A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából - Szalayné Sándor Erzsébet, a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó ombudsmanhelyettes közleménye

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben egyhangú határozatával az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját, január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Mindannyiunk erkölcsi feladata az áldozatokról való megemlékezés, ugyanakkor közös felelősségünk a következő generációk emberi jogi tanítása és érzékenyítése is.

 A II. világháború során bekövetkezett szörnyűségeknek mélyen gyökerező társadalmi és történelmi előzményei voltak, a vészkorszakban megtörtént események jól illusztrálják, hogyan tud eljutni egy társadalom az egyént érő, elszigeteltnek tűnő emberi jogi jogsértésektől több millió ember életének tömeges és szisztematikus kioltásáig.

A holokauszt áldozatai között sokáig nem említették a romákat. Az áldozatok kárpótlása, az emlékezetkultúra kialakulása – így az emléknap elfogadása, emlékhelyek létrehozása és tudományos kutatások megszületése – több évtizedes munka eredménye, amelyben nagy szerepet játszik a roma és szintó aktivisták, művészek munkássága. Az európai roma és szintó közösségeket ért veszteségek és azok elhallgatása az 1970-es években indult nemzetközi roma mozgalmat arra sarkallta, hogy a roma holokauszt témáját és az áldozatok kárpótlását napirendre vegye – ezeket a célkitűzéseket több évtized alatt ugyan, de sikerült teljesíteni.

A napjainkban világszerte tapasztalható, fokozódó intolerancia és idegengyűlölet, illetve népekkel, népcsoportokkal vagy pusztán a többségi társadalom értékrendjével ellentétesnek beállított emberekkel, illetve közösségekkel szembeni indokolatlan félelemkeltés veszélyes folyamatokat indíthat el az európai társadalmakban. Magyarországon is találunk tragikus példát olyan folyamatokra, amelyek következtében etnikai/nemzetiségi hovatartozásuk miatt polgártársaink veszítették életüket. A 2008–2009 folyamán elkövetett roma gyilkosságok, valamint ebben az időszakban a romák sérelmére elkövetett, több tucat támadás előzményeként értékelhető az online és offline gyűlöletbeszéd.

A holokauszt oktatásának fontosságát és szükségességét az elmúlt évtizedekben számos nemzetközi emberi jogi dokumentum kifejezetten deklarálta, az Egyesült Nemzetek Szervezete szinte minden, emberi jogi oktatásra vonatkozó útmutatója és állásfoglalása javasolja az antirasszista és interkulturális elemek beépítését az oktatásba.

A nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesként „A roma holokauszt oktatásának társadalmi szemléletformáló szerepéről és hazai helyzetéről” szóló elvi állásfoglalást 2017 októberében adtam közre. A dokumentum a holokausztoktatás hazai szabályozási környezetének elemzésére, a roma holokauszt formális és nem formális oktatásban való megjelenésének vizsgálatára, a kapcsolódó hazai ombudsmani tevékenységre, valamint a nemzetközi és hazai jó gyakorlatok bemutatására terjed ki. A munkát nagyban segítette a téma szakértőivel folytatott szakmai kerekasztal-beszélgetés is. Az állásfoglalás leszögezi: a roma holokauszt megfelelő minőségű oktatása olyan eszközzé válhat Magyarországon, amely nemcsak azt segítheti elő, hogy a roma és szintó közösségek az Alaptörvényben meghatározott önazonosságuk szabad vállalásához és megőrzéséhez való jogukkal élhessenek, hanem arra is alkalmas, hogy a társadalom tagjaiban kialakítsa és megerősítse azt az értékrendet, amely az emberi jogok tiszteletén alapszik.

 

Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC

egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes