A jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes közleménye

Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója felhívja a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság 2020. június 15-én közzétett nagy jelentőségű határozata megerősítette: a nemzet közös örökségének védelme mindenki kötelezettsége, az Alaptörvény és elődeink példamutatása kötelez az erdők biológiai sokféleségének megőrzésére, erdőgazdasági érdekek pedig nem írhatják felül a természeti érdek védelmét.

Az Alkotmánybíróság határozata aláhúzza, hogy az Alaptörvénynek a jelen és a jövő nemzedékek közötti szövetségre és bizalmi elvre épülő rendelkezései alapján mindenkitől elvárható, hogy az emberi élet alapfeltételét képező természeti értékek, különösen a biológiai sokféleség megőrzésében részt vállaljon. A jelen nemzedékek semmilyen éppen aktuális gazdasági érdeke nem írhatja felül ezt a közös érdeket, amely végső soron a létezés alapjának fenntartásában ragadható meg.

Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy „az erdő a szárazföld legösszetettebb természeti (ökológiai) rendszere, amely elsősorban a környezetre gyakorolt hatásai miatt az egészséges emberi élet alapvető feltétele. […] Mindezek miatt az erdő fenntartása és megóvása az állam és az egész társadalom érdeke, védelmi és közjóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdőt csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet használni”.

Az Alkotmánybíróság többségében egyetértett az alapvető jogok biztosának – a jövő nemzedékek szószólójának kezdeményezésére – benyújtott indítványával, és megsemmisítette mindazokat a módosító rendelkezéseket, amelyek a védett természeti, illetve a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken az erdőgazdálkodók, erdőtulajdonosok számára a gazdasági érdekérvényesítést korlátozó természetvédelmi garanciákat lényegében megszüntették, illetve lehetővé tették a korlátozások szükségességének figyelmen kívül hagyását.

Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a jogalkotó a jelen és jövő nemzedékek érdekeinek védelmében köteles olyan jogi keretet teremteni és fenntartani, amely a biológiai sokféleség megőrzését az erdő használói számára kötelezővé teszi. Az Alkotmánybíróság döntésével az erdőgazdálkodóktól és az erdőtulajdonosoktól nem kér egyebet, csak annyit, hogy folytassák elődeik elkötelezettségét, hiszen ők sem helyezték előtérbe saját rövid távú gazdasági érdekeiket a természeti értékek kárára, amikor az erdőket telepítették, gondozták. Ma a többi között azok az erdők válnak vágáséretté, amelyeket több évtizede ültettek elődeink, és generációk óvták, védték azokat, hogy biztosítva legyenek mindazok a közjóléti (ökoszisztéma-) szolgáltatások, amelyek mindennapjainknak ma oly természetes részei.

Az Alkotmánybíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdőgazdálkodók és erdőtulajdonosok magánérdeke sem maradt védelem nélkül. A különböző hatósági eljárások, a Natura 2000 területek kijelölésével és módosításával kapcsolatos eljárási rendek, valamint az állami támogatási rendszerek lehetővé teszik az egyensúly megteremtését a magánérdek és közérdek között, illetve a gazdálkodók a korlátozásokra tekintettel továbbra is kérhetnek az államtól támogatást.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: „[…] az állam a jövő nemzedékek mint kedvezményezettek számára egyfajta bizalmi vagyonkezelőként kezeli a rá bízott természeti és kulturális kincseket, és a jelen generációk számára csak addig a mértékig teszi lehetővé ezen kincsek használatát és hasznosítását, ameddig az a természeti és kulturális értékeket mint önmagukért is védelemben részesítendő vagyontárgyak hosszú távú fennmaradását nem veszélyezteti. Az államnak ezen kincsek kezelése és az arra vonatkozó szabályozás megalkotása során egyaránt tekintetbe kell vennie a jelen és a jövő generációk érdekeit. A természeti és kulturális erőforrások jövő nemzedékek számára történő megőrzésének magyar Alaptörvényben található szabálya ily módon az újonnan kialakult és megszilárdult univerzális szokásjog részének is tekinthető, és kifejezi az alkotmányozó elköteleződését a környezeti, természeti és kulturális értékek fontossága és megőrzése iránt.”

A jövő nemzedékek szószólója emlékeztet arra, hogy az Alkotmánybíróság az utóbbi években – megerősítést kapva az Alaptörvény rendelkezéseiből, kiváltképpen a P) cikk, illetve a XX. és XXI. cikk által biztosított alapokból – egyre jobban körvonalazható, egyre innovatívabb módon alakította ki azt a képet, amelybe a jelenlegi határozat szépen belesimul.

Dr. Bándi Gyula felhívja a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság mindannyiunknak szóló, kiemelkedően fontos üzenete: a jövő nemzedékek bizalmát veszélyezteti, aki mindennapjait úgy éli, hogy megfeledkezik róluk és nem őrzi meg számukra a természeti örökségünk biztosította alapvető szolgáltatásokat, amelyek a biológiai sokféleség megóvása nélkül súlyosan károsodnak vagy eltűnnek. Amikor az Alkotmánybíróság határozatában felidézi az évszázados erdőszabályozás eredményeit, nem kér többet vagy kevesebbet az erdőgazdálkodóktól és az erdőtulajdonosoktól, mint azt, hogy elfogadják: a természetvédelmi célú korlátozások értünk és az utódainkért vannak.