Az alapvető jogok biztosa 2018-as téli krízisjelentésének tapasztalatairól és megállapításairól

Az alapvető jogok biztosának vizsgálata feltárta, hogy a hajléktalan-ellátó rendszer ellátta a feladatát a téli krízisidőszak során. A jelentés rögzíti, hogy a rendkívüli intézkedések hatékony végrehajtásához még mindig nem mindenhol állnak rendelkezésre átlátható, megismerhető, számon kérhető gondozási, ellátási protokollok. Székely László ombudsman szerint további összehangolt, egymást erősítő szakmai lépésekre van szükség a közterületi helyzet kezelése és a hajléktalanságból kivezető lehetőségek érdemi biztosítása érdekében.

A hideg időjárás, a téli krízisidőszak kihívásai minden évben fokozott figyelmet követelnek meg a hajléktalan-ellátó rendszer munkatársaitól, fenntartóitól és az erre irányuló tevékenységet monitorozó jogvédőktől egyaránt, a hajléktalan emberek élete, egészsége és testi épsége védelmében. A különösen védendő csoportok jogainak érvényesüléséért felelős alapjogi biztos – a korábbi évek gyakorlatát követve – a 2017/18-as téli krízisidőszak során is feltérképezte a fővárosi hajléktalan-ellátás helyzetét.

A vizsgálat feltárta, hogy a fővárosi hajléktalan-ellátó szervezetek többsége kielégítően gondoskodik a szociális szükségletekkel rendelkező hajléktalan személyek ellátásáról az általuk üzemeltetett nappali melegedőkben, éjjeli menedékhelyeken és átmeneti szálláshelyeken. A Vörös Kód elrendelésének időtartama alatt az ellátórendszer rendelkezett megfelelő férőhellyel annak érdekében, hogy az életveszélyes helyzetben levő személyek számára biztonságos elhelyezést nyújthasson.  Szükség esetén, az időjárási viszonyok alakulására is figyelemmel az intézményrendszer alternatív krízisellátási megoldások alkalmazására, működtetésére képes és kész. Nincsenek ugyanakkor egységes protokollok, amelyek biztosítanák az egyes – egyazon településen belül, esetenként párhuzamosan működő – szociális szervezetek által nyújtott ellátás szakmai kritériumait, az ügyfél-adminisztrációs rendszer összhangját, valamint krízishelyzetben a diszpécser-szolgálatok és az ügyfelekkel közvetlenül kapcsolatban álló utcai gondozó szolgálatok közötti együttműködést.

A szociális szakemberek fokozott együttműködését igényli a forgalmas közterületeken tartózkodó, speciális szükségletű hajléktalan csoportok ellátási lehetőségeinek megismerése és az ahhoz szabott ellátási formába történő irányítása. Az aluljárókban élők egy-egy zárt közösséget alkotnak, rendszerint társas kapcsolatokat tartanak fenn a közelükben élő többi hajléktalan személlyel. A személyes függőségek és a közterületi léttel járó mentális-szociális problémák miatt a hajléktalan-ellátó helyek működési rendjébe többnyire nem integrálhatóak, így az elhelyezésük nehéz feladat. Az ombudsmani jelentés a közterületi helyzet kapcsán kiemeli, hogy az együttműködő szervezetek eltérő szabályozási háttérrel és eszköztárral rendelkeznek az adott problémakör hatáskörükbe tartozó szeletének megoldására. A problémakört, így különösen az aluljárók „szabálymentes élettérré” változását csak a maga teljes komplexitásában lehet kezelni. Nélkülözhetetlen a közterület-felügyelet, a rendőrség és az utcai szociális munkások összehangolt, tartós együttműködése, a diszpécser-szolgálat adatbázisának naprakész frissítése valamennyi, e speciális szolgáltatást nyújtó ellátóhely kapacitásáról, aktuális szabad férőhelyéről. Elkerülhetetlen az alacsonyküszöbű ellátást lehetővé tevő programok tartós bevezetése, ami a közterületi lét alternatívájaként a kivezetés fokozatosságát, az integráció lehetőségét is segítheti.

A biztos hangsúlyozta, hogy a rendszerszintű problémák (pl. a szükségszerű fejlesztések elmaradásával párhuzamosan nagy forrásigényű, de csekély hatékonyságú programok bonyolítása) hosszú távon az ellátórendszer egészét tekintve működési anomáliákhoz vezethetnek. Mindez pedig együttesen és hatásában az állam élet- és méltóságvédelmi kötelezettségének teljesítése, a jogbiztonság követelménye tekintetében visszásságot okoz. Az ombudsman felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy fontolja meg a diszpécserszolgálatok működtetésére vonatkozó egységes protokollok kidolgozását, valamint a szociális ellátó-centrumok kialakításának, és a szociális szolgáltatások finanszírozását, igénybevételét, illetve a gondozási tevékenységet esetenként rögzítő dokumentáció egységesítésének lehetőségét. Felkérte továbbá, hogy az intézmények profiltisztítása során tegyen intézkedéseket a speciális szükségletű hajléktalanok számára ellátási lehetőséget nyújtó szolgáltatások, így például a pszichiátriai, addiktológiai ellátás, rehabilitációs munkahelyek, közösségi ellátó-helyek megteremtése érdekében.