null A nemzetiségi ombudsmanhelyettes közleménye a tolerancia világnapján

Az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) kezdeményezésére az ENSZ az 1995-ös évet a tolerancia évének nyilvánította abból a célból, hogy a tagállamok az egész év során nemzetközi kampányokban és programokban vegyenek részt, felhívva a figyelmet a tolerancia és az erőszakmentesség jelentőségére. A kezdeményezés nemzetközi sikerét látva az UNESCO november 16-át – a tolerancia alapelveiről szóló nyilatkozat elfogadásának napját - a tolerancia nemzetközi napjává nyilvánította.

A tolerancia alapelveiről szóló UNESCO nyilatkozat szerint „A tolerancia az az erény, amely lehetővé teszi a békét, és elősegíti a háború kultúrájának a béke kultúrájával történő felváltását."

Ahogyan azt az alapvető jogok biztosa és helyettesei jelentéseikben és állásfoglalásaikban számtalanszor hangsúlyozták, bármely területen is kívánunk az emberiség békés fejlődését előmozdító lépéseket tenni, legyen az a diszkrimináció elleni küzdelem, a gyermekek jogainak biztosítása, a fenntartható fejlődés elősegítése, vagy akár a nemzetiségek jogainak védelme, tevékenységünk csak akkor lehet hatásos, ha a feladathoz a kölcsönös megértés útján, a másik fél tiszteletével, a sokszínűség támogatásával – azaz a tolerancia szemléletével – közelítünk.

A tolerancia tehát egy gondolkodásmód, amely csak akkor válhat a közgondolkodás megkerülhetetlen részévé, ha már kisgyermekkortól kezdve önismeretre, empátiára, a másik ember értékeinek keresésére és felismerésére, az emberi méltóság tiszteletére, valamint a másik ember iránti bizalomra neveljük gyermekeinket. A toleranciára nevelés az, amely hozzásegíti a felnövekvő generációt annak elfogadásához, hogy senkit nem érhet megkülönböztető, rossz bánásmód eltérő véleménye, faji vagy etnikai hovatartozása, vallási vagy más meggyőződése, nemi identitása vagy szexuális orientációja, vagy bármely más tulajdonsága miatt. Ekkor bízhatunk abban, hogy magától értetődő lesz mindenki számára a kiállás azok mellett, akiket alapvető jogaiktól megfosztanak az élet bármely területén.

E gondolkodásmód terjesztése különösen fontos ma, amikor a globális mobilitással nem csak az értékek és a sokszínűség kultúrája terjed villámsebesen, hanem a világ előtt álló kihívásokra adott veszélyesen egyszerű, rossz válaszok is: az idegengyűlölet és a bezárkózás erősödése, korábban már letűntnek hitt előítéletek újraéledése, a kölcsönös megértés helyett az erőszak és az intolerancia fokozódása.

Épp ezért nagyon fontos annak tudatosítása, hogy a tolerancia morális parancs mindannyiunk számára. Nem lehetünk közömbösek a kirekesztő magatartásokkal szemben, emeljük fel szavunkat és küzdjünk minden olyan jelenség ellen, amely embertársainkat kirekeszti, diszkriminálja, és amely konfliktusokat szít. Járjunk élen a kölcsönös megértésben, a másik fél tiszteletében, a sokszínűség támogatásában és gyakorlatában.

 

Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC

egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes