null A médiaértés-oktatás és az online gyermekvédelem helyzete Magyarországon - műhelybeszélgetés az ombudsman hivatalában

Meghatározó jelentőségű, égetően aktuális nemzeti kulcskérdés, hogy a gyermekeinket a médiaértés-oktatás eszközeivel felkészítsük a felelős médiahasználatra, az őket körülvevő digitális világ információinak értő és kritikus megítélésére, a káros tartalmak felismerésére. Ebben nem csak az iskolának, az államnak, hanem a civil-szakmai szférának és a szülőknek is felelősségük van. A médiaértés-oktatás és az online gyermekvédelem hazai helyzetéről, problémáiról, lehetőségeiről és jó gyakorlatairól rendeztek szakmai kerekasztal-beszélgetést az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában.

Az oktatásért felelős tárca, az oktatáskutatás és az alapjogvédelem intézményei, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság képviselői, szakmai, civil és iparági szereplők, gyakorló pedagógusok részvételével zajló kerekasztal-beszélgetéseken egyetértés alakult ki abban, hogy őszintén, a tényekre alapozva, előzetes szakmai konszenzussal és közös munkával kell képessé tenni az iskolát és a gyermekeket a jelen digitális kihívásainak kezelésére.

A „Jelen iskolája" című műhelybeszélgetés apropóját a kezdeményező, Székely László ombudsman jelentése adta. A biztos azt tekintette át, milyen módon lehetne felkészíteni a tanulókat a felelős média- és internethasználatra, hogyan lehet megvédeni őket a káros tartalmaktól. A vizsgálat kiemelte, hogy gyermekeink csak akkor tudják megérteni, értelmezni az őket körülvevő digitális világot, ha képesek értően, kritikusan megítélni a hallott és látott információkat. Ezért meghatározó jelentőségű a médiaértés-oktatás az elektronikus médiára, az internetre és az információtechnológiai eszközök mindennapi használatára épülő világunkban. Az ombudsman első lépésként arra kérte fel a szaktárcát, hogy készíttessen a médiaértés-oktatás hatékonyságát felmérő, átfogó kutatást, helyzetelemzést, a szakirányú pedagógusképzés, a tanárképzés tananyagában pedig kapjon szerepet az online bántalmazás elhárításának tematikája.

Az alapjogi biztos a műhelybeszélgetésen elmondta, hogy digitális világunkban, az okostelefonok terjedése, a közösségi média korában közös ügyünk a médiaértés-oktatás helyzetéről folytatott vita és megoldáskeresés, az, hogy miként képes reagálni a magyar oktatásügy – az iskolától az egyetemig és a pedagógusképzésig – az online világ veszélyeire, következményeire, de egyben lehetőségeire is. Székely László jelezte, hogy ombudsmanként, alapjogi, gyermekjogi szempontból fokozott figyelmet fordít erre a kérdésre. Ennek jegyében kezdeményezte a párbeszédet, ami a folyamatnak csak az első lépését jelentette. Maga a jelentés is kiemelte a pozitív példákat és a jó gyakorlatokat, ezek azonban a tapasztalatok szerint inkább elszigeteltek és kivételesek, mintsem általánosan érvényesülnének.

A műhelybeszélgetésen a szaktárca képviseletében elhangzott, hogy a jelentés nyitott fülekre talált, hiszen megindult a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálata, folyamatban van az ifjúságvédelmi stratégia megújítása. Ugyanakkor viszont – és ezt más hozzászólók is megemlítették – komoly kérdés, hogyan növelhető az elsajátítandó ismeretanyag úgy, hogy közben ne növekedjen a gyerekek túlterheltsége. A résztvevők többsége szerint a médiaértésre önálló tárgyként van szükség. Mindenki egyetértett abban, hogy az élményszerűségnek és a kompetencia-fejlesztésnek kell a középpontban állnia, ehhez viszont ismerni kellene a jelenlegi tényleges iskolai helyzetet. Elhangzott, hogy a tavaly elfogadott Digitális Jólét Programja keretében külön digitális gyermekvédelmi és digitális oktatási stratégia is készül. Közöttük vannak kapcsolódási pontok, a középpontban a készségek fejlesztése és az az alapgondolat áll, hogy az elrettentés helyett a gyermekek pozitív és aktív bevonása a járható út.

Elhangzott az is, hogy a szülők és a gyerekek között egyértelműen létezik a médiaértési szakadék, és miközben a fiatalok jelentősen felülmúlják a felnőtteket a digitális média technikai kezelésében, nincsenek tisztában a digitális média oktatásbeli jelentőségével, a média működési rendszerével, motivációival. A résztvevők kiemelték, hogy az oktatásügy feladatai mellett kulcskérdés a szülők aktivizálása, ismereteik bővítése.  A szülők ugyanis sok tévhitet táplálnak a digitális médiával és az online veszélyekkel kapcsolatban, a gyermekek problémáikkal ezért sem mindig tudnak kihez fordulni.

A műhelybeszélgetésen szó esett arról, hogy a látszólag jó digitális eszközhasználat nem azonos a digitális médiaértéssel. Globális probléma, hogy a technika változásával az ismeretek elképesztő tempóban avulnak el. Ezzel együtt az nem lehet kérdés, hogy a korszerű digitális technikát be kell illeszteni az oktatás eszközei közé, amihez pedig elengedhetetlen a tanárok kompetencia-fejlesztése azért, hogy a gyerekek ne a múltba tett időutazásként tekintsenek az iskolára. A digitális világ veszélyeinek felismerése és kezelése kapcsán ügyelni kell a tudatosságra, de eközben nem ijesztgetni vagy fenyegetni kell a gyerekeket: azt kell segíteni, hogy fejlődjön a kritikus gondolkodási képességük. Kedvező körülmény, hogy semmit sem kell a nulláról kezdeni, hiszen van számos tananyag és hasznos tapasztalat, de meg kell teremteni annak feltételeit, hogy ezek az iskolákban minél szélesebb körben ismertek és használatosak legyenek.