisztert pedig arra, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne bővíteni a fogyatékossággal élő személyek számára alkalmas közérdekű munkavégzési lehetőségeket. Az ombudsman azt is javasolta a belügyminiszternek, hogy intézkedjen a közérdekű munkára történő jelentkezés határidejére, módjára vonatkozó szabályok felülvizsgálatáról és arról, hogy a közérdekű munkához szükséges foglalkoztathatósági szakvélemény díját egységesen az állam viselje.